Just the way you are 16.

– Jobb lesz vigyáznia, és Jenna-n tartania a szemét! – folyamatosan ez zakatolt William fejében, míg a taxi hátsó ülésén ücsörgött. A hömpölygő forgalom magába szippantotta a jellegzetes sárga taxit. A férfi feje egyre jobban zsongott. – Elsey is pont a legjobbkor lépett le. – morgolódott, pedig ezzel legkevésbé neki kellett volna foglalkoznia. Nagyokat sóhajtott, aztán William nem vágyott másra, mint Sandy kényeztető ölelésére és csókjaira, melyek teljesen el tudták volna feledtetni Eric zavaros életét.

Nem is tudott William másra gondolni, csak az ő egyetlenére. Váratlan szerelem volt az övék, de ettől függetlenül sem az a mindent elsöprő szenvedély. A nyugodt, kiforrott szerelem bontakozott ki kettőjük között. Tulajdonképpen Elsey-nek köszönheti William, hogy megismerte Sandy-t. A távoli főiskolás éveknek köszönheti a két nő az ismeretségét, Elsey végzős volt, mikor a gólyák mellé jelentkezett önkéntesnek. Elsősorban segédkezett eligazodni az újaknak a hatalmas épületekben, megismertette az népszerű szabadidős tevékenységeket, és hasonlók. Aztán évek múltán, mikor egyikük sem gondolt rá, a sors egy találkozóval kedveskedett Elsey-nek és Sandy-nek. A remek alkalomból pedig négyesben mentek vacsorázni. A szemet gyönyörködtető barna lány egyedül érkezett, s Elsey egyből riadóztatta Eric-et, hogy kerítsen megfelelő vacsorapartnert. William a mai napig mosolyogva gondol Eric ábrázatára, mikor előadta neki az esti programot.

A taxi egy kisebb zökkenőt követően állt meg a járda szélén. William a zsebéből előhúzott néhány bankót, s a sofőr kezébe nyomta. Jól esően szippantott egy nagyot a levegőből, mert a taxi kissé állót levegője lassan kikezdte. Már csak néhány lépés választotta el a Hudson-ra néző lakásától, tulajdonképpen néhány lépcsőfok és egy liftút. A kulcsait már időben előkészítette, hogy még véletlenül se vesztegesse az időt és pillanatok alatt bejusson a lakása menedékébe. Mikor ez megtörtént, akkor valami furcsa dologra lett figyelmes. – Ez az ő lakása, de valahogy mégsem.

- Szia, Macim! Végre hazaértél! – William meglepődve kapta a fejét a hiányos öltözetű lányra.

- Sandy? – kérdőn nézett végig rajta, de mégis elfelejtett minden értelmes gondolatot.

- Remélem, tetszik, amit látsz. – csupa kellemmel sétált a férfi elé, a kezében tartott pezsgőspoharakkal. Egy vörös csipkés fehérnemű szettet viselt egy hanyagul begombolni próbált inggel.

- Mi az, hogy! – William a pezsgővel mit sem foglalkozva a lány után kapott, s a neki járó üdvözlő csókját követelte. – Ha jól sejtem, akkor tiéd az állás? – Sandy csak buzgón bólogatott, majd újra a férfi szája után kapott. A csókok után koccintottak, mert erre a nagy örömre inni kellett. Aztán William a karjaiba kapta Sandy-t, míg a lány a pezsgősüveget és bezárkóztak a hálószobába.

- Még mielőtt teljesen elveszed az eszem, beszéljünk. – nyögött fel William, ahogy végigfektette Sandy-t az ágyon.

- Nem ér rá? – kínlódva kérdezett vissza a nő, mert már teljesen lázban égett.

- Nem, most akarom. – határozta el magát William, pedig már ő is kőkeményen állt. – Mondani akarok valamit. – Sandy lélegzete elakadt, mert az első, ami eszébe jutott az a lánykérés volt. Sosem így, a vágytól lázban égve, ennyire hiányos öltözetbe képzelte el, hogy megtörténik. – Költözzünk össze! Hozzám költözöl?

