45. Színfalak mögötti élet

Sziasztok,

elkészültem és már olvashatjátok is a folytatást!
Kitty! imádjuk Lucast! :) Igen, most már Claire is megbékélt. :)

Dona! remélem a kövi rész is bejön, folytatódjonak a boldog hétköznapok.

Petra! a hétköznapok is éppen úgy az élet részét képezik, és nem minden a csillogásról szól :)

Liza! mindenki Rob boldogságát szeretné. és a haverok pedig eszméletlenek :) oké, igyekszem nem gyorsan befejezni :)

Szofi! köszönöm! és még jönnek az angol srácok :)

Ehhez a részhez nagyon hálás lennék, hogyha komiznátok.Kíváncsi vagyok a véleményetekre, mivel abból tanulhatok. :)

Jó olvasást!

Puszi,
ZoÉ

~~~~~ xxx ~~~~~

 ~ Véget nem érő szép remény ~
45. fejezet - Színfalak mögötti élet

Az ágyban heverésztünk, mivel nem sok kedvem volt felkelni. Jól esett csak pihenni. Nem is hittem, hogy tegnap ennyire elfáradtam. Egymás karjában ébredtünk. Régen volt már ilyen nyugodt és csodás reggelünk. Csókkal köszöntöttük a másikat. S nem kellett sehova sem rohannunk, nem volt semmi kötelező program. Ketten alkottuk a világot. Egy igazi meghitt kis saját világot. Finom simogatások, gyengéd érintések és lágy csókok teremtették meg az idillt. Az elsöprő szenvedély helyett a szerelem pillanatok okoztak örömöt nekünk. Szavak nélkül megértettük egymást. Szerelmem lopott egy csókot. Érzetem, bár nem mondta ki és igyekezett elrejteni előlem, hogy valami nyugtalanítja. Ismertem már annyira Robot, hogy sokáig úgy sem tud semmit magában. Vártam. Nem hiába, mert kedvesem megtörte a csendet.
- Kicsim, gondolkoztál az interjún? – Rob félénken és nagy sóhajok közepette tette fel a kérdést. – Ez nagy lépés lenne. Tudom. A magánéletünkről lenne szó. Veszélyes, mert lehet, hogy csak a kezünk nyújtjuk és letépik a karunk. Nem akarlak kitenni benneteket felesleges veszélynek… - csak úgy dőltek belőle a szavak. Közbeszólhattam volna, inkább hagytam, hogy kibeszélje magát. – Hülyeség az egész. Már az elején le kellett volna fújnom. Nemhogy még gondolkozni rajta. Marhaság. – egyre jobban belelendült. Ezzel egy időben változott a tartása, megfeszültek az izmai. Hiába cirógattam, hiába simogattam, nem tudott felengedni.
- Ha megengeded, hogy szóhoz jussak… - néztem a szemébe, illetve egy kis hatásszünetet tartottam. – Elmondanám, mit gondolok erről. Megértem, hogy félsz és féltesz. Gondolkoztam, talán Steph-nek igaza van.
- Tényleg? Benne lennél? Vállaljuk? – elképedve kérdezett vissza. Mindketten felültünk az ágyban, úgy fordultunk egymás felé.
- Igen, vállaljuk. Akkor mi irányítunk, s mi szabjuk a feltételeket. Választunk egy magazint, egyetlen interjú erejéig válaszolunk a kérdésekre. A francba, egyszer talán akkor végre az igazság jelenik meg… - Rob folyamatosan bólogatott. A fejében átfutó gondolatok az arcára voltak írva.
- Jó. Legyen. Megbeszélem Steph-fel a részleteket. – beletörődött. Hajlandó volt félretenni az aggodalmait, és belement. Bár azt nem tagadta, és nem is vitatkozott az általam felhozott érvekkel. Megcsókolt. Aztán a telefonjáért nyúlt. Csak alsó gatya volt rajta, nagyszerű látványt nyújtott. Azonban felhúzta a melegítőjét és a cigis dobozáért nyúlt. Ez olyan tipikus, rá jellemző dolog volt. Ha telefonált akkor rágyújtott. Amit csak az erkélyen tehetett meg. Csodálkoztam saját magamon, mert nem zavart a dohány szaga. Hozzá tartozott.

Követtem Rob példáját. Ki keltem az ágyból. Úgy tűnt, hogy manócska sem bírta tovább, megéhezett. Ledobtam magamról az alvós cuccom, felvettem egy pólót és egy rövidnadrágot, amibe még belefértem. Majd kibattyogtam a konyhába. A hűtőből pakoltam ki az alapanyagokat, egy-egy falatot lecsípve belőlük. Folyamatosan majszoltam, mikor kopogtak. Az ajtóhoz léptem, s amint kinyitottam felsikkantottam.

- Zoé, mi a baj? Mi történt? Rosszul vagy? Fáj valami? – rémülten kereste a tekintetem. A keze is ökölbe szorult, s kapkodta a levegőt. Könnytől elhomályosultan néztem szerelmemre. Aztán végre meg tudtam szólalni.

- Semmi bajom… Csak… ez a két lökött… - csaptam először az egyik, majd a másik vállára. – Megijesztett. – A saját nevetésem miatt alig bírtam kinyögni a szavakat. Végig kacagtam, de olyannyira, hogy kicsordultak a könnyeim.

- Idióták! – emelte az égnek a tekintetét. – Barmok. Marhák. Jobban is figyelhetnétek rá! – próbált komoly maradni, de Ő sem bírt az lenni. Miután megnyugodott, hogy semmi bajunk, elmosolyodott.

