Just the way you are 26.

A rögtönzött megbeszélést követően Richard némi új információval a birtokában távozott. Hitt Eric-nek, vagy inkább hinni akart a férfinek, de valahogy a lelke mélyén és legfőképpen azok a képek után nem mert volna megesküdni arra, hogy Eric valóban el tudja kerülni azt a lányt, vagy meg tudja-e szakítani vele a kapcsolatát. Richard már csak a szakmájából adódóan elég jó emberismerettel rendelkezett, melyet csak még inkább kiegészített az évek rutinja és a sokrétű tapasztalat. Ismerte és értette a kifinomult testbeszédet vagy a kimondatlan szavakat, lopott pillantásokat. Ezek alapján pedig egyértelmű volt számára, hogy az a lány sokkal többet jelent a férfinek. Azok az érintések, ölelés és tekintet sokkal intimebb kapcsolatról árulkodott. Azonban Richard tudta a dolgát, éppen ezért nem kérdezett, csak hallgatott és csendben távozott. Bár erősen fontolgatta, hogy személyen is elbeszélget a lánnyal, legfőképpen az után, ha már kellőképp utánanézett.

 Eric és William egyedül maradtak az irodában. Eric túlságosan szótlan volt, még mindig az ablak felé fordult és mereven bámult kifelé. Hiába szegezte a fenséges manhattani kilátásra, mégis inkább teljesen a gondolataiba süppedt, s nagyon úgy tűnt, hogy nem akar beszélni. Az iménti kijelentése folyamatosan visszhangzott a fejében, hiszen most csapódott le igazán a kijelentés értelme. – Megszakít minden kapcsolatot Jenna-val. – Hirtelen a tudattól, mely szerint többet nem érintheti, nem csókolhatja, vagy éppen nem élvezheti a lány teste adta örömöket, fizikai fájdalmat érzett. Sosem hitte, hogy ez vele is megtörténhet, hogy ilyen mértékben függhet valakitől.

- Nagyon eltökélt vagy. De betartod az elhatározásod? – gondolkodott hangosan William. Eric összerezzent a barátja szavai hallatán, de igyekezett rezzenéstelen ábrázattal válaszolni.

- Megtartom a szavam. – hidegen ejtette ki a szavakat, közben a keze automatikusan ökölbe szorult. William bólintott, bár gondolatban még hozzá tette, hiszi, hogyha látja.

- Elárulod, mit tervezel? Vagy ki volt a szerencsés fickó, aki gazdagabb lett egy veréssel?

- Egy senki, kár a szót fecsérelni rá. – legyintett Eric, remélve eltereli a témát.

- Legyen, de akkor legalább azt magyarázd el nekem, miért mentél bele ekkor esztelenségbe? – faggatózott tovább William, mert rosszat sejtett. Egyszerűen nem tudott rájönni, mi volt ekkora hatással a barátjára.

- Jenna miatt. – bökte ki Eric, majd kényelmesen igyekezett helyet foglalni. Bár az első pár mozdulattal sikerült megint fájdalmat okoznia saját magának.

- Tudhattam volna. Megint a farkad irányított. – dünnyögött az orra alatt William és a szemét forgatta.

- Kösz a bizalmat. – fintorgott egyet Eric, majd folytatta. – Lehet, hogy a farkam vezet, de akkor sem vagyok akkora mocskos féreg, hogy megerőszakoljak egy nőt. Legfőképpen Jenna-t nem. – Eric keze ismét ökölbe szorult, s szinte érezte minden korábbi ütését, sőt a tenyere is egyre jobban viszketni kezdett.

- Eric, ha igazat beszélsz, akkor sem ez az elintézési módja. Ezért van a rendőrség, a feljelentés. Erre nem gondoltál?

- Persze feljelentést tenni. Bekísérem Jenna-t olyan állapotba, és mikor faggatni kezdi, kiderül pénz fogad el a szexért cserébe. A végén nem áldozat, hanem bűnbak lenne. Hát kösz ezt azért nem kéne!

- Jól van, ebben igazad van. – helyeselt William, ahogy jobban belegondolt Eric válaszába. Aztán kicsit rosszul is érezte magát a reggeli beszélgetés miatt. Talán nem éppen a legjobbkor adott hangot a csalódottságának. - Bár nem tartozik rá, de pont ma akartam vele közölni, hogy nem vagyok hajlandó tovább a játékszere lenni. – ugyanakkor most nyerte el a teljes értelmet William fejében a lány kijelentése. S mint egy végszóra halk kopogás törte meg a két férfi között kialakuló csendet. Aztán a kinyíló ajtóban megjelent Jenna.

- Most megyek dolgozni. – szedte össze magát William. – Később még beszélnünk kellene a szerződésekkel kapcsolatban.

- Később! – sürgetve bólintott Eric, majd tekintete egyből Jenna-t kereste.

Jenna néhány pillanat erejéig William felé fordult, majd miután a férfi becsukta maga mögött az ajtót közelebb sétált a hatalmas asztalig. Eric nem bírt betelni a látvánnyal, s már most ostorozta magát a könnyelmű kijelentése miatt. – Még hogy távol tartja magát ettől a csodától? – kérdezte magától, ahogy a szemei végigjártak Jenna-n. Az izgalom egyre jobban fokozódott benne, ahogy gondolatban már vetkőztette a lányt. A kecses bokától a puha combokig járt gondolatban a keze. Érezte a hamvas bőr érintését, és a lány édes ízét a szájban. A lány tétován állt az asztal túloldalán, s a közöttük lévő távolságot Eric orvosolni akarta, így hirtelen akart felpattanni a helyéről. Azonban megfeledkezett a sérüléseiről, s felszisszent.

- Eric, minden rendben? – Jenna nem kevés aggodalommal nézett végig a férfin, aki nagyon élvezte a helyzetet és ezen felbuzdulva kicsit rájátszott a dologra. – Biztosan meghúztad néhány izmod túlságosan szenvedélyesre sikeredett viszontlátás alkalmával. – motyogta Jenna, talán akarta, talán nem, de Eric tisztán értett minden egyes szót.

- Csak nem féltékeny valaki? – Jenna elé lépett, s derekára csúsztatta a kezét. A lány nem húzódott el, nem lökte el Eric-et, aki így huncut mosollyal magához húzta, míg az asztala szélt el nem érte és meg nem tudott rajta támaszkodni.

- Még hogy én? – felháborodottan csengett Jenna hangja, ami igencsak Eric kedvére volt.

- Akkor mi, ha nem féltékeny? – incselkedett a férfi, de úgy tűnt, hogy a lány egyre kevésbé vevő erre.

- Elégedett. Ezek szerint kibékült a feleségével, Mr. Packer.

- Imádom, mikor ennyire hivatalos vagy. Gyerünk, búgd még a szexi hangodon, a fülembe! – követelte Eric, s még közelebb húzta magához a karcsú testet, aztán megint felnyögött.

- Mit művelt magával, Mr. Packer? – Jenna eleget tett részben a férfi kérdésének, s meggondolatlanul Eric mellkasára fektette a kezét. – Meggyötört a feleséged?

- Hagyjuk ki ebből őt. – Erik a lány kezére csúsztatta a tenyerét. – Ne foglalkozz vele! Nem ő volt. Inkább azt áruld el, hogy érzed magad? A tegnap után. – gyengéden cirógatta a lány kezét, karját.

- Eric, ne! Ne hízelegj, nem kell! – fordult volna el Jenna, csakhogy a férfi megakadályozta benne.

- Jól van, nem erőltetem, ha nem akarsz róla beszélni. – engedte el végül a lányt, aki egyből hátrált egyet. Elfordult a férfitől, nem nézett rá, sőt hátat fordított neki. – De nyugodj meg, az a mocskos szemétláda soha többé még csak rád sem fog gondolni. – Eric Jenna hátához simult, de a lány kiszakította magát az ölelő karok közül.

