Olyan
szenvedéllyel csábított el Eric és szeretkeztünk végig az éjszakát, mintha
bűntudatot érzett volna. Meglepően sok gyönyört és gyengédséget adott, és tőle
szinte szokatlanul nem követelőzött. Bár nem egyáltalán nem lehetett oka
panaszra sem, hiszen viszonoztam mindazt, amit kaptam tőle. De még mindezek
ellenére is ott lebegett kettőnk között Rachel váratlan megjelenése. Egy
cseppet sem tetszett a nő kisugárzása, már a megjelenésekor tudtam, valami
nagyon nem stimmel. Ezt a baljós előérzetet csak még inkább fokozta a nő a
negédes vagy kétértelmű megjegyzéseivel. Ráadásul bosszantott, hogy észrevettem
a nyilvánvalót, legalábbis annak hittem Rachel hátsószándékát, míg Eric ezzel
szemben nem. Azonban Eric végül engem ölelt, engem csókolt és velem
szeretkezett egész éjszaka.
Eric karjaiban
ébredtem, szorosan ölelt magához. Ismerős illata az orromba kúszott, de még
többet szerettem volna belőle, így csukott szemmel is fúrtam a fejem a nyakába.
Egyszerűen képtelen voltam megállni, s csókkal üdvözöltem a reggelt.
- Ne! –
nyögött fel Eric keservesen. Meglepődtem, mert nem egészen ilyen reakcióra számítottam.
Így inkább elhúzódtam, mire megint éktelen nyöszörgésben tört ki. – Ne már! –
közben meg visszahúzott magához.
- Döntsd már
el, mit akarsz! – be sem tudtam fejezni, mert kipattantak Eric szemei,
megvillantak és rögtön maga alá gyűrt.
- Téged. – A kezeimet
az egyik kezével lefogta, pedig még csak eszembe sem jutott, hogy ellenkezzek.
A számat csókkal tapasztotta be, de nem nyugodott és másik kezével a lábaim
között kutakodott.
Igazán könnyed
reggelünk volt, szenvedélyes együttlét, majd édes évődéssel teli készülődés. Szinte
minden tökéletes volt, csakhogy ahogy közeledtünk az irodaházhoz úgy állt be
kettőnk között az egyre feszélyezettebb hangulat. Végül a tárgyalóban tereltek
bennünket, ott kellett várakoznunk, hogy Rachel, a leendő partner megérkezzen.
Eric a telefonját babrálta, mikor az asszisztens megjelent egy hatalmas
tálcával. Arra gondoltam, hogy elfoglalom magam, míg várakozunk.
- Kérsz egy
kávét? – súgtam oda Eric-nek, rám nézett és bólintott. Persze utána is éreztem
a tekintetét a hátamon, mikor csészébe töltöttem a kávéját.
- Nem csak az
asszisztense vagy. – teljesen váratlanul ért a hang, észre sem vettem, mikor került
mellém. Nem volt sem fenyegető, sem rosszindulatú a hangja, mindössze meglepő,
legfőképpen a közvetlen hangnem. – Még mielőtt tagadnád, nem kell, látom.
- Elnézést, de
ez nem tartozik önre. – határozottan csengtek a szavaim, és igyekeztem a távolságot
megtartani.
- Ugyan.
Egyszer rám is így nézett. Velem is úgy szeretkezett, mint ahogy veled az
éjszaka. Még mindig olyan izgága a nyelve? – zavaróak voltak Rachel szavai,
mindezzel végül tényleg elérte a célját, hiszen kizökkentett legalábbis abban a
pillanatban nagyon úgy éreztem. Talán még el is pirultam, míg ő könnyed
mosollyal ellépett mellettem. Üdvözölte jelenlévőket és Eric-et külön is,
túlságosan barátian. Zilált gondolatokkal és a kezemben Eric kávéjával tértem
vissza a helyemre.
- Jenna, mi
van veled? – bökött oldalba Eric, mert zavarom leplezéseként a papírokba
mélyedtem, de Eric egyből észrevette a hangulatváltozásom.
- Csak még
megnéztek valamit. – vontam meg a vállam és próbáltam elkerülni a további
kutakodó tekinteteket és a faggatózó kérdéseket, amely most csak még inkább
feszélyezett volna. Rachel szavai még mindig a füleimben csengtek, szüntelenül.
- Egy kis
figyelmet kérek! – vette magához ismét a szót Rachel. – Akkor folytassuk ott, ahol
tegnap abbahagytuk. Remélem, sikerrel zárhatjuk a mai napot, és
megünnepelhetjük az eredményes a tárgyalást. Eric, te következel. – széles
mosollyal adta át a szót Eric-nek és magát illegetve foglalt helyet a nő. – Kíváncsian
várom az észrevételeid.
- Kösz Rachel!
– Eric diadalittasan vigyorgott, s most ismét a saját szemmel láthattam,
mennyire lehengerlő tud lenni a férfi.
Szó szót
követett, egyre hevesebb lett a csatározás, legfőképpen azért, mert mindenki a
saját hasznát, saját részét akarta növelni. Eric vérszemet kapott, még többet
akart, csakhogy Rachel is kifejezetten céltudatos és akaratos volt, tökéletes
ellenfele a férfinek.
- Nem elégszem
meg ennyivel. Még miattad sem, Rach.
- Pontosan így
emlékeztem rád, Eric. De hallottad az ajánlatom. Te a piaci részesedésünket és
tulajdonképp az egész céget akarod…
- Elszánt egy
bestia vagy. – húzta el a száját Eric. Meg mertem volna rá esküdni, hogy egy
régi emlék elevenedett meg előtt, de természetesen a fogaskerekek is
folyamatosan zakatoltak.
- Kösz a
bókot. – mosolyodott el Rachel, pedig pontosan tudta, nem az volt.
- Nem annak
szántam. Így nem fogunk előbbre jutni. – a folyamatos ellenkezés kezdett Eric
agyára menni, és kezdte elveszteni a türelmét. Segíteni szerettem volna,
valahogy a zsigereimben érzetem, hogy valamit elfelejtettünk. Valami felet
elsiklottunk, ami jelen esetben akár sorsdöntő is lehet. Vadul töprengtem,
minden idegszálam feszülten kereste a megoldást, míg végül beugrott az átolvasott
kimutatások hosszú sora.
- Elnézést, de
jelen esetben önök nincsenek alkupozícióban. – szólaltam fel, amivel nem kis
meglepetést okoztam mindenkinek. – Végeztem némi kutatást, és azok az adatok nem
az itt felvázoltakat mutatják. Az elmúlt hónapokban hullámzóak voltak a
részvénye áraik és a befektetők többet vesztettek, mint nyertek…
- Minden cég
életében vannak rosszabb időszakok. – mentegetőzött Rachel, de arra gondosan
ügyelt, hogy a fölényét megőrizze.
- Talán így
van, de itt többről van szó, nem? Sürgősen pénzinjekcióra van szükségük, hogy
fedezzék a veszteségeket, és a Packer Corporation hírnevét meglovagolva
szeretnék visszaszerezni a befektetők bizalmát… – ez volt az az ütőkártya,
melyre vártam. Végre sikerült leküzdenem Rachel okozta zavarom, továbbá őt
magát is sikerült leállítanom. A nő bosszúsan szusszantott, míg Eric egyre
szélesedő vigyorral dőlt hátra a székében.
- Látom a kis
kedvenced elvégezte a leckéjét.
- Rachel,
fejezd be! Ne sértegesd az asszisztensem! Nem azért vagyunk itt, ráadásul neked
több vesztenivalód van. – Eric szavai hallatán végre először láttam
legyőzöttnek a nőt, míg végre fellélegeztem.
***
Jared szedánja
ismét Eric lakása előtt parkolt, azonban az elmúlt napokhoz képest annyi
eltéréssel, hogy egy másik személy ücsörgött ott. Higgadtan és nyugodtan
várakozott, pedig hosszú órák teltek el. Mindezt kárpótolta, hogy a zsigereiben
érezte - Ez lesz a nagy nap számára.
Nem is kellett sokáig várakoznia, mert végre feltűnt a megfelelő személy. Vidám
nő hosszú barna haját meglebbentette a szél, amely pont a napszemüvegére
tapadt. A nő mit sem sejtve sietett tovább, míg próbált úrrá lenni a
hajkoronáján. A szedán sofőrje erősen markolta meg a kormányt, majd vadul elfordította
kulcsot. – Tönkre teszlek, te szemét!
– Ördögi vigyorra húzta el a száját. – Kinyírom
a szajhád! – Vadul lépett a gázra, közben az izgalom hatására száguldani
kezdett az ereiben az adrenalin. Fénysebességgel indult el a visszaszámlálás, s
abban a pillanatban ért nullára, mikor a sofőr beteljesítette a küldetését, megakadályozhatatlanul
közeledett az ütközés.
- Most
megdöglesz!
Egy pillanat
műve volt az egész, de annál nagyobb örömöt okozott, annál felemelőbb. Az autó
még csak nem is lassított, amilyen gyorsan jött, úgy tovább is hajtott.
Sikongatást, kiabálást hagyott maga után, míg az autóban ördögi, sőt már-már
tébolyult kacaj csengett fel. Végig száguldott az utcákon, egy darabig csak cél
nélkül körözött az utcákon, míg az alvilág kedvelt negyedéig nem ért.
- Eltévedtél
aranyom? Ez nem fehér embernek való környék. – kisebb csoport verődött össze
húszas-harmincas férfiakból. Egytől egyik bandatag volt, fegyverrel és ölési
szándékkal voltak felvértezve.
- Jó helyen
vagyok, DJ küldött ide. – némi pénzt is odacsúsztatott a fickónak, biztosítva
legyen a kérése. – Szét kéne kapni, eltűntetni a roncsokat. Cserébe az ülésen
hagyott pénz a tiétek.
- Asszed,
ezzel minden el van sikálva? – fenyegetőztek és egyre jobban közrefogták a
végtelennek hitt nőt.
