Just the way you are 7.

Chad erősen tartott, magához ölelt. Kapaszkodtam belé én is, mert a hátamon még mindig éreztem azt a különös tekintetet. Az a szempár szinte megbénított, pedig alig néhány pillanatra láthattam. Chad viszont hamar közbelépett, s inkább a távozás mellett döntött. Nem tudtam, de nem is akartam tiltakozni. Nem tehettem meg. Kifizette az egész estét, s ez még inkább kötelezett.

A limuzinba egyetlen szót sem szólt. Elgondolkozva bámult ki az ablakon. Lopva pillantottam felé, talán valamiféle magyarázatot vártam volna. Csakhogy a fejemben megszólalt a hang és a valóságra eszméltem. – Nem tartozik neked semmivel. Azért vagy itt, mert Ő akarja, hogy itt legyél. Nem vagy más, mint egy élő játékbaba. – hátradőltem, s a másik ablak felé fordítottam a fejem. A számat erősen össze kellett szorítanom, mert újra és újra ugyanazt hallottam. – A férfiak játékszere. – Csak a véletlennek köszönhető, hogy azon az estén Chad meglátott. Ha nem így történt volna, akkor ki tudja, milyen partnerem lett volna. Az sem biztos, hogy a mellettem ülő férfi megelégszik azzal, hogy mellette vagyok. – Mi van, ha többet akar? – A gyomrom egy bukfencet vetett, ahogy felismertem a kivilágított épületet.

Empire Hotel. A bejárta felett hirdette a jellegzetes vörös neonfelirat, melyet az aranyszínű, a szobákból kiszűrődő fények koronáztak meg. Nagyot nyeltem, mert a sofőr kinyitotta az ajtót és a kezét nyújtotta. Segített kiszállni, majd szorosan Chad követett. A hotel bejárata fele sétálva már nem a derekam ölelte, hanem inkább a csípőm felé csúszott a kezet. A gondolataim össze-vissza cikáztak, csakhogy az Ő arcképe egyre többször villant fel. Mélyen az elmémbe égette magát. Azok a jeges szemek bármennyire is hidegek és ellenségesek voltak, magukkal ragadtak. Az arcán és a szemein kívül semmit nem tudtam róla. Egyszerre rémített meg és izgatott fel, ahogy rágondoltam.

- Üdv újra itt! – szólalt meg hosszú hallgatás után Chad. A hangjára feleszméltem s meglepődve fedeztem fel, hogy a lakosztályában vagyunk. – Az a másik férfi már most elvette az eszem. – Kérsz egy italt? Pezsgőt? – fordult felém Chad, ekkor már nem volt rajta a zakója és az ingét is teljesen kigombolva viselte.

- Nem, köszönöm. Inkább átöltöznék. – Chad egyetlen szót sem szólt. Ezt beleegyezésnek vettem. Szerencsére mindenre gondoltam, így készültem egy váltás ruhával, ami a táskámba várt rám. A táskát pedig az egyik fotelben fel is fedeztem. Felnyaláboltam, csak egyetlen problémám volt, amihez segítséget kellett kérnem. – Lehúznád a cipzárt?

- Persze. – Chad beleegyezően bólintott, a következő pillanatban már mögöttem is volt. A hajamat összefogtam, hogy könnyebben hozzáférjen a cipzárhoz. Elől magamhoz szorítottam az anyagot, mert nem volt rajtam melltartó. – Már kész is... – olyan közel hajolt hozzám, hogy a fülemen éreztem a leheletét. Aztán pár másodperccel később az ujjait is, mert a ruha alá férkőzött, s addig mesterkedett, hogy kiszabadította az anyagot a kezeim közöl. A ruha a földre hullott, s ott álltam félmeztelenül Chad előtt, aki tovább nem teketóriázott.

