Just the way you are 28.

Elsey zavartan sietett vissza az asztalukhoz, még mindig remegtek a térdei, mikor helyet foglalt. Próbálta minél előbb összeszedni önmagát, azonban ez egyáltalán nem sikerült. Az asszony mire kicsit rendezte volna a vonásait, szemtanúja volt annak, hogy Chad néhány pillanattal később, ráadásul kézen fogva távozott egy másik nővel. Olyan érzés volt kettőjük látványa, mintha egy kést forgattak volna meg a szívében. Megértette és felfogta, hogy egyáltalán nem Eric mellett van a helye, azonban most teljesen úgy érezte, elkésett. Elsey szinte érezte magán elhatalmasodni a kétségbe esést, miközben a fejében a férfi szavai. - Ha végre döntöttél, akkor gyere át hozzám, tudod a címem! - Ahogy szüntelenül ismétlődtek a szavak csakis egyetlen dologra tudott gondolni. – Elkésett, elvesztettem. – Nem csodálta, amennyire rossz volt neki egy másik nővel látnia a férfit, úgy annak azt tudomásul venni, hogy a férjével mutatkozott. Elsey hirtelen kapta fel a fejét, mert már abban sem volt biztos, hogy gondolta vagy kimondta az eszmefuttatását. Akkor nyugodott meg, mikor felfedezte, hogy Eric hozzá hasonlóan elgondolkozva szorongatta az üres whiskys poharát.

- Indulhatnánk? – kérdezte csendesen a nő, mire a férje felkapta a fejét. – Nagyon megfájdult a fejem, azt hiszem kezdődő migrén. – tette hozzá gyorsan, hogy még véletlenül se kelljen később magyarázkodnia. Bár tényleg megfájdult Elsey feje, kivételesen nem a migrén volt benne a fő ludas.

Eric nem kérdezett vissza, bőven beérte az eddig elhangzottakkal. Aztán automatikusan intett a pincérnek a számlát kérve, hogy mielőbb indulhassanak, mert már neki sem volt egyáltalán kedve parádézni. Valahol a lelke legmélyén még hálás is volt ezért a francos migrénért, mert így csendben elmerülhetett a saját gondolataiban, melyek egyértelműen Jenna körül forogtak. Miután rendezte az anyagiakat felsegítette Elsey-t, sőt kezét a nő derekára csúsztatta. Így sétáltak a rájuk várakozó limuzinhoz.

A házaspár csendben ücsörgött egymás mellett, mindenki a maga kis világával volt elfoglalva. Mindkettőjüknek megvolt a maga problémája, melyre bőszen kutatta a megoldást. Egyikük sem gondolta, hogy a kutatott megoldás ott van az orruk előtt, minden olyan egyszerűen megoldható lenne, ha végre színt vallanának. Azonban mindenkinek megvolt a kis piszkos titka, amelyet őrizgethetett. Elsey félt, sőt rettegett a következményektől, amelyek rá várnának, ha bevallaná a kalandját Chad-del és elhagyná Eric-et. Nem is maga a válástól félt, mert tulajdonképpen sem gyermekről, sem vagyonról nem kellene dönteniük. Azonban a férfiúi hiúság, büszkeség biztosan elmérgesedő helyzetet eredményezne, ha felfedné, hogy Eric-et pont a legnagyobb vetélytársa miatt hagyná el. Nem is igazán kettőjük között generálna igazán nagy feszültséget, hanem inkább a társasági életben, mellyel garantáltan hosszú időre beszédtémává válnának. Elsey ettől pedig egyenesen iszonyodott, hiszen még most is, így évek multán is tisztán emlékezett, mekkora port kavart a megjelenése a semmiből, majd pedig a házasságuk is hasonló következményekkel járt. A néhány évnyi házasság utáni válás pedig igazi csemege lenne ezeknek a fehérmájú nőszemélyeknek.

