Just the way you are 17.

- Eric? – a meglepettségtől és haragtól terhes hang szólította meg a férfit. Egyikőjük sem bírt megmozdulni, olyan erővel csapott le rájuk a meglepetés ereje. A hang így valamivel dühösebben csattan fel ismét. - Eric! – immár felszólításként hangzott el a férfi neve. Csakhogy Eric továbbra sem akart vagy nem tudott megmozdulni, hiszen még mindig a lány forró testében időzött.

- Pont a legjobb pillanatra időzítettél. – fújtatott Eric. Lassan fordította a fejét, a teste mindvégig mozdulatlan volt, amibe Jenna erősen kapaszkodott. Eric tartotta őt, s egyben takarta is. – Legalább megtennéd, hogy magunkra hagysz, míg összeszedjük magunkat?

- Kaptok 5 percet! Utána pedig beszédem van mindkettőtökkel! – indulat sütött a hangjában.

- 5 perc és velem beszélhetsz. – Eric szavai azonban nem érte el a célját.

- Nem, Eric. – jött egyből az ellenkezés. – Egyáltalán nem vagy alkupozícióban! – aztán Eric és Jenna magukra maradtak.

Eric mérgesen szusszantott, s kihúzta magát a lányból. Jenna az ijedtségtől és a benne felgyülemlett szégyenérzettől teljesen megnémult. Görcsösen kapaszkodott Eric-be, aki végül úgy feszegette le magáról a lányt. A férfi könnyebb helyzetben volt, mert megigazította magát, s felhúzta a cipzárját. Ezzel pedig elkészült, rendezetten és beszélgetésre kész volt. Jenna viszont még mindig sokkoltan volt a férfi mellett majdnem teljesen meztelenül és szét tárt lábakkal. Eric morgások közepette felszedegette a körülöttük lévő holmikat, s nem túl finoman a lánynak dobálta.

- Most mi lesz? – Jenna összeszorította a lábait, s lehajtott fejjel várta Eric válaszát.

- Honnan tudjam? Hallottad, nem? – Eric hangulata egy pillanat alatt lett fagyos és zord. A kielégítettség fenséges élményei már most rettentően távolinak tűntek, pedig alig néhány perce élte át őket. – Öltözz inkább! Igyekezz!

- Hallottam, de én egyáltalán nem ismerem. Te viszont tudod, mire számíthatsz! – Jenna magára kapkodta a korábban a férfi által lehúzott, lerángatott holmikat, melyeken bizony kegyetlenül meglátszott a kíméletlen bánásmód.

- Tévedsz, mert nincs az az ember, aki kiszámítaná a lépését. – Eric a bárszekrényhez sétált, s gondolkodás nélkül két pohárba töltött a kedvenc italából.

- Így van! A kiszámíthatóság a sebezhetőbbé változtatja még a legerősebbeket is, ezáltal legyőzhetővé! – lépett be a szobába a férfi. Mogorva ábrázattal nézte Jenna-Eric párost.

- Íme, egy újabb bölcsessége a Packer család Nagykönyvéből! – fintorgott Eric, s a korábban kitöltött ital egyikét az apja kezébe nyomta, míg a saját poharából egy hatalmas kortyot nyelt le.

- George Packer – nyújtotta a kezét az idősödő férfi Jenna-nak. – Ha már Eric be sem mutat.

- Örvendek. – Jenna félszegen fogadta el a felkínált jobbot, és legszívesebben a föld alá süllyedt volna.

- Ő Jenna, aki most megy és lezuhanyozik! Menj! – Eric ráparancsolt a lányra, aki meglepődött és kellemetlenül bólintott. Összeszorult a torka, Eric sokadszorra bántotta meg, anélkül hogy a férfi észrevenné.

- Nézzenek oda! – elégedetten kortyolt bele az italába George. – Szemrevaló kislány. – a férfi szemével végignézte az elvonuló lányt és nagyon is kedvére való volt a látvány. Elégedettséggel töltötte el, hogy a fiának nagyon hasonló az ízlése. Pont olyan, mint egykoron neki volt. - A cégnél dolgozik? Többször kellene bejárnom hozzád.

- A személyi asszisztensem. – vonta meg a vállát Eric, és a nappali túloldalára terelte az apját, hogy leüljenek.

- Tudod fiam, most teljesen a fiatal önmagamra emlékeztetsz. – kényelmesen helyezkedtek el.

