29. fejezet - The show must go on

Sziasztok,
elkészült az új fejezet :)

Puszi,
ZoÉ

„A legszebb díszdoboz a szíved, benne az ajándék a szeretet, amit az éjszaka csendjében szépen leteszel a küszöbre. Annak a küszöbére, akinek szánod. És vársz. És reménykedsz. Reménykedsz, hogy kinyílik az ajtó, egy gyengéd kéz felemeli, kibontja, és magához öleli. Mert titokban erre vágyott. Mert megkapta a legszebb ajándékot, amiről valaha álmodott. A te szívedet, benne a te szeretetedet. És ha ez megtörténik, mindketten ajándékot kaptok. Egymást.”

(Csitáry-Hock Tamás)

Robert

Los Angeles, 2011.05.28.

Csak kapkodtam a fejem, hogyan lehet ebbe a törékeny nőben ennyi energia. Amióta csak kikelt az ágyból, azóta pörgött. Dúdolva bevonult a fürdőbe. Mire észbe kaptam és utána mentem, addigra már le is zuhanyozott. Ezzel pedig ugrott a közös zuhanyzás ötlete. Legalább megjegyeztem, ha Flóra ennyire pörög, akkor nem tökölhetek sokáig, mert különben elszalasztom a felkínálkozó lehetőségem. A vigyorgó démon meg képes volt kóbor cuppantással köszönteni és a csípőjét riszálva elhagyni a fürdőt. Egyedül hagyott a fürdőbe. A gyors zuhanyzásra nekem is szükségem volt, a mozgalmas éjszaka után. Tusolás és öltözés rekord időn belül sikerült, és már siethettem is a konyha fele, ahol szívmelengető látvány fogadott. Flóra Rosa-val a reggeli készítésén fáradoztak. Közben Rosa éppen egy dalt tanított Flórának. Meg sem kellett volna lepődnöm azon, hogy könnyen és gyorsan megjegyezte.

- Manu tanított néhány dolgot… - vonta meg a vállát a feleségem. Aztán a következő pillanatban már szinte tökéletesen énekelte a dalt. Illett hozzá, a temperamentuma egészen biztos, hogy megvan hozzá.

Reggeli után Flóra ragaszkodott, hogy segít a romok eltakarításában, amit Rosa nem akarta hagyni. Ez volt az a pillanat, mikor kereket oldottam. Felmarkoltam a forgatókönyvet. A medence mellett a napernyő árnyékába húzódtam, hogy kicsit felfrissítettem a tudásom. – Nem mondhatok kudarcot! – teljesen belemerültem az irományba, mert ahogy lapoztam egyre inkább úgy éreztem, már semmire sem emlékszem belőle.

Még azt sem vettem észre, hogy Flóra mikor csatlakozott hozzám. Bár Ő az árnyékban való puszta ücsörgés helyett a csobbanást választotta. Ahogy megláttam már nem is volt olyan fontos, hogy a forgatókönyvvel gyötörjem magam, amikor a felségemben is gyönyörködhetem. Közben azon kaptam magam, hogy egyre többször gondolok rá, mint a felségem, és ez a gondolat melegséggel, elégedettséggel tölt el.

A napozóban döglöttem, lógattam a lábam, mert a forgatókönyv már egy ideje az asztalon pihent. Hanyagul gyújtottam rá, míg Flóra a medencében úszkált.

- Miért nem jössz be? Olyan jó a víz! – kérlelt édes hangon. Sosem voltam az a vízimádó és a látvány is sokkal jobb volt innen.

- Miért nem jössz te ide? – nyomtam el a csikket, de egyáltalán nem a mozdulatra figyeltem, hanem Flóra mosolygós arcát néztem. Meg azt, ahogy a medence túlsó oldaltól ellöki magát.

