Egy kis csúszás...

Sziasztok!

Tudom, hétfő van és ez egyet jelentene a szokásos, heti egy frissel. NEM FELEJTETTEM EL, azonban némi csúszással kell számolni.

Ezek a forró nyári napok úgy tűnik rendesen megkavarják a napi ritmusom. Természetesen a strand vagy vízpart közelében egy fincsi hűsítő üdítőt, koktélt vagy bármi mást szürcsölve kicsit jobb lenne a helyzet. Mai hőség kifejezetten elviselhetetlen volt az iroda falai közé zárva, hiszen a dolgozó embernek sajnos csak ez van, míg közben a szabadság után vágyódik, mely mindössze csak édes álom marad.

Visszakanyarodva az eredeti témához: TERVEIM szerint HOLNAP jön a folytatás, egy szép hosszú fejezettel.

Köszi a megértéseteket!

Addig is, ha van kedvetek, írjátok meg komiban, ki hogyan viseli a forró nyári napokat?
Nyaralási tervek? Ki hova megy vagy szeretne menni?
Mi a tökéletes nyaralás jellemzői?
Kedvenc helyeitek ebben a forróságban?

• Sajnos a munkám miatt a szabadságnak lőttek, szóval a négy fal között igen fárasztóak, ha mondhatom, még fárasztóbbak a napok. Főleg olyankor, mikor még a levegő sem jár, és 40fok van árnyékban is.
• Amúgy imádom a nyarat, főleg vízpart mellett. Imádok csobbanni, lubickolni a fenséges habok között. És a tömérdek finomabbnál finomabb fagyi a máik fő ok a nyár imádatára. A sok-sok gyümölcs különlegesség mellett az örök kedvenc a belga csokoládé - minél feketébb annál finomabb!
• A nyaralási tervem nagyon rövid idén, max. hosszú hétvége jön össze - országhatáron belül. De ha jó a társaság, ha jól a hangulat akkor lehetünk bárhol, mindenhol jó!
• Az álomnyaralás nekem: Szantorini, Spanyolország lenne.
• Tökéletes nyaralás: vízpart, frissítő koktél, baráti társaság, napsütés :) :) :)
• Egy kávézó terasza, míg szürcsölöm a kávém a napernyő alatt vagy mólón sétálni egy fincsi fagyi társaságában.

A további kérdéseiteket is kíváncsian várom!

Puszi,
ZoÉ

Részlet Just the way you are 39.

A tárgyalóban várakoztunk, hogy Rachel, a leendő partner megérkezzen. Eric a telefonját babrálta, mikor az asszisztens megjelent egy hatalmas tálcával. Arra gondoltam, hogy elfoglalom magam, míg várakozunk.

- Kérsz egy kávét? – súgtam oda Eric-nek, rám nézett és bólintott. Persze utána is éreztem a tekintetét a hátamon, mikor csészébe töltöttem a kávéját.

- Nem csak az asszisztense vagy. – teljesen váratlanul ért a hang. Nem volt sem fenyegető, sem rosszindulatú. Csak meglepő. – Még mielőtt tagadnád, nem kell, látom.

- Elnézést, de ez nem tartozik önre. – határozottan csengtek a szavaim.

- Ugyan. Egyszer rám is így nézett. Velem is úgy szeretkezett, mint ahogy veled az éjszaka. Még mindig olyan izgága a nyelve? – zavaróak voltak Rachel szavai, s végül tényleg elérte a célját, hiszen kizökkentett legalábbis abban a pillanatban nagyon úgy éreztem. Talán még el is pirultam, míg ő könnyed mosollyal ellépett mellettem. Üdvözölte jelenlévőket és Eric-et külön is, túlságosan barátian. Zilált gondolatokkal és a kezemben Eric kávéjával tértem vissza a helyemre.

- Jenna, mi van veled? – bökött oldalba Eric, mert zavarom leplezéseként a papírokba mélyedtem.

- Csak még megnéztek valamit. – vontam meg a vállam és próbáltam elkerülni a férfi tekintetét, amely most csak még inkább feszélyezett, főleg Rachel szavaival a fülemben.

Just the way you are 38.

Már órák óta ücsörögtek a kocsiban, mindketten unták már magukat, mégsem beszélgettek. Jared sokadik cigarettára gyújtott rá, fancsali ábrázattal forgatta meg a dobozt, majd összegyűrve a szélvédőnek vágta.

- Rohadtul melléfogtál. – csattant fel a férfi a sofőr felé fordulva. – Órák óta basszuk itt a rezet, rohadtul unom magam. – szívott egy nagyot az utolsó cigijébe. – Elfogott a cigim és hugyoznom is kéne. – Jared ezúttal nem fogta vissza magát, s miután mindent kiadott magából, akkor torpant meg igazán.

- Meglehet, hogy ma mégsem megyünk semmire. – jéghidegen és kimérten válaszolt a volán mögött ülő személy, már így is fenyegető volt. De ezt még mindig tudta fokozni, mikor az elrejtett fegyvert a combjára fektette és szúrósan Jared-re meredt. – Amúgy pedig egy cseppet sem vagyok kíváncsi a nyomorodra…

- Jól van, csak mondtam. – visszakozott a férfi, mert nem akart nagyobb baj keverni magának. – Ne vezessek? – az utolsó slukk után csak úgy kipöckölte a csikket az ablakon.

- Nem kell, inkább fogd be! Különben is még valami hiányzik a tervemhez. Szóval szerezz még néhány eldobható mobilt, és pár kártyát tartalékba! – gyújtást adott, aztán felmordult a motor.

Csendbe olvadtak be a forgalomba, míg Jared mereven a mellette lévő ablakon bámult ki. Tudta, hogy már nincs visszaút, sőt minden egyes nappal csak egyre jobban belekeveredett ebbe az őrületbe, és már egyáltalán nem tudott kihátrálni. Túl sok mindent tudott, ami kifejezetten veszélyes is lehet az egészségére nézve. Ugyanakkor olyan kiszámíthatatlannak tartotta az egész helyzetet, hogy már csak emiatt sem volt kifizetődő az életével játszani.

Némán tették meg az utat, néhány tömb után Jared kapásból meg tudta mondani, merre tartanak egészen pontosan. Nem is tévedett, mikor leparkoltak a bérház előtt. Jared egy pillanatra megállt, és felnézett az ablakok sorára. Az utóbbi időben egyre kevésbé szeretett idejárni, ebben a legnagyobb szerepet a házigazda ellenszenve jelentette. Utolsó látogatásakor, mikor a kocsit és a fegyvert hozta, Blake szinte szó szerint neki esett. Ő sem finomkodott és a kakaskodást végül a testvéri veszekedés szűntette meg. Blake pedig mint a felhúzott kiskakas hagyta el a lakást.

- Még nincs otthon, dolgozik. – Jared feleszmélt a neki odavetett mondatra, majd vállat vont.

- Nem is félek tőle. Ketté szedem, ha megint kötegszik.

- Pont úgy, mint legutóbb.

Jared morogva lépett be az épületbe, le volt maradva és éppen ezért kettesével kezdte el szedni a lépcsőfokokat. Éppen akkor ért fel, mikor kattant a zár és kinyílt az ajtó.

- Blake? Te meg hogy kerülsz ide? – ütötték meg Jared fülét a meglepett kérdések.

- Itt lakom. – csattant fel Blake. – Ez még mindig az én lakásom, ha nem tűnt volna fel. Már megint mit keres itt ez az alak? Megmondtam, hogy menjen a pokolba!

- Velem van, úgyhogy törődj bele! – jött a frappáns válasz.

- Nem akarok balhét, haver! – Jared felemelte a kezeit. – Kár felhúznod magad. – vonta meg a vállát a férfi, s mivel ismert a járást kényelembe helyezte magát.

- Hogyhogy ilyen korán hazajöttél? – Blake csak forgatta a szemét, majd nagyot sóhajtott és úgy válaszolt.

- Tegnap már mondtam. Jó, hogy ennyire figyeltél. Eric, a nagyfőnök házon kívül van.