Maga felé fordított. Megcsókolt. Mohón és egyre követelőzőbben. A tenyere először a combomra simult, szinte égetett az érintése. Aztán a fenekemre csúszott, nem sokáig időzött ott sem. Kemény ágyéka nekem feszült, míg ízletes ajkai a bőröm ízlelték. Egyre többet és többet akart belőlem. Megpróbáltam lelassítani, csakhogy a második ilyen akciómnál elkapta a kezem, s a csuklóimat összefogva a hátam mögé szorította. Huncut mosoly jelent meg az ajkain, és a szemében pedig vad csillogás, mikor egy pillanatra felemelte a fejét és találkozott a tekintetünk. A következő pillanatban a nyakhajlatomba hajtotta a fejét és finoman harapdálni kezdett.

- Tovább nem tudok várni... – suttogta a bőrömbe, és nyelvével folytatta a kényeztető körök rajzolását. – Akarlak...

- Chad... – tiltakoztam, csakhogy sokkal inkább biztatásnak vette. Lazított a kezeimen, majd a kajába kapott. Még annyi időm sem volt, hogy megnyikkanjak, mert máris az ágyon feküdtem.

A puha selyembe belesüppedtem, ahogy az erős férfitest rám nehezedett. Az egyik felem teljes mértékben tiltakozott, ellenkezett a szex ellen, a másik felem viszont ugyanennyire várta, sőt követelte. Chad rendíthetetlenül izgatott, egyre nehezebben ment a küzdelem. Az ismerős ingereket jólesően üdvözölte a testem. A vágy pedig egyre inkább édes lüktetésben és fenséges bizsergésben jelentkezett. Az erős férfikéz a melleim masszírozta, míg ajkai egyre lejjebb haladtak a testemen, már a hasamnál járt. Semmivel sem törődve leszakította rólam az utolsó védelmi vonalnak számító bugyim, mely egy könnyed reccsenő hanggal adta meg magát. Nem voltam túl aktív, mert tulajdonképpen nem csináltam mást, mint hagytam magam. Nem csókoltam, nem simogattam, de még csak át sem öleltem. Csak a lepedőt markoltam. Chad nem foglalkozott vele, sőt kifejezetten élvezte, hogy azt tehet velem, amit akar.

- Gyönyörű vagy... – a keze a combom belső fején járt. Összerezzentem az érintésétől, olyan váratlan és gyengéd volt. Még szélesebbre tárta a lábaim, aztán tövig merült. Felnyögtem, mert elég erőteljesen hatolt belém és teljesen ki is töltött. Chad pedig a rátörő kéjtől sóhajtozott és morgott. Magához szorított és a hátára fordult. – Mozogj! – parancsolt rám. – Mozdulj már! Most rajtad a sor! – keményen utasított, és hogy biztosan úgy tegyek, ahogy akarja, egyik kezével a combom, másik kezével a fenekem markolta erősen. Megmozdítottam a csípőm, s ütemesen ringatni kezdtem magam. A kezeimet elkapta, aztán a mellkasához szorította. A csúcshoz közel feltornázta magát, és még inkább magára próbált húzni. Éreztem a megfeszülő testéből, hogy hamarosan eléri a kielégülés pillanatát, s ettől nem vártam mást, csak a megmenekülést. A torkomból felszakadó nyöszörgés inkább a helyzet kellemetlenségének szólt, mint a vágynak. Még csak közelében sem voltam az orgazmusnak, mikor Chad elment.

Zihálva terült el az ágyon, magával rántva engem is. Kissé kapkodva szedtem én is a levegőt, de szó sem volt az esetemben kielégülésről vagy élvezetről. Ráadásul még jó sem volt, legalábbis nekem. Tulajdonképp egy pillanat alatt fordult minden a visszájára, hiszen az elején még tűrhető volt. Csakhogy most már nem esett olyan jól az érintése, pedig újra életre kelt. A hátamra fordított, ajkaival betapasztott a szám. Csókolt, egyre intenzívebben. S ezek tényleg már azokra a korábban váltott szenvedélyes csókokra emlékeztettek. Most valahogy több élete, több emberség volt a mozdulataiba és az érintéseibe. Most tényleg felszította a bennem szunnyadni készülő tüzet. Egyik kezével a fejem fölött fogta le a kezeim. A másik kezével a lábaim közé férkőzött. Izgatóan simogatott, s önkénytelenül tártam szélesebbre a lábaim. Egyre idegőrlőbb játékot játszott, hol csak simogatott és egyre nedvesebbé tett, míg máskor belém fúrta ujjait. Egyre jobban vergődtem, mikor fölém gördült és belém vezette magát. Ezúttal erősen kapaszkodtam belé, a hátát szántottam az ujjaimmal, míg a kéjtől átszellemültem vonaglottam alatta. Míg végül engem is elért a mámor. Már lebegtem a gyönyörtől, mikor Chad még lökött magán egyet, hogy ő is csatlakozhasson hozzám, a paradicsomba.

