MÚZSA ~ 2. rész (Karácsonyi Meglepetés Novella)

Még senki sem simult így Patrick karjaiba, mint ahogy ez a titokzatos nő tette. Nem voltak felesleges szavak, pusztán érintések, csókok, melyek tökéletesen érthetőek voltak egymás számára. A szenvedély nyelvét beszélték. Patrick heves ostromai szüntelenül érték a lányt, aki készségesen és odaadóan viszonzott mindent. Nemcsak éjszaka, hanem még hajnalban is kényeztetően ölelték egymást. Testük újra és újra összefonódott, mintha csak megérezték volna a közelgő elválást és így tiltakoztak volna ellene.

A barna lány szíve vadul vágtázott, levegőért kapkodott. Kezét szorosan a szívére szorította, mert alig bírta elviselni a rátörő gyönyört. Hihetetlen volt a férfi szenvedélye, mely semmist sem csillapodott és mesterien okozott élvezeteket. Patrick végül elszunnyadt, teljesen kimerült. A fény lopakodott be a szobába, mely finoman bearanyozta a férfi vonalait. A lány csak nehezen tudott ellenállni a kísértésnek, legszívesebben ismét a férfi ölésébe burkolózott volna és újra odaadta volna testét neki. Ám erősnek kellett lennie, a saját ígéretéhez kellett tartania magát. Ez csak egyetlen, de annál fantasztikusabb éjszaka lett, mely kedves emlékként fogja elkísérni őt. Tovább nem tétlenkedett, az ágy szélére csúszott, lehullott róla a lepel, de egy cseppet sem zavarta. Kapkodva szedte össze ruháit, majd kiosont a házból, hátra hagyta a gyönyört és a titokzatos férfit.

Patrick hosszú karjait kinyújtotta, remélte magához vonja a lányt. Azonban mindössze csak a hűs lepedőt találta maga mellett. A férfi kielégülten törődött bele a helyzetbe, azonban lelke egy parányi része bánta, hogy a lány szó nélkül távozott. Megelégedett volna annyival, hogy megtudja a lány nevét. De úgy tűnt másként rendelték. Mégsem bánta sem a találkozást, sem az éjszakát. Élvezettel gondolt vissza minden pillanatára. Patrick jólesően nyújtotta ki tagjait, majd a takarót ledobva magáról a fürdőbe sétált. A zuhanyba lépve egyből a meleg víz után nyúlt, lomhán mosta le magáról az éjszaka nyomait. A zuhanyzást a borotválkozás követte, nem akart csalódást okozni, mégis csak egy munkáról volt szó. Egyre nőtt benne a kíváncsiság a forgatással és a partnernőjével kapcsolatban. Csak egy nevet tudott, amit anyja és Andrew szájából hallott. Simone. Végül megvonta a vállát, elővette a jól bevált „Lesz, ami lesz!” hozzáállást, mely már nem egyszer szerencsét hozott. Patrick végül a konyhában telepedett le egy nagy bögre kávéval és a laptopjával. Míg szörfözött a közösségi oldalakon és a tegnap este visszhangját követte nyomon, bekapott néhány falatot.

Mivel későn ért haza az éjszak, illetve a tüzes játszadozásnak is valamikor kora hajnalban lett vége, így nem volt Patrick számára egy cseppet sem meglepő, hogy a délutánra megbeszélt időpont vészesen közeledett. A sportos sortját, amit a zuhany után kapott magára, most félre dobta, egyszerű farmert, fehér pólót és kapott magára. Igyekeznie kellett, nem nagyon szeretett elkésni. Tövig nyomta a gázpedált, úgy száguldott végig az úton. A kocsiban ülve azonban egy új dallamot kezdett el dúdolni, melyet semmi sem tudott kiűzni fejéből. A dallamot lassan szavakká formálódtak, ezek ugyan néhány összefüggéstelen szó volt, azonban Patrick más szerzeménye is hasonlóan keletkezett. Miután leért a partra a kesztyűtartóban kotorászott, hogy egy cetlit és tollat keressen. Gyorsan megírta magának az emlékeztetőt, hogyha lesz pár nyugodt pillanata, akkor folytathassa az új szerzeményét. Éppen befejezte az utolsó szó lekörmölését, mikor a kocsi ablakát megkocogtatták. Patrick egyből felkapta a fejét, s egy édes mosollyal találkozott a tekintete. – Nem is rossz. – mosolyodott el ő is. Biccentett, majd kipattant az autóból, s egyből orrára csúsztatta a napszemüvegét.

- Helló, Patrick! Jess vagyok. – nyújtotta barátságosan a kezét a lány.

- Helló! – a férfi automatikusan viszonozta a gesztust.

- Menjünk! – mutatott előre Jess, majd el is indult abba az irányba. - Az én feladatom, hogy segítek neked, és ha valamire szükséged van, akkor nyugodtan szólj nekem! – hadarta gyorsan, míg Patrick előtt egy lépéssel sétált. A férfit egy cseppet sem zavarta, sőt így még tüzetesebben szemügyre tudta venni a lányt. Hosszú combok, kicsi, de annál formásabb fenék, a kedvére való volt. Bár azt nehezményezte, hogy a lánynak alig volt melle, és így valahogy sántított az összkép. Céltudatosan haladtak előre, miközben Patrick felfedezte, egy egész partszakaszt lezártak a forgatáshoz.