- Jaj Patty, ne aggódj, mi vigyázunk a Hercegnőre! – Tom felém kacsintott, közben Rob vállába bokszolt.

- Rohadt életbe, ne hívj így! – morgott rá Rob, de Tom meg sem hallotta.

- Haver… Én jobb formában vagyok, mint te… - Bobby is beszállt, hogy együtt húzzák Rob agyát.

- Ha csak azért jöttetek, hogy csesztessetek, akkor akár mehetnétek is… - szerelmem berobogott a szobába, majd pár pillanattal később vissza hozzánk. Pólót húzott fel. A srácok végig szórakoztattak. El sem akartak engedni. Mikor sikerült kiszabadulnom a karmaik közül, Robhoz bújtam.

- Csak te kellesz! – erre természetesen vad huhogásba kezdett a brit falka. Nevetve hagytam a srácokat. Hadd örüljenek egymásnak.

Visszatértem a konyhába, és nekiláttam valami harapnivalót készíteni. Nemcsak manócska és én, hanem az apukája és lökött barátai is éhesek voltak. A vödörnyi kávé roppant gyorsan elfogyott, éppen úgy, mint a szendvicsek vagy épp a rántotta. Pont a pultnak támaszkodva almát rágcsáltam, tökéletes rálátásom volt a baráti körre. Az amúgy nyugodt és kettesben töltött napunka felborult, azonban nem bántam. Egy cseppet sem bántam, mert láthattam Rob felszabadult és boldog arcát, és hallhattam az őszinte kacagását.

Feleszméltem a bambulásból, és csatlakoztam a társasághoz. Robnak nem volt annyi elég, hogy mellett vagyok. Addig mesterkedett, hogy az ölébe tudjon húzni. Mondjuk nem ellenkeztem, így még közelebb voltam hozzá. A srácok is belelendültek egy halom történetet meséltek el. Szóba hozták a sulit, a bandázást, a londoni szabadesteket és a zenélést.

Ez utóbbi témánál Sam dobta be, menjenek el a hangszerboltba. Robot persze nem sokat kellett fűzniük és egy kicsi sétára én is vevő voltam. A gyors átöltözés után már indulhattunk is. Ekkor még nem tudtam azt, amivel nagyjából egy óra múlva okosabb lettem. Egész pontosan a brit srácok annyi hülyeséget hordtak össze és olyanok voltak mint egy konkrét ovis csoport. Tény, hogy baromi jól szórakoztam és már a folyamatos nevetéstől, röhögéstől éreztem úgy, hogy menten megpusztulok. Tom vitte a prímet. De bizony Rob sem sokkal maradt le mögötte. A hangszerbolt után megéhezett a banda. Az ebédelni a közeli étterembe ültünk be. Végül a tengerparton kötöttünk ki.

- Mindig ilyenek? – fuldokoltam ismételten, míg Sam-nek intéztem a kérdésem. Közben az egymást kergető Rob-Tom páros figyeltük. Bobby Tomot, míg Marcus pedig Robot igyekezte akadályozni. Nem tudom, most éppen miért folyt a harc.

- Ütődöttek? Lököttek? Gyerekesek? – Sam is hozzám hasonló állapotban volt. – Igen. Ezért vagyunk ennyire jóba már évek óta.

- Én hősöm. – súgtam Robnak, aki lihegve ült huppant le mellém.

Sokkal, de sokkal nagyszerűbb lett a nap, mint azt terveztük vagy tervezni lehetett volna. Együtt voltunk, és nagyon úgy tűnt, hogy szerelmem cimborái elfogadtak. Még egy-kétszer ugratták Robot, majd pedig belátták, hogy felesleges minden próbálkozásuk. Főleg úgy, hogy Rob már egyre kevésbé ugrott a srácok megjegyzéseire.

- Legyetek jók! Vigyázz magadra és Robra! – ölelt meg Sam. Talán ő a legkomolyabb a csapatból, bár nem nagyon kell őt sem félteni. A mókában éppen ugyan úgy benne van, mint a többiek.

- Jó utat és jó koncertezést! – kívántam a legjobbakat újdonsült barátomnak.

- Nektek is jó utat! Aztán ügyesen! – Bobby-t és Marcus-t is megöletem. Ők hárman koncertezni indulnak. Egy amolyan mini turnéra. Lelkesek és roppant módon várják már, hogy zenélhessenek. Mindegyikőjük szeme vad csillogásba kezdett, mikor erről meséltek nekünk.

- Ha megunod Robot, akkor hívj bármikor! – Tom még most is próbálkozott.

- Ez totálisan lehetetlen, de azért elteszem a számod… - erre vad kacsintásba kezdett. Tom az éjszakai járattal el fog repülni haza, majd pedig a következő forgatására.

Búcsút intettünk nekik s andalogva indultunk haza. Nem meglepő módon szép számú kísérettel. Egész nap követtek bennünket, de csak most jöttek. Azonban most túl közel is. Rob a derekamnál fogva húzott még közelebb magához. Óvott engem és a babát. Egy cseppet sem tetszett, hogy már-már agresszíven nyomultak csak azért, hogy néhány képet készítsenek. Szerencsére autóba ültünk, s le tudtuk rázni őket. A nap végére jól esett csak kettesbe lenni szerelmemmel. Robhoz bújni, megcsókolni. Felizzott a vágy bennem, akartam őt, ahogy ő engem. Az elhatalmasodó szenvedély ellenére gyengéden szeretkeztünk.

