MÚZSA ~ 4. rész (Karácsonyi Meglepetés Novella)

Simone megnémult, és szó nélkül kelt fel és hagyta magára Patrick-et, aki hiába várta a lány válaszát. Pedig egyre több kérdés kavargott a fejében, főleg az anyjával folytatott beszélgetést követően. A férfi is felkelt, lecsúszott róla az anyag, majd jólesően nyújtotta ki tagjait. A földön heverő gatyáját húzta fel, majd a konyhába sétált. Arra gondolt, hogy talán egy jó erős feketével megtöri Simone-t. Patrick elindította a kávéfőzőt, s míg várakozott, a terasz fele indult. Elhúzta a tolóajtót, jó mélyen beleszippantott a friss, sós levegőbe, majd az ajtófélfának támaszkodva figyelte az óceánt. Legszívesebben kiment volna szörfözni, azonban most nem tehette meg. Arra gondolt, majd talán délután, ha végzett a munkával. A kávéfőző jelzett, majd Patrick jó házigazdaként bögréket vett elő.

- Ez tényleg jól esett. – sóhajtott fel, trikóját igazgatta. Ahogy felemelte a fejét, szembesült Patrick fedetlen hátával. Igéző volt az izmos látvány, de sokkal érdekesebb voltak a hegek, melyek Simone-nak eddig fel sem tűntek. Egy pillanat alatt számtalan lehetőség futott át a lány fején. – Egy igazi rosszfiú. – ettől még csábítóbb volt.

- Kávét? – Patrick hangjára összerezzent a lányt, azon tanakodott, hogyan is szerezte azokat a hegeket. Már-már kifinomultnak tűntek, szabályosnak.

- Jah, igen. Kérek. – Simone zavartan igyekezett más irányba figyelni. – Feketén.

- Frissen, feketén. – mosolyodott el Patrick, hiszen feltűnt neki Simone nyugtalansága. Nem akarta feladni, tudnia kellett, miért most, ily váratlanul jelent meg a lány az éjszaka közepén. – Szóval válaszolsz? – Simone megkeverte a kávéját, aztán vonásai megkeményedtek, és szúrósan vetette oda mondanivalóját a férfinak.

- Semmi közöd a dolgaimhoz. – belekortyolta a kávéba. – Idd inkább a kávéd, hogy mielőbb indulhassunk! – Simone felpattant a helyéről és az ajtó fele lépett. Csakhogy Patrick utána kapott, és nem eresztette.

- Nem! Azt már nem, előbb válaszolsz! – a férfi elszántan nézett farkas szemet a lánnyal. - Ennyivel tartozol.

- Nem tartozom én semmivel. – Simone ezúttal tartotta magát.

- Tévedsz, és különben is te jöttél hozzám. – Patrick sem hagyta magát, sőt egyre izgatóbb lett a kettőjük közötti feszültség. – Miért én? Akkor miért hozzám jöttél?

- Mert nincs senkim. Nem mehettem senki máshoz. - Simone végül nem bírta tovább a feszültséget, kifakadt. Patrick nem kis meglepetésére, s abban a pillanatban elhullottak a kezei a lányról. – Most boldog vagy? – Simone maga köré fonta a karjait védelmezően.

- Nem, egyáltalán nem. Családod, barátok vagy a lányok, akikkel a minap buliztál?

- Nincs családom. Egyedül vagyok a világban. – húzta el a száját a lány. – A lányok? Néha napján, ha egy helyen dolgozunk, összefutunk, máskor meg magasról tesznek rám.

- Sajnálom. – bukott ki a férfiből. – De még is mi elől menekültél hozzám?

- Nem kell lesajnálnod. Megvagyok anélkül is. Nem a te dolgod. Különben meg nem mindenkinek olyan rohadt príma az élete, mint neked. – vette fel a dacos hangnemet Simone.

- Teljesen el vagy tájolva. – morogta Patrick az orra alatt, várta, hogy Simone megnyugodjon.

