MÚZSA ~ 3. rész (Karácsonyi Meglepetés Novella)

Simone megrészegült Patrick csábító csókjaitól, aztán a pillanat tört része alatt kapott észbe. Addig ficánkolt, míg kiszabadult a férfi karjaiból és mikor Patrick újra felé közelített, ellökte magától.

- Hagyd békén! Engedj! – dühösen szusszant fel Simone.

- Most meg mi ütött beléd? – Patrick megkísérelte újra megközelíteni a lányt.

- Nem vagyok kíváncsi rád. – váltott át közönyösre Simon. – Azt hiszed, hagyom, hogy megint kihasználj? Rohadt nagy tévedésben vagy.

- Akadj már le a kihasználásról! – forgatta meg a szemeit Patrick. – Különben is nekem több okom lenne felhúzni magam. Te voltál, aki kihasználtál… - ragadta meg a férfi a lány karját.

- Nem minden körülötted forog. – idegesen próbálta magát Simone kiszabadítani. A pánik lassan kerítette hatalmába, a kiszolgáltatott helyzete miatt. Patrick észrevette, hogy a lány szaggatottan veszi a levegőt, sőt egyre jobban zihált, és már enyhén remegett is. A férfi felismerte a kezdődő pánikrohamot.

- Simone, nyugodj meg! – Patrick ellágyította a hangját. – Vegyél mély levegőt! Nem akarlak bántani. - A lányra kijózanítóan hatottak a férfi szavai. Feleszmélt, majd a holmiját felmarkolta, és mint egy űzött vad, úgy menekült el.

Patrick tanácstalanul nézett a lány után, most már semmit sem értett. Elemi késztetést érzett, hogy megértse Simone-t. Az egyik pillanatban egy igazi csábító vadmacska, míg a másik pillanatban egy hisztis csaj. A férfi levakarta a képéről a mázat, s a kocsija fele indult.

- Patirck, nem érdekel hogyan, de holnap szedjétek össze magatokat! – morogta oda Max, mikor ő is a kocsija felé tartott.

- Kell egy kis idő, hogy összecsiszolódjunk. – vonta meg a vállát Patrick. – Holnap minden jobb lesz! Jó pihenést, holnap találkozunk! - Patrick kocsiba ült, majd pár pillanatnyi töprengés után a legbiztosabb forráshoz indult.

Ivonn örült a fia látogatásának, bár érdekesnek találta, hogy ennyire felkeltette a figyelmét ez a lány. Az asszony is elismerte Simone szépségét, tehetséges modellnek tartotta. Nem véletlenül volt olyan népszerű a magazinok, divatcégek és fotósok. Bár az asszonyt sem kerülték el azok a feltételezések, melyek a lányt feketítették be. Mint üzletasszonyt, cégvezetőt kevésbé érdekelte, viszont anyát egyre jobban nyugtalanította a fia érdeklődése.

- Miért faggatózol ennyire?

- Csak kíváncsi vagyok, kivel dolgozom együtt. – vonta meg a vállát a férfi, s az anyja zongorájához. A hosszú ujjai automatikusan jártak a billentyűzeten.

- Imádom, ha játszol. – Ivonn élvezettel hallgatta a fia játékát, aki természetesen az összes kedvencet eljátszotta. – A legközelebbi koncertedre elkísérünk.

- Pontos dátumokat még nem egyeztettünk, de Noel bárja mindig tárt kapukkal vár. Szóval akár még egy rögtönzött koncert adhatok. És hogy van Thomas? Most éppen merre jár?

- Patrick, nem kell ez a gyanakvó hangsúly. – nézett rosszallóan fiára Ivonn. – Thomas-szal jól megvagyunk, semmit sem erőltetünk. Teljesen megfelel így mindkettőnknek.