Nem bírtam kiigazodni Chad viselkedésén, mert amit eddig hittem és tudtam róla, az valahogy mégsem a teljes valóság. A parancsolgatós stílusával erősen meglepett. Bár igazság szerinte az ilyen alkalmi szexről, egyéjszakás kalandokról sem sok fogalmam volt. Sosem volt még ilyen éjszakában részem. Eddig csakis olyan férfiak voltak az életemben, akiket szerettem, akik szerettek. S pont ez az érzés hiányzott ebből az egész testi kapcsolatból. Az odaadó gyengédség. Rá kellett jönnöm, hogy ilyenben nem mostanában lesz részem. Chad sokkal az élvezetekre hajt. Lassan elnehezült a fejem és a pilláim. Pedig nagyon nem akartam így, itt a karjaiba elaludni. Azonban a szex és az egész nap úgy általában kifárasztott.

Nem jól aludtam, mert még álmomban is az Ő arca kísértett. Ráadásul azt álmodtam, hogy vele feküdtem le. Pont emiatt is szinte úgy riadtam fel. Zihálva vettem a levegőt, és még remegtek a tagjaim, bár azt nem tudom, hogy az ijedtségtől vagy a gondolat izgalmától. Meglepődve néztem magam mellé az ágyba, mert Chad nem volt mellettem. Így legalább nem kellett magyarázkodnom. Miután összeszedtem magam, a takaróért nyúltam, hogy azt tekerjem magam köré. Azonban belebotlottam egy pólóba, és inkább azt vettem kölcsön. A combom közepéig ért le, így takart mindenhol, ahol kellett. Lassan lépkedtem a hálószobából kifele, hogy megkeressem Chad-et.

- Jó reggelt! – sikerült megijesztenie. Az asztalnál ült és újságot olvasott, de nem úgy tűnt, hogy le akarná tenni.

- Jó reggelt! – viszonoztam kissé zavartan az üdvözlését. – Mindig ilyen korán kelsz? – csúszott ki a kérdés a számon.

- Általában igen. A tőzsdéhez igazodom. – vonta meg a vállát miközben félre dobta az újságot. – Ülj le, reggelizz velem!

- Köszönöm, de azt hiszem, jobb lenne, ha mennék... – visszakoztam kapásból. Kissé feszéjezett a helyzet, hogy az éjszakát vele töltöttem, pedig alig tudok róla valamit is.

- Elutazok. El kell utaznom. Legalább egy hétig távol leszek, de ha visszaérek, akkor akarom, hogy az éjszakának legyen folytatása. – minden kertelés nélkül mondta a szemembe Chad a mondanivalóját. Nekem mégis két dolog ütötte meg a fülem. Egy hét és az éjszaka folytatása. Részben fellélegeztem, részben csalódtam.

- Rendben. – passzíroztam ki magamból a beleegyezést, pedig nagyon nem akartam. Összeszedtem a cuccaim s a megfelelő ajtó felé böktem. – Használhatom a fürdőt? – Chad csak bólintott, majd a kávéjáért nyúlt.

Nagyon gyorsan el akartam tűnni, ezért villámgyorsan zuhanyoztam. Nagyjából szárazra töröltem meg magam, majd felkapkodtam a ruháim. Kiléptem a fürdőből, persze Chad végigmért, és szinte láttam a fejében megelevenedni az éjszakát. A huncut pillantása és az, ahogy megnyalta a száját teljesen bizonyossá tette, hogy éppen a meztelen testem képzeli maga elé. Egyre jobban fojtogatott az a lakosztály, egyre elviselhetetlenebbnek érzetem mindent. Igyekeztem lenyelni a kellemetlen ízeket, s gyorsan sikerekben gazdag jó utat kívántam a férfinek, s eliszkoltam a hotelszobából.