 - Akkor, most te válaszolj! Honnan vannak a hegeid? – szegezte Patrick-nak a kérdést.

- Balesetből. – hörpintette fel a kávéját. – Zuhanyozok és mehetünk. – vetette oda Patrick.

- Nem. Ennyivel nem érem be. Te is kiszedted belőlem, akkor most válaszolj! – Simone a férfi elé ugrott, mellkasára fektette a kezét.

- Jó, legyen! Tudni akarod, autóbalesetet szenvedtem pár barátommal. A hegeim a balesetből, és az azt követő életmentő műtétek nyoma. De mintha ez nem lett volna elég, hónapokra tolószékbe kényszerültem. – Patrick meglepődött, milyen hirtelen nyílt meg. Simone csak pillázni tudott, aztán hagyta a férfit távozni. Hallotta a fürdő ajtaját csapódni, majd a víz csobogását. Nyugtalanul fészkalódott, a kávé is elfogyott. Nem bírt egyhelyben maradni. Míg várakozott kíváncsian nézett szét a lakásban. Gitár, kották, zongora minden bizonyította, Patrick mennyire muzikális. A teraszon felfedezte a szörföt is, ami igazolta a rosszfiús vonalát is.

Patrick gyorsan letusolt, felkapott egy farmert és pólót, úgyis átöltöztetik. Magához vette a kulcsait, a telefonját, aztán már csak Simone-t kellett előkerítenie. A teraszon ácsorgott, teljesen elrévedt az óceánt csodálva.

- Mehetünk? – köszörülte meg a torkát a férfi. Simone lassan megfordult és egyből engedelmeskedett is. Egyikük sem szólt semmit, Patrick becsukódott, majd a kocsihoz indultak. Simone többször pillantott a férfi fele, aki mereven nézte az utat. Azonban rájött, hogy most sokkal jótékonyabb a háborgó lelküknek a csend. Mindkettőjük fejében ugyanaz motoszkált, teljesen váratlanul árultak el olyan információt magukról, amit korábban soha.

A parton már kora reggel óta folytak az előkészületek. Max az elsők között érkezett, őt követte Andrew, aki kifejezetten feldúltan viselkedett. A fotós mindhiába próbálta szóval tartani, kikerülte őt Andrew, aki inkább a telefonját piszkálta. Max végül megvonta a vállát, s inkább terepmunkát végzett. Már konkrét elképzelései voltak, mit szeretne viszontlátni a képeken és a reklámfilmen. A parti kockák egy csekély, bár romantikus gesztust örökített volna meg, melyre mindössze egyetlen délelőttöt szánt Max. Éppen ezért is lett volna olyan fontos, hogy Simone és Patrick a lehető legjobb formáját hozza. Max a kezét a szeme elé emelte, hogy ne zavarja a nap, észrevette a közeledő párost. Egymás mellett sétáltak, egymáshoz sem szóltak, egyre kevésbé tűnt úgy, hogy összejön a forgatás.

Andrew is észrevette Simone-t és Patrick-et, csakhogy neki egyáltalán nem a forgatás járt a fejében. Sokkal inkább a saját territóriumának védelme. Dühösen markolta meg a telefonját, majd a lány felé trappolt.

- Simone, beszéljünk egy percet! – ragadta meg a lány karját, aki egyből kihúzta magát a férfi kezéből.

- Az öltözőben, jó lesz? – vonta meg a vállát, aztán Patrick-et maguk mögött hagyták.

- Hol a fenében voltál? Kerestelek reggel. – faggatózott a férfi. Nem zavartatta magát, hogy Simone előtte öltözködik. Élvezettel járt végig a szeme a karcsú testen.

- Andrew itt vagyok. Ez a lényeg nem? – igazította meg a szoknyáját.

- Ez nem válasz. Azért ezzel az idiótával kerültél elő. – húzta fel magát Andrew. – Hagytad, hogy meg is dugjon?