- Igen! – a megkönnyebbüléstől és az örömtől még kirobbanóbban mondott igent a férfinek. – De ha most rögtön nem teszel magadévá, akkor nem fogok! – huncut mosollyal és buja csípőmozdulatokkal ösztönözte William-et.

A férfi kínzóan lassan végigcsókolta a lány hamvas bőrét, melyet sem fehérnemű, sem combfix nem óvott. Aztán elkezdte kihozni a Sandy-t a csipke börtönéből. A lány édesen kuncogott és meg-megremegett, ahogy William a testét térképezte fel. Sőt egyenesen meglepődött, abban a pillanatban a kellemesen hűs pezsgő a mellei között csorgott végig a köldökéig. A buborékok pezsgése csak még jobban fokozta az élményt, ami igazán akkor teljesedett ki, mikor William fölé hajolva tűntette el a lány köldökénél összegyűlt italt. Természetesen az édes nedű még inkább megédesítette Sandy bőrét. Egy igazi szerelmes éjszaka vette kezdetét. Kissé ragacsosan és egyre jobban gyöngyöző testtel egyesültek, hogy még inkább elmerüljenek mámorban.

***

Az első pillanatban meg voltam róla győződve, hogy képzelődök. Azonban egyre hangosabb lett az a bosszantó kis vacak, kénytelen voltam végigtapogatnom az ágy melletti kicsi szekrényt, mire megtaláltam a telefonom. – Tudhattam volna! – húztam el a szám, mert egy cseppet sem értékeltem a hajnali ébresztőt.

- Eric! Hajnali 3 van... – nem akartam ezt a beszélgetést, s igyekeztem hárítani, csakhogy Eric túlságosan akaratosnak bizonyult.

- Hát nem érted, akarlak! Azt akarom, hogy az élvezettől a nevemet nyögdécseld! – tátva maradt a szám és egyből a forróság söpört végig a testemen. A combjaimat szorítottam össze, ezzel is tiltakozni akartam, ellenkezni, mert Eric a puszta szavaival beindított. Az első együttlétünk óta, mintha a testem programozva lenne, egyből működésbe lépjen, ha a közelemben van.

- Ez az! Ez jó! Gyerünk, csináld! Izgasd magad! – parancsa egy pillanat alatt józanított ki. Az utolsó csepp erőm összeszedtem, s végső tiltakozásba kezdtem. De rá kellett jönnöm, hogy ezzel csak még többet rontottam. Eric minden álmot kivert a szememből az utolsó szavaival. – Meg fogom bosszulni...

Egyszerűen nem bírtam tovább az ágyban maradni, pedig előtte már jócskán fáradt voltam. Anya váratlan látogatására sem kaptam még magyarázatot, úgyhogy még ez is piszkosul foglalkoztatott. Hiába beszélgettünk hajnalig, mégis anya kikerülte a válaszadást. Kimásztam az ágyból, zoknit húztam és egy vastagabb kapucnis pulóvert a pólómra és a sortomra. Előkotortam az ínségesebb időkre félre tett cigis dobozom, aztán kimásztam a tűzlétrára. A pulóvert magam alá húztam, és így nem volt olyan hideg a vas szerkezete.

Rágyújtottam és mélyen tüdőztem le a káros füstöt. Csak ritkán dohányoztam, azonban ha igen, akkor valami nagyon kiborított és nélkülözhetetlen volt valami pótcselekvést keríteni. Az agyam ezerrel zakatolt, s valahogy nem éreztem, hogy megállóhoz közelednék. Egyedül az a tudat vigasztalt, hogy szombat van, és nem kell még csak az iroda környékére se mennem. Inkább igyekeztem arra gondolni, hogyan szedem ki anyából a szükséges információkat. Mire elszívtam a cigim, addigra már kész tervem volt, mit csinálunk ma együtt, illetve hogyan dobom fel a témát. Ez némi elégedettséggel töltött el, és már annyira lehiggadtam, talán egy kicsit még sikerül aludnom. Elnyomtam a cikkem és visszamáztam az ágyba. Ruhástul, úgy ahogy voltam beleájultam és reggelig meg sem mozdultam.