A másnap nagy nap volt. Hiszen elérkezett a sajtótájékoztató. Rob le akart beszélni arról, hogy elkísérjem. Mindenre hivatkozott, amire csak tudott. De nagyon vele akartam menni, másrészt úgyis lesz ott egy halom szervező, rengeteg testőr és akkor még nem is említettem az egy-egy színészre jutó sajtós- -ügynök-asszisztens kombinációt. Az meg még plusz három fő mindenkinek. Rob a lelkemre kötötte, hogy történjék bármi, Dean-nel maradok.

Az érkezésünket is villódzó vakuk és sikítások jelezték. Egyből csatlakozott hozzánk Steph és az ő navigálásával haladtunk előre. Kíváncsi lévén érdeklődtem a teljes program után. Elsőként a személyes interjúkat bonyolították le. Egy-egy magazin, tv csatorna vagy tv műsor megbízottja beszélget a szeplőkkel. Beosztás szerint Elisabeth és Peter alkotott egy párt, a következő csoportba Ashley, Nikki, Jackson és Kellan került. Külön csoport volt a gonoszokat játszó színészeknek. Taylor, Kristen és persze Rob főszereplők lévén egyesével kerültek sorra. Majd pedig ugyan ezen csoportbontásban került sor a hatalmas konferenciateremben a sajtótájékoztatóra.

Végig Steph és Dean mellett maradtam. Nem győztem betelni Rob-bal. A filmre vonatkozó kérdésekre minden további nélkül válaszolt. Ezen felbuzdulva a magánéletébe kezdtek el vájkálni. Ezzel csak még inkább engem erősítettek meg abban a döntésben, hogy vállaljuk az interjút. Ha együtt végre eloszlatjuk azt a sok tévesen hírt, ami velünk kapcsolatban jelent meg, akkor már megérte az egész. Rob Kristennel és a srácokkal kiment az erkélyre cigizni az egyik szünetben. Ez pompás lehetőség volt, hogy Steph-fel egyeztessek. A sajtótájékoztatót követően a csapat együtt töltötte a nap további részét, sőt egészen az éjszakába nyúlt. Ismételten kiválóan szórakoztunk.

Elérkezett végre az interjú napja. A közös interjúnk. Steph közreműködésével kiválasztottunk egy magazint. Személyesen ő beszélt a szerkesztővel. A helyet illetően nem volt semmilyen különleges kérésünk, de az ügynök jobbnak látta, ha egy privát helyen ülünk le beszélgetni. Így esett a választás a Four Season-re.

Rob is és én is egy kicsit idegesebbek voltunk. Azonban tudtuk, hogy ez a legjobb megoldás. Természetesen Steph és Dean is elkísértek bennünket. Egy lakosztályban várt ránk a Samantha. Szimpatikusnak tűnt. A bemutatkozás után, míg helyet foglaltunk érezhetően nyugodtunk meg. Elkezdtünk beszélgetni, egy cseppet sem úgy éreztem, hogy interjún ülünk.

Elég hosszúra nyúlt a csevegés és szinte minden témát érintettünk. Samantha megköszönte, hogy vállaltuk az interjút és hogy a magazint választottuk. Már csak a fotózás volt hátra. Gyors smink és frizura ellenőrzés után legelőször egy közös képen pózoltunk, Samantha, Rob és én. Vicces volt az egész helyzet, mert jobban szerettem a fényképezőgép mögött állni és pózolni sem tudtam. Többször el is nevettem magam, főleg olyankor, mikor Rob direkt cikizett, pusztán incselkedett. Mint mikor puszit nyomott a nyakamra, a keze feljebb csúszott az oldalamon vagy épp a combomon. Még az a szerencse, hogy nem éppen ezeket a pillanatokat kapta le a fotós. Úgy állapodtunk meg, hogy az elkészült képetek és a teljes interjút a megjelenés elküldik nekünk is. Ha esetleg valamilyen ellenvetésünk van, akkor kérhetünk javítást, helyesbítést vagy törlést.

Robbal mosolyogva bújtunk össze, hogy haza induljunk. A kocsi a szálloda előtt várt ránk. Ahol nemcsak az autó, hanem hatalmas tömeg volt. Lassan, tényleg lassan kezdtem megszokni ezt a túlzott érdeklődést. Rob is engedett a többség akaratának, kiosztott jó néhány aláírást és pózol a közös képen. Furcsa módon tőlem is kértek aláírást, képet. A stúdió előtt várakozó rajongókhoz képest barátságosabbak és kedvesebbek voltak a lányok. Rob mosolyogva tette a dolgát.

Egész úton hazafele kedvesem csendben volt. Valamit forgatott a fejében. Látszott az arcán, a vonásain, hogy nagyon koncentrál. Szótlanul léptük át a lakás küszöbét. Éppen csak lepakoltam a kezemből. Rob magához húzott szorosan. Váratlan és határozott volt. Hosszú percekig csak álltunk összeborulva. Szerelmem a nyakamba temette a fejét. A forró leheletét a nyakamon éreztem. Aztán megszólalt…

