Bocsánat, hogy mostanában eltünedeztem, de ezek a borzasztó forró napok kikészítenek. Igyekszem magam összekapni a hétvégén és mielőbb hozni a teljes fejezetet.
Köszönöm a türelmeteket, ha még mindig kitartatok :)
Puszi,
ZoÉ
Órák
teltek el anélkül, hogy Eric jelentkezett volna. David segített felcipelni a
csomagom, majd kedvesen elköszönt, bár a szemében némi aggodalmat fedeztem fel.
– Látta rajtam. – sóhajtottam fel, miután ismét a telefonom kijelzőjét figyeltem.
Mindössze csak az óra számlálója váltott, ezen kívül semmi sem történt. Egyedül
voltam, pakolászni nem volt kedvem, ugyan vettem egy gyors zuhanyt és
átöltöztem, de azóta az ágyamon heverésztem. – Mi lesz holnap? – fordultam át a hátamra, a plafont kezdtem el
bámulni.
Idegesen
sétáltam az ismerős épület fele, minden olyan volt, mint napokkal ezelőtt, de
mégis valami más volt. Egészen pontosan én magam. Minden idegszálammal a
magabiztosságot akartam demonstrálni, pedig végig a torkomban dobogott a szívem.
Sejtettem, hogy nagy a baj, mivel Eric azóta sem jelentkezett, még egy átkozott
üzenetet sem küldött.
-
Helló Jenna! – összerezzentem Will hangjától. – Bocs, nem szerettelek volna
megijeszteni.
-
Csak kicsit elgondolkodtam.
-
Sejtem.
-
Will – tétován szólítottam meg, bár láthatta, mit szeretnék.
-
Eric nem jött még be, és úgy gondolom, nem is fog. – egy cseppet sem esett jól
a válasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése