Just the way you are 20.

Párizs még gyönyörűbb volt, mint azt mindketten remélték volna. Minden gond nélkül érkeztek meg, s az első útjuk a sok csillagos lakosztályba vezetett. A kis birodalmuk, menedékük megnyugvással töltötte el őket, azonban Elsey vágyakkal teli lelke nem bírt nyugton maradni. Szárnyalni szeretett volna, amiben Chad készséggel segédkezett neki. Mézédes csókokat váltottak, miközben egymást sürgették, hogy mielőbb elkészüljenek. Bár mindkettőjük fejében a csókokat követően alternatívák jelentek meg, érvek és ellenérvek a hotelben maradáshoz kapcsolódóan. Pajkosan még össze is mosolyogtak, hiszen kimondott szavak nélkül is egyre gondoltak. Csakhogy Elsey most nem engedett, így a kényelmes és jól álcázó ruhákba bújva lépett ki a szobából Chad oldalán. A férfi is hasonlóan volt felöltözve, mint két turista, vagyis inkább nászutasok, legalábbis ezt a benyomást keltették. Kéz a kézben indultak a sétára, hogy bevegyék a fények és a szerelem városát.

Chad büszkén ölelte magához a mellette sétáló gyönyörű teremtést. Olykor szinte teljesen indokolatlanul csókot adott neki. Vagyis volt rá indítéka, mégpedig a szerelem. Beleszeretett abba a gyönyörű, intelligens, tudatos nőbe, akiben Elsey-t ismerte meg. A férfi egyre inkább égett a szerelemben, s tudta, kettőjük sorsa összeforrott, egymáshoz tartoznak. Ez a részéről egyértelműnek tűnt, azonban volt egy aprócska, de annál bosszantóbb tény, mai még beárnyékolhatja a szerelmüket. Ez pedig Elsey házassága volt. A férfi megrázta a fejét, nem akart ezzel foglalkozni most, mikor élvezhetik a különleges pillanatokat.

Elsey vágyakozva nyújtotta a nyakát, mikor Chad újabb csókkal kedveskedett neki. Minden egyes alkalommal kellemesen megremegett a lelke, ahogy a vágy átjárta, s boldogította a tudta, hogy a férfivel ilyen különleges helyen járhat. Boldognak és felszabadultnak érezte magát, mint még soha.

- Nézd, milyen gyönyörű! – sóhajtotta Elsey, míg a kivilágított Eiffel-tornyot csodálta.

- Nálad nem szebb. – csibészesen húzta közelebb magához Chad a nőt, majd hosszú forró csókot váltottak. Majd a vacsora után megkezdett andalgást folytatták. Újra és újra megálltak, hogy édes csókokat váltsanak, míg végül elérték a szállodát. A lakosztály csendjében pedig tovább adóztak a szerelem oltárán.

Chad a fejtámlának vetette a hátát és élvezettel nézte végig Elsey csábító mozdulatait. A szenvedélyes éjszaka alatt teljesen kiszáradt a nő torka, s a korábban megrendelt pezsgőt kívánt. Kimászott az ágyból, csábítóan nyújtózkodott aztán megragadta a pezsgőspoharat és felhörpintette a tartalmát. A hevességének következtében néhány csepp a mellkasára esett, majd végigfutott a csupaszt bőrén. Chad élvezettel és egyre nagyobb kínnal nézte végig a jelenetet, melynek hatására újra éledt benne a vágy. rendesen megkívánta a nőt. Elsey pedig élvezettel fogadta a férfi heves ostromát.

Szenvedélyes éjszakát, forró hajnal és reggel követett. Kimerültek, s egymás karjában heverésztek szinte egész délelőtt. Nem kapkodtak, nem idegeskedtek, csak élvezték az együtt töltött szerelemes perceket. Persze Chad tudta, hogy lassan indulniuk kell tovább, mert az igazi meglepetés, az igazi romantikus menedékük egy kicsit odébb várja őket. Azonban mégsem mozdultak, pedig az óra lassan a délutánba fordult át.

- Drágám, lassan ideje lenne feltápászkodni. – motyogta Chad a hosszú, selymes hajzuhatagba.

- Máris? De hiszen itt olyan jó. – emelte fel Elsey a fejét, és csillogó szemeit Chad-re szegezte, aki még inkább belefeledkezett a szempárba.

- De nagyon is élvezem. Viszont az igazi meglepetés vár rád. – huncut mosolyt küldött Elsey-nek, aki alig merte elhinni.

- Azt hittem, hogy Párizsban töltünk még néhány napot… - motyogta kicsit elgondolkozva Elsey, míg mindenféle jelet rajzolt Chad feszes hasára. – Párizs a szerelem városa, nem?

- Az, de hidd el, imádni fogod, ahova megyünk. – nyomott egy csókot a férfi a nő hajába.

- Tényleg, és hova megyünk? – Elsey egyre izgatottabb lett, hiszen valami új, valami kalandosabb utazás ígérete volt a levegőben.

- Hmm, egy csókért megmondom! – rukkolt elő Chad, bár ahogy kimondta már meg is bánta, hogy olyan alacsony árat mondott. Rögtön megkapta a csókját, és Elsey sürgetően várta a választ.

- Monte Carlóba, ott lesz az igazi meglepetés. De többet nem mondok. – csukta be a száját a férfi és a kérlelő szemek sem tudták meghatni. Ráadásul pont ezt a pillanatot választotta Elsey mobilja, hogy éktelen lármába kezdjen. A nő összerezzent a hang hallatán, hiszen egyetlen személy kapta meg ezt a hangot pont azért, hogy jól megkülönböztesse minden más hívásától.

- Ezt fel kell vennem! – nyögte ki a nő, kellemetlen érzés kerítette hatalmába. Eddig olyan jól ment minden. Nem értette, miért kell ezt a kellemes hangulatot elrontani.

- Helló! – Elsey elég semleges hangon szólt bele a telefonba, nem akarta saját magát lebuktatni.

- Végre, hogy felvetted ezt a rohadt mobilt! – morgott a rosszkedvű hang. – Ülj fel az első gépre, és rögtön gyere New York-ba!

- És ha nem akarok még visszamenni? – kérdezett vissza, mert egy cseppet sem tetszett neki az ötlet.

- Engem meg nem érdekel, a biztonságod érdekében tedd azt, amit mondtam! Intézd el a jegyed, ha nem megy, akkor küldöm a jet-et!

- Nem kell, elintézem. – harciasan válaszolt, bár a lelke mélyén tudta, ő nem győzhet. Azt kell tennie, amit a férfi mond még akkor is, ha az egyáltalán nem tetszik.

- David-et küldöm eléd. Szólj, mikor érkezel pontosan! – azzal le is csapta a telefont az ideges férfi, míg Elsey az ágy szélére rogyott.

- Hadd találjam ki, lefújták a kiruccanásunk? – fintorgott Chad. Maximálisan tisztában volt vele, de kényszert érzett, hogy kimondja. Elsey egy szót sem szólt, csak némán hullatott pár könnycseppet.

***

Jólesően és mérhetetlenül elégedetten nyújtózkodtam, kihasználva az ágyat teljesen. Azonban ekkor tűnt fel, hogy egyedül heverészek a hatalmas ágyban. A hajnal lágy napsugarai finoman osontak be a hálószobába. Érdeklődve néztem körbe, füleltem, mert egyre gyanúsabb volt, Eric hova tűnhetett. Első gondolatom a fürdőszoba volt, azonban semmit sem hallottam. Kimásztam az ágyból, s újra nyújtóztam egyet. Majd meztelenül és kissé tanácstalanul indultam Eric keresésére. Bosszúsan fújtam egy nagyot, mikor már majdnem az egész lakást körbejártam, s még mindig nem találtam meg. Aztán meghallottam a kiszűrődő hangokat a dolgozószobából.

- Köszönöm a bókokat, de szólítson nyugodtan egyszerűen csak Eric-nek! – az íróasztala mögött ült azzal a kiismerhetetlen vigyorral az arcán. Ötletem sem volt, hogy kivel beszélhet, de abban biztos voltam, hogy nagyon jól szórakozik. A hangjából és a beszédstílusából kiérződött, hogy a beszélgetőpartnerét bosszantja. - Sajnálom, de most nem tud önnel beszélni. Nagyon kimerítő estében és éjszakában volt részünk. Most jóízűen alszik, de mindenképp átadom neki, hogy kereste! További jó éjt, szép álmokat, Mrs. Perry! – A szám elé kaptam a kezem, ezzel akadályozva meg, hogy felsikoltsak.

- Te meg mi fenét csináltál? – teljesen megfeledkezve magamról vontam kérdőre Eric-et. Az íróasztaláig trappoltam és egyre jobban elöntött a méreg.

- Miért minek látszik? – kérdezett vissza, inkább szórakozásnak vagy játéknak fogta fel ezt az egészet.

- Az anyámmal beszéltél? Miért? Mi jogon? – támadtam neki egyre indulatosabban, mert már láttam előre, hogy ezzel a húzásával csak még több bonyodalmat adott hozzá az amúgy sem bonyodalommentes életemhez.

- Felvert az átkozott telefonod, és kíváncsi voltam, ki a fene keres téged ilyenkor. – Eric felkelt a székéből, s hosszú léptekkel éppen úgy, ahogy a vadmacskák cserkészik be a prédájukat, úgy közeledett felém.

- És most elégedett vagy? Gondolom jól felcukkoltad az anyám, még inkább nekem fog esni. – húztam össze a szemem, és mérgesen morogtam. Akartam, hogy megtudja, ezzel inkább csak ártott nekem.

- Elégedett? Nem egy cseppet sem. Minden elégedettségem elmúlt, úgyhogy mi lenne, ha tennénk az ügyben, hogy újra elégedettek legyünk mindketten? – kéjes hangon búgta a fülembe, míg az íróasztalhoz szorított, s egymásnak feszült a testünk. Éreztem a merevedését, s egyre inkább megfeszülő testét. Felpakolt az asztal tetejére, szétnyitotta a combjaim és közéjük helyezkedett. Nekem nyomta a csípőjét, ezzel is még inkább izgatott, míg egyre erőteljesebben szívta a nyakam. A tenyerem alatt papírok gyűrődtek, s félre akartam őket kotorni, mikor felfedeztem az egyiken önmagam.

- Ez meg mi? – emeltek a kezembe a dokumentumot, hogy még jobban szemügyre vegyem. Egy kép volt rajta rólam, tovább néhány fontosabb adat. – Mit keres ez nálad? – ingerülten csengett a hangom, de legalább Eric rám nézett. Vágytól ködöt tekintete elárulta, nem sok fogalma van arról, miről beszélek.

- Miért minek látszik? – cinikusan kérdezett vissza, és újra a nyakamba fúrta a fejét.

- Ez meg mit jelentsen? Miért vannak itt ezek a papírok rólam? – egyre jobban felment bennem a pumpa.

- Mindenkiről van egy-egy aktám. Mindent tudnom kell a körülöttem lévő emberekről. – hidegen és élesen ejtette ki Eric a szavakat. Egy cseppet sem tetszett, hogy ismét ilyen hangon beszél velem. – Rohad életbe! Ilyen világban élünk! – csattant fel, majd ellépett tőlem. Idegesen szántott végig a haján, míg én automatikusan csuktam össze a combjaim.

- Miért nem kérdeztél akkor? Mondtam már, ha normálisabb lennél, akkor előbb célt érnél! – felhúztam magam és forrt bennem a düh. Lepattantam az asztal tetejéről, és mérgesen meresztettem rá.