~~~ xxx ~~~

Színfalak mögötti élet

Samantha Robins

Elérkezett a várva várt pillanat. A hosszú hallgatás és kötött interjúk után a tini ikon megtöri a csendet. Megszólal a fiatal generáció jelenleg leghíresebb színésze. Robert Pattinson önként vállalta az interjút, melyre az egész világ felkapta a fejét. Saját bevallása szerint most először és utoljára hajlandó beengedni a sajtót a magánéletébe. Ezzel a lépéssel kívánja tisztázni a félreértéseket, megcáfolni a téves pletykákat.

A Sunshine magazint érte az a megtiszteltetés, hogy a legszexisebb vámpírt, Edward Cullen-t alakító Robert és méltán híres fotós kedvese, Zoé Miranda Decker exkluzív interjút adott Samantha Robins-nak.

A napsütéses Los Angeles egyik legimpozánsabb hotelje, a Four Season egyik lakosztályában berendezve várjuk, hogy befusson a pár. A helyszín nem a sztár allűr miatt, hanem elsősorban kényelmi szempontok szerint került kiválasztásra. Egyre izgatottabban figyelem az órám, s jóval a megbeszélt időpont előtt kinyílik az ajtó. Boldog mosollyal lép be gyönyörű kismama. Őt szorosan követi a párja. Majd a sort a menedzser és a testőr zárja.

Zoé már az első pillanattól közvetlen és barátságos. Nevetve üdvözöl és mutatkozik be. Vidám és roppant energikus benyomást kelt. Büszkén viseli kismamaruhát és szépen gömbölyödő pocakját, amelyen talán akarva-akaratlanul megpihen a keze. Sugárzó nő, aki egyértelműen meghódította a nők millióinak bálványát.

Robert a párja minden mozdulatát árgus szemekkel figyeli, s amint tekintetük találkozik felragyog mindkettőjük arca. Egyértelműen, szinte már tapintható közöttük a szerelem. Meglepődve tapasztalom, hogy a magas brit a tőle szokatlan összeállításban jelent meg, amely viszont roppant módon jól áll neki. Fekete nadrág, fekete ing és fekete mellény. Lezser eleganciát hozza, mivel nyakkendő és zakó nincs, sőt még az ing legfelső gombja sincs begombolva, továbbá az ing ujjait is felgyűrte. A sötét összeállítás még inkább kiemeli világos bőrét, csillogó szemeit. Felnyírt haja pedig fiatalosabbá, mégis valahogy sármosabb benyomást kelt.