Azt hiszem, ez volt az a pont, mikor minden tudatosult bennem. Minden összeállt egy egésszé, és a tegnap éjszaka feltette az i-re a pontot. – Eladtam magam... – markoltam meg a táskám fülét, és kapkodtam a lábaim. Gyalog indultam haza, hogy ki tudjam szellőztetni a fejem, de ez valahogy nem ment. Feladtam, és inkább leintettem egy taxit, különben még jó sokáig menetelhettem volna. A taxi hátsó ülésén összehúztam magam, s csak nagyon kevésen múlt, hogy sírva ne fakadjak. Ezt még tartogattam hazáig, mikor senki nem lát, akkor aztán potyoghatnak a könnyeim.

Az első áruló könnycseppem akkor szalad ki, mikor a kulcsommal bénáztam és sehogy sem tudtam kinyitni azt az átkozott ajtót. Durván kaptam az arcomhoz, hogy megtöröljem a szemem, legalább lássak. Bentről motoszkálás zaja hallatszott és már ki is nyílt az ajtó.

- Jenna? – Rose meglepett hangja fogadott. Ez valahogy nem kedvezett nekem.

- Rose. – sóhajtottam, de már ki is buggyant a következő könnycsepp.

- Mi a fene történt veled? – rántott be és csapódott be mögöttünk az ajtó. – Ugye nem az a pasi? Bántott? Mi történt?

- Jaj, Rose... – egyszerűen nem ment, nem tudtam válaszolni. A kanapéra rogytam és a kezeimbe temettem az arcom.

- Jenna, mondj valamit, mert így hogy vigasztaljalak meg? – rogyott le mellém Rose. – Pasi-ügy? – felemeltem a fejem és bólintottam. – Sejtettem. – vette közbe. – Ha ennyire kiborultál, akkor lefeküdtél vele? – szegezte nekem a kérdést Rose némi gondolkodás után. Újra bólintottam. – Kihasznált?

- Nem, de... Nem is volt valami jó... – szólaltam meg végre. – Egyszerűen nem is tudom, mit akarok. Most meg még elutazik... – fakadtam ki Rose-nak, aki jó barátnőhöz híven egyből vigasztalni kezdett, amit igazság szerint meg sem érdemeltem. A saját fejem után mentem, és most itt van az eredménye. Mindezek után még jobban tartottam a közelgő éjszakától.

- Oh, ne! El fogok késni! – pattantam fel, mert a teljes letargiámban majdnem megfeledkeztem a megbeszélésről.

- Most meg hova rohansz? – karba tett kézzel faggatózott Rose.

- Felvettek! Gyakornok leszek a Packer Corporation-nél! Viszont most el fogok késni... – készülődni kezdtem, hogy időben odaérjek.

Csakis, kizárólag a csodával határos módon sikerült a lehetetlen. A hatalmas épület előtt álltam valamivel később, éppen időben. – Az égik mégis mellé álltak. – Kis kosztümbe, magas sarkúba bújtam, és a legjobb formámat próbáltam előhalászni. Mély levegőt vettem, de a torkomban dobogott a szívem. A fejem teljesen kiürült, mindent elfelejtettem, amit eddig kemény munkával megtanultam. Egyre jobban remegett a lábam, a kezem. – Gyerünk, kislány! Meg tudod csinálni! Végre valami jó is történik veled, akkor ezt már ne szúrd el! – bíztattam magam, s megtettem az első lépést a bejárat felé.

A recepció felé sétáltam, mikor feltűnt egy jóvágású férfi. Éppen a pult mögött ücsörgő lánynak csapta a szelet. A lány zavarában össze-vissza kuncogott. Nem akartam megzavarni őket, viszont elkésni sem. Így aztán mély levegőt vettem, s közelebb mentem.

- Elnézést kérek, Jenna Elinor Perry vagyok. William Messer-rel lesz találkozóm...

