Just the way you are 27.


Eric rosszkedvűen lépett be a lakásba. Egész nap Jenna szavai jártak a fejében, mintha a lemezjátszó tűje megakadt volna, s ugyanazt a dallamot játszotta volna szüntelen. Azonban ez most nem egy kellemes melódia volt, hanem súlyos szavak. – Többé nem kell, hogy a játékszered legyek. Élvezd csak a piszkos kis játékaid a feleségeddel! Részemről ennyi volt! Mi végeztünk! – Egy cseppet sem tetszett a férfinek, hogy végül a lány mondta ki a végszót. Bosszantotta a tudat, s a gondolataiba mélyedve feszegette a nyakkendőjét, amely úgy tűnt megmakacsolta magát és nem akarta elengedni a gazdáját.
- Finoman, így csak kárt teszel benne. – súgta a könnyed hang, mire Eric megpördült. A meglepettsége akkor fokozódott igazán, mikor a felesége odalépett hozzá, és szó nélkül kibogozta az átkozott nyakkendőt.
- Milyen volt a napod? – emelte Eric-re a tekintetét Elsey. Türelmesen várta a választ, s remélte a férje nem lesz egyből ellenséges.
- Hosszú. Úgyhogy örülök, hogy véget ért. – Elsey bólintott, a férfi ezt jelnek vette és folytatta. – Szeretnél valamit, ugye?
- Mivel még nincs túl késő, nem lenne kedved elmenni, vacsorázni. Olyan régen voltunk együtt bárhol is.
- Legyen. – Eric egészen könnyen belement, mert arra gondolt, hogy ez remek figyelemelterelés lesz. – Átöltözöm, és indulhatunk.
Mindketten elegáns öltözéket választottak az estére, természetesen némi lazaságot azért engedélyeztek maguknak. Eric sötét öltönyt választott világos inggel, azonban nyakkendőt nem volt hajlandó kötni. Elsey egy sötétkék ruhát választott, melyet a nyakában megkötött két pánt tartott. A pántok megkötéséhez a férje segítségét kérte, aki néhány pillanat erejéig belefeledkezett a látványba. Egyáltalán nem volt hozzászokva ahhoz, hogy a felesége ilyen merész ruhakölteményeket vegyen fel. Talán a megismerkedésük idején látott rajta ehhez hasonló stílusú ruhát, ezt követően a formás alakját előszeretettel bújtatta kosztümökbe vagy olyan ruhákba, mely elegánsnak mondhatók, de szexisnek egy cseppet sem.
- Piszkosul jól áll rajta ez a ruha. – bukott ki Eric-ből a bók, amit Elsey mosolyogva fogadott.
- Reméltem, hogy ez a régi rongy még rám jön. – simított végig a ruhán, hogy a megfelelő esést adjon neki.
Nagyjából egy órával később helyezkedtek el a limuzin hátsó ülésén. Elsey választotta ki az éttermet, Eric-nek úgy szólván teljesen mindegy volt, hova mennek. De tudta, hogy úgyis egy elit étteremben fognak kikötni. Ez akkor vált teljesen bizonyossá, mikor meglátta a bejárat feletti feliratot. Delante. Éppen csak beléptek az étterembe, mikor a főúr eléjük sietett, s az egyik legjobb asztalhoz kísérte a párt. Eric rossz szokásához híven egyből felmérte a terepet, s mikor úriemberként segített a feleségének leülni, akkor tűnt fel neki az ismerős pár. A gyertyafényben romantikáztak, legalábbis a férfi nem tudott másra gondolni. Összeszorított az állkapcsát, helyet foglalt a feleségével szembe. Dühös volt, hogy Jenna őt lerázta és erre itt parádézik az ellenségével.
- Jó estét kívánok! – lépett mellékjük a pincér. – Joel vagyok, s ma este én állok a rendelkezésükre. Ajánlhatom a séf mai specialitását vagy az étlapokat parancsolják. – Elsey figyelte a fiatal férfi szavait, de Eric teljesen máshol járt.
- Kérem Joel, elmondaná mi a séf ajánlata? – Elsey érdeklődve hallgatta a választ, s összefutott a nyál a szájában. – Eric, neked is megfelel?
- Igen, persze. Jó lesz. – dünnyögte a férfi, bár fogalma sem volt, mire bólintott rá. A pincér bólintott, felírta a rendelést és távozott.
- Lehettél volna egy kicsit kedvesebb is. – nézett bosszúsan a férjére Elsey, aki egyáltalán nem értette, mi ütött a férjébe. – Talán ismerőst láttál?
- Azt hittem. – legyintett Eric, majd az éppen megérkező itala után nyúlt. Elsey pontosan tudta, mit szeret a férje, ezért a kedvenc whiskyt kérte neki.
Eric egyre feszültebbnek érezte magát, legfőképpen olyankor, mikor lopva Jenná-ék asztala fele sandított. Chad a lány kezét szorongatta, kedélyesen beszélgettek, sőt nevetgéltek. Próbált ugyanezt imitálni a feleségével, és arra persze ügyelt, hogy Elsey semmit se vegyen észre. Csakhogy az asszony nem volt ostoba, ráadásul ő is észrevette Chad-et, amint egy másik nővel vacsorázott. Az asszony azonban sokkal jobban uralni tudta az érzelmeit. A fenséges vacsora után, a desszert előtt a mosdó felé indult. Ezt pedig Eric egyből kihasználta, ráadásul szerencséje volt, mivel Jenna-t egyedül találta az asztalnál.
- Mit keresel itt ezzel az alattomos féreggel? – Eric indulatosan szegezte neki a kérdést Jenna-nak. Minden erejét összeszedte, tartotta a szemkontaktust és úgy válaszolt.
- Vacsorázom. – válaszolta hidegen, amivel csak még inkább fokozta Eric indulatait. – Elfogyasztom a finom vacsorát úgy, mint te a feleségeddel.
- Mi közöd van Chad-hez? Hallod, válaszolj! – Eric közel hajolt a lányhoz, mélyen a szemébe nézett. – Tudni akarom!
- Chad egy régi barátom. – Jenna-nak egy cseppet sem tetszett Eric hangvétele, és csak azért is vissza akart vágni, ezért direkt ellágyította a hangját, mintha valami különleges kapcsolat lenne közte és a férfi között.
- Hagyod, hogy megdugjon? Hát efféle barát? – Eric elméjében túlságosan is élénken élt a lány testének emléke minden rezdülésével egyetemben. Attól csak még inkább zabos lett, hogy ezt a testet más birtokolja.
- Ahhoz semmi közöd nincs. A szabadidőm csakis az enyém, semmi közöd, kivel és mit csinálok.
- De nagyon is van. Nem lehetsz másé! – Eric szemei izzottak, mintha a pokol tüze kapott volna lángra.
- Nem, már egy cseppet sincs semmi, ami minket összekötne. Érted? Semmi. Most pedig ha megbocsátanál, kimegyek a mosdóba. Fel kell frissítenem magam.
- Mi még nem végeztünk egymással! – kapta el Eric a lány karját. A férfi legszívesebben megcsókolta volna a lányt, akarta, kívánta, csakhogy minden igyekezete ellenére kicsúszott a karmai közül.
- Szerintem nagyon is. Ne csinálj jelentet! A továbbiakban pedig tényleg csak az irodában lesz munkakapcsolatunk, azon kívül pedig tényleg semmi.
- Nagyszerű. Akkor korlátozzuk a munkakapcsolatot az irodába. – csibészes mosolyra húzta a száját a férfi, mert egészen másra gondolt, mint a lány. – Bármikor szívesen megduglak az irodámban, ahol, és ahogyan szeretnéd.
- Csak szeretnél! Csak nagyon szeretnéd! – Jenna a csípőjét ringatva sétált el Eric mellett. A férfi pedig képtelen volt a formás idomokról levenni a szemeit, s még mielőtt bárkinek is feltűnt volna visszasomfordált a helyére és mérgében egy teljes pohár whiskyt felhörpintett. Vereséget szenvedett, amit nagyon nehezen tudott elviselni, hiszen ő született harcos, aki mindig győzedelmeskedik. Csakhogy ezúttal egy kis fruska túl járt az eszén.


