Just the way you are 13.

Erősen tartott, magához közel. Még csak véletlenül sem hagyta, hogy meglógjak. Pedig minden egyes porcikám menekült volna tőle, nem akartam, hogy Ő nyerjen. De úgy tűnt, ilyen az élet. Mindent megkap, amit csak akar. A kocsiig, illetve a hátsó ülésen is közvetlenül maga mellett tartott, azonban tüntetőleg végig az ellenkező irányba fordítottam a fejem. A karba tett kézzel duzzogtam, mert egyszerűen sarokba voltam szorítva. Meg sem lepődtem, mikor a már ismerős hotelt fedeztem fel. Csakhogy ezúttal nem a főbejárat előtt állt meg a limuzin, hanem begördült a mélygarázsba.

- Légy szíves gyere! – nézett rám szúrós pillantásokkal, mert nem akartam megmozdulni. – Vagy jössz a saját lábadon, vagy viszlek. – morogta egy kicsit indulatosabban, mire egy halvány mosollyal fűszerezett grimasz futott végig az arcomon. – Te akartad! – Megnyikkanni sem volt időm, mert a karjába kapott. Nem zavartatta magát, mert rajtunk kívül néhány sofőr cigizett csak, de őt úgy tettek, mintha semmit sem látnának és hallanának. Nem akartam, mégis automatikusan kulcsolódtak össze a karjaim a nyak körül. Belé kapaszkodtam, s mivel olyan közel kerültem hozzá az orromba kúszott a fenséges illata.

- Ne higgye, hogy aztán most levett a lábamról, Mr. Packer! – morogtam neki, mire csak még nagyobbra húzta a vigyorát. Csak akkor állított a lábaimra, mikor a lift ajtaja bezáródott mögöttünk. Azonban ekkor a hideg falnak passzírozott. Éreztem a keményedő ágyékát nekem feszülni, ami igen izgatóan hatott rám.

- Pokolian izgató az ellenkezésed. – Eric hangjában töménytelen mennyiségű kéj keveredett. A tenyerét a nyakamra szorította, majd hosszú ujjai a melleim felé indultak. A blúzom megfeszült, a felső gomb meg is adta magát és pattanva menekült el. Így még nagyobb lett a dekoltázsom, s a melltartó felső csipkéje is kilátszott. Eric kéjesen nyalta meg a száját, azonban megállt a lift, mire újra felkapott. Csakhogy ezúttal a vállára dobott, s úgy lógtam rajta, mint egy lisztes zsák.

- Ne, engedj el! Tegyél le! – püföltem a hátát, de semmit sem értem el vele.

- Kértem, hogy gyere a saját lábadon. Nem tetted, úgyhogy törődj bele! - Eric simán kinyitotta a lakosztály ajtaját, és egyenesen a hálóba vitt. Persze míg odáig sétált éreztem, ahogy a keze a combomon feljebb csúszik a szoknyám alá. A következő pillanatban már csak arra eszméltem, hogy az ágyon landoltam. Eric kikapott valamit a zsebéből, aztán a kezeimért nyúlt, s az ágy végéhez rögzítette.

- Mi a fenét csinálsz? Engedj el! – próbáltam a kezeimet kiszabadítani, de sehogy sem ment.

- Ne kapálózz, mert azzal csak magadnak okozol fájdalmat. – Eric az ágy mellett állt, felé fordítottam a fejem, s abbahagytam a kezeim rángatását. Végignéztem, ahogy Eric levetkőzik. Félre dobta a zakóját, majd egyesével gombolta ki az ingét, végül pedig a nadrágját. Egy szál alsógatya maradt rajta. Minden mozdulatánál a különböző izmai megfeszültek. Izgató volt a látvány, ráadásul felelevenedtek az együtt töltött éjszaka emlékei.

- Miért kínzol? – sóhajtottam fel. Ráadásul még mindig rajtam volt minden ruhám.