Patrick bólintott, majd még játszott egy kicsit. Aztán haza indult, mert újra ott motoszkált a fejében az új szerzeménye. Az alkotás folyamata szent és sérthetetlen volt Patrick számára, ilyenkor ragaszkodott hozzá, hogy egyedül legyen. Pizzát rendelt, melyet a jól behűtött sörrel öblített el. Egyetlen boxer volt rajta, hogy még kényelmesebben érezze magát. A gitárját magához vette, s új dalán kezdett el dolgozni. Az akkordok egymást követték, de valahogy nem volt tökéletes, és ennél kevesebbel Patrick nem elégedett meg. Végül a kezdeti koncentráció zátonyra futott, mert Simone jutott a férfi eszébe. Nem bírta kiverni a fejéből.

Simone ezalatt igyekezte összeszednie magát. Szétesett, s ezt nem engedhette meg magának. Saját gyengeségének tartotta a pánikrohamait, melyek főként akkor törtek felszínre, mikor a hideg és kemény álcáját nem tudta tovább fenntartani. Nem egyszer fogadta meg magának, hogy nem hagyja, bármi is elterelje a figyelmét a karrierjéről. Nem hitt a szerelemben, sosem hitte el, hogy valaki képes lesz őt szeretni, főleg mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. Számára abszurd dolog volt ez az egész, valamiféle naiv elképzelés. Simone még véletlenül sem sétált bele ilyen csapdába. A színtiszta, nyers adok-kapok elvet követte. Ő a testét adta a férfiaknak, akik szemet vetettek rá, s cserébe fotósorozatot készítettek vele, neves címlapokon mosolygott, a divatházak kapkodtak azért, hogy a márkájukat viselve lejtsen végig a kifutón. Végül semmivel sem lett különb az anyjánál, ő is eladta magát. De igazság szerint pont ő volt az, aki tönkretette Simone életét, sosem szerette igazán. Sosem mutatta meg, hogyan kell szeretni.

A lány miután visszaért a neki bérelt hotelszobába elsőként a fürdőbe rohant. Hosszasan áztatta magát, majd csupán egy szállodai fehér köntösbe bújt bele. A csípője felett kötötte meg, így egy-egy mozdulatnál szétnyílt a puha anyag és tökéletesen láttatni engedte a lány melleit. Az erkélyajtót kinyitotta, a mellé húzott, kényelmesnek tűnő fotelbe telepedett és rágyújtott.

A lakosztály zárja kattant, majd megnyikordult az ajtó, ezzel jelezte az érkezőt. Simone még csak fel sem emelte a fejét, mereven nézett kifele. Tudta, ki érkezett és azt is tudta, miért jött a látogatója.

- Mi a fészkes fenét műveltél? A francba sokkal többet vártam tőled? – durván fröcsögött a férfi, míg a lányt kereste. Kaján vigyor ült ki az arcára, mikor felfedezte a fotelben. Mögé lépett, és egyből kutakodva csúsztak végig a kezei a lány testén. - Rossz volt nézni, az egészet.

- Nekem meg átélni. Miért ezt a ficsúrt választották? – nyomta el a csikkjét Simone.

- Nem a te dolgod. Különben is neked többet kéne bizonyítanod, hogy ne bánjam meg a választásom. – egyre követelőzőbb lett a férfi, türelmetlenül nyúlt a köntös övéhez.

- Andrew, jól választottál. – nyögte ki Simone.

