Novella 3.8 - Szerencse kegyeltje

Sziasztok,

meghoztam a novella folytatását. Mivel csak hetente egy rész jön belőle, éppen ezért ismét egy jó hosszú résszel örvendeztetlek meg titeket.
Nagyon köszönöm a komikat! Elena, Ancsa, Alice és Bulika!

Ne feledjétek a KAMPÁNYT! A hozzá tartózik az Összetörve 1.

Jó olvasást!
Kíváncsian várom a véleményeket!

Puszi,
ZoÉ

8.

Szerelem és egyéb őrültségek

Garrett…

Olívia viharos látogatása és távozása felrázott mindent. Imádtam ezt a pörgős csajt, sajnáltam is, hogy csak ilyen ritkán látjuk egymást. Mikor először bemutatta nekünk Jack roppant módon irigyeltem az öreget azért, hogy ismerheti azt a jó nőt. S az évek múlásával csak még inkább bomba nő lett belőle, amit a mai este teljesen bizonyított. Csodaként tündökölt, de kialakult az a kavarodás, főként azért örültem a legjobban, mert Rob is eltűnt a képből. Képtelen voltam levakarni a vigyorom, mikor Kris elmondta a szakításukat. Elváltak egymástól és Kris szavaiból úgy tűnt, tényleg lezárták a kettőjük kapcsolatát. Persze látszott rajta, hogy nyugodtan fogadta ezt az egészet, de akkor is élete egy jelentős szakaszát zárta le. Ezért érthető volt a kissé letargikus hangulat.

Kris aznap este hazament és pár napig nem is láttam, nem beszéltünk egyáltalán. Értettem, megértettem, hogy időre van szüksége, míg ténylegesen túl teszi magát ezen a törésen. Azonban én majd megvesztem, mert nem tudtam, mi van vele. Egyetlen dolgot tudtam csak: várni, pedig rohadtul utálok várni. Sosem voltam az a türelmes típus. Míg Krisre és a szakítására gondoltam, akaratlanul bukkantak fel az emlékeim.

A legutóbbi kapcsolatom, mely elég komolynak számított csúfos véget ért. Alyson és én is teljesen megváltoztunk, s szinte már kifordultunk önmagunkból a kapcsolatunk vége fele. Veszekedtünk és vitáztunk, melyek kiszínezve és kicifrázva olvashatta a kíváncsi publikum vissza az újságok hasábjairól. Azóta Kris az első, akire teljesen másképp néztem. Nagyszerű fiatal nőnek láttam, aki pokolian vonzott és csábított, de mégsem olyan egyéjszakás kalandot akartam, mint akik Alyson óta az ágyamba bújtak. Nem is akármilyen kalandokban volt részem, melyek ugyan ideig-óráig élvezetet okoztak, és kielégítéssel töltöttek el. Csakhogy egyszer végre én is rendes kapcsolatot szeretnék. És ha az a személy Kris lesz?

A lassan lecsengő munka örömmel töltött el. Némely interjú már-már belefásult riporterekkel szörnyűek lettek. Nekik ez volt a munkájuk, s kénytelenek voltak teljesíteni. Persze egy-két kivétel mindig akadt. Lassan közeledett csak a karácsony, viszont egészen addig be voltam táblázva. Futott a szekér, s ezért megtehettem, hogy válogassak a szerepek és felkérések között. Most már azokat a filmeket, alkotásokat választhattam, melyekben fantáziát láttam vagy valamiben újabb és újabb oldalam próbálhattam ki. S a legújabb projekt egy igazi akcióban minden benne van, ezért szerettem volna megkapni a szerepet. Míg kiderül a végleges szereposztás és megkezdődik a forgatás hónapok múlnak el. A múló hónapokra pedig meg voltak a terveim. Mind munkára, mind pihenésre vonatkozóan. A közelgő karácsonyra haza készültem, sőt az újévet is otthon szándékoztam eltölteni. Régen jártam arrafele és a pihenésre is szükségem volt. Tényleg szinte minden a tervek szerint alakult. Egyetlen dologgal nem számoltam. Kristen.

Váratlanul Ő tette meg az első lépést. Kristen felhívott. Beszélgettünk, röhögtünk. Aztán nem bírtam ki és másnap felhívtam. Pár nap múlva már együtt kávéztunk. Nem beszéltünk meg semmi konkrétat, csak élveztük, ahogy szép lassan alakulnak közöttünk a dolgok. Valami új és igen erőteljes bontakozott ki. Vonzottuk egymást, és a véletlen is mellettünk ált. A haverokkal együtt indultam el kocsmázni, amolyan gőz kieresztésre. Az egyik törzshelyünkön nyeltük a söröket, mikor is a karcsú test magára vonzotta a tekintetem. A befogyott alkoholmennyiségnek gondoltam. De a testem előbb reagált, mint az eszem. A társaság kifejezetten jónak bizonyult, az esetleges pletykák kikerülése végett is, mert vagy a sarokba húzódva vagy az egyik boxban faltuk egymást. Talán elege lett a magányból, talán csak vigaszra szorult, egyik sem számított. Készségesen és odaadóan csókoltam. Vadul ostromoltuk egymást, persze ebben a nem kevés alkohol elfogyasztása is közre játszott.