- Ne képzelődj! – legyintett rá Simone. – aztán felhúzta a felsőjét is.

- Ajánlom, hogy ne hazudj! – kapta el Andrew a lányt. – Pótolható vagy, ne gondolj mást! – fenyegetőzött Andrew.

- Persze, mert akkor kivel kefélnél. Most mennem kell, Sonia már biztosan vár. – Andrew dühösen törtetett kifele, többen felhördültek, de a férfi mit sem törődött velük.

Patrick könnyebb helyzetben volt, mert kapott egy egyszerű fekete öltönyt, fehér inget, amint felöltözött már készen is volt. Max-el beszélgetett, mikor szemtanúja volt Andrew kitörésének. Kíváncsian figyelt, várta Simone feltűnését. Azonban nem a lány, hanem Max lépett mellé és klasszikus fehér BMW-hez kísérte. Mire elhelyezkedett a volán, Simone mellé is huppant. Természetes szépsége ragyogott, finom mosoly pihent az arcán. Patrick csibészesen kacsintott a lányra, majd indított.

- Minden rendben? – sandított oldalra Patrick, míg a kocsival megfordultak a parton, s a kijelölt irányba haladtak.

- Persze. – túrt a hajába Simone, nyújtózkodott, élvezte az arcába csapó levegőt.

Max vigyorogva kattintgatott, sokkal jobbak lettek a felvételek, mint várta. Simone természetessége, Patrick csibészes pillantásai a lány felé, egyszerűen szenzációs összhatást hoztak létre, emiatt mindössze két kört kellett megtenniük. Aztán támadt az isteni szikra Max fejébe. Intett Patrick-nek, hogy álljon félre, majd kérte, Simone-t a kezében vigye eléjük. Mindenkinek tetszett ez az ötlet, és mosolyogva néztek a kamerába.

- Fussunk neki még egyszer! – küldte vissza Patrick-et a kocsihoz. – Simone, édes vagy, de kisebb mosoly is elég. – a lány nem tehetett róla, Patrick folyamatosan lökte a hülyeségeit és nem tudott komorabb lenni.

- Oké! – szólaltak meg egyszerre. Mindketten élvezték a forgatást, a reggeli vitának már nyoma sem volt. A stábtagok is észrevették, hogy ezek ketten feloldódtak egymás társaságában.

- Hallod, ne röhögtess! – bökte oldalba Patrick-et.

- Héé, ne csináld! Mert ledoblak! – de ahelyett, hogy meglazította volna a tartását, sokkal szorosabban ölelte magához a lányt. Újra nekifutottak a felvételnek, ez már jobban sikerült, de Max nem volt elégedett. Meg kellett ismételni az egészet.

- Ez olyan jó… - sóhajtotta Simone, először fel sem fogta, hogy elszólta magát. Ráadásul még jobban Patrick nyakába borult, még jobban a mellkasához simult. – Nem úgy értettem. – zavartan sütötte le a pilláit a lány.

- Nyugi, valahogy én is így érzem. – suttogta Patrick Simone fülébe, a forró lehelete simogatta a lányt. A vallomások édesek voltak, s Max pont a legjobbkor kapta el a pillanatot.

- Gyerekek, ez valami tökéletes! – örvendezett a rendezőúr, Andrew mellett viszont majdnem felrobbant. – Ez minden képzeletemen túltett!

- Ne túlozz, azért ennyire nem jók. – fintorgott Andrew és odébbállt cigarettázni.

- Ebbe meg mi ütött? - morfondírozott Max.

- Ne is foglalkozz vele, szerintem csak rossz napja van. – somolygott Simone.

- Ennyi! Itt végeztünk, pakolunk! Irány a következő helyszín! Egy óra múlva kezdünk, addig szünet.

- Sim, mit szólnál, ha elugranánk bekapni valamit? Egészen megéheztem. – Patrick hűvös lazasággal fordult Simone felé, aki teljesen lefagyott a becézés hallatán. A férfi száján teljesen véletlenül csúszott ki, át sem gondolta. – Gyerünk, mi lesz már!

