Sziasztok,
mostanában a személyes megnyilvánulást eléggé elhanyagoltam, de ennek több oka és sok összetevője volt. Mindegy is, nem emiatt kezdtem bele e sorokba. Ennél sokkal örömtelibb dolog miatt írok:
2011. 06. 27-én tudatosult és egy kissé hirtelenségemben végső formát az az ötletem, hogy megnyitom az első blogom. Azóta bizony eltelt pár év, és hihetetlen érzés számomra - lehet, ezzel csak én vagyok egyedül - leírni egymás mellé a két dátumot. 2014. 06. 27. Azóta is írok, itt vagyok. Kisebb-nagyobb hullámok voltak ugyan, nem tagadom. Remélem azon kívül, hogy egyszer-kétszer-háromszor úgy éreztétek, a történet nem éppen úgy alakul ahogy ti szeretnétek, és a "Nem tetszik" pipát biggyesztettétek a fejezet után, összességében jól éreztétek magatokat, élményt és kikapcsolódást nyújtottak az írásaim. Nekem nagyon sok szép élményt adtak, alig lehet szavakba önteni, sőt megtalálni a szavakat. Talán a leginkább egyetlen szóval tudom felétek kifejezni: KÖSZÖNÖM! Köszönöm nektek mindannyitoknak! Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki olvas akár a kezdetektől, akár újonnan csatlakozóként! Bízom benne, hogy az oldalon a megannyi történet közül talál mindenki a kedvére valót!
Ünneplésként hoztam egy részletet a folytatásból, amely teljese egészében 2014. 06. 28-án olvasható lesz. Ezzel ünnepelve az első irományom legelső bejegyzését!
Jó olvasást mindenkinek!
Puszi,
ZoÉ
- Üdvözlöm
Önöket! Mr. Packer, ha megengedi, akkor felkísérem Önöket a tárgyalóterembe.
- Köszönjük. –
bólintott a férfi, majd hagyta, hogy a kreolbőrű lány vezesse. Jenna
közvetlenül Eric mögött lépkedett, de látta a férfi pillantásait. Felmérte a
lányt, precízen és pontosan. Talán emiatt is, talán csak a közelgő tárgyalás
okozta azt a feszült légkört, mely a folyosókon, a liftben körülvette őket.
A
tanácsteremben már minden elő volt készítve, elsőként Eric-ék érkeztek meg,
azonban egy pillanattal később már meg is jelent a házigazda. A férfi megkövülten
nézett farkas szemet az ismerős tekintettel. Eric nem emlékezett pontosan,
mikor látta utoljára a nő, de abban egészen biztos volt, még gyönyörűbb lett. A
tőle megszokott magabiztosság sugárzott róla, a csábító szenvedélyesség és a
kifinomult elegancia veszélyes kettősségét képviselte az asszony.
- Eric, milyen
öröm újra találkozni veled. – bájos játékossággal üdvözölte a férfit, mintha
éppen valamelyik kávézóban vagy étteremben futottak volna össze.
- Rachel,
gyönyörű vagy, mint mindig. - végtelennek tűnő percig csak bámulták egymást,
ami Jenna-nak kifejezetten kellemetlenné vált.
- Köszönöm, te
semmit sem változtál. – legyintett a nő, majd hellyel kínálta az
egybegyűlteket. – Remélem, nem bánod, de most velem kell beérned, mint
tárgyalópartner.
- Inkább azt
mondanám, hogy szerencsém van.
A bemutatás
csak néhány percet vett igénybe a formalitás miatt. Azonban Jenna még
kényelmetlenebbül érezte magát, mert lépten-nyomon zavarba ejtő pillantásokat
vett észre Eric és Rachel között. Ráadásul úgy érzékelte a lány, hogy a férfi
és a nő között érzéki feszültség egyre fokozódott. Eric pedig egyre kevésbé
tudott koncentrálni, mintha tényleg erre ment volna ki a játék. Jenna-ban pedig
akkor erősödött ez az elképzelés, mikor Rachel olyan bensőségesen viselkedett.
A lány látta, de tudta még nem érkezett el a megfelelő pillanat.
Eric
vigyorogása nem akart alábbhagyni még akkor sem, mikor visszaértek a lakásba.
Becsukódott maguk mögött az ajtó, a férfi elégedett volt, bár a szemétől nem
látta, mi folyik előtte. Jenna töltött magának egy pohár gyümölcslevet.
- Az a nő csak
kihasznál téged. – sóhajtotta a lány. – A vak is látja, csak játszik veled.
- Azt sem
tudod, miről beszélsz. – rángatta le magáról a zakóját. – Rachel régi barátom.
- Sejtem,
milyen barátod. – Jenna letette a poharát, aztán könnyeden lerúgta a cipőit. –
És pont emiatt nem veszed észre, hogy ki akar használni. Az a nő csak
megrebegteti a pilláit, és mindjárt kanossá válsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése