Just the way you are 4.

Egy apró megjegyzés: Köszönöm a komikat! Válaszoltam rájuk!

Puszi,
ZoÉ

*********

Eric kifejezetten rosszul aludt. Gyűröttnek érezte magát, s nagyon rosszkedvűen ébredt. Az órájára pillantott, ami már nyolcat mutatott. Egyből fintorba torzult a jóvágású arc, mert eszébe jutott, hogy egy vezetői értekezletet hívott össze tíz órára. Ezzel csak még inkább megnehezítette a saját napját. Kelletlenül fordult a másik oldalára, azonban ott már nem talált senkit. – Indul a hidegháború. – húzta el a száját, ahogy Elsey-re gondolt. – Vajon hol van most? – vakarta meg a fejét, s lassú, elnyújtott mozdulatokkal mászott ki az ágyból. Nagyot nyújtózott és hatalmasat ásított. A köntöst kifejezetten utálta, így inkább egy kallódó pólót húzott magára, ne csak egy boxer legyen rajta.

- Jó reggelt! – amint kilépett a hálóból egyből a feleségébe botlott. Testhez simuló nadrág és felső volt rajta, vadul zihálva kapkodta a levegőt. Két lehetőség ugrott be Eric-nek. A felesége megint az edzőterembe kínozta magát, vagy futni volt. Ezekhez leginkább akkor folyamodott, mikor túl sok felesleges energiája volt, de még véletlenül sem hagyta, hogy Eric segítsen rajta egy kiadós ágytornával.

- Jó reggelt! – válaszolta Elsey, s megkísérelte kikerülni a férjét. Azonban ez a manőver nem sikerült. Eric utána kapott, s maga felé fordította.

- Haragszol rám? – nyersen, villámokat szóró tekintettel kérdezte a feleségét.

- Ugyan, okot sem szolgáltatsz rá! – csattant fel a nő gúnyosan. Eric-ben a pumpa pedig egyre magasabbra ment főleg, hogy amúgy is rossz kedve volt.

- Elsey! – mordult fel a férfi, de a feltörő cifra káromkodást inkább elnyomta magában.

- Nem érdekel a magyarázatod… - vonta meg a vállát a nő.

- Lehetetlen vagy! – morgott Eric az orra alatt.

- Én? Inkább nézz magadra! – bosszúsan néztek farkasszemet, mert egyikük sem akart engedni a maga igazából.

- Dolgoztam, a francba! Az irodába voltam! – Eric-et piszkálta, hogy ezúttal ártatlanul került ilyen helyzetbe.

- Nem azért mondtam, nem érdekelnek az ügyleteid! Az üzletből sem kérek! – Elsey sem hagyta magát, szinte már élvezettel hadakozott a férjével. Aztán egy pillanattal később akaratlanul buktak ki belőle a szavak, melyek a rosszkedvének okát is megmagyarázták. – Ez a házasság is inkább dacból és érdekből született, s tulajdonképpen ez tartja fenn. – Elsey keményen vetette a szavait a férje szemébe. Valóban dühös volt, de inkább magára, mégis jól esett egy kicsit Eric-et is bántani.

- Ez nem így van… - lazított a fogásán Eric, de igazság szerint a lelke mélyén ő is tudta, hogy az asszony szavai egytől egyik igazak.

- De igen! S hiába próbálkozunk bemagyarázni mást vagy azt, hogy szeretjük egymást. Ez nem így van! Mi nem egymást, hanem maximum a másik testét szeretjük, a szexet…

- És ez miért baj? – Eric-nek lételeme volt a szex, úgy kellett neki, mint a levegő. Akár a feleségével, akár a szeretőjével hódolt a nemes időtöltésnek. Természetesen mindig a legnagyobb körültekintéssel intézete a liezonjait, mert ezekről a felesége még véletlenül sem tudhatott. A nőt abban a hitbe ringatta Eric, hogy a házassági eskü elmondása óta más nő nem fordult meg az ágyában. S míg Elsey valóban hűséges volt a férjéhez, betartotta az eskü rá eső részét, addig a férfi nem bírta kordában tartani, vagy inkább a nadrágjában tartani a farkát.

