Just the way you are 31.

Elsey még az utolsó pillanatban hallotta meg a férfi kérdést, s ezzel egy időben meg is torpant. Még szerencse volt, hogy a fürdő fele indult, bár még nem érte el, de a férfi látószögéből már kikerült. Még maga sem tudta, hogyan és mikor sikerül rendeznie a válását. A legtisztább az lenne, ha férje elé állna és kijelentené, hogy válnia akar. Hirtelen ez olyan egyszerűnek és zökkenő mentesnek tűnt, hogy még Elsey is meglepődött. Chad-re gondolt, az együtt töltött órákra és Jenna szavaira, ettől pedig mosolyra húzta a kecses száját. A fürdő el is felejtette egy pillanat alatt, helyette visszatáncolt a hálószobába.

- Beszélek Eric-kel. Még ma! – határozott és magabiztos nő állt Chad előtt, s a férfi képtelen volt elvonatkoztatni az átélt élményektől. Ő maga még az ágyban volt, a hátát az ágytámlának vetette és úgy figyelte Elsey-t. Az elkápráztató látvány hatására Chad a vékony anyag alatt, amely takaróként szolgált és mely alatt semmit sem viselt teljesen megmerevedett.

- Örömmel hallom. – elégedetten vigyorgott. – De annak még inkább örülnék, ha nem olyan pokolian távol lennél tőlem. – két karját a nő felé emelte, aki csábító léptekkel el is indult felé.

- Oh, és már vigyázzba is vágtad magad. – pikáns mosollyal lebbentette fel Elsey a könnyű anyagot. Chad valamelyest lejjebb csúszott az ágyban, míg Elsey egy pillanatig sem gondolkodott, mit tegyen. Ösztönösen vetette át a lábát a férfi csípője felett, és a meredő hímvesszőre ereszkedett. A teste epedve várta az egyesülés katartikus pillanatát, hiszen azóta viaskodott a minden porcikáját elöntő vággyal, hogy belépett a hálóba és meglátta Chad-et az ágyban. Majd forró csókokkal és egymásba kapaszkodva szerelmeskedtek, mely egy boldog közös jövő reményét hordozta.

Valamivel később Chad bizakodva engedte el Elsey-t, aki egyenesen Eric irodájába tartott. A szeretkezés után lezuhanyozott és rendbe szedte magát úgy, hogy senki meg nem tudná mondani, mivel töltötte a délelőttjét. A taxiban ülve is folyamatosan a gyűrűjét piszkálta, mióta elhatározásra jutott, egyszerűen terhesnek érezte az ékszert. Le azonban még sem húzhatta, még nem. Azonban egyre erősebben élt benne a remény, hogy talán a nap végére megteheti. Ez pedig tökéletes kezdete lenne az előtte álló folyamatnak.

Elsey bízott benne, hogy jókor érkezik, egész pontosan ebédidőben. Így nem szakít félbe semmilyen fontos megbeszélést és talán Eric-nek is lesz annyi ideje, hogy meghallgassa. Vidám léptekkel közelítette meg a lifteket. Ismerte a járást, még ha nem is volt mindennapos vendég, ugyanakkor fiatalos viselete miatt többen kissé döbbenten néztek a nő után. Elsey egy cseppet sem törődött a bámészkodókkal, sokkal fontosabb küldetésben volt, bár Ashley mellett nem tudott csak úgy elmenni.

- Mrs. Packer, üdvözlöm! – szólalt meg Ashley már-már kényszerből. – A férje még az irodájában van, éppen ebédelni készült.

- Tökéletes, akkor meglepem. Köszönöm. – válaszolt automatikusan Elsey, mire ki is nyílt az iroda ajtaja. Eric maga lépett ki, ránézésre nagyon is jó kedvűen.

- Elsey, drágám! – a férfi kellően meglepődött, nem várta a feleségét. Azonban az igazi meglepetés csak ez után következett Eric számára.