- Ez nem kínzás, az még csak most jön. A kínzó vágy... – Eric mellém mászott s egyetlen mozdulattal széttépte a blúzom úgy, hogy a gombok szerteszét pattogtak. A melltartóba csomagolt melleim pedig egyre szaporábban emelkedtek. – Követelni fogod, hogy magadba érezz. – a nyakamtól a melleimig futotta végig a nyelvét. Aztán apró harapásokkal izgatott tovább, míg keze a combomon csúszott egyre feljebb.

- Eric... – nyögtem fel, de elharaptam a mondat végét, nem akartam kimondani, nem akartam neki könyörögni neki, de a vágy tüzes lávaként öntötte el a testem. Eric leszakította a melltartóm, és a kemény mellbimbómat az ajkai közé vette. Nyelvével köröket rajzolt, majd miután elengedte a bőröm finoman szívta. A remegés végigfutott rajtam, és tényleg őt akartam. Piszok módon tényleg elérte, hogy akarjam őt.

- Olyan édes, és hamvas vagy... – aztán felgyűrte a szoknyám a csípőmre. A combomon a finom érintések, harapások követték egymást, és egyre jobban megfeszültem, mert már eszméletlenül kívántam.

- Eric, kérlek! – adtam meg magam és kimondtam. Eric felemelte a fejét és csibészes mosolyt villantott felém.

- Mit mondtál? – fölém gördült, ezzel egy időben tártam szélesebbre a lábaim, hogy még inkább érezzem őt. Nekem nyomódó kemény férfiassága még jobban feltüzelt.

- Akarlak! – sikkantottam, mert a falatnyi bugyin keresztül izgatott. – Eric, nagyon akarlak. – a hátam ívbe feszült, és már nem bírtam magammal. Minden újabb érintésénél vonaglani kezdtem, míg végül remegve elélveztem a karjai között.

Lassan eloldozta a kezem, de meg sem vártam, hogy a kezemről leszedje a nyakkendőjét. Nem bírtam tovább várni, hanem lendületet vettem, mire Eric a hátán landolt. Könnyedén a csípőjére ültem és a mellkasán támaszkodtam. Aztán gyorsan megszabadultam a blúzomtól, a melltartómtól, majd a szoknyám is megmarkoltam és lerántottam magamról.

- Hova ez a rohanás? – csibészes vigyorral nézett rám Eric. A keze a combomról a fenekemre csúszott.

- Fogd be és csókolj meg! – fogalmam sincs, honnan vettem a bátorságot vagy ezt a hangnemet, de egyszerűen magamhoz rántottam és forrón csókoltam.

Tüzes csókokkal elvette a maradék józan eszem. Megszabadultunk a maradék ruhánktól, aztán végre magamba vezettem kemény férfiasságát. Az egyesülés pillanatában mindketten felnyögtünk. Eric feltornázta magát ülő helyzetben, a nyakát átkarolva mozogtunk egyszerre. Ahogy egyre közelebb kerültem a csúcshoz és hátra vetett fejjel hagytam szabad utat az élvezeteknek. Eric a melleimet vagy éppen a fenekembe markolt, ajkát a nyakamra tapasztotta. Heves tempóval hamar elértük a csúcsot, és egymásba kapaszkodva hanyatlottunk a lepedőre.

- Olyan gyönyörű vagy... – Eric végigsimított a meztelen testemen és már ettől is szikrák pattogtam és megremegtem.

- Te pedig legakaratosabb férfi a világon. – válaszoltam szemrebbenés nélkül.

- Na, megállj, Jenna! – fölém gördült Eric. – Még hogy akaratos?

- Igen, az. Meg önelégült. – pajkos mosollyal ejtettem ki az újabb jelzőket. – Szenvedélyes.

- Hm, ez egyre jobb. – csókolt meg. – Ne hagyd abba! Most kezd izgalmassá válni.

- Sok a duma, inkább repíts a mennyekbe! – a csípője köré tekertem a lábam.