Azonban a következő találkozásunkkor, mely éppen a promózás volt, csak még jobban vonzottuk a másikat és még csak nyoma sem volt kínos helyzetnek. Ketten, mint főszereplők jelentünk meg egy-két másik eseményen, rendezvényen, sőt közös fotózásokra sor került. Azóta is gondosan ügyeltünk arra, hogy senki se kapron rajta bennünket, amint vad csókcsatákba bonyolódunk. Az egyik fotózás cigi szünetében elé álltam. A jelenlegi helyzetet is élveztem, de most már többet szerettem volna. Kris végig mosolygott, nem szólt semmit, de a szemében megjelenő csillagos tudtatta, hogy cél egyenesben vagyunk.

Minden olyan alakult, passzoltunk egymáshoz és mindketten jól éreztük magunkat ebben az új és alakuló kapcsolatban. Egy pár lettünk, bár nem kötöttük a nagyvilág orrára. A haverok, a barátok, a munkatársak részesültek abban a kiváltságban, hogy előttük felvállaltuk egymást és a románcukat. Egyre több időt töltöttünk együtt, lassan egyre több cucca került át hozzám és a szeretkezések valami eszméletlenek voltak, főleg a berúgások utáni légyottjaink. Észrevétlenül egyre jobban komolyodott a kapcsolatunk is. Beszélgettünk a terveinkről. Próbáltam rávenni Krist, hogy jöjjön velem, ha karácsony után hazamegyek. Kris nem mondott konkrétan nemet, de kicsit korainak tartotta. Megértettem, éppen ezért nem erőltettem utána a témát. Így aztán ezt a nagy lépést máskorra halasztottuk.

Az viszont megütötte Kris utazást tervezgetett. Olíviáékhoz készült csatlakozni, akik valami csajos bulira készültek. Újdonsült barátnőm nagyon eltökélt volt, melyről akkor bizonyosodtam meg, mikor elmesélte a kissé örültnek ható tervét. Ráhagytam, mert ismertem már annyira, hogyha valamit a fejébe vesz, akkor azt végig fogja vinni. Bár tagadhatatlanul tetszett az ötlete, mert a korábbi konkurenciám ő maga iktatná ki, ha a terve száz százalékosan megvalósul.

Végül mégis úgy alakultak a dolgok, hogy a karácsonyt együtt töltöttük. Kettesben, viszont nem volt szerencsénk, mert az étteremben kiszúrtak minket. Ezzel még nem lett volna gond, viszont később szórakozóhelyen, ahol folytattuk az estét, újra előkerültek fotósok és kíméletlensül lecsaptak ránk. Nem sikerült teljesen elszúrniuk az esténket, de azért nyomott hagyott ez a kellemetlen incidens, és hamar le is léptünk a klubból. Otthon a zárt ajtók mögött annál fergetegesebb élményben volt részünk. De másnap már szolgáltatták is a szalagcímeket. Elég hamar szép kis történeteket kerítettek egy-egy képhez. Az egészben az a legmegdöbbentőbb az, hogy esetleg a képeken, a neveinken kívül minden más kitaláció.

Elérkezett a gépek indulásának időpontja. Hiába töltöttük együtt annyi időt, Kris már akkor hiányzott, mikor a reptér felé tartottam. Nem mehettünk ki együtt a reptérre, nem kísérhetett ki. Így a búcsúnkat nem húzhattuk túl sokáig. De ezt mindketten megértettük, és tudtuk, hogy ezzel jár a hívatásunk. Az a néhány rajongó, akikkel a reptéren futottam össze kulturáltan viselkedett. Lassan telt az idő, míg végül nehezen, de felkerültem a gépemre. Elfoglaltam a helyem, kényelmesen hátradőltem. Előkerestem a lejátszót, és zenét kezdtem el hallgatni. Még indulás előtt ránéztem a hívásaimra, az üzeneteimre, hátha Kristen jelentkezik. Amint az eszembe jutott Ő maga és a terve, egyből mosolyra húztam a szám. Már most jóval boldogabb voltam vele, mint bárki mással eddig. Egyre inkább úgy éreztem, hogy valóban Kris az, aki kell nekem és vele akarom azt a komoly kapcsolatot. Elhelyezkedtem és lassan lehunytam a szemem. Magamban nagyon drukkolni kezdtem neki.