- Hah, mert aztán te mindent tudsz a világról! – gúnyosan és olyan mindent tudóan vágta hozzám, mintha csak egy naiv fruska lennék.

- Nem tudok mindent, de azt igen, hogy többet érsz ésszel, mint erővel! – vontam meg a vállam, s Eric torkára forrott a szó. Ez pedig jelen esetben mélységes elégtételt jelentett nekem. Némi elfojtott dühvel masíroztam vissza a hálóba, bár onnan inkább a fürdőbe vonultam. Eric felhúzott, egyrészt rendesen felizgatott, másrészt pedig feldühített. Így már egyáltalán nem volt kedvem visszafeküdni, ráadásul anyát is belekeverte. – Mi a pokolnak kellett beszélnie vele? – csaptam egyet a csempére, míg a víz rám zuhogott.

Zörgésre lettem figyelmes, és egy beszélgetés hangfoszlányai értek el hozzám. Bár jobban mondva Eric ingerült és ideges hangja töltötte be a lakást. Hirtelen megijedtem, mert mi van, ha dührohamot kapott. Nem tőle féltem, hanem ettől az egész helyzettől. Így is elég nehéz volt kezelni, illetve elviselni a hitelen hangulatváltozásait. Törölközőt csavartam magam köré, és elzártam a vizet is. Gyorsan lépkedtem, mielőbb tudni akartam, hogy mi a fene történt.

- Végre, hogy felvetted ezt a rohadt mobilt! – morgott a rosszkedvű Eric. – Ülj fel az első gépre, és rögtön gyere New York-ba! – a torkom összeszorult, mert leesett végre, kit hívott fel. – Engem meg nem érdekel, a biztonságod érdekében tedd azt, amit mondtam! Intézd el a jegyed, ha nem megy, akkor küldöm a jet-et!

- Eric, mi történt? – kíváncsian léptem be a dolgozószobába, ahol hagytam. Azonban most már nem egyedül volt. Egy magas, jóvágású és jól öltözött férfi magyarázott neki, mikor beléptem. Természetesen, ahogy megjelentem elnémult és kocsányon lógó szemekkel vizslatott engem.

- Richard, befejezheti Ms. Perry bámulását! Nem ezért fizetlek. – szólalt meg Eric, ekkor tűnt fel, hogy immár felöltözött. Póló és melegítőnadrág volt rajta, éppen befejezte a telefonálást.

Nem vártam semmit, nem várhattam semmit. Mégis rosszul esett, ahogy értelmet nyert a fél füllel hallott párbeszéd. Eric talán nem a férjek gyöngye, de akkor is a feleségét biztonságában akarja tudni, vagyis nekem itt az idő a távozásra. Nem kérdeztem semmit, inkább önhatalmúan eldöntöttem, hogy összekapkodom a cuccaim és csendben távozom.

***

Eric már csak pár lépésre állt attól, hogy felrobbanjon. Összekapott Jenna-val, ezzel lőttek az édes pásztoróráknak, ráadásul teljesen váratlanul jelent meg Richard, a biztonsági főnöke. Még szerencse volt, hogy a portáról felszóltak, illetve engedélyt kértek arra, hogy a férfit felengedjék. Így Eric némi szitkozódás közepette gyorsan fel tudott kapni néhány szükséges ruhadarabot. Egy pillanatra megtorpant a fürdőszoba ajtaja előtt, mert legszívesebben Jenna után ment volna a tus alá és addig szexelt volna a lánnyal, míg az a kielégültségtől megrészegülten a karjaiba nem hanyatlik. Csakhogy erre nem volt egyáltalán jó az időpont, illetve a kettőjük közötti feszült hangulat sem tette ezt lehetővé.

- Elnézést, Eric! Nem akartam a hétvégén zavarni, de úgy tűnik, hogy komoly veszélyről van szó. – lépett ki a liftből Richard, akit Eric már várt.