***

Igyekeztem higgadt maradni, de a szívem még kissé össze-vissza kalapált. Hiába lélegeztem nagyokat, nem tudtam rögtön megnyugodni. Megmostam az arcom hideg vízzel mégis úgy éreztem, mintha menten kigyulladna. Csodálkozva vizsgáltam az arcom a női mosdó hatalmas tükrében, de egyszerűen nem ismertem magamra. – Az irodában szexeltem Eric-kel. Hogy lehettem ilyen könnyelmű? – még szerencse, hogy nem mondtam ki hangosan, mert egy másodperccel később kinyílt az egyik fülke ajtaja és egy ismerős lány lépett ki rajta. Tudtam, hogy már láttam valahol, de azt nem, mikor is találkoztam vele. Gépiesen kezet mosott, megszárította a kezét, s míg a mozdulatait figyeltem fél szemmel, addig ez tökéletes elterelés volt számomra. Csakhogy amint kilépett újra egyedül maradtam a gondolataimmal.

Az egész helyzeten az sem túlzottan segített, hogy bugyit sem viseltem. Majd az egyik fülkébe zárkóztam, hogy ellenőrizzem, nincs-e rajtam vagy a ruhámon terhelő bizonyíték a kósza légyottról. Eric ilyen tekintetben kifejezetten körültekintő volt más esetben, csakhogy ez a rögtönzött és szenvedélyes felindulásból történt szex talán kivétel volt. Megnyugodva konstatáltam, minden a legnagyobb rendben van. S már a levegőt kiengedve a tüdőmből léptem a mosdóhoz, hogy a kezem leöblítsem, mikor kinyílt a mosdó ajtaja.

- Ez a női mosdó! – vetette oda, mint megláttam a férfi közeledtét. – Eltévedtél? Ráadásul bárki megláthat. – zavartan motyogtam, míg leöblítettem a szappant a kezemről és elzártam a vizet.

- Nem érdekel. Nyugodtan akartam veled beszélni. – eltökélten közeledett a férfi és még kéztörlőt is oda nyújtotta nekem.

- Köszönöm. – elvettem és a fülem tövéig vörösödve szárazra töröltem a kezem. -  Mi olyan fontos, hogy nem várhatott?

- Jenna. – sóhajtott egy nagyot, majd a mosdónak támaszkodott.

- Ne sóhajtozz nekem! Igazam van, most komolyan Blake, mi van? – kellemetlenül éreztem magam. Nem a társasága, mint inkább ez az egész helyzet feszélyezett.

- Mostanában kerülsz engem. Meg sem lehet közelíteni téged és azt sem tudom, mikor beszéltünk utoljára normálisan. – mondta ki egyszerűen. A hangjában semmiféle vád vagy méreg nem volt, csak egyszerű megállapítás volt részéről az egész.

- Igazad van! – vallottam be, és nagyot nyelve a mosdónak támaszkodtam.

- Ebédelj velem! Legalább közben tudunk beszélgetni. – vetette fel Blake az ötletet, ami tetszett is meg nem is.

- Nem sok kedvem van most a nyüzsgéshez… - a mondat végét elharaptam, mert mégsem vallhattam be, hogy másnapos ruhában és ráadásul bugyi nélkül vagyok. Egyik dolog hozná az újabb kérdéseket és kezdetét venné a szakadatlan magyarázkodás. Erre meg igazán nem voltam vevő.

- Gyere, beülünk a nagy tárgyalóba! – ragadta meg a kezem Blake. – Most már a tárgyalásoknak vége, ha egyáltalán volt valami. A fejesek az irodában trónolnak, ahhoz meg még úgy is korán van, hogy ők ebédeljenek.

- Tetszik, de mi lesz a menü? – igyekeznem kellett lépést tartani Blake-kel, aki még mindig maga után húzott. Szerencsénkre senkivel nem futottunk össze.

- Remélem, szereted az olasz konyhát. Ha éppen megkívánom, akkor mindig Georgo-nál rendelek. Csak nála az egy adag inkább két főre szól. – somolyogtam, ahogy előadta magát Blake.