- Te? – Jenna fejében összeálltak az események, s most már teljesen tiszta lett a kép előtte. – Miattad rúgtak ki engem! Ki kérte egyáltalán, hogy beleavatkozz? – Jenna egyre kevésbé tudta kontrollálni magát, de azért ügyelt arra, hogy a hangja a tágas irodán belül maradjon.

- Senki, de akkor sem hagyom, hogy kezet emeljenek rád. – vágott vissza a férfi. – Te csak az enyém lehetsz!

- Nem, tévedésben vagy. Neked köszönhetően kirúgtak, úgyhogy ezzel vége a pályafutásomnak. Egyúttal ez azt is jelenti, hogy semmivel nem tartozom neked. Többé nem kell, hogy a játékszered legyek. Élvezd csak a piszkos kis játékaid a feleségeddel! Részemről ennyi volt! Mi végeztünk!

Eric köpni-nyelni nem tudott Jenna hirtelen jött hevessége miatt. Úgy darálta le a mondanivalóját, mintha egy tornádó söpört volna végig az irodán. Persze ez a hevesség izgatta Eric fantáziáját, és egyre nagyobb kedvet érzett arra leteperje a lányt. Bár megszólalt a fejében a vészcsengő, hogy inkább állítsa le magát. Nem akart még többet rontani a helyzetén, hiszen nem tudhatta Jenna hogyan viselné el a szexuális töltetű közeledést. De Eric erre már nem jöhetett rá, mert a lány a mondanivalója elhadarását követően sarkon fordult és szinte futólépésben távozott Eric irodájából és egész nap nem is látták egymást.

***

Egyszeriben merész lettem, legfőképpen úgy, hogy már semmi vesztenivalóm nem volt. Kimondtak kerek perec, amit gondoltam és angolosan távoztam. Természetesen miután elhagytam Eric irodáját úgy éreztem, hogy mente fel tudnék robbanni. Eric volt az, aki elintézte, hogy Roxan kirúgjon. Leginkább amiatt voltam mérges, mert hálás voltam az elbocsátás miatt. Ez dühített, hogy képtelen voltam dühös lenni Eric-re, s ráadásul már a közelsége is megbolygatta az érzékeimet.

Egész nap a munkába temetkeztem még csak esélyt sem akartam adni Eric-nek, hogy elcsábítson. Nem, elhatároztam, hogy nem hagyom magam, nem játszhat velem innentől kezdve. Bár az egy cseppet sem tetszett, hogy a nap második felében William úgy viselkedett, mint egy kezes bárány. Nagyon érdekelt, de nem merten rákérdezni, mi a fenét mondott neki Eric, mert azzal csak még inkább rontottam volna a helyzeten. Így egy darabig zavart, majd lassan a nap előre haladtával lassan megszoktam, míg végül el nem érkezett a munkaidőm lejárta.

Puskából lőttek ki, mielőbb kikerüljek ebből a bűvös vonzáskörből. Elegem volt mindenből, ráadásul még Chad is számít rám. Szinte minden porcikám tiltakozott ez ellen a találkozó ellen, csakhogy az az parányi rész valamiért mégis meggyőzött, hogy menjek el. A Delante étterembe hívott, amely ugyancsak az elit egyik közkedvelt helyének számított. Legalább kétszer, de lehet háromszor átgondoltam, mit vegyek fel. Ezúttal a szolid szépségem igyekeztem kihangsúlyozni. Mégis csak nőnek nézzek ki, de ne mindjárt a szex jusson Chad eszébe, ha rám néz. – Ez hülyeség, úgysem fog másra gondolni, és úgyis erre a végkifejletre hajt. – állapítottam meg magamnak a tényeket, hogy legalább kismértékben, de felkészüljek az este alakulására. Aztán egy utolsó pillantást vetettem magamra a tükörbe. Felöltöztem, a hajam megcsináltam, sminkeltem is. Minden rendben volt, így a kabátomért nyúltam, meg a táskámért. Nem tudom, miért vagy mi hajtott, de visszaléptem a fürdőbe, s a kis szekrény fiókjából néhány tasak óvszert süllyesztettem a táskámba. Nagyot sóhajtottam, s végül mégis útnak indultam.

