Just the way you are 29.

A békésen alvó férfi hosszú és sűrű szempillái megrebbentek. Boldog mosoly suhant át az arcán. Kifejezetten szépet álmodott, ha lehet ilyet állítani egy bujasággal fűszerezett képekről. Nem is a hely, mint inkább a társaság volt számára a legfontosabb. Kényelmesen hátradőlt a hatalmas karosszékben, míg a ledér tündér csábítóan lejtett felé. A barna fürtök éppen úgy hullámoztak, mint a dús keblek, melyeket éppen csak elfedett a csipke. A lány izgatóan simított végig a testén, majd könnyed léptekkel közelített a felhúzott férfihez, aki kapkodva kapott a lány után, mintha attól félne, elillan előle. Az ölébe vonta, mindkettőjük vére pezsgett, és a férfi minden érintése még inkább fokozta a lány izgalmát, aki végül hátravetett fejjel vonaglani kezdett, miután a férfi megszabadította a lányt a csipkés bugyijától és magára húzta.
Eric izgalmának csúcsán ébredt, azonban a kielégületlenség nyomát hordozta magában. Minden egyes porcikája fájón kiáltott a lány után. Kellett jó néhány pillanat, míg az esze utol érte és felismerte az álmából a csábító teremtést. Már nem először álmodott vele, bár senkinek sem vallotta volna be. A férfi nagyokat sóhajtott, semmit sem csillapodott a vágya. Emiatt sem bánta, hogy abban a pillanatban egyedül van. Bár egy pillanatig végig futott az agyán, hova tűnt a felesége, majd ismét inkább a másik nőre koncentrált. Akit mindennél jobban vissza akart kapni, s éppen ezért konkrét tervvel állt elő.

Első lépésben a terve kivitelezése érdekében erőt kellett vennie, kellően uralkodjon magán. Ez azonban egyre nehezebben működött. Az álom édes pillanatai rövidesen rémképekké alakultak, hiszen eszébe jutott a múlt este és az is, hogy Jenna nem egyedül távozott az étteremből. Eric úgy gondolta, hogy csak valami töketlen félnótás az, aki nem ismeri fel Jenna adottságait, s aki nem tudna mit kezdeni vele. Aztán hirtelen ráeszmélt a férfi, hogy a világ egy hatalmasat fordult, s már egyáltalán nem ő élvezheti a remekbeszabott légyottot a lánnyal. Kínzó érzésként jelent meg benne a hiány, melyet minden áron orvosolni akart. Előkapta a mobilját és tárcsázott. Türelmetlenül várta a kapcsolást, de csak a hangposta jelentkezett. – Sípszó után tedd a dolgod! – Ennek a rövidke, ám hatásos üzenetnek köszönhetően, amit Jenna suttogott a telefonba, Eric még indulatosabban érkezett meg az irodába.

A feldúlt férfi úgy viharzott el barátja előtt, mintha láthatatlan lenne. William a szemeit forgatta, majd az aktát átnyújtotta a megnémult kolléganőnek, hogy intézkedjen, ezt követően pedig a barátja után sétált. A reggeli nyitányban valahogy igazolni látta a feltevését. William valahogy sejtette, hogy sokkal mélyebb szálakkal kapcsolódik össze Eric és Jenna, mint azt akár ők, vagy akár a körülöttük lévők gondolják. Erre akkor jött rá igazán, mikor Eric mindent kész volt feladni, a legkedvesebb időtöltését, csak azért, nehogy bajba sodorja a lányt. William tudta, hogy Eric ilyen önzetlen cselekedetet még soha életében nem tett. Soha nem volt még olyan ok, mely elérte volna, hogy a férfi lemondjon valami olyan dologról, amit annyira akart. Túlságosan is birtokló volt.