- Üdv, William Messer! – nyújtotta a kezét az öltönyös férfi. Kezet ráztunk, s már értettem, miért vihorászott a lány a pult mögött. William olyan erős és lehengerlő kisugárzással rendelkezett, hogy a szám tátva maradt.

- Nagyon köszönöm a lehetőséget, hogy engem választott...

- Ne nekem köszönje, Mr. Packer bólintott rá. Ő a mi urunk és parancsolónk, legalábbis munkaidőben. – magyarázta William, de egyértelműen érezni lehetett, hogy viccel.

- Értem. – bólogattam mosolyogva. A liftek felé tartottunk, majd a legfelső emeletig meg sem álltunk.

- Mr. Packer is csatlakozik hozzánk a megbeszélésre. Így minden kérdésre választ kaphat, mi lesz a feladat, mikor és kinek fog segédkezni. – egy hatalmas ajtó fele sétáltunk, ami igen tekintélyt parancsoló volt. Ahogy körbefutott a tekintetem a helyiségen, megéreztem a velem nem éppen szimpatizáló nő tekintetét.

- Ash, drágám! Eric itt van már? – William kedveskedve fordult a titkárnő felé. – Milyen a kedve?

- Itt van és kifejezetten vidám.

- Köszönjük! – William kinyitotta a hatalmas ajtót, s mintha egy szentéjbe léptünk volna be. – Eric, megérkezett a gyakornok! – a kísérőm kissé eltakarta az asztal mögött ülő férfit. Aztán oldalra lépett és tátva maradt a szám.

- Nocsak, milyen véletlenek vannak! – felismert és én is őt. Ő volt az a fagyos tekintető férfi, aki úgy megbolygatta a fejem.

***

- Mégsem olyan szörnyű az estély, ha ilyen jó kedved van?

- Lehetne még mit javítani. – Eric vállat vonva válaszolt a feleségének. Elsey-nek jó kedve volt, így elengedte a füle mellett az epés megjegyzést. Inkább belekortyolt a pezsgőjébe. – Van is egy ötletem. – Eric magához húzta a nőt, szorosan átölelte. Játszadozott, hogy Elsey-t bosszantsa, ugyanakkor az összegyűlt vendégeket.

- Nem felejtettem el. – motyogta Elsey, közben persze mosolygott. – Eljöttél, s mindenki odáig volt érted... – kívülről úgy nézett ki a jelenet, mintha az ifjú házaspár nem bírja sokáig egymás nélkül.

Eric kért még egy whiskyt. A pult mellett iszogatott addig, míg Elsey elköszönt a kollégáitól. Amint végzett Eric rendes férj módjára a derekára csúsztatta a kezét és immár közösen köszöntek el a vendégektől. Mosolyogva fogadták a gratulációkat, amit Elsey egyébként jogosan tudhatott a magáénak. A limuzinban már ismételten visszarendeződtek a viszonyok.

A férfi elgondolkozva ücsörgött a felesége mellett, s tőle egyáltalán nem szokatlan módon egy másik nőre gondolt. Most éppen arra a nőre, aki Chad-del volt. Mérhetetlenül piszkálta a fantáziáját, hogy vetélytársa mikor és hol ismerhetett meg egy ilyen szépséget. Eric végül eldöntötte, kihez forduljon. A legjobb cimboráját és bizalmasát fogja megkérni, derítsen ki mindent Chad új hódításáról. – Neki kell az a nő! – ahogy erre gondolt, észre sem vette, hogy a keze ökölbe szorult.

- Talán valami baj van? Nyugtalanít valami? – érdeklődött Elsey, bár a lelke mélyén tudta, kitérő választ fog úgyis kapni.

- Csak összefutottam Chad-del... Ez bosszant egy parányit. – az asszony meglepődött, mert teljesen korrekt választ kapott. – Eric tényleg akarja azt az éjszakát. – futott át a kissé elkeserítő gondolta a nő fejében.

A férfi hirtelen azon kapta magát, hogy már egyáltalán nem is foglalkoztatja az édes Crystal, míg ez az ismeretlen nő annál inkább. Egyértelműen kíváncsi volt, szomjazta az újat, a friss élményeket. Így aztán elhessegette a gondolatokat, melyek azt sugdosták a fülébe, mondja le a találkozót. Nem, inkább még magasabbra tette a mércét. Eric teljesen belefeledkezett a saját kis világába, alig vette észre, hogy hazaértek.

