Just the way you are 33.

Blake napok óta rágódott magában, minden egyes nappal egyre jobban hiányzott neki Jenna társasága. Azonban egyre inkább úgy érezte, hogy a lány kerüli őt, viszont egyáltalán nem értette az okát. Nem bántotta a lányt, s egyáltalán nem talált magyarázatot a viselkedésére. Először bántotta a dolog, majd szépen lassan megbékélt a kialakuló helyzettel.

Mai napon úgy tűnt, hogy semmi sem akar rendesen működni. Blake bárhogy igyekezett, valami mindig félre siklott és már nagyon elege volt mindenből. Egy kis társaságra vágyott, beszélgetésre, hogy elfelejtse az elmúlt órákat, melyeket az átkozott szerződések átnyálazásával töltött. Már kocsányon lógtak a férfi szemei, mikor elhatározta, ezt befejezi. A konyha fele sétált, hogy legalább egy pocsék, de jelen esetben életmentő kávét igyon.

A folyosón sétálva vette észre Jenna-t, aki kissé zavartan a mosdó fele igyekezett. Blake-t rossz érzés kerítette hatalmába, s egy jelenek vette, hogy pont most futott össze a lánnyal. Gondolt egyet, nem törődve az illemmel követte Jenna-t. Részben jogos volt a lány felháborodása, viszont ez remek alkalom volt Blake-nek is, hogy rákérdezzen arra, ami napok óta a szívét nyomta. Míg végül együtt ültek be az üres tárgyalóba ebédelni. A finom olasz konyha remekei tökéletesen illettek az irodai piknikhez. A férfi le sem tudta venni a tekintetét a lányról. Gyönyörű volt, mint mindig, bár némi ziláltság azért szemet ütött. Különösebben mégsem foglalkozott vele a férfi, mert arra a megállapításra jutott, Jenna-hoz még ez is illik. Ahogy tovább figyelte a falatozó lányt, valami pajkosság, valami eddig elrejtett játékosság is előmerészkedett. A beszélgetés azonban kezdett egészen más irányba fordulni, és Blake érezte, hogy Jenna legszívesebben menekülőre fogná. A férfi mindennél jobban meg akarta csókolni a lányt, azok az igéző ajkak mintha csak daloltak volna neki. Természetesen az egészből nem lett semmi, sőt Blake el is szólta magát, hiszen szóba hozta Natalie-t is. Jenna egyből ráharapott a témára,

- A klubban találkoztam vele, néhányszor már randiztunk. Még semmi konkrét nincs, de szépen alakulnak a dolgok kettőnk között. – magyarázta Blake, nehezen jöttek a szavak.

A férfinek ez egy kifejezetten kényes téma volt. Nagyon tetszett neki Natie, jól érezték együtt magukat. Beszélgettek, nevetgéltek, buliztak, azonban vele mégsem érezte Blake azt a valamit, vagy nagyon remélte, hogy ott van, csak lassabban alakul ki, mint amit Jenna közelében érez. Blake-nek valahol az esze megsúgta, valaki más hódította meg a lányt. Ugyan elképzelése sem volt, ki az a szerencsés flótás, de mégis irigyelte a fickót a szerencséjéért. A szíve mégis reménykedett valamelyest, talán feleslegesen, talán nem. Jenna-ból egyetlen szót sem bírt kicsikarni, majd végül fel is adta. A közös ebédet követően Blake jobb kedvvel tért vissza a munkájához, ami úgy tűnt nem akar elfogyni. A kellemes közérzete egészen addig tartott ki, míg meg nem látta a távozó Jenna és Eric párost. Éppen a liftre vártak, semmi különöst nem látott rajtuk. Eric tárgyalásra vagy megbeszélésre tarthatott, amire a személyi asszisztense is elkísérte. Jelentsen ez bármit is.

A temérdek munka végeztével Blake kissé csalódottan hagyta maga mögött az irodaházat. A rettentő hosszú napot töltött el. Ráadásul egész nap Jenna körül forogtak a gondolatai. Mint később kiderült teljesen feleslegesen, hiszen a lány nem jött vissza a dolgozni. Mélyet sóhajtott, összeszűkült szemekkel kémlelte az eget, és remélte, haza tud anélkül érni, hogy teljesen elázzon. Egy sörre vágyott, eljátszott a gondolattal, talán felhívja Natie-t. Bár ebben az utóbbi ötletében annyira nem volt biztos.

Hálásan kotorászott a zsebében a kulcsaiért, mert szárazon hazaért. A bejárati ajtón átverekedte magát, majd a postaládájánál megállt. Kihalászat a tartalmát. Fáradtan sétált fel a lépcsőkön, s átnyálazta a leveleket.

- Szemét – vágta a sor végére a borítékot. – Ez is szemét – ismételte újra és újra, míg pár számlát is talált. A szétválogatott kupaccal és a kulcsával ügyeskedett, hogy végre bejusson a lakásba, de nem volt olyan egyszerű manőver. – Helló, megjöttem! – szólalt meg kicsit hangosabban Blake, jelezve az érkezését. – Hahó, itthon vagy? – pakolt le közben az ajtó melletti komódra. – Jellemző! – csattant fel, mert a testvére már megint lelépett. Egyetlen cetlit, egyetlen apró utalást nem hagyott, hova a fenébe ment, de az feltűnt Blake-nek, hogy mekkora kupit hagyott maga után. Poharak és tányérok szanaszét hevertek, a hamutartó teljesen tele volt hamuval és néhány csikkel. Ez utóbbi érdekes volt, mert a férfi egyáltalán nem érzett égett szagot. A következő lépésnél azonban megcsúszott valamin. Fintorogva hajolt le, hogy megnézze, mi tört az életére.

- Jenna – suttogta, ahogy felismerte a fotón a lányt. – Eric? – rossz szájízzel húzta el a száját. – Hogy kerülnek ezek ide? – nagyon úgy tűnt, csak a véletlen műve volt, hogy ezek itt maradtak, mivel elbújtak az asztal alatt.

Főnöke képét az asztalra hajította, míg Jenna képét magánál tartotta. Sörrel és a képpel a kezében huppant le a kanapéra. Megbabonázta a látvány, pedig csak egy vacak képről volt szó. Talán egy fél órája ücsöröghetett ott, mire az üveg is kiürült és elunta magát. Kulcszörgésre kapta fel a fejét.

- Hol a fenében voltál megint? – pattant fel Blake a helyéről.

- Csss… - Ziláltan, üveges szemekkel legyintett a kissé ingatag lábakon álló testvér. – Ne olyan hangosan!

- Nézz magadra! Mit művelsz! Ha így folytatod, csak tönkre teszed magad. – Blake végignézte, ahogy a testvére a kanapéig botorkált, s mikor szilárdat érzett a fenek alatt a cigarettás dobozáért kotorászott.

- Nem a te dolgod! Hagyj békén! – gyújtotta meg a ránézésre cigarettát, csakhogy egy méretes spangli volt.  – Nem rád tartozik!

- De igen, mert a bátyád vagyok, te idióta! – csattant fel ingerülten Blake. – Különben is mi a fenét keresnek itt ezek a képek? – Blake szavait követően döbbenet következett.

- Hogy kerültek ezek hozzád?

- Az asztal alatt voltak. Ha nem lennél annyira trehány, akkor megtaláltad volna.

- Francba! Jared képei, biztosan véletlenül hagyta itt.

- Megmondtam, hogy többé nem akarom itt látni azt az ipsét! Rossz hatással van rád, amióta ismered, azóta züllesz ilyen nagyon.

- Nem vagyok rád kíváncsi. Inkább lefekszem, mert elegem van belőled.

- Menekülhetsz, de én szóltam előre!

Mintha nem lett volna elég a mai nap az irodában, Blake még a testvérével is veszekedett. Nem tudta megérteni, mi folyik a háttérben, de mindenért csakis Jared-et okolta. Már az első pillanattól kezdve nem szimpatizált azzal a sunyi képű fickóval. Akár hányszor látta, úgy érezte, hogy a lehető legrosszabban sántikál, amibe a testvérét is nyakig belerángatja. Blake a testvére után ment, ránézzen jól van-e. Belökte az ajtót, és a szuszogó alakot látott, az ágyon keresztbe. A férfi behúzta maga mögött az ajtót, aztán zuhanyozott. Jenna képét azonban magánál tartotta, s még kicsit bambult a tévé előtt.

***

- El akarok válni. – lassan és tagoltan ejtette ki a szavakat Eric, mintha éppen egy halálos ítéletet mondott volna ki. Részben igaz is volt, mert végül is ezzel a mindent elsöprő elhatározással egyszer s mindenkorra véget vet a házasságuknak. – Mielőbb! – tette hozzá még ráadásként.