Motoszkálásra ébredtem, s nagy ásítozások és nyújtózkodások közepette vettem erőt magamon, hogy felkeljek. Álmosan dörzsöltem a szemem, mikor kifele tartottam. Egy pillanatra meg is torpantam, mert fenséges illatok álomszerűek voltak. Ugyanakkor anya ezerrel pörgött a konyhában éppen úgy, ahogy otthon szokott.

- Anya? Te már fenn vagy? – meglepődéstől kicsit feljebb csúszott a hangom.

- Igen, kicsim. Gyere, készítettem reggelit. – a legnagyobb természetességgel mosolygott rám anya, és jó pár hosszú percig az az érzésem támadt, hogy otthon vagyok.

- Pont, mint otthon. – míg helyet foglaltam, hiányérzetem támadt. - Rose?

- Már elment. Reggeli után. A barátjával találkozik, de szívesen velünk ebédelnek.

- Remek, majd akkor később felhívom. – aztán falatozni kezdtem a fenséges reggeliből.

- Mit csinálunk ma? – kíváncsiskodott anya, nem bírtam mosolygás nélkül megállni.

- Mihez van kedved?

- Szívesen megnézném a várost vagy azokat a helyeket, amiket te szeretsz.

- Jó, ez tetszik. Akkor teszünk egy kört, amerre járok nap, mint nap. Közben pedig beszélgetünk, jó?

- Jól van. de nincs, miért aggódnod, minden rendben van.

- Ne kábíts, valahogy ne tudom lehinni. Teljesen váratlanul megjelensz, ráadásul apa nélkül, mit kéne hinnem?

- Akkor sem az van, amit te gondolsz.

- Mond el, hogy tudjam, és ne csak gondoljak valamire!

- Tényleg váratlan volt az utazás, amolyan hirtelen felindulásból. Apáddal mostanában sokat veszekszünk, a legapróbb dolgokon is és besokalltam, elegem lett. Semmi sem jó úgy, ahogy az elmúlt húsz évben volt. Aztán fogtam magam és jöttem, át sem gondoltam mit teszek.

- Veszekedtetek? – még mindig itt tartottam, mert a mindig nyugodt, összetartó szüleimről nehezen tudtam elképzelni, hogy ilyesmire képesek.

- Talán egy kicsit én is túlzásba estem. Azt hiszem, az elmúlt időszakban nem jutott egymásra elég időnk. Mindenki a maga dolgaival volt elfoglalva és nem beszéltünk egymással, időt sem hagytunk a másiknak. Úgy gondolom, hogy ez a távolság jót tesz nekünk. Átgondoljuk a dolgaink, remélem a hibáink is, és ha hazamegyek, akkor meg mindent meg tudunk egymással higgadtan beszélni. Jaj, drágám, ezért nem akartam részletezni, mert látom rajtad, hogy emészted magad.

- Mit kellene gondolnom vagy éreznem? Nem is tudtam, ezekről.

- Neked nem is kellette, hiszen ez a mi dolgunk apáddal. - Anya végül megölelt, de mégsem éreztem magam jobban sem a szavaitól, sem az öleléstől. – Gyere, inkább nézzük meg a várost! Kapcsolódjunk ki, ha már hétvége van!

A beszélgetésünk után aztán tényleg nyakunkba vettük a várost. Sétáltunk a jellegzetes new yorki tömegben, metróztunk is. Elsőként az egyetemnél álltunk meg, a közelében lévő kávézóban frissen főtt kávét vettünk magunkhoz, hogy még könnyebben folytathassuk az utunk. Anyával végig beszélgettünk, meséltünk és jól éreztük magunkat. A kedvenc boltjaimba is beugrottunk, sőt még néhány szép darabbal is kiegészítettem a ruhatáram. A sorok között válogattunk, egy kissé el is szakadtam anyától, mikor megszólalt a mobilom. Fél kézzel ügyeskedtem elő a telefonom, majd anélkül, hogy a kijelzőre néztem volna, felvettem és a fülemhez szorítottam.