Jó volt a társaság, mert így elfeledkezettem Eric-ről. Végre megnyugodtam és egyúttal összeszedtem magam. Tényleg nagyon finom és bőséges volt az ebéd, nem is gondoltam, hogy ennyire éhes vagyok. Blake meg csak vigyorogva figyelte, ahogy jóízűen falok.

- Lassabban, mert még megfulladsz! – motyogta a férfi. – Bár akkor alkalmazhatom a szájból szájba lélegeztetést.

- Mintha másképpen nem tudnál lesmárolni. Vagy éppen ez a célod? – vettem játékosra a figurát.

- Hagynád magad vagy esetleg vissza is csókolnál? – csibészes félmosolyra húzta a száját és lassan közelített felém.

- Az attól függ. – mentem bele a játékba. Blake ráharapott a csalira és kíváncsian fürkészte az arcom, mit mondok. De nem mondtam ki rögtön.

- Szóval mitől? – egyre közelített felém, de mégsem használta ki a felkínálkozó lehetőséget.

- Attól, hogyan csókolsz. – aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve egy könnyed puszit nyomtam az arcára. – Köszönöm az ebédet. -

- Te csak játszol velem. Gonosz nőszemély. – tömött egy nagy falatot a szájába. – Még szerencse, hogy Natalie nem űz velem ilyen játékot.

- Natalie? – kérdeztem vissza, mert gondoltam valakire, de nem voltam egészen biztos, hogy ugyanarról a személyről van szó.

- A klubban találkoztam vele, néhányszor már randiztunk. Még semmi konkrét nincs, de szépen alakulnak a dolgok kettőnk között. – azt hittem, hogy menten lefordulok a székről, olyannyira meglepett ez a hír. De amint megemésztettem, túl is léptem a hír értékén, sőt egyenesen komikusnak találtam a helyzetet.

Az elfogyasztott ebédet követően elpakoltunk magunk után. Viccelődve léptünk ki a tárgyalóból, Blake éppen azt ecsetelte, milyen jó lenne nála is egy dolgos női kéz, mert akkora kupi van a lakásába. Mindent bevetett, hogy elcsábítson magához némi takarításra, persze az egészet egyikünk sem vette komolyan. Játék volt, majd megöleltem Blake-et, aki ezúttal kihasználta a lehetőséget és puszit nyomott az arcomra. Elmosolyodtunk mindketten, és már létem volna tovább, de a következő pillanatban megtorpantam. Úgy néhány lépésnyire Elsey és Eric páros pont bennünket figyelt. Teljes mértékben biztos voltam benne, hogy mindent láttak. Eric fején pedig kifejezetten látszott, hogy menten felrobban, pedig minden idegszálával próbálta palástolni. S most jöttem rá igazán, hogy lassan sikerül mégis megismernem, vagyis inkább kiismernem Eric vonásait.

- Ms. Perry egy szóra! – Eric nem bírta ki, meg kellett szólítania és magához citálnia. Bólintottam, majd feléjük sétáltam.

- Igen, Mr. Packer! – ők is és én is közelebb léptem. Abban a hosszú percben azt sem tudtam, mit kezdjek a feleséggel. Ott állt Elsey, láthatóan rendezett külsővel és rezzenéstelen arccal. Ötletem sem volt, mi lenne a legjobb. Végül mégis amellett döntöttem, hogy köszönök neki. – Elsey! – biccentettem a nő felé, amivel nem várt hatást gyakoroltam Eric-re. Igazi tanulmány lett az arca, a meglepetéstől a pillanatnyi dühön át szinte minden kiült az arcára, természetesen az egész nem volt több, mint néhány másodperc.

- Szia Jenna! – Elsey meglepően kedvesen üdvözöl, sőt halványan el is mosolyodott. Egyből tudtam, hogy Chad-del minden rendben van közöttük.

- Ti ismeritek egymást? – elakadó lélegzettel szólalt meg Eric.

