Prológus - The show most go on!

Sziasztok,

egy számomra kedves hírt osztanék meg Veletek.
Az oldal 25 000 oldalmegjelenítéssel büszkélkedhet, aminek elmondhatalanul örülök, s hálás vagyok Nektek!
Ezért úgy gondoltam, hogy ezen okból kifolyólag egy kis ízelítőt hozok egy soron következő történetből. A fogadtatásától függően, illetve a másik töritől függ (amit gőz erővel írok), hogy mikor érkezik a folytatás.

A szereplőket folyamatosan teszem majd ki. A főszereplőket oldalt kell majd keresni, míg a többi szereplőt a töri fülecskéjén. :)

Jó olvasást!

Puszi,
ZoÉ

The show most go on!

Prológus

Vannak dolgok, amelyeket ha akarunk sem tudunk megváltoztatni. Érzések, élmények, benyomások, melyek jönnek s megmagyarázhatatlanok és megmásíthatatlanok lesznek. Elég egy röpke pillanat, egy szempillantás vagy egy apró szikra. S soha többé nem tudod elfelejteni azt a helyzetet, azt a helyet, azt a személyt, akivel megélted eme pillanatot. Lehet, hogy megtörténik, s észre sem veszed a változást rögtön. Csak később tudatosodik benned, mikor már teljesen a hatása alá kerülsz, de ekkor már soha nem engednéd el vagy már nem tudod elengedni, hisz az életed részét képzi.

A másik dolog, amely életed alakítja a beleszólásod nélkül, az pedig a véletlen. Talán könnyebb elfogadni, hogy egy ismeretlen erő vonz hozzá. Talán egyszerűbb megérteni, hogy egy láthatatlan kötelék alakul ki pár röpke pillanat alatt, amely megváltoztatja az egész életed.

Minden a véletlenen múlt? De belátod, hogy mégsem véletlen volt az egész, hanem talán előre elrendeltetett. Mert nem volt több üres hely. Mert valaki elszólta magát. S könnyebb volt hazugságban élni, fenntartani a látszatot. Sőt minden újabb és újabb hazugságot elhinni. A játék pedig folytatódik, mert már hiányozna, ha nem lenne. Ami eleinte játék volt, az lassan a valóság lett. De tényleg csak játék volt? Egyszer mégis kiderül a hazugság. Fény derül a csalásra, s az fog a legjobban szenvedni, aki vétlen volt. Hisz mindig a vétlen sérül meg a legsúlyosabban…

„Van egy különös játék... Nő és férfi játssza. Írott szabályai nincsenek. Szabályait egyedül a szívükben lévő érzés, az egymás iránti őszinteség, a tisztelet, a bizalom határozza meg. Mert egy játékot lehet sokféleképpen játszani. Lehet közönséges módon, ahol csak az számít, hogy nyerjek, mindegy, milyen áron. Taktikázom, minden eszközt bevetek, hogy gyorsan legyőzzem a másikat, térdre kényszerítsem, uralkodhassak felette, és megmutathassam a világnak, hogy ki vagyok én. És lehet nemesen, amikor az számít, hogy a játékban együtt lehetek a másikkal, és az a cél, hogy mindketten élvezzük, mindkét fél arra törekszik, hogy a játék a másiknak szépet adjon, örömet adjon. Így a játék szép lesz, igaz lesz, amiben nincs kapkodás, nincs csalás, nincs vetélkedés. És ebben a játékban csak együtt győzhetünk. Nem legyőzni kell a másikat, hanem vele együtt győzni. Győzni, és elnyerni a másikat. És ez nem játék.”

(Csitáry-Hock Tamás)