Részlet 70. fejezet tartalmából...

- Már el is aludtak. - mosolyodott el Rob, s mögém lépett. Hátulról karolt át, míg a kezeimet a kezeire fektettem.

- Csodálatosak. - somolyogtam. - Teljesen elfáradtak a mai napban. - suttogtam csendbe, míg Rob mellkasának dőltem.

- Látszik, hogy nagyon passzolunk! - motyogta a nyakamba szerelmem a hülye dumáját, és ráadásul csókot is lehelt a bőrömre. Nem volt elég, hogy a lehelete cirógatott, hanem még a forró ajkait is muszáj volt bevetnie, amitől bizsergés futott végig az egész testemen.

- Talán ezt nem itt kellene. - nyögtem fel s lassan fordultam szembe vele.

- Jó, de akkor előbb beszéljünk! 

(...)

Legszívesebben bevágtam volna magam után az ajtót, de az alvó manócskák miatt nem tehettem meg. Helyette becsuktam és a kulcsért nyúltam. Ráfordítottam, s az ajtónak dőlve próbáltam lehiggadni.

- Flóra! –kopogott be Rob. – Flóra, kérlek! – nem válaszoltam, csak füleltem. Először csak kopácsolt, de mivel nem reagáltam a kilincsért nyúlt. Csakhogy nem nyílt az ajtó. – A büdös francba! – szitkozódott Rob, mert akadályba ütközött. – Flóra, hallod! Engedj be! – egyre jobban dörömbölt, de én nem voltam hajlandó. – Nem tágítok, míg be nem engedsz! Szerelmem, édesem, kicsikém… – mérges voltam és emiatt nem foglalkoztam vele bármilyen szép szavakkal próbált megnyerni. – Nem úgy gondoltam… - mire kimondta, hogy megbánta, addigra már teljes harci díszben voltam. Farmert húztam, pólót és pulóvert egy tornacipővel egészítettem ki. A kulcsaimat felmarkoltam és nekiindultam az éjszakának.