- Patrick! Nagyszerű! – lelkendezett Andrew, amint megpillantotta a férfit. – Hadd mutassam be Max Posen-t, a fotósunkat!

- Örvendek! – nyújtotta kezét illedelmesen Patrick. Az elmúlt években szert tett egy kis tudásra, és nem volt ismeretlen előtte Max neve sem.

- Ivonn le sem tagadhatná a fiát. – Max elismerően nézett végig Patrick-en.

- Már más is mondta. – vonta meg a vállát Patrick, majd tekintete végigszaladt a parton.

- Jess, kísérd a sminkbe Patrick-et! Sonia vegye kezelésbe. Tökéletes az idő néhány próbafelvételre. – adta az utasításokat Andrew. – Ha elkészültök, akkor kerítsétek elő Simone-t is! Hol a fenében van már megint?

Simone-nak, a francia felmenőkkel rendelkező lánynak már úgy tűnt, hogy órák óta csak egyhelyben ül. Legalábbis a szék már kezdett nagyon kényelmetlenné válni. Ráadásul csipkés alsóneműjén és a hideg selyem köntösön kívül semmi mást nem viselt. Andrew pont öltözködés közben csapott le rá, s amint meglátta nemes egyszerűséggel közölte vele, hogy meg kell válnia barna fürtjeitől. Néhány pillanat alatt a lány feje fölött eldöntötték, hogy hamvas szőkét varázsolnak belőle, s ebbe a lánynak semmi beleszólása nem lehetett. Csendben tűrte, ahogy a fodrász kezelésbe veszi. Lehunyta szemeit, és igyekezett relaxálni.

Alig múlt tizenhat éves, mikor a modellkedést tűzte ki életcéljának. Vonzotta a fény csillogás és az utazás lehetősége. Ez utóbbi motiválta igazán, ki akart törni az egyre elviselhetetlenebb életéből. Simone anyja ledér szépségnek számított Párizs előkelő negyedében, aki egy cseppet sem bánta, hogy a pénzes férfiakon élősködik. Simone ugyan nem tipikus modell alkattal rendelkezett, de a sors kegyes volt hozzá és anyjai ágon különleges vonásokat örökölt. A jellegzetes francia szépség roppant érdekessé vált, s éppen emiatt a férfiak korán felfigyeltek a fiatal lányra. Az anyja jó tanácsok és lánya megóvása helyett sokkal inkább haragudott a tőle ellopott figyelem miatt, sőt az anyai szeretetet szinte teljesen elnyomta a lánya iránt érzett irigység. Simone ártatlanságát is anyja egyik szeretője ragadta el, nem mintha a lány hagyta volna ezt, csakhogy a férfit nem érdekelte. A zokogó lányra az anyja talált rá, de ahelyett hogy hitt volna a lányának, gonosz kis csábítónak bélyegezte és kidobta a saját lányát otthonról. Simone összetörten és megrontva került az utcára, a semmibe. Jobb híján, hosszabb rövidebb időre a családtagjainál próbálta meghúzni magát, azonban ez tényleg csak ideiglenes megoldásnak bizonyult. Hiszen tulajdonképpen semmije sem volt.

A lány végül a keserű tapasztalatokkal, és a frissen letett érettségi bizonyítvánnyal a kezében indult neki a nagyvilágnak. A kevés kis összekuporgatott pénzével New York felé vette az irányt, remélve ott teljesülhet az álma. Egy koszos kis szobát bérelt, alkalmi munkákból élt, míg az egyik szereplőválogatáson felkeltette a fotós figyelmét. Mind szakmai, mind férfi szemmel csábítónak találta a hamvas nőt, aki éppen csak elhagyta a tizenkilencedik életévét. Simone is felfedezte a nagy lehetőséget, s engedett a hízelgő hazug szavaknak. A neves ajánlással ellátott portfólióért cserében a férfi nem kért mást, csak a lány testét. Simone végül összeszorított szemekkel és fogakkal hagyta, hogy a férfi elvegye azt, amit akar. Ezúttal a lány is megkapta, amit szeretett volna.

- Simone – ejtette ki a nevét Sonia. Simone szemei egyből kipattantak, s a tükröt bámulva próbálta megtalálni önmagát. – Kész a frizurád és a sminked. Meghozták a ruhád. – Sonia gyengéden a vállára tette a kezét.

- Sonia, meghoztam a következő áldozatod. – csilingelt egy vidám hang, Simone felismerte, de nem tudta kihez kötni. – A férfi modellünk, Patrick. – a név hallatán Simone összerezzent, hiszen oly tisztán éltek benne az elmúlt éjszaka emlékei, amit ő is egy Patrick-kel töltött el.

- Sonia… - lépett egyet a férfi, s Simone egyből felé kapta a fejét.

