Just the way you are 15.

***

Megkövülve álltam az ajtóban, és hirtelen meg szem tudtam szólalni. Meglepetten néztem előre a váratlan vendégünkre. Az első pillanattól kezdve farkasszemet néztünk, de egyikünk sem bírt megszólalni. Valamiféle baljós előérzetem támadt, a gyomrom hirtelen görcsbe ugrott, ugyanakkor meg is némultam egy pillanat alatt. – Most mihez kezdjek? – kérdeztem magamtól, de csak nem sikerült sem megmozdulnom, sem megnyikkannom. – Képtelenség, hogy itt van! – csattantam fel. Örülnöm kellett volna az érkezésének, sőt repkednem, azonban pont most kellett jönnie, mikor az életem némileg a feje tetején állt.

- Jenna! – igyekezett mosolyra húznia a száját a váratlan látogatónk is, de észrevettem, hogy ez nála is elég erőltetett. – Kicsit nagyobb lelkesedésre számítottam. – sóhajtotta őszintén, s a csalódottság egyértelmű jeleit fedeztem fel rajta. Megértettem, s igyekeztem eleget is tenni, vagyis még láthatóbbá tenni az örömöm, de nagyon nem akart menni.

- Örülök, nagyon. – nyögtem ki végre. – Csak annyira megleptél, hogy alig hiszem le, itt vagy. – ahogy kimondtam a szavaim, úgy az agyamig is elért az információ. – Itt van! – egyet léptem előre, majd pedig megöleltem.

- Most már elhiszem, hogy örülsz nekem, kicsim. – ölelt magához szorosan.

- Gyere beljebb, anya! – miután elengedtem, magam után húztam. Azonban feltűnt, hogy egyedül érkezett. Egy-két hosszúnak tűnő perc alatt mérlegeltem, szóvá tegyem-e a felfedezésem vagy inkább hallgassak.

- Szerbusz, Rose! Hogy vagy, drágám? – anya Rose-t is köszöntötte, megölelte, mintha ő is a saját lánya lenne. – Aztán meséljetek lányok, milyen itt az élet a nagyvárosban?

- Üljünk le, és akkor mindent elmesélünk! – Rose gyorsabban reagált, mint én, amiért nagyon hálásan pillantottam felé.

- Anya nem vagy szomjas, esetleg éhes? – vettem át a kérdező szerepét, legalább egy icipicit legyek jobb házigazda.

- Nem, köszönöm! Viszont a fürdőszobát megkeresném. – mosolyodott el az anyukám, és a szemeiben azt a régen látott kedvességet és örömöt láttam. Nagyon hiányzott már nekem, míg nem volt itt mellettem, addig nem is tudtam igazán, mennyire nagy ez a hiány.

- Persze, ott jobbra, az ajtó mögött. – mutattam meg az utat. Anya el is tűnt a megfelelő ajtó mögött, mikor Rose egyből szólásra nyitotta a száját.

- Az előbbi beszélgetést akkor sem fejeztük be. Túlságosan érdekes résznél tartottunk, szóval még némi magyarázatot szeretnék azért hallani.

- Jó, azt hiszem, szükségem is van rá, hogy jól kibeszéljem magam. Különben megőrülök.

- Szóval hogy sikerült a félév? Olyan régen voltatok otthon, mindenki hiányol benneteket. – jelent meg váratlanul anya.

Gyorsan még annyi időt kértem, hogy a fürdőbe én is megfordulhassak, illetve egyúttal még át is öltöztem. Megszabadultam a mai szerzeményemtől. Szabályszerűen megkönnyebbültem, mikor kihámoztam magam a ruhák fogságából. Hajtogatás, s minden nemű igazítás nélkül dobtam félre őket. Egy kényelmes pólót és sortba bújtam, mire előbújtam, addigra Rose már rendelt pizzát és már most nekiállhattunk a csacsogás, ami egészen hajnalig tartott.

***

A férfi arca egy kész tanulmánnyal ért fel. Hirtelen rohant át az arcán az összes érzelem, ami annak volt köszönhető, hogy egyedül maradt az irodába. A titkárnője észrevétlenül távozott, miután azt a felháborító levelet átadta neki. Undorodott még csak az ötlettől is, hogy valami firkász az életébe, a családja múltjába vájkáljon, csak azért, mert felkerült egy listára, mely a száz legsikeresebb üzletembert sorakoztatta fel egymás után. Eric nevetségesnek tartotta ezt az egészet, egyáltalán nem tudott vele azonosulni. Csak néhány pillanatra lett volna szüksége, hogy pontot tegyen az ügy végére, azonban Jenna a jelenlétével megakasztotta a máskor zökkenőmentes gondolatmenetet. Eric füleiben csengtek a lány szavai, elsősorban a fehérnemű hiányosságát felvető mondata, majd pedig a pimasz megjegyzései.

