Ever
A kinti kalandomnak meglett a nem vár
eredménye. Még aznap estére belázasodtam, s a legaggasztóbb az volt, hogy
Carlise sehogy sem tudta levinni a lázam. Hűtőfürdőtől a gyógyszerek sokaságáig
mindent kipróbált, de nagyon úgy tűnt, hogy végre pont kerül a történetem
végére. Lázálom gyötört, de legalább újra Joseph-fel lehettem. Talán ő, talán
valaki más, de megfogta a kezem. Nem voltam egyedül. Hangfoszlányok értek el, s
nagyon kellett koncentrálnom, hogy megértsem.
- Nézd fiam, megtettem mindent, amit
orvosilag vagy emberileg lehetséges. Nincs más lehetőségünk, csak…
- Nem, nem engedem. Nem ezt a sorsot érdemli,
hogy olyan legyen…
- Edward, ha nem cselekszünk, akkor sehogy
sem fog. Ever nagyon beteg.
- Ez így akkor sem jó. – ez volt a végszó,
mert ez volt az utolsó, amit még halottam.
Vártam, hogy vége legyen, és a fájdalom megszűnjön,
azonban nem történt semmi. Egyáltalán nem így képzeltem el a halálom. Csendben
elaludni örökre, ezt szerettem volna mindig, már eleget szenvedtem. Nehéznek és
fáradtnak éreztem magam. Lassan megrebbentek a pillám, s a vakító fény
fogadott. Fehér, tiszta és bántó volt.
- Felébredtél… - bársonyos hang simogatott.
Eszméletlenül nagyon várom a teljes fejit!!!! :D
VálaszTörlésPuszi,Alice