Novella 3.9 - Szerencse kegyeltje

Sziasztok,

Íme a Szerencse kegyeltje novella folytatása.... Nincs hozzáfűzni valóm, szerintem ezt a részt már nagyon vártátok... Köszönöm a komikat!
Nagyon szépen köszönöm Mindenkinek, aki küldött egy-egy javaslatot a nevekkel! Kedd-szerda magasságában pedig számítsatok a levelemre! 
Megszületett a döntés, így az Összetörve novella két főszereplője: Camilla & Dylan lett.

Jó olvasást!
Kíváncsian várom a véleményeket!

Puszi,
ZoÉ

9.

Most mi legyen?

Olívia…

Egyszerűen nem tudtam elhinni vagy felfogni, hogy a valóságban vagyok. Rob tényleg itt volt velem, sőt erősen tartott a karjaiban. A hangom szinte elhalt, s csak alig hallható sóhajként távozott a tüdőmben megrekedt levegő. Azokba a szürke szemekbe bámultam, míg az arcomon hatalmas tűzrózsa terült el, a szívem pedig egyszeriben vágtázni kezdett. Egyikünk sem mozdult, s hirtelen azt sem tudtam, ez jót vagy rosszat jelent. A lángnyelvek egyre jobban mardosták a testem, vágytam a velem farkas szemet néző férfira. Hirtelen olyan kétségbeesettnek és kiéhezettnek éreztem magam, hogy teljesen elszégyelltem magam.

Vártam, közben majd elepedtem Rob csókjáért, de Ő mégsem tett semmit. A szemében, az arcán meglepetést vettem észre már az első pillanatban, de ez mostanra elmúlt. Talán valamiféle választ várt a kérdésére. Csakhogy én nem menekültem előle, mindössze a csúfosan rosszul időzítettünk. Erre a gondolatra öntudatlanul forgattam meg a szemeim. Ez a művelet azonban Rob számára egészen másképpen jött el, mert abban a pillanatban elengedett. Egy cseppet sem esett jól a közöttünk lévő távolság, viszont így a hirtelen jött merész ötletemnek adtam egy lehetőséget és megkíséreltem kivitelezni.

A korábban kiszúrt taxi felé léptem, s mindössze csak egy apró fejmozdulattal intettem a várakozó autó felé. Rob tátott szájjal nézett rám, de a képén elterülő elégedett csibészes mosoly biztosított róla, hogy megértette a célzásomat. Beültem a hátsó ülésre, s bemondtam a címet. Rob egy perccel később már szorosan mellettem ült. A combomon pihenő kezemen éreztem meg a kezét, leheletfinoman végig simított rajta. Ha eddig nem jártam volna az őrület határán, akkor ezekkel az óvatos mozdulatokkal egészen biztosan odáig sodort volna. Olyannyira elvette a maradék józan eszem, hogy fel sem tűnt, hogy megérkeztünk.

Csendben voltunk egészen a házig, Rob közelségétől amúgy sem lett volna egyetlen értelmes szavam sem. A sofőr szavai is csak nagyon nehezen jutottak el a tudatomig, így csak a kezébe nyomtam a bankókat a visszajárókkal egyáltalán nem foglalkozva. Főleg úgy, hogy Rob sürgetve szállt ki, a kezem után nyúlt és maga után húzott. Egy hosszú perc erejéig újra éreztem benne a tétovázást, mint aki nem tudja, most mit tegyen. Én viszont már akkor tudtam, mire készülök, mikor a taxi felé lépkedtem.

Közelebb léptem hozzá, a karjaim egyből már-már természetes módon a nyaka köré fontam. Kristály tisztán hallottam, ahogy elakadt a lélegzete. Egy megmagyarázhatatlan erő vonzott hozzá, talán eddig ellenálltam és küzdöttem ellene, csakhogy már egyáltalán nem akartam harcolni ellen. Képtelen voltam uralkodni tovább magamon. Az ajkaira hajoltam és megcsókoltam. Nyelvem céltudatosan törte magának az utat előre, hogy mielőbb táncba hívhassam Őt. Tovább nem volt semmilyen tétovázás, Rob egyből visszacsókolt. Olyan szenvedéllyel, hogy lila köd szállt az agyamra. A hevességünk következtében a légszomj túlságosan hamar jelentkezett. Elváltam Rob édes ajkaitól, hogy némi oxigént szippantsak. Az engem fürkésző szempárban mérhetetlen vágy lobogott, s újabb intenzív csókcsatát kezdeményezett.