- Nem lenne, ha számíthatnék rád néhanapján! – ellenkezett Elsey. - De még egy vacsorát sem vagy hajlandó eltölteni velem… Kész csoda, hogy a saját ágyadba aludtál mellettem, s nem megint a hotelben éjszakáztál. – Eric részvényes volt, vagyis inkább csendestárs az Empire Hotelben, így aztán egy elit lakosztály örökös jelleggel a rendelkezésére állt. Nem egyszer fordult elő, hogy annyira belemerült a munkába, hogy inkább a hotelben töltötte az éjszakát akár egyedül, akár nem. A hotelszoba számos eltitkolt kaland és együttlét tökéletes helye volt. Eric könnyedén és minden gond nélkül tudta fogadni a szeretőit, s attól sem kellett félnie, hogy Elsey rájön. A felesége mindig is úgy tudta, hogy csak egy-egy éjszakát jelent Eric-nek a hotelszoba a fárasztó nap után. Csakhogy a férfi olykor forró délutánokat is ágyban töltött, sosem egyedül.

- Jó kihagytam a tegnapi vacsorát. – a férfinek kezdett már elege lenni, ráadásul a feje is hasogatni kezdet. – Egy szót sem szóltál, hogy akarsz valamit. – vonta meg a vállát, s elengedte Elsey-t, csakhogy a nő elé lépett, nem hagyta elmenni.

- Beszélni szerettem volna veled valamiről… - Eric csak pislogott a nő harcias hangja és elszánt tekintete miatt.

- Akkor miért nem ezt mondtad? – sóhajtotta egyszerűen, hogy mielőbb szabaduljon.

- Mert bíztam benne, hogy veszed a célzást. Legalább ennyire tiszteletben tartasz… - Elsey szórósan pillantott fel Eric-re, aztán kissé gúnyos hangsúllyal beszélni kezdett. – De jóvá fogod tenni… Mégpedig úgy, hogy szó nélkül, sőt mosolyogva fogsz megjelenni az alapítványi rendezvényen. Erről akartam veled beszélni. – vonta meg a vállát Elsey és könnyedén elsétált a férje mellett.

A nő a fürdőbe sétált, az ajtót jó hangosan bevágta maga mögött. A méreg elhatalmasodott rajta, s ennek csekély levezetéseként szaggatta le magáról a ruhaanyagokat. Végre megszabadulhatott az edzőfelszerelésétől. Magában jót mosolygott, hiszen elégedett volt, mert tudta, Eric kifejezetten utál a sajtónak vagy publikumnak tetszelegni. Enyhe mosolya végül felszínre tört. Mikor már mindössze egy sportalsó volt rajta, akkor lépett a kádhoz, hogy vizet engedjen.

- Még hogy nem haragszol rám? Akkor mi ez a könyörtelenség? – ragadta meg Eric a feleségét. Elsey-t teljesen váratlanul érte ez a rajtaütés. Még levegőt is elfelejtett venni, abban a pillanatban, amikor nekicsapódott a férfi testének. Érezte, ahogy Eric teste is megfeszült és azt is, hogy már csak boxert visel. – Tudod, hogy utálom a felhajtást… - Eric erősen markolta a kecses női testet, nem finomkodott.

- Meg fogod tenni, mert adsz a látszatra. – Elsey meglepődve és egy sóhajjal díjazta a férfi érintését. Kettőjük között a kapocs a szex volt, s valamilyen megmagyarázhatatlan módon a testük egy pillanat alatt képes volt a másikéra hangolódni. Legalábbis Elsey mindig így érezte. Bárhogy ellenkezett Eric olyan kisugárzással rendelkezett, hogy egy pillanat alatt képes volt felszítani a szunnyadó parazsat. S a vágy pedig elemésztő lángokkal kóstolgatta a testét. Most sem volt másképp. A vággyal küszködve, mely lassan éledő bizsergése egyre jobban szétterjedt benne, próbálta keményen tartani a hangját. – El fogod játszani, ahogy én is, milyen boldog házasságban élünk. Még akkor is, ha ez nem így van!

- Akkor tegyél boldoggá! – a férfi hangja kemény és parancsoló lett, ami egy pofonnal ért fel Elsey számára. Ezzel a kijelentéssel Eric-nek sikerült egy pillanat alatt elvágnia a nő vágyát. Inkább elfordította a fejét, nem akart még csak ránézni sem a férfira. De eszébe jutott valami, amivel akár még nyerhet.