- Szia! Pont rád gondoltam! – szóltam bele vidáman, míg egy szexis ruhát választottam ki.

- Érdekes fordulat. – egy kissé elgondolkodóan érzéki hanggal búgott a férfihang a vonal túlsó oldalán. Olyan szinten ledöbbentett, hogy kis híján mindent eldobtam a kezemből, és a telefon is csak csodával határos módon nem esett le. – Akkor most rögtön ide tudsz jönni! – váltott át parancsoló üzemmódba.

- Eric. – nyögtem fel, mert egyből úgy éreztem, mintha rajtam tartaná már most a kezeit. Pedig azt hittem, hogy legalább a hétvégét megúszhatom, és nem kell találkoznom vele, nem leszek a közelébe.

- Ne húzd az időt, gyere! – egyre mérgesebb volt, és tudtam, ha nem csinálom azt, amit mond, akkor sokkal jobban megkeseríti az életem.

- De hova? – suttogtam, miközben óvatosan körbenéztem, hogy senki se hallja a beszélgetésem. – A szállodába?

- Nem, a lakásomra. Elküldöm a címet. – aztán már ki is nyomta a telefont. Pont ebben a pillanatban jelent meg Rose Jeremy-vel az oldalán.

- Jenna, jól vagy? – súgta oda nekem Rose, mikor üdvözlésként megölelt. – Nagyon sápadt vagy.

- Rose, egy-két órára le kéne lépnem.

- Ő hívott? Találkozni akar veled? – csak bólintottam, mert semmi erőm és kedvem nem volt magyarázkodásba bonyolódni.

- Igen, csak a mamát addig le kéne foglalni.

- Legyen. – sóhajtotta színpadiasan Rose. – Mi lenne, ha megnéznénk az én kedvenc helyeim? Persze, ha van kedved hozzá? – hallottam, ahogy a legjobb barátnőm megoldja a dolgot, addig gyorsan pötyögni kezdtem „Legkésőbb egy óra múlva ott vagyok. J”

***

Boldog mosollyal tárta szét karjait a férfi, a lány pedig egy nagy lépéssel a karjaiba vetette magát. Egy hosszú pillanatig egymás szemébe néztek, majd lassan közelítettek egymáshoz. Az ajkaik mégis szikrázva találtak egymásmásra. Egyre tüzetesebb és lendületes játékba kezdtek, s teljesen megfeledkeztem arról, hol is vannak. A férfi egy könnyed mozdulattal az ölébe emelte. A hosszú kecses lábak bilincsként szorultak a férfi csípője köré, és szorosan a férfi nyakát ölelve kapaszkodott a lány, aki egyre szenvedélyesebben merült el a csókolózásba. A férfi tüdejéből elfogyott a levegő, így némi fájdalommal vált el a puha és mézédes szájtól.

- Megőrjítesz, te boszorkány! – Felnyögött fel a férfi, mire halk kuncogás rázta a lányt. Az ajkaik újra egymásra találtak, s őrjítő tempóban szabadultak meg a ruháiktól. Nem törődve, éppen hol vannak, nem kellett ágy sem, az alacsony szekrény is éppen megfelelt. A férfi a lányt a tetejére ültette, s szélesre tárta a lábait. A lány teljesen benedvesedett, és a férfi amúgy sem bírta volna tovább türtőztetni magát. Vad szenvedéllyel vette birtokba a lány testét, s ugyanezzel a lendülettel kezdtek egymásba kapaszkodva mozogni.