- Ezt úgysem tilthatod meg. A mai napra pedig lejárt a munkaidőm is. Mást nem tehetsz!

A férfi szája szélén ott ült már az izgató megjegyzés, csakhogy a felesége hívása elhessentette a pillanatot. Ráadásul Jenna is a kámforhoz hasonló gyorsasággal illant el.

- Elsey? – automatikus mozdulattal a füléhez kapta a készüléket, viszont a kíváncsiság elemi részecskéi bújtak meg a férfi hangszínében.

- Eric. – a felesége hangja nyugodt volt, szint már megszokottan fagyos. Eric teljesen ismerős volt a hideg teremtés, ez a felfedezés mosolyt csalt az arcára.

- Meglep, hogy csak most hívtál. – Eric kényelmesen hátradőlt a székben, akaratlanul bukott ki belőle megjegyzés. Nem is ő lett volna, ha tudta volna magát türtőztetni, legalábbis Elsey közelében valamilyen ismeretlen okból kifolyólag a szókimondó énje dominált.

- Az alapítványi ügyeket sürgősen el kellett rendeznem. – Elsey-t még véletlenül sem zökkentették ki a férje szavai. – Így még a szüleimnél is csak villámlátogatásra volt időm.

- Micsoda kár! – egy vállrándítás kísérte az újabb, kissé csípős szavakat. Ezekről a szőke szépség tudomást sem vette.

- Nem emiatt hívtalak. – aztán Elsey mégis úgy döntött, hogy rövidre zárja a piszkálódást, mert egyre inkább fogyott el az ő türelme is. – A minap összefutottam Bridget-tel. Ugye emlékszel rá?

- A bögyös pletykás barátnőd. – helyeselt Eric rögtön. A lelki szemei előtt pedig megjelentek a kerekded formák. - Kegyes volt a teremtő a lánnyal. – gondolta a férfi, ahogy egyre jobban megelevenedtek az emlékek. A helyes arc mellé méretes mellek, kerek popsi tartozott. - Vele is talán az esküvőn találkoztam utoljára. Megígértem neki, hogy vele vacsorázom.

- Jó, örülök neki. De miért fontos ez? – a férfi egyre türelmetlenebb volt. – Mi közöm nekem ehhez?

- Bridget meghívott, hogy kísérjem el egy kis kiruccanásra.

- Most tőlem kérsz engedélyt, vagy mi?

- Nem, egyáltalán nem. Nevetséges még a feltételezés is!

- Akkor meg?

- Mindössze közölni akartam veled, meghosszabbítom az utam.

- Hova utaztok?

- Még nem tudom, mert Bridg még vacillál Monte-Carlo és Saint Tropez között. Most megyek, ideje lenne csomagolnom. Majd még jelentkezem! – a férfi még mielőtt megszólalhatott volna a nő már bontotta is a vonalat.

Eric meredten nézte a telefont, egyszerűen nem értette a hallottakat. Nem akart hinni a fülének, hiszen a szavak a gondtalan élet lehetőségére csábították, legalábbis egy huzamosabb időre biztosan. Egyből csibészes mosolyra húzta a száját, ahogy a bűnös szenvedélyeire gondolt. A számtalan lehetőség közül szinte bármit véghez vihet, és még csak amiatt sem kell aggódnia, hogy valaki leleplezi, vagy rajtakaja. Zárt ajtók mögött bármi megtörténhet. Már-már ördögi lett az a vigyor, amely a képére ült, mert a közelgő hétvége terveit amolyan főpróbának tervezte meg.

Elégedetten, sőt egyenesen feldobott hangulatban lépett ki az irodájából, s egyenesen a barátjához tartott. Kopogás nélkül nyitott be, mire William csak ráérősen felemelte a fejét. Eric egy hosszú lépéssel a méretes íróasztal elé lépett, majd minden várakozást mellőzve megszólalt.

- Igyunk meg egy italt valahol. – kijelentésnek, sőt inkább felszólításnak hangoztak a szavai, de egy cseppet sem volt kérdés szaga a dolognak.