Járjon sikerrel…

***

Kristen…

Pár napot még otthon töltöttem, mire neki indulhattam az útnak. Egész repülőúton az elmúlt hetek eseményein gondolkoztam. – Garrett fantasztikus minden szempontból. Sem Mike, sem Rob mellett nem éreztem ezt. – Felszabadultan és teljes mértékben tudtam részt venni egy új kapcsolatba, miután az orvos eloszlatta a legnagyobb félelmem. Túl fiatalnak és felkészületlennek éreztem magam. Még nem is éltem igazán, a karrierem is erőteljesen felfele tartott. Ugyanakkor egy közös gyerek, mely tényleg végleg összekötött volna Robbal, csakhogy egy szánalmasan kétségbeesett lépésként jönne le mindenkinek. Pedig tényleg nem így akartam, ezért is rettegtem, míg ki nem mondta, hogy minden rendben van és nem lesz baba. A napomat innentől kezdve nem lehetett elrontani.

Pontosan aznap találkoztam újra Garrett-tel. Teljesen megnyugodva hagytam, hogy sodródjak az eseményekkel. – Azok a fenséges csókok a mennyekig repítettek. – Már az első pillanattól kezdve voltak a szikrák és megfelelő rezgések kettőnk között, csakhogy még elég friss volt a csalódás. Az elhatalmasodó vágy arra késztetett, mégis engedjek és igent mondjak a meghívásra. Utólag egyáltalán nem bántam meg semmit. A közös programok sokkal szórakoztatóbbaknak tűntek, ha vele lehettem. Együtt voltunk, bár nem szerettük volna elhamarkodni. A haverok, a barátok, a munkatársak tudtak rólunk, persze csak azok, akikben tényleg megbíztunk. Előttük felvállaltuk a közöttünk alakuló kapcsolatunkat, mely valami komoly fele tartott meglepve saját magam is.

Olykor akaratlanul is estem bele az összehasonlítás csapdájába, de valahogy mindig azt dobta ki a gép, hogy túl fiatalok voltunk és túl sokat akartunk egymástól, holott szó sem volt azon komoly érzelmekről. Inkább tini szerelem volt, hiszen mikor megismerkedtünk egymással Rob egyáltalán nem a megszokott és tipikus los angeles-i srác volt. Idősebb volt nálam, és tetszett, ahogyan játszadoztunk egymással. Többet akartunk egymástól, de valahogy érzelmileg mégsem fejlődtünk ennek megfelelően. Szerettük egymást, csak vakok módjára nem láttuk be, mi a különbség egy remek barátság és egy szerelem között. Talán nincs minden veszve és még lehetünk barátok, ha nem is annyira jó, mint előtte.

Ezekhez hasonló gondolatok lepték el az agyam, míg a gépen dekkoltam. Kész tervvel indultam neki a nagy útnak. Olívia korábbi beszélgetését hallottam – teljesen véletlenül – onnan tudom, hol fognak bulizni. Csak azt ő nem tudja, hogy Rob-ék is oda menekülnek szilveszterezni. Lív nem mondta ki, hogy bejön neki Rob, de kár lett volna tagadnia. Az elejtett megjegyzései túl találóak voltak. Másrészt nem voltam vak. Láttam Robot, hogyan csorgatta a nyálát. Már csak Olívia puszta jelenlététől kész volt, de az a marha még egy lépést sem tett azért, hogy meghódítsa a választottját. Tennem kellett valamit, hát tervezgetni kezdtem. Elterveztem mindent. Egyetlen személyt avattam be, az pedig Garrett volt. Több okom volt rá, mindenekelőtt az esetleges féltékenységi jeleneteket szerettem volna megelőzni.

A gépről leszállva egyből hívtam Bobbyt a szükséges információk miatt. Készségesen segített, persze megkértem, hogy ne szóljon senkinek. Robnak pláne ne. Az egészet azzal elütöttem, hogy meglepetés leszek, de nem egészen az övé. A gyors és lényegre törő telefonból megtudhattam, hogy ugyanazt a házat bérelték ki, mint az elmúlt években. Ez nagyban megkönnyítette a tájékozódásom és a hely megtalálását. Mindig is bírtam ezt a helyet. Jó bulik voltak, távol a kíváncsi szemek elől és a társaság, mely ilyenkor verődött össze, az sem volt semmi.