- Megteszem, ha te is megteszed… - válaszolt dacosan és lefegyverzően Elsey, s elégedetten vehette tudomásul, hogy sikerült visszavágnia. Látta, hogy Eric kedve egy pillanat alatt illant el, éppen úgy, ahogy az övé is.

- Legyen! – Eric hidegen jelentette ki, majd hátat fordított a feleségének. Az alku megköttetett.

A konyha felé indult, mivel pokolian fájt a feje, amit részben Elsey-vel való szópárbaj súlyosbított. Eric-nek úgy rémlett, hogy az egyik fiókban van még aszpirin. A férfi sikerrel járt, s bekapkodta a pirulákat. Melléjük kávét vett magához, és egy croassant majszolt el. Az óra is lassan elérte a kilencet, s Eric-nek igyekeznie kellett, hogy időben érkezzen a megbeszélésre.

Magára húzta a makulátlan öltönyét. A nyakkendőjét igazgatta, mikor a tükörben feltűnt Elsey alakja. A fürdőből sétált a gardrób felé. Nem foglalkozott a férjével, aki csak azért is élvezettel nézte a törölközőbe csavart női alakot. Eric az alkura gondolt. – Talán nem is olyan nagy ár, azért a gyönyörért!

- Mikor lesz az a nyavalyás rendezvény? – Eric szólalt meg először, mikor végzett a nyakkendőjével. Nyersen, s már-már bántóan beszélt az estéről, melyre egy csepp jóindulattal sem gondolni.

- Három nap múlva. – Elsey készségesen válaszolt, míg magában jót szórakozott a férfin. – Nyolc órakor megnyitó, utána pedig vacsora...

- Jó. – nyögött fel a férfi. – Most rohanok, vezetői értekezletem lesz... – Elsey-hez lépett, a nő álla alá csúsztatta a kezét. Felemelte a fejét és mélyen a szemébe nézett. – Ne felejtsd el, mit ígértél! – majd a puha ajkakra tapasztotta a száját. Kemény csókot váltottak, majd a férfi elrohant. Elsey pedig az ágy szélére rogyott...

Eric rossz kedve semmit sem javult, míg az iroda fele tartott. Még Daviddel sem beszélgetett. A sofőrnek is feltűnt, hogy valami nincs rendben és többször rápillantott a visszapillantó tükörre, de mindössze a főnöke elgondolkodó arckifejezését látta. Aztán megvonta a vállát, s inkább csendben maradt. Nem akart az állásával játszani, nehogy Eric rossz kedvének ő igya meg a levét. David nem értette a férfit, mert már nem először látta ilyen állapotban. Nem fért a sofőr fejében, hogy lehet ennyire boldogtalan a főnöke, mikor mindene megvan. Gyönyörű felesége, temérdek pénze és jól menő vállalkozása. – Mi kellene még? Mi kellhet még neki, ami nem az övé? – bárhogy törte a fejét, mégsem talált semmi ilyesmit. Arra jutott, hogy Eric-nek mindene megvan s pont emiatt olyan boldogtalan. Míg ő nap, mint nap megküzd a családja betevőjéért, addig ennek a fiatalembernek minden az ölébe esik. David azonban mégsem irigyelte Eric-et, mert tudta mennyi támadás éri, mennyi rosszakarója és mennyi irigye van, pont azért az életér, amit él s mégsem boldog benne.

- Megérkeztünk, uram! – Eric David hangjára eszmélt fel. Túl sok dolog járt a fejében, és teljesen belefeledkezett a káoszba. Nem volt elég neki a vezetői értekezlet, Elsey is előállt azzal az estéllyel és még az agya eldugott szeglete Layla-t is előkerítette.

- Nocsak, nocsak, milyen rossz kedve van valakinek! – tanulmányozta William Eric ábrázatát.

- Szállj le rólam, ma nem vagyok vevő a humorodra! – morogta Eric, míg a tárgyaló fele sétáltak.

- Veled meg mi történt tegnap óta? – lepődött meg William, mert mikor utoljára látta a férfit, még semmi baja nem volt.

