Figyelmeztetés +18as történet!
Eric nagyot sóhajtott és unott ábrázattal kelt fel a hatalmas bőrfotelből. Kicsit kinyújtóztatta a lábait, majd az ajtóhoz sétált. Zökkenőmentes útja volt és élvezhette a nyugalmat, melyet a magángép biztosított számára. Szüksége volt rá, hiszen az elmúlt napok mozgalmasra sikerültek. A múlt éjszakát sem alvással töltötte, de egy cseppet sem bánta Sage látogatását. Mindehhez hozzájárult a hosszú repülőút is. - Ismét New York! - elégedetten nézett végig a kifutón, s zsebre dugta a kezeit.
Lassan sétált le a lépcsőn és egy pillantást vetett a jetre. Imádta a játékszerét, mivel nem kellett rajta senkivel sem osztoznia, s a pilóta szinte a nap huszonnégy órájában a rendelkezésre állt. Akkor és oda repülhetett, ahova csak akart. Másrészt Eric az utazási időt is racionalizálni tudta, hiszen az idő nagy kincs volt számára, melyet nem akart vesztegetni. Most sem volt másképp. Rómából egyenesen New Yorkba tartott, de még csak eszébe sem jutott a menetrend szerinti járat. E nélkül a JFK reptéren landoltak, ahol David, a sofőrje várta Eric-et.
- Hogy utazott uram? - udvarias kérdéssel nyitotta ki a sofőr a férfi előtt az ajtót. Eric elégedett volt Daviddel. Nem beszélt feleslegesen, éppen elég volt annyi információ neki, amit megosztott vele. De amit még ennél is jobban értékelt, az az volt, hogy tudta, mi a feladata. Precízen és pontosan teljesített, ezért Eric bármit rábízhatott, nem kellett az árulástól tartania, amit bőkezűen megfizetett.
- Jól. - válaszolta Eric egykedvűen, de egy cseppet sem volt bunkó. Majd elhelyezkedett a limuzin kényelmes bőrhuzatán. David eközben megvárta, míg Eric csomagjait bepakolják a csomagtartóba. Ezt követően szállt csak be a volán mögé. Nem ez volt az álma, azonban a kézhez kapott kereset kárpótolta érte és tulajdonképpen a főnökével sem volt baja.
- Haza. - vonta meg a vállát Eric és várta, hogy elinduljon az autó, ami hamar meg is történt.
Ismét New Yorkban volt, s a gondolat hatására mosolyra húzta a száját. Zsigeri szinten érezte a nyüzsgést, ettől pedig pezsgett a vére. Úgy érezte, hogy csak itt él igazán. Ehhez hasonló érzéseket csak kevés város tudott előhozni belőle. Eric legnagyobb örömére hamarosan a zsúfolt forgalom részesei lettek, egyúttal a lüktető városé is. A férfi szótlanul figyelte, tanulmányozta az utcákat, itta magába a benyomásokat. Szinte feltöltődött, ahogy teljesen belemerült a rázúduló kavalkádba. S már-már szórakoztatta a város, mikor azon kapta magát: hazaért.
A limuzin az épület előtti járda széléhez gurult, majd komótosan megállt. Eric lassan emelte a tekintetét a felhők fölé magasodó felhőkarcolóra. Mesterien kivitelezett monstrum mindig is lenyűgözte, sőt maga az építészet is. A kreativitás és a mérnöki pontosság különleges kombinációját látta a tervrajzokból megelevenedő épületekben. Szinte teljesen hátradőlt az ülésben, a fejét a fejtámlának döntötte. A tekintete elidőzött a felsőbb emeleteken. Pár pillanatig eltöprengett rajta, vajon mi várja odafenn. Hirtelen feszült kíváncsiság, sőt izgalom hatalmasodott el rajta. Egyenesen izgatta a rá váró kiszámíthatatlanság.
Kiszállt a limuzinból és lendületes léptekkel közelítette meg a bejáratot. Természetesen minden szempár rá szegeződött, hiszen eme napszakban nagyon ritkán tartózkodott akárcsak az épület közelében. Eric a rá irányuló figyelmet mindössze egy kelletlen fintorral díjazta, s rendíthetetlenül tartott a liftek felé. Híres és gazdag mivolta miatt elkerülhetetlen volt az emberek túlzott kíváncsisága, azonban a férfit ez egy cseppet sem érdekelte. Tudatosan az utolsó liftbe szállt, amely a legfelső szinten elterülő tetőlakásba repítette utasát, amely luxuslakás volt a javából minden berendezésével együtt. De az elképesztő látvány tette olyan mérhetetlenül drágává a lakást, amit Eric még véletlenül sem cserélt volna el. Nem egy álmatlan éjszakát töltött el a hatalmas ablakok előtt ácsorogva vagy ücsörögve, míg a sosem szunnyadó várost kémlelte.
A lift csilingelve állt meg a kívánt emeleten. A feltáruló ajtó mögött egyből az előtér bukkant fel. Eric immár megfontolt léptekkel közlekedett, nem sietett. A liftezés alatt végig a nap hátra lévő részén gondolkodott, míg egy ésszerű megoldásra nem bukkant. Elsőként a zakójától szabadult meg, amelyet csak a kanapé támlájára dobott. Úgy gondolta, hogy az utazás fáradalmait egy zuhannyal mossa le magáról, majd pedig bemegy az irodába. Kíváncsiság lakozott benne, mielőbb bele szeretett volna vágni az új üzletébe, ha már megszerezte. Lerúgta a cipőit és a fürdő fele indult, közben kigombolta az ingét. A nadrágját, a zoknijait és a boxerét a fürdőben vetette le. Egy kupacba halmozott mindent, s az óriási zuhanykabinba lépett. Egyből a csap után nyúlt, és kellemes meleg víz járta át a testét. Egy kissé hiányolta a társaságot, mert a fürdőszobai szex a kedvencei közé tartozott. De most mellőzni kellett ezt, helyette alaposan lecsutakolta magát, s miután végzett egy hatalmas törölközőt csavart a dereka köré. Még kissé nyirkos testtel, vizes hajjal sétált a hálószobába tiszta ruháért.
- Nyélbe ütöttem az üzletet. Minek vesztegettem volna tovább az időt? - vonta meg a vállát Eric, s végigmérte a vele szembe álló nőt. Tetszett neki a látvány, hiszen abban nem volt hiba. Pont a kedvére való volt az összetétel. Kecses és formás borítás szemet gyönyörködtető képet festett, csak éppen belülről roppant hideg volt. Némely pillanatban úgy érezte, hogy két különböző nőhöz volt szerencséje, akik csak külsőleg egyeztek meg. Eric újra ezt érezte, ahogy nézte a nőt. Aztán minden előzmény nélkül kibukott belőle az őt piszkáló kérdés. - Meg sem csókolsz, Elsey?
- Csak mert ilyen szépen kérted. - lehelte a nő némi iróniával Eric ajkai közé, majd teljesítette a kérést.
Megcsókolta a férfit, de egy csepp szenvedély nem volt benne, csak puszta megszokás. Eric mégis magához szorította a feleségét nem törődve azzal, hogy a finom anyag felszívja a vízcseppeket. A puha mellek a férfi mellkasának nyomódtak, nyelvük pedig a jól ismert táncot járták egymással. Hosszasan csókolóztak a hálószobában ácsorogva, amelyet végül Elsey szakított meg. El akart lépni a férfitől, aki azonban nem hagyta ezt. A csókolózás s az egymáshoz simuló testük felpiszkálta Eric vágyát, így a nő után kapott. Újra az ajkaira tapadt, de ezúttal a kezei is mozgásba lendültek. Elsey selyem blúza alá férkőzött, céltudatosan a mellei felé tartott. De egy hirtelen ötlettől vezérelve inkább az ölébe kapta a feleségét, s lassan az ágy felé araszolt. Nem akarta elszalasztani a felkínálkozó lehetőséget, hogy együtt legyenek. Ráadásul már az összes vér a férfiasságába tódult, s mereven feszült a nő csípőjének és amúgy is már képtelen lett volna leállítani magát.
Eric óvatosan fektette végig a nőt az ágyon. Először a puha ajkak kaptak a kényeztető csókokból, majd a kecses nyak, és a dekoltázs. Eric az útjában lévő blúzt egyetlen mozdulattal szakította szét, mely könnyen adta meg magát. Az elé bukkanó halmok, melyeket a fekete melltartó védett, egyre jobban csalogatták a férfit. De a feszülő csodák helyett inkább Elsey-t a nadrágjától és csipkés francia bugyijától szabadította meg. Eric már szinte teljesen felizgult állapotban volt, egyre nehezebb volt a várakozás, de még tartotta magát. A férfi gyengéd köröket írt le a nő combján, s közben még szélesebbre tárta a lábait, hogy közéjük tudjon férkőzni. Eric merev hímvesszője súrolta a felesége forró nőiességét. Nem tervezett mozdulat volt, ám nagyon is hatásos. Mindkettőjüket csak még inkább felizgatta, ezért Eric megismételte néhányszor. Vágyakozó sóhajok szálltak végre a levegőben, mert egészen eddig egyetlen hang sem hagyta el a szájukat.
Az erős férfikéz aztán Elsey csípőjétől indulva csúszott felfelé, újra a mellekig. Izgató masszázzsal Eric kőkeménnyé tette a mellbimbókat, melyeket a nyelve könnyed játéka izgatott tovább. Elsey lábai bilincsként szorultak Eric csípője köré, a férfi pedig határozott mozdulattal behatolt. Egyszerre nyögtek fel az egyesülés pillanatában, és a csípőjük is egyszerre mozdult. Egyenletesen gyorsuló ütemet vettek fel. Sóhajtoztak, nyögdécseltek, ziháltak, egyre intenzívebben érzékelték egymást, míg az utolsó legerőteljesebb lökésekkel Eric átadta magukat a kielégülésnek.
A férfi kapkodva szedte a levegőt, egy pár pillanatig a nőre borult. Elsey nyakába temette a fejét, mélyet szippantott a nő érzéki illatából. Ettől csak még inkább bódultnak érezte magát. Aztán észbe kapott és legördül a feleségéről, hiszen teljes teste terhét kellett eddig elviselnie. Egymás mellett pihegtek szótlanul. Eric nem gondolta, hogy éppen most lesznek együtt. Kívánta a nőt, sőt mindig sikerült felizgatnia őt, de igazság szerint csak kihasználta a feleségét. - Nem is értettem, miért ragaszkodunk még mindig ehhez az egészhez?
Eric lopva pillantott a mellette fekvő Elsey-re, aki nem volt más, mint egy hideg nő. Egy gazdag angol család egyetlen örököse, aki már csak dacból is ragaszkodott egy jenkihez. Soha nem volt gondja a pénzre, mindig luxusban élt és ezen nem is nagyon akart változtatni. Bár megvolt a veszélye, hogy mindent elveszít, mert Eric-kel kezdett. Azonban ez a kapcsolat inkább arról szólt már a kezdetek kezdetén, hogy mindketten érdekből kezdtek a másikkal. Elsey csak azért sem hajlandó egy angol lordhoz hozzámenni. Így aztán maradt neki Eric, akinek tulajdonképpen azért nem is jött rosszul a frigy. Vagyona eddig is volt, viszont az ifjú felesége révén ismertségre tett szert, ami az üzleti világban egyáltalán nem volt hátrány.
- Milyen volt Róma? - húzta magára Elsey a könnyű takarót. A hangjában még csak nyoma sem volt az imént átélt aktusnak.
- Élvezetes. - mosolyodott el Eric. Elméjében a győzelem és persze az utolsó éjszaka elevenedett meg. - Hogy teltek a napjaid? - kérdezett vissza a férfi, míg felült az ágyban. Merő udvariasságból tette fel a kérdést, mert sejtette a választ.
- Eseménytelen. - vonta meg a vállát a nő. – Vásároltam és az alapítványi ügyeket intéztem... - lassan kimászott az ágyból, amit Eric élvezettel nézett végig, mert a nő testéről lecsúszott a finom anyag. Azonban most már nem érdekelte, mert egy karnyújtásnyira volt tőle a köntöse, amibe egyből belebújt. A mozdulatsor közben a válla fölött fél szemmel Eric-re pillantott. - Mit tervezel a mai napra?
- Az irodába készülök. - a férfi is kimászott az ágyból, de nem takargatta magát. Elégedett volt a testével úgy, ahogy volt. Megszomjazott, vagyis inkább kiszárast, így a bárszekrény felé tartott egy szál semmiben. Tiszta poharat vett elő, és a kedvenc whiskey-jéből öntött magának. Elégedetten ízlelte a fenséges alkoholt. Észre sem vette, mikor lépett mögé Elsey.
- Este együtt vacsorázunk? - egy szál köntösben ácsorgott mezítláb a kövön. A puha anyagot éppen csak megkötötte, ezáltal a szétnyíló anyag látatni engedte a melleit legfőképpen akkor, mikor a hajával babrált.
- Talán, ha időben végzek. - válaszolt két korty között Eric, mire a nő csak bólintott, nem is számított többre. Aztán el is tűnt a férfi szeme elől. Eric felhörpintette a maradék italát és elkezdett készülődni…
***
Idegesen készülődtem, mert egyáltalán nem tudtam, mit vegyek fel. Egyetlen szerencsém volt, hogy Rose korábban indult, mint szokott, így nem kellett végignéznie a szenvedésem. Ugyanakkor nekem sem kellett magyarázkodnom, hogy miért vagyok ennyire rágörcsölve erre a találkozóra. A válasz egyszerű volt, túl sok múlott ezen. Mindennél jobban kellett valami munka, amivel legalább annyit tudok keresni, mint az étteremben.
Roxan tegnap sajnos nem tudott beszélni velem, valami rendezvényen volt. Így éppen elég kínszenvedés volt az éjszaka. Egy szemhunyásnyit sem aludtam, folyamatosan kattogott az agyam. Nem a legszerencsésebb ötlet volt mindent erre az egy lehetőségre feltenni, mert mi van, ha Roxan nem engem választ vagy talál megfelelőbb embert. – Azt sem tudom, milyen munkáról lenne szó? – tépelődtem, míg a szekrényem tartalmát teljesen felforgattam. – Ez… - emeltem magam elé az egyik ruhám. – Vagy ez? – cseréltem meg a kezem, s a másik variációt mérlegeltem. Egyik sem tetszett, mert mindegyik olyan bolondos, sőt inkább kislányos volt. Máskor minden gondolkodás nélkül felvettem volna egyiket vagy másikat, azonban Roxan-ra gondolva egyik sem felet meg. Csakhogy lassan kifutottam az időből, így a sötétebb mellett döntöttem.
Felöltöztem, sminkeltem és egy kényelmesebb, de magasabb sarokkal rendelkező cipőt választottam. A kistáskám, benne a mobilommal és a tárcámmal, csak átdobtam a vállamon. Aztán már kapkodhattam a lábam, nehogy elkéssek. Pont a késés miatt döntöttem úgy, hogy a Pete-től megkapott bérem felhasználom taxira. Semmi kedvem nem volt ebben a szerelésben metrózni vagy buszozni. Tudtam, nem kevés pénzbe fog kerülni, míg Manhattan előkelőbb részére átevickélek, azonban nem volt más választásom.
A taxiban ülve feszültem doboltam a térdeimen, és próbáltam nem tudomás venni a sofőr kéjenc pillantásairól. – Azt lesheti, hogy borravalót adok neki. – döntöttem el, bár ez szinte semmit sem jelentett neki, mert úgysem volt sok pénzem. Másrészt nem is igazán kárpótolt. Szinte megkönnyebbültem, ahogy végre átértünk a városon és a megadott kávézó előtt kiszállhattam a taxiból. Mély levegőt vettem egyszer, kétszer, sőt harmadszor is, hogy lehiggadjak. Megmarkoltam a táskám pántját és az ajtó fele sétáltam.