Az emlékek és az izgalom már most mosolyt, jókedvet varázsolt az arcomra. Vigyorogva léptem a csengőhöz és mintha megérezte volna a közeledtem, mert maga Rob nyitott nekem ajtót. Tátott szájjal nézett, ahogy elsétáltam mellette. Vidáman mosolyogtam, és felszabadultan üdvözöltem mindenkit. Őt hagytam legutoljára, hogy még nagyobb legyen a hatás. A többiekhez hasonlóan köszöntöttem, nem volt sem több, sem kevesebb, amit elfogadott, de érezhetően meghűlt a vér az ereiben. Időt kellett hagynom Robnak, hogy összeszedje magát. Megszomjaztam az út alatt, ami valljuk be nem túl rövid. A hűtőhöz vonultam, néhány sört kipakoltam, el is kapkodták a srácok az üvegeket. Egyet azért sikerült megkaparintanom nekem is és meghúztam.

- Mi ez a punnyadás? Bassza meg! Bulizni jöttem! Vagy a semmiért volt ez a tetves repülés? – bíztattam a körülöttem lévőket, erre kitört a röhögés. Nem maradhattam ki én sem a jóból. Egyből a rossz szokásokhoz híven, előkotortam a cigis dobozom. Kinyitottam a teraszajtót. Nem volt kedvem kijjebb menni, így az ajtónak támaszkodva szívtam a bűzrudam. Decemberhez képest napfényes időkben gyönyörködtem, míg a füst gomolyogva száll fel az égnek. Vigyorogva hallgattam Tom hülyeségeit, Bobby vagy Marcus beszámolóját.

- Kris… - az ismerős hangra egyből rá kaptam a tekintetem. Rob a bánatos képpel közelített felém. Nem akartam, hogy újra ugyanazon a témán lovagoljunk, s úgy gondoltam, mindkettőnknek itt az ideje a továbblépésre.

- Ne, Rob ne. Megbeszéltük. Mindketten tudjuk, mi inkább barátok vagyunk. Sokkal jobbak vagyunk barátnak. Megpróbáltuk, de nem ment. – emeltem újra a számhoz a cigim.

- De… - sóhajtott nagyokat és a karjával intett felém, mire egyből vadul megráztam a fejemet.

- Nincs de. – szívtam bele a cigimbe. – Efelől megnyugodhatsz…

- Nem azért mondtam… - kotorászott Rob a zsebében. Az arcáról sütött a megkönnyebbülés. Ha eddig sikerült a gondolatot háttérbe szorítani, most bizonyára előkerült. Csend állt be kettőnk között. A többieket figyeltük, és úgy cigiztünk tovább.

- Van valakid? – Rob tétován kérdezett rá. Meglepett, hogy pont Ő és most feszegeti ezt a témát.

- Igen. Nem terveztük. Csak jött magától. – nem volt értelme titkolni, és vele szembe őszinte szerettem volna lenni. Ez a legkevesebb.

- Boldog vagy? – velem együtt mosolyra húzta a száját, mintha csak minden jót kívánt volna nekem.

- Nagyon. – huncutul Garrett-re gondoltam. Hiányzott nekem, reméltem hamar újra a karjaiban lehetek.

- Látszik rajtad. Teljesen kicseréltek. – erre az én szemeim kerekedtek ki. – Ne nézz rám így! Láttam az újságokat. Még ha nem hiszek el belőlük semmit. Láttam a képeket. – vonta meg a vállát.

- És veled mi a helyzet? Van valakid? – szándékosan ismételtem a kérdését. Válaszként csak a fejét csóválta. Nyitotta volna a száját, láttam Robon, hogy most megtörik a jég és beszélni fog. De megszakadt a beszélgetésünk, mert Tom csörtetett hozzánk.

Mehetnékjük volt, bár sikerült annyi időt kicsikarni tőlük, hogy kicseréljem a göncöm. Egész nap ebben a szerelésben gubbasztottam a repülőn, kellett néhány perc a fürdőbe zárkózva eltölteni. Nem kell nagy öltözésre gondolni. Másik póló, kapucnis pulóver és a bőrkabátom húztam magamra. Egyáltalán nem lógtam ki a sorból, sőt majdnem tök egyformán öltöztünk fel, bár a fiúk többsége még megtoldotta az öltözékét egy kockás inggel is. A srácok kajások lettek, így erőteljesen a közeli pizzéria felé indult meg a bagázs.

Lassan besötétedett, hűvös és sós illatot hozott magával a levegő. A bizsergés átjárt, de nem sokáig kellett dideregni, mert a forró falatok és az italok felmelegítettek. Remek helynek tartottuk a szigetet, mert a legtöbben hozzánk hasonlóan turisták vagy fiatalok, akik egy-egy kurva jó buli miatt jöttek ide. Ebben pedig nem volt hiány.