- Felőlem mehetünk, úgysem sietek haza. De még ezeket aláírom. – egyezett bele William az italmeghívásba. Aztán Eric-nek elég hamar feltűnt, hogy barátja egyedül bújja az iratokat, s kutakodóan körbe tekintett. Nem gondolta komolyan, hogy Jenna köszönés nélkül lelép. A helyzet azonban másképpen festett.

- Már nincs itt. Vagy egy órája hazament. – reagált egyből William, míg az utolsó néhány papír aláírta és a dossziéba csúsztatta. – Hagyd már szegény kislányt, nem a te súlycsoportod. Csak megrémíted, vagy ami még rosszabb, elveszed a kedvét a férfiaktól. Kár lenne egy ilyen gyönyörű teremtésért, hogy megkeseredjen időnap előtt. Vagy mit akarsz tőle?

- Drága barátom, te pokolian nagy tévedésben élsz. – ördögi, sőt azon túlmenő vigyor jelent meg Eric arcán. Már tényleg csak annyi hiányzott, hogy a kezeit dörzsölje össze.

- No fene! Ez úgy hangzik, mintha valami rejtegetett sötét oldalról szereztél volna tudomást.

- Hát, ha összekapod magad egy percen belül, akkor talán beavatlak. Úgyis köt az ügyvédi titoktartás.

William áldása és egyben átka is az ügyvédi titoktartás volt, hiszen Eric ezt kihasználva alkalomadtán olyan információkat közölt vele, melyekről jobb lett volna, ha nem is tud. Azonban most kifejezetten felpiszkálta az érdeklődését az alattomos megjegyzés. Így aztán a kezébe lévő iratokat gyors mozdulattal a dossziéba helyzete, s az aktakupacot pedig a fiókjába, még véletlenül se maradjon semmi se szem előtt.

- Mehetünk! De hova is? – sétáltak ráérős tempóban a liftek felé, miközben William-et majd szétfeszítette a kíváncsiság.

- Nekem mindegy. – vonta meg a vállát Eric, majd beléptek a felvonóba és a mélygarázs gombját nyomta meg.

- Akkor legyen az az új hely. Elég felkapott, ha jól emlékszem Monaco a neve. – Ericből egyből kitört a nevetés, amit a barátja egy cseppet sem értett. – Mi olyan vicces? Felőlem mehetünk máshova is.

- Nem, az jó lesz. – jutott szóhoz a nevetéstől fuldokló. – Csak éppen az imént hívott Elsey is, hogy talán kiruccan Monaco-ba. – William meglepett ábrázattal nézett barátjára. - A bögyös Bridg hívta el egy kis kikapcsolódásra.

- Talán megunta Jared-et vagy csak bosszúból szórja a pénzét?

- Mindkettő igen esélyes. – a könnyed megjegyzés végül egészen más irányba terelte el a beszélgetést a két férfi között. Mivel az üzlet is szóba került, így minden más háttérbe szorult.

- De térjünk csak vissza arra a bizonyos sötét oldalra. Ki vele, gyerünk! – faggatózott William ismét, mikor megérkeztek Monaco-ba. Eric türelemre intette az ügyvédet, mert hirtelen túl sokan ugráltak körülöttük. A főúr felismerte az előkelő vendégeket, így kérés nélkül a legelőkelőbb helyet biztosította számukra. A modern és a klasszikus eleganciát ötvöző bár főként arany, fekete és bordó árnyait öltötte magára. A kényelmes puha ülőhelyek a vörös bársonyban pompáztak. A fa bútorokat pedig mesterien faragott minták tarkították. Eric-nek egyből megtetszett a hely különleges atmoszférája, és elégedetten dőlt hátra. S miután kényelmesen helyet foglaltak a hatalmas boxban megjelent a számukra biztosított pincér, aki egész este csakis kettőjük kívánságát leste.

- Hát drága barátom el kell, hogy keserítselek. – Eric belekortyolta a skót whiskyjébe, fenséges füstös íz minden cseppjét kiélvezte, s csak ezt követően szólalt meg ismét. - Piszkosul mellé lőttél Jenna-val kapcsolatban. Hidd el, nagyon is tud élvezni, és hogy úgy fogalmazzak, nagy kedvét leli a férfiakban.

- Úgy érzem, hogy tapasztalatból beszélsz.

- Hiszen ismersz, drága barátom. Megszerzem azt, amit kiszemelek magamnak.

