Eric egyre türelmetlenebbül nézte az ajtót, amely mögött a lány eltűnt. – Csak egyetlen percről volt szó!– morogta, míg a poharat félre tette. A férni nem vallotta volna be, de végigfutott az agyán, hogy a lány megfutamodott. Éppen csak elfordult, mikor meghallotta a fürdőszoba ajtó jellegzetes hangját. Odakapta a fejét, és kéjes tekintettel végigmérte a lányt. Nem viselt mást csak a fekete fehérnemű szettet és a könnyű kabátot. A férfi nem bírta tovább cérnával, a lányhoz lépett, az ajkaira hajolt. Szenvedélyesen csókolta, egyre követelőzőbben, a lány mégsem tiltakozott. A parfümmel átitatott kecses nyakára tért át, melyet élvezet volt akár megcsókolni, akár csak pusztán megérinteni.
A vászon lágyan aláhullott, természetesen Eric jóvoltából, ezzel felfedve Jenna testét. A férfi újra végig futtatta a tekintetét, amit szorosan a kezei követtek. Egyből kibújtatta a lányt a melltartóból, amit messzire hajított. A férfi a lány nyakától indulva a hamvas halmokig csókokat hintett, majd nyelvével a kőkemény mellbimbókat kényeztette. Érzéki masszázs csak még feszesebbé tette a kebleket, míg Eric kifejezetten értékelt.
Aztán a vágy már olyan mértékben szétfeszítette minden porcikáját, hogy tovább nem játszadozott. Karjaiba emelte Jennát, aki a meglepetés hatására felsikkantott. De ennél nagyobb volt a döbbenet, mikor huppanva az ágyon landolt. Míg a lány feleszmélt, hogy a puha selymen kötött ki, addig Eric megszabadult a felesleges textilektől. Egyedül a boxere maradt rajta, de azon egyértelműen látszott a felizgult állapota. Szótlanul nézték egymást, nem kellettek szavak, sőt kifejezetten terhesek lettek volna. Így inkább a tettek és érintések beszéltek kettőjük helyett. Eric bevetésre kész volt, azonban nem akart semmit sem elkapkodni.
Ki akarta élvezni a helyzetet, hogy váratlanul és visszavonhatatlanul az övé lehet a lány. Jenna mellkasa egyre szaporábban emelkedett és süllyedt, ezzel azonos ütemben ringtak a fedetlen mellek. Egy pillanattal később Eric már el is kapta a lány bokáját, aztán érzékien végig csúsztatta a kezét a térdhajlatáig. Szélesebbre tárta a kecses lábakat, és a lány fölé gördült. A csípőjük szorosan simult egymáshoz buja sóhajok és pajzán nyögések közepette. A férfi az érzékiség mestere volt, a rengeteg partnerétől mindig tanult valamit, ami nemcsak neki, hanem partnerének is eszméletlen mámort biztosított. Most azonban uralkodni akarta a lány testén, így megtámaszkodott Jenna mellett, míg másik kezével leügyeskedte magáról a boxert, s a lányt is megszabadította a falatnyi bugyitól.
Az egyesülés pillanatai semmihez sem foghatóak volt mindkettőjük számára. Eric határozottan mozdította a csípőjét, Jenna törékeny teste fölé tornyosult és még véletlenül sem hagyta a lánynak, hogy átvegye az irányítást. Ahogy az élet minden területén, úgy most is nagyon élvezte a hatalmat. Az egyre sűrűsödő nyögések és Jenna elhaló sikolyai, valamint a férfi alatt vonagló teste is a csúcs közeledtét jelezték. Eric még határozottabban mozdult, mélyebbre akart merülni, aztán egy utolsó lökéssel átlendítette magukat a paradicsom kapuján.
Megrészegülten kapaszkodtak egymásba, mert oly erővel csapott le rájuk a mámor, hogy kis híján elemi részecskékre is széteshettek volna. Mégsem szakították meg a testük összeköttetését, Eric mindössze úgy helyezkedett, hogy ne Jennára nehezedjen. A kecses, szenvedélyes test mellett könyökölt. Az ujjai lágy köröket rajzoltak az izzadságcseppektől ragyogó testen. Selymes bőre vonzotta a férfit, éppen ezért fel akarta fedezni a lány minden egyes porcikáját. Leginkább a hamvas keblek nyűgözték le, melyek olyanok voltak, mint a barack és Eric elemi késztetést érzett, hogy beleharapjon, megízlelje őket. Meg is tette, finoman beleszívott, majd érzékien harapdálta Jenna selymes bőrét. A lány továbbra sem ellenkezett, csak szótlanul élvezte a férfi minden ténykedését. Csak bele-bele túrt a férfi ezer felé álló hajába, esetleg a vállaiba kapaszkodott. Mikor Eric újra mozogni kezdett benne, a nyakát átölelve kapaszkodott belé. Most még intenzívebben hatottak az érintések, a lökések, s ennek megfelelően egyre hangosabbak lettek a sikolyok vagy éppen a férfi torkából felszakadó kéjes morgás. Eric mozdulataiban semmi kapkodás nem volt, sőt technikát váltott. Minden egyes csípőmozdulata mélyre hatolt, de a lassú és elnyújtott mozdulatok következtében még kínzóbb élvezeteket biztosítottak mindkettőjük számára. Az extázis pedig a mennyekig repítette őket.