Az estét egy kocsmában folytattuk. Az alkohol mennyiség elfogyasztása gyorsan megtörtént, így a jó hangulat kellően megalapozott volt. Messze nem teltházas este lehetett, mert a tömeg, jobban mondja az összes pasi az egyetlen asztalt tűntette ki a figyelmével. A kíváncsiságom győzött. Megállíthatatlanul átverekedtem magam előre, ami elég nehezen ment. A pasik kocsányon lógó szemekkel néztek egyetlen irányba, ahol az asztal mellett öt lány táncolt. Először profi táncosokra gondoltam, de ebbe a kocsmában még soha nem láttam ilyen táncos lányokat. Kicsit jobban megnéztem őket, és rájöttem, hogy csak itt bulizókról van szó. Kíváncsian figyeltem, mert tényleg jól mozogtak. Összhangban és egyszerre táncoltak a zene ütemére. Még női szemmel is csábítóan ringatták magukat, nem csoda, hogy a srácok is felsorakoztak mögöttem. Felismertem az elismerő kurjantásaikat, Tom kétértelmű megjegyzéseit, mire a szemeimet forgattam. Ahogy újra a lányokra felé fordultam, megtorpantam, mert a központban vonagló lányt felismertem. Összetéveszthetetlen volt az arca, melyen az élvezet tükröződött. Nem hittem a szememnek, mert soha életemben nem fordult meg a fejembe, hogy az általuk tartott „buli” egész pontosan mit takar...

***

Olívia…

Rob hazavitt a kórházból, onnantól kezdve alig volt egy szabad percem. Már visszaszámoltam, mikor láthatom újra a barátaim. Ez volt az igazi kiképzés. Az ikreket kiengedték a kórházból s emiatt Carol és Jack még több időt töltött otthon. Az irodába is érezhetővé vált az év vége, és persze a létszámhiány is. Rohangálhattam ide-oda. A klubot egész karácsonyig lefoglalták, sőt az igazi nagy durranást a szilveszteri bulira tartogatták. Ebből kifolyólag minél több dolgot igyekeztem elintézni önállóan, ezzel szerettem volna segíteni Jacknek és Carolnak. Ennek azonban az volt az ára, hogy a barátaim elhanyagoltam. Régen beszéltem, és régen találkoztam velük. Éppen csak néhány futó telefonnal érintkeztünk, s ezért is akkor meglepetéskén, mikor Zora elkotyogta, hogy Alex szakított a barátjával. Sajnáltam szegényt, mert az utóbbi időben szinte rendszeresen mellé nyúlt. Így még nagyobb szüksége volt a kikapcsolódásra és a felejtésre. Itt jött a képbe a tervezett csajos buli. Elhatároztam, hogy kiderítem mi történt velük. Igyekszem végre jó barátnőként meghallgatni és felvidítani. S ahogy közeledett az indulás pillanata, egyre többet beszéltem a lányokkal telefonon. Főleg Alex hívott, mert problémás volt az érkezése. Már a többiek felnevettek, ha a vidám dallam megszólalt.

Karácsonykor Claire ragaszkodott hozzá, hogy náluk vacsorázzunk. A baráti meghívást örömmel elfogadtuk és a családnak vitt ajándékkal szerettük volna megköszönni azt a sok jót, amit tőlük kaptunk. Izgatottan készülődtünk, ami nem volt éppen egyszerű a két picurkával és Bennel. A várakozás izgalmával öltözködtem és sminkeltem, mert a kórház óta most először adódott lehetőség, hogy találkozzak Robbal. Az elmúlt napok alatt nem egyszer jutott eszembe, s elhatároztam, hogy beszélni fogok vele. Tisztázni fogom vele a félreértéseket, amiből volt jó pár kettőnk között. Másrészt nem hagyott nyugodni az a lehetőség, hogy mi, együtt…

A megérkezésünk pillanatában megszólalt a telefonom, akkor megígértem barátnőmnek, hogy visszahívom. Jól indult az este, Claire megtett mindent azért, hogy jól érezzük magunkat. A lányokkal beszélgettem, míg Rob az apja és Jack társaságát élvezte. Akaratlanul felejtettem rajta a szemem, s mikor elmosolyodott a beszélgetés alatt, akkor szinte beleremegtek a lábaim. Elemi erejű bizsergés cikázott végig. Éreztem, ahogy a felforró vérem végigszáguld az ereimben. Egyre jobban mocorogtam, mert már nem bírtam egyhelyben megülni, főképp úgy nem, hogy Rob néhány lépésnyire van tőlem. A levegőért kapkodtam, mely egyre csak fogyott.