Eric levegőért kapkodva, ült fel az ágyban. Zihált, mert olyannyira valóságos volt az álma. Nem ismerte fel a helyet, sem az álmában látott nőt vagy éppen önmagát. Mégis tudta, hogy ő volt az. Szeretkezett, nem is akárhogy. Szenvedéllyel, csakhogy nem a rá jellemző birtoklással ötvözve, hanem érzelmekkel telve. Ez pedig egy cseppet sem tetszett neki. Nem akart szeretni, nem akart szerelmes lenni. – A szerelem nem más, mint színtiszta fájdalom. – morogta maga elé. Egyből a legutóbb olvasott angol író, Adam J. Jackson, sorai jutottak eszébe. – „A szerelmet érdemtelenül értékelik olyan magasra, a szerelem csak fájdalmat és szenvedést okoz.” – Egyet értett, mélységesen. Sőt ezt a baklövést egykor elkövette. Szerelmes volt, nem is akármennyire. De egy életre megtanulta, soha többé nem fog szeretni. Soha nem lesz szerelmes.

Felkelt, megmosakodott és felöltözött. Azonban a tökéletes öltöny, ing és nyakkendő helyett egyszínű fehér pólót, fekete melegítő nadrágot és edzőcipőt választott. A reggelit kihagyta, nem volt étvágya, csak egy palack vizet vett magához és a saját edzőtermébe tartott. A legmodernebb és a legdrágább gépek sorakoztak fel egymás mellett úgy, hogy minél kedvezőbben legyen kihasználva a tér. A terem egyik oldala sötétített üvegtáblákból állt, míg egy másikon pedig hatalmas tükrök voltak felszerelve. Elsősorban Elsey izzasztotta magát itt hosszú órákon keresztül, azonban olykor Eric is kedvet kapott, hogy a futópadot gyilkolja. A magával hozott üveget az üvegtartóba csúsztatta, aztán megnyomta az indító gombot. A rendszer működésbe lépett, a gombok rövid nyomkodásával beállította a szükséges funkciókat, aztán először sétával kezdett amolyan bemelegítésnek. Ezt követően nagyobb sebességre kapcsolt.

A férfi hiába futott, mégsem menekülhetett önmaga elől. A pólója teljesen átázott, a haja is csatakos volt, és rettentően zihálva kapkodta az éltető oxigént. Ismét nyomkodta a gombokat, s egyre lassuló ütemre váltott a futópad, ezzel összhangban Eric először kocogott, majd szaporán sétált, legvégül pedig normál lépésekkel követte a szalagot. Miután megállt a pólója aljával törölte végig a homlokát, ezt követően az üvegéért nyúlt. Visszasétált a nappaliba, addigra már olyannyira normalizálódott a légzése, hogy telefonálni is tudott. Egyre jobban kellett neki a társaság, Jenna pedig pont kapóra jött. – Úgy is van még egy befejezetlen ügyük.

Meglepően hamar elérte a célját, ami elégedettséggel töltötte el. Úgy érezte, hogy lassan kezdi betörni a lányt. Nem is gondolkozott, mikor magához hívta fel, csak gyorsan elküldte a címet. A nem sokkal később érkező sms még jobb kedvre derítette, mert a kezében volt a bizonyíték, hogy Jenna nem sokáig húzza az időt. Eric úgy döntött, hogy egy későre sikerült ebéddel kezdenek, s utána majd kiderül, hogyan folytatódik a nap. Sikerül-e időt szakítani az ebédre, vagy amint beteszi Jenna a lábát a lakásba egyből leteperi. Azonban, míg a lány meg nem érkezik, addig rendbe hozza magát. Megszabadult az izzadt pólótól, nadrágtól, zoknitól és végül a boxertől. Egy szálkás férfi nézett vissza a tükörből, ahogy elhaladt előtte a zuhanykabin fele tartva. A zuhanyt követően, ami felért egy felüdüléssel ismételten laza szerelést vette magára. Csak egyetlen farmerbe bújt, a felső testét szabadon hagyta. A haját éppen csak átdörzsölte, mikor megszólalt a lift jellegzetes hangja.