***

Eric bosszúsan dörzsölte át magát a törölközővel. A sokadik korholást mormolta el, mert tudta, hogy be kellett volna fognia a száját, és akkor most nem egyedül zuhanyozott volna. A reggeliből csak néhány falatot tudott letuszkolni a torkán, elment az étvágya és majdnem megőrült a tudattól, hogy Jenna a fürdőbe zárkózott egyedül. A tányérját végül a mosogatóba vágta, mindössze a kávéját hajtotta fel. Jenna-t nem is látta, csak a hangját hallotta a reggel további részében. - Végeztem, mehetsz! – Eric-ben akkor tudatosult mekkora hibát vétett, mikor hálószoba ajtaja pont az orra előtt csapódott be. Hatalmas erőfeszítésbe került neki, de végül mégis belátta, hogy kicsit hagynia kell Jenna-t lenyugodni és neki ebben a hideg vizes zuhany volt segítségére.

Valamivel később törölközővel a derekán lépett be a férfi a hálóba. Jenna éppen abban a pillanatban készült el. Eric hatalmasat nyelt, ahogy végig futott a tekintete az előtte álló igéző női alakon. Egy rövidke, de mégis elegáns szoknyát viselt, ujjatlan selyem felsővel, mely alatt egyértelműen kirajzolódtak a melltartó csipkés kosarai és a puha halmok. Kihívó, ugyanakkor elegáns külső egy igazi nő ismérvei voltak. Eric-re egy cseppet sem volt jó hatással, mert érezte a vérének vad lüktetését és keményedő ágyékát.

- Siess, mert még a végén miattad késünk el! – vetette oda a lány a bámészkodó férfinak. Majd a cipőit és a táskáját felkapva könnyedén elsétált Eric mellett, aki ezt nem hagyta és vissza rántotta a lányt a karjába.

- Veszélyes játékot űz, Ms. Perry! – súgta a lány fülébe a felajzott férfi. Mindösszesen egy csábító mosoly volt a válaszreakció, mely még inkább ingerelte Eric-et. Legszívesebben mindent félbehagyott volna és azon nyomban leteperte volna Jenna-t. Csakhogy úgy tűnt, hogy a játszadozást el kell napolni, hiszen nincs játszótársa és ideje sem. Bosszúsan félre dobta a törölközőjét, majd öltözködni kezdett.

A hivatalosság megkövetelte az eleganciát, így nem úszhatta meg az öltönyt, azonban könnyített a saját helyzetén azzal, hogy világos szürke színt választott. Jenna-nak is tetszett a férfi stílusa, ahogy Eric-re nézett egy igazi rosszfiút látott benne, s még inkább vonzotta. Lopva figyelte a nyakkendőjével babráló férfit, és szépen lassan még azt is elfelejtette a látvány nyomán, hogy nehezteljen.

Eric magától értetődően húzta maga mellé Jenna-t, s a lány derekát átkarolva kísérte az autóhoz. A bérelt autó az előre megbeszélt helyen parkolt. A férfi miután lovagiasan kinyitotta az ajtót és segített beszállni Jenna-nak, pár nagyobb lépéssel kerülte meg az autót. Eric szemei felcsillantak, végre vezethetett. Imádta a gyors autókat, a sebességet, azonban a new yorki forgalomban ebben nem lehetett része. Nem finomkodott, határozottan lépett a gázpedálra, míg önkénytelenül mosoly húzódott a szája szélére.

A parthoz közeli luxus irodaházban került sor a találkozóra. Eric ismerte a várost, így könnyűszerre és időben megérkeztek. Jenna egész úton nem szólt semmit, szótlansága ezúttal a közelgő tárgyalásnak szólt. Reggel átfutott az iratokon, azonban valami nagyon nyugtalanította. Nem tudta pontosan, mi az, de valami turpisságot érzett a háttérben.

- Ennyire haragszol? Vagy mi van veled? – szólalt meg Eric, mert egyre kevésbé tetszett neki a lány hangulat.

- Tessék? – kérdezett vissza Jenna, mert a férfi hangja úgy hatott rá, mintha egy álomból ébredt volna.

- Elegem van a hülyeségedből. Mi a fenének kell így a szívedre venni a dolgokat? – morgott tovább Eric. – Inkább hálásnak kéne lenned, hogy tisztességesen felvázoltam a lehetőségeket.

- Hihetetlen, mekkora egy seggfej tudsz lenni. – forgatta meg a szemeit Jenna. Egy cseppet sem bánta a szavait. – Nem minden rólad szól. Nem mondom, rohadtul nem esett jól, ahogy felvázoltad az elképzeléseid. Azonban ismerlek már egy ideje, hogy tudjam, te ilyen vagy. – a férfi meghökkent, mert a lány minden indulat nélkül beszélt.

- De akkor mi van? – próbálta Eric visszafogni magát, de heves természete miatt nagyon nehezen ment.

- Reggel átnéztem a magaddal hozott irataid, és valami nem kerek ebben az üzletben. Valami nagyon gyanús nekem. Nem tudom, mi az, de nagyon nyugtalanít. – Eric csak bólintott, mert nem egészen erre a magyarázatra számított. A korábbiakban felvázolt elképzelése még, ha igaz is volt, akkor túlságosan nyers formában adta Jenna tudtára. Később, ugyan rájött, mégsem így kellett volna ezt csinálni, de akkor már mindegy volt. Részben megnyugodott, és valami furcsa érzés kerítette hatalmába, mikor Jenna arra hivatkozott, hogy kiismerte őt.

Eric ismét segítőkész volt, azonban maximálisan ügyeltek arra mindketten, hogy szakmai kapcsolatnál többet ne mutassanak. Még meg sem közelítették a recepciót, mikor egy kreolbőrű lány lépett oda hozzájuk.

- Üdvözlöm Önöket! Mr. Packer, ha megengedi, akkor felkísérem Önöket a tárgyalóterembe.

- Köszönjük. – bólintott a férfi, majd hagyta, hogy a kreolbőrű lány vezesse. Jenna közvetlenül Eric mögött lépkedett, de látta a férfi pillantásait. Felmérte a lányt, precízen és pontosan. Talán emiatt is, talán csak a közelgő tárgyalás okozta azt a feszült légkört, mely a folyosókon, a liftben körülvette őket.

A tanácsteremben már minden elő volt készítve, elsőként Eric-ék érkeztek meg, azonban egy pillanattal később már meg is jelent a házigazda. A férfi megkövülten nézett farkas szemet az ismerős tekintettel. Eric nem emlékezett pontosan, mikor látta utoljára a nő, de abban egészen biztos volt, még gyönyörűbb lett. A tőle megszokott magabiztosság sugárzott róla, a csábító szenvedélyesség és a kifinomult elegancia veszélyes kettősségét képviselte az asszony.

- Eric, milyen öröm újra találkozni veled. – bájos játékossággal üdvözölte a férfit, mintha éppen valamelyik kávézóban vagy étteremben futottak volna össze.

- Rachel, gyönyörű vagy, mint mindig. - végtelennek tűnő percig csak bámulták egymást, ami Jenna-nak kifejezetten kellemetlenné vált.

- Köszönöm, te semmit sem változtál. – legyintett a nő, majd hellyel kínálta az egybegyűlteket. – Remélem, nem bánod, de most velem kell beérned, mint tárgyalópartner.

- Inkább azt mondanám, hogy szerencsém van.

A bemutatás csak néhány percet vett igénybe a formalitás miatt. Azonban Jenna még kényelmetlenebbül érezte magát, mert lépten-nyomon zavarba ejtő pillantásokat vett észre Eric és Rachel között. Ráadásul úgy érzékelte a lány, hogy a férfi és a nő között érzéki feszültség egyre fokozódott. Eric pedig egyre kevésbé tudott koncentrálni, mintha tényleg erre ment volna ki a játék. Jenna-ban pedig akkor erősödött ez az elképzelés, mikor Rachel olyan bensőségesen viselkedett. A lány látta, de tudta még nem érkezett el a megfelelő pillanat.

Eric vigyorogása nem akart alábbhagyni még akkor sem, mikor visszaértek a lakásba. Becsukódott maguk mögött az ajtó, a férfi elégedett volt, bár a szemétől nem látta, mi folyik előtte. Jenna töltött magának egy pohár gyümölcslevet.

- Az a nő csak kihasznál téged. – sóhajtotta a lány. – A vak is látja, csak játszik veled.

- Azt sem tudod, miről beszélsz. – rángatta le magáról a zakóját. – Rachel régi barátom.