***


Chad lopva figyelte szerelmét, aki káprázatosan nézett ki. Csak az összképet az rontotta, hogy olyan kedélyesen viselkedik a férjével és róla tudomást sem vesz. Fájt a férfinek, és elárulva érezte magát. Emiatt aztán vevő volt a hülyeségre, mely a fejében megfogalmazódott. – Ha Ő ennyire jól elven a férjével, akkor ő miért ne szórakozzon éppen ilyen jól Jenna-val. – Egészen addig kitartott az elhatározás, míg észre nem vette Elsey-t, aki a mosdó fele tartott és követte.
- Ez a női mosdó. – Elsey ennyit bírt kinyögni, mikor észre vette a tükörben, hogy Chad mögé lép.
- Tudom. – Chad nem tétovázott, helyette két hosszú lépéssel szerelme előtt termett, majd a karjaiba zárta. A pillanat tört része alatt találtak egymásra ajkaik. Szenvedélytől túlfűtött csók bontakozott ki kettőjük között, felidézve az egykor az európai hotelszoba elcsattanó, hasonló csókokat. A levegő felforrósodott körülöttük, így még hamarabb csapott le rájuk a légszomj.
- Megőrültél, itt megláthatnak? – Elsey reszketve nézett Chad szemébe. Egyrészt tényleg félt a lebukástól, másrészt színt kellett volna vallania, mit tett a férjével.
- Miért nem vetted fel a telefonod? – élesre sikerült a kérdés Chad-től, de tudni akarta. – Vagy meggondoltad magad? Ennyi volt és kész?
- Ne, ne mondj ilyet, kérlek. – Elsey megremegett a gondolattól, s most nem a megkönnyebbülés jóleső borzongása futott végig a testén.
- Akkor mond meg, mégis mit gondoljak? – Chad továbbra is a karjában tartotta nőt, egy pillanatra sem engedte el. – Itt parádézol a férjeddel, mintha ti lennétek az évszázad legboldogabb párja, mikor néhány nappal ezelőtt még nekem tetted szét a formás kis combjaid. Az én nevem síkoltottad, mikor elélveztél. Szóval?
- Nem tudom! – csattant fel Elsey. – Ezt még sem itt kéne megbeszélnünk!
- Rendben. Legyen úgy, ahogy akarod, ha végre döntöttél, akkor gyere át hozzám, tudod a címem! – egy utolsó csókot akart lopni a férfi, azonban végzetesen ebben a pillanatban nyílt az ajtó. S a rajtakapott pároson is túltett a belépő ámulata.


