A mai reggel különleges volt, hiszen míg a távozó Cullen testvéreket figyeltem, megakadt a szemem Edwardon. Csakhogy valami megmagyarázhatatlan és különös véletlen folytán felemelte a fejét, és találkozott a tekintetünk. A váratlan szemkontaktustól még levegőt is elfelejtettem venni. Megigézett és még soha nem nézett a szemembe. Nem volt az egész több mint egy-két másodperc, de mikor elszakította tőlem a tekintetét, fájdalmat okozott. Még szerettem volna kicsit élvezni, mert most először éreztem őszinte pillanatot kettőnk között. Aztán Edward bepattant a kocsiba, s míg lehetett követtem a távolodó autót.
Már ott tartottam, hogy feladom, mikor valaki megragadott, megölelt, sőt a karjaiba kapott. A megnyugvás elemi erővel söpört végig rajtam. Lehunytam a szemem, s csak hosszú percek múlva pislogva figyeltem fel a megmentőmre.
- Joseph, hát eljöttél értem? – remegett a hangom, és örömkönnyek csordultak – Kérlek, soha többé ne hagyj el! – lassan lehunytam a szemeim…
Egy lassú és egyenletes hangra figyeltem fel elsőként. Másodszor az tűnt fel, hogy meleg és puha anyag ölelt át. A selymes anyag lágyan siklott, ahogy megmozdultam. Az ösztöneim megsúgták, hogy újra a Cullen házban vagyok, de ekkor felrémlett Joseph.
- Joseph? Joseph?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése