41. Leleplezés

Sziasztok,

hálásan köszönöm mindenkinek, aki írt! Most már jobban vagyok, valamennyire. :) Egy rövidke fejezet lett, de rendhagyó módon ismét ROB szemszög :) Remélem tetszeni fog!

Komik:

Dona!
megérdemlik a nyugodt és boldog pillanatokat, s végre szabadon engedhetnek az érzéseiknek. Köszi a jókívánságot!

Kitty!
míg mi szenvedünk a hidegben, addig Zoé és Rob élvezi a forró szerelmüket :) Neked is köszi a jókívánságot!

Névtelen! köszi!

Névtelen! már itt is a folytatás!

Névtelen! köszönöm!

Névtelenek lécci a könnyebb megkülönböztethetőség érdekében kérlek írjatok legalább egy monogramot!

Petra!
már hozom is a következő részt, s ebben is lesz forró hangulat.


Jó olvasást!
Puszi,
ZoÉ

~~~~~ xxx ~~~~~

 ~ Véget nem érő szép remény ~ 

41. fejezet - Leleplezés

 (Robert)

A hétvégének szinte az egyik pillanatról a másikra lett vége. Azonban minden tervemet sokszorosan felülmúlta. Egy másik dimenzióba, egy másik világba csöppentünk, ahol nem számított más csak a szerelem, a romantika és boldogság. Előbb is gondolhattam volna romantikus sétára a parton. Az összebújva végignézett naplemente szavakkal alig leírható élményt nyújtott. S mikor Zoé-ra pillantottam minden értelmes gondolat elszállt a fejemből.

Mégis a kialakult öröm vagy boldogság buborék a hétfő reggellel kipukkadt. Úgy öleltem volna még, úgy csókoltam volna még vagy épp még szeretkeztem volna sokadszorra szerelmemmel. Ezen gondolattal közelebb férkőztem ébredező kedvesemhez. Az ébredése után, épp csak a reggeli üdvözlő rituálénkat teljesítettük, miközben feltett szándékom volt, hogy az előbbi ötletemet megvalósítsam. De megszólalt a mobilom.

- Ki a fene keres hajnalok hajnalán? – a morgásom nem akart csendesülni. Ugyan hétfő lévén valóban egy újabb munkahét indult, de a forgatáson nem kellett megjelennem délelőtt. Éjszakai jeleneteket fogunk felvenni, ezért egy délutáni időpontra kellett mennem. Most mégis valahogy rosszat sejtettem. – Halló? – emeltem a fülemhez a kis vacakot miközben hanyatt feküdtem. Az éjjeli szekrény tetején pihent a bántó masina, így nyújtózkodva tudtam elérni. Ennek következtében a takaró a hasam aljáig csúszott.

- Jó reggelt, Rob! – Steph-nek feltűnően jó kedve volt. Aztán rá kellett jönnöm, hogy Steph-et is ugyanúgy zaklatják, mint ahogy ő engem. Láthatóan ő ezt sokkal jobban kezeli, mint én.

- Jó reggelt, neked is! – vettem kedvesebbre a figurát. – Mi történt? Mik az új fejlemények? – egyszerre több dologgal kellett drága ügynökömnek foglalkoznia. Egyrészt állandóan rohamozták újabb és újabb felkérésekkel. Legyen szó tévés szereplésről, fotózásról, gála vagy jótékonysági eseményről. S akkor még nem is beszéltem a megbeszélésekről, az új szerepekről, a meghallgatásokról. Bár szerencsére ez utóbbi a hírverésnek köszönhetően egyre inkább csökkent, s ennek támogatása érdekében tartottam szem előtt, hogy minél változatosabb szerepek vállaljak el.

- Tudom, hogy a következő napokban főleg délután és éjszaka forgattok… - ennél nagyszerűbb felvezetéssel nem is szolgálhatott volna. Eszembe juttatta, hogy bizony Zoé nélkül leszek kénytelen átvészelni ezt az időszakot. Rögtön kedvesemre kaptam a fejem. Hiba volt. Éppen nyújtózkodott. A takaró egy szempillantás alatt csúszott le róla. Az elém táruló látvány páratlan volt. Csak valami vékony pántos felső volt rajta, ami remek rálátást nyújtott kerekedő halmaira. Az anyag alvás közben összegyűrődött és felcsúszott a pocakján. Tátott szájjal ittam magamba ezt a pazar látványt. Zoé kicsit előbbre csúszott és feltornázta magát, egész pontosan feltérdelt mellettem az ágyon. Néztem, mert képtelen voltam tőle elszakadni. Halvány lila fogalmam nem volt, hogy mire készül. Csak azt vettem észre, hogy az egyik lábát átvetette a lábamon. Majd szembe velem a combjaimra ült. Már ez is majdnem kicsapta nálam a biztosítékot. De uralkodtam magamon. Nem úgy reagálhattam, ahogy Zoé szerette volna, így gondolt egyet, előre dőlt. Pattanásig feszültek az idegszálaim, hiszen kedvesem előbbi akciójának köszönhetően teljes rálátásom lett kebleire. Kezeit a takaró széléig vezette, majd a meztelen bőrömön csúsztatta végig. Egészen addig, míg el nem érte a nyakam. Ahol a nyelvét éreztem meg, mely végigfutott a nyakam vonalán. Akadozva vettem a levegőt. Ezután következtek az ajkai. Két, három csók után megállt, pedig a nyakamtól lefele indult.

– Szóval a lényeg az lenne… - Hallottam meg Steph kijózanító hangját.

- Steph, megismételnéd? Csak az időpontok miatt… - fogalmam sem volt, miről beszélt. Ez már nem először fordult elő velem, s ilyenkor az utolsó mondat mindig kihúzott a legnagyobb bajból is. Az időpontok szentek. Mindvégig Zoét figyeltem. Aki feljebb helyezkedett combjaimon. Testem természetes módon egyből reagált, már kedvesem első manőverét követően. Ő is érezhette egyre inkább keményedő vágyam.

- A délutáni és éjszakai felvételekkor szabad a délelőttöd. – ismételte automatikusan, ahogy kértem. – Ezért kedden lesz egy tv-show felvétel. Ha minden rendben lesz, akkor néhány óra… Kilencre kell a stúdióba érned. – igyekeztem memorizálni, bár nem volt könnyű ölembe Zoéval.

- Mégis mennyi pontosan? – Stúdiótól függően bonyolították le az egyes felvételeket. Volt ahol nagyon gördülékenyen és könnyen lezavarták a programot, volt azonban olyan is, hogy külső helyszínen és belsőn is forgattak. Fotóztak is mellette. A rajongókat pedig nem is említve.

- Egy vagy két óra az egész. Az egyik beszélgetős műsor. A stúdióban foglak várni. Lehetőleg ne késs! Szia! – még elköszönni sem volt időm, mert a vonal túloldalán Steph gyorsabb volt. Megszakította a vonalat.

Nagyot nyeltem, ahogy immár teljes mértékben Zoémra koncentráltam. Egy pillanatra sem vettem le róla a szemem, így tapogatva raktam a telefont az éjjeli szekrényre. Az ölemben lévő bestia finoman megmozdította a csípőjét. Még inkább ingerelt, pedig kőkeményen követeltem, hogy minél előbb magába fogadjon. Felültem és a felesleges ruhaanyagért nyúltam, mely még takarta Zoé idomait. Egy pillanat alatt tűntettem el a textilt. A szoba valamelyik pontjában landolt a földön. A szabad kezem kedvesem oldalán tört egyre magasabbra. A fedetlenné váló keblek pont megfelelő magasságban voltak. Lassan apróbb csókokat leheltem az egyik, majd a másik halomra. A kéjes hangok hagyták el Zoém száját. Ködös tekintettel rám nézett. A szám után kapott. Lendülettől hanyatt dőltem. Vadul táncoltak nyelveink. Míg Zoé valamelyest megemelte a csípőjét olyannyira, hogy a rajtam maradt felesleges boxertől megszabadítson. Majd egy pillanattal később már egyesültünk is. Egyszerre nyögtünk bele a csókunkba, a ránk szabaduló érzelmi töltés miatt.

Ezúttal Zoé irányított. Tetszett a kibontakozó domináns énje. A csókjai mellette itt-ott szívta a bőröm, kisebb harapásokat sem vetette meg, sőt néha karmolta a bőröm. Az újdonság erejével hatott rám. Felcsigázott, és nagyon is ösztönzően hatott rám. Azonban tudtam, hogy nekem vigyáznom kell rá. Bár a csípőjét olykor megmarkoltam. Hevességünk okán a gyönyör sem sokáig váratott magára. Az nem kifejezés, hogy kapkodtam a levegőt.

- Gonosz Bestia… Nem túl tisztességesen játszol… - akkora hatása van rám és ki is használja.

- Nem mintha ellenedre lett volna… és nem is nagyon tiltakoztál… - nézett rám bosszúsan, amitől nevethetnékem támadt. – Amúgy is te kezdted! – bökött a mellkasomra. – Szerinted egy nyamvadt csókkal kiszúrhatod a szemem? – úgy látszik a mai napon ilyen kis harciasnak ígérkezik.

Elkaptam a csuklóját még mielőtt lekaphatta volna a kezét, s csókkal tapasztottam be a száját. Csakhogy nem csókolt vissza. Hiába ostromoltam az ajkait egyre hevesebben nem volt hajlandó visszacsókolni. Elszakadtam tőle, s ijedten néztem a szemébe, hogy most meg mi a fene történt. Tényleg megharagudott? Haragszik rám? A közöttünk kialakuló csendet a mobil törte meg.

- Igen!? – szóltam bele, bár egy torokköszörülésre szükségem volt. Nem találtam a saját hangom. Amint a fülemhez ért a telefon Zoé kikelt az ágyból. – Most mi van? – üvöltötte a hang a fejemben. Felkelt s otthagyott az ágyban. Vissza sem nézett.

- Rob, sürgősen be kellene jönnöd az irodába. Még ma! Most kaptam meg az elkészült szerződéseid, alá kell írnod őket, ha elégedett vagy velük… Legkésőbb egyre érj ide! – Steph kertelés nélkül elhadarta a mondanivalóját s lecsapta a kagylót.

Egy pillanat alatt kipattantam az ágyból, majd az alsóm magamra húzását követően Zoé keresésére indultam. A nappaliban nem volt, és a konyhában sem. Kezdtem még inkább kétségbe esni. Ekkor zajokat hallottam a fürdőből. Felöltözött és egy tiszta törölközővel a kezében lépett ki, amit rögtön a kezembe nyomott.

- Szabad a fürdő. – s már lépett is el mellettem. Ugyan megfogtam a törölközőt, de Zoét is magamhoz öleltem. – El fogsz késni.

– Kicsim, Szeretlek! – nyomtam egy puszit a nyakára, az arcára és a szájára. Remek taktikának gondoltam, hogy megpuhítsam és egyúttal megbékítsem.

- Mert te aztán tisztességesen játszol? – kérdezett vissza. Belesimult a karjaimba. Nagyokat sóhajtott.

- Elkísérnél holnap a felvételre? – ennél jobb alkalom nem is lett volna. – 9-re kell mennem, kérlek! – ennyivel is több időt tölthetünk együtt. A kulisszák mögött maradhat vagy beülhet a nézők közé.

- Elkísérlek, de most siess! Te is és én is elkések! Míg zuhanyozol, addig főzök kávét és készítek harapnivalót!

- Honnan késel el? – kérdeztem vissza, mert eddig nem került szóba, hogy menne bárhova. Nem akartam kombinálni, de jobban szeretem, ha tudom, merre jár.

- Mielőtt elraboltál volna, Lucas legutóbbi munkájába segédkeztem. Kíváncsi vagyok a fejleményekre… Szeretlek, de most menj! – bezavart a fürdőbe. Azért sikerült csókot lopnom.

Zoé velem együtt visszajött a szállodába. Nehéz volt az elválás, de tudtam, hogy jó kezekben van. Nem lesz egyedül. Felkísértem a szobájába, majd egy búcsúcsók után a saját szobám fele vettem az irányt. Összekapkodtam a cuccom, amelyek a forgatásra elkísérnek, illetve szóltam Dean-nek. Megleptem a korai érkezésemmel, de legalább Steph-nek nem lehet egy rossz szava sem, hogy állandóan kések.

Az irodában ezres fordulaton pörgött a munka. A telefonok folyamatosan csörögtek, mikor az egyik elhallgatott, megszólalt a másik. Vagy éppen csak letetették a kagylót, már nyomban zörgött is. Szerencsére akadály nélkül juthattunk el Steph-hez. A tárgyalóban várt ránk. Előkészített minden iratot. Több szempont szerint voltak rendezve a kupacok. Sietősen leültetett, s egyből elém tolta az első iratköteget. Ez a promozásra és a premierekre vonatkoztak. Gyorsan átfutottam őket, mert ezek tényleg csak a helyszínek, és a hozzájuk kapcsolódó pontos időpontok miatt voltak fontosak. Ezekkel végeztünk a leggyorsabban.

A következő aláírásra váró dokumentumok a következő forgatáshoz kapcsolódtak. Kosztümös film lesz, s ettől még izgatottabban vártam a munkát. – Vajon Zoé-nak tetszett a forgatókönyv? Végigolvasta? – jutott eszembe, míg az elém helyezett papírokat szignóztam. Londonban fogunk forgatni, most már teljesen biztos és időpontot is kitűztek a kezdéshez. Mégpedig a következő év márciusát. Ami annyit jelentett, hogy karácsony és újév teljesen szabad lesz. Ennek a hírnek rettentően megörültem. Mégis olyan távolinak tűntek. Addig viszont, alig kell négy hónapot várnunk, s megérkezik kicsiny családunk legkisebb tagja.

Az ábrándozásból az elém kerülő újabb kupac papír vetett véget. Meglepetésként ért, hogy az elismert rendező, akivel már találkoztam s beszéltünk a közös munkáról, nem húzza tovább az időt. Egyből le is szerződtetett a filmre. Attól függetlenül, hogy jövő év májusánál előbb nem fogjuk tudni elkezdeni a forgatást. Aláírtam mindent, Steph majd kiugrott a bőréből.

- Rob, sokan érdeklődnek a magánéleted után. Rólad és Zoéról kérdezősködnek. Még mindig téma a szakításotok, és persze most az újrakezdésetek. A pletykák eszméletlen módon terjednek… - együtt érzően nézett rám Steph. Ő teljesen tisztában volt minden ténnyel, s azzal mennyire megviselt mindkettőnket az az időszak.

- Mit tanácsolsz? Van már terved? Mit tegyek? – sejtettem, hogy bizony kész terv van a tarsolyában. Különleges érzékkel képes felkészülni a váratlan dolgokra is.

- Egy közös interjút. Tisztázzátok a félreértéseket. Ketten együtt, igenis egy párként álljatok a nyilvánosság elé. – határozottan adta tudtomra a válaszát.

- Közös interjú? Nem ellenezném, de gondolj Zoé állapotára! – vettem védelmembe kedvesem.

- Pont azért tanácsolom ezt. Mert így leültök, adtok egy interjút és nem a pletykákon csámcsognak. Beszéljétek meg! Majd holnap visszatérünk még rá! – Ezzel utamra engedett.

Ezt mindenképp meg kell beszélnem kedvesemmel. Ez lenne a legjobb módja, s ha ezzel elérnénk, hogy valamennyire megnyugszanak a kedélyek, akkor legyen. Akkor interjút adunk. Útban a forgatásra próbáltam felhívni Zoét, de nem vette fel a telefonját. – Biztos elaludt! – győzködtem magam. Aztán eszembe jutott, hogy anyáékkal sem beszéltem, pedig akartam vagyis akartunk. Csak a hétvégén nem igazán a telefonnal foglalkoztunk. – Azok az édes pillanatok! – sóhajtoztam.

Megérkeztünk a forgatás helyszínére, ahol ismételten rengetegen várakoztak. Villogtak a fényképező gépek, ahogy az autó elgördült mellettük. Olykor volt példa rá, hogy adtam autogramot vagy pózoltam velük közös képen. De a szoros beosztás miatt erre most nem volt lehetőségem.

Átöltöztem, belebújtam a jelmezembe. Majd Dean kíséretében a sminkbe mentem. Leültem a székbe, s hagytam, hadd dolgozzanak az arcomon. Egyrészt gondosan és művészien piszkossá varázsoltak, másrészt a korábban elszenvedett verések nyomát is felvitték az arcomra. Már kezdett kényelmetlenné válni a szék, mivel nem egy- két percet kellett kibírni, hanem már több mint egy fél órája, sőt lehet, hogy már egy órája ültem egyhelyben. Öröm volt felkelni és megmozgatni a lábaim. Elindultam a jelenet helyszínéül szolgáló vagon felé.

- Valakinek jól sikerült a hétvégéje? – a hang irányába kaptam a fejem. – Ne nézz így rám, csak rád kell nézni! Végre vigyorogsz és jó kedved van! – bökött oldalba Reese. – Ezek szerint minden rendben?

- Minden rendben. Gyere, mert még kapunk! – fogtam meg a kezét. S szaporáztuk meg a lépteink. Ma vele forgattam. Élveztem a közös munkát, mert a szünetekben beszélgettünk. Reese faggatott, hogy van Zoé és a kibékülésünket sem hagyta ki.

Hajnali három volt, de talán már elmúlt, mikor végre landoltam a lakosztályomban. Úgy ájultam bele az ágyba. Rögtön el is nyomott a fáradtság. Talán csak most jött ki rajtam a mozgalmas hétvége hatása. De minden pillanata megérte. Zoémmal álmodtam. Annyira valóságos volt az álom, hogy szinte éreztem a bőrömön az érintését. A fülemnél éreztem a leheletét, s arcomon és a számon az ajkait. Az alsó ajkam apró puszik sorával hintette be. Gondolkodás nélkül kaptam utána, s egyre mélyülő csókká alakult át.

Ehhez a csodás élményhez társult még a frissen főtt kávé illata is. Kipattantak a szemeim. Nem álom volt. Zoé tényleg mellettem volt. Az ágy szélén ült, s míg magamhoz tértem, addig is az arcom, a hajam simogatta. Pont egy karnyújtásnyira volt tőlem, így elértem a pocakját. Meg kellett simogatnom. Köröket írt le a tenyerem, majd pedig egy-egy helyen csak úgy ráfektettem a pocakra. Éreztem a pocaklakó mocorgását, sőt rugdosását.

- Jó reggelt, Hétalvó! – mosolya, vidámsága minden alkalommal rabul ejtett.

- Jó reggelt Szerelmem! – a mutató ujjammal közelebb csalogattam, hogy megcsókolhassam. – Bárcsak minden reggel ilyen lenne!

Míg feltápászkodtam, addig Zoém behozta a kávém. Zuhanyzás után állhattam neki borotválkozni. Eredetileg nem akartam, de kedvesem addig nyaggatott, míg nem teljesítettem a kérését. Amikor kijöttem a fürdőből egyből megtapogatta az arcom, s újabb puszikkal hintette be az arcom. Az öltözési stílusomat illetően sem értettünk egyet szerelmemmel. Végül a kompromisszum győzött. Fekete farmer, fekete póló, világos kék ing és sötét szürke zakó. Menet közben kaptam be néhány falatot.

Dean volt az első, aki tettetve alig akart megismerni. Zoénak persze gratulált, hogy képes volt rávenni még erre is. Mindhármunknak jó kedve kerekedett. Határozottan boldog voltam, hogy mellettem van az a csodálatos nő. Semmi nem tudta elrontani a kedvem. A stúdióhoz közeledve az utcán egyre többen várakoztak a járdákon, majd a bejárat előtt kordonokat állítottak fel. Ott sokkal többen voltak. Most hosszú idő után még a rajongók felé is mosolyogva fordultam. A legtöbben egy-egy képet, fotót, plakátot lóbáltak. A stúdióban Steph már várt ránk. Amint megállt az autó segítettem Zoénak kiszállni. Még az ügynököm is elismerően nézett rám.

- Sziasztok! – üdvözölt bennünket Steph, persze Zoé két puszit is kapott. – Rob, a következő a menetrend: irány a smink! Utána maximum fél óra a rajongókkal. – szólni akartam, de már emelte is a kezét. – Tudom, tudom… Erről nem volt szó…

- Nem, félreértettél. Csak annyit akartam mondani, hogy maradj Zoé mellett. – erre természetesen mindketten furcsán méregettek, hogy ennyivel elintéztem a dolgot.

- Szóval a rajongók után lesz a felvétel… A mostani forgatás, a film lesz a fő téma. Esetleg rákérdezhetnek a következő projektre vagy a terveidre… De tudod, mit kell mondanod? – erre csak bólintottam. – Utána pedig beszélünk. – Tudtam, hogy ez a közös interjúra vonatkozott. Rábólintottam.

Egy utolsó csók után elkísértek a sminkbe. Ezúttal tényleg, csak néhány percet vett igénybe a dolog. Dean kíséretében indultam a rajongók elé. Még mindig mosolyogtam. Egyszerűen tényleg jó kedvem volt, ami ebben nyilvánult meg. Amint megjelentem egy kórus a nevem kiabálta, majd elkezdtem autogramosztást és a fényképezkedést velük.

- Boldog vagy? – kérdezte egy tizenéves lány. Bólintottam neki, majd csináltuk egy közös képet. – Örülök neki. – mosolygott ő is.

- Ugye még mindig Zoé a párod? – hallottam meg egy másik kérdést. Egy szélesebb mosollyal írtam alá az elém tolt magazint.

