Just the way you are 40.

Sziasztok,

megérkeztem, és meghoztam a reményeim szerint várva várt fejezetet. Szép kerek szám.
Ugyanakkor felhívom mindenki figyelmét, hogy elérhető a FACEBOOK oldal!

Jó olvasást!

Puszi,
ZoÉ

Rachel

- Nem erre a kérdésre számítottam. Bár kétségtelenül minden akkor kezdődött… - Eric egy pillanat alatt a múltban találta magát. Hirtelen újra az a fiatal srácnak érezte magát, aki egykor volt és aki, soha többé nem szeretett volna lenni.

- Ennyire felkavaró? – Jenna némi éllel csengett a hangja, majd újra töltötte a borospoharát és jó nagyot kortyolt belőle. Már kifejezetten rossz ötletnet tartotta, hogy felhánytorgassák, hiszen mindenkinek megvan a saját múltja.

- Nem felkavaró, csak senkivel nem beszéltem róla. – Eric is a poharát fixírozta, aztán beszélni kezdett. – Véletlenül találkoztam Rachel-lel, de annál mélyebb benyomást. Gyönyörű és észbontó volt, ahogy bevonult a díszvacsorára. Minden szem rá szegeződött, és ő fürdőzött a rá irányuló figyelemben. Iszogattunk, sőt teljesen eláztunk és végül pedig egy lakosztályban tértem magamhoz, egyedül egy cetlivel. Egy újabb találkozó helye és ideje szerepelt rajta.

- Újra találkoztatok? – Jenna hangja éppen csak suttogásnak hatott. – Újra lefeküdtél vele?

- Igen, találkoztunk újra és újra. Taknyos voltam, és ő pedig egy csábító bestia, aki elhitette velem, hogy uralhatom. Ő már férjes asszony volt, bár a házassága semmit nem jelentett neki. Minden csak a pénzről, a hírnévről szólt. Mindvégig játszott velem, ugyanakkor rengeteg dolgot tanított nekem. Akár a házassága, akár a viszonyunk, mind érzelem mentes volt. Nekem pedig túlságosan csábító volt ez a helyzet, mivel nem sokkal azelőtt ért véget egy hosszú kapcsolatom. Rachel megmutatta és megtanította, hogyan uralhatok másokat, sőt a szex fegyver lehet, ha megfelelően használják.

- Meddig folytattátok ezt a viszonyt?

- Hónapokig, a legnagyobb titokban. Azonban nem csak szex volt, hanem üzlet is. Rachel-nek üzleti összeköttetései voltak, nekem pedig pénzem.

- Mi vetett véget ennek?

- A megszokás, az unalom. Már nem volt semmi új, semmi izgalom. Egyre több időt töltöttünk külön, egyre többször mondtuk le a találkozókat. Nem kerestük egymást. Rachel lezavarta a válást, és már megvolt a következő áldozata. Akkoriban egy képviselő lányával is kavartam.

- Miért is nem lepődök meg!

- Nem kell túldramatizálnod! Úgy csinálsz, mintha neked nem lennének exeid!

- Vannak exeim, csakhogy egyszerre csak egy pasi. És mindig több volt, mint szex.

- Ha már itt tartunk, akkor ennyi nyavalygás éppen elég volt mára. Itt az ideje, hogy ünnepeljünk! – csábítóan környékezte meg a lányt, Eric vészcsengői már vadul jeleztek, túl sokat árult el a múltjáról. Jenna nem hagyta magát, még kellett némi idő, míg feldolgozza a hallottakat és késznek érzi magát, hogy engedjen Eric-nek.

- Jenna, hagyd már azt a rohadt tv-t! - dünnyögött Eric, míg próbálta a lány figyelmét magára terelni. A vacsora alatt nem volt zavaró, míg szólt a zajláda, a vacsorát követően a férfi más tevékenységet tervezett.

- Jól van, jól van... - sóhajtozott a lány, mert a férfi ismét, sokadik nekifutásra is nyakát ostromolta, míg kezei a melleit masszírozták.

- Megrázó hírről értesült a stúdiónk. - távolian érzékelték a csinos szőke bemondónő hangját, igazán nem is figyeltek rá először. - Tragédia NYC-ben. Átadom a szót a helyszínen lévő kollégának. - ugrott a kép, bár ezt az éppen forró csókcsatában elmerülő Eric és Jenna nem látta.