- Ez inkább a te dolgod lenne. – vetette oda nekem.

- Legyen! – lendületet vetem, s fordítottam a helyzetünkön. Némi helyezkedést követően ismét éreztem, ahogy kitölt. Lendületesen ringattam a csípőm, míg végül egészen hajnalig űzött bennünket a féktelen szenvedély.

***

Eric a kimerítő és élvezetes éjszakát követően sem tudott rögtön elaludni az utolsó együttlétet követően. Túl sok élmény és érzelem kavargott benne. Földöntúli mámort még a sokat tapasztalt férfinak is csak ritkán adatott meg. Jenna-val olyan élmények birtokába került, amely az újdonság és frissesség erejével letaglózta őt. A mérhetetlen elégedettséget érzetett, hogy megszerezte, megkapta a lányt. A fenséges testet már csak ő birtokolhatja. Bár tényleg csak a testen volt a hangsúly, mert Jenna az utolsó pillanatig ellenkezett vele. Ami egyszerre volt vadító és bosszantó. Eric-et kifejezetten bosszantotta, hogy ekkora ellenállásba ütközik, pedig már töltöttek együtt éjszakát, s egyáltalán nem úgy tűnt, hogy a lány nem élvezte. Ennek a gondolatnak már csak a csírája is dühítette a férfit, hiszen minden idegszála elutasította, hogy mégsem nyújtott maximális teljesítményt.

Nem tervezte el, hogy Jenna-t a nyakkendője bilincsébe zárja, csakhogy ennyire egyértelműen adták magukat az események. De mégis kapóra jött és így még inkább lehetősége adódott, hogy bizonyítson. Nemcsak elvenni, hanem adni is képes. Csókjaiba, érintéseibe próbálta összesűríteni a szenvedélyét. Azonban ahogy megízlelte Jenna bársonyos bőrét, ízét bombaként robbant a fenséges zamat a szájába. S hatásos volt minden ténykedése, mert Jenna mámortól megrészegülte követelte őt, ahogy várta. Aztán egymásba olvadva élvezték egymás minden rezdülését, mozdulatát és szenvedélytől túlfűtött csókjait.

Eric kényelmesen a hátán feküdt, míg mellette a kimerültségtől álomba szenderült lány pihegett. A beszűrődő holdfénytől Jenna törékeny teste csak még angyalibbnak, sőt műalkotásnak festett. A lány az oldalán feküdt, kissé összegömbölyödve, a könnyű takarót markolta melleihez, viszont az anyag fedetlenül hagyta a kezét, vállát és a hátát, illetve formás csípőjét is. Eric megbabonázta Jenna látványa, sőt felfedezte a nyakkendőjét, ami még mindig a lány egyik kezéhez volt erősítve. S ha a férfi a gondolatai nem vesznek más irányt, akkor a vágy sebesen újraéledt volna benne. Csakhogy töprengeni kezdett, hogyan tudná még jobban szemmel tartani a lányt, mivel az irodában túl sok önjelölt hódító akadna. Eric-nek egy cseppet sem tetszett, hogy Blake a lány körül legyeskedik folyton. Meg akarta a kizárólagosságát tartani. Nem kellett nagyon megerőltetnie magát, mert rájött a megoldásra.

- Az enyém... – futott végig a gondolat a férfi agyában. Soha senki vagy semmi még nem ébresztett benne ilyen pokoli vágyat, hogy birtokoljon valakit vagy valamit. Majd leheletfinoman megsimogatta Jennát, mire a lány vágyakozó sóhajokkal felelt. Eric mosollyal az arcán hunyta le a szemét.

