Olvasható egyben - Összetörve

Összetörve by ZoÉ Smith

Olvasható egyben - Nagyvárosi Angyal

Nagyvárosi Angyal by ZoÉ Smith

Just the way you are 22.

Szörnyű fejfájás kerített hatalmába. Túl sok volt ez nekem. Először Eric, majd az anyám. Mindössze egy nyugodt hétvégére vágytam volna. Talán most először az sem zavart volna, ha Eric-kel kell töltenem, végig szexelni az egészet. De nem mindennek egyetlen pillanat alatt a feje tetejére kellett állnia. – Jön a felesége. – ettől meg kellett volna könnyebbülnöm, hogy kevesebb alkalom lesz az irodán kívüli találkozókra. Csakhogy mégsem a könnyebbséget, hanem valamiféle hiányt éreztem már így előre. Megráztam a fejem, amivel tovább súlyosbítottam a fejfájásom. S ebben a pillanatban még a mobilom is megszólalt.

- Helló, Roxan! – nyögtem fel, ahogy a fülemhez emeltem a telefonom. Anya, természetesen árgus szemekkel figyelt.

- Helló! Gyors leszek, mert még egy csomó dolgom van. – magyarázott lendületesen Roxan. – Van egy új munkám neked. Be kell jönnöd egyeztetésre.

- Rendben, egy jó óra múlva ott vagyok! – kértem némi időt, mert rendbe kellett magam hozni, összerakni, mert kissé szét voltam esve. Tusolnom sem ártott, és valami megfelelő ruhát is felvenni.

- Elmész? – kérdezte anya kíváncsian.

- Igen, el kell mennem. – hirtelen azt sem tudtam, mit feleljek. – Az egyik barátnőmnek szüksége van rám. – füllentettem, bár Roxan-nak ha úgy vesszük, akkor tényleg szüksége volt rám. Csak éppen amiatt, hogy valaki a munkát elvégezze.

- Menj csak, én elleszek addig! – anya teljesen higgadt volt, semmi jelét nem láttam rajta, hogy kételkedne.

- Biztos? – kérdeztem vissza bizonytalanul.

- Persze. – mosolygott kedvesen. Aztán gyorsan készülődni kezdtem.

Indulás előtt kissé furcsálltam anya viselkedését, de talán csak az öltözékem miatt. Nem éppen a legvisszafogottabb volt, de muszáj volt, hiszen Roxan-hoz indultam. Bár anya nem szólt semmit. Búcsút intettem és egy hamarosan jövök után útnak indultam. Végig azon járt az agyam, mi is lesz az új feladatom. Abban az egyben bíztam, hogy nem egy újabb „Eric-kel” hoz össze a sors, mert azt egyáltalán nem bírtam volna ki. – Miért nem lehetne egy egyszerű vacsora vagy valami ehhez hasonló? – morfondíroztam el.

Elég régen jártam a klub környékén, a lányokat is rendesen elhanyagoltam, pedig ők tényleg kedvesek voltak velem. Csak néhány ember lézengett, főleg az ott dolgozók, akik takarítottak vagy pakoltak, hogy az esti nyitásra minden készen legyen. Egy könnyed mosolyt erőltettem az arcomra és intettem feléjük. Aztán szapora léptekkel Roxan-hoz siettem. Cordelia irodájában voltak, s amit megpillantottak a nyitva hagyott ajtóban, beinvitáltak.

- Nagyszerű, hogy ilyen gyors voltál. – Roxan elégedetten nézett végig rajtam. Testhez simuló fekete szoknya, fekete csipkés melltartó, amely a vékony blúzon keresztül igézően csalogatta a férfiak szemét a kerek halmaimra.

- Jackson, hadd mutassuk be az új gyöngyszemünket, Crystal-t! – ahogy oldalra fordultam, úgy vettem észre a fotelben terpeszkedő férfit.

- Dögös kiscsaj. Áll az üzlet és a zászlóm is! – feltápászkodott és azzal a kaján vigyorral fűszerezve végigmért. Felfordult tőle a gyomrom. – Ha már itt vagy aranyom, akkor meghívlak egy italra. Aztán megmondom, hova és mikorra gyere, bár ahogy végignézek rajtad, nem is kéne addig várni.

- A bár nyitva van, üljetek be egy boxba hátra. – Roxan elégedettségtől dagadó mosollyal sétált Jackson-hoz.

- Roxie – nyomott két puszit a nő arcára, majd Cordelia-nak is. – Cordelia, kösz a hatékony munkát!

- Indulás aranyom! – adta ki az utasítást Jackson, bár meg sem várt. Benne aztán egy csepp udvariasság, vagy úriemberség nem volt. Óhatatlanul hasonlítottam össze Eric-kel, aki legalább nőként kezelt, és nem csak a legalapvetőbb dolgokban.

- Crystal – súgta oda nekem Roxan. – Maradjon ez közöttünk, Eric-nek erről nem szabad tudomást szerezni. – fenyegetően duruzsolta a fülembe. Meglepett és megdöbbentett, ezek szerint Eric háta mögött machináltak, s még ők is tartanak a férfitől.

- Megértettem. – bólintottam, s azután a barom után indultam.

Jackson egy üveg pezsgő társaságában várt rám a legeldugottabb helyen. Nem tetszett, de meg kellett tennem. Megforgattam a szemeim, ahogy megláttam az elterpeszkedő alakját. Mikor az asztal mellé léptem egyből maga mellé rántott és szinte rám nehezedett a teljes súlyával. Nemcsak a pezsgő, hanem más, sokkal töményebb alkohol szag csapta meg az orrom, mikor megkísérelt megcsókolni. Azonban elhúztam a szám.

- Idefigyel, aranyom! – kapta el az állam és maga felé fordított. – Nálam a pénz, szóval azt teszed, amit én akarok és én mondok neked. – a másik kezét a szoknyám alá csúsztatta.

- Nem vagyok az aranyod! – mormoltam harciasan. Egyáltalán nem tudott megfélemlíteni.

- Azt majd meglátjuk! – magához rántott, s a számra tapasztotta a száját, de mivel továbbra sem voltam hajlandó visszacsókolni, így feladta. Inkább a nyakamba hajolt, csókolt, harapdált és szívta a bőröm, csakhogy egyáltalán nem finomkodott, úgyhogy fel is szisszentem többször is. Ez valamiféle perverz öröm volt számára, mert még inkább csinálta, sőt a kezét még feljebb tuszkolta pedig összeszorítottam a combjaim, ahogy bírtam. Váratlanul kapott a kezem után, majd az ágyékához szorította. – Itt az ideje a kézimunkának! – böfögte bele a fülembe, s még visszataszítóbb képet festett magáról.

- Értékelem, hogy a mi kis Crytal-unk ennyire elnyerte a tetszésed, de kérlek Jackson, ezt máshol folytassátok. – Cordelia állt meg a boksz mellett. Természetesen ránk sem nézett, egészen máshova összpontosított.

- Igazad van Cordelia! – vigyorgott Jackson, mert értelmet nyertek a fejében a nő szavai. – Akkor mi távozunk!

Jackson egy pillanatra sem engedett el, a hátsó kijáratnál egy hatalmas fekete batár várt ránk. Sötétített ablakokkal és sofőrrel. Jackson kinyitotta az ajtót, és szó szerint betaszigált, majd jó szorosan mellém huppant.

- Te meg ki vagy? – nem tudtam, hogy kimondtam-e vagy csak gondoltam. Azonban a válaszból arra következtettem, kicsúszott a számon.

- Rocksztár. Az egyik legmenőbb banda énekese. – düllesztette a mellét, mintha ezzel most minden olyan világos lenne előttem. Pedig egyáltalán nem tűnt még kicsit sem ismerősnek.