- Ezzel meg mit akarsz mondani? – Eric még mindig ellenségesen nézett az apjára, mert egyszerűen nem tudta elképzelni, miért látogatta meg pont most. Ráadásul pont akkor, mikor éppen készült Jenna testét az uralma alá vonni. A lány már sokkal odaadóbb volt, mint korábban bármikor, a szex is még több élvezetet biztosított mindkettőjüknek. Erre az apja beállított.

- Mit? Mégis több közös van bennünk, mint azt eddig gondoltam. – George megforgatta a kezében a poharat, közben azon gondokozott mondja, vagy ne mondja, amit szeretne. Aztán belekezdett a monológjába. – Egy balféknek gondoltalak, mikor elvetted Elsey-t. Pont egy igazi jégkirálynőt kellett elvenned. Az üzletben hibátlan döntéseket hoztál, és ha úgy nézzük, akkor valóban jó lépés volt. Csakhogy azt gondoltam, hogy a magánéletben egy nyámnyila papucs vagy. De úgy tűnik, olyan nyughatatlan lélek, vagy mint én.

- Hát kösz, hogy ennyire elcseszettnek tartasz.

- Vigyázz a szádra! Az apáddal beszélsz!

- Akinek a szemében attól nőttem , hogy az asszisztensem dugom, nem attól, hogy milliókat hoz egy-egy üzletem?

- Még szerencse, hogy milliókat hoz a cég. Ne forgasd ki ennyire a szavaim!

- Inkább azt áruld el, minek köszönhetem a látogatásod?

- Meg akartam lépni anyád elől. Már kikészít az állandó aggódásával.

- Pont engem választottál? – csodálkozott a fiú, hiszen messze földön híres volt a családon belüli feszült kapcsolat. Egy kimondatlan ellentét bújt meg a háttérben, mindenki tudott róla, azonban senki sem volt elég bátor, hogy felhánytorgassa.

- Igen, mert itt aztán senki sem keres. De azt hiszem, inkább tovább állok. Hadd élvezd ki igazán az asszisztensed minden jó tulajdonságát! – George felhörpintette a maradék italát és indulóban volt. – Csak még egy dolog. Hogy áll az üzlet?

- Jól, nagyon jól. – Eric elégedetten kezdett bele a rövid beszámolóba, ami részben elégtételt jelentett számára, hiszen egy olyan területen lett sikeres, amin az apja sosem igazán.

***

Elindultam abba az irányba, amerre Eric küldött. Egy óriási hálószobába nyílott az ajtó, amely láttán felfordult a gyomrom. Tulajdonképpen semmit sem tudtam Eric feleségéről, most pedig végiggázoltam az otthonán. Azonban, ahogy végignéztem a bútorokon, a használati tárgyakon, egyáltalán nem egy meghitt otthon hangulatát éreztem. Az egész olyan volt, mint egy múzeum, egy jól összeállított katalógusban szereplő kép. Hideg és üres. Egyetlen olyan tárgyat sem láttam, amiből egy kicsit is az sütött volna, hogy itt valaki otthonosan érzi magát. Így aztán a korábbi rossz érzésem szépen lassan elmúlott, sőt inkább egyre kíváncsibbá váltam.

A hatalmas ajtó mögött bújt meg a fürdőszoba, ez már valamivel jobb kisugárzással rendelkezett. Talán az is hozzájárult, hogy Eric néhány széthagyott holmiját felfedeztem. Aztán szembe fordultam az óriási tükörrel, ahol a saját magamra sem ismertem. Ott állt egy zilált külsejű nő, enyhén kipirult arccal és ragyogó szemekkel. – Tényleg fenomenális a szex vele. – sóhajtottam fel, ahogy az előbbi gyors menetre gondoltam. A vágy egy pillanat alatt sodort el bennünket, s egyre kevésbé tudtam ellenállni neki.

Ekkor jelent meg Eric apja. – Hát megismertem. – nyögtem fel, hiszen egy cseppet sem kellett volna meglepődnöm. Eric-re az apja stílusát követi, bár valamivel durvábban. Egyáltalán nem tetszett, ahogy George végigmért engem, és ahogy Eric elküldött. Aztán rájöttem, tulajdonképp elvégeztem a feladatom, kész és itt végeztem. El is döntöttem, hogy kicsit rendbe szedem magam és utána lelépek. A zuhanyzóba indultam, ezért szép lassan vetkőzni kezdtem. Már meztelen voltam, mikor Eric kezét újra magamon éreztem.

- Nem bírom betelni a testeddel. – dünnyögte a nyakamba, miután elkotorta a hajam és a vállamtól indulva a nyakamig csókokkal hintette az útját.