- Most csak szívatsz, ugye? Azt ne mond, hogy már meg is döntötted. – forgatta a szemeit William és ő egy nagyobb korttyal öblítette le a kiszáradt torkát. – De legalább nem az irodában.

- Egyáltalán nem szívatlak. Ismersz, a pénz- és a nőügyek szent és sérthetetlen a szememben. Ne aggódj, nem az irodában történt. Bár nem sokon múlott, hogy meg ne tegyem. – mélázott el Eric. – Ismét.

- Ez is akkor csak egy számító kis liba, aki egyből szétdobja a lábait, ha megérzi a pénz és a hatalom szagát. – keserűen morogta William az orra alatt. Hatalmasat csalódott a lány miatt, pedig már az első pillanattól kezdve szimpatikus volt neki. A szép külső mögött lakozó tudás volt, ami igazán megfogta őt. S most mindez valahogy egy torz képet festett elé.

- Nem! – Eric határozottan, már-már indulatosan ejtette ki az egyszerű tiltakozást. – Egyáltalán nem. – indulatosan villantak meg a férfi szemei, rá egyáltalán nem volt jellemző ez a heves megnyilvánulás. Így a két barát egyszerre lepődött meg.

- Valóban nagy hatást gyakorolt rád a kicsi Jenna, ha ilyen lobbanékonyan reagálsz a szavaimra.

- Rémeket látsz! – legyintett Eric, s igyekezett elterelni a figyelmet magáról. Csakhogy őt is nyugtalanította a saját viselkedése. Néhány korty whiskyvel és finom faltokkal igyekezett átadni magát a kellemes, s szabad estének. Nem bírta magában tartani azt sem, mennyire feldobta a hír, hogy a felesége meghosszabbította az utazását.

William előre látta, hogy kemény hétnek vagy akár heteknek néz elébe, ha Eric nagyon beleéli magát a szabadságba. Mosolyogva figyelte, hallgatta a barátja lelkes beszámolóját, és terveinek ecsetelését. Sokszor gondolkozott el azon, Eric miért ragaszkodik ennyire a feleségéhez, mikor ez a házasság már akkor arra volt ítéltetve, hogy zátonyra fusson, mikor a boldogító igeneket kimondták. Kölyök koruk óta ismerték egymást, mégsem értette ezt az egészet. Egyetlen, talán elfogadható indokot talált, mégpedig azt, hogy Eric fél a kudarctól. Jelen esetben pedig ez a fals házasság élete egyik legnagyobb kudarcának számított volna.

- Mi a helyzet Sandy-vel? Dúl köztetek a szerelem? – William Eric megváltozott hangszínére csöppent vissza a valóságba. Ráadásul kicsit gúnyosan hangzott Eric szájából a szerelem emlegetése.

- Nagyszerű nő. – csodálat sütött William hangjából, mert a szemei előtt megelevenedett az eszményi nő. – Tudod, néhány napja az összeköltözés gondolata foglalkoztat.

- Már ott tartotok? – váratlan volt a bejelentés, hiszen Eric nem is tudta, ennyire komoly ügy lett abból a kósza flörtből.

- Most mire várjak? Szeretem, szeret. Ennyi. Fiatalabb már úgy sem leszek. Egyszer végre családot szeretnék. És nem vén csontként akarok a gyerekem után rohangálni. Neked vagy Elsey-nek nem hiányzik az életetekből egy gyerek? Akarsz te egyáltalán gyereket?

- Igen, majd egyszer. Csakhogy egyszer vagyok fiatal és semmit sem akarok az életből elszalasztani.

- Szerintem egyszerűen csak cinikus vagy!

Egyszerre nevettek fel, s ezzel egy pillanat alatt megszűnt a körülöttük kavargó komoly légkör. Bár William komolyan gondolta a szavait, Eric mégsem annak vette. Legalábbis kifelé nem mutatta. A gyerek téma már más körülmények között, más beszélgetésben is előkerült. Legfőképp a gyorsan létrejött frigy kapcsán, hiszen mindenki meg volt győződve arról, hogy Elsey állapotos és a képviselő fia kötelességtudatból veszi el a megesett lányt. Azonban a rossz nyelvek nagyot tévedtek.

A végül kellemesen illuminált állapotban lévő Ericet a sofőr haza szállította, míg William taxiba vágta magát. Jókedvű férfi élvezte az őt körülölelő örökké zajongó város hangulatát. Bár nem tudott továbblépni az új információkon, amiket Jenna-ról hallott. Bárhogy próbálta elhessegetni a hallottak, valahogy a zsigereiben érezte, hogy ennek a viszonynak sehogy sem lesz jó vége. – Jobb lesz vigyáznia, és Jennan tartania a szemét! – határozta el magát William.