Eric néhányszor felnézett a feleségére, azonban fáradt, szinte szomorú tekintete láttán inkább meg sem szólalt. Egyiküknek sem volt kedve sem beszélgetni, vagy bármi mást csinálni. Így miután hazaértek mindenki ment a maga dolgára. Elsey egyből vetkőzni és zuhanyoz indult, míg Eric ezúttal kihagyta a vizes kitérőt, s inkább magára kapott egy pólót és boxert, aztán elhelyezkedett az ágyban a saját oldalán. A férfi érezte, ahogy besüpped az ágy, s a felesége is elhelyezkedik. Azonban az ágy és minden azzal kapcsolatos dolog Jenna-t juttatta eszébe. A rémképek csak nem akarták békén hagyni, mert azt a hamvas, édes testet sokkal inkább magának akarta, minthogy más férfi megkaphassa. Akarta, vissza akarta kapni, ami őt megilleti, ezért már tudta, másnap mit fog tenni.

Elsey ahogy töprengett úgy egyre kilátástalanabbnak látta a dolgokat. Elcsüggedve az utolsó reménysugárba kapaszkodva készülődött lefekvéshez. Belebújt a selyem hálóingébe, aztán nyugovóra tért. Egy cseppet sem tudott nyugodtan aludni, többet volt ébren, mint amennyit ténylegesen aludt. Emiatt sem okozott nehezére a férje előtt felkelni. Tudta, meg kell tennie. Cselekednie kell, míg tényleg késő nem lesz.

Óvatosan és gyorsan készülődött össze, pont emiatt is csupán egy sima farmert és könnyű pamut felsőt vett fel. A haját is csak összekötötte, míg balerinacipőt húzott a lábára. Magára sem ismert, ahogy a liftbe lépett. Egyáltalán nem volt jellemző rá ez a viselet a hétköznapokban, ráadásul az utcára meg főleg. Tovább nem foglalkozott vele, amilyen gyorsan csak lehetett, úgy akart túl lenni a rá váró beszélgetésre. A reggeli igazán nagy csúcs előtt sikerült indulnia, így viszonylag könnyen tudott taxit fogni, sőt miután a toronyház előtt leparkolt a sárga autó a sofőrjét busás jutalommal kecsegtetve kérte, várja meg.

Az asszony nagyot sóhajtott, s elszántan indult bevégezni a küldetését. Az álmatlan éjszaka alatt volt ideje végiggondolni a lehetőségeit, s döntésre jutott. A szíve már az indulás elhatározása óta hevesen vert, de mikor belépett a liftbe akkor kapcsolt rá igazán. A gyomra egy nagyot bukfencezett az izgalomtól, majd amilyen kicsire csak tudott összezsugorodott. Ha ez még nem lett volna elég, akkor a pír is egyre jobban elöntötte Elsey arcát, de ennek némileg örült, mert végre letudhatta a napok óta jellemző sápadtságát. Vadul vágtázó szívvel állt meg az ajtó előtt, még utoljára erőt merített, majd kicsit bizonytalanul kopogtatott. Igyekezett várni, türelmes lenni, bár a múló percek egy cseppet sem kedveztek neki. Miután végképp elfogyott a kitartása, újra kopogtatott, immár bátrabban és erősebben. Most végre hallatszott valami motoszkálás a túloldalról. Az ajtó kisvártatva kinyílott, Elsey lélegzete teljesen elakadt. Úgy érezte, hogy egyáltalán nem egy bejárati ajtó előtt áll, hanem sokkal inkább a képzelete játszik vele és egy tükör előtt ácsorog. Mindketten ledermedtek, és egyikük sem tudott megszólalni, sőt megmozdulni sem.

***

- De nagyon is komolyan. Hatalmas és nagyon kényelmes az ágyam, de elveszek benne egyedül…

Az ággyal szembe álltunk, egymást ölelve. Chad nem engedett el, sőt egy pillanat alatt a száját a számra tapasztotta. Gyengéd édes csókok bontakozott ki, azonban bármennyire is szerette volna a férfi a folytatást, le kellett állítanom.

- Talán, ha öt lennél, akkor elhinném. – nyögtem fel, mert bár ajkaitól elváltam, tőle, vagyis az öleléséből nem tudtam kibontakozni. Ráadásul a keze is el kezdett kalandozni, s minden igyekezetével azon volt, hogy a ruhám alá férkőzzön.