- Minden nődnek ezt mondod? – felemeltem a fejem, így a tükörben láthattam a kettősünk. – Vagy ami még rosszabb, a feleségednek is elmondod? – Eric tartása megfeszült, éreztem minden apró rezdülését, mert teljesen a hátamnak simult. A keze még erősebben húzott magához, sőt belemarkolt az egyik mellembe, amit egy hirtelen nyögéssel díjaztam. Váratlan és izgató volt az érintése.

- Tudd meg, ezt senki másnak nem mondom! – masszírozni kezdte a mellem, míg a másik kezét a hasamra, majd a lábaim közé próbált csúsztatni. – Értsd meg már végre! Te különleges vagy. – meglepett, mert soha sem mondott nekem még ilyet. – Ráadásul még az apámat is képes lennél beindítani. Egy szexi lányka bőrébe bújt démon van. Egy igazi szex-istennő, csak még nem ismered a saját határaid. – hitetlenkedve hallgattam, azt hittem csak viccel velem. Azonban ahogy a tükörben figyeltem a vonásait, illetve ahogy magamon éreztem az érintéseit teljesen komolyan beszélt.

- Mégis minden alkalommal bántasz. – lesütöttem a szemem, nem akartam látni Eric szemébe megjelenő gúnyt, mert biztos voltam benne ki fog nevetni az érzékeny lelkem miatt. Nem szólt semmit, így bátorságot vettem és folytattam. – Megértettem és tudomásul vettem a megállapodást ezekre az együttlétekre. Azonban ettől még nem kell megaláznod, és csak azért is alapon bántani.

- Mit vársz tőlem? – csattant fel Eric és megpördített a karjai között.

- Nem várok tőled semmit. Hogy is tehetném? Egy semmi vagyok. – aztán olyasmire vetemedtem, amire még soha. Átkaroltam Eric nyakát az egyik kezemmel, míg a másikkal finoman cirógatni kezdtem az arcát, a nyakát és a mellkasát. Hirtelen olyan meghitté vált a kettőnk közötti kapcsolat, mint még soha.

- Nem vagy semmi! – dühösen mondta ki, s elkapta a derekam és a mellettünk lévő kis szekrényre pakolt fel. – Egyáltalán nem látod tisztán önmagad. Bántottalak, megaláztalak, parancsolgatok neked, s mégis képes vagy még most is gyengéd lenni. – mélyen a szemembe nézett, aztán megnyalta a száját és a következő pillanatban az ajkaimra tapad. Szenvedélyesen csókolt, olyan lánggal, amelytől még talán a szoba is kigyulladt volna. Elvált az ajkaimtól, viszont a kezei a combomon csúsztak egyre feljebb. – Maradj velem, maradj itt a hétvégére és bebizonyítom, hogy igazam van! Felélesztem a benned lakozó szex-istennőt. – ebben a pillanatban fúrta ujját belém, amitől újabb nyöszörgést váltott ki belőlem.

- Csak nem magányos a szex-isten? Bár minden istennek szüksége van egy istennőre. – kuncogtam fel. – Neked meg úgyis mindig csak a szex körül forog az agyad. – sikkantottam fel, ahogy egyre jobban sebesebben mozgatta az ujjait.

- Nemcsak! A szexen veled és az üzleten. – rám kacsintott és szélesebbre tárta a lábaim. – De mivel itt vagy velem, ezért jelen pillanatban valóban csak a szex körül forognak a gondolataim. Hogyan tudnálak, és hogyan tudnál még inkább kielégíteni.

- Eric... aah... Eric... – ahogy egyre közelebb sodort az orgazmus felé, úgy lettem egyre hangosabb.

- Imádom, ahogy a nevemet sikongatod az élvezet közepette. – aztán lehajolt és ajkait a széttárt combomon éreztem meg. Nyelve, ajkai egyre feljebb araszoltak a bőrömön, sőt olykor finoman harapdálni kezdett. – Szóval itt maradsz! – parancsolt rám ismét. Aztán a nyelvével kezdett el izgatni. A hajába markoltam vagy a szekrény szélét, mert úgy éreztem, hogy szédülök és a lassan a darabjaira hullok szét. Sikítva adtam át magam neki és elélveztem a karjai között.

Remegtem és alig bírtam összeszedni magam. A szívem ezerrel kalapált, a füleimben zúgott a vér és úgy éreztem, hogy a föld felett méterekkel lebegek. Eric felnyalábolt, s a karjaiban vergődtem, ha Ő nem tartott volna meg, akkor biztos, hogy össze estem volna. Gyengének, sőt erőtlennek éreztem magam.