William magában rágódott, és egészen addig nem tudott napirendre térni a dolgok felett, míg édes csókok közepette Sandy ki nem szedte, mi bántja. S akkor a szeretett nőt magához ölelve, selymes bőrének csábító menedékében, fenséges illatának fogságában, s ahogy megeredt a nyelve rájött az egész nyitjára. Hangosan magyarázott, míg Sandy csak csendben cirógatta, s egyre jobban megnyugodott. Aztán forró csókokkal köszönte meg a nő odaadó figyelmét, de még mielőtt elmerültek volna a szerelemben William-nek eszébe jutott, hogy megeskesse Sandy-t. Könyörgően nézett rá, kérlelte, még véletlenül se szólja el magát Elsey előtt. Sandy nehéz helyzetbe került, azonban végül mégis beleegyezett, hogy tartja a száját.

Kopogást mellőzve, William csendbe lépett be az irodába, de a titkárnőnek meghagyta, senki se zavarja meg őket. Eric az asztala mellett állt telefonkagylóval a kezében, éppen olyan bosszúsan, mint ahogy megérkezett.

- Mi van veled, Eric? – William kényelmesen helyet foglalt a tekintélyt parancsoló íróasztallal szemben. Pár pillanat alatt felmérte a helyzetet, és levonta a helyes következtetéseket.

- Semmi. – morogta Eric, míg ahelyett, hogy leült volna a székébe inkább a hatalmas üvegfelületet tűntette ki figyelmével. Ideges volt, s emiatt inkább egy helyben tipródott. Nem bírt volna megülni a seggén.

- Látom. – vágott vissza William. – Amúgy köszönöm kérdésed, minden a legnagyobb rendben. Oh, én meg kifejezetten kipihent vagyok. Áh, Sandy-vel pedig élvezzük az új kalandokat. – William igyekezte humorral feloldani a kissé fagyos hangulatot. Azonban úgy tűnt, Eric egyáltalán nem vevő semmire. Így kénytelen volt komolyabb hangnemben folytatni a beszélgetést. - Remélem a közelgő tárgyalásról sem feledkeztél meg.

- Egyáltalán nem. – Eric egyből válaszolt, de még csak meg sem fordult. - Jenna itt van már? – megfordult és megvonta a vállát. Hidegnek akart tűnni, mintha nem lenne olyan fontos a kérdése. Csakhogy a sürgető hangsúly és a szavak mögött megbúvó indulat túlságosan árulkodó volt egy olyan embernek, aki bizony jól ismerte Eric-et.

- Eddig nem. – William elnyomta a mosolyát és nyugodta hangját vette elő, mert másképpen semmi esélye nem lett volna információszerzésre. – Mi történt? Miért fontos? – semmi válasz nem érkezett, bár a tétova csend sokkal árulkodóbb volt. - Olyan feszült és ideges vagy. Csak nem Elsey fosztott meg az élvezetektől?

- Ne légy nevetséges! – William elvigyorodott teljesen, mert most egyértelműen a régi barátja állt vele szembe. Ezt az Eric-et ismerte kisrác koruk óta, akit még a feltételezés is sért, valaki arra vetemedne, hogy megvonja őt a hőn áhított élvezetektől.

- Hogy is gondoltam, nálatok másképp mennek a dolgok. – forgatta meg a szemei William. Eljutott odáig, hogy igen is provokálni akarta Eric-et, hogy végre bökje ki, mondja ki hangosan, hogy Jenna bolondította meg ennyire.

- Ehhez az ironikus hangvételhez egy cseppet sincs hangulatom. – dühösen sziszegte Eric, de nem adta meg azt az örömöt William-nek, hogy vallomást tegyen.

- Akkor mihez lenne? Bár ahogy elnézlek, lennének ötleteim.

- Ki vele! Hadd halljam, ha annyira okosnak tartod magad!

- A vak is látja, hogy egy kiadós dugás kéne neked. Úgy fel vagy húzva, mint egy Duracell nyuszi.

- Marhaságra neked is van eszed, de inkább azt mond meg, mit tudsz Jenna-ról?

- Már vagy századszorra mondom, hogy semmit. Ma még nem futottam vele össze, nem is hívott, hogy nem jönne. Mégis igazam van, ennyire sürgős, hogy lekezeljen?

