MÚZSA ~ 6. rész (Karácsonyi Meglepetés Novella)

A játékot lezárom, köszönöm, hogy írtatok!

Az ajándék novellát Zsófi ötlete alapján, Múzsára kereszteltem. 

Személy szerint nagyon tetszik és a gondolatmenetemre is jó hatással volt, s a folytatást sem tartom kizártnak. Végülis a találkozás és valamiféle kapcsolat kialakulása főhőseink között megkezdődött, azonban még számos szálon futhatnak tovább az események.

Támogatnátok a folytatás ötletét???

Döntsük el szavazással! oldalra elhelyezem, remélem, minél több voks érkezik!

* * *

Sziasztok!
Ezennel lezárom Simone és Patrcik kalandját. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki olvasta és elárulta a véleményét. Remélem, a bónusz rész is elnyeri a tetszéseteket. Úgy éreztem, hogy ez még kellett, hogy kerek egész legyen a történet.
Ugyanakkor mit szólnátok egy játékhoz?
A játék annyi lenne, hogy TI küldenétek javaslatokat a novella címét illetően. Ennek a történetemnek nincs igazán címe. Javaslatot lehet küldeni e-mail-ben (zoesneverland@gmail.com címre), kommentben a rész végén, vagy chatben is! Mindössze annyit kérek, hogy a könnyebb megkülönböztethetőség végett a Névtelen válaszadók legalább egy monogrammot írjanak!
Nyeremény: Just történet soron következő 2 db fejezete!!!! akinek a javaslata a legjobban tetszik.
Javaslat küldés: VASÁRNAP (jan. 19) 18óra!
Eredményhirdetés: HAMAROSAN!
Jó olvasást!

Puszi,
ZoÉ

Varázslatos utcán egy pillanatra mindenki megfeledkezett minden gondjáról, s áhítattal adóztak az egyre nagyobb pelyhekben hulló hónak. Itt-ott a lámpák fénye megcsillant a hűs kristályokon, s ettől úgy tűnt, mintha konfetti eső hullna rájuk. A gyönyörű látvány mellett a szokásosnál hidegebb volt, így a legtöbben inkább még szorosabban fogták össze a kabátjukat, vagy gyorsan felhúzták a csuklyájukat, aztán már szaladtak is tovább. Ezzel szemben Simone és Patrick egy tapodtat sem mozdult. Belefeledkeztek az üdvözlő csókok sokaságába.

Simone egyszerre érezte, hogy megfagy és kigyullad. Az arcára hulló pelyhecskék egyre hidegebb érzetet adtak, azonban a férfi közelsége és csókjai viszont olyan mértékű vágyat ébresztettek benne, mint amelyben már nagyon régen volt része. Beleborzongott a gondolatba, hogy hónapok teltek el Patrick nélkül, a csókjai, az ölelése hiányában.

Patrick lelke is vadul kavargott, azonban szinte mindent elfelejtett, mikor Simone oly készségesen és odaadóan simult a karjaiba. Tökéletesen illett bele, éppen úgy, mint a megismerkedésük éjszakáján. S bár a csókok jótékony hatással voltak rá, de megszólalt a józanabbik énje, s a kissé túlfűtött csók után lassan elvált a lánytól. Mélyet sóhajtott, és szinte érezte, ahogy a tüdejét átjárja a fagyos levegő. Simone varázslatosan ragyogó szemei rabul ejtették. Képtelen volt elválni tőle, s óvatosan nyúlt a lány arcához. Letörölte a felolvadt hópelyhek nyomát, megmelengette az áthűlt orcát.

- Itt lakom a közelben. – suttogta Simone, lehunyta a szemeit, mert még az utolsó pillanatban is azért reménykedett, Patrick el ne lökje magától. Újra érezte az arcán és az ajkain a cirógató ujjakat, mire kipattantak a szemei.