- Akkor miért nem a rajongók közül szedsz fel valakit? – direkt vetettem oda kissé feldúltan, mert biztos, hogy más szívesebben lett volna a helyemben, sőt én is szívesebben adtam volna át a helyem akárkinek.

- Jól felvágták a nyelved, aranyom! – újra a combomon éreztem a kezét, de lesöpörtem magamról.

- Már más is mondta. – vontam meg a vállam. – Nekem teljesen ismeretlen vagy!

- Nekem igazi nő kell, aki tudja, mi kell egy igazi férfinek!

A garázs felől közelítettük meg hotelt, így egyáltalán nem volt lehetőségem menekülni. Ráadásul erősen szorította a derekam, valahol sejthette, hogy egyáltalán nincs ínyemre a viselkedése. A recepcióhoz oda sem kellett mennie, mert a lift egyből a lakosztályába vitt bennünket, a kulcskártya pedig a zsebében lapult. Már a liftben rám mászott, össze-vissza tapogatott, csókolgatott. Semmi sem tudott bennem megmozgatni, csakis egyedül az undor növekedett bennem.

- Térdre! Tedd a dolgod! - A liftből a kanapéig cibált, majd ledobta magát, míg rám parancsolt. Nem mozdultam, csak álltam előtte, így a kezem után nyúlt és térdre rántott. – Azt mondtam, csináld!

- Nem. – egyetlen jól érthető szót formált a szám. Nem voltam hajlandó leszopni. – Nem, nem csinálom! – előtte térdeltem, de egyenesen a szemébe néztem. Nem engedtem neki. Csakhogy olyat tett, amire nem számítottam.

- Te beképzelt, kurva! – akkorát suhintott, hogy elterültem a földön. Fájt a pofon, de az még inkább, hogy egy férfi képes így viselkedni egy nővel. Ráadásul a számban megéreztem azt a kellemetlen fémes ízt, ami egyértelműen vér volt. – Azt hiszed, olyan különleges vagy. Hát nem! Egy cseppet sem. – felrántott a földről és a kanapéra lökött. Szét tépte a blúzom, s a szoknyám is megpróbálta felgyűrni. Kapálóztam össze-vissza, csakhogy nagyobb és izmosabb volt nálam. De a menekülési ösztön sokkal erősebb volt bennem, s egy jól irányzott térdmozdulattal a gyengéjét találtam el, s összegörnyedve gurult le rólam. Ez volt a legjobb pillanat, s a lifthez futottam, remegő kézzel nyomogattam a földszint gombját. A táskámat szorongatva vártam, hogy utánam jön-e Jackson. Szerencsére nem tette.

Zihálva néztem a tükröződő felületre, megijedtem saját magamtól. A hajam kócosan ezer fele állt, a blúzom megtépve lógott rajtam, a szoknyám teljesen összegyűrődött. A szám széle kissé megrepedt. Úgy néztem ki, ahogy éreztem magam. Mintha valaki erőszakot vett volna rajtam. Igyekeztem valamit javítani a megjelenésem, de igazából nem számított, csak mielőbb el akartam tűnni. Amint megállt a lift egyből kilőttem, pontosan úgy, mint akit üldöznek. Többen utánam szóltak: „Kisasszony, jól érzi magát? ”. Azonban nem foglalkoztam velük. Menekülnöm kellett, s a lábaim nem is bírtak megállni.

Kint az utcán sem volt jobb a helyet, mert még többen megnéztek, sőt megbámultak. Igyekeztem egy taxit fogni, de valahogy az istenért sem akart egy sofőr megállni. A következő pillanatban valaki megragadott, amitől összerezzentem, ahogy a férfi testhez csapódtam.

- Jenna. – lágyan suttogta nekem, felismertem őt és el sem akartam hinni, hogy ő az.

- Eric? – kérdőn emeltem fel a fejem és valóban ő volt az. A kezem után nyúlt, s a járda melletti limuzinba húzott. Segített beülni, majd ő is követett. Miután elhelyezkedtünk Eric felhúzta az elválasztó falat, s ezzel kizárta a sofőrt.

- Veled meg mi történt? Jól vagy? – finoman simított végig a hüvelykujjával a szám szélén. – Ki tette ezt veled? Megölöm! – megfeszültek az izmai, görcsös tartás lett rajta úrrá. – Áruld el, ki volt! Tönkre teszem. – talán fel sem fogta, mit tesz. Szorosan magához ölelt, míg készségesen bújtam hozzá. Vele, mellett biztonságban éreztem magam. - Talán egy kicsit nehéz természet van, de sosem vetemedne olyasmire, hogy megüssön egy nőt.

- Már nincs semmi bajom. – sóhajtottam. Lassan az állam alá nyúlt, és felemelte a fejem. Lágyan csókolt úgy, mint még soha.

***

Julie nehéz szívvel hallgatta a lánya szavait. Fájt neki, hogy a lánya megelégszik ennyivel, hogy egy nős férfi szeretője legyen. Az anya elgondolkozva figyelte a lányát, ahogy a titokzatos Roxan nevű barátnőjével beszélt, majd készülődni kezdett. Nem állíthatta meg, bár nem tetszett neki ez az egész.

Jenna a telefonját a pulton felejtette, ott hevert s talán véletlenül, talán a sors akarta így, hogy befusson az a hívás. A telefon egyszeriben táncolni és villogni kezdett, amit Julie egyből észre is vett. Az első pillanatban szólni akart a lányának a hívásról, azonban a kezébe vette a készüléket, s miután meglátta a kijelzőt egyből meggondolta magát. Egyetlen „E” betűt látott, s máris paprikás hangulatban került.

A lányával folytatott beszélgetés egy cseppet sem nyugtatta meg, annak ellenére, hogy Jenna előtt tartotta magát. Még véletlenül sem akarta tovább kimutatni az ellenszenvét, amely csak még inkább növekedett. Mindenért azt a nős férfit okolta, hiszen meg volt róla győződve, ő kezdett ki a lányával. Egy munkahelyen dolgoznak, és biztosan kihasználta a pozícióját. Julie azt sem hitte el, hogy férj és feleség között olyan rossz lenne a viszony. Meglátása szerint pusztán a kaland és talán a kíváncsiság miatt csábította el Jenna-t, aki természetesen bedőlt a hízelgő hazugságoknak. Julie tovább nem húzta az időt, felkapta a telefont és félre vonult, hogy Jenna nehogy meghallja.

- Én vagyok, találkozzunk! – határozott férfihangot Julie felismerte a korábbi beszélgetésük alapján.

- Öhöm. – lágyított a hangján Julie, nagyon remélte, hogy a férfi nem fog gyanút.

- Szóval nem tudsz beszélni. – meglepően gyorsan vágott a férfi esze, ez azért tetszett Julie-nak is. – Talán anyád a közelben van?

- Aham. – vágta rá Julie gondolkodás nélkül.

- Beszélni akarok veled, gyere az Empire-be! Egy óra múlva ott várlak! Siess! – azzal Eric már ki is nyomta a telefonját, míg Julie azon töprengett, mi is az az Empire.

Éppen időben tette le a telefont a helyére és lépett a mosogató elé, mert Jenna abban a pillanatban jelent meg. Egy poharat vett a kezébe, s mintha mi sem történt engedett magának egy kis vizet.

- Kicsim, hol van az Empire? Messze van innen? – Jenna egy pillanatra megállt, nem értette ez hogyan jutott az anyja eszébe.

- Nem, de mire gondolsz. Az Empire State Building vagy az Empire Hotel?

- A hotel. – valahogy sejtette, hogy ott várja az a szégyentelen férfi a lányát.

- A hotel? – Jenna kissé meglepődve kérdezett vissza.