- Nem is lehetnek rossz napjaim. De ha már ennyire kíváncsi vagy, nem éppen zökkenőmentes volt a reggel... – morogta mérgesen Eric.

- Hmm... Részletek? – dörzsölte össze a kezeit William, valami szaftos beszámolóra számított.

- Felejts el, nem tartozik rád! – vetett oda Eric, majd lendületesen belépett a tárgyalóba. Minden szempár egyből rá szegeződött. Nem jött zavarba, sőt nagyon is élvezte a figyelmet. – Üdvözlök mindenkit! – az asztalfőhöz sétált, s miután elfoglalta a pozícióját megkezdődhetett az értekezlet.

- Erre a sok izgalomra most igazán jól esne egy kiadós ebéd. – dőlt hátra a székében William.

- Ebben egyetértek veled. – kordult meg alig halhatóan Eric gyomra.

- Meghívlak cimbora! – pattant fel William elsőként, s Eric-et figyelte, mit reagál rá.

- Elfogadom, ha a Steakházba megyünk.

- Akkor oda! – pillanatok alatt döntött, majd ugyanilyen gyorsan össze is pakoltak. A liftben, sőt még a kocsiban is a háromórás megbeszélés részleteiről beszéltek. Eric maximalista volt, és ugyanilyen hozzáállást várt el az alkalmazottjaitól is. William-nek ez már az első pillanatban megtetszett, s csak még inkább ki tudott teljesedni a munkába a precizitásának hála. Így mostanra már Eric jobb keze lehetett. Ez hatalmas megtiszteltetés és teher volt egyben. De ettől függetlenül is barátok, az irodán kívül is barátok voltak.

- Továbbra sem akarod elmondani, mi történt Elsey-vel? – puhatolózott William, miközben a mennyei steaket falták.

- El akar citálni megint egy francos jótékonysági estélyre. – bukott ki Eric-ből az indulat. – Tegnap még Layla-val is összefutottam. – ezt már könnyedebb hangszínnel mondta a férfi.

- Komolyan nem értem, hogy tudott egy olyan nő behálózni, mint Elsey? – William oly sokszor feltette magának a kérdést. Azonban barátjának még egyetlen egyszer sem. – Egy ilyen hideg angolkisasszony? – már-már komikusnak hatott volna William kérdése, ha nem teljes komolysággal tette volna fel.

- Emlékszel arra a los angeles-i kiruccanásra? – William a szemeit forgatta, mert azt hitte, hogy Eric el akarja terelni a témát és csupán amiatt emlékezteti arra a fantasztikus éjszakára.

- Persze, soha éltemben nem felejtem el. Azok a lányok bearanyozták az éjszakám! – ábrándozott William, s gondolataiban pikáns részletek jelentek meg.

- Sejtettem. Míg te az édes hármassal voltál elfoglalva, addig én meg azzal a vörössel. – Eric csibészes mosollyal dőlt hátra a székében, s megtörölte a száját, mert az ebédet is befejezte.

- Mármint azzal a vörössel? – William fájó pontja volt az a nő, mert úgy küldte el melegebb éghajlatra, hogy még csak rá sem nézett. – Akkor azért volt olyan baromira kielégített fejed másnap... míg nekem minden energiám leszívta az a két kis bestia...

- Tudod barátom, az csak egy francos paróka volt... A hosszú szőke haját rejtette el alá...

- Nem, ezzel azt akarod mondani... Kizárt, hogy Elsey lett volna... – Eric bólogatott, majd mindketten jóízűen felnevettek. Jó kedvűen kávéztak és beszélgettek az ebédet követően. A beszélgetésük aztán teljesen más irányba fordult, míg Eric mobilja. A férfi kissé meglepődött, de ezt még véletlenül sem mutatta.

- Igen! – szólt bele a füléhez emelt készülékbe.

- Helló, Eric! – szólalt meg a hízelgő hang. – Tegnap óta nem tudlak kiverni a fejemből. Arra gondoltam, hogy talán ma találkozhatnánk? – Eric szótlanul hallgatott, s egyre jobban tetszett neki az ötlet.

- Megoldható. Egy óra múlva! – Eric egyszerűen válaszolt, mert nem akarta William orrára kötni kivel lesz a találkozója. Csakhogy a barátja sem volt hülye, mégis inkább úgy tett, mintha semmiről sem tudna.