- Mi olyan komoly? Hadd halljam! – morogta Eric, aki egy cseppet sem leplezte, mennyire rosszul viseli ezt az egészet. – Korábban is számos komoly veszély volt már. – morogta Eric. Az üzleti életben is nem is egyszer kapott fenyegetést, olykor még életveszélyest is. De a végén nem lett belőle semmi.

- Valóban, csakhogy ez most egészen személyes fenyegetés lett. – Eric kérdőn nézett Richardra, mert nem értette a biztonsági főnök szavait. – Mi az, hogy egészen személyes? – morfondírozott el.

- Richard, beszéljen világosan! – adta ki a parancsot Eric, míg helyet foglalt a dolgozószobájában az asztala mögött, Richard pedig az asztallal szembeni széken.

- Ezt kifejezetten önnek címezték, és a korábbiakkal ellentétben a szakértők megállapították, hogy komolyan kell venni. Nem csak az üzletről van szó. – Richard elhallgatott, s mérlegelte, hogyan tálalja a folytatást. Azonban Eric türelme már régen elfogyott, hogy a megfelelő körítést megvárja.

- Akkor miről? – sürgette Richardot, aki vonakodva válaszolt.

- A feleségéről is. – Eric meglepődött, ez érthető reakció volt részéről. Eddig soha nem került szóba a családja, a magánélete. Pusztán az üzlet miatt vették célba, de ez úgy tűnt, sokkal többről szól.

- Elsey? – nem bírt Eric egyhelyben megmaradni. Ezerrel pörgött az agya a megfelelő lépésen. Tudta, hogy helyesen kell cselekednie, mert egy átgondolatlan lépés végzetes lehet. Itt nem csak üzlet, sőt még csak a házassága forgott veszélybe. Egyértelműen rosszat akartak neki, lejáratni, botrányt kavarni. Eric tudta, hogy ez végzetes lenne, legfőképpen akkor, ha az életmódját is jobban megkapargatják. A felesége utazgat a világban, míg ő a zárt ajtók mögött a szeretőjével múlatja az időt.

- Igen, külön kitérnek rá és biztosítékul néhány fotót is mellékeltek. – Eric vette néhány pillantást a képekre, majd a telefonja után nyúlt. Az időeltolódással mit sem törődve tárcsázott. Gyorsan és határozottan hazarendelte Elsey-t. Ezt tartotta a legjobb megoldásnak, legalábbis addig, míg Richard és a csapata el nem kapja a fenyegetőt, vagy legalábbis nem mérséklik a veszélyt. Ez volt az a pillanat, mikor már úgyis pattanásig feszültek Eric idegszálai, megjelent a semmiről mit sem sejtő Jenna is, aki úgy látszik túlságosan gyorsan összerakta a dolgokat, mert amilyen hirtelen jelent meg, úgy készült távozni is.

- Richard, a részleteket önre bízom. Azonban részletes tájékoztatást kérek! – Eric elvette a képeket, és visszacsúsztatta a borítékba. – Ezeket itt tartanám, átnézném őket.

- Csak nyugodtan! Nálam vannak az eredeti kópiák. – bólintott Richard és az ajtó fele araszolt. Már ő is érezte, hogy ez nem gyerekjáték lesz és Eric a tökéletes munkával kevesebbel nem fogja beérni.

- Rendben. Akkor várom a fejleményeket! Mobilon bármikor elérhető vagyok. – az asztalra csúsztatta Eric a borítékot, még az áttekintés előtt van egy nehéznek ígérkező feladata. Beszélnie kell Jenna-val.

- Amint megtudok valamit, jelentkezem Mr. Packer! – nyújtott kezet Richard, amit Eric elfogadott. A kézfogás egy kimondatlan megállapodás volt a két férfi között. – További jó napot! – azzal a biztonsági főnök távozott.