- Nem biztos, hogy ez a jó ötlet lenne most. – kissé elgondolkozva ejtette a ki a szavakat. Minden vágya volt Simone-nal tartani, azonban a szürke állományában ott derengett azok a fanyar emlékek. Két keze közé fogta a lány arcát, s újra megcsókolta.

- Szeretném… - lehelte Patrick szájába a lány, mint egy könyörgést. Érezte, hogy ez az utolsó csók olyan volt, mint egy búcsú, azonban ezt nem hagyhatta. Patrick végül rábólintott, ennek köszönhetően mindkettőjük szívverése hirtelen felgyorsult.

Simone szorosan Patrick oldalához bújt, a férfi pedig átölelte a lányt. Lassan indultak tovább, hiszen tényleg csak néhány lépés választotta el őket Simone lakásától.

Simone és Patrick szorosan kapaszkodott egymásba, mintha soha többé nem engedné el a másikat. Csendben lépdeltek a szüntelenül hulló hóban. A férfi még emlékezett a gyerekkorából olyan téli estékre, mikor az ablakon át kémlelte a pelyhek táncát. Ez azok a kellemes emlékek közé tartozott, melyre szívesen emlékezett vissza, hiszen ekkor még volt egy boldog családja. S bárhogy tagadta önmaga előtt, titkon mégis vágyott rá. Simone, ahogy felemelte a fejét észrevette, hogy a férfi teljesen máshol jár. Nem szólt, csak némán figyelt, már csak amiatt is, hogy el ne rontsa a pillanatot. Későn döbbent rá, hogy Patrick mennyivel erősebb nála. Minden megpróbáltatás, minden nehézség ellenére nem hagyta magát, talpra állt. S a szíve oly erősen facsarodott össze, mikor azokat az átkozott cikkeket olvasta. Simone a los angeles-i távozását követően nem tudott tovább lépni, így egy kis kutakodás után egy halom információ zúdult rá. Időközben az andalgó pár megérkezett a háztömbhöz. Simone óvatosan csusszant ki a férfi karjai közül, ezzel mintha egy villámcsapás érte volna mindkettőjüket.

- Megérkeztünk. – mosolyodott el a lány. – De ne nézz körbe, nem volt időm rendet rakni! – Patrick megforgatta a szemeit játékosan.

A férfiben az első elcsattanó csóktól kezdődően kettősség volt. Akarta a lányt, de nem tudta, ismételten egyetlen éjszaka jutott neki vagy talán több. Simone egész kisugárzása úgy vonzotta, mint a mágnes, s ahogy a lakás ajtaja egyre közeledett úgy vált Patrick számára egyre nehezebbé a gondolkodás. Egy tipikus kislakás fogadta őket a maga meghittségével átitatva. Simone tényleg nem túlzott, rend ugyan nem volt, de felfordulás sem. A férfi érdeklődését egyből felkeltette az a puhának tűnő szőnyeg, melyen a színes párnák szétszórva hevertek. Egyből önmagukat vizionálta oda, amint kéjesen nyögdécselve fonódnak össze.

- Egy italt? – halk hangfoszlányként szállt Simone hangja, ami éppen csak elérte Patrick-et.

- Tessék? – kapta fele a fejét a férfi.

- Semmi sem kényszer… - bukott ki végül Simone-ból, hiszen amióta megérkeztek úgy érezte, elvesztette a férfi érdeklődését. – Menj, ha menned kell! – egyre nehezebben találta meg a szavakat, hiszen egy cseppet sem szerette volna sem elküldeni, sem elengedni Patrick-et. – Ha vár rád valaki…

- Nem. – a férfi határozott hangja pengeként hasította az étert, s még mielőtt Simone újabb találgatásokba bocsátkozott magához ragadta és megcsókolta.