Az egyesülés pillanatai semmihez sem foghatóak volt mindkettőjük számára. Eric határozottan mozdította a csípőjét, Jenna törékeny teste fölé tornyosult és még véletlenül sem hagyta a lánynak, hogy átvegye az irányítást. Ahogy az élet minden területén, úgy most is nagyon élvezte a hatalmat. Az egyre sűrűsödő nyögések és Jenna elhaló sikolyai, valamint a férfi alatt vonagló teste is a csúcs közeledtét jelezték. Eric még határozottabban mozdult, mélyebbre akart merülni, aztán egy utolsó lökéssel átlendítette magukat a paradicsom kapuján.
Megrészegülten kapaszkodtak egymásba, mert oly erővel csapott le rájuk a mámor, hogy kis híján elemi részecskékre is széteshettek volna. Mégsem szakították meg a testük összeköttetését, Eric mindössze úgy helyezkedett, hogy ne Jennára nehezedjen. A kecses, szenvedélyes test mellett könyökölt. Az ujjai lágy köröket rajzoltak az izzadságcseppektől ragyogó testen. Selymes bőre vonzotta a férfit, éppen ezért fel akarta fedezni a lány minden egyes porcikáját. Leginkább a hamvas keblek nyűgözték le, melyek olyanok voltak, mint a barack és Eric elemi késztetést érzett, hogy beleharapjon, megízlelje őket. Meg is tette, finoman beleszívott, majd érzékien harapdálta Jenna selymes bőrét. A lány továbbra sem ellenkezett, csak szótlanul élvezte a férfi minden ténykedését. Csak bele-bele túrt a férfi ezer felé álló hajába, esetleg a vállaiba kapaszkodott. Mikor Eric újra mozogni kezdett benne, a nyakát átölelve kapaszkodott belé. Most még intenzívebben hatottak az érintések, a lökések, s ennek megfelelően egyre hangosabbak lettek a sikolyok vagy éppen a férfi torkából felszakadó kéjes morgás. Eric mozdulataiban semmi kapkodás nem volt, sőt technikát váltott. Minden egyes csípőmozdulata mélyre hatolt, de a lassú és elnyújtott mozdulatok következtében még kínzóbb élvezeteket biztosítottak mindkettőjük számára. Az extázis pedig a mennyekig repítette őket.
A szétszórt párnák között a puha selyembe süllyedve heverésztek a sokadik szeretkezés után. Eric az oldalán feküdt, felkönyökölt, így remek rálátása volt a hátán fekvő lányra. Éppen csak a csípőjüket fedte a puha takaró, a férfi gyönyörködni szeretett volna a mellette fekvő nőben.
- Rejtélyes nő vagy, Ms. Perry. – Eric a tenyerét a lány csípőjére fektette és hüvelykujjával köröket rajzolt. Jenna megremegett, mert már úgy érezte, nem bír többet a teste. – Vagy szólítsalak Crystal-nak?
- Ahogy óhajtja, Mr. Packer. – válaszolt automatikusan.
- Mr. Packer az irodában vagyok. – mosolyodott el a férfi, mert tudta, hogy másnap sem kell nélkülöznie a lány látványát és most már azt is tudja, mit rejtenek azok a szexi szoknya vagy blúz. - Szólíts Eric-nek! Mond ki olyan érzékien, ahogy csak tudod! – a lány nyakába hajolt, és csókot lehelt rá.
- Eric... – teljesítette az utasítást a lány. – Eric... – érzékien ismételte. A szavak újra beindították a férfit és újabb szenvedélyes mámorba merültek el. Azonban egymás karjában álomba szenderültek.
- Rejtélyes nő vagy, Ms. Perry. – Eric a tenyerét a lány csípőjére fektette és hüvelykujjával köröket rajzolt. Jenna megremegett, mert már úgy érezte, nem bír többet a teste. – Vagy szólítsalak Crystal-nak?
- Ahogy óhajtja, Mr. Packer. – válaszolt automatikusan.
- Mr. Packer az irodában vagyok. – mosolyodott el a férfi, mert tudta, hogy másnap sem kell nélkülöznie a lány látványát és most már azt is tudja, mit rejtenek azok a szexi szoknya vagy blúz. - Szólíts Eric-nek! Mond ki olyan érzékien, ahogy csak tudod! – a lány nyakába hajolt, és csókot lehelt rá.
- Eric... – teljesítette az utasítást a lány. – Eric... – érzékien ismételte. A szavak újra beindították a férfit és újabb szenvedélyes mámorba merültek el. Azonban egymás karjában álomba szenderültek.
***
Teljesen kimerültem, alig bírtam a tempót Eric-kel. Egyszerűen eszméletlen iramot diktált, és ezenfelül olyan élményeket adott. Azonban egyáltalán nem tudtam megérteni a miérteket. Chad-del kényelmetlenül éreztem magam a szexnél, ezzel szemben Eric sokkal érzékibb, sokkal szenvedélyesebb volt, mint azt bárki gondolná.
Lassan nyíltak fel a szemeim, s legnagyobb meglepetésemre még mindig mellettem volt. De nem úgy tűnt, hogy most kelt fel. Pólót és boxert viselt, egyik kezében egy bögre kávé, míg a másikban az újság volt. Mégis visszajött az ágyba, s a háttámlának vetette a hátát, s úgy olvasott. Tökéletes rálátásom volt, mert az oldalamon feküdtem.
- Nem kell tettetned, hogy alszol. – szólalt meg Eric mielőtt belekortyolt a kávéjába.
- Semmit sem tettetek. – válaszoltam automatikusan.
- Nézzenek oda, mégis van hangod. – nézett végig rajtam ugyanazzal az átható és kiismerhetetlen tekintetével.
- Éjszaka is bizonyítottam, hogy van. – nem tetszett, hogy ennyire lekezelően beszél velem. – Eric... Eric... Eric... – érzékien ismételgettem a hatás kedvéért még a takarót is engedtem, hogy lejjebb csússzon.
- Veszélyes játékot űzöl... – Eric fölém tornyosult. – Ms. Perry, még a végén megsérülsz.
- Talán fenyeget, Mr. Packer?
- Nem, csak egy jó tanács volt.
- Megfogadom, és megyek is... Csak előtte kérem a fizetségem!
- Az asztalon a borítékban. – villantak meg Eric szemei. Mégsem éreztem magam rosszul tőle. – Te is csak egy pénzéhes nőszemély vagy.
- Nem mindenkinek adatik meg, hogy ezüstkanállal a szájába szülessen vagy, hogy a milliomos cím viselje. – vettem oda, míg kiszálltam az ágyból. Végleg lehullott rólam a takaró, s meztelenül indultam a ruhám keresésére.
- Lehet, de nem is mindenki választja ezt a szakmát... – vágott vissza Eric.
- Mondod te, aki nagyon is élvezte a testem. – egy pillanatra álltam meg a fürdő ajtaja előtt, s mindössze csak a vállam felett néztem vissza. – Ráadásul anélkül ítélkezel, hogy bármit is tudnál rólam... – jól esett kicsit kioktatni ezt a beképzelt pasit.
Nem akartam, de muszáj volt egy gyors zuhanyt vennem, mert az éjszaka nyomai meglátszódtak rajtam. De annyi eszem volt, hogy kulcsra zárjam magam mögött az ajtót. Meggátoltam, hogy utánam jöjjön. A hajam csak feltekertem, hogy az legalább ne legyen vizes. A vizes törölközőt csak félre dobtam, s a fürdőben felejtette táskámból előkaptam egy tiszta bugyit. Melltartó nélkül kaptam magamra a ruhát, s egy nagy levegő és az összes bátorságom összeszedését követően léptem ki a fürdőből. Eric az ajtófélfát támasztotta, kezében tartotta a kabátom, amit egyből kikaptam és felvettem. A másik kezében pedig a boríték volt. Azután is kaptam, de mégsem adta oda. Elrántotta a kezét.
- Mikor láthatlak újra? – nézett rám kicsit komolyabban. A tekintete kiismerhetetlen volt számomra.
- Néhány óra múlva az irodában. – megjátszott fintorral ejtettem ki a szavakat.
- Nem erre gondoltam. – Eric vette a megjegyzésem, s pont emiatt játékosan át akart ölelni. Mégsem bírtam követni a hangulatváltozásait. – Az éjszakára?
- Beszélj Roxannal! – vontam meg a vállam.
- Nem akarok. Semmiféle közvetítőt nem akarok. Csak téged! – Eric nem bírt uralkodni magán, a ruhám alá férkőzött a kezével. Míg egészen a falig hátrált velem együtt. Nekipréselt, s úgy susogott a fülembe. – Sőt azt akarom, csak az enyém legyél!
- Nem vagyok tárgy.
- Akkor miért nem fogadod el az ajánlatom? Valaki más miatt? Talán Chad? Az a görénynek is hagytad, hogy lefektessen?
- Mit vagy meglepődve, ez a munkám? Te is azért hívtál, hogy jól megdughass!
- Dupla árat fizetek minden egyes éjszakádért. Tartom a szavam! Vagy van, aki ennél jobb ajánlattal állt elő?
- Nem, nincs. – hunytam le a szemem. A szégyenérzetem egyszeriben feléledt. – Tényleg ennyire nem becsülöm magam?
- Innentől kezdve kizárólagosságot akarok! Gondolt át, úgyis találkozunk még ma!
Összerezzentem, ahogy eszembe juttatta az irodát. Hamarosan viszontlátjuk egymást, az iroda négy fala közé leszünk beszorítva. Fojtónak éreztem ezt az egészet, s gondolkodás nélkül rántottam ki magam a kezei közül. Egy hajszálón múlt, hogy elkapjon, de szerencsére nem sikerült neki.
A folyosón és a liftben szorosan húztam magamon össze a kabátot, pedig nem fáztam, hanem egyszerűen csupasznak éreztem magam. Védtelennek és elveszettnek. Nem is értettem, honnan vettem a bátorságot, hogy feleseljek Eric-kel. De tudtam, hogy ennek a szópárbajnak, sőt ennek az éjszakának itt nincsen vége. Mindkettőnek lesz folytatása, már csak az a kérdés, hogy jól vagy rosszul jövök ki az egészből.
A táskámat is súlyosnak éreztem, hiszen benne lapult a boríték. Vaskos volt, ezt éreztem, mikor bevágtam a táskámba, de azóta sem néztem rá. Nem mertem, ha így tettem volna, akkor az egy beismeréssel is felért volna. Naivan még mindig nem akartam belátni, hogy ebből a helyzetből nincs kiút. Igen is ragaszkodtam hozzá, hogy majd minden megoldódik. Hiába aludtam a méreg drága selymes ágyneműben, mégis rettentően fáradtnak éreztem magam. Azt hiszem, ez az éjszaka valami nagy változást indított el bennem, csak míg ki nem forrotta magát a dolog, addig bántani fog.
A kulcsom a szokásos helyén landolt, míg én a kanapéig tudtam csak elcsoszogni. Lerogytam, s csak néztem ki a fejemből. A táskám csak lepottyant mellém, a kabátom kicsit meglazítottam. Nem volt erőm továbbmenni, pedig kellett volna. Rose kicsit később kikukucskált a szobájából, majd a felsőjét igazgatva sétált hozzám. Ő is alaposan végignézett rajtam. – Egy rakás szerencsétlenség! – gondoltam magamban, mit lát a barátnőm.
- Jaj, Jenna! – sóhajtva ült le mellém. A fejem egyből a vállára hajtottam. Legszívesebben sírni szerettem volna, de nem ment.
- Szia, Rose! – nyögtem ki nagy nehezen.
- Nem akarlak megbántani, de pokolian nézel ki. Ez a pasi téged kikészít, mert ennek nem lesz jó vége. Hallod? – óvatosan mondta ki a véleményét Rose. Keserűen jutott eszembe, hogy ha tudná, hogy nem is egy pasiról van szó. – Fáradt vagy, mostanában alig találkoztunk, mindig elkerüljük egymást. Azt sem tudom, mi van veled mostanában.
- Rose, nekem is hiányzol. Hiányzik, hogy hülyéskedünk, hogy csak császkálunk a városban...
- Pótoljuk be! Hallod, csináljunk valami olyat, mint régen! Vagy csak egy sima lányos napot valamikor.
- Tetszik az ötlet, de lassan mennem kell. Összeszedem magam, átöltözök és indulok. Sietsz?
- Nem, tudod, mit. Főzök kávét és akkor még tudunk pár szót beszélni.
A friss kávé és Rose-zal a beszélgetés némileg helyre billentett, persze csak addig, míg nem kellett indulnom. Abban a pillanatban, hogy kitettem a lábam a házból a gyomrom görcsbe rándult. Féltem a viszontlátástól, meg attól is, hogy az éjszakának kihatása lesz a gyakornokságomra. A kezeimet tördeltem egészen az iroda épületéig.
- Tudod mit Eric Packer! Nem hagyom magam, csak azért sem! Soha nem fogsz rajtam uralkodni! – döntöttem el magamban, muszáj volt valamibe kapaszkodnom, hogy kitartsak.
- Szia Jenna! – köszönt Blake, s tartotta nekem a liftet is, amivel persze kivívta jó pár szúrós szempár haragját.
- Helló, Blake! Köszönöm! – előzékeny mosolyt küldtem a mindig jókedvű férfinak. Mikor kevesebben voltunk a liftben, akkor már beszélgetni is tudtunk.
- Jól sikerült az első nap? – kacsintott rám Blake.
- Ezt meg miből gondolod? – kérdeztem vissza. – Végülis igen. – vontam meg a vállát. Hirtelen beugrott, hogy tegnap Eric-kel lifteztem így.
- Nem menekültél el, abból gondolom. Bár nem is lehetnél jobb helyen. William nagyszerű mind főnöknek, mind ügyvédnek. Nagyon kevesen rendelkeznek olyan bámulatos tudással. Meg talán ő az egyetlen, aki minden gond nélkül képes Eric szeszélyeit kezelni.
- Nagyszerű! – motyogtam alig hallhatóan. Közben meg is érkeztünk az emeletünkre.
- Jó munkát és sok kitartást, Jenna! Csak az első napok húzósak, utána minden jobb lesz! – bíztatott Blake, aztán elindult az ellenkező irányba.
- Nem kell tettetned, hogy alszol. – szólalt meg Eric mielőtt belekortyolt a kávéjába.
- Semmit sem tettetek. – válaszoltam automatikusan.
- Nézzenek oda, mégis van hangod. – nézett végig rajtam ugyanazzal az átható és kiismerhetetlen tekintetével.
- Éjszaka is bizonyítottam, hogy van. – nem tetszett, hogy ennyire lekezelően beszél velem. – Eric... Eric... Eric... – érzékien ismételgettem a hatás kedvéért még a takarót is engedtem, hogy lejjebb csússzon.
- Veszélyes játékot űzöl... – Eric fölém tornyosult. – Ms. Perry, még a végén megsérülsz.
- Talán fenyeget, Mr. Packer?
- Nem, csak egy jó tanács volt.
- Megfogadom, és megyek is... Csak előtte kérem a fizetségem!
- Az asztalon a borítékban. – villantak meg Eric szemei. Mégsem éreztem magam rosszul tőle. – Te is csak egy pénzéhes nőszemély vagy.
- Nem mindenkinek adatik meg, hogy ezüstkanállal a szájába szülessen vagy, hogy a milliomos cím viselje. – vettem oda, míg kiszálltam az ágyból. Végleg lehullott rólam a takaró, s meztelenül indultam a ruhám keresésére.
- Lehet, de nem is mindenki választja ezt a szakmát... – vágott vissza Eric.
- Mondod te, aki nagyon is élvezte a testem. – egy pillanatra álltam meg a fürdő ajtaja előtt, s mindössze csak a vállam felett néztem vissza. – Ráadásul anélkül ítélkezel, hogy bármit is tudnál rólam... – jól esett kicsit kioktatni ezt a beképzelt pasit.
Nem akartam, de muszáj volt egy gyors zuhanyt vennem, mert az éjszaka nyomai meglátszódtak rajtam. De annyi eszem volt, hogy kulcsra zárjam magam mögött az ajtót. Meggátoltam, hogy utánam jöjjön. A hajam csak feltekertem, hogy az legalább ne legyen vizes. A vizes törölközőt csak félre dobtam, s a fürdőben felejtette táskámból előkaptam egy tiszta bugyit. Melltartó nélkül kaptam magamra a ruhát, s egy nagy levegő és az összes bátorságom összeszedését követően léptem ki a fürdőből. Eric az ajtófélfát támasztotta, kezében tartotta a kabátom, amit egyből kikaptam és felvettem. A másik kezében pedig a boríték volt. Azután is kaptam, de mégsem adta oda. Elrántotta a kezét.
- Mikor láthatlak újra? – nézett rám kicsit komolyabban. A tekintete kiismerhetetlen volt számomra.
- Néhány óra múlva az irodában. – megjátszott fintorral ejtettem ki a szavakat.
- Nem erre gondoltam. – Eric vette a megjegyzésem, s pont emiatt játékosan át akart ölelni. Mégsem bírtam követni a hangulatváltozásait. – Az éjszakára?
- Beszélj Roxannal! – vontam meg a vállam.
- Nem akarok. Semmiféle közvetítőt nem akarok. Csak téged! – Eric nem bírt uralkodni magán, a ruhám alá férkőzött a kezével. Míg egészen a falig hátrált velem együtt. Nekipréselt, s úgy susogott a fülembe. – Sőt azt akarom, csak az enyém legyél!
- Nem vagyok tárgy.
