Just the way you are 8.

Eric elégedetten nézett végig Jenna-n. Formás hosszú lábak, melyekről a férfinak egyből az jutott az eszébe, hogyan fonódnának a csípője köré. Erősen tartva, kapaszkodva egymásba, míg kitöltené s lendületesen mozogna a lányban. Eric tekintet egyre feljebb araszolt. Tetszetős csípő, karcsú derék, kerek mellek még inkább izgatták a fantáziáját. Jenna mindeközben ott állt, és egyre inkább zavarban volt. Ez pedig csak még inkább a férfit szórakoztatta, ugyanakkor lenyűgözve hallgatta a lány ambiciózus szavait.

- Ms. Perry, akkor nincs más, minthogy hozzánk szerződjön. – Eric visszasétált az asztala mögé. – William, van valami ellenvetés? – már csak formalitásból tette fel a kérdést a barátjának.

- Nem, nincs. - William a szemeit forgatta, mert már előre sejtette, hogy ez a lány sose lesz az övé, hisz Eric már kiszemelte magának.

- Sasha. – szólt bele a telefonba Eric. A vonal túloldalán a nő tüdejébe rekedt a levegő, hiszen nem volt olyan nő huszonegytől legalább ötven éves korig a cégnél, aki nem olvadt el Eric láttán. Csakhogy azt kevesen tudták, hogy az igéző külsővel mi mindent próbál leplezni a férfi. Eric az irodát azonban nem tekintette Eric vadászterületnek, hiszen egy-egy kalandos éjszaka nem tudott volna annyi örömöt adni, mint amennyi bonyodalmat okozott volna. Pedig Sasha volt az egyik legszemrevalóbb munkatársa. – Kérem, hozd be az előkészített munkaszerződést! – a férfi évődve beszélt a telefonkagylóba, de a választ már nem várta meg.

- Jenna, foglalj helyet! – William hellyel kínált kínálta a lány, aki bólintva elfogadta.

Mindhárman helyet foglaltak, s éppen elhelyezkedtek, mikor kopogás után már ki is nyílott az ajtó. Sasha mosolyogva libegett be az irodába. Rövid szoknyát viselt, ami szorosan rásimult az idomaira, és egy könnyed, jóval lazább blúzt viselt hozzá. Láthatóan jól érezte magát, és természetes volt neki a magas tűsarkakon ringatni a csípőjét. Eric csibészesen húzta el a száját, mikor Sasha melléért.

- Rendben, amint végeztünk vele Willam leadja neked az aláírt példányokat. – Sasha bólintott a főnökének, majd a fenekét riszálva sétált ki az irodából. Eric természetesen végig szuggerálta a gömbölyded idomot. Jenna önkénytelenül köhintett egyet, mire Eric rá kapta a fejét. Kissé mérgesen nézett farkas szemet a lánnyal, de sokáig mégsem tartott ez, mert pokolian izgatta pusztán a lány látványa is.

- A munkaszerződést három példányba kell aláírnia. Itt. – Eric megőrizte a hidegvérét és a papírra bökött. – és itt. Holnap pedig kezdhet! Viszont ezekkel az aláírásokkal egyben titoktartást is fogad. Minden, ami az irodában elhangzik, azt senkinek nem adhatja tovább! Megértette?

- Igen, Mr. Packer. – Eric elmosolyodott, ahogy a lány kiejtette a nevét. Újra és újra hallani akarta, csak kicsit más körülmények között. Mégpedig úgy, hogy a lány szenvedélyesen vonaglik alatta és közben a nevét sóhajtja, miközben együtt tartanak a csúcs felé.

- William, akkor végeztünk? Vagy van még valami?

- Nem, nincs. A szerződés egy példánya Jenna-é. A másik kettőt pedig Sasha-nak leadom. – William gyorsan gondolkozott, majd magához vette a szerződéseket.

Eric útjára engedte a lányt, aki illedelmesen elköszönt, de gyorsan kereket oldott. A férfi nem bírt tovább ülve maradni, így az óriási ablak elé sétált. Egyedül maradt, mert William kikísérte a lányt, illetve Sasha-hoz is elment. Eric soha nem érzett még ekkora kíváncsiságot, mint amit a lány kiváltott belőle. Már várta a holnapot, hogy mielőbb viszontláthassa. Ráadásul az is kifejezetten tetszett a férfinek, hogy Chad-et csak ismerősnek titulálta. Bár ökölbe szorultak a kezei, ahogy arra gondolt, hogy mi van a lány nem az igazat mondta. Ha Chad megkapta azt, amire ő maga is olyannyira vágyik. A lányt. Ezt a pillanatot választotta a telefon, s bősz zenélésbe kezdett.