Az édes csók íze szinte szétrobbant a szájában, ismerős volt, de mégis idegen. A puha ajkakkal egyszerűen képtelen volt betelni Patrick, azonban hirtelen lobban a kíváncsiság lángja, hogy újra felfedezze Simone testét. Elsőként a kabátoktól szabadultak meg, melyek puffanva értek földet a megolvadt hópelyhek miatt. Botladozva indultak beljebb, a lakás egy melegebb pontja felé. Testünk szinte az összes létező ponton egymásnak feszült, némán kiáltva az egymásba olvadásért. Patrick türelme és önuralma is elveszett valahol a puha párnák felé félúton. Kapkodva szaggatta le Simone-ról a felesleges ruhákat, és amint feltárult a selymes bőre milliméterről milliméterre haladva ellenőrizte a bársonyos mivoltát. Mindkettőjük érzékei pillanatok alatt hangolódott a másikra, eszméletlenül kívánták egymást. Simone kéjes nyöszörgése betöltötték a teret, bár Patrick nyögései is szorosan követték őket. Az utolsó ruhadarab lekerülése után a férfi nem győzött betelni az előtte fekvő nőtől. Tökéletesség megtestesülése volt számára, minden emléke szinte egy poros, megfakult mást őrizgetett. Azonban a valóság sokkal fenségesebb volt. Simone a testét mardosó lángokkal küzdött, a bőre szinte perzselt, ahol megérezte Patrick tekintetét. Egyetlen praktikájára sem volt szükség, mert látta a férfi szemében, mennyire kívánja őt. S mivel tovább már nem tudott küzdeni, így óvatosan és a legnagyobb eleganciával még szélesebbre tárta lábait, ezzel jelezve beleegyezését, ha esetleg Patrick kételkedett volna. Senki sem kételkedett, és a férfi sem tétovázott tovább, egy újabb csókra hajolt Simone ajkaira, míg belé csúszott. Egyszerre nyögtek bele a csókba, hisz az eddig elfojtott érzések, egyszerre törtek fel belőlük, majd felvették a vágy diktálta iramot és a lüktető ritmust követve sodródtak egymásba fonódva az élvezetekben.

Nova már a sokadik cigarettát szívta el, valahogy meg kellett nyugodnia. – Megölöm Patrick-et! – mormolta egy-egy slukk között miközben a tegnapon agyalt. – Minden rendben zajlott, nem volt semmi okot… - tanakodott tanácstalanul a nő. Minden egyes eszmefuttatással arra jutott, hogy a vacsora válthatta ki ezt az egészet. Már bánta, hogy ismételten rámenős volt, s talán az ünneplésként elfogyasztott italok sem tettek jó hatást rá. Már megbánta azóta milliószor a viselkedését, mert álmatlan éjszakát okozott magának, és úgy látszik Patrick-nek is. Elnyomta a csikket és újra tárcsázott.

- Hol a fenében vagy? Mindenhol kerestelek! A jótékonysági koncert 10-kor lesz! El ne késs, mert kitekerem a nyakad! – mormolta végig ugyanazt a szöveget már vagy húszadszorra. Természetesen semmi válasz nem érkezet a hívásokra. Azonban a lakosztály ajtaja felől kopogás hallatszott.

- Jó reggelt! Meghoztam a reggelit. – motyogta a megszeppent szobapincér, mivel Nova úgy rontott rá. Éppen csak beengedte a tejfölös szájú srácot, mikor megszólalt az átkozott csengőhang. Nova rohanva kapta fel, bízott benne, hogy Patrick keresi.

- Szia! Minden oké, de találkozzunk a helyszínen. Hozz minden felszerelést!

- Várj már! Hol a fenében vagy?

- Nova, majd később. Megbeszélünk mindent, megígérem. – a kissé homályos ígéret után Patrick egyből letette a telefont, míg Nova bosszúsan fújt egy nagyot. A reggeli kávéját és egy újabb cigit követően pakolni kezdett.