A fenséges csókok azonban egyre kevesebbnek bizonyultak, egyre mohóbbak lettünk, viszont még mindig csak a ház előtti járdán ácsorogtunk. Minden józan eszemet a taxiban hagytam, mely már régen elszáguldott az éjszakába, Rob keze után nyúltam, s a bejárat felé húztam. Nem ellenkezett, sőt szinte hozzám simulva követett. Míg a kulcs elővarázslásával és a zár kinyitásával bajlódtam, addig a nyakamat kezdte el csókolgatni és gyengéden szívogatta. Ettől természetesebben alig bírtam koncentrálni arra a nyavalyás kulcsra. Miután végre kinyitottam, majd be is csuktam magunk mögött az ajtót Rob a falhoz nyomott, és úgy csókolt tovább. Mohó csókokkal ostromolt, míg a kezei már azon fáradoztak, hogy kiszabadítson a kabátomból. Nemcsak az enyém, hanem Robé is rövid időn belül a földön találta meg a helyét.

A következő pillanatban játékosan kibújtam Rob karjaiból. Vágytól ködös tekintettel nézett rám. Huncut mosolyra húztam a szám, s szégyentelenül csaltam magam után. Ezt elsősorban az elfogyasztott alkohol váltott ki belőlem. Másrészt pedig Rob volt rám ilyen hatással, aki egyből kapott utánam, s újra gondosan a falhoz préselt, keményedő ágyékát hozzám dörzsölve. Pajzán nyögésekkel fogadtam az egymásnak feszülő testünk. S már egyre kevésbé bírtam ki, hogy ne ott helyben szeretkezzünk.

Áldottam az eszem, hogy a felső szinten választottam szobát. Előnynek elkönyvelhető, hogy nincs szobatársam és a saját fürdőm volt, viszont hátránya a sok-sok lépcsőfok, melyeket kettesével szedtünk, hogy a szobámhoz érhessünk. Míg ez megtörtént, Rob a kezemet szorongatta, mintha bármelyik pillanatban eltűnnék, vagy meggondolnám magam. Pedig egyiktől sem kellett volna félnie, mivel már korábban ledőlt minden ellenállásom.

A szobába érve szembefordítottam magammal. A nyaka köré tekertem a kezem. Majd az őrjítő csókcsata közben megszabadított magával és egy igazán gyengéd csókot váltottunk. Nem volt semmi sürgetés, semmi türelmetlenség, egy mézédes csók volt a javából. Lassan megpördültünk, és átvettem az irányító szerepét. Fél szememmel láttam Rob teljes vigyorát, míg a nyakát hintettem be a csókjaimmal. Aztán finoman tolni kezdtem az ágy felé, mikor elértük a szélét, akkor egy kicsit löktem rajta és már az ágyon is volt.

Rob az ágyon félig ülő pozícióban végigmért, míg lerúgtam a cipőim és egy egyszerű mozdulattal kibújtam a felsőmből. Csak farmer és melltartó maradt rajtam. Csábító mozdulatokkal közeledtem hozzá, majd vele szembe ültem az ölébe. Egyből csókkal üdvözöltük egymást, miközben a csípőm érzékien mozgattam erőteljesen hozzá préselve magam, hogy még jobban izgassam. A kezei pedig már a hátamon, az oldalamon végezték a simogató rítusukat, sőt a fenekemig lecsúsztak, ahol erőteljesen belém markolt. Mindkettőn szíve majd kiugrott a helyéről, olyan ütembe verték a tam-tamot. Felforrott levegő körülöttünk, s a szoba csendéjben egyre kéjesebb nyögéseink hasítottak. Főként ahogy Rob kezei rajtam jártak, kiszabadította a melleim és a nyelvével köröket rajzolva, vagy éppen finoman végignyalva a megfeszülő bőrön izgatott szüntelenül.