- Sejtem, milyen barátod. – Jenna letette a poharát, aztán könnyeden lerúgta a cipőit. – És pont emiatt nem veszed észre, hogy ki akar használni. Az a nő csak megrebegteti a pilláit, és mindjárt kanossá válsz.

- Talán egyszer tényleg így volt. – Eric óvatosan közelítette meg a lányt, tudta most csak úgy nem támadhatja le egyből. – Annak idején többet jelentett, mint szabadott volna. Fiatal voltam, dagadtam a büszkeségtől, hogy egy ilyen nőt…

- A részletekre nem vagyok kíváncsi, mert el tudom képzelni.

- Mint mondtam, annak idején. Most viszont van egy sokkal csábítóbb, egy szenvedélyesebb nő az életembe. – a férfi igyekezett minél előbb könnyíteni akart a szerelésén. – Eszméletlenül dögös voltál ebben a szoknyában. Szabaduljunk meg ezektől, aztán pótoljuk be a reggeli kis összebújást.

***

- Ma üggyes voltál, Rach! – gondolatban megveregette a saját vállát és elégedetten bújt ágyba, legnagyobb sajnálatára egyedül. A terve egészen jó úton haladt, sokkal könnyebben ment, mint gondolta. Bár úgy tűnt számára, hogy Eric kicsit keményebb dió lesz, mint ahogy emlékezett rá. Csak néhány, roppant féktelen éjszakát töltöttek együtt, de feledhetetlen emlék lett Rachel számára. Eric-ben ráadásul úgy érezte, lelki társra talált. Mindkettőjüknek lételeme volt az üzlet és a szenvedély. Erre alapozott, csakhogy most sokkal nagyobb tétről volt szó. Mondhatni az élete múlott rajta, hiszen az elmúlt hónapokban Rachel számtalan rossz döntést hozott, mely végül a fennmaradását is veszélyeztette. Eric volt az utolsó reménye, az utolsó lehetősége, hiszen mindig is terjeszkedni akart. Most Rachel cége által könnyedén meg is teheti. A nő, mint ahogy gondolta a férfi a csábító klisék hatására lassan eltért az üzlettől. A tárgyalás végére már majdnem teljesen eltértek a tárgytól.

Rachel azonban még sem tudott nyugodtan elaludni, zavarta az a lány. Valami volt benne, ami túlságosan nagy hatással volt Eric-re és ez még kockázatot jelentett. Nyugtalanság amiatt sem volt szerencsés, hiszen másnap összeszedetten kellett szembenéznie Eric-kel.

***

Részlet Just the way you are 38.

Sziasztok,

mostanában a személyes megnyilvánulást eléggé elhanyagoltam, de ennek több oka és sok összetevője volt. Mindegy is, nem emiatt kezdtem bele e sorokba. Ennél sokkal örömtelibb dolog miatt írok:

2011. 06. 27-én tudatosult és egy kissé hirtelenségemben végső formát az az ötletem, hogy megnyitom az első blogom. Azóta bizony eltelt pár év, és hihetetlen érzés számomra - lehet, ezzel csak én vagyok egyedül - leírni egymás mellé a két dátumot. 2014. 06. 27. Azóta is írok, itt vagyok. Kisebb-nagyobb hullámok voltak ugyan, nem tagadom. Remélem azon kívül, hogy egyszer-kétszer-háromszor úgy éreztétek, a történet nem éppen úgy alakul ahogy ti szeretnétek, és a "Nem tetszik" pipát biggyesztettétek a fejezet után, összességében jól éreztétek magatokat, élményt és kikapcsolódást nyújtottak az írásaim. Nekem nagyon sok szép élményt adtak, alig lehet szavakba önteni, sőt megtalálni a szavakat. Talán a leginkább egyetlen szóval tudom felétek kifejezni: KÖSZÖNÖM! Köszönöm nektek mindannyitoknak! Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki olvas akár a kezdetektől, akár újonnan csatlakozóként! Bízom benne, hogy az oldalon a megannyi történet közül talál mindenki a kedvére valót!

Ünneplésként hoztam egy részletet a folytatásból, amely teljese egészében 2014. 06. 28-án olvasható lesz. Ezzel ünnepelve az első irományom legelső bejegyzését!

Jó olvasást mindenkinek!

Puszi,

ZoÉ

- Üdvözlöm Önöket! Mr. Packer, ha megengedi, akkor felkísérem Önöket a tárgyalóterembe.

- Köszönjük. – bólintott a férfi, majd hagyta, hogy a kreolbőrű lány vezesse. Jenna közvetlenül Eric mögött lépkedett, de látta a férfi pillantásait. Felmérte a lányt, precízen és pontosan. Talán emiatt is, talán csak a közelgő tárgyalás okozta azt a feszült légkört, mely a folyosókon, a liftben körülvette őket.

A tanácsteremben már minden elő volt készítve, elsőként Eric-ék érkeztek meg, azonban egy pillanattal később már meg is jelent a házigazda. A férfi megkövülten nézett farkas szemet az ismerős tekintettel. Eric nem emlékezett pontosan, mikor látta utoljára a nő, de abban egészen biztos volt, még gyönyörűbb lett. A tőle megszokott magabiztosság sugárzott róla, a csábító szenvedélyesség és a kifinomult elegancia veszélyes kettősségét képviselte az asszony.

- Eric, milyen öröm újra találkozni veled. – bájos játékossággal üdvözölte a férfit, mintha éppen valamelyik kávézóban vagy étteremben futottak volna össze.

- Rachel, gyönyörű vagy, mint mindig. - végtelennek tűnő percig csak bámulták egymást, ami Jenna-nak kifejezetten kellemetlenné vált.

- Köszönöm, te semmit sem változtál. – legyintett a nő, majd hellyel kínálta az egybegyűlteket. – Remélem, nem bánod, de most velem kell beérned, mint tárgyalópartner.

- Inkább azt mondanám, hogy szerencsém van.

A bemutatás csak néhány percet vett igénybe a formalitás miatt. Azonban Jenna még kényelmetlenebbül érezte magát, mert lépten-nyomon zavarba ejtő pillantásokat vett észre Eric és Rachel között. Ráadásul úgy érzékelte a lány, hogy a férfi és a nő között érzéki feszültség egyre fokozódott. Eric pedig egyre kevésbé tudott koncentrálni, mintha tényleg erre ment volna ki a játék. Jenna-ban pedig akkor erősödött ez az elképzelés, mikor Rachel olyan bensőségesen viselkedett. A lány látta, de tudta még nem érkezett el a megfelelő pillanat.

Eric vigyorogása nem akart alábbhagyni még akkor sem, mikor visszaértek a lakásba. Becsukódott maguk mögött az ajtó, a férfi elégedett volt, bár a szemétől nem látta, mi folyik előtte. Jenna töltött magának egy pohár gyümölcslevet.

- Az a nő csak kihasznál téged. – sóhajtotta a lány. – A vak is látja, csak játszik veled.

- Azt sem tudod, miről beszélsz. – rángatta le magáról a zakóját. – Rachel régi barátom.

- Sejtem, milyen barátod. – Jenna letette a poharát, aztán könnyeden lerúgta a cipőit. – És pont emiatt nem veszed észre, hogy ki akar használni. Az a nő csak megrebegteti a pilláit, és mindjárt kanossá válsz.

Just the way you are 37.

Elsey boldog mosollyal mocorgott, egészen addig, míg át nem fordult a hasára. Egész éjjel szeretkeztek, hiszen volt mit ünnepelniük. Teljesen elmerültek a szerelem buja élvezeteiben, s egymáshoz bújva szenderültek álomra. Az ébredés kellemes és magával ragadó volt, hiszen a nő érezte, ahogy az ölelő és biztonságot adó férfikéz végigcsúszott a gerincén. A bizsergés egy pillanat alatt éledt újra és átterjedt a teste minden egyes pontjára. Elsey a párnájába fúrta a fejét, aztán megadta magát, mert újra érezte a simogatást, ezúttal a csípője tájékán, aztán pedig a fenekén. Lassan fordult a férfi felé, aki vágytól csillogó szemekkel figyelte őt, ahogy közelebb csúszott hozzá.

- Olyan gyönyörű vagy. – simította Chad a tenyerét a nő arcára. – Ragyogsz, mint még soha.

- Boldog vagyok. – mindketten elmosolyodtak, majd Elsey csókra nyújtotta a nyakát. - Veled. - Forró csókokat váltva üdvözölték a leendő közös jövőjüket.

