7. "Család"

Sziasztok,

hihetetlenül jól esik, hogy ilyen sok pipát kaptam és a két állandó komizónak (Zsuzsi, judy) külön hatalmas köszönet illeti meg!

Nem rabolom tovább az időtöket, itt a folytatás!

Puszi,

ZoÉ

~ Véget nem érő szép remény ~

7. fejezet - "Család"

Kipihenve ébredtem, régen aludtam már ilyen jól. Vajon álmodtam, hogy Rob itt volt velem? Örömmel vettem tudomásul, mégsem álom. Tényleg itt volt, vagyis itt van velem. Másrészt nem ismertem magamra. Még a saját magammal kötött egyességem is felrúgtam. S itt van mellettem Rob, aki álmában is magához ölelt.

De miért tagadjam, hogy végre boldog szeretnék lenni. Találni valakit, aki viszont szeret úgy, ahogy én őt. Nem voltam benne teljesen biztos, hogy pont Rob lesz. Eléggé vonzódtam hozzá, de még messze nem vagyok olyan biztos magamban, mint régen. Hiányzik még belőlem az a magabiztosság. Rob sem egy egyszerű srác a tömegből, hanem egy elismert színész. Egy színész, akit nők milliói imádnak, s rajongói állandóan nyomon követik. Ez a hatalmas nyilvánosság neki lehet, hogy megszokott, de nekem nem. S elegendő leszek neki? Meg tudok neki mindent adni, amit csak szeretne? – csak úgy cikáztak a gondolataim.

Finoman fordultam az oldalamra. Ő békésen pihegett. Arca kisimult, s nyugodt volt. Most jobban szemügyre tudtam venni jellegzetes vonásait. A kusza haja ezer fele állt, néhány tincs a homlokára tapadt. Könnyed mozdulattal tűrtem el, hogy teljes egészében lássam az arcát. Akaratlanul ébresztettem fel. Végig sem tudtam gondolni, mi történik, mert Rob utánam kapott és csókok halmozták el nyakam. De őszintén, ahogy a szemébe néztem minden kétségem elszállt. Majd hatalmas lendülettel kezdtem ajkait kényeztetni.

- Jó reggelt Édes! – suttogta ellenállhatatlan hangon két csók között. Édes? – alig akartam hinni a fülemnek. Már ez az egyetlen szó is különleges hatással bírt.

- Neked is, ha minden reggelt így kezdődne… - sóhajtoztam, éppen azért, hogy kacérkodjak vele. Bár legbelül tényleg akartam, hogy igaz legyen.

- Ma mit csinálunk? Mi a mai program? – kicsit váratlanul ért a közös program. Ugyanakkor tetszett az ötlet, csak azt nem tudtam, mi legyen az.

- Hát legszívesebben egész nap itt maradnék veled… - nem sikerült befejeznem a mondatot, mert megszólalt Rob telefonja. Ezzel időt adott nekem, hogy kitaláljak valamit. Nem volt semmi konkrét tervem. Szinte mindig a bárban lógtam. Roy humora utolérhetetlennek bizonyult. Senkivel nem találkoztam még, aki ennyire élvezi az életet. Kicsit emlékeztetett a régi énemre. Rob lassan, kelletlenül ment a telefonhoz. Ekkor vettem észre, hogy póló és alsógatya van rajta. Kuncogni kezdtem, mire értetlenül nézett vissza rám. Nem az izmaival fog meghódítani, azt már most láttam. Mégis valami annyira megfogott benne. Itt nem csak a fenekére gondolok.

- Hello! – szólt a telefonba. Míg a saját hülyeségemen kuncogva hanyatt feküdtem. S próbáltam nem a paradicsomot utánozni a pirosság tekintetében.

- Igen, persze. – hallottam a hangját, de fel sem fogtam, mit beszél. S próbáltam kizárni, hogy ne a fenekére gondoljak. De nem ment. Sőt beteges módon rögtön azon kezdtem el gondolkodni, hogy felesleges az a póló rá.

- Tudok egy jó helyet! Gold Knight! Mondom a címet… - az általa bemondott címre kaptam fel a fejem. Értetlenül néztem rám.

- Akkor ott, igen jó az időpont… Szia!- csibészes mosolyával leszerelt. S rajtam egyre erőteljesebben söpörtek végig a vágy hullámai. Nem segített, hogy felém közelített.

- Mi volt az előbb olyan vicces? – faggatott, míg visszabújt mellém az ágyba. Megéreztem kutató kezeit. Végem volt!