Hirtelen azonban stratégiát váltott, és egyetlen mozdulattal fordított a helyzetünkön. Még mielőtt visszatért volna hozzám ledobta magáról a pólóját és meztelen felsőtesttel simult nekem, mikor újra egybeforrtak ajkaink. Torkos csókokkal haladt egyre lejjebb a testemen. A melleimnél némileg elidőzött. Finom harapásokkal tarkította a ténykedését. Vergődve fogadtam, ahogy édes kínokat okozott nekem. Aztán újra ajkait és nyelvét éreztem meg a hasamon, ahogy finoman araszolt egyre lejjebb. A hasam és a köldököm körbecsókolta, húzta az időt és az idegeimet, míg a nadrágomból kiszabadított. Készségesen emeltem a csípőm, hogy még könnyebb dolga legyen.

Sikkantva fogadtam, mikor ajkait éreztem meg a belső combomon ezúttal felfele haladni. Rob hajába markoltam és magamhoz húztam egy csókra, mert már nem bírtam nélküle. Rajta már csak boxer volt, mely már teljesen útban lehetett neki, így a csókjaim közepette cibáltam le róla az átkozott anyagot, amiben segédkezett nekem. De Rob átvette az irányítást és kínzóan kényeztetett újfent. A forróság már felemésztett és mégsem adta meg a vágyott egyesülés pillanatát. Kínjaimban a lepedőt markoltam, és egyre gyakrabban sikkantottam fel, főleg mikor ujjait belém mélyeztette. Ütemes játékával egy időben nyelvét is bevette és teljes mértékben végem volt. Meg sem állt, míg az elsöprő gyönyört nem okozott.

Még remegtem a testemet átjáró élvezettektől, mikor Rob tenyerét a belső combomon éreztem meg. Gyengéden nyitotta szét lábaim, hogy közelebb férkőzhessen hozzám, s egyetlen határozott mozdulattal mélyre merült. A nevét kiáltottam, míg Rob férfias nyögéseket hallatott. A körmeim a hátába vájtam, a csípőjét szorítottam a lábammal, hogy még véletlenül se váljunk el, nem mintha ez megtörténhetett volna. A kalimpáló kezeim végül elkapta, a fejem fölé emelte, s a csuklómnál lefogta az egyik kezével. A másikkal mellettem támaszkodott. Egyre gyorsabbak és intenzívebbek lettek a lökései. Egyre jobban ziháltunk, s az izzadságcseppek fénylettek mindkettőnkön. Aztán Rob az utolsó erőteljes lökésével megadta a beteljesülést. Remegve fogadtuk a fenséges mámort, mely teljesen birtokba vette a testünket.

Rob zihálva gördült mellém az ágyra. Még mindig gyorsan emelkedett és süllyedt a mellkasa, melyen a szőrszálak között, mint apró gyöngyök, úgy csillogtak az izzadságcseppek. A szemem egyszerűen itta mellettem heverésző meztelen férfi látványát. A kezem egyből végig csúszott a lepedőn, míg a melegséget árasztó testbe nem ütközött. Pajzán pillantásokat lövelltem Rob felé, aki csak némán tűrte az akciózásom. A tenyerem végigcsúsztattam a mellkasán le egészen a hasáig. Ahogy férfiassága felé közeledtem, úgy kezdte el egyre szaggatottabban venni a levegőt, s egy pillanatra el is állt a lélegzet, mikor a nemes testrészére gyűrűt formáltak ujjaim. Az izgatásra hevesebben nyögdécselt, s nem telt bele néhány pillanatba ismételten mereven várta, hogy a forróság körülölelhesse. Átemeltem a lábam Rob csípője felett és férfiasságára ereszkedtem. Egyszerre nyögtünk fel az ismerősként üdvözölt érzéstől, majd egyből ringatni kezdtem a csípőm, míg a mellkasán támaszkodtam meg. Rob kezei a combomon, a fenekemen és az oldalamon járta, mikor már nem bírta tovább felült és úgy tartott a karjaiban. Ajkai falánk módon ízlelték az enyémeket. Meg sem álltunk, míg a paradicsomban bebocsátást nem nyertünk újra. Sőt egész éjjel egy pillanatot sem aludtunk, végig szeretkeztük nemcsak az éjszakát, hanem még a kora hajnalt is.