- Köszönöm Louisa! - beszélt komolyan a nő maga elé tartott mikrofonba. - Hihetetlen és megrázó balesetről szereztünk tudomást. A neves és elismert üzletember egy közeli családtagja szenvedett súlyos, életveszélyes sérüléseket. Az eddigi információink szerint a helyszínre érkező mentősök mindent megtettek, amit a helyszínen tudtak, azonban az áldozatot azonnal a legközelebbi kórházba kellett szállítani. Úgy értesültünk, hogy jelenleg is folynak az életmentő műtétek. Ezalatt a helyszínre nagyerőkkel kivonult a rendőrség is, megkezdve a nyomozást. A szó ismét a stúdióé.

Eric és Jenna teljesen egymásba gabalyodott, ismételten megszűnt körülöttük a világ. Édes szenvedéllyel átitatott csókokat váltottak időt hagyva az előjátékra is. Eric éppen a lány melleit tüntette ki a figyelmével, mikor valami zavaró hang szűrődött be a szürke állományukba. A férfi nem volt hajlandó figyelni rá, azonban Jenna nem tudta figyelmen kívül hagyni. Teljesen kizökkentette, és így nem tudta teljesen átadni magát a hangulatnak.

- Eric, ez a tied. - nyújtózkodott Jenna a telefonért, ami már azért sem volt könnyű, mert Eric mindent megtett, hogy meghiúsítsa a tervét. Csókolta, cirógatta, sőt finoman harapdálta a bőrét. Jenna pedig egyből megrándult az izgalomtól, mely végigsöpört a testén. - William az. Lehet, hogy fontos. - adta oda a telefont a férfi kezébe.

- Nem éppen a legjobbkor hívtál! - morgolódott a fogad érintését követően a férfi. Közben pedig folytatta Jenna elcsábítását. A lány széttárt lábai közé fészkelte magát, bár éppen ezért egyre kevésbé tudott észnél lenni. - De ha már hívtál, akkor készítheted a varázstollad a szerződésre. Ez a boszorkány megmentette a seggünk, sőt ráadásul sokkal jobb üzletet üthettem nyélbe.

- Eric... - próbált Will közbeszólni, sikertelenül.

- Gyorsan mond, mert én is éppen a varázs ceruzám használnám! – poénkodott Eric, de süket fülekre talált.

- Ha egy pillanatra befognád, már régen elmondtam volna! - mordult fel William tőle szokatlanul. Eric megállt mozdulat közben, és csendbe maradt. - Itt van egy nyomozó, aki veled akar beszélni. Sürgősen. Átadom, úgyhogy moderáld magad!

- Halló, Mr. Packer, Beckett nyomozó, NYPD, az én kötelességem, hogy tájékoztassam a feleségével történtekről. Az első feltételezések szerint baleset történt, azonban a nyomozás a szándékosságot derített fel.

- Hogy mi van? Miről beszél? - Eric teljesen összezavarodott, legördült Jenna-ról, sőt még az ágyból is kiugrott. - Kérem nyomozó beszéljen világosabban!

- Balesethez hívták ki a mentőket a lakásuk előtt, azonban a helyszínelés, illetve a nyomok biztosítása során szándékos gázolás bűntettét határozták meg. Amennyiben megoldható, kérem, a lehető legrövidebb időn belül jöjjön vissza NY-ba. - Eric tanácstalanság kerítette hatalmába, és egy cseppet sem szerette ezt az érzést. Jenna sem értett semmit, csak az egyre növekvő feszültséget érezte a férfi körül.

- Eric, mi történt? – óvatosan puhatolózott. – Kérlek, mondj valamit! Megijesztesz.

- Öltözz! Amint lehet, indulunk vissza NY-ba! – hidegen és keményen csattantak Eric szavai, azonban sokkal inkább a helyzet súlyosságát tükrözték, mint a férfi bunkóságát. Eric néhány telefont megeresztett, a mielőbbi indulás megszervezése végett, ezalatt Jenna csendben készülődött. A varázslatos naplemente emléke már a múlté volt, sőt egyre sötétebb és súlyosabb felhők közeledtek. A vihar előszele megérkezett.

***

Eric kemény szavaitól, komor ábrázatától egyenesen megszeppentem. A szerető férfit egy perc alatt sodorták el az események, s a kemény diktátor szerepét öltötte magára. Értetlenül álltam az események előtt, valamiféle baleset történt, ez bizonyos volt, csak azt nem tudtam, kivel történhetett, ha ennyire felkavarta Eric-et. Nem szerettem volna felesleges találgatásokba bocsátkozni, így inkább tettem, amire utasított. A sima farmert és pólót vette magamra, a hajamat is csak feltekertem, még a sminkkel sem húztam az időt. Sietnem kellett, főleg, hogy láttam Eric milyen megszállottan kapkodta magára a ruháit, ő is farmert és pólót választott.