- A szokásos helyen? – búgta elégedetten a Layla.

- Igen. – Eric végül kinyomta a telefont. Aztán rendezték a számlát s William az irodába, míg Eric a hotelbe tartott. Persze szigorúan megmondta a barátjának, hogy senkinek nem elérhető, csak ha a ház ég, és akkor is csak William hívhatja. Majd bevágódott a limuzinban és Davidnak a hotel címét mondta be.

Eric korábban érkezett a hátsó ajtón, hogy kerülje a figyelmet. A túlbuzgó menedzser volt az egyetlen, aki látta Eric-et, de a busás borravaló fejében befogta a száját. Ledobta a zakóját, s a laptopjával a kanapéra telepedett. A tőzsdei adatokat figyelte legfőképpen a római üzlet miatt. Az adatok láttán még inkább elégedetté vált, minden a tervek szerint alakult. Kicsit félre tette a laptopját, majd egy italt töltött magának. Az órájára nézett, s már letelt az egy óra. Varázsütésre pedig kopogást hallott. Letette az italát és ajtót nyitott.

Layla állt az ajtóban, s amint meglátta magához rántotta. Az ajtó hangosan csapódott be maguk mögött, Eric a formás testet nekipasszírozta az ajtónak. Vadul falták egymást, lendületesen táncoltak a nyelveik. Aztán Eric-nek már egyáltalán nem volt elég a csókolózás. Karjaiba kapta, s meg sem állt a hatalmas franciaágyig. A lány egy kisebb huppanással érkezett rá, s kéjes nyögéssel díjazta Eric cselekedetét. A férfi kigombolta az ingét, s ledobta magáról. A lány eközben buján nyögdécselt, megszabadult a felsőjétől és szélesebbre tárta a lábait. Eric rögtön Layla fölé mászott, érzéki és kényeztető kínzás fordult a kerek halmokhoz. A nő pedig érzékien vonaglott alatt, kényesen ügyelve, hogy Eric ágyékához dörzsölje magát, ami egyre keményebben feszült neki. Kicsit nagyobbra tárta Layla lábait, először ujjai játékával tette még nedvesebbé a nőt. Eric nem bírta tovább, s kibontatta magát a nadrágja fogságából és egyetlen határozott mozdulattal vette birtokba a nő testét. Szenvedély diktálta a ritmust, mely egyre jobban fokozódott, míg a robbanás be nem következett.

Egymásba kapaszkodtak, míg pár percig pihegtek. Aztán Layla lendületet vett, s átfordította magukat. Mindketten élvezték a helyzetet, mert a nő egyből lovagolni kezdett s Eric pillanatok alatt tettre késszé vált. A férfi torkából feltörő morgás, sóhajok ösztönzően hatottak mindkettőjükre. Layla hátra vetette a fejét, kezével a férfi mellkasán támaszkodott, s úgy mozgott tovább. Eric a nő fenekét markolta, vagy éppen a ritmusra ugráló mellek után kapott. Ezzel még több és még intenzívebb nyögéseket, sikolyokat csal elő partneréből. Ahogy egyre közeledtek az újabb csúcshoz, úgy lett a szorítás egyre erősebb Eric férfiasságán. Míg végül a mámortól megrészegülten dőltek vissza a puha ágyra. S a gyönyör hajszolását egész éjszaka így folytatták...

  

***

Cordelia az orrom alá dugta a fehér papírdarabot, mely a színével teljesen elütött mindentől. A fekete, bordó mind a szenvedély színeibe burkolózott az iroda. S a papírdarab rikított a fehérségével. Az első sokk miatt még csak meg sem tudtam mozdulni, lezsibbadt az agyam teljesen. A gondolkozás lehetetlennek tűnt ilyen körülmények között. Mire észbe kaptam már a kissé remegő kezemben tartottam a tollat is, míg a papírlapon sorakozó írást próbáltam megfejteni. De most ez sem ment.