Nem aludtam túl sokat, de egy cseppet sem éreztem magam fáradtnak. Azonban nem voltam hajlandó sem kinyitni a szemeim, sem megmozdulni. Éreztem az engem ölelő, s melegséget árasztó férfi testet, és ez a helyzet mélységes elégedettséggel töltött el. Ébredés után ugyan azon morfondíroztam, hogy mit jelentett ez az éjszaka. Olyan váratlanul történt meg. Egészen eddig csak kerülgettük egymást, de még csak egy csókot sem váltottunk, most meg egymás karjaiban töltöttünk egy nem is akármilyen éjszakát. Minden idegszálam vadul tiltakozott a megbánás ellen. Bár egyáltalán nem tudtam, most mit gondoljak.

Kissé kényelmetlenné vált a jelenlegi pozícióm, s megkíséreltem megmozdulni, sőt kielégülten nyújtóztam. Az eddig ölelő férfikéz feléledt, s az ujjbegyével cirógatni kezdte a bőröm. Egyből ezernyi szikra pattant, s a sóhajtozva élveztem a gyengéd ébresztést. Rob mellettem halkan kuncogni kezdett, s mikor végre kinyitottam a szemeim, akkor láttam meg, hogy Rob felkönyökölve figyelte minden rezdülésem.

Találkozott a tekintetünk, s újra elvarázsolt a szürkés szemeivel. Semmi ötletem nem volt, hogy éppen mi zajlik le a fejében, de erős gyanúm volt, hogy a múlt éjszaka képei lehetne, mert megnyalta a száját és rögön közeledett felém. A bizonyára szénaboglyákat megszégyenítő fürtjeim félre kotorta a nyakamból és apró csókokkal borította be a nyújtózás következtében amúgy is szabaddá váló bőröm, egész pontosan a nyakam és a mellkasom. Az ujjaim a hajába túrtam, a tarkóját simogattam és elfúló hangon nyöszörögtem, ahogy forró ajkai a bőrömhöz értek.

- Jó reggelt! – egy szenvedélyesebb csókot követően motyogta bele a számba.

- Jó… reggelt… neked… is! – nehezen tudtam kinyögni a reggeli üdvözlést, mert a keze a takaró alatt egyre lejjebb araszolt. A hasamra rajzolt köröket, miközben a számat harapdáltam. Azonban valamit észrevehetett a szememben, az arcomon, mert ledermedt a keze, sőt ki is húzta a takaró alól.

- Mi a baj? – aggodalom jelent meg az arcán. - Megbántad?

- Nem! – megfontoltan válaszoltam, és még kötelességemnek éreztem, hogy csókot nyomjak szájára. De még sem csak egy egyszerű csók lett belőle, mert Rob elmélyítette. Ezzel pedig elérte, hogy abba sem akartuk hagyni. A levegőhiány azonban mégis közbeszólt. Rob kicsit feljebb csúszott az ágyban, az ágytámlának vetette a hátát, míg én a mellkasára hajtottam a fejem. Pár pillanatig teljes mértékben lekötötte a figyelmem a zakatoló szívverése, ennyi idő alatt sikerült rendeznem kicsit a fejemben lévő káoszt. – Csak tanácstalan vagyok…

- Hogy most mi legyen? – Rob sejthette, mire gondolok, mert minden gond nélkül befejezte a mondatom. Bólintottam és ezzel ránk telepedett csend.

Nem tudtam, ez a csend most mit jelent. Jót vagy rosszat? Nem zavaró, nem kínos csend volt, de valami ott lógott a levegőben. Nyitva maradt egy kérdés, melyre egyikünk sem tudott, vagy pusztán nem mert válaszolni. A csodálatos éjszaka emléke még elevenen élt bennem, melyeket jól el szerettem volna raktározni. Mélyet szippantottam Rob csábító aromájából, minél élesebben és minél több emléket őrizzek róla.

- Használhatom a fürdőt? – Rob törte meg a csendet. A hangjában nem volt semmi különös. Csodálkozva keresetem az előbb még oly szenvedélyes férfit, mert most tényleg ízig-vérig angolnak tűnt.

- Persze… - felültem, s a takarót magamhoz szorítottam. - Tiszta törölköző a felső polcon! Szolgáld ki magad! – biccentettem a fürdő irányába.

Rob az ágy szélére csúszott ki és a földön heverő boxerét húzta fel. Ott ültem az ágy közepén erősen markolva a takarót, mert a kétségbeesés kezdett elhatalmasodni rajtam. - Most mi van? – ismételte a hang a fejemben. Eddig nem bántam meg semmit, de elég vészesen afelé sodródtam, hogy ténylegesen megbánjam a dolgot. Már bántam, hogy tovább nem feszegettem azt a francsos kérdést. - Hogy most mi legyen? – nagyot sóhajtottam. Halottam a víz csobogását, és egyből kapcsoltam. A fejemben a mozigépész rögtön elindította a filmet. Rob meztelen valójával és egy csábító zuhanyzással kecsegtetett, de ellent kellett állnom. Azért ennyire nem éreztem még tragikusnak a helyzetet, hogy rávessem magam Robra, ha már Ő menekülőre fogta.

Lustán keltem fel az ágyról. Hagytam, hogy az eddig szorongatott takaró lecsússzon rólam teljesen. Elszörnyedve néztem körbe a szobában, amely egy csataérre emlékeztetett. Mindent beborítottak a ruháink. Felvettem a kissé megviselt csipkés francia csodát, míg a fürdő fel nem szabadul. A bugyihoz passzoló fekete melltartót kerestem, de előtte a pólóm, mely az székre volt félredobva, felhúztam. Ez az egyik rövidebb fajta volt és nem ért le egészen a csípőmig. A hajam kuszán állt minden fele, ezért az ujjaimmal végigszántottam rajta egy-kétszer, hogy rendeződjön a nagyja, majd egy könnyed mozdulattal felkötöttem egy laza kontyba. Így legalább már az sem volt útba. Mindezek után tényleg nekiálltam begyűjteni a szétszórt ruhadarabokat. Hajlongva szedegettem kupacba mindent. Robéval kezdtem, erősen gyanús volt, hogy azokat veszi vissza. Az ágyon gyűjtöttem össze egy kupacba Rob holmiját. Az enyémek a szennyesbe szánt kupacban végezték. Bosszúsan fújtattam, mikor végre és utolsóként megtaláltam a tegnap viselt melltartóm.

- Hm… izgató. – hallottam meg Rob hangját a hátam mögül. Aztán a következő pillanatban a kutakodó keze bugyim alsó csipkéjét járta körbe. Rácsaptam a kezére, mire gyorsan el is kapta a mancsát. – Ezt most meg miért?

- Ezért! – mutattam a szétszaggatott fehérnemű egyik darabját. – És ezért! – emeltem fel a balkezemben a melltartóm többi maradványát. Farkas szemet nézett velem, de nem kerülte el a figyelmem a csupasz mellkasa. Nagyon kellett koncentrálnom, ne csábítson el, hiszen csupán egyetlen törölközőt csavart a dereka köré. A haja még vizesen is szanaszét állt, melyekről olykor-olykor egy-egy csepp hullott le és csillogva futott végig a szemrevaló férfitesten.

- Oh, csak ezért… - csibészesen mosolygott. Míg közelebb vont magához, aztán megcsókolt. Ezzel a játékosságával, és a csókkal teljes mértékben sikerült összezavarnia. Az előbb még úgy otthagyott, most meg itt játszotta a csábítót, amúgy nem is rosszul, sőt nagyon is meggyőzően.

- Csak? Ezek voltak a kedvenceim. – a sértődöttet morogtam neki, mert tényleg szerettem ama darabot. - Ne hidd, hogy egy csókkal kiengesztelsz! – Elmosolyodott és körém fonta a karjait.