- Jól van, ne sürgess már! Különben is át kell öltöznünk. – nézett végig magán a lány. Patrick követte a lány mozdulatát, szexis és csábító volt. - Hmm, benne vagyok! Öltözős szexet még úgysem próbáltam. – húzta vigyorra a száját. – Most nem jössz?

Az egy óra helyet kettőt állt a stáb, Patrick és Simone egy cseppet sem bánta, míg elértek az öltözőhöz sikerült felpiszkálni a tüzet, amint magukra maradtak, egymásnak estek. Patrick a karjaiba emelte Simone-t, aki a lábait a férfi csípője köré csavarta. Úgy simultak egymáshoz, mintha szétválaszthatatlanok lennének. A férfi erősen tartotta a lányt, akit egy könnyed fordulattal a falnak szorította, a szoknyáját csak felgyűrte, míg a csipkés tangát elszaggatta és már bele is csusszant. Szex félelmetesen jól működött közöttük, vonzották egymást, pedig alig tudtak valamit a másikról. Egymásba kapaszkodta élvezték ki a gyönyört.

- Eszméletlen csaj vagy. – csókolt bele Simone nyakába.

- Ne túlozz! – bontakozott ki Patrick karjaiból, csakhogy a férfi nem engedte el.

- Héé, most miért? Gyönyörű vagy, pokolian szexis. – Patrick hiába próbált valami szépet mondani a lánynak, nem járt sikerrel.

- Mindez csak a testem. Nekem csak az volt. Mindig csak szex. – vonta meg a vállát Simone.

Ledobta a ruháit, majd a sajátját húzta fel. Patrick is átöltözött, majd a legközelebbi étterem fele indultak. A külvilág előtt úgy tettek, mintha semmi sem történt volna közöttük. Simone sokkal hidegebb volt, mint eddig bármikor. A férfi ráhagyta, nem faggatózott, úgy döntött, majd később, egy jobb helyen és időben kifaggatja.

A korai ebédet követően a Plaza Hotel báltermében folytatták a munkát. Patrick láthatóan jobb kedvvel beszélgetett a stábtagokkal. Nevetgélt, humorizált. Simone is sokkal többet mosolygott, mint előtte. Egyedül Andrew nem díjazta a változást, a zsigereiben érezte, hogy azok ketten kefélnek. Csak még nem jött rá, hogyan vegyen elégtételt.

Max ismét elővette a romantikus énjét. Báli hangulat, lágy, romantikus zene, halvány fények egy tökéletes randevú illúzióját keltette. Patrick-nek, mint hősszerelmes férfinak táncba kellett csalnia szíve hölgyét. Simone feladata szerint kicsit kéretnie kellett magát, majd a csábító pillantásoknak engedve belemegy a táncba.

Újra és újra el kellett játszani a jelenetet, mert Max az összes beállást, az összes lehetőséget ki akarta próbálni. Patrick mindent bevetett, tökéletesen játszotta a szerepét, mindenkit meggyőzött, még Simone-t is. Ez azonban a lánynak cseppet sem tetszett, mert érezte, hogy rá is hatással van.

- Simone, édesem, mi van veled? – nézett rá Max. – Elfáradtál? Azért nem megy? Jó, legyen. Szünet, emberek! – kiáltotta el magát, a fotós. – Max. 15 perc!

- Sim, most mi van? – Patrick-nek is feltűnt a változás, pedig úgy érezte, hogy minden rendben van és egészen jó irányba haladnak.

- Semmi, hagyj! – lökte el a férfit, majd mindent hátrahagyva elszaladt.

- Most meg mi a fene van? – mindenki össze-visszapusmogott. Patrick észbe kapott és a lány után indult. Tudnia kellett, hogy minden rendben van vele. Azonban az igazán nagy meglepetés a férfit érte, mikor megtalálta a pityergő lányt és fültanúja volt a mocskolódó szavaknak.

***