Egy, talán két órát aludt, azonban tovább nem bírta. Eric óvatosan mászott ki Jenna mellől az ágyból és egy gyors zuhannyal indította a napját. A szex kellő energiát szabadított fel belő, így cseppet sem bánta, hogy nem tudott tovább aludni. Boxert húzott magára, majd a laptopját az ölébe vett és úgy telepedett el az ággyal szemközti fotelbe. Míg a japán tőzsde híreit töltötte be a masina a képernyőre, addig Eric szemét az alvó Jennán pihentette. Amint azonban megjelentek az árfolyamok számmal, illetve számos ábrával a férfi egy teljesen más világba merült el. Lendületesen vett és eladott, minél nagyobb nyereség reményébe. Bár pillanatokra mégis kiszakadta a számok bűvöletéből, mikor a lány sóhajtozva vagy éppen izgató nyögdécseléssel fordult a másik oldalára. Eric végigkövette a mozdulatait, és egyre nehezebben talált vissza eredeti tevékenységéhez. Az izgató hangok és a lányról lecsúszó takaró nem hagyta, hogy elszakadjon a mennyei látványtól, csakhogy a képernyőn megjelenő figyelmeztetés észhez térítette Eric-et. A japán tőzsdétől átpártolt az európai piacok felé, szertenézett és néhány e-mail szétküldését követően hatalmas igénye ébredt egy frissen főtt kávéra.

- Jó reggelt kívánok! – udvarias üdvözlés fogadta Eric-et, mikor a füléhez emelte a telefont.

- Jó reggelt! Két nagy adag kávét kérnék, és kiadós reggelit két főre. – határozottan adta le a rendelését, majd minden további információ megadás nélkül letette a telefont. A szobapincér meglepődött a rendelés hallatán, számtalanszor szolgálta ki Mr. Packer-t, aki tipikusan a kávés vendég volt. Ráadásul soha senkit nem marasztalt reggelire, és ő maga is folytonos rohanásban volt.

Eric félre tette a telefont, a laptopját és visszabújt az ágyba. Egész pontosan a hátát a támlának vetette, és egyik felhúzott térdén könyökölt, azonban tökéletesen elégedett volt a kilátással. Jenna pillái lassan rebbentek meg, lassan ébredezni kezdett. A lány arcán átsuhanó kismillió érzelem Eric számára kész tanulmányt jelentett. Aztán jólesően nyújtózkodott látszólag megfeledkezve arról, hol van. De mikor a nyakkendő elérte az arcát, végigsimított rajta, illetve a takaró is a hasáig csúszott, Jenna riadt kismadárként tért magához.

- Jó reggelt! – Eric csibészes mosollyal köszöntötte a zavart lányt.

- Hát nem álmodtam? – halk elhaló suttogás hagyta el Jenna ajkait.

- Pokolian izgató, fantasztikusan édes álom. – kacsintott a férfi, mire a lány tüdejébe rekedt a levegő.

Jenna válaszolt volna, Eric látta, hogy már a nyelvén van a következő éles vagy éppen epés megjegyzés. Azonban nem halhatta, mert időközben megérkezett a reggeli. Be kellett engedni a szobapincért, aki igyekezett a lehető legláthatatlanabb lenni. Ezt Eric értékelte, s bőkezűen csúsztatott néhány bankót a szobapincér kezébe, aki ezután el is tűnt. Eric kávét töltött magának, de még nem tudott belőle inni, olyan forró volt még. Így a csészével a kezében sétált a hálóba.

- Rendeltem reggelit, van kávé is. Reggelizz velem! – Eric pont akkor lépett a szobába, mikor a lány egy újabb nyújtózkodás után felkelt.

- Ez az újabb parancs? – vágott vissza Jenna, miközben kimászott az ágyból. A lepedő finom anyagával takarta el a testét, melyen jól láthatóak voltak az éjszaka nyomai.

- Egy kérés volt inkább, utálok egyedül enni. – húzta össze a szemöldökét Eric. – De ha az kell, hogy megcsináld, akkor vedd parancsnak!