- Igen. – kapta a füléhez a telefont.

- Eric! Tudom, hogy dolgozol, de emlékeztetni szeretnélek a közös vacsorára. – Elsey telefonjára a férfi nem számított. Nagyot sóhajtott, de közben vadul mosolygott. Hiszen ezzel az utazással szabadságot kap, nem kell férjet játszania.

- Nem felejtettem el. Ott leszek a vacsorán. – bosszúsan nyomta ki a telefont. Észre sem vette, Willaim mikor lépett be az irodába.

- Zűrök a paradicsomban? Hol van a korábbi jókedv? – ült el az asztal előtti székbe William.

- Dehogy, sőt a paradicsom csak most következik. A jókedvem a feleségem okozta, egész éjszaka tett róla az legyen. De ami még jobb, Elsey most elutazik a családjához.

- Te pedig megúsztad a rokonlátogatót?

- Meg, de ma este még rendes férjnek kell lennem. Ha már itt tartunk, akkor van egy megbeszélésem...

- Rendben, értem a célzást. – William felállt és az ajtó fele indult. – Ha végeztél, akkor szólj és átnézhetnénk a Hartman aktát. Mielőbb pontot kellene tenni az ügy végére... – Eric bólintott, William távozott.

Az a fontos megbeszélést Roxan-nal folytatta Eric. A nő meglepődött, ami tisztán hallatszott a hangáján. De megértette, hogy a férfinek nincs más választása. S a következő estére tervezték azt a bizonyos találkozót. Ugyanúgy a hotelbe kell majd menni a lánynak, a férfi ott fogja várni a lakosztályába. Azonban Eric már koránt sem volt olyan izgatott Crystal miatt. Sokkal inkább vitte volna ágyba Jenna-t. Úgy gondolta, kivár és majd a gyakornoki program végeztével megteheti. Akkor és természetesen addig is meg fog tenni mindent, hogy lecsavarja annak a lánynak a fejét. Olyan gyönyörökbe fogja részesíteni, mint még egyetlen férfi nem részesítette, feltéve, ha egyáltalán volt-e együtt bárkivel. Ezen még néhány percig elmorfondírozott, aztán visszahívta a barátját.

Mindezek után Eric tényleg az üzletre kezdett el figyelni. William-mel megbeszélték és megírták a szerződéstervezetet, amelyet a lelkes ügyvéd tökélyre fog vinni. Emiatt nem is aggódott. Együtt ebédeltek az irodába, közben pedig William legújabb hódítását ecsetelte. Syl-t, a bombatestű modellt a Club 666-ban szedte fel, s már a limuzin hátsó ülésén egymásnak estek, amit csak még inkább folytattak a hatalmas franciaágyon. Eric-et szórakoztatta a barátja részletes beszámolója, de mégsem tudott teljesen rá koncentrálni, sokkal inkább izgatta a fantáziáját Jenna.

A férfi komótos léptekkel hagyta el a liftet. Tényleg csak néhány hajszálon múlt, hogy nem késik el. A nyakkendőjét bontotta ki, kigombolta az inge felső gombját. Frissen sült illatok szálltak a levegőben. Összefutott a nyál a szájába. Meglepődött, mert nem gondolta rá, hogy Elsey ilyen felhajtást csinál.

- Eric. – mosolyodott el Elsey, szórakoztatta a férje arcára fagyott meglepődése.

- Elsey, mit forgatsz a fejedbe?

- Semmit, csak egy kellemes estét a férjemmel. – a nő nem bírta félretenni a gúnyos felhangot. Eric persze figyelmen kívül hagyta és az asztalon lévő palackért nyúlt.

- Bort? – nyújtotta a feleségének a poharat. Koccintottak, majd asztalhoz ültek. Csendben falatozni kezdtek, valahogy ez egyiküket sem zavarta, aztán Eric törte meg a csendet. – Már konkrét programterved is van? Meddig maradsz?