Simone zavartan fordította el a fejét, mert egy cseppet sem a viszontlátás örömét érezte a férfi láttán. Egy cifra káromkodást motyogott el az orra alatt, amiért ismét belebotlott a férifibe. Olyan jó tervnek tűnt a zenésszel kikezdeni, vágyott egy férfi érintésére, az élvezetekre, melyeket csak egy hím tud nyújtani. Hirtelen jött az ötlet, mely szinte letaglózta a lányt. Patrick kellően helyes volt, a hangja kellemes és a bár előtt elcsattanó csókból Simone arra következtetett, hogy kellően tapasztalt és ügyes. Jó választás lesz, és minden faggatózás nélkül fogadta el a felkínált éjszakát. Semmivel sem volt jobb azoknál a férfiaknál, akik egy-egy éjszakás kalandokba bocsátkoztak. Sosem ítélte őket, sőt inkább megértette őket. Egészen eddig a pillanatig Simone semmit sem bánt meg, de most határozottan rossz döntésnek bélyegezte az éjszakát.

Patrick tekintete gyorsan futott körbe, és egyből a tükör előtt ülő női alakra figyelt fel. Szinte mozdulatlanul ült a helyén, s valamiért vonzotta a szemeit a lány. Összehúzott szemekkel figyelte őt, ismerős volt neki, egyből a múlt éjszakai kalandját juttat eszébe. Bár az a lány barna volt, s így ültében nehezen tudta belőni a formáit.

- Patrick, ülj ide! – húzta magával Sonia. A tükör elé került, de még így is fél szemmel a lányt figyelte, aki hirtelen pattan fel a helyéről és sebesen távozott. – Csak egy kis alapozó réteget kapsz. Aztán már mehetsz is! – a férfi bólintott, majd hagyta hadd tegye a dolgát Sonia.

Max egyre türelmetlenebb volt, mivel modelljei még sehol sem voltak. Aztán feltűnt Patrick, kicsit elgondolkozva sétált a homokban, a fotós pedig elkapta a pillanatot. Megdöbbenve nézte vissza a képeket és hihetetlenül jónak találta azt a véletlen képet. Aztán végre Simone is előkerült, ekkor tényleg felfele görbült Max szája. A lány a neki választott rövidke szoknyában és vékony blúzban sétált a fotós felé. Max sok mindent hallott a lányról, legfőképpen az ütötte meg a fülét, hogy egy igazán könnyűvérű nőcske, aki a sikerért könnyedén szétteszi a lábát.

- Simone, Patrick, megtörtént a bemutatás? – köszörülte meg a torkát Max. – Vegyétek megtörténtnek. – vonta meg a vállát a fotós. – Csinálunk néhány alapbeállást, hogy holnap gyorsabban haladjunk. – magyarázott a férfi, aztán ki is adta az utasításokat.

- Öleljétek meg egymást, szerelmes pillantásokat kérek, győzzetek meg, mintha szeretitek egymást. – mosolygott Max, és teljes beleéléssel kattintgatott. – Gyerünk, több szenvedéllyel! Így senki sem hiszi el a reklámot, Simone több tüzet szeretnék látni, mert olyan hideg vagy, mint egy jégkocka. Patrick öleld már át rendesen!

Max a homlokát ráncolta, felhúzta magát és végül kifakadt. Elege volt ebből a kettőből, az egyik jégcsapot játszott, míg a másik meg töketlenkedett. Bosszúsan csörtetett el Andrew mellett, csak annyit mondott, reméli, holnapig csoda történik azzal a kettővel, különben rohadt nagy bajban lesznek. Andrew is aggodalmasan nézte végig a kínlódást, és tanácstalanul nézett a távolodó fotós felé.

Elsőként Simone kapott észhez, és bosszúsan trappolt az öltözőbe. Lendületesen szaggatta le magáról a ruhát, és úgy cibálta fel a pólóját meg a rövidke sortját. Patrick ebben a pillanatban rontott be, Simone összerezzent.

- Simone… Szóval nem szoktál ilyet csinálni, mi? – Patrick ahogy jobban szemügyre vette teljesen felismerte, sőt a teste epekedve kívánta.

- Nem kell megjátszanod magad. Szépen csőbe húztál. Kihasználtál és elmondhatod, hogy jót keféltünk.

- Te meg mi a fenéről beszélsz? – Patrick meglepődött Simone szavain.

- Nevetséges vagy, ahogy az idiótát teteted. De ez csak egyszeri alkalom volt… Többet nem kapsz belőlem… - feldühítette a lány vádaskodása, magához rántotta. Legszívesebben megrázta volna, hogy kapjon már észhez, azonban ehelyett száját a lány ajkaira tapasztotta.

Kissé erőszakosabb csókot kezdeményezett, de amint érezte a viszonzást, úgy vált egyre gyengédebbé. Mikor elváltak egymástól, akkor Simone lendületből akkor pofont adott neki, hogy Patrick a csillagokat látta. A pofon azonban nemhogy eltántorította, inkább még csábítóbbá tette az újabb csókot. A férfi vadul ragadta magához a lányt, türelmetlenül csókolta, rángatta le róla a ruhákat.

***