- Egyáltalán nem. Teljesen rossz nyomon jársz, máskülönben pedig nem a te ügyed.

- Akkor csak azt áruld már el, így tartod magad távol tőle?

- Nem erről van. Különben is, akarva akaratlanul is belé botlok.

- Ezt most értenem kéne. – húzta fel a szemöldökét William, kellően értetlen képet vágott.

- Nem feltétlenül. – Eric nagyot sóhajtott, és végre leült a karosszékébe.

- Kifejtenéd, akkor talán azzal is megy az idő?

- Tegnap este Elsey-vel mentem vacsorázni, és Jenna ott romantikázott Chad-del.

- Nagyszerű! Mintha még direkt sem válaszhatott volna ennél jobb embert! És most mit fogsz tenni? Sejtéseim szerint nem hagyod annyiban.

- Jól látod, még szép, hogy nem!

***

Tudtam, hogy ebből jól már nem jöhetek ki. Elkéstem, bárhogy igyekezett a taxis képtelen volt előbbre jutni az utcán. – Nagyszerű! – csattantam fel, mire a sofőr ismét végigmért rajtam. Nagyjából egy fél órás késésre saccoltam, azonban mire beértem egy órára növekedett. Idegesen topogtam a liftben, mert úgy tűnt még ez sem akar együtt működni velem. Mikor végre kinyílt a francos ajtó, akkor miért is ne pont azzal fontoskodó libával kellett összefutnom.

- Már régen elkezdődött a munka, jobban tennéd, ha betartanád a szabályokat. – fröcsögött a mérge belőle, de azért sem adtam meg neki az örömöt, hogy bármiféle reakciót elérjen nálam.

- Oké. – felemelt fejjel sétáltam el mellette, ezzel is kifejezve mennyire nem érdekel őnagysága.

- Meg legközelebb jobban megválogathatnád az öltözéked. Ez egy iroda, egy munkahely és nem pedig egy bordélyház.

- Legalább nekem van ízlésem, nem úgy, mint neked. – bájos mosolyommal fordultam meg és úgy mondtam a szemébe a véleményem. Teljesen elvörösödött és egyáltalán nem érintette jól, nem viselte jól a kritikát. A szép arcát a vastag vakolattal szó szerint elcsúfította, nem beszélve arról, hogy ő volt az, aki mindenét kipakolta a kirakatba. Egyáltalán nem vette észre, mennyire közönséges dolog részéről.

Úgy gondoltam, hogy az irodába kicsit meghúzom magam. Megnyugszom, és akkor könnyebben fogom venni a rám váró akadályokat. Bár elepedtem egy kávéért, de azt már nem mertem megkockáztatni, hogy a konyhába egy újabban kolleganővel fussak össze. Inkább a kávémról is lemondtam.

Lendületesen léptem be az irodába, ahol meglepetésként fogadott, hogy William nincs a helyén. Az asztalán felhalmozott iratok alapján már nagyon dolgozott valamin. Úgy fújtam ki a levegőt, mintha egészen eddig bent tartottam volna. Éppen csak leért a fenekem a székre, mikor megszólalt a telefonom. Kiírta a számot és így egyértelműen tudtam, ki keres. Eric.

- Igen? – emeltem a fülemhez a telefont. Tudtam, hogy ez egyáltalán nem jelent jót.

- Csakhogy beértél! – csattant fel, de meglepetésemre megkönnyebbülés csengett a hangjában. – Gyere be hozzám! Most!

- Megyek. – suttogtam a búgó hangnak.

Nagy levegőt vettem és igyekeztem felvértezni magam, mert egy összecsapásra számítottam. Emelt fővel sétáltam végig a folyosón, és mosollyal a titkárnők gyöngye előtt. Egy pillanatra torpantam meg a hatalmas ajtó előtt, majd lendületesen kopogtattam és benyitottam.

- Eric. – szenvtelen hangon szólítottam meg, míg William-nek egy halvány mosolyt is sikerült küldenem. Eric rám kapta a tekintetét abban a pillanatban, mikor beléptem. Perzselt a pillantása, tetőtől talpig végigmért.