- Olívia… - tolt el egy kissé magától, éppen csak annyira, hogy egymás szemébe nézhessünk. – Amiről az előbb beszéltünk… - hirtelen a torkomban kezdett el dobogni a szívem. Kész vége, ennyi volt. Viszont látásra! – Akarom… Érted? Akarom, hogy te és én… Szóval, hogy mi… hogy megpróbáljuk… Együtt… Szeretném! Nem tudom, hogy mi lesz vagy, hogy alakulnak kettőnk között a dolgok, de tovább nem szeretném elvesztegetni az időt! Olyan csodálatos volt az éjszaka… Varázslatos, de ne csak egyetlen éjszak emléke legyen nekünk… Szeretni akarlak, csak engedd! Próbáljuk meg! Mit mondasz? – zúdította rám Rob a kissé kusza, de nagyon megható monológját. Nekem csak annyi maradt meg, hogy akar engem, és hogy próbáljuk meg együtt. S ennyi bőven elég volt. Elakadtak a szavaim, de helyettük egy sokkal jobb válaszom volt. Az ajkaimat a szájára nyomtam, s úgy csókoltam, hogy egy csepp kételye se maradjon. - Szóval akkor ezt igennek veszem… - aztán már mohón faltuk egymást újra. A szenvedély ismét feléledt közöttünk, s a csalogató ágy fele kezdtünk el araszolni.

- Lív, Lív ébresztő! – robbant be kedvenc barátnőm. Teljesen fel volt pörögve, de amint benyitott hozzám, egyből le is fagyott. A szemeit Robon legeltette, ami a dolgok jelenlegi állása szerint már nem igazán tetszett nekem.

- Francba Alex! Az édesanyád nem tanított meg kopogni? – morogtam a hangulatgyilkos felé, mert már kezdünk elég rendesen ráhangolódni a hajnalban abba hagyott tevékenység folytatására.

- Na jó, mivel láthattam ezt az isten félmeztelenül, és mivel jó barátnő lévén egy részletes beszámolóval fogsz ellátni bennünket, ebben az esetben elnézem a beszólásod. Jah, és örülj, hogy nem rohanok most rögtön a többiekhez. Milyen jól hangzana, ha elmondanám, kivel és mit csináltál feltehetőleg az éjszaka… mert szerintem nem az égen a csillagokat számláltatok! – Alex még grátiszba kinyújtotta rám a nyelvét és sarkon fordult. Koppant az állam, de még mindig jobb volt, hogy ebből az egészből Rob egy mukkot sem értett.

- Amúgy sakkoztunk! – kiáltottam utána a szélvész után.

- Ő Alex? – bólintottam - Alex, akivel folyton telefonáltál? De ő lány! – az egyik szemöldököm a homlokomig szaladt. Rob eszmefuttatását nem értettem kapásból, mire leesett.

- Igen Ő lenne, és remek megfigyelő vagy, észrevetted, hogy lány. – vigyorogtam rám.

- Akkor nincs senkid! Senkid! – már-már fogkrémreklám forgatásához megfelelő vigyor terült el Rob arcán, mikor felkapott és megpörgetett a levegőbe.

- Héé, lassabban! – letett, két keze közé fogta az arcom. Először csak szó nélkül elmerültünk egymás tekintetében. A legkomolyabb hangján, a legőszintébben suttogta a legszebb szót. – Szeretlek! – csókkal pecsételt meg. Szóra nyitottam a szám, de megakadályozott. - Igen, jól hallottad. Szeretlek. Hosszú idő kellett, hogy rájöjjek, de végre rájöttem. Szeretlek. Azóta, mióta legelőször megláttalak. Tudom, gyáva módon elmenekültem. Hiba volt. Mentségemre legyen, elmentem hozzád, de mindkétszer Jack karjában láttalak. Először csak szimplán megfutamodtam, másodszor viszont hallottam, mikor Jack ujjong, hogy apa lesz. Akkor döntöttem el, hogy nem teszek semmit. Nem akartam semmit sem tönkre tenni. Éreztem, hogy valami hiányzik, valami nem jó az életembe, egy családot akkor sem akartam szétszedni. Hiányoztál, veszettül hiányoztál Aztán minden előzmény nélkül megjelentél a premieren annak a bájgúnárnak az oldalán. Kimondhatatlanul féltékeny lettem. Aztán eldöntöttem, hogy csak azért sem adom fel többet. Harcolni fogok érted. Csakhogy megint annyi minden történt, és eltűntél. Szerettem volna folytatni azt a beszélgetést, amit elkezdtünk a szobámba, csak sehogy sem volt alkalmas az idő. Másnap elmentem hozzátok, de te már nem voltál otthon. Eljöttél. Ismét, de most nem engedlek el. Oké ez így sok egyszerre, de muszáj, hogy tudd, én mindent komolyan gondolok. Mindent, de legfőképp, hogy szeretlek, függetlenül a múlt éjtől. Csodálatos és megismételhetetlen, de már előtte is így éreztem…