- El sem hiszem, hogy hamarosan csak is az enyém leszel. – ölelte még szorosabban magához Chad a nőt.

- Nem bántad meg? – sütötte le a szemét Elsey, s egy mély sóhaj után tudta csak folytatni. – Hogy engem választottál?

- Addig foglak csókolni, míg ezt a hülyeséget ki nem vered a fejedből! – a férfi játékosan csókolta a nő selymes bőrét, ahol csak érte. Elsey csilingelő kacagása betöltötte az egész hálószobát, ahogy egyre pajkosabbak lettek a csókok, egyre bujább ígéretet hordozva. A nő már vergődött a férfi édes kínzásától, amely buja előjátékba torkollott, ezt pedig szerelmesen szenvedélyes szeretkezés követett. Levegőért kapkodva bújtak össze, mert egyikük sem akart kikelni az ágyból vagy elszakadni a másiktól, de végül a reggeli kávé csalogató gondolata meggyőzte őket. Végül mégis kimásztak a kis fészkükből, együtt zuhanyoztak, majd törölközőbe csavarva kávéztak.

A reggel egyetlen zavaró tényezője Elsey telefonja volt, mely szinte folyamatosan rezgett, és egyre elviselhetetlenebbé vált. Nem akarta felvenni a készüléket, de még csak azt sem akarta tudni, ki keresi. Élvezni akarta a boldog pillanatokat, így ki akarta zárni még csak a lehetőséget is, hogy bárki megzavarja őket. Chad egy darabig szó nélkül tűrte, hogy a jellegzetes hang időnkét felbukkan a háttérben, de az ő türelme is lassan elfogyott.

- Nem akarod felvenni? – bökött a fejével a telefon felé. Elsey a kávéját szürcsölve éppen csak megrázta a fejét. – Az sem érdekel, ki keres vagy mi ilyen fontos?

- Most nem! – szólalt meg végül a nő. – Nem akarom, hogy bárki is megzavarjon bennünket. – Chad elhúzta a száját, mégis egy hirtelen ötlettől vezérelve a készülékért nyúlt. Kíváncsiságot érzett, hogy megtudja a rejtélyes hívó kilétét, mert egy apró porcikája tartott attól, hogy Eric felkavarja ismét a lassan ülepedő állóvizet.

- Sandy az, meg az Alapítvány. – megkönnyebbült sóhaj hagyta el Chad száját, miután minden sötét gondolatot eloszlatott.

- Majd később mindenkit visszahívok! – Elsey időközben kiitta a csészéjét, és pajkosan Chad-hez araszolt. A férfi tárt karokkal fogadta a nő közeledését, amit szerelmes csókokkal pecsételt meg.

Boldogok voltak, még véletlenül sem akarták az idillt tönkretenni. Szavak nélkül megegyeztek abban, hogy még véletlenül sem hagyják el a lakást. Természetesen nem úszták meg, és egy-egy telefonhívás zavarta meg őket, amit kissé kelletlenül, de pillanatok alatt elintéztek. Chad-et üzleti ügyben keresték, néhány megbeszélést pontosítottak vele, ha aznap nem megy be az irodába. Chad az egyik fotelbe dobta le magát, míg telefonált, mindössze egy boxert viselt egész nap. A lábát lóbálta, fél füllel hallgatta a vonal túloldalán beszélőt, mert a szeme folyamatosan Elsey-n járt fel s alá. A férfi élvezte a munkáját, azonban az utóbbi időben rájött, sokkal több dolog van az életében, amiért élni érdemes. Erre akkor döbbent rá igazán, mikor Elsey kezébe adta a közös jövőjüket. Rábízta a nőre a döntés jogát, és csak remélni merte, a nő viszontszereti annyira, hogy belevágjanak egy közös életbe. Ugyan nem Elsey mondta ki a végső szót, Eric ragadta magához ezt a kiváltságot, de a lényegen már úgysem változtatott semmit.

- Édes, ugye itt maradsz? – Chad éppen csak becsukta a pizza futár mögött az ajtót, míg Elsey a fotelben ücsörgött és már rettentően várta a pizza-t.

- Persze, hogy maradok. – tornázta fel magát, mikor meglátta a jellegzetes dobozt. – Úgy sincs semmi kedvem Eric lakásába visszamenni. Maximum a maradék holmimért. - Farkas éhes volt, s egyre jobban zavarta a szájában maradt savanykás íz, melyet Chad által kibontott bor után érzett. Félre is tette a poharát, s egyetlen kortyot sem volt hajlandó többet inni belőle. Ellenben a pizzára úgy csapott le, mintha hetek óta koplalna. Még közelebb is helyezkedett a dobozhoz, a szőnyegre kuporodott a kis asztal mellé.

- Mi lenne, ha hozzám költöznél? – Chad a nő mellé csúszott, csókot lop és nekilátott ő is a pizzának.

- Összeköltözni? Tényleg, ilyen gyorsan? – Elsey ragyogó szemeit Chad-re emelte, ahogy találkozott a tekintetük a szíve egyből meglódult.

- Nem akarom tovább vesztegetni az időt. Szeretlek. – a férfi olyan egyszerűen és természetesen mondta ki a legkülönlegesebb szót, amitől a nő teljesen ellágyult. Egyetlen szó volt, amely olyan fontos számára, mert ritkán hallotta. Kevesen mondták neki, és még annál is kevesebben gondolták szívből.

- Én is. – elérzékenyülten felelt Elsey, aztán hirtelen valami más vette át a pizza helyett a szerepet.

***

Viharos gyorsasággal teltek a napok. A megérkezésükkor oly távolinak tűnt akár a tárgyalás napja, akár a visszaút. Jenna és Eric túlságosan jól érezték magukat egymás társaságában, sőt szinte természetessé vált a másik jelenléte. Eric mindent előre megtervezett, így könnyedén kiélvezhette a pillanatok varázsát. Étterem, klub vagy éjszakai séta a holdfényben, bármerre jártak a vége mindig a forró szenvedéllyel teli együttlét lett. Reggelente összebújva heverésztek, egészen addig, míg erőt nem vett rajtuk a mehetnék. Élvezettel lubickoltak a hűs tengerben, vagy heveredtek le a puha homokra, egyetlen céljuk volt, mégpedig szórakozni. Ebben nem volt hiba, Jenna semmi jónak nem volt az elrontója, sőt már-már csodálattal fordult Eric felé, mikor a férfi újabb és újabb ötlettel rukkolt elő.

Azonban ez a reggel valamiért más volt, mint a többi, mert sokkal meghittebb, bensőségesebb volt a hangulat Eric és Jenna között, másrészt a fene nagy nyugalom mellett valamiféle baljós előérzet erősödött a lányban. Nem tudta mire vélni az érzéseit, s egyre növekvő nyugtalanság sem is hagyta tovább szunnyadni. Elsőként ébredt fel, és már nem emlékezett semmire. Félig hason feküdt, míg valami megmagyarázhatatlan ok miatt Eric egészen távol volt tőle. A férfi a hátán feküdt, egyik kezét a feje alá gyűrte, míg másikat a mellkasán pihentette. Teljesen elfáradtak az esti kis játszadozásukban, ugyanakkor fel is töltődött az éjszaka megannyi mámoros pillanatától. Eric még mélyen aludt, ezt egyenletesen szuszogása és a csupasz mellkasának ütemes emelkedése bizonyította. Jenna élvezettel figyelte őt, egyre jobban kötődött hozzá, pedig tudta, hogy Eric a bárány bőrbe bújt farkas.

A lány lassan kiscsusszant férfi mellől, jólesően nyújtózkodott. Aztán lábujjhegyen osont ki a fürdőbe, gyorsan lezuhanyozott, majd törölközőbe csavarva sétált a konyhába, hogy kávét főzzön. Jenna időközben ráeszmélt nyugtalansága forrására, hiszen egészen eddig nem esett szó üzletről, azonban elérkezett a tárgyalás napja. Úgy érezte, hogy felkészületlen és az elmúlt napokban Eric szorgalmasan azon dolgozott, hogy a maradék józan eszét elvegye. Így kávéjával a kezében az étkező asztal mellé ült, még mindig törölközőbe csavarva, ami már csak dísz volt igazán, hiszen a nyári levegőnek köszönhetően pillanatok alatt megszáradt. Szépen, lépésről lépésre átvette a megbeszélés pontjait. Nem sok köze volt a leendő üzlethez, nem is igazán értett mindent, viszont a kíváncsisága győzedelmeskedett, és ahogy oldalról oldalra haladt szinte izgalmat érzett. Időközben lassan értelmet nyert az üzlet tárgya és a hozzá kapcsolódó jogi háttér is.