***


A mosdóba tartottam, szükségem volt egy kis felfrissülésre. Még a legvadabb rémálmomban sem gondoltam volna, hogy pont Eric-kel sikerül összefutnunk. – Pont vele! – mérgelődtem, míg a mosdó fele tartottam. Lendületből mentem, így az első pillanatban, mikor megpillantottam a férfi hátát, majdnem a föld alá süllyedtem volna. Csakhogy felfedeztem a mögötte megbújó női alakot. Mikor beljebb léptem, akkor abban a szent pillanatban szétrebbentek. Chad volt az, ebben egészen biztos voltam, viszont a nő arcát alig láttam. Megtett mindent azért, hogy fel ne ismerjem. S olyan sebesen távozott, hogy még csak megszólalni sem volt időm.
- Chad – lágyan szólította meg, nem tudtam, mi lelte. A mosdón támaszkodott lehajtott fejjel, mellé léptem. Váratlanul elkapta a karom, s megvillantak a szemei. Egymáshoz feszült testtel simultunk össze. Mérges volt, azonban annyira uralkodott magán, hogy véletlenül se mondjon semmit.
- Nah, de kérem! – nyílott újra az ajtó. Egy idősebb hölgy lépett be és rosszallón nézett ránk.
- Igaza van, jobb lesz, ha megyünk! – Chad megragadta a kezem és úgy hozott maga után. Meg sem várta, hogy ellenkezzek vagy esetleg tényleg más dolog intézése miatt használnám a mosdót. Az asztalunkra dobott jó néhány bankjegyet, majd a korábbi tempót felvéve célozta meg a kijáratot. Egy pillanat erejéig elkalandozott a tekintetem és felfedeztem Eric asztalát, de a nagyobb döbbenet akkor ért, mikor a mosdóban látott nő ült vele szembe.
- Lehetetlen. – motyogtam magam el teljesen elképedve.
- Mondtál valamit? – kérdezett vissza Chad, de mégsem fordult vissza.
- Nem, semmit. – ráztam meg a fejem, bár a biztonság kedvéért visszanéztem. Ezúttal Eric a nő derekára csúsztatta a kezét, s úgy indultak el.
Csendben pörögtek a fogaskerekeim, összeraktam a mozaik rendelkezésemre álló darabkáit. Valamiféle elégedettséggel töltött el a tudat, hogy a feleség sem különb Eric-nél, erre szokták azt mondani, megtalálta a zsák a foltját. Aztán a következő pillanatban már inkább az ugrott be, hogy talán közöttük is valamiféle megállapodás van érvénybe. - Nyitott házasság intézménye. – egyre kevésbé tartottam kizártnak, főleg tudván, hogy Eric-ről van szó.
- Nagyon csendbe vagy. – szólalt meg Chad kicsivel később, mikor már limuzinban ültünk, és a várost szeltük át. – A történteken rágódsz, ha jól sejtem. – jegyezte meg kissé komor arccal Chad.
- Részben. – vallottam be. A férfi eddig komor arca most egy fájdalmas grimaszba módosult. – Nem ítélkezem, hogy is tehetném. – folytattam, mire láttam Chad arcán az enyhülést. – Csak ez az egész helyzet olyan abszurd.
- Gyere fel hozzám, töltsd nálam az éjszakát és akkor nyugodtan leszünk! – torkomon akadta a levegő, hogy még ezek után is azt akarja, hogy töltsem nála az éjszakát. Ráadásul Chad ügyesen játszott, mert semmit sem mondott nekem, így ködös találgatásiam maradtak meg.
Az út további részét szótlanul tettük meg, olykor komolyan hallani véltem az agyamban dolgozó fogaskerekek nyikorgását. Késő volt, sok minden történt megint egyetlen nap leforgása alatt, és még most sem tudtam annyiban hagyni a dolgokat. Újra és újra felbukkantak a szemeim előtt Eric indulattól elhomályosult tekintete. Hízelgett a tudat, hogy egy férfi ennyire akarjon engem, viszont az már nem volt kedvemre való, hogy csak a szex motiválja.
Meg sem lepődtem, hogy egy újabb toronyház tetőlakosztályában kötöttünk ki. Érthető volt, akinek pénze van, az a fellegek felé törne, hogy még inkább reklámozza a felsőbbrendűségét. Persze csakhogy a pénz mellé sem jó modort, sem jó érzést nem adnak. Automatikusan követtem Chad-et, nem kellett külön kérnie rá, meg amúgy így könnyebb volt mindkettőnknek annyira lefoglalt Eric. Ettől pedig fel tudtam volna robbanni, nem akartam vele foglalkozni, rá gondolni, de egyszerűen nem ment.