- Semmi - adtam az értetlent, mert nem vallhatom be, miken járt az agyam. – Csak téged még aludni sem hagynak. – reméltem, hogy ügyesen terelem a témát.

- Látod. Most viszont mennem kell, délelőtt még dolgoznom. Délután már a tied vagyok! – mosolygott és ismét heves csókokat váltottunk. Egyfelől sikerült elterelnem a gondolataim és a beszélgetést. Másrészt a csókjaival még inkább feltüzelt.

- Zuhanyozz le, addig készítek kávét és reggelit! – muszáj volt elszakadnom tőlem, még ha bele is pusztulok. Akármennyire bejön, azért még azt is gyorsnak tartottam, hogy együtt aludtunk. S egyre veszélyesebbnek éreztem a kialakult helyzetet. Még a végén ráugrom.

- Igenis, főnök! - Válasz helyett inkább megcikiztem az oldalát, amit ő is viszonzott. Olyanok voltunk, mint a gyerekek, majd a fürdő felé vettem az irányt. Hogyan képes elérni, hogy egyik pillanatban rávetném magam, a másikban meg mint az idétlen csitri belemegy a hülye csiklandozásba? De ezt leszámítva jól éreztem magam. A fürdő ajtajában azonban megtorpantam. Egy törölközőt nyomtam a kezébe, magára hagytam. Csalódottan nézett utánam.

- Már most hiányzol! – mondta, amint távolodtam tőle.

- Te is nekem! De még a végén el fogsz késni…

A konyhába sürögtem-forogtam, minél előbb elkészüljek. Tojást sütöttem, és néhány palacsintát. De mindenek előtt hatalmas adag kávét főztem. Kicsattantam az energiától. Mosolyogtam össze-vissza. Majdnem minden kész volt, mikor Sarah jött felém kómásan.

- Szia! Te beléd meg mi ütött? Miért vagy fenn ilyen korán? – nézett rám értetlenül.

- Jó reggelt neked is! – rámosolyogtam, s megöleltem. Szeretetrohamom volt, de jól esett.

- Neked nem Robert mellett lenne a helyed? Vagy nem is maradt éjszakára? Pedig milyen jól összejöttetek… - nem fejezte be, hanem egy hatalmasat ásított. De elérte, hogy előcsalogatta azokat a gondolatokat, melyek igen csak izgatóak voltak. Nem kellett válaszolnom, mert abban a pillanatban megjelent Rob. Tisztán és illatosan, felöltözve, bár még a haja egy kicsit vizes volt.

- Jó reggel Sarah! Jó reggelt ismét Édes! – mondta s csókot váltottunk – Annyira hiányoztál… - Oké. Tudom, hogy nyálas. Igen az. Sok esetben már totálisan rosszul lettem volna ettől az egész helyzettől. De most nem. Most jól esett, hogy van valaki, akinek számítok. Makacsul ragaszkodtam, hogy nem gondolok egy másodpercre  sem Adam-re. Megszegtem, most pont azért, mert ilyet tőle soha a jó büdös életben nem kaptam volna. Sarah teljes ámulattal nézett minket, majd visszacsoszogott a szobájukba.

- Mit szeretnél enni? – mutattam a kész ételekre. A jelenre, a mostra kell gondolnom. Hisz ebben élek.

- Ezt te mind most készítetted? Annyi idő alatt, míg elkészültem?

- Igen, egyél, mert el fogsz késni… - tuszkoltam a székhez, hogy üljön végre le és kezdjen neki az evésnek.

Gyorsan reggeliztünk, bár olykor igen csak elkalandoztam. Rob elszívott még egy cigit a teraszon, addig felkaptam egy pulcsit és egy melegítőt. Mégsem mehetek ki az utcára bugyiban és pólóban. Mikor visszatértem hozzá lekísértem a kapuig, hosszasan búcsúzkodtunk. A csókunkat az autó zavarta meg, amely Rob-ért jött. Nem szállt ki senki, viszont Rob a jármű felé indult és már el is tűnt a legnagyobb sajnálatomra. Bele kellett törődnöm. Így inkább sietve mentem vissza a lakásba.