Eric teljesen elterült az ágyon, az egészet a birtokába vehette. Könnyed mozdulattal az oldalára, majd pedig a hasára tudott fordult. Először fel sem tűnt neki, milyen egyszerű volt a mozdulatsor, és még csak akadályba sem ütközött. Elméjét még túlságosan lefoglalta az éjszaka nyomán keletkezett ködös mámor, vagy legalábbis az utóhatása. Valamivel később jött rá, hogy valami, vagyis inkább valaki hiányzik mellőle. Álmosan dörzsölte meg a szemét, s közben fülelt, remélte csak egy gyors fürdőszobai kiruccanás miatt kellett magányosan ébrednie. Eric hiába várt, Jenna nem érkezett vissza, azonban a friss és erőteljes kávé illata elérte a hálószobát is. A férfi egyből lerúgta magáról a lepedőt, melyet takaróként használtak, s bár nem volt szemérmes mégis belebújt a földön talált alsójába.

Csupán néhány lépés kellett, hogy újra meglássa Jenna-t. Kávéillat lengte körül, a haja fel volt kötve és teljesen szabadon hagyta a nyakát. Eric éhesen kapott a lány után, először játékosan cirógatta meg a puha bőrt, majd ajkát a lány füle mögötti érzékeny pontra összpontosította. Jenna kéjes sóhajjal fogata a férfi üdvözlését, majd hátra vetette a fejét és ezzel szabad utat engedett Eric-nek az ajkaihoz.

- Jó reggelt! – fúrta a férfi a fejét a lány nyakába, majd nyelve könnyed játékával kényeztette őt. – Talán megbocsájtom, hogy otthagytál. Az ágyban, egyedül. – puha csókokkal menetel a gömbölyded mellek felé.

- Eric… - sóhajtozta Jenna, hiszen egyre izgatóbbá vált a reggeli üdvözlés. Sőt a férfi kezét a combján érezte, amint a törölköző alá csúszott. – Főztem kávét, tudom, mennyire szereted.

- Most még a kávé is ráér… - Eric elvesztette az önuralmát, kibontotta Jenna-t a törölközőből. Máris az ölébe kapta.

- Ne! Azok a te irataid! – sikkantott a lány, mikor a férfi majdnem végigfektette az asztal tetején.

- Akkor sem szabadulsz! – Eric lehuppant a székre, melyen korábban Jenna ült. Egy kicsit megemelte a csípőjét, hogy ki tudja szabadítani magát. A lány Eric nyakába kapaszkodott, majd a meredő férfiasságára ereszkedett. A férfi tüdejéből erőteljes nyögés szakadt fel, ahogy megérezte az őt körülölelő forrósságot. Jenna már nemcsak a gerince mentén, hanem egész testében érezte a felemelő bizsergést. Úgy érezte, hogy darabjaira hullik szét, legfőképp mikor megérezte Eric nyelvét a mellein, mellbimbóin, vagy éppen a fenekében markoló erős férfikezet. Minden érintés csak még ösztönzőbb volt, és Jenna semmivel sem törődve úgy vonaglott, mint még soha senkinek. A szenvedély úgy járta át, hogy a legapróbb pólusaiba is beférkőzött, aztán a buja természetét szabadjára engedte. Eric élvezettel hagyta, hogy a lány egyre intenzívebben lovagol rajta. Vadul vágtázó szívvel egyre közelebb sodródtak a gyönyör csúcspontjához, s mikor bekövetkezett még szorosabban kapaszkodtak egymásba. Jenna Eric nevét sikkantotta, míg a férfi kéjes morgása hallatszott. A lány a férfi karjába omlott, a nyakát ölelve bújt közel hozzá. Csak lassan tudtak megnyugodni, lecsillapodni, mert még mindig összekapcsolódott a testük.

Jenna úgy érezte, hogy már órákat töltöttek egy helyben, lassan vált el Eric-től. A férfi hagyta, és kifejezetten élvezetét lelte a lány mozdulataiban, hiszen kívánatos nő volt minden tekintetben. Amint felállt a konyha pulthoz lépett, kérdés nélkül készítette el a férfi kávéját, úgy ahogy szereti.

- Most biztosan jól fog esni. – mosollyal nyújtotta át a bögrét, amit Eric el is fogadott.

- Fenséges. – kortyolt bele az italba. Már nem volt olyan forró, így könnyedén tudott belőle inni. Egyik kezével megtartotta a kávéját, míg a másikkal pedig a lányt cirógatta meg.

- Összeütök valami reggelit is. – pördült meg a lány. Jenna sokadszorra állt meg mozdulatai közben, lopva Eric-et figyelte. Külsőre szinte pontosan ugyanolyan volt, mint mikor megismerték egymást. Az első találkozás élménye mély nyomot hagyott mindkettőjükben. Azonban mostanra valami megváltozott mindkettőjükben. Eric-nek már korábban feltűnt Jenna csendessége, s talán első felindulásából szóvá is akarta tenni. Azonban meggondolta magát, s inkább csendbe maradt. Figyelt és várt, bár nem ez volt az erőssége.

- Min töprengsz ennyire? – Eric kissé komorabb hangját és a hozzá tartozó mogorva ábrázattal fordult a lányhoz.

- Semmin. – jött az automatikus válasz.

- Ne mond, hogy semmin! – Eric felhúzta magát, mert Jenna még most is ellenkezett vele. – Látom, hogy van valami bajod. – morgott tovább Eric. – Jobban díjazom az őszinteséget, úgyhogy jobb, ha most válaszolsz.

- Csak azon gondolkoztam, lesz-e valaha normális kapcsolatunk? – szaladt ki Jenna száján a kissé meggondolatlan válasz. Aztán gondolatai fordultak egyet, s már csak azért sem akart csendbe maradni tovább. – Normális kapcsolat, mikor nem csak szexért vagy velem. Képes leszel elfogadni és közel engedni magadhoz? – Eric morcos ábrázattal figyelt, ott volt a nyelvén a mondanivalója, azonban igyekezett türtőztetni magát. – Egy nap családot szeretnék én is, mint minden nő. Egy szerető társat, akivel megoszthatom a szerelmünk gyümölcseként várt gyermek érkezését. Egy babát. – a férfi végül eddig bírta.

- Ti nők! – harapta el a mondat végét. – Nektek soha semmi sem jó! Soha nem tudtok annyival megelégedni, mint amennyi van. Soha nem elég, amit egy férfi ad nektek! – indulat forrt Eric-ben. – Miért változtatnák azon, ami jól működik? Még élvezni akarom a fiatalságom, élvezni akarom az életem. Majd egyszer lesz gyerekem, de majd akkor, amikor én akarom.

- Mit is vártam tőled, min vagyok meglepve? – Jenna szemei könnybe lábadtak. Eric nem finomkodott és ez a nyers őszinteség túlságosan húsba vágó volt.

- Jenna nem úgy értettem! – mondta Eric sokadszorra.

- Ezt nehezen lehet másként érteni. – Pedig kezdte azt hinni, hogy valamiféle változás történt Eric-nél, de erre most sikeresen rácáfolt. – Egyél, addig zuhanyozom. Utána cserélünk! Sietnünk kell, el ne késsünk!

***

Jared az elhagyatott és leharcolt épület oldalának támaszkodott. Percenként nézte az óráját, közben úgy füstölt, mint egy gyárkémény. – Billy már megint késik. – dünnyögte magának. Jared türelme pedig minden egyes perccel fogyott. Már akkor megbánta, hogy megkereste a korrupt barátját, mikor felhívta. Egyszerűen nem tudott máshoz fordulni, sürgősen kellett neki az a bizonyos pár dolog, amit Billy egyszerűen és kérdés nélkül meg tud szerezni.

- Hé Jared! – köszörülte meg a torkát Billy. – Megkínálsz? – bökött Jared kezében tartott cigarettára.

- Tessék, de haladjunk! – Jared türelmetlenségének is hangot adott. – Sietek!

- Mi kéne? – gyújtott rá Billy is.