Elsey nézte a férjét, amint a bárpulthoz sétál és italt tölt magának. Valami történt, efelől semmi kétsége nem volt, bár azt mégsem sejtette, mi okozza ezt a fene nagy változást. A pillanat akkora döbbenetet okozott a nőnek, hogy teljesen megfeledkezett arról, neki is éppen ez volt a terve.

- Szóval mit mondasz? – fordult a leendő ex-felesége felé Eric. – Egyéb hozzáfűznivaló?

- Mit akarsz hallani? Könyörögjek, hogy ne hagyj el! Abszurd lenne. – húzta el a száját a nő. Összecsukta a laptopját és a dohányzó asztalra tett.

- Egyáltalán nem akarom, nem akartam, hogy könyörögj. Azonban kicsit látványosabb reakcióra számítottam. – kortyolt az italába.

- Ugye csak viccelsz? – Elsey gúnyosan nézett a férfira. – Ki kell, hogy ábrándítsalak, mert valami hasonlón gondolkoztam én is mostanában. Talán mégsem ennyire drasztikus megoldáson, de végül is… - vonta meg a vállát a nő.

- Ezen gondolkodtál? – húzta össze a szemeit Eric. Egy kicsit meglepődött, de még véletlenül sem mutatta a feleségének.

- Kérlek, ne játszd a meglepettet! Nem áll jól neked ez a szerep. Mintha olyan nagyszerű lenne a házasságunk. – éllel fejtette ki véleményét Elsey.

- Azért ennyire nem volt rossz az egész. Legalábbis a szex része. – Eric nagyon elégedett volt. – Akkor, ha így állunk még könnyebben lerendezzük ezt a válást.

- Megnyugodhatsz, nekem nem kell semmi. Semmi sem kell tőled. Sem pénzt, sem részesedést, az égvilágon semmit. – nyomatékosította a nő. - Tulajdonképpen semmi sincs, ami egymáshoz kössön.

- Így van. Semmi sincs. – hörpintette fel az utolsó korty italát Eric. – Holnap intézkedem, hogy még az utazás előtt alá tudjuk írni a válási papírokat.

- Csak egyetlen kérdésem lenne még, miért most?

- Számít ez? – kérdezett vissza Eric. – Kimondtuk, mindketten beleegyeztünk, akkor miért feszegessük?

- Tudod mit, nem is érdekel. Csinálj, amit akarsz! – Elsey felmarkolta a telefonját, és színpadiasan elvonult. – Én vagyok. – susogta a füléhez emelt telefonba. – Igen, elválunk. Tudod, mit jelent ez? – elégedetten mosolyodott el, ahogy a vonal túloldaláról hallgatta az édes hangot. Tüntetőleg a vendégszobába vonult, így egészen biztos lehetett benne, Eric nem fogja zavarni. Az asszony tudta, hogy neki kellett volna kimondani, de hogy nem így történt egy cseppet sem érdekelte. Vággyal tekintett a közelgő jövőre.

Eric is feldobottan nézett előre, hiszen nem is olyan sokára kötelékek nélkül lehet Jenna-val, akkor és amikor, csak akar. Nem érdekelték az érzelmek, még igazán bele se gondolt a következményekbe. Csak az érdekelte, megszerezze a lányt.

A férfi másnap úgy hagyta el az otthonát, hogy még csak nem is találkozott Elsey-vel. Nem akarta bolygatni a dolgokat, jobbnak látta, ha megnyugszanak a kedélyek. Jókedvűen sétált az irodájába, de előtte szólt Ashley-nek, küldje be hozzá William-et. Rövidesen meg is jelent a férfi, ahogy megnyikordult az ajtó Eric egyből megszólalt.

- Will, nagy hírem van. – a barátja ábrázatát elnézve, azonban torkára forrt a szó. – Mi van?

- Nagy hírem van, nekem is. – ismételte meg William is a szavakat, viszont eltérő hangsúlyokkal. – Le kell mondanom az utat, Nem tudlak elkísérni Miami-ba.

- Bocs, haver, de ennek kifejezetten örülök. Így akkor egy-két nappal előbb el tudunk repülni. – tervezgetett hangosan Eric. – De mit akarsz mondani?

- Még én is alig hiszem el. Olyan hihetetlen és váratlan az egész. Boldog vagyok, meg rettegek.