- Éppen ideje volt, hogy megérkezz. A munkaidőd már régen elkezdődött. Mi ez az öltözet? – fintorogva ejtette ki a kérdését, míg a szemei összeszűkültek. – Mozgalmas volt az éjszaka. – nem bírta megállni megjegyzés nélkül.

- Pontosan. – dacosan vágtam rá. – És piszkosul élveztem minden pillanatát. – folytattam diadalittasan vigyorogva, mert láttam amint Eric tartása megfeszült, a kezei akaratlanul is ökölbe szorultak. – Már nem volt időm hazaugrani, különben félő, hogy be sem értem volna ma. A 22. és East street sarkán baleset volt.

- Nem kértem részletes beszámolót. Egy cseppet sem érdekel, hogyan teljesít Chad.

- Nem tennék ilyet. – emeltem magasba a kezeim.

- Nekem ennyi elég volt belőletek. Inkább visszamegyek az aktáimhoz. Ott nagyobb biztonságban vagyok. Ne szedjétek szét a házat! – William a kuncogását palástolva távozott. Egy pillanatig figyeltem a távozó férfire, mire a másik előttem termett.

- Tényleg vele töltötted az éjszakát? – reménnyel telt meg a pillantása. Tétovázásra késztetett, bevalljam-e vagy sem. – Mondd meg! Tudni akarom!

- Mi lesz jobb? – hunytam le a szemem. – A megtörténteken úgy sem tudsz változtatni. Másrészt már megmondtam, Chad az egyik barátom.

- Akkor sem akarom, hogy közöd legyen hozzá! Ahogy azt sem, hogy más férfi hozzád érjen vagy lássa a fenséges tested. – magához vont, az egyik kezével átölel, míg a másikkal megcirógatta a nyakam és az arcom.

- Hazug minden szavad. – élveztem a ténykedését, de tudtam, ez úgysem tarthat sokáig. Bár eszembe jutott, hogy ezekben a pillanatokban a felesége szenvedélyesen csalja. – És ez már csak amiatt sem lehet igaz, mert nem leszek a játékszered.

- Akkor legyél a partnerem! – olyan határozottan jelentette ki, mintha a világ legkézenfekvőbb dolgáról beszélne. A tekintete másodpercek alatt csibészes lett a vigyorával együtt.

- És mégis ezt hogy gondolod? – bontakoztam ki a karjaiból. Kellett a távolság, mert éreztem, ahogy a közelsége valamiféle mágikus erővel hat rám. Elgyengít, kocsonyássá tesz engem.

- Lesz az a nagyszabású tárgyalás. Te leszel a kísérőm, mint a személyi asszisztensem.

- Aham, de ha jól sejtem, akkor a személyi szolgáltatáson van itt a hangsúly, amit a hotelben kéne nyújtanom, mi? Mert még véletlenül sem engednél, hogy legalább meghallgassam a tárgyalást? – csattantam fel, mert tudtam, mire pályázik Eric olyan nagyon. Bosszantott a pimaszsága, karba tett kézzel az ablakhoz sétáltam. Neki hátat fordítottam, de mint kiderült ez egyáltalán nem volt jó ötlet.

- Hm, nagyszerű ötlet. – váratlanul a hátamhoz simult, erősen szorított magához, míg a nyakamon éreztem meg forró leheletét. – Ha megjelennél az oldalamon, le se vennék rólad a szemüket és teljesen kizökkentenéd őket. Nekem meg nyert ügyem lenne.

- Még véletlenül sem játszol sportszerűen! – egy finom nyögés szakadt fel a torkomból, mert Eric pokoli izgatóan játszadozott a nyakamban.

- Elkísérsz? Mit válaszolsz? – sürgetően várta a válaszom. – De másképpen is meg tudlak győzni. Beváltom az ígéretem, szívesen megduglak az irodámban, ahol, és ahogyan szeretnéd.

- Eric… - nyögtem fel, de egyszerűen egy értelmes szó sem tudtam kiejteni a számon.

***