- Akkor tedd a dolgod! – rántotta fel magához Andrew. Kissé durván csókolta a lányt, belemarkolt a mellébe, a fenekébe. Először azt akarta, hogy Simone könnyítsen rajta, de mégis meggondolta magát. Miért kézimunkától élvezzen el, mikor tövig merülhet a lányba. Andrew egy mozdulattal rántotta le a köntöst, nem bírta tovább féken tartani a fakrát. Simone-t az ágyra lökte, aki egy sikkantással landolt, hason. Andrew türelmetlenül oldotta ki az övét, szabadította ki magát. Simone csípője után nyúlt, némi ügyetlen érintéssel próbálta Andrew benedvesíteni a lányt, de már annyira szétfeszítette a vágy, hogy hevesen magára húzta a lányt. Erősen tartotta, markolta, hogy még véletlenül se szabadulhasson ki a kezei közül. Kemény lökéseket Simone nyöszörögve és a lepedőt markolva tűrte. Andrew méreteivel nem volt semmi baj, még az idő előre haladtával is peckesen állt, viszont durvasága és hevessége sokat rontott a technikáján, így egyáltalán nem jeleskedett az ágytornában. Másrészt az önös érdekein nem tudott továbblépni, miszerint csakis magával, a saját élvezeteivel volt elfoglalva. Éppen úgy, ahogy most is, Simone-nal egy cseppet sem törődött. A férfi teste megfeszült, és remegve lövellte ki élvezete nedvét. Aztán hagyta, hogy a lány kicsússzon a kezei közül, az ágyra rogyott és összekuporodott.

- Ez jó volt. – igazította meg magát Andrew. – Holnap pedig a legjobb formád hozd, különben elfelejthetsz minket! – aztán a férfi távozott megalázottan maga mögött hagyta Simone-t. Most már tényleg csak egy kiadós alvásra vágyott, amit egyedül, a saját lakosztályában maximálisan megkaphat.

Simone rezzenéstelenül várta, hogy becsukódjon Andrew mögött az ajtó. Minden eddig partnere közül ez a férfi volt a legrosszabb, a szex pedig még a kielégítő kategóriát sem érte el. Egyre többször fordult meg a fejében, hogy hiba volt Andrew-val kezdenie. Minden egyes alkalommal megbánta, mikor a férfi pöffeszkedve bemasírozott a szobájába. A legtöbb férfi tisztelte, és legalább annyit megtettek, hogy némi élvezetet is csepegtettek. A lány összeszedte magát, a fürdőbe lecsutakolta magát, bár ennek ellenére mocskosnak érezte magát. Az álom elillant a szeméből, így inkább felöltözött. Karcsú alakján kifejezetten jól mutatott a fehér farmer, melyhez egy fehér trikót választott. Nem akart tűsarkakon tipegni, így inkább a motoros csizmát húzta fel. Egész öltözetét egy fekete bőrdzsekivel dobta fel, amit a legutóbbi fotózásról nyúlt le. Nagyon tetszett a szabása, és kifejezetten illett a csizmájához a szegecsek miatt. Telefont és a tárcáját vágta zsebre, semmi mást, aztán rohamléptekkel indult a liftek fel.

Mire feleszmélt, addigra újra Noel bárjában volt. Nem kifejezetten ez volt az eredeti úti cél, de éppen megfelelt. Inni akart, egyedül lenni a tömegben, hogy legalább egy kicsit elfelejtsen mindent. Sokan voltak a kocsmában, először fel sem fogta, ki keres minden férfiben. Aztán ráeszmélt, azonban nagyon úgy tűnt, elkerülték egymást.

Noel már abban a pillanatban kiszúrta a lányt, ahogy az átlépte a küszöböt. Sokat volt a bárpult mögött, így a legtöbb vendégét felismerte akár két vagy három látogatás után is. Ez volt az a lány, akit előző este Patrick hazavitt. Részben irigykedett a srác életstílusára, azonban ő már korábban rájött arra, hogy nincs annál jobb, mikor este várja valaki otthon. Noel régóta ismerte Patrick-et kellően régóta, hogy tisztába legyen a múltjával.

- Helló, egy vodkát kérek! – huppant le az üres bárszékre Simone.

- Helló! Egészség! – Noel már adta is ki az italt, a lány pedig egyből felhajtotta. – Így egyedül? Csak nem felültettek?

- Egyedül. Kérlek, adj még egyet! – csúsztatta vissza az üres poharat.

- Cheers! – érkezett a következő ital, de azzal a lendülettel már el is tűnt. – Hohó! Lassabban kislány, még a végén megárt!

- Nem baj. Inkább még egyet önts! – Noel megtartotta a jó tanácsot, csendben figyelte a lányt. Simone nagyot nyelt, de nem a vodka miatt, hanem a belőle kitörő kérdés miatt. – Patrick ma nem játszik?