- Igen – Elsey egyből válaszolt, sőt még vissza is kérdezett. – Talán baj? – csendben álltam és figyeltem Eric arcát. Más helyzetben bűntudatom lett volna, nem is kicsi, de Elsey sem volt semmivel sem különb a férjénél. Egy házaspár állt előttem, mely mindkét tagja más-más mellett keresi a boldogságot.

- Nem, csak érdekesnek találtam. Nem is mondtad. - Eric teljesen kizökkent, de a felesége tudta, hogyan kezelje a helyzetet.

- Sosem kérdezted. – vonta meg a vállát Elsey.

- Mit szeretett volna mondani, Mr. Packer? – finoman megköszörültem a torkom, ezzel jeleztem, hogy én is ott vagyok.

- Jah, igen. – húzta el a száját Eric. – A délelőtt megbeszélt programokkal és tárgyalással kapcsolatban egy-két dolgot át kell, ütemezzünk. – váltott tárgyilagos hangnemre, de a szemében megcsillanó fény elárulta. Valamit tervez és ráadásul velem.

- Rendben. – beletörődve bólintottam, mert egyre kevésbé akartam kihátrálni. Elkísérhetem a mogult egy tárgyalásra, jelen lehetek, láthatom, hogyan viszi véghez az újabb elsöprő győzelmét. Emellett ha még szexre is marad energiája, az talán mégsem olyan nagy ár. Már csak a gondolatra, hogy ismét megtörténhet az egész testem beleborzongott a vágyba.

- Mire visszaérek az ebédből, legyen az irodámban! – ismét bólintottam, majd Eric megragadta a felesége kezét, és feldúltan a liftek felé indult.

- Viszlát Jenna! – intett oda még Elsey.

- Will is csatlakozik hozzánk. – hallottam még Eric hangját és William akkor lépett melléjük.

- Elsey, micsoda meglepetés! Azonban mégsem tudok csatlakozni hozzátok, mert van némi elintézni valóm, illetve Sandy vár rám.

Még az utolsó pillanatban elkaptam Eric megvillanó tekintetét, engem vizslatott. A bőröm felforrósodott, a vérem hirtelen felpezsdült. Úgy éreztem, ez most egy roppant hosszú ebédszünet lesz, míg rá várok.

***

Eric az irodához közeli éttermet választotta, mivel itt is mindenki ismerte egyáltalán nem okozott gondot, hogy a legjobb asztalt megkapják pillanatokon belül. A férfi udvariasan kihúzta a széket a feleségének, majd vele szembe helyet foglalt ő maga is. Elsey könnyű húst és salátát rendelt, míg Eric a ház specialitását kérte. Nagyon úgy tűnt, hogy a férfi csak testben van jelen, míg fejben egészen máshol jár. Erre a feleség akkor jött rá igazán, mikor valami oltári sületlenséget mondott, mire Eric csak egykedvűen helyeselt.

- Te nem is figyelsz rám. – jelentette ki határozottan a nő, miközben a szalvétájáért nyúlt és megtörölte a száját.

- De, persze, hogy figyelek! – bólogatott Eric, de tényleg nem figyelt. Éppen azon agyalt, hogyan is tudná kissé megbüntetni Jenna-t, amiért így flörtöl azzal a pojácával. Az egészen pedig rontott a tudta, hogy a lány még bugyit sem visel, amit a saját hülyeségének köszönhet.

- Nem! Szerintem meg még mindig az iroda ügyein jár az eszed. – húzta el a száját a nő, megigazított az étkészletét. Befejezte az evést. – Talán mégsem kellett volna idejönnöm. Úgy sem igazán ebédhez illő dologról akartam veled beszélni. Majd máskor megbeszéljük!

- Valóban? – Eric felfigyelt a felesége elgondolkodó beszédére.

- Igen, inkább azt mondd meg, mi nyugtalanít ennyire? – Elsey a poharáért nyúlt, de ezúttal csak sima ásványvizet kortyolt belőle.

- Pár nap múlva el kell utaznom, egy maratoni ülés lesz.