Kicsit elkalandoztam, és elmerültem a tegnap emlékeibe. A édes pillanatok sokasága teljesen lebénította az agyam. A rám hulló hideg cseppek rántotta vissza a valóságba. Hirtelen kaptam fel a fejem, honnan származik ez a váratlan eső. A feleségem kuncogva élvezte a pár pillanatnyi zavarom. Szerencsére nem volt túl messze, így a keze után kapva az ölembe rántottam. A bőre most hideg volt, de gyönyörű, ahogy ott csillogtak rajta a vízcseppek milliói. A hajából újabb és újabb cseppek szaladtak lefele. Egy-egy csepp szinte megbabonázott, ahogy a nyakától a formás halmok között veszett el. A tekintetem feljebb vándorolt azokra az ízletes ajkakra. Egyből mozdultam, közeledtem feléjük, hogy újra érezhessem a csókjainak csodáját. Flóra elnyílt ajkakkal fogadott, finoman viszonozva a csókom. A lágy csókok fokozatosan egyre szenvedélyesebbé váltak, még közelebb húztam magamhoz az ölemben lévő nőt. Teljesen hozzám simult, átvetette a lábát. Apró csípő mozdulatokkal csak még jobban ingerelt, minek következtében a merevedésem sürgette.

- Bocs fiatalok! – kúszott Rosa hangja a fülembe. Zihálva kaptuk rá mindketten a fejünket. – Nem akarok zavarni… - a drága házvezető nő éppen olyan zavarban volt, mint mi, miután tudatosult bennünk, hogy az udvar közepén készültünk egymásnak esni. Flóra fel akart pattanni rólam, de a csípőjét erősen markoltam, még véletlenül sem akartam elengedni. – Csak az előbb volt itt egy futár… Stephanie küldött nektek valamit… - most vettem észre, hogy egy hatalmas boríték és egy nagyobb doboz volt Rosa-nál.

- Köszönöm! Tedd, csak le, mindjárt megnézem! – a fejemmel böktem az asztalra. Rosa teljesítette a kérésem és már kereket is oldott.

- Ez olyan kínos… Totál nimfománnak néz engem… - motyogta Flóra a nyakamba.

- Nekem kínosabb lett volna, ha felpattansz… - nyomtam egy puszit a homlokára.

- Van egy ötletem, hogy orvosoljuk a dolgot… - kacsintott rám a pajkos mosoly kísérletében. Körbenézett, majd felpattant az ölemből, de követtem a démonom. Reméltem, hogy arra gondolt, amire én és akkor tényleg orvosolhatjuk, hogy ennyire kívánom már most. Kecsesen sétált előttem, mintha direkt rázta volna nekem a formás fenekét. Hirtelen torpant meg és azzal a lendülettel meg is fordult. A mozdulatsort olyan precízen kivitelezte, hogy a medencében kötöttem ki.

- Remélem, most már lehűltél! – kacagott fel a bestia. Gyorsan jött az ötlet, s hagytam, hadd süllyedjek a medence aljáig. Kíváncsian vártam, mit lét az aljas nőszemély, aki miatt a medencében kötöttem ki. Egy másodperc múlva már be is ugrott utánam. Egyből a felszín felé húzott és mikor felértünk, mély levegőt szippantottunk mindketten. Aggodalom és féltés volt a hangjában.– Igazán szólhattál volna, hogy nem tudsz úszni…

- Nem kérdezted. – igyekeztem minél ártatlanabb képet vágni.

- A francba! Idióta pasik és a hülye egótok… de a gyengeségeitek ki ne derüljön! – bosszankodott Flóra, és kifele tartott a medencéből.

- Ne bosszankodj! – követtem őt, észre se vettem, hogy úszva tettem. – Nyugi, nem fulladtam meg és tudok úszni. Bár nem vagyok egy világbajnok úszó. - Láttam, hogy az utóbbi megjegyzésem kicsit megpuhítottam a feleségem. Hozzám vágott egy törölközőt, majd a ház fele sétált.

