EZÚTON IS BOLDOG KARÁCSONYT MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK!
PUSZI,
ZOÉ
***
Ragyogó napsütésre virradt a nyugati part, igazi
forró július volt. A csodálatos napsütés és az óceán jellegzetes illata
csábítóan csalogatta magához a víz szerelmeseit. Patrick sem volt kivétel, s
amint kipattantak a szemei másra nem is tudott gondolni, minthogy felkapja a
szörfdeszkáját és irány a part. Így is tett, kiugrott az ágyból, magára húzta a
szörfruháját és kézbe vette a deszkáját, majd pedig megindult a part felé.
Imádta már a gondolatot is, hogy
karnyújtásra van tőle a fenséges óceán. Mindössze néhány lépés és a hátsó
teraszra vezető tolóajtó választotta el a homokos parttól. Egy közepes méretű,
de barátságos házban élt, immár vagy hat éve. Bár ideje nagy részét a teraszon
vagy éppen a parton töltötte. Órákig tudott ücsörögni a homokban az óceánt
hallgatva, vagy éppen a habokat szelni a deszkájával. Itt igazán otthon érezte
magát, egyedül lehetett a gondolataival. Senkinek sem kellett megfelelnie,
senkire nem kellett hallgatnia. Azt tette, amit a szíve diktált.
Ma kifejezetten jókedvűen ébredt, ami
talán annak volt köszönhető, hogy a felszedett lány sokkal jobban teljesített
az ágyban, mint azt gondolta. Néhány csók után kibújt belőle az igazi
vadmacska, s tüzes éjszakával lepte meg a férfit. Patrick kirobbanó formában
volt, azonban gyönyörű idő ellenére a hullámok nem voltak éppen a
legkegyesebbek hozzá, s a szörfözésnek hamar vége szakadt. A partra úszott,
kihúzta a deszkáját, majd kihámozta felső testét a szörfruhából. Elégedetten
dobta le magát a homokba, mert már most legeltethette a szemét a hiányos öltözetű
lányokon, hogy kiszemelje újabb áldozatát. Ilyekor és egy-egy forró éjszakát
követően igazán hálás volt, hogy végül itt kötött ki.
Patrick Stevens New York-ban született, és ott is
nevelkedett. A legnevesebb magániskolában tanult és a szülei gondoskodtak az
életéről, megvolt a pontos tervük, miszerint a fiúból ügyvéd vagy orvos lesz.
Minden a tervek szerint haladt egészen Patrick 15. születésnapjáig. Ekkor volt
az a jelentős fordulat, mely minden korábbi elképzelést fenekestül
felforgatott. Ekkor derült ki, hogy a szülei házassága zátonyra futott, mely
elkerülhetetlenül sodródott a válás felé. Csakhogy nem éppen a békés elválás
mellett döntöttek a szülők, hanem igazi csatározás kezdődött meg kettőjük
között. A hajdan oly szerelmes házaspár, akik rajongtak egymásért, most egymás
vesztét kívánta, s kettőjük között az idő múlásával ádáz harc indult meg
egyrészt Patrick-ért, másrészt a felhalmozott vagyon megkaparintásáért. A
tinédzser fiút rettenetesen megviselte az egész hercehurca. Azonban a szülők
olyannyira egymással voltak elfoglalva, hogy a saját fiúkról teljesen
megfeledkeztek. Patrick pedig ráeszmélt, hogy senkire sem számíthat önmagán
kívül.
Végül a bíróság pontot tett a lassan két
éve elhúzódó procedúrára. Patrick és a közös vagyon jelentős része az anyát
illette meg. Az anya megkönnyebbülve a súlyos terhektől és új élete reményében gondolkodás
nélkül hagyta a háta mögött a Keleti-partot. Ivonn Huntington, visszavette
lánykori nevét, s a saját lábára állt. Az őt megillető vagyonból pedig
elindította a régóta dédelgetett saját márkáját, amely a mintegy tíz év múltán a
vezető márkák igazi versenytársává nőtte ki magát. Huntington divatházról
beszéltek lépten-nyomon.
A válás kimondását követően Patrick apja
eltűnt az életükből, többé nem is kereste a fiát. Ez mély nyomott hagyott a
fiúban, s emiatt soha nem is tudott megbocsátani a szüleinek. Az érzékeny
lelkét folyamatosan bántotta az apja vagy egy megfelelő férfi mintakép hiánya. A
mindössze 17 éves fiú vonakodva fogadta a költözés ötletét, azonban amint
megérkeztek egyszeriben megszédítette őt a Nyugati-part. Beleszeretett az
óceánba, s a kissé felszínes életmódba. A korábbi életcéljait pillanatok alatt
fújta el a lágy meleg szellő, s tulajdonképpen mindenféle életcél nélkül
tekintett a jövőre.
Az anyja kitartó ostromát követően
leérettségizett, azonban újdonsült életstílusával hamar kivívta a környezete
rosszallását. Ivonn, hogy megfékezze és szemmel tartsa a fiát, bevonta az
üzletbe. Ez egyáltalán nem volt rossz ötlet, hiszen Patrick különleges
vonásokkal rendelkezett, s hamar az egyik kedvenc modellé vált. Azonban ez a
megismert új világ még jobban megrészegítette a fiút. Féktelen bulik,
töménytelen mennyiségű alkohol, némi drogfogyasztás, valamint megszámlálhatatlan
egyéjszakás kaland volt írható Patrick számlájára. Minden cselekedetében a düh,
a fájdalom és a dac volt. Mindezt Ivonn későn ismerte fel, s majdnem
elvesztette a fiát.
Egy kiadós veszekedés után Patrick a
háta mögött hagyta anyját, akit órákkal később a kórházból értesítettek. Ivonn
lélekszakadva rohant a kórházba, ahol az orvosok hosszú műtét után sem sok
jóval várták az anyát. Patrick ugyan csak utas volt az autóban, mégis ő sérült
meg a legjobban. Az életmentő műtétet követően azonban kérdésessé vált, hogy a
fiatal férfi valaha talpra áll. Napokkal a baleset után, mikor Patrick először
magához tért tanácstalanul faggatta a környezetét, miért nem érzi a lábait.
Teltek a napok
és a hetek, viszont Patrick állapota semmit sem változott. Sőt inkább még
romlott, hiszen súlyos depresszió kerítette hatalmába. A hosszú hetek után egy
rehabilitációs központba szállították át Patrick-et, ahol egyrészt a talpra
állításán fáradoztak, másrészt a lelkét próbálták meggyógyítani. Azonban a
férfi mindent elutasított, nem volt hajlandó felkelni az ágyból, nem vett részt
a terápiás üléseken, sőt az orvosnál, a személyes beszélgetéseknél is teljesen
elutasító volt. Ivonn igyekezett tartani a lelket a fiában, és kitartóan kereste
a legjobb orvosokat, specialistákat és a legjobb terápiás módszereket. Sem pénzt
és időt nem kímélt az az anya, ha a fiáról volt, de mindhiába, mert Patrick
feladta.
A verőfényes napsütés ellenére is
Patrick-et kirázta a hideg, ahogy a múltba téved. Akaratlanul nyúlt az oldalán
húzódó heghez, mely minden egyes nap emlékeztette a meggondolatlan és önfejű énjére.
Felkelt a homokból, a hóna alá csapta a deszkáját, és a ház fele indult. A
teraszon hagyta a deszkáját, míg ő a konyhába indult egy palack vízért. A fürdő
fele haladva próbálta lehámozni magáról a szörfruhát, mikor megszólalt a
telefonja. Jellegzetes dallamból egyből tudta, ki keresi.
- Anya, már úton vagyok! – emelte a
füléhez a készüléket, míg fél lábon ugrálva igyekezte a lábát kiszabadítani.
- Patrick, az anyád vagyok. – sóhajtott Ivonn
– Tudom, mikor nem mondasz igazat.
- Jól van. Kint voltam szörfözni, és
elszaladt az idő. – vallott színt Patrick.
- Zuhanyozz gyorsan, és valami normális
ruhát húzz magadra! – adta ki az anya nemes egyszerűséggel az utasításokat. –
Nagy szükségünk van rád!
- Sietek, ahogy tudok! – bontotta a
vonalat a férfi, majd a nagy nehézségek árán lehámozott ruhát félre dobta, s
beállt tusolni.
Kicsit több, mint egy fél óra múlva
Patrick elindult az anyja irodája felé. Egyszínű, fekete pólót és fekete
farmert választott. Semmi kedve nem volt kiöltözni, és a kényelmes viseletben
sokkal jobban érezte magát. A kocsiban az egyik helyi rádióállomás műsora
szólt, s a férfi a piros lámpáknál önkénytelenül ütötte a ritmust a kormányon.
A következő dalt úgy konferálták fel, mint egy eddig ismeretlen banda első
próbálkozást. Patrick szája egyből mosolyba szaladt, hiszen felismerte a saját
hangját, a saját dalszövegét. A fájdalommal átitatott dallam kezdeménye a
rehabilitációs központ falai között születtek meg.
Egy öreg, kopott
zongora bújt meg a társalkodóban. Mindenki megfeledkezett róla, Patrick is csak
egy véletlennek köszönhetően és Daisy-nek, az egyik mosolygós ápolónőnek a
segítségével fedezte fel. El is felejtette, hogy hajdan mennyire szeretett
zongorázni. Hosszú kecses ujjai, ahogy végigsiklottak a billentyűzeten, egyből
megtalálta az alapállást, majd pedig a hangokat egymás után. Patrick
önkénytelenül megtalálta a legjobb terápiát, bár az elején a pedálokat nem
tudta kezelni, viszont a zenének köszönhetően gyors gyógyulás, látványos
fejlődés kezdődött meg. A zene elsőként a férfi lelkét gyógyította meg,
legfőképpen akkor, mikor saját dallamot komponált vagy mikor saját
dalszövegeket farigcsált. Először csak titkon próbálgatta a saját hangját, majd
egyre többen figyeltek fel a tiszta hangra, és az éneklés remek kedvteléssé
vált.
Ivonn, amint értesült a fia állapotáról,
kiugrott a bőréből, s az egyik legelőkelőbb hangszerüzletből rendelt zongorát.
Mikor az anya hosszú idő után újra otthon tudhatta a fiát, a meghatottságtól
csorogni kezdtek a könnye. Legfőképpen akkor, mikor Patrick, a csodás zöldes
kék szemű férfi megbabonázva ismerkedett a vadonatúj az a zongora fekete-fehér
billentyűivel. Hosszú napok, sőt éjszakák alatt születtek meg azok a dalok,
melyek hozzájárultak Patrick teljes gyógyulásához. Elsőként Ivonn volt a
tesztalany, aki hallhatta a férfi szerzeményeit. Aztán a következő lépésként
Noel bárjában állt Patrick színpadra, s azóta is állandó fellépő ott.
A férfi mosolyogva parkolt le, és sétált
az anyja irodája fele még mindig a fülében csengett a dallam. Mindenki
visszamosolygott a férfire, semmi sem utalt arra, hogy egykor kerekes székbe
kényszerült. Kellemesen izmos, inkább sportos alakja tökéletesen illett a
magasságához. Katonásan lenyírt haja, valamint borostája férfiassá varázsolta a
vonásait. Lendületesen nyitott be az anyja irodájába, későn vette észre, hogy
éppen egy megbeszélésbe csöppent bele.
- Patrick, a legjobbkor! – hívta közelebb
a fiát.