- Eric? Eric? – tétova hang szállt a levegőben, így csibészes mosollyal sétált a lány elé.

- Jenna! – a férfi elégedetten nézett végig a lányon, míg Jenna meglepetten Eric-en. Azelőtt még sosem látta ilyen szerelésben. Csak öltönyben vagy csak meztelenül. Jenna egy vérlázítóan szűk farmerben, balerina cipőben és egy kellemesen dekoltált felsőt viselt.

- Itt vagyok. – suttogta a lány, s mindent elkövetett azért, hogy ne Eric felsőtestén legeltesse a szemét.

- Tetszik, amit látsz? – a férfi kéjsóvár hangon beszélt. Ki akarta vívni, hogy Jenna beismerje, hogy igenis tetszik neki, amit lát. Csakhogy a lány csak azért sem tett így.

- Elmegy. – morogta, míg teljesen más irányba fordította a tekintetét, pedig nagyon is kedvére való volt a látvány. Pontosan az ilyen pasi volt a zsánere. Magas és szálkás, mint Eric. Határozott jellemű, mint Eric. Szenvedélyes, mint Eric. Az előtte álló férfi talán kívülről tényleg tökéletes képet festett volna, csakhogy Jenna nagyon jól tudta, szeretni egyáltalán nem akar, vagy nem tud.

- Elmegy mi? – Eric magához rántotta a lányt, akinek egyből elakadt a lélegzete. – Akkor azért kapkodod a levegőt mi?

Egymás közelségébe aztán elvesztették a fejüket. Falták egymást, mintha nem lenne holnap. Eric mindent akart, és egyre hevesebben, Jenna pedig élvezettel hagyta magát. A férfi egy pillanat alatt kapta le a lány felsőjét, és fejét a dús keblekbe temette. Csókokkal, harapásokkal a halmok melltartóból kilátszó részét. A lány pedig hátravetett fejjel élvezte, mert Eric keze azon dolgozott, hogy kioldja a farmerjét. A nappaliig jutottak, ahol Eric lerántotta Jenna nadrágját, és a kanapé támlájára ültette a lányt. Először az ujjait mártotta a lányba, érezte a puha izmok erős szorítását, ahogy egyre jobban mozgatta a kezeit. Jenna remegve fonta egyik lábát Eric csípője köré, így kapaszkodott belé. A férfi nem hagyta, hogy a lány elélvezzen a kezei között. Gyorsan kioldotta a farmer cipzárját és néhány simítást követően kőkeményen várta, hogy a lányba bújhasson. Jenna sikítva fogadta magába, határozottan mozdította a csípőjét és a lány hozzá igazodva vonaglani kezdett. Eric csókjaival hintette be a kecses nyakat, a melleket markolta, hogy még jobban fokozza az élvezetüket. Jenna közelebb húzta magához Eric-et, ahogy érezte, hogy az orgazmus egyre közelebb ér hozzájuk. A robbanás pillanatában a férfi ajkaira tapadt. Nem egyszerre élveztek el, Eric még néhány hosszú elnyújtott lökéssel mozgott a gyönyörtől nyöszörögő lányban. Persze ez egy cseppet sem volt Jenna ellenére, mert ahogy izmai egyre jobban összeszorultak a benne mozgó hímvesszőn, úgy lette egyre jobban elnyújtva az orgazmusa. Soha életébe nem tapasztal még ilyet. Aztán megérezte, amint Eric teste is megfeszül, a remegés átfutott rajta és lassan elernyedt, elönti a férfi forrósága, vagyis elélvezett.

Eric még nem húzódott ki Jenna-ból, mikor a lift jellegzetes hangja megszólalt a hátuk mögül. Már nem volt mit tenni, túlságosan gyorsan történt minden. Nem voltak elővigyázatosak és most bekövetkezett a legrosszabb. Rajtakapták őket.

- Eric? – a meglepettségtől és haragtól terhes hang szólította meg a férfit.