Sarah már teljesen összeszedetten, felöltözve várt a konyhában. Intettem, majd elindult felém, és csak húztam magam után fel a galéria felé. Egyből a lényegre tért, s nem csalódtam. Mindenre rákérdezett. Olyan jól esett valakivel normálisan beszélgetni az érzéseimről, a félelmeimről. Sarah az első pillanattól kezdve a bizalmam élvezte. Megnyerő, barátságos kisugárzása miatt imádtam. A tartalmasra sikerült beszélgetés után indultam zuhanyozni és rendesen felöltözni. Úgy döntöttünk, hogy kihasználjuk az egész délelőttöt. Együtt töltjük azt. Danny-t csak futtában láttuk reggel. Először elmentünk vásárolni és ebédelni, igazi csajos napot tartottunk. Hamar elérkezett az idő, hogy a bár felé vegyük az irányt. Sarah ma dolgozott, de még előtte segített kiválasztani a ruhám, a hajamat megcsinálni, és sminket ellenőrzött. Tetszeni akartam Rob-nak. Vidáman indultunk a bárba, ekkor már Danny is csatlakozott hozzánk. Megdicsérte a ruhám, és elmondta, hogy örül a boldogságomnak. Ezt egy hatalmas puszival díjaztam. Amiből ölelkezés lett.

- Elég féltékeny típus vagyok… - szólt közbe Rob. Hiába fonta össze a karjait a mellkasa előtt és durcás arckifejezést vett fel, mert amint a kéken csillogó szemeibe néztem tudtam, hogy csak viccel.

- Ilyen bájos lány esetén van is okod féltékenynek lenni. – viccelődött rajta Danny. Nem bírta ki, hogy húzza Rob agyát.

- Tudod, hogy csak te számítasz! – bújtam Rob-hoz, de alig fejeztem be már szorosan a karjaiba tartott.

- Tudom Édes! – és már csókolóztunk is. Egész nap ezért sóvárogtam, hogy újra az ajkai az enyémeket becézgesse. Az idillünket néhány krákogás és köhécselés zavarta meg. Erre mindketten nevetésbe törtünk ki.

- Nézd meg milyen már a „családom”! – vetette oda Rob bosszús hangon, de vigyorgott. A szemem forgattam, de szöget ütöttek a fejemben a szavai.

- A családod? – kérdeztem értetlenül. Egyszerre lett oltári melegem, levert a víz és egyszerre fáztam, kirázott a hideg. Megfogta a kezem és a díszes társaság elé vezetett, mikor odaértünk mögém lépett és hátulról fonta derekam köré a karjait.

- Srácok! Szeretném bemutatni a barátnőm, Zoé-t! – mondta és csókot nyomott a nyakamra. Mindenki felkapta a fejét, bár én is meglepődtem, mikor kimondta a „barátnőm” szót. Mikor léptem elő barátnő státuszba? Jó oké, hogy egy hónapja kerülgettük egymást, és a tegnap estét nálam töltötte. De akkor is mikor lettem a barátnője? Erre még vissza kell térnünk – döntöttem el magamban. Minden szem rám szegeződött.

- Örvendek! Örülök, hogy megismerhetlek titeket! – ekkor ismertem fel a stábtagokat. Szembe találtam magam: Ashley Greene-nel, Nikki Reed-del, Jackson Rathbone-nal, Kellan-nel, és Elizabeth Reaser-rel. Már értettem miért mondta az előbb, hogy a családom.

- De hol van apánk? – kérdezte nevetve Rob.

- Már itt is vagyok, csak telefonáltam – jött a válasz Peter Facinelli-től. – Talán lemaradtam valamiről? - Mindenki kacagott.

- Nem, helló, Zoé vagyok! – mondtam kimentve Peter-t.

- Zoé a barátnőm. – egészítette ki Rob a bemutatkozásom.

Először furcsa volt a helyzet, feszélyezve éreztem magam a csupa híres és gyönyörű ember társaságában. Szerencsére, ahogy telt az este ez az érzés elmúlt. Egész idő alatt beszélgetünk, és egymást szórakoztattuk. Meséltek a forgatásokról, egymás bakijairól, vagy éppen az ügyetlenségéről. Bár az feltűnt, hogy a legtöbb story középpontjában Rob van. Nem voltam egészen biztos benne, hogy ez a valóság. Főleg amiatt sem, hiszen mindenkivel telefonszámot is cseréltünk. Az este tényleg nyugodtan telt, olykor egymásba gabalyodtunk, apró csókokat váltottunk. Egy pillanatra sem szakadtunk el egymástól Rob-bal, egész idő alatt egymásba csimpaszkodtunk.