- Szépek vagyok együtt. – kiabálta egy másik hang.

- Nem ők, nem lehetnek együtt! – üvöltötte egy másik hang. Próbáltam az ilyen dolgokat kizárni, de hallottam. – Edward Bellához tarozik… - aztán egyszerre a tömeg felzúgott sok különböző álláspontot hallottam. - Robnak Kristen mellett a helye… Zoé csak kettőjük közé állt…. Igenis Zoé a tökéletes párja… Nem az a ribanc, fel sem ér Robhoz… - Deanre néztem, mert már nem igazán bírtam jó képet vágni a dologhoz, hogy szerelmem becsmérlik.

- Lányok, hagyjátok abba! – szólaltam meg erélyesebben. – Zoé a párom, ÉN Őt választottam, ÉN Őt szeretem… Boldog vagyok Vele! Edward és Bella pedig csak szerep, a való élethez semmi közük… Én a valóságban élek Zoémmal… - aláírtam az utolsó fotót, majd Dean-nek jelezve visszamentem a stúdióba.

Beértem a stúdióba, ahol egyetlen személyt kerestem. Megtaláltam, de már nem volt túl vidám. Pityergett. Egyből a karomba zártam, s nyugtatgatni kezdtem. Egy kicsit így maradtunk, s neki is elismételtem, amit kint mondtam el a rajongóknak. Igen, határozottan ez kellett a lelkének. Letöröltem a könnyeit, s finoman megcsókoltam.

Egy asszisztens jött elénk. Figyelmeztetett, hogy kezdődik a felvétel. Ezért a berendezett stúdió felé tartottunk. Volt közönség, így meg kellett várnom a felkonferálásom. Amint elhangzott a szöveg a nézőtér felállt, tapsolva és kiabálva fogadott. Integetve vonultam be, de vetettem egy pillantást Zoém felé. Ő is tapsolva kiabálta a nevem és ráadásnak egy csókot dobott.

Kelly a műsorvezető kézfogással és puszival üdvözölt. Az első kérdés a hajamra, és az új stílusomra vonatkozott. Viccesen a filmre fogtam, hogy csak amiatt kellett lenyírni a hajam. Meséltem egy kicsit a filmről, a forgatás menetéről. Nevetnem kellett, mikor Kelly hitetlenkedve kérdezte meg, hogy állatokkal dolgozunk. Itt muszáj volt megemlítenem Reese csodálatos mutatványait, amit a film kedvéért tanult meg. S valóban Tai, vagyis a filmben Rose-t alakító elefánt segítségével kell az egyes elemeket kivitelezni.

- S végezetül néhány képpel készültünk… - fordult a közönség felé Kelly. – Ezek a forgatáson készültek, ugye jól tudom? – a kivetítő felé fordultam. Kisbabával a karomban fényképeztek le.

- Igen. Mivel a könyv szerint Jacob-nak és Marlena-nak nagy családja lesz, öt közös gyermeke is született. – hirtelen azt képzeltem, hogy a saját gyermekem tartom a karomban.

- Remek lehetőség gyakorolni, hogy mire megszületik a saját babád… - hirtelen Kellyre kaptam a fejem. – Ezt meg honnan tudja? Miért kellett ez? – Erre meg még rám is kacsintott. Lelepleztek anélkül, hogy bármit is tehettem volna. Félve pillantottam Zoé felé, aki aprót bólintott. Mintha megértette vagy megérezte volna, hogy mit szeretnék. Beleegyezett.

- Így van! Nem egész négy hónap múlva Apa leszek! – legyen, és bejelentettem a nagy hírt. Erre a közönség üdvrivalgásban tőrt ki. Ezerrel tapsolni kezdtek. Ezzel gratuláltak.

Büszkén húztam ki magam, s a kulisszák mögé pillantottam. Zoé meghatódva és mosolyogva ismételten puszit dobott. A tekintetem azonban a nézőtérre tévedt, végigfutott a mosolygós embereken. Ekkor pillantottam meg két személyt, akikre bárhol máshol, de itt, ebben a stúdióban nem számítottam. Kelly ismét kezet fogott, úgy gratulált és lenyomott két puszit. Majd odasúgta, mivel a hangzavartól nem lehetett hallani, de leállították a felvételt. Végeztünk. Néhány nagyobb lépéssel Zoé mellett termettem. A karját kinyújtva jelezte, hogy öleljem meg.

- Itt vannak a szüleim… - súgtam a fülébe.