- Ivonn, be kell, hogy valljam igazad
volt. Eddig kételkedtem, és hiszen mégis csak a fiadról volt szó. De úgy látom,
tökéletesen passzol Simone-hoz. – szólalt meg a férfi, és teljesen végigmérte a
közeledő Patrick-et. – Andrew Davis. – nyújtott kezet végül a férfi.
- Patrick Stevens. – fogadta el a
felkínált jobbot.
- Andrew gyors segítséget kért tőlünk.
Egy új parfüm reklámfilmjét forgatnák, azonban a férfi modell nem tudja
vállalni a szerepet. – Ivonn gyorsan felvázolta a fiának a tényeket. – De Andrew
beavat a részletekbe.
- Köszönöm Ivonn. Szóval a modellünk
némi alkohol problémával küzd, így nem tudjuk vállalni a forgatást. Néhány napról
lenne szó, a parton és egy bálteremben forgatnánk. Ha elvállalnád Patrick,
akkor jutalékról is beszélhetünk. Továbbá a reklámfilm folytatására is
szerződnénk veled. Elfogadod az ajánlatunk?
- Rendben, nincs semmi kifogásom. Bár ma
este fellépésem van. Most más kampányban, reklámban sem vagyok érdekelt.
Kézfogással, majd a szerződések
aláírásával pecsételték meg a megbeszélteket. Másnap délutánra beszéltek meg
egy találkozót, hogy Patrick megismerkedjen Simone-nal, illetve a stábtagokkal.
Ivonn elégedett volt és büszke a fiára, mostanra már teljesen bizonyos volt,
hogy benőtt a fia feje lágya. Már csak azt sajnálta, hogy az igaz szerelem nem
talált rá. Még egyetlen nő sem tudta maradásra bírni, egy esetleg két
éjszakánál többet senki sem kapott. Ezt az anyai szív fájlalta, hiszen mégis
csak a fia boldogságát kívánta.
- Köszönöm, drágám! – ölelte meg a fiát
az anya. – Csatlakozol hozzám egy ebédre?
- Jól esne. Mihez van kedved? Francia,
japán vagy olasz?
- Válassz te, nekem most mindegy. Hogy
van Bethani?
- Francia lesz, és Bethani a múlté. Már
nem vagyunk együtt.
Az ebédet követően Patrick még
hazaugrott, átöltözött és magához vette az ütött-kopott gitártokját. A gitár
mégis csak praktikusabb volt a fellépések alkalmával, mint a zongora. Majd
ismét autóba vágta magát és Noel bárjáig meg sem állt. Korán érkezett, délután
még csak páran lézengtek a bárban. Patrick ezt nem bánta, mert így zavartalanul
tudott gyakorolni még egy kicsit, nem mintha szükséges lett volna, sokkal
inkább ráhangolódott az estére. S mikor elkezdtek szállingózni az emberek,
akkor kedélyesen beszélgetett a barátaival, a pincérlányokkal, sőt ilyenkor
mérte fel a felhozatalt. Könnyebben ki tudta szemelni a választottját, s a műsor
részeként szerenádot adott a lánynak és ez egyenes utat jelentett a lány
bugyijába.
Patrick a bárpultot támasztotta éppen
Noel mesélt a legutóbbi kalandjáról, mikor egy csapat igen jó kedvű lány
érkezett meg. Talán öten vagy hatan lehettek, egymást támogatták, miközben
vadul nevetgéltek. Tőlük volt igazán hangos a bár, ezért nemcsak Patrick, hanem
a bárban tartózkodó összes férfi vendége tekintete rájuk szegeződött. A
legtöbben hosszan megcsodálták a különleges szépségeket. Mindegyik lány hosszú
combú, vékony, sőt már betegesen sovány alakú volt, az öltözékük alapján egy
cseppet sem helybeliek voltak, mert akkor nem koktélruhácskában tipegtek volna
be a kocsmába. Patrick egy-egy futó pillantással elintézte őket, egyik lány sem
ragadta meg a fantáziáját és egyre inkább úgy tűnt, hogy egyedül kell
hazamennie. Bár még nem adta fel az estét, és a lehetőséget, hogy társaságot
szerezzen magának.