Csak néhány rajongó volt, aki zavaró volt, de egy-két kedves szó és kép után tovább is álltak. Bár azt többen megjegyezték a fényképekkel kapcsolatban, hogy kíváncsian várják a friss pletyalapok megjelenését. Mesélték, hogy milyen hazugságokat vagy éppen kitalált történeteket hoznak le a példányszám növelése érdekében. Mindenkinek volt ilyen és olyan történet a tarsolyában. Itt volt az, ami a félelmeimet csak még jobban megerősítették. Puhatolózva kérdeztem az új ismerősöktől, hogy ilyen esetekben mit csináltak vagy hogyan élik meg. Érdekes volt hallgatni a beszámolójukat. Ők ebben a világban mozogtak, ebben életek, de mégis másként reagáltak a hírnévre és a hírnévvel járó mizériára. Ashley megbarátkozott az új helyzettel, bár csalódottan beszélt, ahogy a magánéletében vájkáltak. Elisabeth és Nikki is óvta a magánéletüket. Kellan humorral reagált általában. Jack lehetőségeket látott a hírnévben, hogy a zenekara útját egyengesse. Peter a családját tartotta mindig szem előtt. Nekik sem volt könnyű, de Rob egészen más helyzetben van.

Belemerültünk a beszélgetésbe, de észrevettem, hogy elfogytak az italok. Nyomtam egy puszit Rob szájára és elindultam a bárpulthoz intézkedni. Kértem még egy kör italt. A pub teljesen tele volt, ezért inkább magam vittem volna az asztalunkhoz. Ekkor Ashley lépett oda hozzám.

- Köszönjük, hogy boldoggá teszed Rob-ot. – és már át is ölelt – Nézz csak rá, milyen boldog, nevet és szórakozik. Már többször szóba került közöttünk, hogy ő volt egyedül, aki az egész felhajtást megszenvedte. Szinte minden kolléganőjével összehozták, és nem éppen a legjobb színben tűntették fel. De mióta téged ismer, teljesen kicserélték.

- Nem olyan rég óta ismerjük egymást. Most belegondolva csak alig, de én is hasonlóan érzek. Tejesen megváltoztatott, sokkal boldogabb vagyok. Hosszú idő után pozitívan látom a jövőt… – éppen befejeztem, megpillantottam, hogy Ashley egy hatalmas mosolyt próbál rejtegetni. És meglepetésemre ölelő karok fogtak szorosan.

- Hiányoztál. – suttogta Rob.

Majd kézen fogva visszamentünk az asztalhoz. Imádnivaló emberek, akik teljesen normálisan viselkedtek. Minden sztárattitűd nélkül élvezték az estét, a társaságot. Nevettek, vicceltek és ugratták egymást, de látszott, hogy mindezt szeretetből teszik. Egy összeszokott és összekovácsolt csapat.

Elfogyott az utolsó kör. Lassan készülődtek és aztán mindenki elköszönt tőlünk. Miután mindenki távozott a társaságból szóltam Sarah-nak, Danny-nek, hogy mi is lelépünk. Nem terveztem semmit. De Rob utáni sóvárgásom csak még jobban fokozódott. Hiányzott az érintése, és nem bírtam magam türtőztetni. Rob cinkos pillantásokat váltott velem. Sejtettem, hogy tudja mi vár rá. Egészen a galériáig értünk fel, addig sikerült kordában tartanom magam. Utána azonban hevesen követeltem a csókjaim. A vágy egyre jobban fokozódott, mire beértünk a szobámba már mindkettőnk tombolt és magával ragadt minket a hév. Mintha versenyt futottam volna az idővel úgy vetkőztettem Rob-ot. Ő persze könnyebb helyzetben volt, hamarabb végzett a ruhámmal. Bugyiban landoltam az ágyon, míg Rob-on a boxere maradt. Fölém kerekedett, éreztem nekem feszülő kemény ágyékát. S a forróság totálisan elöntött. Az ajkaim után lassan haladt egyre lejjebb és lejjebb. Míg ajka a mellemre siklott. Csókolt és nyelvével izgatott. A lepedőt markoltam vagy épp Rob hátát karmolásztam. Sóhajtoztam. Keze a mellemről az oldalamon keresztül a csípőmre csúszott. Körberajzolta a bugyim csipkés peremét, és végül eltüntette rólam a falatnyi anyagot. Ujjaival olyan magasságokba repített, hogy kéjesen és egyre hangosabban nyögdécseltem a nevét. Sosem voltam türelmes, s tovább már úgy sem bírtam volna ki nélküle. Rob csípője köré csavartam magam, utat engedve meredő férfiasságnak, hogy végre elmerülhessen bennem. Egyetlen mozdulattal váltunk eggyé. Majd a paradicsom kapujáig meg sem álltunk, melyet együtt léptünk át. Szerettük egymást, szerelmünk éjszakája tökéletes lett.