- Akkor miért nem fogadod el az ajánlatom? Valaki más miatt? Talán Chad? Az a görénynek is hagytad, hogy lefektessen?
- Mit vagy meglepődve, ez a munkám? Te is azért hívtál, hogy jól megdughass!
- Dupla árat fizetek minden egyes éjszakádért. Tartom a szavam! Vagy van, aki ennél jobb ajánlattal állt elő?
- Nem, nincs. – hunytam le a szemem. A szégyenérzetem egyszeriben feléledt. – Tényleg ennyire nem becsülöm magam?
- Innentől kezdve kizárólagosságot akarok! Gondolt át, úgyis találkozunk még ma!
Összerezzentem, ahogy eszembe juttatta az irodát. Hamarosan viszontlátjuk egymást, az iroda négy fala közé leszünk beszorítva. Fojtónak éreztem ezt az egészet, s gondolkodás nélkül rántottam ki magam a kezei közül. Egy hajszálón múlt, hogy elkapjon, de szerencsére nem sikerült neki.
A folyosón és a liftben szorosan húztam magamon össze a kabátot, pedig nem fáztam, hanem egyszerűen csupasznak éreztem magam. Védtelennek és elveszettnek. Nem is értettem, honnan vettem a bátorságot, hogy feleseljek Eric-kel. De tudtam, hogy ennek a szópárbajnak, sőt ennek az éjszakának itt nincsen vége. Mindkettőnek lesz folytatása, már csak az a kérdés, hogy jól vagy rosszul jövök ki az egészből.
A táskámat is súlyosnak éreztem, hiszen benne lapult a boríték. Vaskos volt, ezt éreztem, mikor bevágtam a táskámba, de azóta sem néztem rá. Nem mertem, ha így tettem volna, akkor az egy beismeréssel is felért volna. Naivan még mindig nem akartam belátni, hogy ebből a helyzetből nincs kiút. Igen is ragaszkodtam hozzá, hogy majd minden megoldódik. Hiába aludtam a méreg drága selymes ágyneműben, mégis rettentően fáradtnak éreztem magam. Azt hiszem, ez az éjszaka valami nagy változást indított el bennem, csak míg ki nem forrotta magát a dolog, addig bántani fog.
A kulcsom a szokásos helyén landolt, míg én a kanapéig tudtam csak elcsoszogni. Lerogytam, s csak néztem ki a fejemből. A táskám csak lepottyant mellém, a kabátom kicsit meglazítottam. Nem volt erőm továbbmenni, pedig kellett volna. Rose kicsit később kikukucskált a szobájából, majd a felsőjét igazgatva sétált hozzám. Ő is alaposan végignézett rajtam. – Egy rakás szerencsétlenség! – gondoltam magamban, mit lát a barátnőm.
- Jaj, Jenna! – sóhajtva ült le mellém. A fejem egyből a vállára hajtottam. Legszívesebben sírni szerettem volna, de nem ment.
- Szia, Rose! – nyögtem ki nagy nehezen.
- Nem akarlak megbántani, de pokolian nézel ki. Ez a pasi téged kikészít, mert ennek nem lesz jó vége. Hallod? – óvatosan mondta ki a véleményét Rose. Keserűen jutott eszembe, hogy ha tudná, hogy nem is egy pasiról van szó. – Fáradt vagy, mostanában alig találkoztunk, mindig elkerüljük egymást. Azt sem tudom, mi van veled mostanában.
- Rose, nekem is hiányzol. Hiányzik, hogy hülyéskedünk, hogy csak császkálunk a városban...
- Pótoljuk be! Hallod, csináljunk valami olyat, mint régen! Vagy csak egy sima lányos napot valamikor.
- Tetszik az ötlet, de lassan mennem kell. Összeszedem magam, átöltözök és indulok. Sietsz?
- Nem, tudod, mit. Főzök kávét és akkor még tudunk pár szót beszélni.
A friss kávé és Rose-zal a beszélgetés némileg helyre billentett, persze csak addig, míg nem kellett indulnom. Abban a pillanatban, hogy kitettem a lábam a házból a gyomrom görcsbe rándult. Féltem a viszontlátástól, meg attól is, hogy az éjszakának kihatása lesz a gyakornokságomra. A kezeimet tördeltem egészen az iroda épületéig.
- Tudod mit Eric Packer! Nem hagyom magam, csak azért sem! Soha nem fogsz rajtam uralkodni! – döntöttem el magamban, muszáj volt valamibe kapaszkodnom, hogy kitartsak.
- Szia Jenna! – köszönt Blake, s tartotta nekem a liftet is, amivel persze kivívta jó pár szúrós szempár haragját.