- Egy italt? Nekem nagy szükségem van egy jó whisky-re. – bólintottam és vártam, milyen italra gondolt Chad. A pezsgő pukkanását követően tudtam, hogy vigyáznom kell. – Gyere, üljünk le! – megkaptam a pezsgős poharat tele töltve, míg Chad egy adag whiskyvel a kezében. Szorosan egymás mellé kerültünk a kényelmesnek nem mondható kanapén.
- Egészségedre! – muszáj volt valamivel megtörnöm a csendet, majd a gyors tóst után felhörpintettem az italom. Egy perccel később már éreztem is az arcom elöntő forróság, majd az agyamat elborító kellemes bódultságot. Ettől pedig megvolt a kellő bátorságom és kinyitottam a szám. – Szóval akkor ez hogy is van? Eric feleségével kavarsz?
- Ismered Eric-et? – ízlelte meg a kérdést Chad, mire csak bólintottam. – Bassza meg! – az ízes káromkodás csak véletlenül csúszhatott ki a száján.
- Már megtette. – húztam el a szám, de most már egészen biztos voltam benne, mindez az alkoholfogyasztásom eredménye. – Míg a kedves felesége távol volt, nem is egyszer történt meg. De van egy olyan sanda gyanúm, hogy az asszony sem éppen a hasát süttette a napon, inkább…
- Nem kell kommentálnod! Fejezd be! – Chad indulatosan pattant fel a helyéről, mire csak pislogni tudtam.
- Te és ő, mármint ti? – muszáj volt egy újabb kortyot innom, mert ezt pia nélkül egyre kevésbé lehetett bírni.
- Most mit vagy úgy meglepve? Ameddig te Eric-kel dugtál, addig Elsey-vel szeretkeztem végig Európát. – Chad beszédéből kettő dolog ütötte meg a fülem. Egyik az az volt, hogy ránk nézve a dugás szót használta, végül is teljesen jól írta le az érzelem mentes szexet. Azonban az ő párosukra a szeretkezést használta, ezen tényleg meglepődtem.
- Végigszeretkeztétek? Mikor találkoztatok? Mikor mi… szóval az az éjszaka?
- Elsey egy gyönyörű, különleges nő. Nem terveztem, csak megtörtént. A londoni járaton botlottunk egymásba. Persze előtte is találkoztunk, tudtam ki ő. Legfőképpen amiatt, mert Eric az egyik legnagyobb vetélytársam az üzletben. A gépen beszélgettünk, és egyszerűen vonzott magához. Képtelen voltam kiverni a fejemből őt, aztán jött a hirtelen ötlet, a váratlan légyott, majd a szökés gondolata. – Chad olyan lelkesedéssel, hévvel beszélt a nőről, hogy tudtam, itt több van, mint egy üzlettárs elleni merényletről. A férfi teljesen belebolondult a nőbe. Némi irigység kerített hatalmába, de nem Elsey helyzetét vagy valamelyik férfit irigyeltem az életéből, hanem az az aprócska tényt, hogy férfi képes úgy beszélni róla, mint ahogy Chad tette az előbb.
- Mi történt azután? Hogyhogy most Eric-kel van? – mintha egy izgalmas történetet mesélt volna, szinte epekedve vártam a folytatást.
- Már majdnem megszöktettem volna, Párizsban voltunk és egy hajszálon múlott a tervem. Csakhogy Eric telefonált, Elsey pedig ugrott és most, mint azt te magad is láthattad szent a béke közöttük.
- Szereted őt. – szögeztem le a tényt. – Ha szereted, akkor harcolj érte!
- Kissé ironikus ezt a te szádból hallani.
- Lehet, de engem nem is szeret senki így.
- A lehetőség adott, most már Elsey kezében a döntés. – vonta meg a vállát Chad, majd felhörpintette az italát.
- Úgy érzem, hogy most már ideje távoznom. – lassan feltápászkodtam a kanapéról, azonban két kéz a derekam köré fonódott.
- Maradj! Maradj velem, töltsd velem az éjszakát! – fordított magával szembe a férfi.
- Chad, ez nem jó ötlet. Te sem gondolod komolyan. – próbáltam hárítani. – Holnapra cefetül megbánnád az éjszakát. – csibészes mosoly ült ki az arcára, egész este talán ennyire őszinte gesztust nem láttam tőle.