- Hol? – mindössze ennyit kérdezett Elsey, mert úgy érezte, így némi haladékot kapott, hogy átgondolja a lehetőségeit. Ismerte annyira férje üzleti útjait, hogy két-három napot biztosan távol lesz, de akár egy hetet is.

- Miami. – Eric is a pohara után nyúlt, melybe az ebédhez passzoló vörösbort töltöttek neki.

- A naptejet se hagyd otthon! – egy apró viccet engedélyezett magának a nő, amit a férje nem egészen vett jó néven.

- Nem szórakozni fogok!

- Dehogy nem! Mégpedig a győzelmed fogod megünnepelni.

Az ebéd végül mégsem úgy alakult, ahogy Elsey eltervezte. Még csak a válás közelébe sem mentek. De nem volt csalódott, kifejezetten kellemesen érezte magát. Egy könnyed csókot követően vált el a férjétől az étterem előtt. Taxiba ült, de még nem volt kedve haza menni, inkább az Upper East Side fele vette az irányt.

Eric pedig lendületesen tartott az irodaház felé, mert miután Elsey végre magára hagyta ki találta a tökéletes büntetést a lány számra, és a saját örömére. Ördögi vigyorral lépett be az irodájába, néhány aktát, mely tanulmányozását a délutánra ütemezte be magához vette, majd Ashley-hez lépett.

- Megbeszélésem lesz, és ma már nem jövök vissza az irodába. Legkorábban holnap tudok bármivel is foglalkozni, tartsuk be a fontossági sorrendet. Ha bármi olyan kérdés merülne fel, akkor William-et keressék, ha pedig ég a ház, de csak a legvégső esetben Will el tud érni a mobilomon. De senki más! – Ashley buzgón bólogatott, tudomásul vett mindent. Eric miután elhadarta a mondanivalóját a barátja irodájába tartott.

- Ms. Perry, változott a menetrend! – lendületből nyitott be az irodába Eric. William is felkapta a fejét, és csodálkozó képet vágott, míg a megszólított lélegzete elakadt. – Kérem, igyekezzen! Nem akarok elkésni a tárgyalásról! Elkísérhet, ha már úgy is a személyi asszisztensem.

Eric tökéletesen játszotta a szerepét, Jenna fejében még csak meg sem fordult, hogy a férfi valamiben sántikál. A lány a táskája fülét szorongatta, míg Eric hanyagul zsebre dugott kézzel ácsorogtak a liftben. A garázsban szálltak be a limuzinba, Eric alig észrevehetően adta ki David-nek az utasítást, hova vigye őket. A limuzin hátsó ülésén egymás mellette, de még csak egymáshoz sem érve helyezkedtek el. Jenna szívverése bár jóval gyorsabb volt a kelleténél, Eric pedig megfeszülten játszotta a jéghideg alakot, pedig legszívesebben már a limuzin hátsó ülésen magáévá tette volna a lányt. Hirtelen nem is tűnt olyan kivitelezhetetlennek a dolog, azonban nem akarta ilyen könnyen adni az élvezetet. Úgy gondolta, előbb édes kínokat fog okozni a mit sem sejtő lánynak, hadd tanulja meg végre, hogy senki másé nem lehet már.

Jenna akkor jött rá, hogy bizony Eric átverte, mikor megérkeztek a hotelbe. Bosszúsan fújtatott és tüntetőleg felhúzta az orrát, amin Eric jókat kuncogott.

- Aljas dolog volt részedről. – motyogta a lány, míg a férfi lakosztálya felé húzta maga után. – Ne gondold, hogy hagyom magam ezek után!

- Oh, édesem, akkor csak még jobb lesz a játék! – Eric a mutatóujja hegyével végigsimított Jenna nyakán, egészen az álla csúcsáig. Lehelet finom érintés apró szikrákat hagyott a lány bőrén. – Meg fogom értetni veled, hogy te az enyém vagy! – ragadta magához Eric a lányt. Jenna pedig megértette Eric indítékát, a férfi nem tudott azon továbblépni, hogy Blake-kel látta. S egy egészen picinyke porcikája kíváncsi lett, Eric mit tervez.

***