- Csodálatos és megismételhetetlen? – játékosan kérdeztem vissza. Hát tényleg csak az tartotta vissza, mert úgy hitte van valakim. S tényleg a megkönnyebbülés, az elszántság sütött a szavaiból. Bár még azért az sz betűs szó még korainak gondoltam, de valahogy mégis így éreztem én is.

- Ezt nem hiszem el, ennyi maradt meg? – csalódottan ült le az ágyra a ruháskupaca mellé.

- Nem, te buta! – ugrottam a nyakába. – Minden szavadat ittam… - Nevetve dőltünk el az ágyon. Édes szerelmes csókokat

Mielőtt belemelegedtünk volna egymás kényeztetésébe, kopogtak. Rob két pillanat alatt, míg én azzal küszködtem, hogy észhez térjek, felhúzta a gatyáját és a farmerét. Így kevésbé érezhette magán kínosan. A barátnőm szólt a ránk váró reggeliről, amit vigyorogva tett meg és sejtetem, hogy mindez a részletes beszámolóért volt. Sietnünk kellett, de addig nem voltam hajlandó lemenni, míg egy gyors zuhant meg nem ejtettem. Rob egyből ajánlkozott, hogy segít meg mosni a hátam. A szemeimet forgatva vonultam be a fürdőbe, persze előtte még egy fenséges csókot loptam.

Villámgyors zuhany és öltözködés után immár kézen fogva vonultunk lefele reggelizni, vagyis inkább ebédelni, lévén majdnem dél volt már, mikor leértünk. Gyanúsan csendben voltak a lányok. Tina, Zora és Léna ismerősként üdvözölte Robot. Alex dühöngött egy sort, hogy lemarad mindenről. Azzal próbáltam kiengesztelni, hogy megsúgtam neki, mesélek majd az éjszakáról. Ettől persze hatalmas vigyor terült el az arcán.

Bár nem szerettem volna elengedni, mégis meg kellett tennem. Rob rögtön evés után távozni akart, mivel a haverjai nagyon hiányolták. Ezt a folyton rezgő mobilja adta a tudtunkra. Azt hittem menten elolvadok, ahogy rákérdezett az esti programra, mert olyan csillogó szemekkel nézett rám. Persze a csillogás mellett ott volt az a buja sugallat, ami ellen nekem sem volt semmi kifogásom, sőt már csak attól melegség öntött el, hogy a múlt éjszakára gondoltam. Végül abban állapodtunk meg, hogy a bárban találkozunk. A második kérdése viszont váratlanul ért. A kapcsolatunk jellegét, és többiek beavatását firtatta. Semmi értelmét nem láttam tiltakozni, a lányok tudják, vagy sejtik, mi történt közöttünk. Semmi értelme nem lett volna titkolózni, főleg a barátaink előtt. Rábólintottam, hogy este elmondjuk mindenkinek, hogy innentől kezdve egy párnak számítunk. Rob azzal az ellenállhatatlan féloldalas mosolyát villantotta felém, majd magához rántott és egy erdőtüzet előidéző szenvedélyes csókkal búcsúzott.