- Igen, mert emlékszel Marg-ra, már biztosan meséltem róla, a gimnáziumban volt a legjobb barátnőm. Most a hotel bárjában dolgozik, és hívott, hogy ha már erre járok, akkor ugorjak be hozzá.

- Most így nem emlékszem rá, de akkor egyszerűbb lenne, ha taxival mennél. Elvisz odáig és akár kérheted, hogy egy-két óra múlva jöjjön vissza a sofőr érted. Ne kísérjelek el inkább?

- Nem kell, kicsim. Elleszek, de ez így nem túl drága?

- Ne erre gondolj, így én is nyugodtabban engedlek el.

Egyszerre indultak, de az ellenkező irányba. Julie úgy tett, ahogy a lánya javasolta. Taxiba szállt s a hotelhez vitette magát. A táskája pántját szorította, a gyomra görcsbe ugrott, mikor beült a taxi hátsó ülésére. Rosszul érezte magát, hogy a lánya háta mögött cselekszik, viszont véget akart vetni ennek az egésznek.

Egy pillanatra elakadt a lélegzete, mikor megérkezett az Empire elé. - Fényűzés és csillogás. – jegyezte meg magának. Már csak azt kellett kitalálnia, hogyan találja meg a gaz csábítót. Nem is gondolta, hogy a sors pártfogásba veszi. A recepcióhoz lépkedett, ahol egy negyvenes éveiben járó férfit talált. Sütött róla a túlbuzgóság, Julie megköszörülte a torkát, mikor a pult mögött megállt.

- Kérem, segítene? Mr. Eric-kel van találkozóm, már vár rám. – a férfi felkapta a fejét, s leplezetlenül végigmérte Julie-t, aki állta a tekintetét.

- Igen, asszonyom. Az úr szólt, hogy vendéget vár. – csúsztatta a férfi a kulcskártyát Julie elé. – A lifteket arra találja. – mutatott a férfi a megfelelő irányba.

- Köszönöm. – kedves mosolyt követően, aztán megemberelte magát és testben-lélekben felkészült a nagy összecsapásra.

***

- Mi a fene tart ennyi ideig? – morogta Eric, mert már teljesen fel volt ajzva. Még egyszer, s utoljára szüksége volt arra a frenetikus dugásra Jenna-val. Mert ezt követően minden lépését kétszer meg kell majd gondolnia. William kellően felnyitotta a szemét, s nem volt hülye, hogy önként sétáljon bele egy esetleges csapdába. A lehető legrosszabbkor jött ez az egész bonyodalom, s ismételten bele kell majd magát a mintaférj szerepébe kényszeríteni. Ez pedig egy cseppet sem volt ínyére. Míg várakozott rájött a vizelhetnék, s a fürdőbe sétált. A kezét törölgette, mikor végre meghallotta a nyíló ajtót, s a kaján vigyor egyből megjelent a képén.

- Végre ideértél! Kapd le gyorsan a ruháid, aztán nyomás az ágy! – Eric a fürdőből kiabált kifele teljes mértékben önmagát adva. – Nincs időnk kiélvezni az igató sztriptízed, és előjátékra se nagyon számíts!

Eric kilépet a fürdőből, és abban a pillanatban egy hatalmas pofon csattant a képén. A pofon olyan meglepetésszerű volt, hogy hirtelen köpni-nyelni nem tudott.

- Maga gazember! – kezdett bele fennhangon Julie a férfi szidásába. – Perverz alak! – már lendült volna a keze az újabb pofonhoz, de ezt Eric már időben meg tudta állítani.

-  Hát nem magát vártam. – morogta dühösen a férfi.

- Meghiszem azt! – villantak meg Julie szemei.

- Hol van Jenna? – Eric mit sem törődött az anya feldúlt beszólásával, egyszerűen tette fel a számára fontos kérdést.

- Ahhoz magának semmi köze! Hagyja békén a lányom! Undorító disznó! Hogy tehet ilyet, nős férfi létére ártatlan lányokat ront meg?

- Hah, jó vicc Mrs. Perry. Még hogy ártatlan lány? A maga lány? Minden, de hogy nem ártatlan arról biztosíthatom!

- Fejezze be, ne mocskolja Jenna-t! Maga szemét, biztosan mindenfélét ígérgetett neki, és addig játszott vele, míg bedőlt a maga játékának! Fejezze be a játékait, és hagyja békén a kislányomat! Ne bántsa őt!

- Nagyon el van tájolva, asszonyom. Oh, nem játszadozom én a lányával, hanem igen tisztán, üzleti alapú a megállapodásunk.

- Ezzel meg mire céloz? Hallja? – Julie felhúzta magát, mert látta Eric képén az elégedettségtől dagadó vigyort.

- Szerintem értette a célzást. – Julie nem akarta elhinni, és minden porcikája tiltakozott, hogy higgyen ennek a férfinek, aki nagyon meggyőző volt. - Még hogy ártatlan! Ezen még most is röhögnöm kell. Tudja meg, hogy a lánya nagyon is tisztában van a testiséggel és nála jobb szex-partnerem még soha nem volt.

- Maga szemétláda! Alattomos gazfickó! – kezdte el Julie püfölni Eric mellkasát. – Hagyja békén a lányom, különben feljelentem!

- Feljelent? Most komolyan?

- Felnőtt emberek vagyunk, minden beleegyezéssel történt. Sőt csakhogy tudja, mikor magával összeveszett, akkor is egyből az én karjaimba futott. És egész éjszaka vele szeretkeztem, míg el nem fáradtunk. - Julie-nak egy pofonnal értek fel Eric szavai, és könnyeivel küszködve rohant ki a lakosztályból. Eric pedig egyedül maradt.

A férfinek nem volt több ideje és kedve ilyen játszmákra. Inkább úgy döntött, hogy haza indul, s kitalál valamit a fenyegetéssel kapcsolatban. Valamiféle megoldást, mert össze kellett hangolni a munkáját és a magánéletét. Egyáltalán nem akart minden szórakozásáról lemondani. Zsebre dugott kezekkel indult a liftek felé. Ráérősen, mintha mi sem történt volna sétált a kijárat felé.

- Hova vihetem uram? – szólalt meg David, mikor Eric beült a hátsó ülésre.

- Hazamegyünk, David. – kényelmesen elhelyezkedett, s az ablakon bámult kifele. A hoteltől néhány utcányira jutottak, mikor Eric egy nagyon ismerős alakot fedezett fel. – Jenna?

- Szólt, uram? – sandított hátra David.

- Kérlek, húzódj le! Most! – határozottan jelentette ki Eric. Valóban Jenna-t fedezte fel, de rá sem ismert. Teljesen megtépázva és ziláltan nézett ki. Amint megállt az autó Eric egyből kipattant. - Jenna. – lágyan szólította meg, nem akarta megijeszteni, de még így is összerezzent.

- Eric? – rám nézett, s ekkor vettem észre a felrepedt száját. Meg sem álltak a limuzinig.

- Veled meg mi történt? Jól vagy? Ki tette ezt veled? Megölöm! Áruld el, ki volt! Tönkre teszem. – Eric agyát elöntött a harci ideg, ahogy Jenna-ra nézett. Ilyen intenzív érzést még nem tapasztalt, legalábbis olyat, ami nem a szex-hez kötődött. Jenna egy szót sem szólt, semmit nem árult el. Azonban Eric megfogadta, hogy ki fogja szedni belőle és meg fogja bánni az illető, hogy ilyet művelt azzal a gyönyörű nővel.

- Már nincs semmi bajom. – suttogta Jenna, és Eric élvezte, hogy a lány hozzábújik.

- Legyen, de akkor most hazaviszünk. – a lány némán bólintott, s beletörődött a dologba. Eric gyengéden simogatta, nyugtatta a lányt, aki tényleg megnyugodott a karjai között. Legalábbis addig, míg a lány lakásáig nem érkeztek.