- Adj még néhány percet! – kérte Elsey, miután felértek a tetőlakásba és a liftből egyszerre léptek ki.

- Addig iszom egy utolsót. – vont vállat Eric a bár fele indulva.

- Igyunk még egy kis pezsgőt! – szólt még az asszony. Ünnepelni akart, mert mérhetetlenül elégedett volt a végeredménnyel. S egy titkot is dédelgetett, mely csak még inkább fokozta a jókedvét.

- De tényleg siess! – emelte meg a hangját a férfi, de nem is igazán érdekelte, hogy a felesége hallja vagy nem.

Elővett a behűtött pezsgőt, előkészítette a poharakat. Azonban egy whiskyt töltött még magának. Azt szopogatta el, míg ledobta a zakóját, kiszabadította az ingét és végig kigombolta azt. Lerúgta a cipőit is, a nadrágját is letolta. Végül fehér póló és boxer maradt rajta. Felhörpintette a maradék italát és az óriási üveghez sétált. A csodás fényeket vizsgálta, míg az üveg tükröződő felületén meglátta Elsey-t. A nő fekete harisnyatartót, combfixet, magas sarkút viselt Eric egyik mellényével. A férfi egyből érezte, ahogy a vágy újult erővel csap rá. Hátrafordult, s most már nemcsak a tükörképet szemlélhette. Elsey közelebb sétált. Félúton találkoztak, s elsőként az előkészített pezsgővel koccintottak. Aztán a férfi magához ragadta a feleségét.

Mindent akart úgy, ahogy egy nő lehet egy férfié. Teljesen megszűnt körülöttük a külvilág. Annyi dolog foglalkoztatta még néhány perce, azonban ahogy a felesége belépett azon az ajtón, egyszeribe minden más elvesztette az értelmét vagy éppen a fontosságát. Eric türelmét tette próbára, azonban tovább már nem tudott és nem is szándékozott várni. Akarta Őt úgy, mint még soha. Az ujjai már a feszes halmokról egyre lejjebb csúsztak, átadva a helyet az ajkainak. A férfi nyelve érzéki játékba kezdett a kőkemény mellbimbókkal. Érezte, ahogy a karjaiban újra és újra megremeg a nő, ahogy a vágy forró nyalábjai a kecses női testet kóstolgatják.

Szeretkeztek. A hatalmas üveg alatt elterülő puha szőnyegen a már-már romantikus félhomályban. Amint összeforrott a testük, egy ütemre dobbant a szívük, egy ütemre mozdultak a csípőjük és a sóhajaik is harmonizáltak egymással. Még akkor is, ha ez egy előre ütemezett, egyességen alapuló együttlét volt. Fáradhatatlanul hajszolták a gyönyört, szinte rabbá váltak, függőkké, mert alig nyugodott meg a felhevült testük egyből a másikért kaptak.

Az utolsó s talán a legkimerítőbb aktus után egymás mellett heverésztek a szőnyegen, immár a kandalló előtt. Párnát gyűrtek a fejük alá, s egy könnyed plédet terített magukra Elsey. Míg próbálták lenyugtatni szilaj vágyaikat, a gondolataik teljesen más irányba indultak.

- Holnap... vagyis ma este velem vacsoráznál? – törte meg a csendet Elsey.

- Mi történt? – kérdésre kérdéssel válaszolt Eric.

- Arra gondoltam, hogy túl vagyok a ma estén, akkor hosszabb időt töltenék a családommal. Este még velem vacsorázhatnál, aztán a hajnali járattal pedig Londonba repülnék. – Elsey majdnem mindent elmondott, bár már így is jóval több információt közölt a férjével, mint először gondolta.