Egyből kiszúrtam Roxant, bár nem volt nehéz, hiszen az egyik kiemelt asztalnál ült. A legtöbb férfi az asztalnál ülő nőt figyelte. Csupa eleganciával, tartással keverte a kávéját, majd kortyolt bele a csészéjébe. Ahogy közelebb értem, úgy szembesültem a tökéletes frizurájával és sminkjével, szexis, de ízléses ruhájával, méregdrága topánkájával.
- Helló, Roxan! – álltam meg félszegen az asztala mellett. Szinte nevetségesnek éreztem magam a ruhámban, de igyekeztem magabiztosnak tűnni.
- Jenna, örülök neked! Gyere, ülj le! – mutatott a vele szemköztis székre, amire gondolkodás nélkül lehuppantam. – Kérsz valamit?
- Nem, köszönöm, viszont én is örülök, hogy találkozhattunk. – hálás voltam, aminek hangot is akartam adni.
- Szerintem mindketten jól jártunk, hogy hívtál… - Roxan áthatóan nézett rajtam végig. – Ha jól sejtem, akkor érdekelne valami munka? – erre csak bólintottam, de nem is hagyott más lehetőséget nekem. – Én pedig hozzád hasonló fiatal lányt keresek…
- Milyen munkáról lenne szó? – kérdeztem félve, de aztán észbe kaptam. – Csak az egyetem miatt kérdezem… - kezdtem bele a magyarázkodásba.
- Mit tanulsz? – kapott az alkalmon Roxan és visszakérdezett.
- Elsősorban vállalati és gazdasági jogot. Még egy évem van hátra. Utána viszont szeretnék bejutni az NYU Law School-ba. – vallottam be a legfőbb vágyam. - De túl magas a tandíj és a lakbér is…
- Hogy fizetted eddig? - Roxan felhörpintette a maradék és egy újabbat rendelt. – Fárasztó volt a múlt éjszaka, s kávé nélkül a mait nem fogom kibírni… - kissé meglepődtem a hirtelen jött őszinteségen.
- Volt némi megtakarított pénzem, és dolgoztam az egyetem mellett… - elhúztam a szám, ahogy a múlt éjszakára gondoltam. – De kirúgtak, nem ment a bolt és feleslegessé váltam…
- Nekem nagyon is kellesz, viszont előtte lenne pár kérdésem. – ismételten csak bólogattam. – Oké, ezek amolyan kötelező körök, aztán rátérek a lényegre. – újabb bólintás, ráadásul a pincérfiú ekkor hozta meg Roxan második kávéját. Ha nem a saját szemmel látom, akkor biztosan nem hiszem el. A fiú gátlástalan flörtbe kezdett a nővel. Szavak nélkül kommunikáltak, pusztán a pillantásokat váltottak, aztán a fiatal férfi elsétált az asztalunktól, de csak mindössze annyi időre, hogy lefirkantsa a számát, amit szinte észrevétlenül csúsztatott oda Roxan-nak, akit egy cseppet sem zavart a rámenős pincérfiú.
- Hol is tartottunk? Áh, megvan! – játszotta a szórakozottat. – Jenna, hány éves vagy?
- 22 – válaszoltam teljes természetességgel.
- Nagyszerű… - mosolyodott el a faggatóm. Aztán a szokásos kérdések után egyre érdekesebbek következtek. - Barát? Tartós kapcsolat? – nem egészen értettem az összefüggéseket.
- Nem, jelenleg nincs senki. – húztam el a szám, mert már nem is igazán tudtam volna megmondani, mikor randiztam utoljára vagy mikor volt pasi az életemben.
- Nos, a kérdések után most már rátérhetünk a munkára. Attraktív lányokat keresek egy kissé összetett feladatok elvégzésére. Egy modellügynökséget képviselek, s úgy érzem a beszélgetésünk alapján, hogy pont a csapatba illenél. – a szavakat értettem, de a tényleges jelentésüket még nem igazán fogtam fel.
- Modellügynökség? – értetlenül álltam a dolgok előtt, hiszen soha nem akartam modellkedni.