- Will, nyögd már ki! – Eric elvesztette a türelmét, ráadásul a sok zagyvaságból nem is értett semmit.

- Sandy babát vár.

- Gratulálok, azt hiszem.

- Nem mintha téged meghatna, de kösz! Hidd el, még ezt is értékelem! De mi volt a te nagy híred? Ezek szerint nem teszel le a tervedről? Jenna-t magaddal viszed, de nem az üzlet miatt. – William egyből levette a dolgot. – Ez lenne az?

- Nem egészen. A nagy hír az a válásom.

- Tessék? Válás? Eric, hallod miket beszélsz? Jenna miatt?

- Nem miatta, hanem érte.

- Szóval beleszerettél. A nagy Eric Packer szerelmes. Ki gondolta volna!

- Szerelem. Gyerekes képzelgés, már bocs! De az igaz, kell nekem az a nő. Az enyém kell, hogy legyen és ezért bármire hajlandó vagy.

- Még a házasságod felrúgni is. – William csalódottan fejezte be Eric gondolatmenetét. – Nem akarok vészmadár lenni, de valami bajt szimatolok.

- Nem lesz itt semmi baj. Szóval egy gyerek, mi?

- Nekem mondod?

***

A búcsúcsók még akkor is ott égett az ajkaimon, mikor hazaértem. Leszórtam a cuccaim, s végre a saját ágyamra heveredtem le. Kellemes csend, barátságos félhomály tökéletes volt arra, hogy gondolkodjak. Ismételten túl sok minden történt egyszerre, túlságosan intenzíven éltem meg az egészet. Megint úgy éreztem, ezer fokon égtem, már csak attól, ahogy az elmúlt órák jutottak az eszembe.

Eric marasztalni akart, de büszke voltam magamra, ellent tudtam állni a csábításának. A fülemben csengtek a szavai. – Többet akarok. Több kell. – húztam el a szám. – Te nem csak a szeretőm vagy. – Hitegetett, de egyszerűen képtelen voltam hinni neki. Hízelgett a dolog, azonban olyan kilátástalan volt ez az egész helyzet.

- Mit vársz, te lány? – tettem fel végül magamnak is a kérdést. – Ne álltasd magad, úgyis át fog verni! Kihasznál, s ha megun, akkor meg eldob, mint bármi mást az életében. – nem tudtam semmivel sem bíztatni magam, jobbnak láttam, ha beletörődöm és elfogadom a saját magam által választott utat. Bár akárhogy próbáltam elhessegetni a kérdést, mégis ott motoszkált a fejemben. – Eric hogyan akar bizonyítani?

A délután úgy kifárasztott, hogy végül ruhástul sikerült elaludnom. Egy cseppet sem bántam, mert átaludtam az éjszakát és kipihenten keltem. Rose-zal is végre találkoztam, együtt kávéztunk. Ez remek alkalom volt kicsit kibeszélni magamból a nyomasztó gondolataim. Elsők között a Miami-s utazást.

- Egyre biztosabb vagyok benne, többet akar tőled ez a pasi. Senki sem kínlódna annyit, hogy szexhez jusson. Főleg, ha két kézzel szórhatja a pénzt. Lásd be szépen, megszédítetted Eric-et! – huncut mosoly jelent meg Rose arcán. – Bár nem ismerem személyesen, de szerintem teljesen beléd zúgott.

- Beszélsz, bolondságot! – legyintettem Rose szavaira. – Most viszont mennem kell készülődni. Ma este menjünk el bulizni. Mi ketten, mint régen.

- Jaj, de örülök, hogy ezt mondod! ÉN is ezt akartam kérdezni!

Az irodába szokatlan nyüzsgés fogadott. Mindenki susmorgott a hátam mögött, úgy tűnt, lemaradtam valami szenzációról. Olyan lelkesedéssel meséltek egyesek, mintha éppen a nyertes lottószámokat ismételnék. Ha feléjük néztem, akkor látványosan elhallgattak és úgy tettek, mintha mi sem történt volna. Egyre frusztrálóbb volt az egész.

- Jenna, jó hogy jössz! – összerezzentem a nevem hallatán, pedig csak William volt.

- William, itt meg mi történt? – suttogtam felé tanácstalanul. – Úgy megy a pletykálkodás, mintha legalább maga az elnök látogatott volna ide.

- Nem tudom, mit pusmognak annyit. De jobb, ha Eric irodájában beszéljük meg a híreket.

***