Nyolc után néhány perccel sikerült csak megérkeznem, mivel pokolian nehezen tudtam taxit szerezni, pedig semmit sem utáltam jobban, mint késni. Azonban nem úgy tűnt, mintha Chad olyan régen várna rám. A tekintetem egyből kiszúrta az ismerős arcot. Volt benne valami csábító titokzatosság, ahogy az italát kortyolta. Mosolyognom kellett, ahogy felmértem. Öltönyben feszített, amitől mintha még idősebbnek hatott volna és kifejezetten jól állt rajta is. Igazi úriember módjára viselkedett, ráadásul amint meglátott bókolni kezdett. S mikor megrendelte a pezsgőt egyre biztosabb voltam benne, hogy nem ok nélkül mentem vissza a fürdőbe a színes tasakokért.

***

Chad halvány mosollyal üdvözölte a manhattani látképet. Most jött rá igazán, hogy bejárhatja a világot, mégis ez az otthona. Volt néhány lakása, esetenként villája a világ számos pontján, hiszen sokat utazott az üzlet miatt, ugyanakkor befektetésnek sem volt rossz. Azonban egyik sem tudta visszaadni számára az otthon igazi nyugalmát úgy, mint az előkelő toronyház tetőlakása. Azonban az elmúlt napokkal a háta mögött azt is felismerte, hogy hiába érkezett haza, ha a szeretett nő nincs vele. Az utolsó elsuttogott vallomás jutott az eszébe, aztán az elválás fájdalmas pillanata. A következő képnél, mely elméjébe furakodott egyenesen a szívébe nyílalt a hiány és a féltékenység maró érzése. Minden erejével igyekezett elhessegetni azt a képet, amelyben a férj üdvözli a feleségét vagy eme kedves gesztusnak a folytatását.

A férfi nyugtalansága azóta tartott, hogy elváltak a reptéren. Miután haza érkezett először egy pohár italt töltött magának, majd a postája áttanulmányozásával folytatta. Elégedetten mérlegelte, hogy az asszisztense mindent úgy csinált, ahogy meghagyta neki. Chad átfutott rajta, ki küldte az egyes borítékot, azonban meggondolta magát. Nem nyitott ki egyet sem, inkább az íróasztalán hagyta őket, s letusolt. Mostanra volt olyan állapotban, nem vágyott másra, csak az ágyára. Álom nélkül, mint akit fejbe vertek, úgy aludt, amit egyáltalán nem bánt, hiszen így a rémképek sem kísértették.

Chad hajnalban ébredt fel, s némi Ébredése után először a mobilja után kapott. Remélte, hogy legalább egy üzenet várja, elegendő lett volna ez is. De csalódott, mert sem hívás, sem üzenet nem várta. Hirtelen ötlettől vezérelve hívást kezdeményezett, csakhogy egyből a hangposta jelentkezett be, így csak egy könnyű mozdulattal félre hajította a telefonját. Felöltözött, s hogy az egyre növekvő feszültségét levezesse a saját bejáratú edzőtermébe vonult. Természetesen magával vitte a telefonját, azonban akitől igazán várta azt a hívást, egyedül ő nem jelentkezett. Sorra érkeztek az üzleti hívások, így még az edzését is meg kellett szakítania. Aztán míg levegőhöz jutott újra és újra hívni próbálta Elsey-t, aki még mindig nem jelentkezett. A férfi egy kis társaságra vágyott, figyelem elterelésre. Legfőképpen azért, mert egyre inkább Elsey körül forogtak a gondolatai.

- Helló, Jenna! – gyorsan tárcsázott, még mielőtt meggondolhatta volna magát.

- Chad, micsoda meglepetés. Jó régen hallottam felőled. – az ismerős hang elfeledettnek hitt emlékeket csalt elő a férfi tudatalattijából.

- Sokat utaztam, viszont mostanában elég magányos vagyok. Egy kis társaságra vágyom. – vallotta be a férfi, s remélte, hogy nem visszautasításban lesz része.

- És pont rám gondoltál? Micsoda megtiszteltetés.

- Pontosan. Találkozzunk a Delante-ban! Vacsorázzunk, aztán majd alakul az este. – Chad érezte a visszakozást a lány hangjában, ezért inkább lehetőséget sem adott neki.

- Chad valamit el kéne mondanom.

- Nyolckor várlak, ne késs! Most rohannom kell! Este visszatérünk a mondanivalódra! Csók!

Az este nyolc úgy tűnt Chad számára, mintha pillanatok alatt elérkezett volna. Teljesen lefoglalták az üzleti dolgok, amiért kellően hálás is volt. Nem sokon múlt, hogy végül elkéssen, de végül Sabine figyelmeztetésének köszönhetően időben el tudott indulni. Sofőrrel érkezett, s a távozást is így tervezte, ezért mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül kérhetett a legkitűnőbb whiskyből, míg partnerére várakozott. Jenna percekkel később meg is érkezett. Chad csodálattal nézett végig a felé közeledő szépségen. Testhez simuló ruhát viselt, mégis sokkal inkább hatott elegánsnak, mint közönségesnek. A haj fel volt tűzve, de egy-két rakoncátlan hajszál elszabadult s játékosan hullott a kecses nyakába.

- Lélegzetelállítóan nézel ki! – bókolt Chad, mire a lány könnyeden legyintett.

- Csak hízelegsz. – Jenna mosolyogva hajolt közelebb a férfihez, aki könnyed csókot lehelt az arcára. Chad udvariasan segített leülni a lánynak, majd egyből a pincért hívta.

- Egy üveg pezsgőt kérnénk, és az étlapot. – a pincér bólintott, majd gyorsan távozott is. – Ugye megfelel?

- Igen, nagyszerű. – Jenna kissé kényelmetlenül érezte magát, ez feltűnt a férfinek és igyekezett segíteni, hogy a lány mielőbb feloldódjon. Önkénytelenül jött a mozdulat, Jenna keze után nyúlt. Finoman rá fektette a tenyerét a lány kézfejére, s a férfi a hüvelykujjával simított végig a lány puha bőrén.

- Egy üveg Crystal. – lépett az asztal mellé a pincér. – A legkiválóbb pezsgőn. Tölthetek?

- Igen, köszönjük! – biccentett Chad. – Igyunk az ismételt találkozásra.

- Egészségünkre! – finoman koccantak össze a poharak és halvány mosolyt váltottak, és belekortyoltak a fenséges nedűbe.

A következő pillanatban mindkettőjük tartása megfeszült. Akaratlanul került a látóterükbe az éppen érkező pár. Vonzotta mindkettőjük tekintetét a pár, és szótlanul figyeltek mindketten.

- A sors fintora. – gondolta keserűen Chad, ő tért magához elsőként a látottak alóli sokkból. S egyből Jenna keze után nyúlt, merész és jól látható volt a gesztus, és még kifejezőbb. A lány nem ellenkezett, inkább ismét a szájához emelte a poharat és kecsesen kortyolt belőle. Valahol örült neki, hogy Chad kimondatlanul is a legmegfelelőbb manővert hajtotta végre. Egyikük sem tudta elengedni magát, mert magukon érezték a perzselő tekinteteket. S mindkettőjük fejében hasonló gondolatok jártak, és egyre jobban formálódott egy lényegre törő kérdés. - Ki lép először?

***