- Legalább egy hét, és főleg pihenni szeretnék... – Elsey képtelen volt levenni Eric-ről a szemét. Valami más volt a férfin, s nem jött mi változott meg. Egy pillanatig elhitte, hogy talán a múlt éjszaka volt rá ilyen hatással. Aztán finoman megrázta a fejét, s inkább a poharáért nyúlt, melyet lassan emelte a szájához. Az édes íz felbolygatta az ízlelőbimbóit, önkénytelenül nyalta meg az ajkait. Eric pont ekkor nézett fel, látta a felesége manőverét, mely elindított benne valamit. Befejezte az evést, s egészen más éhség kerítette hatalmába. Ivott egy kortyot, majd a borral átitatott ajkait a feleségére szájára tapasztotta. Elsey meglepődött, aztán önmagán is meglepődve engedett a férjének. Lassan csókot váltottak, az események egymást követték és az ágyban kötöttek ki...

***

Még a liftben lefelé is remegett a lábam, a gyomrom. A táskám pántjába kapaszkodtam, nem mintha segített volna. Sokszor gondoltam Őrá, de arra egyáltalán nem számítottam, hogy pont itt fogunk összefutni. Ráadásul a főnököm lesz, sőt ez az egész cég az övé. Ő maga a Packer Corparation. Úgy éreztem magam, mint egy félénk nyuszi az oroszlán barlangjában.

Újra és újra végigjátszottam a fejemben az irodában történteket, nem bírtam tőlük szabadulni. Az első pillanatokban megnémultam, ahogy rám nézett. Nem is egyszerűen nézett, hanem felfalt a szemével, s ettől csak még jobban fokozódott az idegességem. Egyszerűen ezt váltotta ki belőlem. Legfőképpen akkor, mikor bebizonyosodott, hogy felismert. Nagyot nyeltem és igyekeztem határozottnak tűnni, azonban nagyon nehezen ment. William jelenléte volt az egyetlen, amibe kapaszkodni tudtam, csakhogy a bemutatkozásnál csak úgy szikrázott a levegő. Képtelenségnek tartottam, hogy csak én érzékeltem. Aztán nem is tudom, honnan vettem a bátorságot, de egyszerűen kényszert éreztem Eric megjegyzésének kijavítására.

- Nem vagyok a barátnője. Esetleg egy ismerőse. A munkát pedig nem keverem a magánélettel, sőt olykor a munka elsőbbséget élvez. Mint a jelen esetben, mivel ez a gyakornoki pozíció nagyon fontos nekem, ritka lehetőség egy ilyen nagynevű, feltörekvő vállalatnál. – az első dolgot mondtam, ami eszembe jutott. Csak remélni tudtam, nem most teszek tönkre mindent.

- Akkor bizonyítson, Ms. Perry! – visszhangzott a fejemben a hangja. Egy pillanatra lehunytam a szemem, s hirtelen egy egészen más helyzetben találtam magam. Ott is ugyan ezt suttogta volna a fülembe. Kipattantak a szemeim, Eric felizgatott a szavaival. Pusztán a szavaival.

Amint megállt a lift úgy rohantam ki, mintha üldöznének. Végigvágtattam a recepció előtt, s amint az utcára értem ki, fellélegeztem. Taxiba ültem, mert ennél gyorsabban nem is tudtam volna. Idegesen rágcsáltam a szám, próbáltam a combomra szorítani a kezeim, mert rettentően felkavart az Ő jelenléte. Egyszerre vonzott és taszított. – Ki ez a férfi? – Részben tudtam a választ, azonban ez közel sem volt elegendő. Aztán arra gondoltam, hogy aláírtam a szerződést. Ez valamennyire feldobott, de aztán a következő pillanatban pedig jött a felismerés. – Akkor még többet fogom látni. – sóhajtottam egy hatalmasat, miközben a szerződés egy példányát a kezemben tartottam.