„Alulírott........................ jelen szerződés értelmében titoktartásra kötelezett. A munkavállaló és munkáltató között ezen helyen és időpontban az alábbiak szerint értendő:”

Remegő kezemben tartottam a szerződést, aztán mintha elszakadt nálam valami. Még mielőtt túl késő lett volna a vészcsengőm megszólalt. Gondolkodás nélkül felpattantam a helyemről, s az ajtó fele igyekeztem. Már majdnem elértem a kilincset, mikor Cordelia hangja megállásra késztetett.

- Még egy ilyen lehetőséged nem lesz... Ha kisétálsz azon az ajtón... Akkor ide többet nem jöhetsz vissza! – könnyed dallamon szálltak a szavai. – Talán nem egy a vágyálmod ez a munka, de mondj még egy olyat, ahol 200-300 dollárt megkeresel egy éjszaka alatt... – éreztem, ahogy mosolyog, pedig végig háttal álltam neki. – Vagy akár többet is, attól függ, mennyire vagy bevállalós... – képtelen voltam megszólalni, sőt megmozdulni. Ahogy kiejtette az összegeket a száján elkapott. – A legkeresettebb lányom akár 500 dollárt is megkap. Egyetlen egy éjszaka teljes körű szolgáltatással ennyit is megér egyeseknek.

- Tőlem mit vár? – félve fordultam meg, s újra kétségek között vergődtem.

- Mivel még annyira friss vagy, ezért veled más terveim vannak. – ördögi mosolyra húzta el a száját. – Az édes pofid zabálni fogják, már meg is van a tervem veled. – Cordelia megkerülte az asztalát, s az általam eldobott papírt felvette és a kezembe nyomta. – Amit azonnal meg fogsz tudni, ahogy aláírod a papírokat! – Átvettem az iratokat, s a szemeim már futottak is végig a sorokon.

„1.   Felek munkaszerződést kötöttek, amely szerződésnek jelen titoktartási megállapodás elengedhetetlen részét képezi.

2.    Munkavállaló járulékos kötelezettségeként, köteles a munkáltató gazdasági érdekeinek védelmére, köteles továbbá a munkája során tudomására jutott üzleti titkot, (a kapcsolódó minden olyan tényt, információt, amelynek nyilvánosságra hozatala, illetéktelenek által történő megszerzése vagy felhasználása a jogosult jogszerű érdekeit sértené vagy veszélyeztetné), valamint a munkáltatóra, illetve a tevékenységére vonatkozó alapvető fontosságú információkat megőrizni köteles.

3.    Munkavállaló kötelezettséget vállal arra, hogy a tudomására jutott titkon túlmenően sem közöl illetéktelen személlyel olyan információkat, amely munkaköre betöltésével összefüggésben jutott a tudomására, és amelynek közlése a munkáltatóra vagy más személyre hátrányos következménnyel járna.

4.    A munkavállaló titoktartási kötelezettségét vétkesen megszegi, azonnali hatállyal megszűnik a munkaviszonya, és elveszti a fennmaradó juttatásait.”

Tudtam, hogy abban a pillanatban, mikor aláírtam végül a papírokat eladtam a lelkem az ördögnek. Jelen esetben Cordelia-nak, aki elégedett ördögi vigyorral kaparintotta meg az iratokat. – Hát megtettem! Eladtam magam. – remegett a belsőm. Legszívesebben már most a föld alá süllyedtem volna, de nem történt semmi. Hirtelen túl nagy kísértést jelentett az a 200-300 dollár, ami pokolian jól jött volna. Végre nem lett volna gondunk a lakbérre és a tandíj sem, sőt még a Law School-ra is félre tudtam volna tenni. Ott ültem, mint egy rakás szerencsétlenség, míg Cordelia a széfbe tette a papírokat, majd elégedetten rám mosolygott.

- George – emelte fel a telefonját. – Igen, kérlek. – aztán letette a kagylót. A férfi néhány perccel később meg is érkezett nyomában Roxan-nal. – Nos, Jenna a helyzet a következő. Te először kísérő lány leszel, és a megbízótól függ, meddig akar elmenni. Mivel új vagy még, ezét George készít portfóliót, hogy még könnyebben bekerülj a körforgásba. Megértetted?

- Igen – motyogtam, mert mostantól tulajdonképpen neki kell engedelmeskednem.