***

Just the way you are 21.

Jenna távozásával Eric-ben egy hatalmas űr keletkezett. Nem találta a helyét, s így inkább magához rendelte a társaságot. Legyen valaki, aki szórakoztassa. A férfi, míg várakozott a legrosszabb megoldást választotta, amit csak lehet. Egyik kezébe a majdnem tele töltött whisky-s pohár vette, míg a másikba a fotósorozat, amelyet Richard hagyott nála. A düh egyre jobban emésztette, hogy merészeli bárki is fenyegetni őt. Haragos volt, mivel ezzel a hirtelen jött helyzet teljesen keresztül húzta a számításait. Ráadásul ő maga rendelte haza a feleségét és ezzel vége az arany életének.

Az egyik fotelben lógatta a lábát, bár nem sokáig bírta ültében. Felpattant, majd járkálni kezdett. Aztán végtére meghallotta a lift jellegzetes hangját. S ettől egy picikét jobban érezte magát. A bárszekrény mellett téblábolt, mikor a várva várt személy belépett az ajtón.

William valahogy megérezte a baj szelét, legfőképpen Eric igen hirtelen telefonja miatt. Először nem is gondolta komolyan, hogy eljön. Jobban szeretett volna Sandy-vel eltölteni egy kis időt kettesben. Úgy is olyan régen romantikáztak már. Most, hogy megérkezett és végigmérte Eric-et, igazolva látta, hogy jó döntést hozott.

- Eric, beléd meg mi a frász ütött? – sétált oda barátjához és kezet nyújtott neki. – Láttad magad egyáltalán, hogyan nézel ki?

- Ideges vagyok, és? – vonta meg a vállát, miután kezet ráztak.

- Meg merjem kérdezni, mitől? – William kényelmesen helyet foglalt, és kicsit aggódva várta a barátja válaszát. Eric-et nem igen látta ilyen idegesnek. Általában a hidegvérét minden körülmény között meg tudta tartani.

- Whisky-t? – hagyta figyelmen kívül William kérdését, aki bólintva egyezett bele. Eric kitöltötte az italt, majd barátja kezébe nyomta a poharat. – Megfenyegettek bennünket. – mondta ki végül, míg William-mel szembe helyezkedett el.

- Tessék? Fenyegetés?  William enyhén sokkot kapott.

- Igen, jól hallottad. Nemcsak engem, a céget, hanem Elsey is része a fenyegetésnek. Itt van a bizonyíték. – adta át a dossziét William-nek.

- Most mit fogsz tenni?

- Richard kézben tartja a dolgokat. Elsey-t hazarendeltem, úgyhogy vége a vakációjának és nekem a szórakozásnak. – sorolta Eric, mit is intézett. Az utolsó pontnál önkénytelenül elhúzta a száját, hiszen egy cseppet sem tetszett neki, hogy bizony ilyen körülmények között még óvatosabbnak kell lennie.

- Helyes. Mindenkinek így lesz a legjobb. – helyeselt William, bár tudta, Eric-nek az sokkal nagyobb dráma, hogy nem élvezheti a szeretői kegyeit. – Tud erről az egészről bárki más? – sandított fel William a képek tanulmányozásából.

- Richard és a csapatán kívül senki más. – vágta rá azonnal Eric.

- És elmondod neki? – William nem tudta kimondani Jenna nevét, csak célozni tudott csak. Még eléggé élt benne a csalódás.

- Nem, persze, hogy nem. – Eric kissé elgondolkozott. - Csak annyit tud, hogy a feleségem hazajön.

- Nem repes a gondolattól, ha jól sejtem. – vette közbe William, de Eric-nek egy cseppet sem tetszett a megjegyzés, azonban némi morgással elütötte a dolgot. Nem ez volt a legfőbb probléma, bár Jenna feldúlt távozásról tudta, hogy okoz még neki fejtörést.

- És hogy van Sandy? – váltott témát frappánsan Eric, s ezzel teljesen el tudta terelni önmagáról a témát. William mesélni kezdett, amivel kizökkentette a barátját. Eric némán hallgatva és kissé elmerengve ücsörgött, azonban az agya eldugott zugában ott motoszkált a fenyegetés és azzal járó bonyodalom.

***

A forró csók nyoma még ott égett az ajkaimon, míg igyekeztem higgadtságomat megőrizni. Nem értettem, mi a bajom, hisz ezt akartam. Most, hogy a feleség hazaérkezik, bizonyára jobban le fogja foglalni Eric-et, s a férfinek jóval kevesebb pásztorórára lesz lehetősége. Valahogy egyre kevésbé számított a pénz, ha vele voltam. A vele együtt átélt élmények felbecsülhetetlenek, ugyanakkor nem kevés tapasztalattal lettem gazdagabb.

A ház előtt állt meg a taxim, s nagy levegőt vettem, hiszen Eric-nek köszönhetően anya egészen biztos, hogy paprikás hangulatban vár rám. Egy cseppet sem örültem. Mégis valahol reménykedtem, hogy tévedek. Igyekeztem óvatos lenni, majdnem úgy settenkedtem be a lakásba, mint egy betörő. Most igazán nem kívántam a társaságot, kicsit egyedül akartam maradni. Azonban egyáltalán nem volt szerencsém. Amint megcsörrent a kulcs a kezemben, mikor ki akartam venni a zárból, anya egyből meg is jelent.

- Jenna, hol a fenében jártál? – mérgesen szegezte nekem a kérdését, s jóval feldúltabb volt, mint arra számítottam.

- Szerintem te is tudod a választ. – szenvtelen hangon válaszoltam, hiszen olyat kérdezett, amire ő is tudta a választ. Szerintem teljesen egyértelmű volt.

- De a te szádból is hallani akartam.

- Igen vele voltam. Nála töltöttem az egész éjszakát. Most jó? Vagy részleteket is szeretnél?

- Szemtelen fruska! Miért olyan nehéz megérteni, hogy anyádként a javadat akarom?

- Tudom, mit csinálok!

- Dehogy tudod! Szerintem még végig sem gondoltad, hova vezet ez az egész. Hogy lehet csak ennyi eszed, mi? Egy nős férfi? Mi a fenét képzelsz, mit fog csinálni? – az égre emelte a tekintetét.

- Nem képzelek én semmi. Nem várok semmit.

- Most még ezt mondod, mert még fiatal vagy és felelőtlen. De mi lesz később? Mi van, ha már te is többet akarnál? Vagy ne add isten, teherbe esel? Akkor mit fog tenni a hős lovagod?

- Fiatal vagyok, de nem vagyok felelőtlen. Nem fogok többet akarni, legfőképpen tőle! És kellően körültekintőek vagyunk!

- Még rosszabb, mint gondoltam. Teljesen megőrültél? Kész lennél félre dobni érte mindent? Az eddig elért tanulmányi eredményeid? A jövőd?

- Sajnálom, hogy te így látod, és hogy csalódtál bennem. Felnőtt nő vagyok, és megvan a saját életem. Egyáltalán nem olyan szép és csodálatos a való világ nekem egyetemistaként, mint azt te gondolod. Hidd el én sem gondoltam, hogy egy nős pasival bonyolódok bele ebben a nem is tudom mibe! – kezdett kissé feljebb szaladni a hangom. – Bocsánat, hogy nem a te tökéletes kislányod vagyok. – a végére könnyek szöktek a szemembe, ahogy belegondoltam, hogy csak csalódást okoztam.

- Kicsim, szeretlek. Nagyon szeretlek, és éppen ezért szeretném neked a legjobbat. Mi lenne, ha te is és én is megnyugodnék? Leülnénk és normálisan beszélgetnénk egy kicsit. Mesélje egy kicsit Eric-ről! – kissé kikerekedtek a szemeim, mert váratlanul értek anya szavai.