A lakás felé haladva megpillantottam Jeff-et, aki egy kimért mosollyal intett nekem. Nem szólt semmit, de ezúttal nem is volt hátralékunk. Az Angels-beli keresményem jó része elment, éppen csak egy kis tartalék maradt. Egyből beugrott, hogy Chad elutazott, nem mintha bántam volna a távolságot. A múlt éjszakával tett róla, hogy még örüljek is az utazásának. Álszent lennék, ha azt merném állítani, hogy nem élveztem a szexet. De ez csak tényleg szex volt, valahogy mélyebben nem mozgatott meg bennem semmit. Majd tudatosult bennem, este jelenésem van. Egy ismeretlen férfival kell találkoznom. - Mibe másztál kisanyám! – motyogtam magamnak, míg a pultra dobtam a kulcscsomóm. Át akartam elsőként öltözni, mert roppant kényelmetlen volt ez a kosztüm. Nem önmagam voltam benne. Már csak bugyi és melltartó volt rajtam, mikor megszólalt a telefonom.

- Szia, anya! – egy kicsit meglepődve csengett a hangom.

- Szia, kicsim! Miért vagy ennyire meglepve? Nem telefonálhatok a lányomnak?

- De persze, csak nem számítottam rád. Hogy vagytok? – elmosolyodtam és a kanapéra dobtam magam.

- Jól, csak a szokásos. – láttam a szemeim előtt, ahogy anya szórakozottan legyint egyet. – Inkább te mesélj! Hogy megy az egyetem? Hogy vagy kincsem, olyan régen telefonáltál?

- Minden oké. Mindjárt vége a félévnek és képzeld felvettek gyakornoknak egy nagy céghez. Holnap kezdek, úgy izgulok.

- Biztos vagyok benne, hogy nagyon ügyes leszel. Olyan büszkék vagyunk rád!

- Köszi, anya.

- Jenna drágám, és mi a helyzet a fiúkkal?

- Anya! – forgattam meg a szemeim.

- Most miért? Gyönyörű, okos fiatalnő vagy. Azt szeretném, hogy boldog legyél. Különben is Scott meg sem érdemli, hogy szomorkodj utána.

- Nyugi, anya! Scott már a múlté. Egyáltalán nem szomorkodom, sőt időm se lenne rá. Olyan sok feladatom van. – igyekeztem úgy terelni a témát, hogy más kerüljön szóba. Nem akartam elárulni semmit az új munkámról, és ha véletlenül valamit elkottyintottam volna, akkor anya addig nem nyugszik, míg ki nem szedi belőlem. – Inkább mesélj még, mi van apával?

- Hiányolja a kicsi lányát.

- Nekem is nagyon hiányoztok.

Még néhány percig beszéltem anyával, ami tulajdonképpen felvidított. Jó esett vele beszélgetni, azonban már abba kevésbé voltam biztos, hogy a szemébe tudok-e nézni. Pedig megfordult a fejemben, hogy félév befejezése után kicsit hazamennék. – De hogy tudnék a szemébe nézni azok után, hogy eladtam magam? – a szégyenérzet egyre jobban elhatalmasodott rajtam. Ráadásul óhatatlanul a múlt éjszaka ugrott be. - Mozogj! – újra a fülemben csengett, ahogy rám parancsolt. – Mozdulj már! Most rajtad a sor! – keményen utasított ellentmondást nem tűrően.

- Jobb lenne, ha túl tennéd magad ezen! – motyogtam magamnak. – Belevágtál, és már nem hátrálhatsz meg. Innen nincs kiszállás... – a szobába masíroztam, s felvettem egy melegítőt és egy kinyúlt pólót. Egyáltalán nem voltam éhes, nem bírtam volna egyetlen falatot sem letuszkolni a torkomon. Egész napi idegesség tett róla, hogy a gyomrom rendetlenkedjen. Így aztán a laptopommal ültem le a kanapéra. A levelezésem és az egyetemi rendszerbe léptem be, hogy kicsit tájékozódjak. A jegyeim egy részét beírták, ami elégedettséggel töltött el. Ez legalább jól ment. Aztán a szakfelelősömnek írtam egy e-mail-t jelezve, hogy sikerült gyakorlati helyet szereznem. Néhány perc elteltével pedig választ is, miszerint a gratuláció mellett felhívta a figyelmem, hogy a szerződésemből egy másolatot le kell adnom a tanszéken. Fel is írtam magamnak, hogy el ne felejtsem. Aztán újra megszólalt a mobilom, csakhogy most a másik.

- Igen? – kissé bátortalanul szóltam bele.

- Szia Jenna! – egyből felismertem Roxan hangját.

- Miben segíthetek? – nem is igazán tudtam, mit kéne kérdeznem.