A csöppségek mentettek meg, mert felsírtak. Nagyon szívesen néztem meg a drágákat, s nem kicsit könnyebbültem meg, mikor eltávolodtam a kísértéstől. De nagyon naivnak bizonyultam, mert váratlanul Rob utánam jött. Felajánlotta a segítségét, amitől majdnem sikerült egy hátast dobnom. Igéző szürkés szemei, a csábító mosolya lehengerlő hatással volt rám. Igyekeztem tartani magam, s Camillát óvatosan a kezébe adtam. A kicsi lány élvezte az új helyét, és Rob úgy vigyázott rá, mint egy porcelánbabára. Édes, sőt szívdöglesztő volt a férfi a picike babával a kezében. Ahogy kettősüket csodáltam egyre közelebb kerültem ahhoz a bizonyos cseppfolyós állapothoz. – Biztosan jó apa lenne belőle! – sóhajtottam fel alig halhatóan és majdnem bele is pirultam a saját ötletembe, míg Robra pillantottam. Aztán pelenkacserével igyekeztem elterelni a figyelmem. Gyorsan elláttam a kicsikéket, és a két apróság a mózeskosárba került vissza, az ágy közepére. Mindketten békésen szuszogtak. Végül áttértünk arra a beszélgetésre, melyre már egy ideje készültem Robbal, aki a legnagyobb meglepetésemre a szobájáig húzott maga után. Megnyugtató, biztonságos és szinte természetesnek éreztem, ahogy mellette ültem. S ha Lizzy nem toppan be, akkor talán sikerült volna mindent tisztáznunk. De mennünk kellett, mert terített asztal várt bennünket.

A vacsora kellemes családi körben telt. Mindenki Robot faggatta, mert ő nagyon ritkán került haza. Minden szavát ittam, ahogy szívesen beszélt egy-egy filmemről, a forgatásról mesélt vicces történetet. Mosolyogtam és nevettem, ahogy teljesen bele feledkezett a mondanivalójába. Jól eső melegség egyre jobban szétáradt a lelkemben.

A vacsorát követően jutott eszembe Alexnek tett ígéretem. A teraszra osontam, és egyből tárcsáztam. Amint felvette a telefont egyből bocsánatkéréssel kezdtem. Válaszul Alex durcásan bevetette „nem megyek sehova, hagyjuk a fenébe az egész utazást” szöveget. Aztán kezdetét vette a maratoni győzködés.

- Hagyj békén! – nevetett végre Alex a sokadik próbálkozásomra.

- Nem. – határozottan vágtam rá, szinte láttam magam előtt, ahogy fintorog, vagy éppen grimaszol.

- Kibírhatatlan vagy! – vágott vissza. Felnyögtem, mert már kezdtem kifogyni az érvekből.

- Szívem, tudom… - gonosz kis vigyorra húztam a szám, mert úgy éreztem ezt a csatát megnyertem.

- Kijössz elém a reptérre? – ezzel a mondattal pedig be is bizonyította, hogy győztem.

- Igen… - éppen csak rávágtam, mikor újra félbe szakított.

- Meggondoltam magam, mégsem megyek! – hallottam, ahogy ledobta magát valahova, már csak tanácstalanságában beszélt össze vissza.

- Alex, ne csináld már!

- Jó móka lesz? Garantálod? Mert csak akkor megyek, érted!

- Aha, nagyon jó buli lesz! Garantálom! Már nagyon várom… Csók!

Amint hazaértünk zuhanyozni indultam. Már előző napokban összepakoltam a táskám. Soha nem szerettem az utolsó pillanatban pakolni, mert akkor biztosan valami fontos mard otthon. Persze így is könnyen előfordulhat. A gyors zuhanyzást követően benéztem a lányok szobájába, ahol Carol éppen altatta őket. Nem bírtam ki és egy-egy puszit nyomtam a lányok buksijára. Carolnak jó éjszakát kívántam, s a következő szobába sétáltam.

Ben már az ágyban volt, csak a meséjére várt. Mellé ültem, de a mese helyett beszélgetni akart inkább. Elárulta, hogy játszott Robbal, és hogy nagyon megszerette. Ki ne szeretné Robot? Tettem fel magamnak a kérdést. Egyre többször jutott eszembe, és egyre intenzívebb érzéseket váltott ki belőlem. Csak egyetlen probléma volt, én magam. Féltem. Még mindig féltem egy új kapcsolatba belemenni, még az elhatalmasodó vágy ellenére is. Csak mert a csalódástól rettegtem. Aztán Ben a kezembe nyomta a mesekönyvet, s lelkesen olvasni kezdtem. A mese végére értem, de elemében volt a törpe és még mindig nem akart elaludni. Pedig így is elnyújtotta a búcsúzást, mert reggel, mire felkel, addigra már nem leszek otthon. Bosszankodott a kisfickó, hogy nem viszem magammal, sehogy sem tud rávenni erre a lehetőségre. S ezért találtam ki, hogy majd valami ajándékkal lepem meg, ha hazajövök, vagy a legközelebb elviszem magammal. Egészen addig maradtam Ben mellett, míg elaludt.