Eric jókedvűen köszönt el David-től, majd a tetőlakásba tartott a lassan emelkedő lifttel. Nem látta értelmét, hogy a hotelbe töltse az éjszakát. A hálószobába ment, majd megszabadult az egésznap viselt öltönyétől. Ádámkosztümben sétált át a fürdőbe, ahol egyből a zuhanykabinba lépett. Egy darabig csak áztatta magát a feje fölül lecsorgó vízzel, majd mikor megunta átcsutakolta magát és kilépett a kabinból. Törölközővel átdörzsölte magát, majd a vizeset egyből félre is dobta, helyette száraztat csavart a dereka köré, úgy sétált a nappaliban berendezett bárszekrényhez. Töltött egy italt magának, majd elővarázsolta a telefonját. Nem foglalkozott az idővel, hiszen egyáltalán nem volt még álmos, és társaságra vágyott.

- Eric! – nyöszörgött az álmos hang a telefonba. – Hajnali 3 van... – a lány hangja olyan izgatóan hatott a férfire, hogy testi reakcióban is megnyilvánult.

- Akarlak. Most. – morgott bele a telefonba a férfi. – Benned akarok lenni. Élvezni a tested legapróbb rezdülését. Gyere ide!

- Most? Nem tudok, és minek?

- Hát nem érted, akarlak! Azt akarom, hogy az élvezettől a nevemet nyögdécseld!

- Ha csak ennyi kell! – csattant fel a lány. – Eric... Eric... Eric... – fojtott hangon ismételte egyre jobban beleélve magát az élvezetbe.

- Ez az! Ez jó! Gyerünk, csináld! Izgasd magad! – parancsolta Eric keményen, egyre jobban fokozódott az izgalmi állapota és minden csepp vére a hímtagjába tódult.

- Hogy mit? – Jenna teljesen ledöbbent az elhangzott utasításokon. – Nem fogok veled telefon-szexbe bonyolódni, mikor a másik szobában ott alszik az anyám. – darálta le tiltakozását.

- Nem kérdeztem! Csináld, amit mondtam!

- Nem. Ne kérd ezt tőlem! – Jenna szinte kérlelő hangon szólalt bele a telefonba.

- Legyen, de ezt meg fogom bosszulni, mert teljesen felizgattál. – Eric megszakította a vonalat, majd kénytelen volt saját kezével orvosolni az állapotát. De azt már most tudta, ezért még számolni fog Jenna-val.

***

Chad még mindig hitetlenkedve nézte a mellette békésen szundító nőt. – Engem választott! – boldog, büszke mosoly ült ki az arcára. Az első pillanatban nem gondolta, hogy nyert ügye van. Elsey olyan arcot vágott, hogy megbánta az egész ötletet. Végül Elsey forró csókot váltott vele, úgy érezte, mintha most búcsúzna tőle, de végül nem így lett. Szenvedélyesen szeretkeztek, majd Elsey másnap reggel azzal indította a napot, hogy egy egyszerű telefonnal elterelje a férjét. Ráadásul nem is mondott konkrét helyet, így aztán tényleg nem kell aggódniuk. Chad végül némi titkos szervezéssel megoldotta az egész kiruccanást, míg a vidáman nő a csomagolással foglalatoskodott. 
Álcázták magukat, hogy még véletlenül se ismerjék fel őket. Elsey a hosszú szőke fürtjeit összekötötte és sapka alá dugta el. Egy méretes napszemüveget is fel tett. Természetesen a máskor elegáns ruháit is farmerre és egy egyszerűbb pulóverre cserélte. Magas sarkú helyett pedig edzőcipőt húzott. Chad sem öltönybe feszített, hanem szakadt farmerben, egyszínű pólóban és kapucnis pulóverben, az egészet baseball sapkával fejelte meg, amit gondosan a szemébe húzott. Kézen ragadta Elsey-t, s így vonultak végig a hotelben, majd a reptéren is, ahol a vip váróban töltötték el a gép indulásáig az időt. Senkinek sem tűntek fel, senki nem foglalkozott velük. Olyanok voltak, mint a többi pár, s ezt egyre jobban élvezték. Végül Chad csak annyit osztott meg Elsey-vel, hogy Londonból Párizsba repülnek. - Mégis csak ez a szerelem városa.