- Próbáljuk ki a kádat, két személynek kényelmesen el kell férnie benne! – teljesen minden lett volna, mit csinál velem. Egyáltalán nem maradt semmi erőm, hogy ellenkezzek vele.

A kád szélére ültette, míg magáról lekapta a farmerját. Keményen meredt férfiassága, mely végre kiszabadulhatott a börtönéből. Odahajolt, hogy megnyissa a vizet, ezzel a mozdulattal még közelebb került hozzám. A kezem a csípőjére csúsztattam, segíteni akartam rajta, mert látszott, nem sok kellett volna neki sem, hogy elélvezhessen.

- Ne, most ne! – lökte el a kezem, ami most elég rosszul esett nekem. – Veled akarok, vagyis benned akarok újra elélvezni.

Átlépett a kád peremén, és az éppen csak bokáig érő vízbe helyezkedett el. A kezét végigvezette a lábamon, értettem a célzást. Követtem őt. De én már úgy helyezkedtem, hogy Eric kemény férfiasságát magam vezettem. Abban a pillanatban, mikor kitöltött és újra bennem volt, egyszerre nyögtünk fel. Eric magához húzta a fejem, és forrón csókolni kezdet, míg kezei rajtam jártak fel s alá. Míg én a kád szélbe kapaszkodtam, megtámasztottam magam, így még határozottabban tudtam a csípőm mozgatni rajta. Ericnél hamar robbant a bomba, megremegett a teste, s az utolsó cseppig kilövellt. Ennek ellenére sem hagytam abba a mozgást, mert én még nem értem el a fellegeket. Néhány határozott mozdulattal, mellyel még mélyebbre tornáztam férfiasságát bennem, sikerült beérnem Őt a csúcson. A mellkasára omoltam és úgy élveztem ki a fenséges pillanatokat. Együtt pihegtünk a fenséges víz simogatásában.

- Látod erről beszéltem, az én szex-istennőm. – búgta nekem Eric, míg finoman mosdatni kezdett.

- Shh, ne rontsd el! Ez most olyan jó. – az ajkaira csúsztattam az ujjaim, amit egyből szopogatni kezdett. Tüntetőleg sóhajtottam egy nagyot, aztán még a szemeim is lehunytam, mert annyira tökéletesnek éreztem ezt a pillanatot.

***

George Packer zsebre dugott kézzel, kényelmes tempóban sétált végig a kijárat felé. Gyors, villámlátogatás több élményt biztosított számára, mint azt először gondolta. A felesége gondoskodó, már-már anyáskodásától akart egy kis időre megszabadulni. Újra férfi akart lenni, erős független. Ez a kényszer szabadság egy cseppet sem tetszett neki. Hirtelen döntötte el, hogy felkeresi Eric-ket.

Aztán az első pillanatban rendesen meglepődött, mikor Eric-et a kósza liezonon kapta rajta. Amit a szemrevaló asszisztensével követte el. Ez a váratlan fordulta teljesen kizökkentette, s eltérítette az eredeti mondanivalójától. Természetesen a kölcsönös ellenséges hangulat sem múlt el egyik pillanatról a másikra. - Tudod fiam, most teljesen a fiatal önmagamra emlékeztetsz. – őszintén vallotta be Eric-nek, aztán ez magával sodorta a véleményét. Így aztán nem kellett magyarázkodnia, mire is gondolt valójában. Végre volt valami a fiúban, amivel azonosulni tudott.

Egykoron ő is pontosan ilyen volt. Nyughatatlan és kielégíthetetlen. Ő is ugyan úgy belebonyolódott jó pár hasonló kalandba az asszisztensnőivel, vagy bárkivel, aki kapható volt egy élvezetes légyottra. Természetesen ez a szenvedélyes időtöltésnek abban a pillanatban véget kellett vetni, mikor a képviselői szék említésre került. Onnantól kezdve tisztes családapát kellett alakítania, még akkor is, ha ez nem teljesen a valóság volt. A családban túl sok megoldatlan feszültség és titok volt, amelyek szép lassan mérgezték meg az életük. Ennek egyik eredménye, hogy Eric-kel sosem tudott úgy beszélni, sosem tudott úgy rá tekintetni, ahogy elvileg kellett volna. A feleségét szerette, egykoron szerelemből vette el, azonban az asszony árulását sosem tudta teljesen megbocsátani, mert a ballépésének következményei lettek. George sokszor arra gondolt, hogyha ezek a bizonyos következmények nem lettek volna, akkor talán tényleg megbocsátott volna a feleségének, sőt teljesen másképpen alakult volna az életük.