- Oké, de előbb lepakolok, és kicsit megmosakszom.

- Siess, addig csinálok egy nagy adag kávét! – bólintottam, ledobtam a táskám és megrohamoztam a fürdőt. Magamra zártam az ajtót.

Muszáj volt némi vízzel meglocsolni az arcom, mert azt hittem, még nem vagyok egészen észnél. Azonban nagyon úgy tűnt, hogy igen is ébren vagyok. Mikor előmerészkedtem, akkor anya éppen két bögrét töltött meg kávéval.

- Még mindig feketén egy csepp tejjel?

- Pontosan. – válaszoltam, s leültem anya mellé. – Mit szeretnél tudni?

- Nem kivégző osztag előtt állsz. Kezdjük inkább az elején! Hol találkoztatok? – azt hittem félre nyelem azt a korty kávét, mert ha tényleg betartom az időrendiséget, akkor azt is bevallom, hogy nem vagyok több, mint egy annyira nem is olcsó játékszer.

- A gyakorlati helyemen találkoztunk. Egy helyen dolgozunk. – a kávés bögrére szegeztem a tekintetem. – Hidd el nem terveztem! Egyszerűen megtörténtek a dolgok. Eric hihetetlen kisugárzással rendelkezik és egyszerűen megőrjít.

- És mi a helyzet a feleségével? Mert hát nős.

- Nem tudom. Eric sosem beszél erről, bár úgy sejtem, hogy közöttük már régóta nincs minden rendben.

- Miből gondolod?

- Elsey ha jól tudom, már hetek óta távol van. Elutazott…

- Ez akkor sem változtat a dolgokon. Ő a felesége és te nem vagy több, mint a szeretője.

- Tudom, hidd el, nagyon jól tudom. – ez volt a végszó, mert a beszélgetésünk abba maradt. Kicsit jobban éreztem magam, és látszólag anya is megnyugodott. Bár még egyáltalán nem tudtam, hogy ez a nap még micsoda meglepetéseket tartogat számunkra.

***

Eric telefonhívását követően már semmi sem volt ugyanolyan. A kellemes romantikus hangulat derékba tört, s darabjaira hullott. Elsey némán állt neki a csomagolásnak, míg Chad a repülőjegyeket intézte. A férfi kint telefonált az erkélyen, mivel közben folyamatosan cigizett. Mérges volt legfőképpen Eric-re, aki minden előzmény nélkül azonnal haza rendelte a feleségét, és ezzel agyon vágta a meghitt romantikus kiruccanásukat.

- Haragszol rám? – Elsey csendben lépett Chad mögé és hátulról karolta át a férfit. Chad elszívta a cigijét és miután a csikket elnyomta a hamutartóban óvatosan Elsey felé fordult.

- Rád cseppet sem. – a tenyerébe fogta a nő arcát, aki élvezettel fogadta a férfi gyengédségét. – A férjedre annál inkább. MI a fenének akar éppen most hazacsalni?

- Hidd el, én sem tudom! Viszont a hangjából arra következtetek, hogy valami nagy baj van.

- Ne aggódj! Talán mégsem ég a ház, csak Eric fújja fel az egészet.

- Remélem, hogy igazad lesz. – mosolyodott el a nő, mert egy pajkos gondolat férkőzött a fejébe. – Szóval mennyi időnk van még? – huncutul nézett Chad-re, aki rögtön vette a lapot.

- Csak a holnap késő délelőtti gépre tudtam jegyet szerezni. De ez éppen megfelelő, mert hihető lesz, hogy átszállással tudunk csak visszamenni New York-ba.

- Mi lenne, ha addig kiélveznénk azt a hatalmas és kényelmes ágyat?

A kecsegtető ajánlatra egyikőjük sem tudott nemet mondani. Szenvedélyesen kapaszkodtak egymásba, mert tudtán, vagyis érezték, hogy valaminek a vége közeledik. Mint az utolsó lehetőségként az éjszakában, melyben a szerelmük kiteljesedhet, élvezettel merültek el. A puha és érzéki érintésekkel, kényeztető simogatásokkal és szerelmes csókkal mondták el egymásnak az érzéseiket, az üres szavak helyett. Így sokkal hihetőbb és sokkal érdekesebb volt.

A pirkadat első pislákolásáig szeretkeztek, azonban Elsey mégsem tudott olyan békés álomba merülni, mint Chad. A nő kifejezetten aggódott a holnap, vagyis inkább a ma miatt. Olyan szép volt minden. Ketten voltak, egymásnak. Chad mellett olyan nőnek érezte magát, amilyen mindig is szeretett volna lenni. S talán éppen ezért félt olyannyira Eric-től való találkozástól, mert a férje egészen biztosan észre fogja venni a változást és talán szóvá is teszi. Azonban Elsey már nem akart hideg és érzéketlen nő maradni, legfőképpen feleség nem. Már csak az volt a kérdés, hogyan is induljon neki a nagy feladatnak, miszerint el akar válni. - Egyik napról a másikra nem jöhetett az isteni szikra, hogy válni akar. Eric pedig magyarázat nélkül úgysem fogja beérni. - Elsey azonban nem érezte magát sem olyan erősnek, sem olyan bátornak, hogy bevallja a viszonyt, amit Chad-del folytat. Ráadásul ott motoszkált a fejében az is, mit tenne Chad, ha bejelentené a válását.

Lassan megvirradt, s ezzel pedig egyre közelebb kerültek az induláshoz. A nő pedig nem érezte magát okosabbnak semmivel sem.

***

Jared, a fotós nem tudott semmit az eredeti okokról, és nem is kívánt kérdezősködni. Az előre megbeszéltek szerint járt el. Ez egy újabb feladat volt számára, amit teljesíteni kellett. Megtette és élvezettel pörgette végig a vaskos bankóköteget az ujjai között. – Szép kis summa! – kaján vigyor jelent meg a képén, s egyből kapzsibbá vált. Abban a lepukkant lakásban, amelyben tengette az életét soha nem fordult meg annyi pénz, amit egyben a kezében tartott. Szabadúszó fotósként szinte bármit elvállalt annak érdekében, hogy pénzhez jusson. Próbálkozott az újságoknál, nevesebb magazinoknál, mint profi fotós, csakhogy olyan nagy volt a verseny, hogy csak néhány kisebb megbízásra kérték fel. Aztán új jelenségként jelent meg a lesifotózás. Nem éppen a legkedveltebb szakma, azonban jóval többet fizettek egy-egy fotóért, mint mások. Az igazi pletykára éhes szennylapok semmit sem szégyelltek, s velük lehetett a legjobb üzletet küldeni.

A legutóbbi küldetésén hozta össze a sors az új megbízójával. Utána kellett volna, vagyis róluk kellett volna képeket szolgáltatni a szennylapnak, csak hogy fordult a kocka. A megfigyeltből lett a megbízó. A fotós szeme előtt pedig a megjelenő bankjegyek villogtak csak.

- Ha teljesíti a további feladatokat, akkor busásan meg fogom jutalmazni.

- Nem fog csalódni bennem. – vigyorgott azzal az igazi hiéna ábrázatával a fotós.

- Ajánlom! – aztán már csapódott is a bejárati ajtó, a rejtélyes megbízó pedig távozott.

Jared egyedül maradt, s a pénzt félre téve a másik boríték után nyúlt. Egy sört vett elő a hűtőből, s tanulmányozni kezdte az utasításokat. Tényleg aprólékosan, a legnagyobb körültekintéssel minden le fog jegyezve. Pontosan meghatározva napirendekkel kiegészítve, mikor és hol található a célpont.

- Ez könnyű menet lesz! Könnyű pénz!

***

Just the way you are 20.