- Elmondod, mi történt? – egyszer kíséreltem meg valamiféle választ kérni tőle, de a rám villanó szemei láttán el is ment a kedvem a faggatózástól. Ráadásul a telefonálás teljesen lefoglalta.

- Taxit szeretnék rendelni. – magyarázott a telefonjába, sokadszorra, míg befejeztem a pakolást. Nemcsak a saját, hanem Eric cuccait is a táskákba kellett halmoznom, mert ő teljesen máshol járt.

Nagyjából egy bő fél óra kellett ahhoz, hogy mindent összepakoljak és indulhassunk. Eric elintézte a taxit, a jet felszállását, míg még egyszer és utoljára körbejártam a lakásban. Elvileg azt is leszervezte, hogy a gondnok majd elrendezi a lakást úgy, ahogy eddig. Kitakarítják, eltűntetik a szemetet és egy kiadós szellőztetés után lakatra zárják. Kissé fájt, hogy ilyen viharosan kell távoznunk, ráadásul annyi emlék felötlött akár a hálószoba, akár az étkező láttán.

- Ez minden? – mogorván bökött rá Eric az összepakolt táskákra.

- Igen, ennyi. – válaszoltam egyszerűen, de eddigre már a nagyobb táskákat a kezébe vette. A válltáskám és egy kisebb maradt a kupacból, amit sietve a kezembe vettem, hogy indulhassunk.

Már a taxi hátsó ülésén éreztem, hogy nem ez lesz álmaim útja. Eric begubózott a saját kis világába, ahova nem engedett magával. A taxiban ugyan hagyta, hogy megfogjam a kezét, viszont rám sem nézett, mereven bámulta a mellettünk elsuhanó forgatagot. Hiába cirógattam meg a kézfejét, ezzel tudatva vele, mellette állok, a múló percekkel már abban sem voltam biztos, akarja-e, hogy mellette legyek. A taxiból is úgy pattant ki, mintha kergetném, és a reptéren is úgy törtetett végig, hogy alig bírtam követni. Fájt látnom a szenvedését, amit legszívesebben enyhítettem volna, de sehogy sem engedett magához közel. A gépen sem ült mellém, hanem az egyszemélyes fotelt választotta. Idegességét jól mutatta, ahogy a fotel vaskos karzatán hosszú ujjai szüntelenül dobolnak. Töprengett, tűnődött, sőt azt mondanám őrlődött, mégsem szól egyetlen szót sem. A gép lassan emelkedett, és a várostól egyre jobban távolodtunk. Egy apró könnycseppet morzsoltam el a szemem sarkában, mert szép volt, jó volt a kiruccanás Miami-ba, csakhogy egyikünk sem ilyen befejezésre számított.

***

Jenna a bőrkanapén kuporodott össze, felhúzott lábait ölelte és a karján támasztotta a meg az állát. Nagyot sóhajtott, azonban nem az a kellemes bizsergés által kiváltott fajta volt, hanem inkább valamiféle csalódottsággal telt sóhaj. Egyik pillanatban még hevesen csókolóztak, szeretkezéshez közeli állapotban voltak, de jött az a telefon és agyonvágta a hangulatot. Eric-et nézte, ahogy oly távolinak érzete magától, hiszen a gondolatai messzire sodorták, még ebben a kisgépben is. Tudta, hogy baj van, hiszen a férfi meg sem próbált közeledni felé.

Csendben, egyetlen szó nélkül tették meg a Miami-ból New York-ba tartó utat. Eric az egyik hatalmas bőrfotelben ült, mereven bámult kifele, míg a gondolatai ezer fele cikáztak. Dühítette a tehetetlenség és a tanácstalanság, hiszen ezekkel nem tudott mit kezdeni. Ráadásul az állítólagos balesetről a fenyegetések jutottak eszébe, amit Richard-nak mégsem sikerült megfelelően kezelni, legalábbis látatlanban csak erre tudott gondolni. Végül mégis a felesége felé terelődtek a gondolatai, sőt ahogy Jenna-ra nézett elviselhetetlennek érezte még a feltételezést is, hogyha vele valami hasonló történne. Értékelte a lány érzékeny közeledését, csakhogy most nem engedhette meg magának, hogy megpuhuljon.

David kezéből majdnem kiugrott a telefon, mikor Eric számát meglátta. Félve tartotta a füléhez a készüléket, még így a vonal túlsó oldalán is tartott a főnökétől. Sejtette, hogy a férfi nem lesz a legjobb állapotba, ha értesítették őt az eseményekről. Rosszabbra számított, de úgy tűnt tévedett. Egyszerűen annyi volt a dolga, hogy a legnagyobb titokban menjen a reptérre, várja az érkezésüket. Így is tett, és míg várakozott előre felkészült a személyes találkozásra Eric-kel.

- Igyekezzünk! - adta ki az utasítást Eric mindenfele köntörfalazás nélkül, amint leszállt a jetről. David egyből ugrott és átvette a táskákat Eric-től, aki így rögtön be tudott ülni hátra.

- Helló! - köszönt halkan a lány egy halvány mosoly kíséretében, míg ő is egy táskát tett a csomagtartóba, után követte Eric-et.

- David vigyen engem a kórházba, majd a kisasszonyt pedig szállítsa haza! – osztotta ki az újabb utasításokat Eric, mire David csak automatikusan bólintott, Jenna torkán pedig megakadt a levegő. Ott égett a kérdés a nyelve hegyén, rá akart kérdezni, mi történt, azonban érezte sem a hely, sem az idő nem alkalmas rá.

Eric idegesen dobolt a térdén, nem bírt csillapodni. Jenna megfogta a kezét, próbálta csitítani, de nem hagyta magát a férfi. Inkább kirántotta a kezét a finom kis kezek közül. Kifejezetten frusztrálóvá vált az autóút, amely nem nagyon akart véget érni, sem a forgalom, sem a lámpák nem kedveztek. David-re is átragadt a feszült hangulat, mert egy-egy hangosabb szóval illette a mellette vagy előtte szabálytalankodókat. A sofőr türelme is elfogyott, s néhány szabály áthágásával előrébb tudott jutni, s mikor újra megindult a forgalom lendületesen tudtak előre haladni, míg el nem értéka kórházat.

- David, vidd haza Jenna-t! – szállt ki a kocsiból Eric, de még egy pillanatra visszafordult. – Jenna, majd keresni foglak! – hadarta végig, majd a lavinát elindító telefon óta az első gesztusként a férfi gyors csókot nyomott a lány szájára, aztán becsapta maga mögött az ajtót. Jenna az ablakon keresztül szuggerálta a férfi távolodó alakját, s utána azt érezte, hogy elindul ismét az autó. Kellemes ringatásban pedig képtelen volt másra gondolni, csak Eric-re.

Eric feldúltan trappolt végig a kórház komor folyosóin, minden lépéssel egyre feszültebbé vált, és már robbanás közeli állapotba érkezett meg a megfelelő osztályra. A pultnál jó néhány percet elvesztegetett, közben idegesen dobolt az ujjaival, mert még véletlenül sem volt senki a pult mögött, hogy információt kapjon.

- Végre! - morogván csattan fel, mikor egy középkorú, szemrevaló bögyös nő lépett a pult mögé. - Segítene? - minden udvariasságot félre tett, a nővér nem vette fel, inkább érdeklődve fordult a férfi felé. - A feleségem keresem, Elsey Wilmer Packer és a kezelőorvosát.

- Packer. Megvan. - találta meg a nővér a számítógép képernyőre mutatva a nő adatait. - A feleségét megfigyelés alatt tartják, Dr. Filion, a kezelőorvosa, azt az utasítást hagyta nekünk, hogy kísérjük Önt egyből hozzá. De éppen vizit van, szóval biztosan többet tud majd mondani. – magyarázott a nő, miközben megkerülte a pultot és Ericet az egyik folyosó felé irányította. Eric követte a nőt, többet nem szólt hozzá, viszont a folyosó közepénél feltűnt egy ismerős alak a másik két férfi mellett, a kórterem ajtaja előtt.

- Richard? – Eric bosszúsan fújtatott a férfi felé.

- Eric, hadd mutassam be Beckett és Ryan nyomozót! – kezet fogtak, csakhogy még mielőtt bármit is kérdezhettek volna kinyílt a kórterem ajtaja. Néhány fehérköpenyes alak távozott, nyomukban a gyakornokoknak tűnő palántákkal. Eric felfedezte a névtáblát az orvos köpenyén, így könnyedén meg tudta szólítani a megfelelő embert.