Csendben osontam ki Ben szobájából, és a saját szobám fele sétáltam nagyokat ásítva. Ekkor futottam össze Jackkel, aki ugyancsak a saját szobája felé masírozott a szemeit dörzsölve. Mosolyogva ölelt meg és puszit nyomott a homlokomra. Rutinosan jó szórakozást kívánt, de nem faggatott, hova megyünk. Már teljes mértékben tisztában volt vele, hogy nem az úti cél a fontos nekünk ilyenkor, hanem a társaság. Végre mi öten ismét együtt bulizhatunk. Zora, Tina, Alex, Léna és én. Mindenkinek megvan a saját élete, és elég messze is kerültünk egymástól, viszont a barátságunk tartósnak bizonyult mindezek ellenére is. A távolság és a ritka személyes találkozások miatt is ragaszkodtunk mindannyian az együtt töltött héthez. Egy-egy hetet teljes mértékben arra szánunk, hogy bulizzunk és minden elmesélje a saját gondját-baját. Ilyenkor sosem a hely számított Ritka alkalmak egyike, mikor szilveszter is beleesik ebbe az egy hétbe, illetve az is, hogy senkinek sincs pasija. Még egy utolsó puszit nyomtam Jack arcára és elcsoszogtam a szobámig. Fáradtan dőltem el az ágyon. Ringatás nélkül sikerült elaludnom.

A reggel túl hamar eljött. Úgy éreztem, hogy alig aludtam, mégis szinte kiugrottam az ágyból. Felvillanyozott a tudta, hogy nemsokára indulhatok. Gyorsan végeztem el a reggeli teendőket, zuhanyoztam, fogat mostam, felöltöztem. Egy cseppet sem voltam éhes, de miután hívtam egy taxit, addig egy erős kávét elpusztítottam. Még egy utolsó ellenőrzést beiktattam, majd az ajtó mellé készítettem a csomagjaim, amit a megérkező taxis készségesen bepakolt a kocsi csomagtartójába.

A reptéren egy maratoni várakozás kezdődött. Hiába volt hajnalok hajnala már most nyüzsgés fogadott. A csomagjaimmal az előre megbeszélt helyen várakoztam, hogy a lökött barátnőim is befussanak. Először a budapesti gépnek kellett megérkeznie, fedélzetén Zorával és Tinával. Ez már-már meglepően, de viszonylag időben érkezett. Az a néhány perc egyáltalán nem jelentett semmit. A következő befutó Alex a new york-i, míg Léna párizsi járattal jött. Ezeknél már nagyobb volt a késés, de még szerencse, hogy jöttek a gépek. Hatalmas öleléssel, nevetéssel állt össze a csapat ott a reptér közepén. Persze ezt a körülöttünk állók megbámulták, mert cseppet sem visszafogottan egymás nyakába kötöttünk ki. Az olaszokat megszégyenítő vehemenciával adtuk elő a mondanivalónkat.

Wight sziget volt az úti célunk, amelyet hajóval közelítettünk meg, mivel amúgy sem volt messze a sziget. Alex ismerőseinek a nyaralóját kaptuk kölcsön, ezzel pedig jócskán megspóroltuk a méregdrága szállodát, és még amiatt sem kellett aggódunk, hogy zavarunk másokat. Alex ismerte a járást és könnyűszerrel tudott tájékozódni. Mi meg élveztük az új környék felfedezése okozta örömet.

Jól a délelőttben jártunk, mikor megérkeztünk a barátságos ház elé. Csacsogva sétáltunk beljebb, hogy mielőbb megismerkedjünk a házzal. Egy tipikus, a szigeten jellemző stílusban épült a ház. Magával ragadó és otthonos hangulata volt még akkor is, ha egy idegen volt számunkra. Szépen sorjában lepakoltunk, kicsit körbe jártuk a szobákat, majd mindenki foglalt magának egyet-egyet. Kicsit kipihentük az utazás fáradalmait, majd felöltöztünk és valami ebéd keresése után indultunk. Beszélgetve sétáltunk, ismerkedtünk a környékkel, hogy jobban eltaláljunk. Jó időnek köszönhetően szinte az egész napot a városban töltöttük. Csak később mentünk vissza ideiglenes szállásunkra, ahol éppen csak annyi időt töltöttünk el, hogy a bulihoz átöltözzünk. A nap folyamán kiszúrt kocsmába tértünk be. Egyből megtetszett nekünk a hely, mert élő zenét játszottak, ráadásul olyan dalokat, melyekre kiválóan lehetett táncolni. Nevetgélve adtunk bele mindent a táncba, s a szünetekben a koccintásról sem feledkeztünk meg. Nagyon jó helynek bizonyult ez a pub, sőt még a csapos sráccal, Joe-val is hamar összehaverkodtunk és az egymást követő estéket mindig ugyanott töltöttük.