Párizs még gyönyörűbb volt, mint azt mindketten remélték volna. Minden gond nélkül érkeztek meg, s az első útjuk a sok csillagos lakosztályba vezetett. A kis birodalmuk, menedékük megnyugvással töltötte el őket, azonban Elsey vágyakkal teli lelke nem bírt nyugton maradni. Szárnyalni szeretett volna, amiben Chad készséggel segédkezett neki. Mézédes csókokat váltottak, miközben egymást sürgették, hogy mielőbb elkészüljenek. Bár mindkettőjük fejében a csókokat követően alternatívák jelentek meg, érvek és ellenérvek a hotelben maradáshoz kapcsolódóan. Pajkosan még össze is mosolyogtak, hiszen kimondott szavak nélkül is egyre gondoltak. Csakhogy Elsey most nem engedett, így a kényelmes és jól álcázó ruhákba bújva lépett ki a szobából Chad oldalán. A férfi is hasonlóan volt felöltözve, mint két turista, vagyis inkább nászutasok, legalábbis ezt a benyomást keltették. Kéz a kézben indultak a sétára, hogy bevegyék a fények és a szerelem városát.

Chad büszkén ölelte magához a mellette sétáló gyönyörű teremtést. Olykor szinte teljesen indokolatlanul csókot adott neki. Vagyis volt rá indítéka, mégpedig a szerelem. Beleszeretett abba a gyönyörű, intelligens, tudatos nőbe, akiben Elsey-t ismerte meg. A férfi egyre inkább égett a szerelemben, s tudta, kettőjük sorsa összeforrott, egymáshoz tartoznak. Ez a részéről egyértelműnek tűnt, azonban volt egy aprócska, de annál bosszantóbb tény, mai még beárnyékolhatja a szerelmüket. Ez pedig Elsey házassága volt. A férfi megrázta a fejét, nem akart ezzel foglalkozni most, mikor élvezhetik a különleges pillanatokat.

Elsey vágyakozva nyújtotta a nyakát, mikor Chad újabb csókkal kedveskedett neki. Minden egyes alkalommal kellemesen megremegett a lelke, ahogy a vágy átjárta, s boldogította a tudta, hogy a férfivel ilyen különleges helyen járhat. Boldognak és felszabadultnak érezte magát, mint még soha.

- Nézd, milyen gyönyörű! – sóhajtotta Elsey, míg a kivilágított Eiffel-tornyot csodálta.

- Nálad nem szebb. – csibészesen húzta közelebb magához Chad a nőt, majd hosszú forró csókot váltottak. Majd a vacsora után megkezdett andalgást folytatták. Újra és újra megálltak, hogy édes csókokat váltsanak, míg végül elérték a szállodát. A lakosztály csendjében pedig tovább adóztak a szerelem oltárán.

Chad a fejtámlának vetette a hátát és élvezettel nézte végig Elsey csábító mozdulatait. A szenvedélyes éjszaka alatt teljesen kiszáradt a nő torka, s a korábban megrendelt pezsgőt kívánt. Kimászott az ágyból, csábítóan nyújtózkodott aztán megragadta a pezsgőspoharat és felhörpintette a tartalmát. A hevességének következtében néhány csepp a mellkasára esett, majd végigfutott a csupaszt bőrén. Chad élvezettel és egyre nagyobb kínnal nézte végig a jelenetet, melynek hatására újra éledt benne a vágy. rendesen megkívánta a nőt. Elsey pedig élvezettel fogadta a férfi heves ostromát.

Szenvedélyes éjszakát, forró hajnal és reggel követett. Kimerültek, s egymás karjában heverésztek szinte egész délelőtt. Nem kapkodtak, nem idegeskedtek, csak élvezték az együtt töltött szerelemes perceket. Persze Chad tudta, hogy lassan indulniuk kell tovább, mert az igazi meglepetés, az igazi romantikus menedékük egy kicsit odébb várja őket. Azonban mégsem mozdultak, pedig az óra lassan a délutánba fordult át.

- Drágám, lassan ideje lenne feltápászkodni. – motyogta Chad a hosszú, selymes hajzuhatagba.

- Máris? De hiszen itt olyan jó. – emelte fel Elsey a fejét, és csillogó szemeit Chad-re szegezte, aki még inkább belefeledkezett a szempárba.

- De nagyon is élvezem. Viszont az igazi meglepetés vár rád. – huncut mosolyt küldött Elsey-nek, aki alig merte elhinni.

- Azt hittem, hogy Párizsban töltünk még néhány napot… - motyogta kicsit elgondolkozva Elsey, míg mindenféle jelet rajzolt Chad feszes hasára. – Párizs a szerelem városa, nem?

- Az, de hidd el, imádni fogod, ahova megyünk. – nyomott egy csókot a férfi a nő hajába.

- Tényleg, és hova megyünk? – Elsey egyre izgatottabb lett, hiszen valami új, valami kalandosabb utazás ígérete volt a levegőben.

- Hmm, egy csókért megmondom! – rukkolt elő Chad, bár ahogy kimondta már meg is bánta, hogy olyan alacsony árat mondott. Rögtön megkapta a csókját, és Elsey sürgetően várta a választ.

- Monte Carlóba, ott lesz az igazi meglepetés. De többet nem mondok. – csukta be a száját a férfi és a kérlelő szemek sem tudták meghatni. Ráadásul pont ezt a pillanatot választotta Elsey mobilja, hogy éktelen lármába kezdjen. A nő összerezzent a hang hallatán, hiszen egyetlen személy kapta meg ezt a hangot pont azért, hogy jól megkülönböztesse minden más hívásától.

- Ezt fel kell vennem! – nyögte ki a nő, kellemetlen érzés kerítette hatalmába. Eddig olyan jól ment minden. Nem értette, miért kell ezt a kellemes hangulatot elrontani.

- Helló! – Elsey elég semleges hangon szólt bele a telefonba, nem akarta saját magát lebuktatni.

- Végre, hogy felvetted ezt a rohadt mobilt! – morgott a rosszkedvű hang. – Ülj fel az első gépre, és rögtön gyere New York-ba!

- És ha nem akarok még visszamenni? – kérdezett vissza, mert egy cseppet sem tetszett neki az ötlet.

- Engem meg nem érdekel, a biztonságod érdekében tedd azt, amit mondtam! Intézd el a jegyed, ha nem megy, akkor küldöm a jet-et!

- Nem kell, elintézem. – harciasan válaszolt, bár a lelke mélyén tudta, ő nem győzhet. Azt kell tennie, amit a férfi mond még akkor is, ha az egyáltalán nem tetszik.

- David-et küldöm eléd. Szólj, mikor érkezel pontosan! – azzal le is csapta a telefont az ideges férfi, míg Elsey az ágy szélére rogyott.

- Hadd találjam ki, lefújták a kiruccanásunk? – fintorgott Chad. Maximálisan tisztában volt vele, de kényszert érzett, hogy kimondja. Elsey egy szót sem szólt, csak némán hullatott pár könnycseppet.

***

Jólesően és mérhetetlenül elégedetten nyújtózkodtam, kihasználva az ágyat teljesen. Azonban ekkor tűnt fel, hogy egyedül heverészek a hatalmas ágyban. A hajnal lágy napsugarai finoman osontak be a hálószobába. Érdeklődve néztem körbe, füleltem, mert egyre gyanúsabb volt, Eric hova tűnhetett. Első gondolatom a fürdőszoba volt, azonban semmit sem hallottam. Kimásztam az ágyból, s újra nyújtóztam egyet. Majd meztelenül és kissé tanácstalanul indultam Eric keresésére. Bosszúsan fújtam egy nagyot, mikor már majdnem az egész lakást körbejártam, s még mindig nem találtam meg. Aztán meghallottam a kiszűrődő hangokat a dolgozószobából.