- Rendben, veled vacsorázom. – beleegyezett Eric. Majd hozzátette. – A megbeszélésem pedig átteszem a következő estére... – elégedett volt, mert ha aznap lemondja, utána akár duplán is be tudja pótolni az éjszakát az az édes Crystal–lal. Ezen fellelkesülve a teste reagált, s merevedése szemmel láthatóvá, sőt Elsey számára közvetlen közelről érezhetővé vált. Eric a karjaiba emelte a feleségét és a jóval kényelmesebb hálószobába vitte, ahol még utoljára szeretkeztek, mielőtt a kimerültség maguk alá nem temette őket.

Eric kifejezetten jól aludt. Minden fölösleges energiáját kiadta a múlt éjszaka és jókedvűen ébredt. Elsey is akkor ébredezett, s az ő vonásai is kisimultak voltak.

- Jó reggelt! – Eric szólalt meg először.

- Jó reggelt, neked is! – Elsey kecsesen nyújtózott, míg viszonozta a férje üdvözlését.

- Élvezetes este volt, mindenképpen meg ismételhetnénk még egypárszor. – nem bírta ki a férfi megjegyzés nélkül, s így hiába hajolt oda csókért. Nem kapott.

- Ne légy telhetetlen.

Nyújtózkodva keltek ki az ágyból követve a szokásos rutint. Annyi különbség volt a többi naphoz képest, hogy most mindenki a maga rutinját a másik mellett végezte. Eric zuhannyal kezdte a napot, gyorsan pillanatok alatt és felöltözve ment az étkezőbe. Régen elkésett volna, ha tárgyalása lett volna, azonban csak a gyakornoki megbeszélés volt beütemezve neki, ezért sem kapkodott. De arra már sajnos nem maradt idő, hogy Elsey-vel megossza a zuhanyt. Így a feleségének kicsit várnia kellett, és a férje után tudott csak zuhanyozni. Eric csak kávét ivott, illetve az üzleti rovatot. Aztán a következő állomása az iroda volt.

A titkárnő bájosan mosolygott, amint meglátta Eric-et. A férfi viszonozta a gesztust, majd berobogott az irodájába. Az órájára pillantott, s tudta, csak később lesz alkalma William-mel beszélnie arról a nőről. Még mindig nem tudta elfelejteni, sőt még inkább felpiszkálta a fantáziáját úgy, hogy Elsey el fog utazni. Erről jutott eszébe, hogy Roxan-nal is beszélnie kellene. Meg is próbálta felhívni, csakhogy nem vette fel a nő. Nem próbálhatta meg újra, mivel már ki is nyílt az ajtó.

- Eric, megérkezett a gyakornok! – sétált be William elsőnek. A széles vállaival eltakarta a mögött bátortalanul lépkedő nőt. A formás lábait ugyan Eric megvizslatta, de az édes kevés volt számára. William az asztala előtt állt meg úgy, hogy végre Eric is megláthatta a gyakornok arcát.

- Nocsak, milyen véletlenek vannak! – csibészes vigyort villantott, hiszen az ölébe pottyant a tegnap esti nő.

- Te ismered? – lepődött meg William.

- Oh, még nem igazán. Tegnap este futottunk össze Elsey estéjén. – a férfi felállt a székéből, megkerülte az asztalt, s még inkább szemügyre vette az ismeretlen ismerőst. Most még jobban tetszett neki a látvány. Valahogy természetesebben hatott abban a szolid kiskosztümben, mint az estélyi ruhában.

- Igen, így volt. Üdvözlöm, Mr. Packer. – a lány a kezét nyújtotta a férfinak, ez pedig imponálta a férfinak. – Jenna Elinor Perry. – kezet ráztak, és szinte pattogtak azok a bizonyos szikrák.

- Egyben a mi Chad barátunk barátnője... – jegyezte meg Eric enyhén ellenséges szájízzel. Ezt elsősorban William-nek címezte, aki újra meglepődött.

- Nem vagyok a barátnője. Esetleg egy ismerőse. – Eric-nek egyre jobban tetszett a lány, ahogy reagált a megjegyzésére. – A munkát pedig nem keverem a magánélettel, sőt olykor a munka elsőbbséget élvez. Mint a jelen esetben, mivel ez a gyakornoki pozíció nagyon fontos nekem, ritka lehetőség egy ilyen nagynevű, feltörekvő vállalatnál.

- Akkor bizonyítson, Ms. Perry!

***