- Ma még nem jelentkezett. Ha más melója van, akkor nem keveri a kettőt. Ilyenkor jobban szeret otthon molyolni, új dalain dolgozik meg ilyenek.

- Köszönöm! – dobott busás borravalót a pultra és kedvesen mosolyodott rá Noel-re.

Röhejesen érezte magát, de egyszerűen valami azt súgta, hogy a legjobb helyre érkezett. Feszülten kopogott, majd miután felfedezte a csengőt, azt is megnyomta. Már ott tartott, hogy kapitálisan nagy baromságot csinált. Nevetségesnek tartotta a vádaskodását, arról nem beszélve, hogy régen volt ilyen jó éjszakája. Kezdett kissé szédülni, a vodka túl tömény volt éhgyomorra.

- Jól van már, itt vagyok! – morgás és motoszkálás teljesen kivehető volt az ajtó túloldaláról. – Lucas, a rohadt életbe nem tudtál volna reggelig várni? – kattant a zár és kinyílt az ajtó. – Te? – Patrick meglepődve nézte a lányt.

- Helló! – nyögte ki a lány. Patrick látta, hogy Simone nincs egészen magánál, így ölbe kapta, úgy vitte beljebb.

- Szerintem eltévedtél, vagy mi mást keresel nálam? – a kanapéra ültette a lányt, míg a gitárját a tokjába helyezte vissza.

- Téged és az ágyad. – Simone próbálta megcsókolni a férfit, azonban a vodka végül teljesen kiütötte.

Patrick lehúzta róla a csizmát, a bőrdzsekit, és betakarta, míg ő maga a saját ágyba indult lefeküdni. Nagyon nem tudott most mit kezdeni a lánnyal, érezte rajta, a pia szagát. Tudta, hogy a legjobb az lesz mindkettőjüknek, ha kialusszák magukat. A férfi nem tudott ilyen könnyen elaludni, izgatta a tudta, hogy Simone csak úgy megjelent nála. Nehezen, hosszú forgolódást követően tudott Patrick elszunnyadni. Furcsa álmok kísértették, melyek ahelyett, megnyugtatták volna, inkább még jobban felhúzták őt. Hajnalig bírta cérnával, mikor kipattantak a szemei. Jól meg kellett dörzsölnie a képét, mert Simone mellette feküdt. Óvatosan próbált megmozdulni, mikor a lány tekintete rá szegeződött.

- Már azt hittem, hogy bedobtad a törölközőt. Sehogy nem tudtalak felébreszteni. – Simone kéjesen megnyalta a száját, majd a lábát átvetette a férfi csípőjén. – Kösz, hogy befogadtál. Meghálálom. – azzal már meg is indította Patrick ostromát.

Simone-nak nem kellett nagyon erőlködnie, mert néhány csípőmozdulattal elérte, hogy Patrick keményen meredő férfiasságát megérezze a lába között, de ő maga is teljesen benedvesedett. Az ismerős csókok és a másik testének közelsége is izgatóan hatottak. A lány nem sokáig élvezhette a megrészegítő irányítást, a férfi magához ragadta a gyeplőt. Szenvedély kirobbant, s elsodorta őket.

Mindkettőjük lelke megnyugodott, most kifejezetten jól érezték magukat. Főleg mert a feszültség levezetésének az egyik legjobb módját választották. Nem beszéltek, nem kellettek szavak, még akkor sem, mikor éppen nem a szexel voltak elfoglalva.

- Jobb lenne, ha elkezdenénk készülődni. El fogunk késni. – nyögte ki nehezen Parick.

- Jó, nem lenne jó elkésni. Max kiakadna. – helyeselt Simone is, bár neki teljesen megfelelt volna az egész napos heverészés.

- Használhatod a fürdőt elsőként. Polcon tiszta törölközőt is találsz.

- Köszönöm.

- Cserében néhány választ szeretnék, ha már így állunk.

***