Időt akartam hagyni neki, ezért az asztalon várakozó küldeményhez léptem. Feltéptem a borítékot és egy másik, cirádás betűkkel borított boríték pottyan az asztalra.

„Mr. & Mrs. Pattinson”

Meg sem lepődtem rajta, hogy egy privát partira hívtak meg bennünket. Néhány pillanatig tétováztam, megemlítsem-e Flórának. Sosem voltam oda az ilyen partikért, mert ez nem szólt másról, mint képmutatásról. Már ott tartottam, hogy azért sem fogadom el a meghívást. Volt pár ötletem, mit csináljunk Flórával az unalmas parti helyett. Csakhogy megtaláltam a hosszú kísérő levelet, melyet Steph írt. Bocsánatot kért és nyomatékosan kérte, nehogy visszautasítsam.

Néhány órával később Dean pimasz mosollyal a képén szállt ki az értünk küldött autóból. A testőröm öltönyben feszített éppen úgy, mint én. Nem akartam felvenni ezt a maskarát, de Flóra rám parancsolt. Nem volt elég a szürke öltöny és fehér ing, még nyakkendőt is kötnöm kellett. Feszengve álltam a ház előtt, még elszívtam egy cigit, míg Flóra valamiért visszaszaladt.

- Helló Rob! – rázott velem kezet Dean. – Nem mondom, jól megleptél ezzel a kiruccanással. Ha jól sejtem akkor az asszony keze van a dologban?

- Köszi Dean! – fanyalogtam. Nem a kiruccanás ellen volt kifogásom, hanem ez ellen a maskara ellen. Attól csak még jobban dagadt a mellem, ha belegondoltam, hogy Flóra mellettem fog bevonulni. Minden szempár ránk fog szegeződni, s engem fognak irigyelni a csodálatos nőért.

- Már meg is van! Indulhatunk! – libegett ki az ajtón Flóra. Egy egyszerű fekete ruha volt rajta. Ámulattal néztem végig rajta, ahogy a rövid szoknya látatni vélte a hosszú, formás combjait. - Szia Dean! – nyomott egy puszit a testőr arcára, aki mintha megilletődve fogadta volna. – Gyerünk fiúk, el fogunk késni! Kapjátok össze magatokat!

Fintorogva néztem végig a lesben álló hiénákon. Készen létben álltak, hiszen az egyik legelőkelőbb filmstúdió tulajdonosának a partija rengeteg hírességet vonzott, és még annál is több előkelőség volt meghívott vendégek között. Ezáltal már lesben álltak és várták, hogy az autók egymás után a bejárat elé gördüljenek. Pár másodperc múlva megállt a kocsi. „Ápolni kell a kapcsolatokat és újakat építeni!” –Steph egyik kedvenc mondata jutott eszembe, ahogy végignéztem a tömegen.

Dean a visszapillantóba nézett, megvárta, míg bólintottam és csak azután szállt ki. A hátsó ajtóhoz lépett, majd kinyitotta nekünk az ajtót. A vakuk azon nyomban vadul villogni kezdtek. Flóra szállt ki elsőként, de gyorsan követtem Őt. A derekára csúsztattam a kezem, így indultunk a bejárat fele. A körülöttünk lévő tömeg összefüggéstelenül kérdezősködött. Újabb és újabb kérdésekkel bombáztak bennünket. Nem válaszoltunk, csak mosolyogtunk. Minden idegszálammal a feleségemre koncentráltam, ennek köszönhetően minden más zavaró tényezőt ki tudtam zárni az elmémből. Miután átléptük a bejáratot megnyugodhattunk. A pincérek fel s alá keringtek a megpakolt tálcákkal. Flóra kecsesen elorozott két pohár pezsgőt. Az egyiket a kezembe nyomta.

- Egészségünkre! – koccantak össze poharak. Belekortyoltunk a buborékos nedűbe. Egyetlen korttyal nem értem be, így felhajtottam a pohár tartalmát. A feleségemhez hajoltam és pezsgő ízű csókot loptam tőle. Flóra óvatosan a nyakam köré tekerte a hosszú karjait, mert még a kezében volt a pohara félig pezsgővel.

- Megbántad, hogy eljöttünk? – kérdezte lágy dallamos hangon.

- Nem. – mosolyodtam el. Tényleg jó volt kicsit kimozdulni, egy kicsit emberek között lenni. A kinti felhajtást ugyan elkerültem volna, de valahol tényleg dagadta a májam a sok irigykedő pillantástól, melyeket Flóra miatt kaptunk. - Jól érzed magad? – egyből visszakérdeztem.

- Igen, örülök, hogy megmutattad a világod egy újabb részét… - láttam rajta, hogy nagyon szeretne valamit mondani.

- Flóra?... Te vagy az gyönyörűm? – enyhén fennakadtak a szemeim, mikor Mr. Simons-t ismertem fel a férfiben, aki a feleségem szólította meg. Az egyik legnagyobb befektetőként ismertem meg egy hasonló partin.

- Mr. Simons… micsoda meglepetés! – Flóra elengedett és a férfi felé fordult, a hangjában megőrizte öröm csengett.

- Drágám, mondtam már Gregory. Szólíts Gregory-nak! – az idősödő férfi könnyeden felnevetett. – Régen láttalak!

- Régen jártam errefele. Gregory, szeretném bemutatni Robert-et, a férjemet. – mutatott volna be minket egymásnak Flóra.

- Robert, jó újra látni. – ráztam kezet a férfival. – Szóval mégis igazak a hírek, miszerint nősülésre adta a fejét. Jól becsülje meg fiam, hatalmas kincs került a birtokába! – az öreg úgy beszélt, mintha már régóta ismerné Flórát és le lenne még most is nyűgözve tőle.

- Mr. Simons! Nekem a megtiszteltetés. – a feleségem felé pillantottam. - Páratlan szépség és felbecsülhetetlen drágakő. – a válaszommal lenyűgöztem az idősödő férfit.

- Gregory, hogy van a család? Clarissa, a lányok és Drew?

- Jól, köszönöm! Clarissa valahol itt van, remélem összefutunk még… A lányok pedig oda vannak a férjedért és a filmjeiért… Andrew imádja az egyetemet…- egy fiatalabb férfi lépett Gregory-hoz, megakasztotta beszéd közben. Az öreg hümmögve fogadta a hallottakat. – További jó szórakozást! – köszönt el tőlünk a régis ismerős. Egy szóra azért még visszalépett. - Flóra, hol hagytad azt a szájhőst?

- Cosmo otthon maradt, megtalálta a foltját… - Mr. Simons végül nevetve távozott.

- Honnan ismered az öreget? – nem bírtam megállni, hogy meg ne kérdezzem.

- Táncoljunk! – húzott Flóra a táncparkett felé. Egy lassú, andalító számot játszott a zenekar. – Ne akadj ki! – nézett a szemembe, míg ringatózni kezdtünk. – Ez már most nem jól kezdődik! – sóhajtva bólintottam. – Nem most járok először Los Angeles-ben. Korábban itt éltem, még London előtt… Drew ajánlott be az apja egyik cégéhez, mikor segítségre volt szükségük. Gregory elégedett volt a munkánkkal, s mindenáron maradásra akart bírni bennünket. De aztán történtek azok a dolgok, és már nem volt okom tovább maradni… Cosmo sem engedte volna… - örültem, hogy Flóra megbízott bennem annyira, hogy mesélni kezdett erről a különös ismeretségről.

A dal végével mi is befejeztük a táncot. Túl sokan voltak körülöttünk, s egyre többen bámultak minket. Engem kifejezetten zavart a dolog, míg Flóra még csak fel sem vette. Aztán végül mégis kézen fogva a teraszra sétáltunk. Kint cigiztünk, mikor Steph megjelent. Csak most tűnt fel, hogy eddig nem is láttam. Mondjuk Dean is meghúzta magát, alig vettem észre őt is. Azonban Steph és Flóra találkozásától kissé tartottam. Kellőképp feldúltan távoztam tőle. De azzal is tisztában voltam, hogy neki köszönhetően úsztam meg jó néhány dolgot, és a legnagyobb vészhelyzetben is számíthattam rá.

- Sziasztok! Ugye jól láttam Rob, hogy Mr. Simons-szal beszélgettél? Ügyes voltál! – elégedetten és büszkén húzta ki magát Steph. – Flóra lélegzetelállítóan nézel ki.

- Steph, elég! Mond nyugodtan, amit szeretnél! – bíztattam az ügynököm, mert erre a felesleges nyalásra egyáltalán nem volt szükségünk. – Amúgy az öreg Gregory Flórával van baráti viszonyban, nem velem.

- Jól van! Valahogy el kellett kezdenem beszélgetni veletek. – egy nagy sóhaj után szólalt meg ismét Steph. – Sajnálom. Mindent sajnálok. Bocsánatot kérek mindkettőtöktől. Csúnyán leszerepeltem, és belátom, hibáztam sokat. Ti tényleg összetartoztok, és legyen bármi, mostantól a rendelkezésetekre állok… mindkettőtöknek… - egy lépéssel közelebb lépett hozzánk. – Ha még lehet, akkor bízzatok meg bennem. Flóra legyen bármi, amiben segíteni tudok, kérlek szólj!

„Az a felnőtt ember, aki el tudja viselni érzelmeinek sokféleségét és ellentmondásait.”

(Popper Péter)

~~~ xxx ~~~

„Két arca van mindenkinek, az egyik a nyilvánosságnak fenntartva, a másikat meg csak a hozzá legközelebb állóknak mutatja.”

(Petra Nagyová-Dzerengová)

Robert

Toronto, 2011.05.31.

Nem gondoltam, hogy ennyire hiányozhat Los Angeles. Az elmúlt évek alatt egyre jobban megszerettem. A házban mindig megtalálom a keresett nyugalmat, ahogy most is. Az ott eltöltött napok rengeteg energiával töltöttek fel, s az egészben Flóra jelenléte volt a legjobb. Utólag a partin való részvételt sem bántam meg. Egy kis kitérő volt, de kellően nagy port kavart a megjelenésünk. Érdekes módon jó kritikát kaptam. Az öltözködésem, a viselkedésem és engem sem értek negatív kritikák. Ráadásul valamiféle békülés, megbékélés is kezdetét vette Steph felől.

Most pedig újra egy másik városban állomásoztunk. Toronto az új megálló. Még 29-én útnak indultunk, így volt egy egész napom, amit együtt tölthettem Flórával. Korábban érkeztünk, mint várták, ezáltal gond nélkül közlekedhettünk. Természetesen Dean-nel a nyomunkban, aki ragaszkodott hozzá, hogy így tegyünk.

A közös program elsősorban a lakosztályunkra korlátozódott, ahol szerencsére tényleg csak kettesben lehettünk. Egyáltalán nem zavart, most először nem éreztem azt a kényszert, hogy elhagyjam a négy falat. Az érkezésünk után jól esett leheveredni arra a hatalmas ágyra úgy, hogy Flórát ölelhetem. Kaját rendeltünk, filmet néztünk. Még az is tetszett, hogy a kanapéra heveredtünk és a forgatókönyvet olvasgattam, miközben Flóra hozzám bújva a laptopot bűvölte. Ha jól láttam a levelezését intézte.

Csakhogy a kezemnek nem tudtam parancsolni. Gyengéden simítottam végig Flóra puha bőrén. A forgatókönyv már kevésbé volt érdekes, így félre is tettem. A sötét hajzuhatag fedte el előlem a feleségem nyakát. Direkt úgy kotortam félre, hogy az ujjam helye hozzáérjen a bőréhez, végig simítson rajta. Egyből apró szikrák aktiválódtak az érintkező bőrfelületeknél. A szabaddá váló nyakát lágy csókokkal hintettem be. Flóra hátravetette a fejét, csókra nyújtotta a száját. Megcsókoltam, míg fél kézzel ügyeskedtem, hogy a laptopot kiszabadítsam a kezei közül. Miután ez megtörtént az ölembe vontam és úgy folytattuk a csókolózást. Nem siettünk sehova. Ezúttal kiélveztünk minden csókot, minden érintést. A gyengédség és egymás kölcsönös szeretete, tisztelete motivált minket. Hihetetlen volt minden kiváltott érzés, sokkal erőteljesebb, sokkal intenzívebb, pedig nem is szenvedély dominált.

Lassan döntünk végig az ágyon. Néhány pillanatra váltunk el csak egymástól, míg lehúztam Flóráról a felesleges felsőt, kioldottam a melltartóját. Fedetlen keblei még most is elbűvöltek, és egyből csókkal köszöntöttem őket. Aztán nyelvemmel izgattam egyre keményebbé váló mellbimbóit. A női test egyre izgatottabban fogadta a kényeztetésem. A kezeim kiszabadították a nadrágjából és a bugyiját is lehúztam. Csók jelezték az utam a kebleitől a hasán át a nőiességéig. Flóra vergődött, és a lepedőt markolta nyögdécselt, sóhajtozott. A kezeim a kecses lábakon csúsztak végig, majd a térdhajlatánál fogva nagyobbra nyitottam a terpeszét. Először a belső combjára nyomtam a szám. Puszikkal közeledtem az immár egyre nedvesebbé váló nőiességéhez, ahogy elértem határozott nyelvcsapásokkal sodortam a beteljesülés felé.

- Rob… Kérlek… veled… akarom! – már bizony robbanásig feszültem, s nekem sok  se kellett, hogy helyben elsüljek. Nem tétováztam, a széttárt lábak közé helyezkedtem, majd erőteljesen belé csusszantam. Az egyesülés pillanatában Flóra csókra húzott magához. Már annyira a paradicsom küszöbén voltunk, hogy néhány erősebb lökés egyből a vágyott mámort hozta el nekünk.

Kissé Flórára nehezedtem, míg levegőért kapkodtam. Le akartam gördülni róla, hogy össze ne nyomjam, de nem hagyta. A lábaival erősen kapaszkodott a csípőmbe, kezeivel pedig a nyakamba. Vele együtt fordultam át a hátamra, miközben még mindig magában tartott. A kezei a hasamon csúsztak felfele, majd előrehajolt és csókokat nyomott a mellkasomra. A csípője finoman ringott, olykor köröket írt le. A combját simogattam, a csípőjébe vagy a fenekébe markoltam. Egyre inkább éreztem, ahogy a vérem egyetlen pontba tódul, újra merevvé válok és teljesen kitöltöm Őt. Miután ez megtörtént, újra magamhoz vettem az irányítást, még nemtetszése ellenére is. Határozott, elnyújtott lökésekkel még mélyebbre törtem. A felvett ritmusra együtt mozogtunk, együtt lélegeztünk, sőt a nyögéseink is egyszerre törtek fel belőlünk. Aztán a sokadik extázisként megélt orgazmus koronázta meg együttlétünk, melyet az egymás karjai között ért édes álom követett.

Kipihenten és energiával telve ébredtem, még a fárasztó éjszak ellenére. Már most dolgozott bennem az adrenalin. Rendesen rápörögtem erre a szerepre, ugyanakkor rendesen bennem volt a félsz is. Aztán amint a mellettem ébredező nőre pillantottam mosolyra szaladt az arcomra.

- Fúú, de nagyon kielégült valaki… - egy sima „Jó reggelt!”-tel is beértem volna.

- Te sem panaszkodhatsz… csak úgy ragyognak a szemeid… - lehunyt szemekkel nyújtózkodott, míg a könnyű anyag lecsúszott a testéről.

- Jó válasz! Éhen halok! -  A formás, kerek halmok meg csak csalogattak.