Eric egyből a hálószoba fele vette az irányt. Nem tudta, mire számítson. Most kicsit Eric is úgy érezte, hogy összecsapnak a feje felett a hullámok, s leginkább csak egyetlen megoldás van: sodródni az árral. Úgy gondolta, hogy amíg lehet, addig kihasználja az időt és Jenna-t is elcsábítja, hogy sodródjanak együtt a vágy tengerén. A férfi a lány mögé sétált, de csak csendben figyelt. Kíváncsi volt, érzékeli-e a jelenlétét.

- Nem kell semmit sem mondanod. Tudom, mit kell tennem. – suttogta a lány anélkül, hogy Eric-re pillantott volna. A férfi megforgatta a szemeit, mert ez nehezebb meccs lesz, mint gondolta.

- Jenna, ne csináld már! – egész kedvesnek és ellágyultnak hangzott Eric hangja.

- Dehogynem kell. – mondta egyből a lány, de Eric hátulról átölelte úgy, hogy nem tudott megmozdulni. Csak ácsorogtak, és egyikük sem tudta, most mi következik. – Tudom, hogy el kell mennem. Jön a feleséged. Nincs itt keresni valóm. – bárhogy erőlködött szenvtelennek tűnni Jenna nem sikerült neki. Eric pedig észrevette.

- Hogy is tudnálak elküldeni? – sóhajtotta a férfi, míg lassan magával szembe fordította Jenna-t. – Mindig azt akarom, hogy mellettem légy. – most először teljesen őszintén és szívből beszélt Eric mindenféle alakoskodás nélkül. – S pont ezért nem akarom, hogy veszélybe kerülj! Ezért kell elmenned most, mert ha itt tartalak, akkor veszélynek teszlek ki.

- Túl hízelgőek lettek a szavaid, hogy elhiggyem. – susogta Jenna, míg Eric ölelésébe simult. – Akkor is jobb lesz, ha indulok.

- Várj, hazaviszlek! – pattant ki a remek szikra a férfi fejéből. Így legalább két legyet üthet egy csapásra. Biztonságba tudja Jenna-t, és saját szemével meggyőződhet, hogy lakik a lány. Sőt, ha mázlija van, akkor még a kedves mamával is találkozhat.

- Mi? – a lány hangja pár oktávval magasabb lett, ahogy értelmet nyert Eric ajánlata.

- Jól hallottad, legalább addig is kiélvezhetem a közelséged. – a férfi az orra hegyével cirógatta a lány nyakát, ami mindkettőjükben elindította az aprócska szikrákat, melyek összetömörülve kellemes bizsergést váltottak ki a gerincük mentén.

- Eric, ne! Ne keverjük a dolgokat! Fizess ki, és megyek. Ennyi! – Jenna határozottan tartotta magát. Azt biztosan tudta, hogy nem kéne Eric-nek jobban bekevernie az anyjánál és a férfi a hirtelen megjelenésével a lány lakásán is sokkal több kérdést hozna fel, mint kellene.

- Most te vagy az ellenséges és elutasító.

- Csak reális, és maradok az eredeti megállapodásnál.

Eric nem tudott mást, részéről megtett mindent. Innentől kezdve nem volt hajlandó könyörögni. Kénytelen volt kifizetni a lányt, mert a maradéktalan szolgáltatást kapott. Jóval többet, mint várt. Jenna közben összeszedte a maradék cuccát és a táskájába gyűrte a férfi által átnyújtott pénzzel megpakolt borítékot. Meg sem számolta, meg se nézte. Hanem céltudatosan a lift fele indult, mielőbb el akart tűnni, persze Eric követte.

- Az irodában találkozunk, Mr. Packer! – intett búcsút Jenna, már lépett volna be a felvonóba, mikor Eric még utoljára magához rántotta.

- Részemről lesz az öröm, Ms. Perry! - Csókot váltottak és Eric elengedte a lányt. Jenna mögött pedig becsukódott az ajtó. Eric egyedül maradt és már most nem találta a helyét. A férfi nem sokáig teketóriázott, a mobilja után nyúlt.

- Helló, nincs kedved átugrani? – hadarta a készülékbe.

***