- Igen, bár nemcsak modellkedésről lenne szó… A fotózás mellett rendezvényeken kellene fellépni, ezek elsősorban privát estélyek, ahol nagyon fontos a megjelenés…
- Rendszeresen, minden este?
- Nem, bár az sincs kizárva. De azok tényleg csak nagyon különleges, egyedi esetek lennének…
- Értem, és a fizetség? Mennyit keresnék? – félve tettem fel a kérdést, mert nem igazán tudtam dönteni, hogy belevágjak-e a modellkedésbe vagy sem. Ugyanakkor most még Rose-ra sem számíthattam, hiszen a kirúgásom szerettem volna elhallgatni előle.
- Konkrét összeget nem tudok neked még mondani, mert a főnökasszonynak még rá kell bólintania, illetve neked is a szerződésed a titoktartási záradékkal alá kell írnod. – Roxan szavaitól leesett az állam. Szerződés ráadásul titoktartás? Hirtelen számos kérdés villogott a fejemben, amit egy csapásra elfújtak, amint egy kicsit számszerűsítette Roxan a dolgokat. – Gyönyörű fiatal nő vagy, így nem tartom kizártnak, hogy sikered lesz… Ez pedig akár száz vagy kicsit többet is megérhet… - ha nem lettem volna ilyen pocsék helyzetben, akkor tutira működésbe léptek volna vészvillogóim. Csakhogy most nem tudtam másra gondolni, mint arra, hogy akár száz dolcsit is kereshetnék.
- Gondold át, hogy hajlandó vagy belevágni vagy sem! Én is úgy kezdtem, mint te és egy cseppet sem bántam meg. Mostanra megvan mindenem. – lassan összeszedte a dolgait Roxan, s felállt az asztal mellett. Olyannyira tetszett a ruhája, a cipőjéről nem is beszélve. – Miért ne? Nekem is lehetnének ilyen holmijaim? Segíthetnék Rose-nak is!
- Nagy szükségem van a pénzre és a munkára, szóval mit kell tennem érte?
- Holnap kora este, mondjuk olyan hét körül legyél az Angels-nél! Bemutatlak a főnökasszonynak, ha megfelelsz, akkor próbafotózás lesz… - Roxan feltette a Gucci szemüvegét. – Ha elfogadod a tanácsom, akkor valami szexisbe bújsz… Jól áll neked ez a kislányos stílus is, viszont ha lehet, akkor dobd be magad! Légy vonzó, belevaló csaj! – sejtettem, hogy nem a legjobb választás volt a ruhám.
- Persze, hogy megfogadom a tanácsod… Csak az a helyzet, hogy nincs semmi olyan ruhám…
- Miért nem ezzel kezdted? – a táskájában kotorászott, majd a kezemért nyúlt. – Tessék, vegyél valamit!
- Nem fogadhatom el! – visszakoztam, mert ez túl sok volt.
- Vegyük úgy, hogy ez befektetés a részemről! Vásárolj pár rucit és fehérneműt, és majd megadod, ha összejön a munka! Most viszont rohannom kell, vár a fodrász és a manikűrös… Holnap találkozunk! El ne késs!
Csak pislogtam, ahogy Roxan-nak hűlt helyét néztem. A köteg bankjegy a kezembe maradt, megkaptam a megfelelő utasításokat, ugyanakkor végig a lehetséges fizetségem járt a fejembe. – Könnyedén összejönne a lakbér! – szorítottam össze az ujjaim. Nagy levegőt vettem, majd az utasításokat betartva vásárolni indultam. – De messze van még a holnap! – sóhajtoztam, mert még nem tudtam mi vár rám…
Szia!
VálaszTörlésKezdenek alakulni a dolgok :)
Kíváncsian várom már, hogy mikor fognak találkozni. Remélem, hogy minél hamarabb összejönnek a komik és olvashatjuk is a folytatást, mert nagyon izgalmasnak ígérkezik a történet. Már alig várom a következő fejezetet.
Krisztina
Szia! Még mindig csak ülök és olvasok, továbbra is érdekel a sztori, érdekesnek ígérkezik. Várom a következőt. Porcica :)
VálaszTörlés