- Találok itt finom falatokat. – óvatosan harapdáltam a bőrét, amit nevetéssel és mozgolódással viszonzott.

- Ételt… ennivalót… kaját… szeretnék…

- Kész vagyok kompromisszumot kötni. – kacsintottam rá. – Ezeket a falatokat eltesszük későbbre, és szerzek valami mást, ha velem zuhanyozol. – drámaian felsóhajtott és rábólintott.

A telefon után nyúltam, hogy reggelit rendeljek, de Flóra tovább nem várt. Lassan mászott ki az ágyból, még nyújtózkodott. A meztelen testét újra birtokolni akartam, újra azokat az érzéseket akartam, amit az éjszaka során éltem meg. Magát illegetve vonult be a fürdőbe.

A fürdőszobai kalandunk és a reggelit követően készülődni kezdtem. Izgatott voltam, mert nagyon fontos projekt része lehettem. David, a filmipar legkiemelkedőbb alakja főszerepet adott nekem. A tehetséges szereplőgárdáról nem is beszélve. Csupa tapasztalt és elismert színész lesz a partnerem. Flóra mindössze egy köntöst kapott magára, ami igen csak feszegette a tűrőképességem. De Dean érkezése szerencsére jobb belátásra térített.

- Jó reggelt, Dean! – mondtuk egyszerre miután nyitottam ki az ajtót. A testőrünk vigyorogva nézett végig rajtunk.

- Nyomás! Aztán nekem ügyes legyél! - Flóra nevetve paterolt el. Egy szerencse puszit azért még loptam tőle.

A kocsiban is idegesen mocorogtam. Korábban érkeztem meg a stúdióhoz, mert nem szerettem volna elkésni. Dean kíséretében egy picikét körbenézhettem. Ismerkedtem a hellyel, mert kíváncsi voltam és a helyismeret sosem hátrány. Természetesen a megadott időpontra a megfelelő épülethez értem, mivel még a forgatás előtti nagyobb megbeszélésre hívott minket össze David.

A stúdió előtt várakoztunk, mivel többen dohányoztunk. Paul, Kevin és Mathieu társalogtak, a hölgyek és a rendezőnk még nem érkezett meg. Éppen csak végigfutott a gondolat, mikor többen, s szinte egyszerre érkeztek meg. Juliette Binoche, Emily Hampshire, Samantha Morton és Patricia McKenzie. David zárta a sort, akit a producer és az asszisztensek kísértek. Ahogy körbe néztem a gyülekező társaságon egy fontos szereplő hiányzott. A filmbeli feleségem. Nem sokat kellett várni az érkezésére.

A stúdió udvarán már nagy volt a nyüzsgés, mivel már javában készülődtek a forgatásra. Díszleteket pakoltak, vagy éppen a helyükre állították azokat. A munkásokat valami vagy valaki megzavarta. Már az utolsó slukknál tartottam, mikor egy fiatal, hamvas teremtés kecsesen sétált el előttem. Minden egyes szempár rá szegeződött. Csatlakozott a színészekhez, de előtte David köszöntötte, így jobban meg tudtam nézni magamnak. Magas és karcsú alakját bárki megirigyelhette. Egy könnyű és roppant feltűnő piros ruhát viselt. Hullámos szőke haja a vállaira omlott. David körülnézett, majd pedig kiadta az utasítást, hogy a stúdió tárgyalótermébe induljunk.