Az édes éjszakát édes reggel követte. Simone vigyorogva ébredezett, egészen addig, míg meg nem hallotta a férfi hangját. Először azt hitte, neki suttog édes semmiségeket, de miután kicsit összpontosított egyre tisztábban hallott mindent. Nova és Patrick ígérete. Keserű pirulaként akadt meg a torkán. Ki sem akarta nyitni a szemét, azonban a kutakodó ujjak hatására kipattantak a szemei. Patrick ragyogó szemeivel találta szembe magát, a kezei szüntelenül simogatták, kényeztették.

- Jó reggelt, gyönyörű! – Patrick csókot hintett Simone csupasz állára, majd a kerek mellek felé vette az irányt.

- Patrick. – sóhajtotta a lány, bár inkább volt fájdalmas, mint élvezettel teli. A férfi felkapta a fejét, mert nem értette a hirtelen változást. Simone szorosan lehunyta a szemeit, mire a férfi lágyan csókot lehelt.

- Nem tudom, mit vettél a fejedbe, de verd ki gyorsan! Ha nem teszed meg, akkor majd segítek én! – újabb és újabb csókok csattantak. – Találkoztunk, ismét az enyém lettél, azonban ezúttal nem hagyom kicsúszni a dolgokat a kezeim közül. Kellesz nekem.

- Biztos? – az őszintének tűnő vallomástól szóhoz sem jutott Simone.

- Annyira biztos, mint ahogy most ölellek, ahogy megcsókollak, és ahogy újra szeretkezem veled…

- De menned kell és…

- Nincs több és. Mennem kell, mert lesz egy jótékonysági koncert amolyan karácsonyi ajándékként. Nem késhetek, de ott a helyed. Velem, mellettem.

Simone teljesen meghatódott és el is olvadt. Aztán úgy lett, ahogy Patrick megmondta. Forrón szeretkeztek, s az elszaladó idő miatt kapkodva tudtak csak elindulni. A múlt éjszakai váratlan havazás némi fennakadást okozott a közlekedésben, legfőképp a taxiknál. Azonban sikerült az utolsó pillanatban befutniuk.

Nova megszervezett mindent, már csak arra vártak, az óra 10-et üssön és Patrick megérkezzen. A nő idegesen babrált az Ipadján, hogy kicsit elterelje a figyelmét, mikor valaki megkocogtatta a vállát. Azt hitte, hogy keresztben le fogja nyelni az illetőt, de mikor meglátta a ragyogó szempárt, mindent megbocsátott.

- Ideértél! – Nova teljesen megfeledkezett magáról és Patrick nyakába ugrott. – Bocs!

- Itt vagyok, ahogy megígértem.

- Mindjárt kezdünk. Ott a felszerelés. Szóval?

- Később. Legyen annyi elég, hogy megtaláltam a Múzsám.

Simone a kíváncsiskodók között vegyült el, de tisztán látta még onnan is, amint egy színes hajú nő Patrick nyakába ugrott. Nem éppen a legkellemesebb érzés kerítette hatalmába, azonban ő sem akarta feladni. Nagyon is kíváncsi volt, merre tartanak vagy mi lesz kettőjük között.

Patrick egy akusztikus gitárral lépett a színpadra. A lánykák olyan közel húzódtak a színpadhoz, amennyire tudtak. Azonban a férfi egyetlen személynek szentelte minden figyelmét. Sorra játszotta a kedvenc dalait, némi felvezetővel. Mindenki elégedetten tapsolta meg a kedvencét, mikor is az utolsó számhoz érkezett Patrick.

- A most következő dal egy nagyon különleges személyről szól, aki itt van velünk és neki ajánlom… Múzsám… - aztán lassan a lágy szerelmes dallamba kezdett. 

„Bocsáss meg gyorsan,

Csókolj meg lassan,

Szeress őszintén,

Nevess ellenállhatatlanul!”

Az utolsó akkord ok és szavak kaptak szárnya, mikor Patrick felpattant a helyéről. Egyetlen határozott mozdulattal leugrott az emelvényről és egyenesen Simone-hoz tartott. Ott mindenki előtt szenvedélyesen csókolta meg a lányt, minden kétséget eloszlasson.