- Miért nem hiszel nekem? – huncut vigyorgással még szorosabban vont magához. – Hát nem érzed, mennyire kívánlak. Itt állok vigyázban, neked tisztelegve. – a fülembe búgta azon a pokolian szexi hangján. Tényleg éreztem a nekem feszülő vágyát, mely egyre keményebben meredt.

- Roppant hízelgőek a szavaid, és az is, hogy ennyire felajzott vagy. – felemeltem a fejem és Chad szemeibe tudtam nézni. – Azonban most csak az indulat és a düh beszél belőled. Te nem velem akarod tölteni az éjszakát. Vele szeretnéd. – simítottam végig az arcán, s láttam a szemében megcsillanó felismerést. – Szereted őt, ebben biztos vagyok. – Chad őszinte mosollyal megcsókolta a tenyerem. Igazi lovagias gesztustól, a tekintetétől teljesen ellágyultam.

- Köszönöm. – suttogta ellágyított hangon. – Köszönöm, hogy megállítottál és nem hagytad, hogy még nagyobb őrültségre vetemedjek. – nagyot sóhajtott, mintha végre sikerült volna lehiggadnia.

- Úgy beszélsz róla, ahogy még soha senkit nem hallottam. Irigykedem érte rendesen, elepedek a vágytól, hogy valaki egyszer rólam is így beszéljen. Ennyit jelentsek neki én is. – hangosan ábrándoztam, de valahogy lehetetlennek tartottam, hogy bárki is így érezzen irántam. Egyre világosabb lett előttem, hogy a férfiak többsége csakis a szexre gondol, azért bármire hajlandó lenne, de azon kívül semmire. Ahogy Chad-et hallgattam, egy gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy igen is hiányzik az életemből a szerelem. Az a különleges, az egész testet bizsergető és felhevítő érzés, amely akkor fog el, ha rá gondolsz, ha eszedbe jut, vagy ha a közeledben van. Az a varázs, amely befészkeli magát a bőröd alá, eggyé válik veled, s vele.

- Butaságot beszélsz, bárki a lábaid elé vetné magát. Gyönyörű, okos nő vagy. Fantasztikus test és briliáns elme. – pajkos mosollyal bókolt Chad, de egy cseppet sem bántam, mert legalább jobb kedve lett. – A legveszélyesebb kombináció a pasikra nézve, hidd csak el! És aki nem akarná érted lehozni a csillagokat, az egy vadbarom és azt hagyd ott rögtön!

- Szép is lenne! – csaptam játékosan a vállára, erre mindketten felnevettünk és megölelgetett.

- Gyere, te veszélyes nőszemély! Aludjunk, mert már nagyon késő van, és úgy sem engednélek el már! Úgyhogy tied a baloldal, aztán nem átsettenkedni az éjszaka alatt, csak mert éjszakai nasira van ingered. – elengedett, majd a szekrényhez lépett, ahol pár percnyi katatás után néhány ruhadarabot húzott elő. – Alváshoz pont jók lesznek, ezek kisebb méretűek, úgy volt majd egyszer visszaviszem, mert valaki rohadtul elnézte a méreteket. Mindegy azóta is ott vannak a szekrénybe, de most legalább jó hasznát vesszük. – dőltek Chad-ből a szavak, észre sem vette. Azonban nem bántam, sőt nagyon is jó volt hallgatni őt.

- Köszi. Pont jók lesznek! – megkaparintottam a nekem szánt ruhákat, majd miután a fürdőben rendbe szedtem magam, átöltöztem, akkor visszasétáltam a hálóba.

- Jó éjt, Jenna! – nyomott egy jó éjt puszit a homlokomra, miután bebújtam az ágy nekem rendelt oldalára.

- Jó éjt! – viszonoztam a köszönést. Olyan jóleső volt kinyújtanom a tagjaim, beleheveredni a pihe-puha ágyba. Ahogy átmelegedtem és lehunytam a szemem, pillanatok alatt elszenderültem, arra sem emlékeztem, hogy Chad maradt vagy sem, vagyis tényleg az ágy másik oldalán aludt el vagy másik fekvőhely után nézett.

Jól esett az alvás, kifejezetten pihentető volt. A hátamra fordultam, élvezettel nyúltam végig a puha ágyneműben. Lehunyt szemekkel és teljesen megfeledkezve magamról, s nagyot nyújtózkodtam. Aztán automatikusan rúgtam el magamról a takarót, mire egy fájdalmas hang szólalt meg mellettem.