Az utolsók között lépkedtem, de képtelen voltam levenni a szemem Sarah-ról. Egyáltalán nem törődött a vetkőztető tekintetekkel, sem az utálkozó, sőt még az irigykedő pillantásokkal sem. - Ez a szakma ilyen. - Egyszerre vágyik a legeslegszebb, a legvonzóbb álmokra, míg közben irigykedés és mérhetetlen utálat bújik meg a felszín alatt. Magabiztosnak és rendíthetetlennek tűnt a fiatal színésznő. A külső szemlélők fejében ugyanaz a kérdés kattogott. - Ki Ő? Ki lehet? – A feltörekvő ifjúság egyik legsikeresebb képviselője volt. Név szerint Sarah Gadon. Bájos, szinte gyermeki naivitást lövellő pillantásai megbűvöltek és elvarázsoltak bárkit. S mégis valami vad tűz, nyers szexuális erő tudatában csábította el a férfiakat kivétel nélkül. Emiatt a kettősség miatt volt képes szinte bármilyen, az eddigi összes szerepét eljátszani. Ennek köszönheti a karrierje felfutását. Mély és maradandó nyomot hagyott bármerre járt.

Bámulatosnak találtam, mint színésznő, és hús-vér nőként is. Furcsa érzéseket kavart bennem a puszta látványa. Míg mindenki elhelyezkedett, addig David-del beszélgetett. Ismerték már egymást, mivel dolgoztak együtt egy korábbi projekten, illetve David fia, Brandon filmjében is szerepelt a fiatal színésznő. A beszéde, a hangja, a gesztusai, mint a finom nevetés, csak még inkább fokozta ezt a különös érzésem vele kapcsolatban. Talán az ösztöneim súgtak. Egyetlen gondolat vert tanyát a fejemben: Flóra tökéletes ellentéte volt.

A lassan elcsendesülő teremben a rendező magához ragadta a szót. Egy rövid köszöntőt követően is főként David beszélt az elképzeléseiről, az ütemtervről és a forgatás helyszíneiről. A producer és a többiek csak néhány szóval egészítették ki a hallottakat. Olykor azon kaptam magam, hogy teljesen elkalandozott a tekintetem és szinte mindig ugyannál a személynél kötöttem ki. Egyszer sikerült elkapnom a tekintetét, amely fagyos és távoli volt. Pedig elképesztően gyönyörűnek találtam a jégkék szemeit. Hamvas bőre szinte világított, olyan fehérnek tűnt, a telt ajkain a ruha színéhez passzoló rúzs volt. Ahogy megmozdult, úgy hullámzott a haja.

Befejeződött a hosszúra nyúlt megbeszélés. Mindenki szedelőzködött, nehogy elhagyjon valamit. Felkeltem a kissé kényelmetlenné váló székről. Jól esett kinyújtani a tagjaim, megropogtatni az ujjaim, a karjaim. Sarah ráérősen szedte össze a cuccát. Forgatókönyv volt a kezében, magához ölelte, majd a tetejére dobta a telefonját és a kijárat fele indult. Itt volt a kínálkozó alkalom.

- Helló! – Két nagyobb lépéssel mellé értem.

- Helló! – dallamosan ejtette ki az üdvözlését, de nem nézett rám.

- Örvendek a találkozásnak! – nyújtottam felé a kezem. – Rob Pattinson.

- Tudom! – halványan elmosolyodott, majd elsétált mellettem. Csak néztem utána, ahogy egyre távolodik tőlem.

- Egy érdekes forgatásnak nézünk elébe… - motyogtam magam elé, míg valamivel később kifele indultam, és elhagyhattam az épületet.

„Van a szeretet... Megfoghatatlan, megzabolázhatatlan, elsöprő. Nem kérdezi, jöhet-e, egyszer csak itt áll előtted, beléd bújik, birtokba veszi szívedet, és nincs mit tenni. Próbálhatsz menekülni, elbújni, próbálhatod elkergetni, de nem lehet. Hiába kérdezed: miért pont őt választotta - nem felel. Hiába mondod neki: nem lehet - hallgat. És szeret. Szeret tovább. Szereti őt, akit választott. Akaratod, eszed, próbálkozásaid ellenére.”

(Csitáry-Hock Tamás)

Toronto