- Noel, még egy ilyet! – emelte fel a
poharát, melyből felhörpintette az utolsó kortyot.
- Legyen, de utána nyomás a színpad. –
Patrick mosolyogva bólintott rá. Noel egyből kiadta az italát, már lépett volna
tovább, mikor egy édes illat teljesen megszédítette. Karcsú barna lány kíváncsi
tekintettel kifejezetten érdekes, és figyelemfelkeltő jelenségként hatott
Patrick-re.
- Szia! Rendelnék: négy cosmot, három
tequilát, és öt mojitot, két vodkát. – sorolta végig a lány. Édesen sandított
oldalra, mikor megérezte magán Patrick tekintetét.
- Szia! Patrick vagyok – hajolt közelebb
csábítóan a férfi. - Meghívhatlak egy italra?
- Végülis ünneplek. – vonta meg a vállát
a lány. – Egy vodkát kérek.
- Noel, legyen akkor két vodka! – intett
a tulajnak Patrick. – Szívesen ünneplek ilyen jó társasággal. – kacsintott a
lányra, s úgy tűnt, nem nagyon akar bejönni a hódítás. – Mi a neves alkalom?
- Születésnap. – mosolyodott el a lány,
zöld szemei úgy csillogtak, mint az ékkövek.
- Gratulálok! – csilingelve koccantak a
poharak.
- Nem az enyém, a barátnőmé. – emelte szájához
a pohárkát a lány.
- Akkor igyunk az ő egészségére is.
Noel, még kettőt.
- Ez az utolsó, utána húzzál dolgozni.
Különben felárat számolok a piákért.
A barna szépséggel Patrick felhörpintette
a második kört, majd a színpad felé vette az irányt. A lány nem árulta el a
nevét, de kétségtelenül izzott kettőjük között a levegő. Míg a férfi a
színpadon állt, addig sem bírta levenni szemeit a lányról, s immár, mint új
prédájára tekintett. Tudta, addig nem nyugszik, míg meg nem kaparintja a lányt.
Az előadását ismét vastaps koronázta, de ezúttal nem élvezte ki a megérdemelt
tapsot. Amilyen gyorsan csak tudott úgy hagyta el a színpadot, tekintetével a
lányt kereste. Kissé csalódott volt, hogy a mostanra felduzzadt tömegben nem
találja meg, s ez kifejezetten bosszantotta Patrick-et. A bárpulthoz lépett,
remélte talán ott várja egy üzenet vagy egy telefonszám, azonban Noel
elkeserítette. Sem szám, sem név, de még telefonszám sem várta őt. Azonban a
bár előtt egy meglepetés fogadta. A titokzatos lány odakint cigizett, s mikor
megpillantotta Patrick-et felcsillantak a szemei.
- Nem szoktam ilyet csinálni. – súgta oda
halkan, majd csókra nyújtotta az ajkait. Patrick nem tétovázott, kapva-kapott
az alkalmon. Egyre hevesebb csókok csattantak el, a szenvedély
megállíthatatlanul felszínre tört.
- Nem árulom el senkinek, ha nem akarod.
– kapkodta a levegőt Patrick, majd újabb csókot kezdeményezett.
- Akarom… - a kéjtől elhaló hangon súgta
a lány a férfi szájába. – De ez csak egyszeri alkalom… - Patrick-nek több sem
kellett, hiszen a lány mondta ki, hogy ez egyéjszakás kalandnál nem lehet több.
Ennél tökéletesebben nem is alakulhattak volna a dolgok.
- Nincs kifogásom ez ellen… Még a
nevedet sem tudom…
- Nem is kell tudnod…
***