- Hé, finomabban! – ásítozott nagyokat Chad. – Óvatosabb ébresztést, ha kérhetem.

- Bocsi, csak megszokás. -– a fülem tövéig vörösödtem, mire észbe kaptam.

- Bár kétségtelenül szexis a látvány. - Chad felkönyökölt és újabb ásítás közben nézett végig rajtam.

- Ne kezd már megint! – forgattam a szemeim. – Mi a fene van veletek pasik, hogy a szexen kívül semmi sem marad meg a lökött fejetekben? – vicceltem el a kérdésem.

- Ez mind a ti hibátok. – tiszta férfi nevetés töltötte be a reggeli csendet, aztán játékosan megölelt. – Ti őrjítetek meg bennünket állandóan. Azok a feszülős ruhák, a sok csipke, meg a sok praktika.

- Persze most ezt mondod, de azért ti sem bánjátok, ha kis akcióra kerül sor. Nah meg, ha van egy kis változatosság a dologban. – lassan kikeltem az ágyból, és óhatatlanul nyújtóznom kellett.

- Hm, milyen kis szakértővé váltál. – meglepődtem Chad szavain, bár egyáltalán nem bántóan mondta. Megvontam a vállam, mert minden, amit mondtam igaz volt. S minden puszta megfigyelésből és némi tapasztalatból származott.

- Úgy innék egy kávét! – sóhajtottam, mert végre rájöttem, mi hiányzik igazán a megszokott reggelből.

- Mi lenne, ha főznél egy óriási adagot, addig gyorsan lezuhanyozok? Előbb elkészülök, mint és nyugodtabb is lennél. – csábító ajánlat volt, s mivel nagyon is megfogott az ötlet, ezért egyből rábólintottam.

A felszerelt konyhában pillanatok alatt előkészítettem a kávéfőzőt, s már csak tényleg az isteni finom illatot és a fekete nedűt vártam, mikor amolyan kopogás félét hallottam. Először azt hittem, hogy Chad zörög, de mivel megismétlődött, így az ajtóhoz sétáltam. Természetesen menet közben, ahogy siettem elsodortam a táskám, mivel csak félre dobtam a kanapéra és sikeresen beleakadtam. Az a vacak egyből pofával lefele ért földet, a tartalmát pedig ügyesen kiszórva.

- A csudába! – mérgelődtem, mert minden szanaszét gurult, az a pár darab kis színes csomag is sikeresen landolt. Próbáltam felmarkolni mindent, és csak beszórtam a táskámba, amit a kanapé tetejére hajítottam. Aztán újra megcélozhattam az ajtót. Alig volt pár pillanat az egész, reméltem, hogy még ott érem a látogatót az ajtóban.

Már a számon volt, hogy köszönjek, de egyszerűen megnémultam. Az a személy állt az ajtóban, akire nem igazán számítottam. Legfőképpen korán reggel nem. Elsey döbbenten meredt rám, végigmért és szinte láttam, mi játszódik le a fejében. Ezen a nem kicsit kínos helyzeten az sem segített, hogy Chad törölközőbe csavarva jelent meg, kissé vizesen.

- Szóval hol van a kávém? Már végeztem is! – vidámságából arra következtettem, hogy nem látta, ki áll az ajtóban. Egyet hátraléptem, és ahogy sejtettem, ő is rendesen meglepődött. – Elsey? Eljöttél! – reménnyel telve csengett a hangja.

- El, de úgy látszik későn. – hajtotta le a fejét Elsey. Elindult volna, de Chad maradásra kérte.

- Ne! Várj, beszéljünk! – lépett közelebb Chad, Elsey is felemelte a fejét, s mintha könny csillant volna meg a szemében. A férfi megfogta a nő kezét, beljebb húzta a nappali fele, hogy becsukódjon mögötte az ajtó. Azonban Elsey amint lehetett kiszabadította a kezét.

- Minek? Nyilvánvaló minden. – nyögte ki nehezen Elsey a szavakat, Chad pedig majdnem felrobbant abban az áldott pillanatban.