Nem hagyhatom szó nélkül, hogy a hatalmas kanapén úgy foglalnak helyet ketten, hogy szorosan egymáshoz simulnak. Robert még most sem veszi le kedveséről a kezét, átöleli és kedvese pocakján pihenteti a kezét.

Nagy valószínűséggel már egyáltalán nincs olyan kérdés, amit nem tettek fel a magánéletetekkel kapcsolatban. Mégis a való életben mindketten hallgattatok a kapcsolatotokról, a magánéletetekről. Most vállaltátok ezt a beszélgetést. Honnan ered ez a változás?

Robert: Változásról nincs szó. Csak ezúttal inkább elébe megyünk a dolgoknak.

Zoé: Ez egy tudatos döntés részünkről, mármint ez a beszélgetés.

Robert: Lépten-nyomon velem, velünk van tele a sajtó. Alapvetően nem a hírveréssel vagy a szerepléssel van problémánk, hanem a valótlan, a kitalált vagy koholt információkkal.

Ha nem így lenne, akkor is távol tartanátok a sajtót a magánéletetektől?

Zoé: Nagy valószínűséggel igen.

Robert: Igen. Természetesen.

Karrier

Nem hagyhatjuk ki nálatok a szakmai sikereket. Mindegyikőtök a saját munkájában kiemelkedő, annak ellenére, hogy fiatalok vagytok. Tehetséges fotós és híres színész. Hogy fér össze a kettő? Nem gondolkoztatok közös projekten?

Zoé: Büszke vagyok Robra és a sikereire, mert tudom, milyen kemény, fárasztó és embertpróbáló erőfeszítésre volt szüksége. Ahogy ő színész, úgy én fotós szerettem volna lenni. Lucas Ross és Josh McCoy közreműködése nélkül ez aligha sikerülhetett volna. Josh-nak (The World of Tomorrow ügynökség), aki lehetőséget adott, hogy bizonyítsak. Fényképész vagyok, azonban a cégnél kipróbálhattam magam más területeken is. Egy sorozat elkészítése hosszú folyamat. Részt vehettem tervezésben, szervezésben is. A kezdetben inkább csak Rob barátnőjeként emlegettek. Aztán szép lassan a szakma felfigyelt rám. Az elismerésük pedig minden fáradozást megért. A terhesség kezdeti szakaszában, sőt ameddig lehetett, addig dolgoztam. Azonban most a kisbabánk az első. Közös projekt? Bármi megtörténhet.

Robert: Zoé eszméletlenül tehetséges, kitartó. A saját korlátjait is feszegeti, ha munkáról van szó. Büszke vagyok az eddig elért sikereire. Szerintem ez kifejezetten jó, hogy különböző területek érdekelnek bennünket.

Robert most fejeztétek be a Water for Elephants forgatását. Milyen volt játszani ebben a filmben?

Robert: Jó móka normális embert játszani. Egy csodálatos film lesz. Már alig várom, hogy készen lássam. Romantikus és realisztikus. Szerintem önmagáért beszél az egész.

Megkönnyítette vagy megnehezítette a munkát, hogy két ilyen kaliberű színész játszott együtt ebben a filmben?

Robert: Kifejezetten jó volt velük együtt dolgozni. Az egész stáb hihetetlen munkát végzett, keményen dolgozunk és a bámulatos volt figyelni Christoph és Reese játékát.

A hollywoodi sztárokról mindig azt halljuk, hogy mennyire el vannak szállva maguktól, ellenben rólad mindenki azt mondja, hogy a legnormálisabb fickó vagy a világon.

Robert: Erre Zoé tud válaszolni.

Zoé: Egyet kell értenem, amiért minden tisztelem az övé. Megmaradt két lábbal a földön, nem szállt el a gyorsan jött sikertől. Sőt a siker csak még jobban ösztönzi, hogy keményebben dolgozzon produkciótól függetlenül.

Szuperprodukciók és kis költségvetésű filmek. A produkció mérete van valami hatással a munkádra?

Robert: Rengeteg felkérést kapok, főleg az utóbbi időben. A produkció az produkció, a szerep az szerep. Nem a produkció mérete dönti el, hogy valami jó vagy nem. Hanem, mennyire vesszük komolyan a munkát. Mindig szem előtt tartottam, és igyekszem továbbra is megtartani, minél változatosabb filmeket vállajak. Nem szeretnék egy skatulyába kerülni. Pont ezért van szükség minél több kis költségvetésű filmre.

Szerelem első látásra?

Beszéljünk kicsit a kezdetekről. Kérlek benneteket, meséljetek! Hogyan és hol találkoztatok? Mióta vagytok együtt?

Zoé: New York-ban. Ott találkoztunk. Bár mint utóbb kiderült, hogy egy géppel repültünk Londonból. Az unokatestvérem, Danny jóval korábban unszolt már, hogy látogassam meg, ezért érkeztem akkor A Nagy Almába.

Robert: Már a Heathrow-n kiszúrtam. – Szerelmes pillantásokkal és csábító mosoly villant fel a férfi. - A szórólapot se felejtsd el! – Kérés nélkül mesélni kezd. – Rendesen rám hozta a frászt. Két srác várta a reptéren, aztán gondolt egyet és előttem termet. A kezembe nyomta a papírt „Szia! Ha van kedved, gyere el! Szívesen találkoznék még veled… Az elkövetkezendő néhány hétben ott leszek, minden este!” szöveggel.

Zoé: Te még arra is emlékszel, mit mondtam? - A válasz pedig egyetlen könnyed csók.

Ezek szerint szerelem első látásra? Zoé lépett először, te kezdeményeztél?

Robert: Ha úgy vesszük, akkor igen. Talán. Túlzás lenne azt állítani, hogy szerelem volt első látásra. Inkább úgy mondanám, hogy kivártam, s annál nagyobb lett a sikerem.

Zoé túlságosan csendben vagy. Mit szólsz ehhez?

Zoé: Abban egyetértek Robbal, és nem merném kijelenteni a szerelem első látásra dolgot. Ha kezdeményezésnek vesszük a szórólapot, akkor én tettem meg az első lépést. Azonban Rob tényleg minden este megjelent a bárban, de mindig elérte, hogy megőrizze a titokzatosságát. Pedig figyeltük egymást, vártuk a másikat. Még ha nem is szerelem volt első látásra, akkor is vonzódtunk egymáshoz.

Hogyan lepleződött le vagy hogyan nyerte el a szíved?

Zoé: Szabadest volt a bárban, Rob pedig vállalta a fellépést. Persze akkor még nem tudtam, hogy ő az, aztán nekem ajánlott egy dalt, nekem énekelte. Romantikus volt. Az előadás után beszéltünk először, de megzavartak bennünket. Szóval lehet, hogy inkább ezt tekinteném az első lépésnek. Az első közös pillanatunk.

Innentől kezdve pedig nyert ügye volt?

Robert: Nagyképűség lenne azt mondani, hogy igen? – A színész nevetve magához húzza kedvesét és puszit nyom a homlokára.

Mint egy átlagos pár

Ha jól értesült vagyok, akkor Robert a Remember Me-t forgatta. A forgatás mellett maradt időtök egymásra? Zoé mivel foglalkozott New York-ban?

Zoé: Nekem New York elsősorban egy vakáció volt. De addig sem lazsáltam. Az időm nagy részét szívesen töltöttem korábban említett bárban. Segítettem, besegítettem nekik a húzósabb napokon. Főleg hétköznap.

Robert: Nagyszerű volt a munka a Remember Me stábjával. Zoé említette már, a napi forgatás után elég gyakran megfordultam a bárban. Ahogy egyre komolyabb lett a kapcsolatunk, úgy töltöttünk egyre több időt együtt. Hétköznap forgattam, de a hétvégét teljes mértékben együtt töltöttük. Totál olyan dolgokat csináltunk, mint egy átlagos pár.

Mit is értesz ez alatt, mármint az átlagos pár alatt? Nehéz elképzelnem ezt.

Robert: Tény, hogy érdekesek a körülmények, melyek minket körül vettek és vesznek. New York-ban többnyire csak a lakásra és a bárra korlátozódott az a terület, ahol együtt tudtunk lenni. De mi normális párként viselkedünk. Zoé imád főzni, és nagyon finomakat tud. Hétvégén együtt ültük le az asztalhoz. Közösen néztünk filmet. Gyerekfelügyeletet vállaltunk. Főleg, mióta L.A-be érkeztünk, kisebb-nagyobb megszakításokkal valóban együtt élünk.