- Inkább én segítek. A ma estét lemondta a kliens, holnap lenne a találkozótok. Semmi más nem változott csak az időpont.

- Rendben. – megkönnyebbülést éreztem, mintha egy hatalmas teher gördült le volna a vállamról. Persze csak ideig-óráig. – Bemenjek a klubba? Vagy van új feladatom? – félve kérdeztem vissza, a lelkem mélyén azért könyörögtem, hogy nemleges legyen a válasz.

- Nem, most nincs más feladat. – lassan fújtam ki a tüdőmben rekedt levegőt. - Pihenj, használd ki a szabad estét! Hallottam, milyen ügyes voltál a múlt éjszaka. – tátva maradt a szám. - Chad nagyon elégedett volt veled. Nagyon ígéretes lány vagy. Remélem, hogy holnap este is ilyen ügyes leszel.

- Igyekezni fogok.

- Szerintem nem lesz gond. Fiatal, életerős és rettentően jóképű pasi biztosan nem fog téged sem hidegen hagyni... Most rohanok, mert randim van! Szia!

Irigykedve tetettem le a telefont, hiszen sokkal inkább vágytam volna egy normális randira, mint egy előre leszervezett afférra. – Majd egyszer megtalálom én is a párom. – félre dobtam a telefonom és inkább olvasni kezdtem. Volt némi lemaradásom a kötelező olvasmányok tekintetében és mivel egyedül voltam nem igazán volt semmi máshoz kedvem.

Újra az irodába találtam magam. Csábítóan léptem be azon a hatalmas ajtón. Finoman ringattam a csípőm, míg el nem értem a hatalmas asztalt. Felismertem egyből, Eric irodájában voltam. Ő is ott volt, a hatalmas karosszékében ült és egy aktába mélyült el. Megkerültem az asztalt, felnézett rám, majd a következő pillanatban felpattant. Elkapott, magához húzott és vadul megcsókolt. A szenvedélye soha nem látott tüzet csiholt bennem. A vágy felizzott, s majdnem kigyulladtam. Eric egyetlen mozdulattal félre söpört mindent, majd elkapta a derekam és egy könnyed mozdulattal az asztal tetejére ültetett, sőt inkább végigfektetett rajta. Finom mozdulattal szétnyitotta a lábaim, s szorosan a csípőjére húzott. A jegyes szeme szinte izzott, és ezzel megbénított. Egy újabb csókra hajolt az ajkaimra, ezzel terelte el a figyelmem, mert a keze máris a szoknyám alá csúszott. A belső combomat simogatta, míg el nem érte a tangám, amit egyetlen mozdulattal el is szakított. Érezte, hogy teljesen benedvesedtem, mert nem izgatott tovább, hanem ujjait egyből belém fúrta. De amint másik kezével kibontotta magát a ruhák fogságából, még jobban felgyűrte szoknyám és a lábaim is még inkább szétnyitotta, hogy csípőjével hozzám férjen. Minden finomkodás nélkül, egyetlen határozott mozdulattal csusszant belém. Amit sikollyal díjaztam volna, csakhogy időben kapott és kezével betapasztotta a szám. Egyetlen hangot sem hallathattam, míg mozgott bennem. A morgását, a nyögéseit úgy csillapította, hogy forró ajkait a számra tapasztotta. A lendületes lökéseit egyre nehezebben viseltem, egyre jobban remegtem, míg le nem csapott rám az a mámoros érzés.

Eric magához rántott egy mindent elsöprő nyelvcsatával fékezte meg az elélvezés hangjait. - Az enyém vagy! – morogta bele a számba, míg reszketve próbáltam magam tartani. - Enyém! – egy pofoncsapással ért fel ez a szó. Egyből kipattantak a szemeim, zihálva kapkodtam a levegőt, teljesen levert a víz. Szinte még éreztem a bőrömön a forróságot és a szűnni nem akaró bizsergést.

- Csak egy francos álom! Egy túlságosan valóságos álom! – csak nagyon lassan csillapodott a zihálásom, mert nem bírtam megnyugodni. Egy ilyen felkavaró és valóságos álom után még nehezebben ment. – Hogy fogok a közelébe menni? Hogyan fogok ott dolgozni? És ha abba az irodába kell mennem? - a kérdéseim teljesen nyitottak maradtak.

***