- Jellemző! – csattan fel és téblábolni kezdett a nappaliban. Mindketten meglepődtünk. – Persze legyek én a bűnbak, hogy rám lehessen kenni az egészet. De az nem számít, hogy Eric-kel mit csináltál. Az abszolút nem mérvadó.

- Most mit szépíted? Megtetted, akkor legalább valld be! Vagy akkor csak valami modern dekoráció része a földön szétszórt gumi? A mögöttem álló lány lenge öltözetben vagy éppen te egy szál törölközőben? – elképedtem, ahogy Chad is, mert nem értette, miről beszél Elsey.

- Bocs, azok az enyémek. A sietségben kiborult a táskám, ezek szerint szét szóródott pár darab. – igyekeztem könnyeden előadni, hogy még véletlenül se rontsak a helyzeten.

- Nem kell magyarázkodnod! – nézett rám Elsey. Most sokkal jobban szemügyre tudtam venni. Gyönyörűnek találtam, nagyon jó alakja, szép arca és különleges vonásokkal rendelkezett. Volt benne valami mélyről eredő elegancia, tartás, amitől kicsit távolságtartónak tűnt. – Tényleg különleges nő lehet, ha meghódította Eric-et és Chad is odáig van érte!

- Szeret téged. – ez volt az a pont, mikor tényleg úgy éreztem, hogy mindenképpen meg kell szólalnom. - Vak vagy, ha ezt nem látod. – Elsey az ajtó fele indult, de megállt, mikor tudatosult benne, hogy neki beszélek. – És talán most nem, de évek múltán egészen biztos, hogy meg fogod bánni, ha elszalasztod ezt az elképesztő pasit. – hirtelen jöttek a szavak, de sikerült elérnem, amit akartam. Elsey-t maradásra bírtam.

- Köszönöm a védelmet, de azt hiszem egyedül is menni fog. – szólalt meg Chad is pár pillanattal megkésve. – Szeretlek, és már annyiszor bebizonyítottam. Ne add fel már most, mert mi egymáshoz tartozunk! Ne mond, hogy nem érzed! – Chad lassan közelítette meg Elsey-t, aki még mindig ugyanott állt. Láttam már korábban is ezt a figurát, ahogy settenkedik a prédájához, majd lecsap rá. Ez esetben Elsey csókja volt az igazi nyeremény. – Jenna, csak egy barát, aki pusztán a társaságával szórakoztatott és helyre tette a fejem. Ennyi, nem történt más. De inkább azt áruld el, hogy minek is köszönhetem a látogatásod?

- Szeretlek. – súgta alig hallhatóan Elsey, mire Chad egy több száz wattos mosolyt villantott, majd mohón kapott a nő ajkai után.

- Jól van, akkor megyek is, mert már így is késésben vagyok! – jobbára már csak a falnak beszéltem, mert az elsöprő csók után egyből a hálószobába zárkóztak. Nagyon is jól tették, mert így éhgyomorral már ez is kissé megterhelő volt. Arra egyáltalán nem voltam rá kíváncsi, hogy éppen mit művelnek egymással. Tippem az lett volna, és díjaztam, hogy a kivitelezés szigorúan zárt ajtók mögött valósul meg. Inkább felkaptam magamra a tegnapi ruhám, és Chad egyik elől hagyott ingét, mert már arra végképp nem maradt időm, hogy hazamenjek átöltözni. Bíztam benne, hogy nem fogják kiszúrni, hogy nem egészen oda készültem, ahova végül megérkeztem. A ruháról azért látszott, hogy nem egy szokványos munkahelyi viselet, ezért is igyekeztem az inggel tompítani a hatást. Chad-nek hagytam végül egy cetlit, hogy majd később beszélünk és hogy kölcsön vettem az ingjét, amit majd visszaszolgáltatok neki valahogy. Ez után aztán gondosan, elég hangosan csuktam be magam mögött az ajtót. Ezzel kívántam jelezni, hogy távoztam. Már a liftben jártam, mikor rájöttem, ez a munkanap sok szempontból lesz hosszú. Nemcsak az éjszakázás és a kávéhiány miatt, hanem feltehetőleg a főnök rosszkedve miatt is…

***