Alig bírtam ki estig, főként úgy, hogy a lányok minden apró részletet tudni akartak a Robbal való ismerkedéstől egészen a múlt éjszakig, vagyis ma reggelig bezárólag. Beszéd közben pedig az édes emlékek vadul ostromoltak. Ma kivételesen a házban töltöttük az egész napot, csak este készülődtünk kitenni a lábunkat. Elsőként készültem el, ezáltal mindenkit sürgettem, csakhogy mielőbb indulhassunk.

Az ismerős bárba izgatottan és hatalmas vigyorral léptem be. A tekintetem egyből a termet pásztázta, szerencsére még nem voltak sokan, így gondot sem jelentett a terep felmérése. Joe egyből intett nekünk, ahogy felfedezett bennünket. Kalimpáltunk neki mi is, de már céltudatosan a legnagyobb asztal felé igyekeztünk. El is foglaltuk azon nyomban, mert valahogy éreztem, hogy szükségünk lesz ennyi helyre. Szerencsére nem kellett sokat kellett várnunk, mert néhány perc multán Tom, Bobby, Sam és Marcus vezetésével jött a csoport. Őket már ismertem, és nagyon jó érzés volt újra találkozni velük. Tom volt olyan kedves, megsúgta Rob hollétét, amit egy puszival jutalmaztam. Mosolyogva bólintott, talán még sikerült zavarba is hoznom, de nem tudtam tovább Tomra koncentrálni, mert valaki a nyakamba ugrott. Ezzel a kedves gesztussal kívánt üdvözölni. Nem ki meglepetést okozott, s a kezdeti sokk leküzdését követően üdvözöltem Krist. A felszabadultsága valószínűleg összefüggésben állhatott az enyhén sörszagú leheletével. Éppen csak elengedtük egymást, mikor birtoklóan karok tekeredtek a derekamra és forró ajkak tapadtak a nyakamra. Vigyorogva fordultam meg az ölelésbe, s Rob nyaka köré fontam a karjaim.

- Szia! – köszöntem neki, de válasz helyett már egyből az ajkamra tapadt.

- Hiányoztál. – suttogta, ahogy elváltunk egymástól. A többiek füttyentve örvendeztek s már rendelték is az első kört, melyet szigorúan a mi egészségünkre akarták meginni. Rob ült le elsőként, maga mellé húzott, de mivel szűkösnek bizonyult a hely, így Rob legnagyobb örömére az ölébe kötöttem ki.

Megérkeztek az italok, és tényleg koccintottunk. Újabb körök következtek, miközben vidám hangulatban beszélgettünk, ismerkedtünk. Aztán kis idő múltán a lányok kacsintottak, hogy itt az ideje táncolni. Élvezték ezt az ücsörgést, de már nagyon szerettek volna riszálni egyet, főleg a remek dalok hallatán, amit az aznapi banda szolgáltatott. Kuncogva tápászkodtam fel a helyemről és nyomtam puszit Rob szájára.

- Hé, hova készülsz? – a karom után kapott, s magához ölelt.

- Táncolni! A lányokkal! – adtam egy újabb puszit a szájára. A lányok gyorsabbak voltak, mert megragadták a kezem, és maguk után húztak.

- Megyek én is! Azt hiszed, hagyom, hogy valamelyik vadbarom lecsapjon rád. Most már nem! - Tényleg nem hagyott egyedül, így hát kénytelen volt táncolni, amit nem is rosszul tudott. Élvezettel simultam hozzá vagy éppen játékosan ráztam előtte a fenekem, de minden mozdulat végén úgyis csókot váltottunk.

A buli a jobban alakult, mint azt vártam. Nem hiába lett az a kiskocsma a törzshelyünk, és minden estét ott töltöttünk. Sam osztottam meg velünk azt az információt, hogy minden évben itt töltik a szilvesztert haverokkal. Kicsit szomorúan bújtam Rob karjaiba, mikor szóba került, hogy lassan letelik a hét. De összességében mégis elégedett voltam minden tekintettben, ütős bulival köszöntöttük az újévet. Az újévet pedig immár a barátom karjaiban, az Ő csókjával kezdtem meg. S elérkezett a visszatérés napja, néhány szükséges intézkedés után egyszerre, együtt indult az egész társaság Londonba.