- Előbb lezuhanyoznék, ha őfelsége megengedi. – Jenna hajlongott Eric előtt. Talán más körülmények között nevetséges lett volna, jelen pillanatban a lány mesterien ellenkezését fejezte ki. Eric egy szót sem szólt, csak letette a csészéjét. Jenna felbátorodott és elindult a fürdőbe. Már elsétált volna a férfi előtt, mikor az elkapta a lány csuklóját, megpördítette őt és szorosan magához vonta.

- Fejezd be a drámázást! Nem áll jól neked ez a szerep. – mélyen nézett Jenna szemébe, egészen le a lelkéig. – Különben sincs rá semmi okod. – Eric a tenyerét a lány nyakára csúsztatta úgy, hogy hüvelykujjával a lány állát és az alsó ajkát is elérte. - Tudtommal nagyon is élvezted az éjszakát. – végighúzta az ujját a puha ajkakon. – Ha jól emlékszem, akkor ráadásul nagyon is akartál engem...

- Csak mert felszítottad a tüzet... – hunyta le Jenna a szemeit, mert újra érzete a csábító bizsergést, amely egyet jelentett a vérének pezsgésével.

- Ne, nézz rám! Nyisd ki a szemeid! – Eric hangja lágyan cirógatta a lányt, s azért pattantak ki a szemei, mert nem akart hinni a füleinek.

- Miért csinálod ezt velem? – ezúttal Jenna volt az, aki elveszett a másik tekintetében. Csakhogy ő jóval kevesebb sikerrel járt, hiszen Eric megfejthetetlen volt.

- Azt neked nem kell értened, csak teljesíteni a kéréseim. – vonta meg a vállát a férfi és a kávéjával felvértezve sétált a megterített asztal felé. Azonban még a hálószoba ajtajából visszaszólt. – Igyekezze a fürdéssel, utálom, ha megvárakoztatnak! – keménynek hatottak a szavai.

Eric meglepődött a lány gyorsaságán, mivel éppen csak belepillantott az üzleti oldalakba, aztán már csatlakozott is hozzá a reggeliző partnere. Jena a tegnap viselt holmikból kapott magára néhány darabot, amelyeket a négy fal között még használhatónak ítélt meg. Eric nem finomkodott a felesleges textilekkel, így az is csoda volt ennyit talált. Csakhogy közöttük beállt az a nehéz, szinte baljós csend. A férfi jóízűen falatozott, míg a lány csak turkálta a tányérját és egyre többször tekintett az ajtó fele.

- A szekrényben találsz ruhát. Öltözz és indulunk! – a csendben eltöltött reggelit követően Eric szólalt meg először.

- Mi? Együtt? – a meglepetés erejétől magasabbra csúszott Jenna hangszíne.

- Ne aggódj, mától új feladatod lesz az irodában! Igyekezz! - felállt és az egyik ajtó mögött eltűnt. Az egyik remek szabású, sötét szürke Guccijában tért vissza.

- Itt a nyakkendőd. – nyomta Eric kezébe a kissé kinyúlt, használatban megviselt anyagot.

- Megtarthatod szép emléknek. – a hosszú ujjak lágyan körülölelték a lány kecses csuklóját, úgy adta kezébe. Jenna nagyot sóhajtott és finoman megrázta a fejét. Nem szólt semmit, hanem a ruházatával kezdett el foglalkozni.

- Ezt nem gondolhatod komolyan? – forgatta meg Jenna a szemeit. Eric érdeklődve figyelte a lányt, aki egy fehér ingből és a tegnap esti szoknyájából próbálta a maximumot kihozni. Jenna egyre jobban zavarban érezte magát a fürkésző pillantásoktól, s nem bírta tovább. Felcsattant.– Nevetségesen festek! Haza kell mennem.

- Nem, arra nincs időnk! – most Eric mondott nemet, összeszedte a holmiját, s a lányt ragadta meg.