- Helló, Blake! Köszönöm! – előzékeny mosolyt küldtem a mindig jókedvű férfinak. Mikor kevesebben voltunk a liftben, akkor már beszélgetni is tudtunk.
- Jól sikerült az első nap? – kacsintott rám Blake.
- Ezt meg miből gondolod? – kérdeztem vissza. – Végülis igen. – vontam meg a vállát. Hirtelen beugrott, hogy tegnap Eric-kel lifteztem így.
- Nem menekültél el, abból gondolom. Bár nem is lehetnél jobb helyen. William nagyszerű mind főnöknek, mind ügyvédnek. Nagyon kevesen rendelkeznek olyan bámulatos tudással. Meg talán ő az egyetlen, aki minden gond nélkül képes Eric szeszélyeit kezelni.
- Nagyszerű! – motyogtam alig hallhatóan. Közben meg is érkeztünk az emeletünkre.
- Jó munkát és sok kitartást, Jenna! Csak az első napok húzósak, utána minden jobb lesz! – bíztatott Blake, aztán elindult az ellenkező irányba.
- Jó reggelt, Ms Perry! – összerezzentem a hang hallatán, mert meglepett, hogy pont Eric áll mögöttem.
- Jó reggelt, Mr. Packer! – Az elhatározásomnak meg akartam felelni, így egy elragadó mosolyt varázsoltam az arcomra, bár nem volt könnyű.
- Örülök, hogy újra láthatom... – Eric is csibészes mosolyra húzta a száját. – Egy fél óra múlva várom az irodámba! Ne késsen! – adta ki az utasítást a férfi és diadalittasan elsétált mellettem.
- Sosem kések! – fűztem hozzá, mikor legközelebb volt hozzám.
- Már alig várom... – Eric felém kacsintott, most sokkal kifejezőbb volt a tekintete, mint bármikor máskor.
- A francba kezdődik! – csattantam fel és szemeimet forgatva William irodája fele sétáltam.
- Jó reggelt, Mr. Packer! – Az elhatározásomnak meg akartam felelni, így egy elragadó mosolyt varázsoltam az arcomra, bár nem volt könnyű.
- Örülök, hogy újra láthatom... – Eric is csibészes mosolyra húzta a száját. – Egy fél óra múlva várom az irodámba! Ne késsen! – adta ki az utasítást a férfi és diadalittasan elsétált mellettem.
- Sosem kések! – fűztem hozzá, mikor legközelebb volt hozzám.
- Már alig várom... – Eric felém kacsintott, most sokkal kifejezőbb volt a tekintete, mint bármikor máskor.
- A francba kezdődik! – csattantam fel és szemeimet forgatva William irodája fele sétáltam.
***
- Milyen furcsa az élet! – jóleső sóhajjal távozott a levegő a nő tüdejéből. A bizsergés végigfutott a testén, amitől mosolyra húzta a száját. Tudta, hogy indulnia kellene, de semmi kedve nem volt. Egy kicsit még élvezni akarta a nyugalmat. Az idő azonban sürgette, s nem sok időt hagyhatott magának. Egy pillanatig behunyt szemmel szívta magába a békét, majd indulni készült.
Csendben és a lehető legóvatosabban csusszant ki az ágyból. A földre csúszott takarót átlépve próbálta felkapkodni a ruháit. Magához szorította a ruhaanyagokat, s a válla fölött hátra lesett az alvó férfira, aki a hasán feküdve terült el az ágyon, míg a takaró éppen csak eltakarta a fenekét. Az izmos férfitest láttán a nő megnyalta a száját, hiszen még kristály tisztán érezte a férfi fenséges ízét, az orrába a jellegzetes illatát. Már csak a gondolatra is felpezsdült a vére, mikor az együttlétük pillanatainak engedett. Aztán a józanabbik énje magához tért, s indulásra kényszerítette magát, pedig legszívesebben visszabújt volna a szuszogó férfi mellé. De nem tehette. Így is tovább maradt, mint azt gondolta volna.
Beosont a fürdőbe, az ajtót gondosan becsukta maga mögött. Leszórta egy kupacba a ruháit és a zuhanyzóba lépett. Gépies mozdulatokkal letisztogatta magát, majd gyorsan megtörölközött és felöltözött. Bűnösnek kellett volna éreznie magát, csakhogy nem érzett bűntudatot, egyetlen cseppet sem. Elégedettséget, a boldogság elfeledett szilánkjai fúródta a lelkébe, amit egy cseppet sem bánt. Valamikor az élete folyamán elvesztette ezt a különleges érzést. Aztán valahogy a későbbiekben sem találta meg.