- Kocsi és pisztoly papírok nélkül.

- A legjobb helyre jöttél. Most szereztem ezt a gyönyörűséget. – húzta elő a kabátja alól a fegyvert Billy. – Sorozatszám gondosan el lett tűntetve. Automata, sőt még bónusz tárat is adok hozzá. – átnyújtotta a pisztolyt Jarad-nek, aki megtapogatta, megforgatta. – Nagyon könnyű kezelni. Csak dugd bele a tárat, a kis pöcökkel biztosítsd ki, célozz és lőj!

- Jónak tűnik. De ha átversz, akkor rajtad is használni fogom. Mi van a kocsival?

- Az is van. Egy szinte észrevehetetlen szedán. Beleillik a forgalomba, sőt a fiúk gondos munkát végeztek. Megbütykölve, nincs ember a földön, aki ezt be tudná azonosítani. Nesze, tele a tank! – repült a slusszkulcs Jared felé.

- Rendben! Fogd a pénzt és tűnj el! Ne is lássalak! – húzta elő a belső zsebéből Jared a borítékot.

- Veled mindig öröm üzletelni! – intett búcsút Billy. Jared elégedetten ballagott a kocsihoz, beült, majd a telefonjáért nyúlt.

- Én vagyok. Megvan minden, amit kértél. – hadarta el.

- Szép munka! Gyere ide, azonnal!

***

Just the way you are 36.

Eric határozott és akaratos volt, tudta mit akar és meg is szerezte. Minden egyes lökéssel még mélyebbre igyekezett az édes és buja élvezetekért. Jenna méterekkel a föld felett lebegett, miután Eric sokadszorra is birtokba vette a testét. Mindkettőjük a teste izzott a bennük kavargó forró vágytól. Egymásba kapaszkodva hullottak darabjaikra, majd egymást ölelve nyúltak végig a puha ágyneműben. Egyikük sem tudta, mikor vagy hogyan jutottak el a hálószobáig, az ágyba. Azonban egyáltalán nem bánták, hiszen a francia ágyban kényelmesen el tudtak nyúlni egymás mellett. Miután normalizálódott a levegővételük Jenna lehunyt szemekkel próbálta összeszedni a gondolatait, míg Eric mellette könyökölt. Nem bírt betelni a látvánnyal, a karcsú test és formás mellek, bár mindkettőjük testét milliónyi izzadságcsepp borította be, de Jenna még fenségesebb volt így. A szellőztetés és a nappali meleg miatt maradtak nyitva az ablakok, valamint az erkély ajtaja. Az éjszakai fuvallat játékosan meglebbentette a függönyöket, csakhogy Jenna összerezzent.

- Fázol? – Eric gyengéden szólalt meg, míg megsimogatta a lány selymes bőrét, és oly csalogatóan meredtek a mellbimbói, hogy izgatóan játszadozott velük.

- Csak egy kicsit. – nyújtózkodott kecsesen Jenna, miközben a férfi magukra terítette a könnyed takarót. A lány közelebb csúszott a férfihez, befészkelte magát az ölelésébe. - Elárulod, hol is vagyunk pontosan? Kinek a lakása ez? – lágyan sóhajtozott Eric karjai között.

- Csak akkor, ha elmeséled mit műveltél múlt éjszaka. – ahogy Eric kielégült úgy a gondolatok szépen lassan visszakúsztak a fejébe. Ott motoszkáltak a pajkos gondolatok, melyek egyszerre izgatták a fantáziáját, másrészt pedig dühítették, vajon Jenna mit művelt és kivel. Hosszú éjszakára hivatkozott, s a lány magyarázatába burkolt célzás sem elégítette ki a kíváncsiságát.

- Túl kíváncsi vagy, és már különben is elmondtam.

- Mond el újra, részletesen! – erősebben ragadta meg Jenna-t, mire tágra nyíltak a lány szemei.

- Rose-zal elmentünk táncolni. Ennyi. – a lányt bosszantotta a férfi akaratossága. - Nem történt semmi. Különben sem vagyok olyan, mint te! - merő dacból cselekedett ugyan, de akkor is jól esett neki. Kicsusszant az ágyból, majd nagyot nyújtózott. Meztelenül sétált közelebb az ajtóhoz, hogy kicsit beljebb hajtsa.

- Egyik pillanatban úgy dorombolsz a karomban, mint egy kiscica, – Eric először csak tekintetével követe a lányt, aki a csillogó holdfényben fürdőzött. Majd utána lépett és szavait cirógatással egészítette ki. – de a következőben vad amazonként feleselsz velem. Veszélyes és megbabonázó kettősség, de pont ezt szeretem a legjobban.

- Üres szavak. – vonta meg a vállát Jenna, csakhogy a férfi maga felé fordította és úgy csókolta meg, hogy egy cseppet sem kételkedjen a szavaiban. Amint elváltak az ajkaik egymástól Eric hüvelykujjával körberajzolta Jenna száját. A férfi nem elégedett meg ennyivel, ujjai lágyan térképezték fel ismét a fenséges tájat, amit Jenna beleborzongva élvezett. Minden porcikájában újra éledt a vágy a férfi iránt.

- Bújjunk vissza, újra akarlak téged! Érezni akarlak! – Eric úgy susogta a szavakat Jenna fülébe, mintha valami varázsigét mormolt volna, mely mindkettőjükre hatással volt. A vágy köde ereszkedett rájuk, és a korábbi gyengédséget szinte elfelejtve mohón kaptak egymás után.

Eric sürgetve feltette az ágyra Jenna-t, a lány lábai automatikusan nyíltak szét, hogy a férfi mielőbb elmerülhessen benne. Eric vad csókok közepette hatolt be az édes forróságba, oly erőteljesen forrt össze testük, hogy a felemelő élvezettel nem bírtak betelni. Eric észvesztő tempót diktált, azonban Jenna még jobban ki akarta élvezni az együttlét minden pillanatát. Erősen megszorította a férfi csípőjét és egy jól irányzott mozdulattal kicsikarta a helycserét, de még véletlenül sem szakították meg az aktust. Jenna az izmos mellkason támaszkodva egyre hevesebben mozgatta csípőjét, míg Eric-re csak még kedvezőbben hatott a látvány, hiszen minden egyes mozdulatnál megcsodálhatta a ringó melleket, és a még gyorsabb tempóért Jenna fenekébe markol hatott. Minden egyes érintéssel még magasabbra törtek a szédítő csúcs felé, görcsösen rándultak össze az izmok és végül elernyedve söpörték el őket az élvezetek vad hullámai.

Jenna vigyorogva hullott Eric mellkasára, érezte mindkettőjük szapora szívverését és erősen kapaszkodott a férfibe, mintha soha nem akarna tőle elválni. Így is volt, hiszen minden egyes porcikája tudta, hogy ehhez a férfihoz tartozik és már nem is akart másé lenni. Ezt még véletlenül sem vallotta volna be magának, csakhogy a megélt szenvedélyben a lelke teljesen felszabadult a tudat bilincsei alól, és engedett a kísértésnek. Tulajdonképpen már így is többet kapott, mint remélt és még csak pár órája érkeztek meg.

***

Furcsa, kavargó álmokból szinte felriadtam. Úgy markoltam a takarót, hogy szinte elfehéredtek az ujjaim. Ahogy körben néztem, minden ismeretlen volt és legnagyobb meglepetésemre egyedül voltam. Néhány mély levegővel sikerült ellazulnom, s kínomban visszahuppantam a párnák közé. Az ablakok és az erkélyajtó nyitva voltak, bár a sötétítő függönyöket valaki behúzta. Újra lehunytam a szemem, viszont így újra eszembe jutottak az álomfoszlányok. Ezzel azonban újra erőt vett rajtam a nyugtalanság, baljós előérzetet váltottak ki belőlem. Eric sem volt mellettem, ami ebben a pillanatban megnyugtathatott vagy legalábbis elterelte volna a gondolataim más irányba. Átfordultam a hasamra, míg a párnámba motyogva szitkozódtam. – Francos hülye álmok! – Sehogy sem volt kényelmes, így további morgolódás közepette forgolódtam egy sort. Aztán a kusza gondolatok között, fel sem fogtam, mit teszek, szinte automatikusan simítottam végig a hasamon. – Már csak az kéne! – dühöngtem és inkább lerúgtam magamról a takarót egy pillanat alatt kiugrottam az ágyból, mintha valami megégetett volna.

A hálószobába hiába néztem körbe, egyetlen ruhadarabot sem találtam. Valószínűleg minden az bejárati ajtó mellett heverhetett. Rögtönöznöm kellett, és megoldásként a takarót csavartam magam köré. Kíváncsian lépkedtem kifele. Frissen főtt kávé, ropogós péksütemények illata töltötte be a lakást, ami vidám, hangulatos színekkel volt dekorálva, mégis az egész erőt sugárzott. Sokkal inkább tűnt legénylakásnak, mint egy családi fészeknek. A hálószobából néhány lépéssel lehetett elérni a tágas nappalit, mely egyben az étkező funkcióját is betöltötte az ablakok alatt elhelyezett hat személyes asztallal. Váratlanul Eric alakját is felfedeztem, amint éppen teljesen elmélyülten vagy inkább elgondolkodva terítette meg az asztalt. Pokolian természetes és magától értetődő volt a látványa. Felderült az arcom, ahogy végigfutott a tekintetem rajta. Mezítláb volt, egyetlen fekete rövidnadrágot viselt, így fedetlenül maradt az izmos felsőteste. Mosolyogva figyeltem ténykedését, mert még egy egyszerű hétköznapi mozdulatsorban is határozottság és erő sugárzott belőle. Csak percekkel később fedezett fel, és egy apró elégedett mosoly suhant át az arcán.

- Végre felébredtél. – hangja tisztán és vidáman csengett. – Már azt hittem, az egész napot ágyban akarod tölteni. Azért ennyire nem fárasztottalak le. – viccelődés kissé szokatlan volt tőle, de pokolian jól állt az a huncut mosoly a szája szélén.

- Oh, furcsa ezt pont a te szádból hallani. – játékosan elgondolkodva vontam meg a vállam.

- Mégis mit? – Eric megállt mozdulat közben, kezében a friss kávéval és csillogó szemeit áthatóan rám szegezte. Csak legyintettem, mert sokkal inkább foglalkoztatott a kávé.

- Kávé, duplát kérek! – mosolyogva kaptam fel az asztalról egy bögrét, persze egy pillanatra meg is feledkeztem a takaróról. Szerencsére még időben kapcsoltam és nem csúszott le.

- Jenna, ne húzz fel! – Eric elvette tőlem a bögrét és tele töltötte nekem. – Mi olyan furcsa? – hangzott el újra a kérdés, nem hagyta nyugodni.

- Mi? Hát az, hogy nem akarsz egész nap az ágyban maradni. Pedig olyan jó volna. – hízelegtem neki. A szemem egyszerűen nem bírtam levenni róla, izmos teste csábító volt, és annyi kellemes emléket idézett fel. Az parázsló emlékek hatására kiszáradt a szám, ráadásul ezt a kávé sem tudta orvosolni.

- És még én vagyok telhetetlen, mi? – kacsintott rám, mire csak kidugtam a nyelvem. Egy pillanat alatt fölényben érezte magát, amit nem hagyhattam szó nélkül. A saját fegyverét fordítottam ellene, éppen ezért szép kecsesen leejtettem magamról a takarót. Feleslegessé vált amúgy is az anyag, és ennél jobban amúgy sem tudnám felhúzni. A számításaim maradéktalanul bejöttek, mivel ahogy a takaró a földet ért Eric megállt, és képtelen volt levenni rólam a szemeit. Szinte éreztem, ahogy éhes tekintete újra és újra végigjár rajtam. Csábítóan mellé léptem, elvettem tőle a bögrémet. Pont megfelelő hőmérsékletű volt, így könnyedén tudtam belőle kortyolni. Három nagyobb hörpintéssel kiittam a bögrét, közben már éreztem a csípőm Eric kezét, csakhogy egy kecses kitérő manőverrel kicsusszantam a karmai közül, a csípőmet riszálva indultam a fürdő felé. Hallottam, ahogy megköszörülte a torkát, túlságosan is belefeledkezett a látványba, ami most kifejezetten jól esett a lelkemnek.

- Kész a reggeli! Gyere vissza! – szólt utánam.

- Zuhanyozok és felöltözöm. – csak hanyagul vetettem oda neki.

- Ne segítsek? Kiválóan tudok fürdetni, igazán kényeztetően. – hirtelen túlságosan közelről érkeztek a szavai, meg sem kellett volna lepődnöm, hogy végül utánam iramodik.

- Persze, akkor sosem készülök el. – nevettem fel.

Megkerestem a táskám, majd előkaptam a tusolóm, és előkészítettem a tiszta ruhám. Természetesen siettem, ahogy tudtam, bár kétségtelenül élvezettel álltam a tus alatt. Egyszer áttöröltem magam, s hála a meleg nyári időnek gyorsan száradtam. Félre is dobtam a törölközőt, kifésültem a hajam és enyhe sminket dobtam fel. Nem tudtam, mi lesz a mai program, de úgy gondoltam megfelelő lesz hozzá a pántnélküli ruha. Mielőtt belebújtam volna a ruhába egy pillanatig engedtem az egyik álomfoszlány késztetésének és a tükörben figyeltem magam.

- Hülyeség. Csak gond lenne az egész. – ráztam meg a fejem, mielőbb megszabaduljak még a gondolattól is.

- Mi van már? Jenna, mi tart ilyen sokáig? Mondtam, hogy segítek. – hallottam meg az ajtó elől Eric türelmetlen hangját. Gyorsan magamra kaptam a ruhám és már léptem is az ajtóhoz.

- Már készen is vagyok. – néztem mélyen Eric szemébe. Vigyorgott, majd megpördített maga előtt úgy, hogy a karjaiba kössek ki.

- Tökéletes, mint mindig. – közelebb húzott magához és lágyan megcsókolt, éreztem a kalapáló szívét, csókjában a kávé frissítő zamatát. Felpezsdítette a vérem, nem is értettem, miért van rám ekkor hatással. A testem egyből érzi a rezgéseit, pokolian vonz magához és a vágy mindkettőnket elemészt. Mindig is azt hittem, ez csak két szerelmes között működhet így ennyire jól. S Eric sok mindent jelentett, de eddig egészen biztos voltam benne, ez nem szerelem. Csakhogy most már nem tudtam volna ilyen határozottan kijelenti, az együtt töltött napok hatására egyre bizonytalanabbá vált minden.

- Reggelizzünk. – Eric még lopott egy utolsó csókot, aztán összefűzte ujjainkat, s úgy vezetett a megterített asztalhoz.

- Fenséges, már úgy is rettentően éhes vagyok. – hirtelen nem is tudtam, mit is kívánnák igazán. Minden olyan finomnak nézett ki. Végül a ropogós croissant győzött kávéval és gyümölccsel. Eric még így is megtalálta a megfelelő pillanatot, hogy bevesse a csábító mivoltát, mert a legváratlanabb helyzetben csókokat lopkodott.

- Mi lesz a mai program? – kíváncsian figyeltem Eric-et, ahogy ő is elmajszolt egy croissant.

- Van még pár napunk a tárgyalásig, addig csak érezzük jól magunkat.

- Akkor mehetnénk a strandra, vagy a városba.

- Úgy legyen, irány a tengerpart. Este pedig elmegyünk vacsorázni, és megtáncoltatlak. S ha visszajövünk, és szeretkezünk, míg csak bírjuk szusszal.

- Ez már sokkal inkább rád vall! – csókra nyújtottam az ajkaim, ami után Eric mohón kapott. – Köszönöm a reggelit.

- Örülök, hogy ízlett. Ilyen műsorért és csókokért bármikor kész vagyok eme csekély áldozatra.