- Várj már! – kiszakította magát a férfi kezei közül. A nyakkendőt megragadta, s övet csinált belőle, így rögzítette a szoknyáját. Majd térült és fordult, az egyik öltönyhöz tartózó mellényt kapta magára. – Nah jó, most már mehetünk. – egyből az ajtóhoz lépett. – Hát nem jössz? Az előbb neked volt olyan sürgős.

- Micsoda női praktika! Pokolian szexis, Ms. Perry! – a férfi díjazta a leleményességet.

- Nocsak, Mr. Packer bókolni is tud? – Eric meg sem lepődött azon, hogy Jenna nem hagyja szó nélkül a megjegyzését.

- Inkább szedje a lábait, még mielőtt ismét leteperem.

Nemcsak a szavak voltak sürgetőek, hanem a liftek felé tartó léptek is. Két érett felnőtt hagyta el a lakosztályt, de mindkettőjükben nyomot hagyott az együtt töltött éjszak. A lift a mélygarázsba állt csak meg, így senkivel sem találkoztak. A garázsban viszont sofőrök és a szálloda alkalmazottjai is felfigyeltek a párosra. Ez pedig még csak a kezdet volt. Aztán a limuzin a két utasával beleolvadt a new york-i forgalomba.

- Mit fognak szólni, ha együtt látnak? – hosszú hallgatás után Jenna suttogva fordult Eric felé.

- Semmit, mert mától a személyes asszisztensem leszel. – meglepően gyorsan érkezett a válasz a férfitől.

- A sofőröd tudja, hogy itt éjszakáztál. Velem. – a lány mégsem elégedett meg a korábbi válasszal, s szavaival csak azért is ki akarta csikarni a férfiból az igazságot.

- David megbízható, s tudja a dolgát. – a férfi mégis kitartóan hárított.

- Eric, te akkor is nős vagy. – Jenna nem akarta, mégis sikerült a mondat azon részét megnyomnia, melyben Eric feleségére utalt.

- Neked azzal nem kell foglalkoznod. – a beszélgetés abbamaradt, s mindketten az ellenkező irányba bámultak.

Egyikük sem mondta, mégis mindketten ugyanarra a személyre gondoltak. Jenna ismeretlenül, némi sajnálattól terhesen gondolt a megcsalt nőre. Egy pillanatig sem tudta magát a helyébe képzelni, hiszen képtelen volt megérteni vagy felfogni férj és feleség közötti viszonyt, és a miérteket. Egyszerűen nem tudott, nem talált egyetlen okot sem, amely miatt egyetlen nő is elviselni ezt a fajta megaláztatást, hogy a férj szinte napi rendszerességgel megcsalja. Aztán egy furcsa gondolat férkőzött a lány fejébe. Érdekházasság. Hosszasan ízlelgette magában a szót, újra és újra hallotta a fejében. Azonban nem tudta, hogy tényleg erről lenne szó. Valahol a lelke legmélyén egyre jobban megtetszett ez a dolog.

Eric is a feleségére, Elsey-re gondolt, aki az elutazása óta egyszer sem jelentkezett. Amit egy részről egy cseppet sem bánt, hiszen nem kellett sem hazudnia, sem aggódnia a konfrontáció miatt. Másrészt viszont piszkálta a fantáziáját, mi annyira érdekes, hogy még egy telefont sem ereszt. De aztán eszébe jutott a tipikus angol család és a vérmérséklete, még a hideg is kirázta a férfit. Már a kapcsolatuk legelején hálát rebegett a sorsnak és természetanyának, hogy Elsey nem a szüleire ütött, hanem valamelyik ősöreg felmenőjére, akiben kellő tűz és szenvedély párosult. Bár rá kellett jönnie Eric-nek, hogy ez mindaddig volt érdekes, míg jobban meg nem ismerték egymást, vagyis ki nem ismerték a másikat. Mind a jó, mint pedig a rossz tulajdonságaival együtt.

Aztán a limuzin megérkezett az irodaház épülete elé, és az igazán érdekes nap csak most vette kezdetét.

***