Az átmulatott éjszakákat követő délelőttöket átaludtuk, délután közös programként kirándultunk, sétáltunk vagy csak a teraszon ücsörögtünk és beszélgettünk. Kifejezetten semmit sem terveztünk, csak azt tettük, amihez éppen kedvünk volt. Sosem bírtam ki, és délután mindig felhívtam az otthoniakat. Főleg Bennel beszéltem, aki nagyon hiányzott, és én is hiányoztam neki. Mégis jó volt egy kicsit gondtalannak lenni, egy kicsit kikapcsolódni az unalomig megszokott és ismételt hétköznapokból. Egész évben példamutató anyaként kell viselkednem, de ez alatt az egy hét alatt én is csak egy fiatal nő voltam, aki élvezi az életet. Sosem bántam meg semmit, sőt az évek előre haladtával egyre elképzelhetetlenebb lett számomra, hogy ne a jelenlegi pozíciómat töltsem be. Persze az én életem sem volt tökéletes, még ha annak is látták a kívülállók. Egy személy, egy nagyon fontos személy hiányzott az életemből. Egy férfi, aki a párom, a szerelmem szerepét töltötte volna be, de eddig nem találtam meg a megfelelő partnert.

A fejem ezekkel a gondolatokkal telt meg, s ezeken morfondírozva készülődtem az estéhez. Mindent úgy csináltunk, mint az elmúlt napokban, maga az este is hasonlóan indult, mint eddig. Az érkezésünket követően Joe már a bemelegítő körökkel várt minket. Az aktuális banda már elkezdte játszani a számaikat és mi az asztalunk mellett táncolni kezdtünk. Talán a zene, a kissé egzotikusabb ritmusok késztettek bennünket, hogy jobban riszáljuk meg magunkat. Öten együtt, egymással játszottunk, ami igencsak bejött a hímnemű vendégeknek. Nem akartunk semmi rosszat, csak egyszerűen ilyen dallamok hallatán nem tudtunk a fenekünkön megülni. A rögtönzött publikum egy újabb kör piát rendelt nekünk, amit bősz koccintás után ittunk meg.

Egy pillanattal később megszédültem, s megjelent előttem Rob alakja. Nem akartam hinni a szememnek, meg voltam róla győződve, hogy hallucinálok. Nem sokat ittam, ezen az estén nem, mégis megtántorodtam. A légszomj erőteljesen csapott le rám. Hitetlenkedve néztem körbe, de újra feltűnt a túlságosan ismerős nyúlánk alkata. Egyszerűen kényszert éreztem arra, hogy kijussak a levegőre. Ezért nekiiramodtam és a hátsó teraszra menekültem ki. A hideg és nyirkos korlátba kapaszkodtam, mert félő volt, hogy a lábaim felmondják a szolgálatot. A lányok egyből követtek. Aggodalommal és értetlenséggel megfűszerezve néztek rám. Kimondatlanul hagyott kérdésük egybe hangzó volt. Mi a frász ütött belém? Csak megvontam a vállam, mert nem tudtam semmit sem mondani. Egyre rosszabbul éreztem magam. Valami a lelkem mélyén nem hagyott nyugodni, s egyre nagyobb űr tátongott a szívem helyén.

Elnézést kértem a lányoktól, de el kellett onnan jönnöm. Már egyáltalán nem tudtam élvezni az estét, már nem volt olyan jó a buli, mint amilyennek indult. A lányok tiltakoztak, de szerencsére sikerült meggyőznöm őket, hogy maradjanak és élvezzék tovább a műsort. A mulatságukat nem szerettem volna elrontani. Persze nem akartak belemenni, nem akartak egyedül elengedni, de megnyugtattam őket, nem lesz semmi baj velem. Az épület mellett álldogáló taxit szúrtam ki. Elindultam felé, de elkapta valaki a karom.

- Miért menekülsz el folyton előlem? – a karomat fogta és szorosan magához húzott, mire csak megijedtem pislogtam.

- Te… te… - dadogtam a szemeiben elveszve, az arcom pedig biztosan teljesen kipirult.