Az agyát teljesen kikapcsolta. Automatikus mozdulatokkal öltözködött fel, s az utolsó simításokat végezte, éppen fésülködött, mikor megtorpant. Megállt mozdulat közben, majd lassan letette a kezét és a tükörbe a saját magát bámulta. – Azóta mennyi minden változott... Mi változtunk! – suttogta a tükörképnek, és teljesen elszomorodott. Keserűen belátta, mennyire megtévesztő minden.
- Hova rohansz? – csókolta meg a férfi kedveskedve a nő nyakát, akinek a szemébe újra visszaköltözött az élet, s a komorságát egy pillanat alatt fújta el a kósza szellő. Végül élvezettel nézte kettősük tükörképét.
- Mennem kell... – nyögött fel hátravetett fejjel, mert a férfi tenyere utat talált magának a felső alatt.
- Miatta? – kurta sóhajjal felérő kérdés volt, éppen ennyire volt hajlandó a férfi elszakadni a nőtől.
- Nem miatt. Csak egyszerűen mennem kell... - lassan megfordult a nő.
- Megbántad? – jött a következő érdeklődő kérdés.
- Egyáltalán nem! Még csak ne is gondolj ilyenre! - Gyengéden csúsztatta végig a kezeit a csupasz férfitesten, minden érintés mámorító volt mindkettőjükre, sőt a nő a férfi nyaka köré fonta a karjait és csókra nyújtózkodott. Búcsúcsók volt, azonban magában hordozta a közeli viszontlátás ígéretét.
Csendben és a lehető legóvatosabban csusszant ki az ágyból. A földre csúszott takarót átlépve próbálta felkapkodni a ruháit. Magához szorította a ruhaanyagokat, s a válla fölött hátra lesett az alvó férfira, aki a hasán feküdve terült el az ágyon, míg a takaró éppen csak eltakarta a fenekét. Az izmos férfitest láttán a nő megnyalta a száját, hiszen még kristály tisztán érezte a férfi fenséges ízét, az orrába a jellegzetes illatát. Már csak a gondolatra is felpezsdült a vére, mikor az együttlétük pillanatainak engedett. Aztán a józanabbik énje magához tért, s indulásra kényszerítette magát, pedig legszívesebben visszabújt volna a szuszogó férfi mellé. De nem tehette. Így is tovább maradt, mint azt gondolta volna.
Beosont a fürdőbe, az ajtót gondosan becsukta maga mögött. Leszórta egy kupacba a ruháit és a zuhanyzóba lépett. Gépies mozdulatokkal letisztogatta magát, majd gyorsan megtörölközött és felöltözött. Bűnösnek kellett volna éreznie magát, csakhogy nem érzett bűntudatot, egyetlen cseppet sem. Elégedettséget, a boldogság elfeledett szilánkjai fúródta a lelkébe, amit egy cseppet sem bánt. Valamikor az élete folyamán elvesztette ezt a különleges érzést. Aztán valahogy a későbbiekben sem találta meg.
Az agyát teljesen kikapcsolta. Automatikus mozdulatokkal öltözködött fel, s az utolsó simításokat végezte, éppen fésülködött, mikor megtorpant. Megállt mozdulat közben, majd lassan letette a kezét és a tükörbe a saját magát bámulta. – Azóta mennyi minden változott... Mi változtunk! – suttogta a tükörképnek, és teljesen elszomorodott. Keserűen belátta, mennyire megtévesztő minden.
- Hova rohansz? – csókolta meg a férfi kedveskedve a nő nyakát, akinek a szemébe újra visszaköltözött az élet, s a komorságát egy pillanat alatt fújta el a kósza szellő. Végül élvezettel nézte kettősük tükörképét.
- Mennem kell... – nyögött fel hátravetett fejjel, mert a férfi tenyere utat talált magának a felső alatt.
- Miatta? – kurta sóhajjal felérő kérdés volt, éppen ennyire volt hajlandó a férfi elszakadni a nőtől.
- Nem miatt. Csak egyszerűen mennem kell... - lassan megfordult a nő.
- Megbántad? – jött a következő érdeklődő kérdés.
- Egyáltalán nem! Még csak ne is gondolj ilyenre! - Gyengéden csúsztatta végig a kezeit a csupasz férfitesten, minden érintés mámorító volt mindkettőjükre, sőt a nő a férfi nyaka köré fonta a karjait és csókra nyújtózkodott. Búcsúcsók volt, azonban magában hordozta a közeli viszontlátás ígéretét.
***
Szia!
VálaszTörlésNagyon jó rész volt!!! Érdekes volt a szó váltásuk meg Eric ajánlata is! Remélem elfogadja Chad pedig többet nem kerül képbe legalábbis ezen a téren!!!
Várom a folytatást!
Puszi
Zsófi