- Dr. Filion - nyújtotta a kezét Eric. - Hogy van a feleségem? – a hangja szilárd és már veszélyesen érzelemmentes volt.

- Kérem, Mr. Packer kísérjen el az irodámba! - A doktor elfogadta a felkínált jobbot, előzékenyen kezet ráztak.

- Kérem, ne húzza tovább az időt, beszéljen őszintén! – Eric nyersen vágta oda a szavait az orvosnak, mert nagyon nehezen viselte, ha nem ő irányította az eseményeket.

- Mr. Packer, kérem, foglaljon helyet. - mutatott az idősödő doktor a székekre, aki megőrizte a higgadtságát, bár a fiatal férj feszegette a határokat. Az orvos sokat látott, és megtanulta a pályafutása alatt, hogy az emberek rettentő szélsőségesen tudnak reagálni a stressz- vagy veszélyhelyzetekre. Így az imént tapasztaltakat betudta a sokknak, amit Eric-nél a felesége állapota és a történtek idéztek elő. - A felesége állapota kielégítő a körülményekhez képest. A fejsérülése nagyon vérzett, azonban ez csak felszíni sérülésnek bizonyult. Az ütés és esés következtében bordatörést szenvedett, trauma miatt belső vérzése, amit azonnal kezelésbe vettünk, ahogy behozták őt a sürgősségire. Ez volt a súlyosabb sérülése, legfőképp a magzat miatt.

- Tessék? Magzat? – Eric úgy kérdezett vissza, mintha valami ismeretlen nyelvet hallott volna. Nem akart hinni a fülének, sőt minden porcikája egységesen tiltakozott. Képtelen volt ülve maradni, s járkálni, még akkor is, ha éppen csak néhány lépést tudott tenni.

- Akkor, ha jól érzékelem, nem tudott a felesége állapotáról. – az orvos némi hümmögéssel nyugtázta Eric fejcsóválását, aki egy pillanatra megtorpant. Az orvos egy sóhaj után hagyott még némi időt a férfinek. – Sajnálom, hogy így kell Önnel közölnöm, ilyen körülmények között, de a felesége állapotos. Nos, mivel a stabilizálása volt az elsődleges cél, ezt követően került sor további vizsgálatokra. Vér alapú gyorsteszt, majd a nőgyógyászati vizsgálatok. Előzetes eredmények alapján 8-10 hetes terhességről beszélhetünk. Gratulálok, Mr. Packer! Amennyiben szeretné, bemehet a feleségéhez, de 5 percnél többet nem maradhat. Pihenésre van szüksége. Egy kis türelmét kérem, mindjárt szólok a nővérnek.

***

- Megérkeztünk. – szólt hátra David, mire egy kába állapotból feleszméltem. – Segítek felvinni a csomagokat. – csak bólintani volt erőm hirtelen.

- Köszönöm, David! – pár perc múltán sikerült csak összeszednem magam, és kimászni a hátsó ülésről. Nagy levegőt vettem, míg a táskám pántját szorongattam, azon töprengtem folyamatosan, kérdezzek vagy ne. A saját lelki békém volt a tét, de egyre kevésbé bírtam a tudatlanságot.

- David? – finoman környékeztem meg a sofőrt, miután lecsukta a csomagtartót. – Kérdezhetnék valamit? – felnyalábolta a táskáim, míg nála csak válltáskám maradt. – Mi a fészkes fene történt, amitől Eric ennyire kibukott? – szakadt ki belőlem az eddig elfojtott kíváncsiság. – Senki nem mond semmit.

- Baleset történt. – nyögte ki nagy nehezen David. – De kérem, nem szeretnék bajba kerülni!

- Nem fog! Bennem megbízhat, senkinek nem árulom el, hogy elmondta. – lassan indultunk a bejárat felé.

- Hát jó, legyen! Baleset volt, bár azt beszélik a hekusok, inkább szándékos volt. Mármint, hogy Elsey-t elgázolták. Csoda, hogy még él, szerencsétlen nő.

Hirtelen és váratlanul tört rám a felismerés, ahogy David szavait hallgattam. Lassan és biztosan értelmet nyert Eric viselkedése. Elsey-re egyáltalán nem gondoltam, teljesen tévesen, aztán anyám szavai rohamoztak meg. - Ő a felesége. – Most értettem meg igazán, hogy mit jelent ez a szó. Hiszen Eric-et még mindig köti a házassági eskü, s mindössze nekem egy ígéretet biggyesztett a levegőbe, el fognak válni.