- Köszönöm a bókokat, de szólítson nyugodtan egyszerűen csak Eric-nek! – az íróasztala mögött ült azzal a kiismerhetetlen vigyorral az arcán. Ötletem sem volt, hogy kivel beszélhet, de abban biztos voltam, hogy nagyon jól szórakozik. A hangjából és a beszédstílusából kiérződött, hogy a beszélgetőpartnerét bosszantja. - Sajnálom, de most nem tud önnel beszélni. Nagyon kimerítő estében és éjszakában volt részünk. Most jóízűen alszik, de mindenképp átadom neki, hogy kereste! További jó éjt, szép álmokat, Mrs. Perry! – A szám elé kaptam a kezem, ezzel akadályozva meg, hogy felsikoltsak.

- Te meg mi fenét csináltál? – teljesen megfeledkezve magamról vontam kérdőre Eric-et. Az íróasztaláig trappoltam és egyre jobban elöntött a méreg.

- Miért minek látszik? – kérdezett vissza, inkább szórakozásnak vagy játéknak fogta fel ezt az egészet.

- Az anyámmal beszéltél? Miért? Mi jogon? – támadtam neki egyre indulatosabban, mert már láttam előre, hogy ezzel a húzásával csak még több bonyodalmat adott hozzá az amúgy sem bonyodalommentes életemhez.

- Felvert az átkozott telefonod, és kíváncsi voltam, ki a fene keres téged ilyenkor. – Eric felkelt a székéből, s hosszú léptekkel éppen úgy, ahogy a vadmacskák cserkészik be a prédájukat, úgy közeledett felém.

- És most elégedett vagy? Gondolom jól felcukkoltad az anyám, még inkább nekem fog esni. – húztam össze a szemem, és mérgesen morogtam. Akartam, hogy megtudja, ezzel inkább csak ártott nekem.

- Elégedett? Nem egy cseppet sem. Minden elégedettségem elmúlt, úgyhogy mi lenne, ha tennénk az ügyben, hogy újra elégedettek legyünk mindketten? – kéjes hangon búgta a fülembe, míg az íróasztalhoz szorított, s egymásnak feszült a testünk. Éreztem a merevedését, s egyre inkább megfeszülő testét. Felpakolt az asztal tetejére, szétnyitotta a combjaim és közéjük helyezkedett. Nekem nyomta a csípőjét, ezzel is még inkább izgatott, míg egyre erőteljesebben szívta a nyakam. A tenyerem alatt papírok gyűrődtek, s félre akartam őket kotorni, mikor felfedeztem az egyiken önmagam.

- Ez meg mi? – emeltek a kezembe a dokumentumot, hogy még jobban szemügyre vegyem. Egy kép volt rajta rólam, tovább néhány fontosabb adat. – Mit keres ez nálad? – ingerülten csengett a hangom, de legalább Eric rám nézett. Vágytól ködöt tekintete elárulta, nem sok fogalma van arról, miről beszélek.

- Miért minek látszik? – cinikusan kérdezett vissza, és újra a nyakamba fúrta a fejét.

- Ez meg mit jelentsen? Miért vannak itt ezek a papírok rólam? – egyre jobban felment bennem a pumpa.

- Mindenkiről van egy-egy aktám. Mindent tudnom kell a körülöttem lévő emberekről. – hidegen és élesen ejtette ki Eric a szavakat. Egy cseppet sem tetszett, hogy ismét ilyen hangon beszél velem. – Rohad életbe! Ilyen világban élünk! – csattant fel, majd ellépett tőlem. Idegesen szántott végig a haján, míg én automatikusan csuktam össze a combjaim.

- Miért nem kérdeztél akkor? Mondtam már, ha normálisabb lennél, akkor előbb célt érnél! – felhúztam magam és forrt bennem a düh. Lepattantam az asztal tetejéről, és mérgesen meresztettem rá.

- Hah, mert aztán te mindent tudsz a világról! – gúnyosan és olyan mindent tudóan vágta hozzám, mintha csak egy naiv fruska lennék.

- Nem tudok mindent, de azt igen, hogy többet érsz ésszel, mint erővel! – vontam meg a vállam, s Eric torkára forrott a szó. Ez pedig jelen esetben mélységes elégtételt jelentett nekem. Némi elfojtott dühvel masíroztam vissza a hálóba, bár onnan inkább a fürdőbe vonultam. Eric felhúzott, egyrészt rendesen felizgatott, másrészt pedig feldühített. Így már egyáltalán nem volt kedvem visszafeküdni, ráadásul anyát is belekeverte. – Mi a pokolnak kellett beszélnie vele? – csaptam egyet a csempére, míg a víz rám zuhogott.

Zörgésre lettem figyelmes, és egy beszélgetés hangfoszlányai értek el hozzám. Bár jobban mondva Eric ingerült és ideges hangja töltötte be a lakást. Hirtelen megijedtem, mert mi van, ha dührohamot kapott. Nem tőle féltem, hanem ettől az egész helyzettől. Így is elég nehéz volt kezelni, illetve elviselni a hitelen hangulatváltozásait. Törölközőt csavartam magam köré, és elzártam a vizet is. Gyorsan lépkedtem, mielőbb tudni akartam, hogy mi a fene történt.

- Végre, hogy felvetted ezt a rohadt mobilt! – morgott a rosszkedvű Eric. – Ülj fel az első gépre, és rögtön gyere New York-ba! – a torkom összeszorult, mert leesett végre, kit hívott fel. – Engem meg nem érdekel, a biztonságod érdekében tedd azt, amit mondtam! Intézd el a jegyed, ha nem megy, akkor küldöm a jet-et!

- Eric, mi történt? – kíváncsian léptem be a dolgozószobába, ahol hagytam. Azonban most már nem egyedül volt. Egy magas, jóvágású és jól öltözött férfi magyarázott neki, mikor beléptem. Természetesen, ahogy megjelentem elnémult és kocsányon lógó szemekkel vizslatott engem.

- Richard, befejezheti Ms. Perry bámulását! Nem ezért fizetlek. – szólalt meg Eric, ekkor tűnt fel, hogy immár felöltözött. Póló és melegítőnadrág volt rajta, éppen befejezte a telefonálást.

Nem vártam semmit, nem várhattam semmit. Mégis rosszul esett, ahogy értelmet nyert a fél füllel hallott párbeszéd. Eric talán nem a férjek gyöngye, de akkor is a feleségét biztonságában akarja tudni, vagyis nekem itt az idő a távozásra. Nem kérdeztem semmit, inkább önhatalmúan eldöntöttem, hogy összekapkodom a cuccaim és csendben távozom.

***

Eric már csak pár lépésre állt attól, hogy felrobbanjon. Összekapott Jenna-val, ezzel lőttek az édes pásztoróráknak, ráadásul teljesen váratlanul jelent meg Richard, a biztonsági főnöke. Még szerencse volt, hogy a portáról felszóltak, illetve engedélyt kértek arra, hogy a férfit felengedjék. Így Eric némi szitkozódás közepette gyorsan fel tudott kapni néhány szükséges ruhadarabot. Egy pillanatra megtorpant a fürdőszoba ajtaja előtt, mert legszívesebben Jenna után ment volna a tus alá és addig szexelt volna a lánnyal, míg az a kielégültségtől megrészegülten a karjaiba nem hanyatlik. Csakhogy erre nem volt egyáltalán jó az időpont, illetve a kettőjük közötti feszült hangulat sem tette ezt lehetővé.

- Elnézést, Eric! Nem akartam a hétvégén zavarni, de úgy tűnik, hogy komoly veszélyről van szó. – lépett ki a liftből Richard, akit Eric már várt.

- Mi olyan komoly? Hadd halljam! – morogta Eric, aki egy cseppet sem leplezte, mennyire rosszul viseli ezt az egészet. – Korábban is számos komoly veszély volt már. – morogta Eric. Az üzleti életben is nem is egyszer kapott fenyegetést, olykor még életveszélyest is. De a végén nem lett belőle semmi.

- Valóban, csakhogy ez most egészen személyes fenyegetés lett. – Eric kérdőn nézett Richardra, mert nem értette a biztonsági főnök szavait. – Mi az, hogy egészen személyes? – morfondírozott el.

- Richard, beszéljen világosan! – adta ki a parancsot Eric, míg helyet foglalt a dolgozószobájában az asztala mögött, Richard pedig az asztallal szembeni széken.

- Ezt kifejezetten önnek címezték, és a korábbiakkal ellentétben a szakértők megállapították, hogy komolyan kell venni. Nem csak az üzletről van szó. – Richard elhallgatott, s mérlegelte, hogyan tálalja a folytatást. Azonban Eric türelme már régen elfogyott, hogy a megfelelő körítést megvárja.

- Akkor miről? – sürgette Richardot, aki vonakodva válaszolt.

- A feleségéről is. – Eric meglepődött, ez érthető reakció volt részéről. Eddig soha nem került szóba a családja, a magánélete. Pusztán az üzlet miatt vették célba, de ez úgy tűnt, sokkal többről szól.

- Elsey? – nem bírt Eric egyhelyben megmaradni. Ezerrel pörgött az agya a megfelelő lépésen. Tudta, hogy helyesen kell cselekednie, mert egy átgondolatlan lépés végzetes lehet. Itt nem csak üzlet, sőt még csak a házassága forgott veszélybe. Egyértelműen rosszat akartak neki, lejáratni, botrányt kavarni. Eric tudta, hogy ez végzetes lenne, legfőképpen akkor, ha az életmódját is jobban megkapargatják. A felesége utazgat a világban, míg ő a zárt ajtók mögött a szeretőjével múlatja az időt.

- Igen, külön kitérnek rá és biztosítékul néhány fotót is mellékeltek. – Eric vette néhány pillantást a képekre, majd a telefonja után nyúlt. Az időeltolódással mit sem törődve tárcsázott. Gyorsan és határozottan hazarendelte Elsey-t. Ezt tartotta a legjobb megoldásnak, legalábbis addig, míg Richard és a csapata el nem kapja a fenyegetőt, vagy legalábbis nem mérséklik a veszélyt. Ez volt az a pillanat, mikor már úgyis pattanásig feszültek Eric idegszálai, megjelent a semmiről mit sem sejtő Jenna is, aki úgy látszik túlságosan gyorsan összerakta a dolgokat, mert amilyen hirtelen jelent meg, úgy készült távozni is.

- Richard, a részleteket önre bízom. Azonban részletes tájékoztatást kérek! – Eric elvette a képeket, és visszacsúsztatta a borítékba. – Ezeket itt tartanám, átnézném őket.

- Csak nyugodtan! Nálam vannak az eredeti kópiák. – bólintott Richard és az ajtó fele araszolt. Már ő is érezte, hogy ez nem gyerekjáték lesz és Eric a tökéletes munkával kevesebbel nem fogja beérni.

- Rendben. Akkor várom a fejleményeket! Mobilon bármikor elérhető vagyok. – az asztalra csúsztatta Eric a borítékot, még az áttekintés előtt van egy nehéznek ígérkező feladata. Beszélnie kell Jenna-val.

- Amint megtudok valamit, jelentkezem Mr. Packer! – nyújtott kezet Richard, amit Eric elfogadott. A kézfogás egy kimondatlan megállapodás volt a két férfi között. – További jó napot! – azzal a biztonsági főnök távozott.

Eric egyből a hálószoba fele vette az irányt. Nem tudta, mire számítson. Most kicsit Eric is úgy érezte, hogy összecsapnak a feje felett a hullámok, s leginkább csak egyetlen megoldás van: sodródni az árral. Úgy gondolta, hogy amíg lehet, addig kihasználja az időt és Jenna-t is elcsábítja, hogy sodródjanak együtt a vágy tengerén. A férfi a lány mögé sétált, de csak csendben figyelt. Kíváncsi volt, érzékeli-e a jelenlétét.

- Nem kell semmit sem mondanod. Tudom, mit kell tennem. – suttogta a lány anélkül, hogy Eric-re pillantott volna. A férfi megforgatta a szemeit, mert ez nehezebb meccs lesz, mint gondolta.

- Jenna, ne csináld már! – egész kedvesnek és ellágyultnak hangzott Eric hangja.

- Dehogynem kell. – mondta egyből a lány, de Eric hátulról átölelte úgy, hogy nem tudott megmozdulni. Csak ácsorogtak, és egyikük sem tudta, most mi következik. – Tudom, hogy el kell mennem. Jön a feleséged. Nincs itt keresni valóm. – bárhogy erőlködött szenvtelennek tűnni Jenna nem sikerült neki. Eric pedig észrevette.

- Hogy is tudnálak elküldeni? – sóhajtotta a férfi, míg lassan magával szembe fordította Jenna-t. – Mindig azt akarom, hogy mellettem légy. – most először teljesen őszintén és szívből beszélt Eric mindenféle alakoskodás nélkül. – S pont ezért nem akarom, hogy veszélybe kerülj! Ezért kell elmenned most, mert ha itt tartalak, akkor veszélynek teszlek ki.

- Túl hízelgőek lettek a szavaid, hogy elhiggyem. – susogta Jenna, míg Eric ölelésébe simult. – Akkor is jobb lesz, ha indulok.

- Várj, hazaviszlek! – pattant ki a remek szikra a férfi fejéből. Így legalább két legyet üthet egy csapásra. Biztonságba tudja Jenna-t, és saját szemével meggyőződhet, hogy lakik a lány. Sőt, ha mázlija van, akkor még a kedves mamával is találkozhat.

- Mi? – a lány hangja pár oktávval magasabb lett, ahogy értelmet nyert Eric ajánlata.

- Jól hallottad, legalább addig is kiélvezhetem a közelséged. – a férfi az orra hegyével cirógatta a lány nyakát, ami mindkettőjükben elindította az aprócska szikrákat, melyek összetömörülve kellemes bizsergést váltottak ki a gerincük mentén.

- Eric, ne! Ne keverjük a dolgokat! Fizess ki, és megyek. Ennyi! – Jenna határozottan tartotta magát. Azt biztosan tudta, hogy nem kéne Eric-nek jobban bekevernie az anyjánál és a férfi a hirtelen megjelenésével a lány lakásán is sokkal több kérdést hozna fel, mint kellene.

- Most te vagy az ellenséges és elutasító.

- Csak reális, és maradok az eredeti megállapodásnál.

Eric nem tudott mást, részéről megtett mindent. Innentől kezdve nem volt hajlandó könyörögni. Kénytelen volt kifizetni a lányt, mert a maradéktalan szolgáltatást kapott. Jóval többet, mint várt. Jenna közben összeszedte a maradék cuccát és a táskájába gyűrte a férfi által átnyújtott pénzzel megpakolt borítékot. Meg sem számolta, meg se nézte. Hanem céltudatosan a lift fele indult, mielőbb el akart tűnni, persze Eric követte.

- Az irodában találkozunk, Mr. Packer! – intett búcsút Jenna, már lépett volna be a felvonóba, mikor Eric még utoljára magához rántotta.

- Részemről lesz az öröm, Ms. Perry! - Csókot váltottak és Eric elengedte a lányt. Jenna mögött pedig becsukódott az ajtó. Eric egyedül maradt és már most nem találta a helyét. A férfi nem sokáig teketóriázott, a mobilja után nyúlt.

- Helló, nincs kedved átugrani? – hadarta a készülékbe.

***