- A legfontosabbat majdnem elfelejtettem. Kezdőként megbízástól függően, 50-100 dollár fogsz kapni esténként... Ma ismerkedj, és holnap pedig kezdhetsz! Most menj Roxan-nal és körbevezet! Roxan, kérlek.

- Rendben, Cordelia! – mosolygott a nő. Aztán kiléptünk Cordelia irodájából. Szinte megkönnyebbültem, de a gyomrom még mindig görcsben volt.

- Hova megyünk? – félve kérdeztem, mert nem tudtam merre tartunk.

- Az elején a legtöbb időt itt fogod tölteni, ezért ismerkedj meg a lányokkal.

Egy nagyobb szobába értünk. Teljesen úgy nézett ki, mint egy nappali vagy társalkodó. Három lány kacarászott ott és legnagyobb meglepetésemre mindhárom fehérneműt viselt csak. Nem is akármilyent.

- Lányok! – szólította meg őket Roxan. – Szeretném bemutatni az új lányt, Jenna-t.

- De édes! Nézzétek, hogy elpirult! – szólalt meg az egyik lány.

- Úgy látom, jól ellesztek. Gyorsan el kell intéznem néhány telefont. Jenna amint végeztem visszajövök és folytatjuk az utat. – Roxan már a fülén a telefonnal lépett ki.

- Szia, Miranda vagyok, ő itt Lily és Natalie.

- Sziasztok, Jenna...

- Jaj, ne legyél már olyan szégyellős. Nagyon cini vagy... és a munka sem olyan rossz. – fogadott szeretettel Lily.

- Mindannyian a pénz miatt csináljuk, mert az sosem elég. – kezdte el Miranda a magyarázkodást. – Natalie egyedül maradt a kislányával, napközben vele van, éjszaka pedig az nővére vigyáz rá. – bólogatott az említett. – Lily és nekem pusztán csak annyi az okunk, hogy nincsenek gazdag szüleink, sem más forrás, ahonnan pénzt lehetne szerezni.

- A lakbér és a tandíj miatt vállaltam a munkát. – sóhajtottam kicsikét nyugodtabban. Aranyosak voltak a lányok, s tényleg úgy éreztem, hogy befogadtak. Nem kevés hasznos tanáccsal láttak el, hogyan kell és érdemes öltözködni. E kérdés kapcsán már az elején rájöttem, hogy nem kevés fehérnemű csodára lesz szükségem. A lányok teljen nyíltan és minden szégyen nélkül beszéltek az estéjükről. Miranda inkább kísérő típus, aki mindamellett, hogy szép, még értelmes, így a kicsit idősebbek is tökéletes partnerre találnak. Natalie sokkal bolondosabb, szabadabb gondolkodású, így az ő partnerei azok a főként öltönyösök, akik beleuntak és belefásultak a mindennapokba és kikapcsolódásra, szórakozásra vágynak. A beszélgetés során kiderült, hogy Lily csinálja ezt a legrégebben hármójuk közül, s neki már megvan az a kiváltsága, hogy nem mindenki ajánlatát fogadja el.

- Hm... neked valami szexisebb név kellene, amolyan művésznév... – szólalt meg Lily.

- Nézzétek olyan kis édes, lehetne Candy. – Erősködött Miranda, de a másik két lány csak a fejét csóválta.

- Nem, nem... Nézd, már olyan kis ártatlan.... – Natalie is a maga igazát hajtogatta.

- Crystal... – mondtam ki, hirtelen elhallgattak és végül körbeugráltak. Tapsikolva öltöztek fel, s miután Roxan is csatlakozott hozzánk a klubba tartottunk. Roxan még adott nekem út közben egy telefont, miszerint az „üzletet” csak azon bonyolíthatom le. Bólogatva csúsztattam a táskámba a készüléket, még csak rá sem bírtam nézni. A bárban mostanra már jóval nagyobb tömeg volt. Mivel kínáltak, és mert annyi információ ért hirtelen, elfogadtam az italokat és indult a bulizás.

Jó néhány órával később a zuhany alatt álltam és patakokban folytak a könnyeim, míg végül bárhogy próbáltam elfojtani, mégis feltört belőlem a zokogás. A csempének támaszkodtam, de a lábaim összecsuklottak és a fal mentén a földre rogytam. Felhúztam a lábaim, azokat ölelve zokogtam... Elvesztem...

***