- De nagyon is komolyan. Hatalmas és nagyon kényelmes az ágyam, de elveszek benne egyedül… - nagyot nyeltem, de addigra megragadta a kezem, és ismét maga után húzott. A hálószobában álltunk, az ágy végében. Azzal a valóban piszkosul nagy ággyal szemben. 




***



1 megjegyzés:

  1. Szia ZoÉ!
    Igazából, én most nem tudok, mit írni, mert ez egyre parádésabb :D Olyan izgatottan olvasgatok itt, hogy nemigaz! Ezek a kis magánakciók, mindenki gyorsan kiossza a "párját+, hogy mégis, mit képzel magáról és, mindezt úgy, hogy már-már poénosak :D Igazából, én nagyon-nagyon kíváncsi lennék arra, hogy Elsey, hogyan is van ezzel a kapcsolattal, mert azt értem én, hogy egyfajta látszat ez a kapcsolat ez Eric-kel és, nagyon sok embernek fontosabb a látszat, mint a boldogság, csak... nem értem, miért akar Eric-kel belekezdeni egy szentimentálisabb kapcsolatba, mikor Chad-be szerelmes... Agyrém... mindenkit ő menthetne meg. Mindegy, várjuk a változást!
    Nagyon jó volt olvasni, komolyan, és most szurkolok 1 hétig Jennának, hogy legyen esze.... de, tényleg legyen esze és menjen haza, vagy jöjjön valaki, és mentse meg a helyzetet!
    Addig is minden jót!
    Puszi, Laura

    VálaszTörlés