***

Eric büszkén és birtoklóan karolta át Jenna derekát. Szükségtelen volt, azonban így még inkább büszkélkedhetett a lánnyal, sőt a strand azért is jó ötletnek bizonyult, mert így egész álló nap gyönyörködhetett a lány testében, mert vérlázítóan aprócska bikiniben parádézott. Csakhogy az aprócska bikinibe csomagolt test más érdeklődését is felkeltette, ez már kevésbé volt a férfi kedvére. Jenna nem vette komolyan, és csak legyintett Eric morgására, s inkább kérte, hogy kenje be naptejjel. Erre természetesen kapva-kapott a férfi, majd kis idő elteltével Jenna elcsalta Eric-et megmártózni. A hűs habokban egymással játszadoztak, majd elfeledkeztek magukról és szenvedélyes csókcsatákba bonyolódtak. A fürdőzés után a törölközőn heverészve folytatták a semmittevést. Eric élvezte az édes pillanatokat, főleg Jenna miatt, aztán a férfi gondolatai elkalandoztak, mert felötlöttek benne a távozás előtti titokzatos események. Mélyen ott motoszkált a fejében a fenyegetés is. – Vajon ki lehet az? Ki a franc tud a dolgaimról? – Sehogy sem állt össze a kép, másrészt gondosan ügyelt minden apró részletre, pont az ilyen esetekre gondolva. Minden idegszála tiltakozott az ellen, hogy tényleges fenyegetés legyen.

- Úgy megéheztem. – Jenna odabújt Eric-hez, mert hiába szólongatta a férfi teljesen elmerült a maga kis világába. – Eric, merre jársz? – végigsimított a férfi arcán.

- Mi kérdeztél? – Eric kisvártatva feleszmélt, és Jenna ragyogó szemeibe ütközött.

- Mi a baj? – ismételte meg a kérdést Jenna, míg Eric magához húzta és lágyan cirógatta.

- A tárgyaláson gondolkoztam. – terelt a férfi, amit Jenna sem hitt el, de annyiban hagyta a dolgot és csókkal kedveskedett Eric-nek.

- Szóval megéheztem, és ismersz valami jó helyet? – könyökölt fel a lány és játékos megbökdöste Eric feszes hasát.

- Van egy pár, attól függ, mit szeretnél.

- Lepj meg! – dobott egy csókot Jenna, majd lassan felkelt. A szinte átlátszó kendőt úgy kötötte a csípője köré, hogy még igézőbb legyek a léptei. Eric is felkelt, s miután összepakoltak a férfi ismét átkarolta a lányt, s úgy indultak el.

Még mielőtt hazaértek volna Jenna ragaszkodott a fehérnemű bolthoz, ahol Eric csak nagyon nehezen tudott uralkodni magán. Mindent megpróbált, és kis híján az egyik öltözőfülkében tette magáévá a lányt. Legszívesebben megvette volna neki az üzlet össze áruját, mert az utóbbi együttlétek alkalmával előszeretettel szaggatta le a lány fehérneműit. A kis kaland után Eric már nem akart vacsorázni menni, vagy táncolni. Csak bezárkózni a lakásba és úgy kényeztetni az őt megbűvölő testet. Most már teljesen bizonyossá vált, hogy helyesen cselekszik. Elválik, s meg fogja szerezni ezt a nőt.

A sós vizet, a homokot le kellett mosniuk magukról, és át kellett öltözniük. Ezúttal Eric csókjaival meggyőzte Jenna-t és együtt vonultak be a zuhanykabinba. Egymást mosdatták, míg édes csókokat váltottak, szinte minden olyan tökéletes volt, mintha egy igazi pár lennének, főleg az együtt töltött nap után.

Eric egyre többször feledkezett bele Jenna csodálatába, s feltűnt, hogy a lány gondolatai teljesen máshol jár. Valamin töprengett, de hiába kérdezett rá, a lány csak egy vállrándítással, vagy édes mosollyal vagy más praktikával elterelte a szót. A férfi ezt az elhatalmasodó nyugtalanító érzést, egy cseppet sem szerette. Azon agyalt, hogyan szedje ki mielőbb a lányból. Jenna egy fehér, testhez simuló, hosszú ruhát választott, míg Eric a szokásos eleganciáját.

- Hogy festek? – igazította meg Jenna utoljára a ruhát.

- De ugye van rajtad bugyi? – Eric elámult, mert csodaszép volt a lány, mégis őt ez az egyetlen dolog foglalkoztatta.

- Szerinted? – kérdezett vissza a lány, míg összepakolta a táskáját.

- Most komolyan? – fújtatott Eric. – Válaszolj! – türelmetlenül várta a választ, míg Jenna-t vizslatta.

- Később megtudod!

A pár egy jó nevű, tengerparti francia étteremben kötött ki, Eric legnagyobb örömére Jenna jóval többet takart el magából, ennek ellenére is a pincérek a lányon felejtették a szemüket. Különleges ételek és a hozzá elfogyasztott bor jó hangulatot biztosított kettőjük számára. Egymáshoz bújva hagyták maguk mögött az éttermet, majd összebújva sétáltak. A férfi még ekkor nem is sejtette, milyen megpróbáltatások várják őt még.

***

Sandy édes mosollyal ácsorgott a tükör előtt, hogy az éppen csak gömbölyödő pocakját nézegesse. Még alig látszott a terhesség rajta, de mióta kiderült imádta a gondolatot. Boldog volt, hiszen szerették egymással Will-lel, és mindketten örömmel várták az aprócska jövevényt.

- Ismét a tükör előtt. – ásított Will, amint feltápászkodott az ágyban, de örömmel nézte Sandy ragyogó arcát.

- Boldog vagyok, csak… - Sandy hangja megbicsaklott.

- De mégis bánt valami? – Will kimászott az ágyból, s szerelme mögé lépett. Megcirógatta a lány arcát, majd a pocakját is.

- Csak mindig úgy gondoltam, majd a barátnőim is velem örülnek. Velük is megoszthatom az örömöm. De aki a legközelebb áll hozzám, az a legelutasítóbb. Elsey mostanában teljesen megváltozott. Hiába keresem…

- Tudom, kicsim. Tudom. – csókolta meg finoman a férfi a nőt. – Nem értem én sem Elsey-t, de Eric-et sem. Túlságosan hirtelennek tartom Eric-et éppen úgy, ahogy összeházasodtak, s most meg válni készülnek. Eric teljesen megőrült, eszelősen viselkedik, mintha teljesen elment volna az esze. Egy furcsa kettősséget érzek Eric-kel kapcsolatban. Egyrészt úgy tűnik, hogy Jenna megbolondította, és ez az egész nem több, mint kanosság Eric részéről. Félek, csak addig fogja érdekelni a lány, míg hajlandó játszadozni vele, és még él az újdonság varázsa. Másrészt viszont ismerem Eric-et, és ennyire még semmihez sem ragaszkodott. Talán egyes pillanatokban megkockáztatnám, hogy beleszeretett Jenna-ba. De csak kerülgetik egymást, mint a tinédzserek. Senkire sem hallgatnak, nem is tudom, ki vagy mi tudná őket jobb belátásra bírni?

- Nem tudom én sem, de a reményt nem szabad feladnunk. Talán történik valami csoda és mindenki megtalálja a saját boldogságát. – Ez volt a megfelelő végszó, s Sandy és Will szerelmesen bújtak össze, hogy édes csókokkal üdvözölhessék egymást.

***

Részlet Just the way you are 36.

Jenna lehunyt szemekkel próbálta összeszedni a gondolatait, míg Eric mellette könyökölt. Nem bírt betelni a látvánnyal, a karcsú test és formás mellek, bár mindkettőjük testét milliónyi izzadságcsepp borította be, de Jenna még fenségesebb volt így. A szellőztetés és a nappali meleg miatt maradtak nyitva az ablakok, valamint az erkély ajtaja. Az éjszakai fuvallat játékosan meglebbentette a függönyöket, csakhogy Jenna összerezzent.

- Fázol? – Eric gyengéden szólalt meg, míg megsimogatta a lány selymes bőrét, és oly csalogatóan meredtek a mellbimbói, hogy izgatóan játszadozott velük.

- Csak egy kicsit. – nyújtózkodott kecsesen Jenna, miközben a férfi magukra terítette a könnyed takarót. A lány közelebb csúszott a férfihez, befészkelte magát az ölelésébe. - Elárulod, hol is vagyunk pontosan? Kinek a lakása ez? – lágyan sóhajtozott Eric karjai között.

- Csak akkor, ha elmeséled mit műveltél múlt éjszaka. – ahogy Eric kielégült úgy a gondolatok szépen lassan visszakúsztak a fejébe. Ott motoszkáltak a pajkos gondolatok, melyek egyszerre izgatták a fantáziáját, másrészt pedig dühítették, vajon Jenna mit művelt és kivel. Hosszú éjszakára hivatkozott, s a lány magyarázatába burkolt célzás sem elégítette ki a kíváncsiságát.

- Túl kíváncsi vagy,