Zoé: Itt helyesbíteném, az egyik téves pletykát. Tony-ra, az egyik barátunk kisfiára vigyáztunk vagy ha hétvégén dolgoztak a szülei, akkor nálunk volt a kisfiú. Többször tévesen hozták le, hogy egyedül álló anya vagyok. Ez nem igaz.

Pletykák

Áttértetek a pletykákra. Folytassuk azzal kapcsolatban a beszélgetésünk. Gyűjtöttem párat és kommentálnátok őket?

1. „A dögös vámpír új barátnője: egyedülálló anya…”

Zoé: Ez csak pletyka. Most várom első, közös babánkat Robbal.

2. „… kórház gyakori vendége Robert új barátnője. (…) Talán útban a szerelemgyerek?...”

Zoé: Balesetet szenvedtem. Elájultam és leestem a lépcsőn. Emiatt volt szükségem a kórházi kezelésre. Kontrollokra kellett visszajárnom.

Robert: Most érkezik a sokat emlegetett szerelemgyerek.

3. „Kék babacipellők”

Robert: Ez igaz. Tényleg megvettem azokat a babacipőket. De túl korán, és amúgy is lányunk lesz. – vigyorodik el a színész, mire kedvese csókot nyom a szájára. Várakozom, de mivel több hozzáfűznivalójuk nincs, így haladunk tovább.

4. „Még a világsztárt is megcsalják?”

Robert: Hazugság. A kapcsolatunkat illetően voltak félreértések, kisebb-nagyon veszekedések közöttünk. Kinél nincs ilyen? Minden párnál van hasonló időszak. De egyikünk sem csalta meg a másikat. Soha nem tettük, soha nem is fogjuk.

Zoé: Amúgy azok a képek csalósak. Ezek a reptéren készültek, és az unokatesóm, Danny ölelt meg, mikor megérkeztem.

Robert: De a külső szemlélő, akin nincs tisztában a kapcsolatukkal, és hallja őket veszekedni. Lazán gondolhatja őket régi házasoknak. Másrészt engem összeboronáltak már az összes kolléganőmmel, függetlenül attól, hogy volt párja vagy férje.

Zoé: Tévesen hoztak hírbe engem is Jackson Rathbone-nal, aki amúgy Ashley Greene párja. Mindketten jó barátaim, Rob révén ismertük meg egymást. Kellan Lutz-cal, aki szintén közel áll hozzánk. Nem hagyták ki a kollégáim sem: Lucas Ross-t, Josh McCoy-t.

5. „Szerelmi háromszög… Kristen, Robert és egy ismeretlen lány…”

Zoé: Az ismeretlen lány én lennék?

Robert: Ez az örök téma. Kriten és én, én és Kristen.

Barátok, család

Robert, folyamatosan hírbe hoznak Kristen-nel. Milyen természetű kapcsolat fűzött hozzá korábban? Munka vagy barátság? Esetleg több? Milyen a kapcsolatok most?

Robert: Kristen a kolléganőm, a barátom. Először valóban csak munkakapcsolat volt közöttünk, de mivel sok időt töltöttünk együtt a forgatáson és a forgatások után, úgy lettünk jó barátok. Ennyi, mindössze ennyi volt, van Kristen és köztem.

Zoé, hogy érint mindez? Mármint, hogy Robertet összehozzák a kolléganőivel? Elsősorban Kristen-re gondolok.

Zoé: Kár lenne tagadnom, de a kapcsolatunk elején sokkal jobban ki tudtak borítani az ehhez hasonló híresztelések. Mivel a friss kapcsolatot kezdünk, s még önmagamban sem volt biztos. Természetesen azóta jobban megismertem a hátteret, mostanra más sokkal jobban kezelem a helyzetet. Robbal szeretjük egymást, szilárd és őszinte a kapcsolatunk. Így még kevésbé adok ezekre a pletykákra. Kristen pedig a barátom lett, jó barátom.

A szavaidból úgy veszem észre, hogy Robert színész kollégáival szoros lett a kapcsolatod?

Zoé: A színész közösségük egyedi és olyan, mint egy szeretetteljes család. Befogadtak. Ash-sel és Jack-kel már a kezdetek óta jóba vagyok. Kellan-t és Kris-t itt Los Angeles-ben ismerhettem meg jobban. A többiekkel is jó a kapcsolatom, csak velük kevesebb időt tudtam eltölteni.

Robert: Család? – hangosan gondolkodik - Nem a szó hagyományos értelmében, de igen. Az évek alatt kötelék alakult ki közöttünk, még ha nem is lógunk állandóan együtt.

A tágabb baráti társaság hogyan fogadott benneteket? Hogyan fogadtak Rob, mikor megismerted Zoé barátait? Hogy fogadta Zoét a brit falka?

Zoé: Az első reakció mindenképp a meglepődés volt. De ahogy megismertük egymást és a barátaink, úgy illeszkedtünk be a másik világába.

Robert: Zoét az első pillanattól szerették a srácok, sőt nagyon is érdeklődtek utána…

Zoé: Nekem csak Te számítasz. Téged szeretlek. – A mosolygós kismama szerelméhez fordul és gyors csókot váltanak. Süt róluk a szerelem.

A barátok után térjünk át a családhoz. Zoé, kérlek mesélj a saját családodról! Hogyan fogadtak bennetek? Voltatok Londonban együtt, ahol a két család találkozott?

Zoé: A szüleim nagyon nyitottak. Kiskorom óta sokat utaztunk, s ezzel együtt járt az is, hogy meg kellett tanulnom beilleszkedni az új közösségbe, éppen úgy, ahogy ők is teszik. Azt hiszem innen ered az önállóságom. Alapvetően a saját lábamon álltam mindig is. A párválasztásba ezért sem szóltak bele a szüleim. Elfogadták a párom, vagyis Robot, mert tudják, hogy vele boldog vagyok. Nekik pedig csak az számít, hogy boldog legyek.

Robert: A családunk meglepődött, mikor beállítottunk. Csak azért, mert előzetes bejelentés nélkül látogattuk meg őket. Zoé korábban érkezett Londonba, s mielőtt elutazott össze is vesztünk. Amúgy egy galéria megnyitóját szervezte. Miközben forgattam. Egyik pillanatról a másikra döntöttem az utazás mellett. Nem csoda, hogy aggódtak, mikor beállítottam a szüleimhez. De mikor bemutattam nekik Zoét, illetve a szüleit minden rendeződött. A szüleim mindig támogattak és aggódnak értem, de láthatták, hogy Zoé mellett boldog vagyok.

Gratulálok nektek, hogy egymásra találtatok. Jelenleg együtt éltek és babát vártok. Nagy lépés a családalapítás.

Robert: Igen, nagy lépés. Egy apró életért mi leszünk felelősek. Ijesztő és ugyanakkor csodálatos érzés. Apa leszek. Még most is az öröm jár át, ha erre gondolok. Apa leszek. Lehet, hogy sokan fiatalnak tartanak hozzá minket. De úgy érzem, hogy a kapcsolatunk sokkal érettebb lett, és megérettünk a gyerekvállalásra, a családalapításra. A kettőnk kapcsolatában és a kettőnk kapcsolata körül nincs cukormáz. Mi teljesen tisztában vagyunk a saját és a másik érzéseivel. Mi pusztán szeretjük egymást. Ezt pedig a másik is érzékeli.

Zoé: Egyet értek Robbal, csak egyetlen dologgal egészíteném ki: Manócska úgy döntött, hogy most jön. Mi pedig tárt karokkal várjuk.

Hogy álltok a házassággal? Felröppent a londoni látogatással kapcsolatban az esküvő híre. Mi a véleményetek a házasságról? Összeházasodtatok vagy tervezitek az esküvőt?

Zoé: El kell keserítselek, mi nem vagyunk házasok. Nem volt semmiféle titkos eljegyzés, vagy esküvő. De szeretnék férjhez menni. – kacsint párjára a vidám kismama. - A házasság intézménye egy szép tradíció. Bár egyre kevesebben kötnek házasságot, és elkeserítő, hogy egyre több házasság válással végződik.

Robert: Mindig csodáltam a szüleim házasságát, s egyszer én is szeretnék példát mutatni a gyermekemnek. A többi maradjon a mi titkunk. – mosolyodik el színész. Mindketten elhallgatnak, s pár pillanatnyi szemkontaktus után várják a további kérdéseket.

Már csak egyetlen kérdésem maradt hátra. Hogyan képzelitek el a jövőt?

Robert: Együtt. Teljesen mindegy hol vagy éppen mit csinálunk, ha együtt lehetünk.

Zoé: Boldogan.

Azt hiszem, ez a legtökéletesebb zárás. Köszönöm az interjút. Szeretnék további sikereket és sok boldogságot kívánni Nektek!

Boldogon somolyognak egymásra. Nyíltan és őszintén válaszoltak a kérdéseimre, amiért hálás vagyok. Személyes véleményem szerint, tökéletes párt alkotnak. Különböző személyek, egyéniségek, s pont emiatt passzolnak egymáshoz. Bátran mondhatom, hogy az egész világ kíváncsian várja, mit hoz a jövő számukra…

~~~ xxx ~~~