- Szerintem
igen. – ebben a pillanatban csikorgó kerekekkel érkezett egy másik autó, olyan
lendülettel közeledett, hogy a bandatagok egyből félre ugrottak.
- Kell egy
fuvar? – csak akkor lassított az autó, mikor a nő mellé ért. – Pattanj be, te
hibbant tyúk! – magyarázott Jared.
- Késtél. –
ült be a nő, mélyeket lélegzett, míg az arcán ott virított a győzelem mosolya.
– Vigyél haza!
Jared
észrevétlenül fújta ki a levegőt, benne volt a feszültség, mikor megkapta az
sms-t. Még csak elképzelése sem volt, mi a fenét keres egy ilyen lepra helyen
ez a nő. Azonban valami felfoghatatlan rezgés áradt a mellette ülő nőből, ami
olyan szinten csábította, hogy alig tudott magán uralkodni. Már egy ideje
küzdött önmagával, és úgy tűnt alul marad a józan esze. Ez a nő teljesen
behálózta és megbolondította. Akarta, kívánta, meg kellett szereznie. Jared-nek
végül az sem számított, mit tervez a nő, sőt önkéntesen állt be a
bosszúhadjáratba. Már régen nem a pénzről volt szó az egész, hanem arról, hogy
a nőt megszerezze. Minden egyes porcikája akarta.
A kocsikázás
alatt teljesen megváltoztak a rezgések, kettőjük között izzani kezdett a
levegő. Mindketten ugyanarra gondoltak, bár egyikőjük sem mondta ki. Végül nem
is kellettek szavak, miután Jared leparkolt a brooklyni ház előtt a nőt szinte
abban a pillanatban kapta az ölébe. Fékezhetetlen hévvel forrt össze az ajkuk,
soha azelőtt ilyenre nem volt példa.
***
- Rachel,
fejezd be a színjátékot! – Eric indulatosan csapott az asztalra. Teljesen elfogyott
a türelme, és végre belátta, Jenna-nak igaza volt. Rachel csak játszott vele, s
míg ő a nő bájaival volt elfoglalva. Természetesen mindent a saját hasznára
akart fordítani, de Eric ezt nem engedhette. Már így is bökdöste a férfiúi
büszkeségét, hogy nem látott át az aljas cselszövésen. Máskor, más esetben
egyből kiszúrta az ilyesmit, most pedig annyira el volt foglalva, hogy
átsiklott a fontos dolgok felett. Forrongó bosszúságán egyre nehezebben
uralkodott. Miután egy kis hatásszünetet tartott folytatta a mondanivalóját. –
Kettő lehetőséget kínálok neked, de csak a régmúlt emlékére: egy beletörődsz a
felvásárlásba és méltóságod megőrizve elfogadod az ajánlatom, vagy a másik,
elutasítasz. Ez utóbbi esetben azonban számolnod kell azzal, hogy a céged
halálos ítéletlét mondod ki.
- Eric, ez még
részedről is aljas húzás lenne! – háborodott fel a nő, amit a férfi egy
csibészes mosollyal reagált le.
- Nem! Ez pusztán
üzlet. – vonta meg a vállát Eric, aztán diadalittasan felkelt a helyéről. A
tárgyaláson részt vevők egytől egyik, azt hitték, itt a vége. Eric kivonul a
teremből, s Rachel kudarcot vall. Éppen emiatt egyre bosszúsabban figyelték a
férfit, de Rachel-t is.
- Legyen! –
Rachel érezte a nyomást, amely egyre terhesebb volt számára. Így amilyen
gyorsan csak tudta, mérlegelte az összes lehetőségét. Egyik sem kedvezett
számára, de mégis a kisebb rossz mellett kellett döntenie.
A
tárgyalóterem egy emberként lélegzett fel, míg Eric csibészes vigyorral foglalt
helyet. A kezeit dörzsölgetve várta, míg a szerződés végleges formája testet
öltsön és az orra alá tolják. Szóban megköttetett a megállapodás, így az írásos
dokumentumokra sem sokáig kellett várni. Eric lendületesen aláfirkálta az
iratokat, majd a saját példányát Jenna-nak csúsztatta.
A lány tétován
nyúlt a dokumentumok utána, majd elsüllyesztette a dossziéjában. Eric nem bírt
betelni a látványával, igéző és izgató volt, s emellett éppen ezekben a
pillanatokban bizonyította, vág az esze is. A férfi gondolatai előre szaladtak,
valamiféle hálán gondolkodott, amiben természetesen mindketten jól járnak.
Pontosan emiatt későn eszmélt fel Rachel közeledésére.
- Gratulálok,
Eric! Elérted a célod. – Rachel végigsimított a férfi karján. – Tudod, mint a
régi szép időkben ünnepelhetnénk együtt. – A nő bevetett mindent, még utoljára
megpróbálta, hátha el tudja csábítani a férfit. Régen olyan könnyűszerrel ment.
Néhány érzéki érintés, finom suttogások, jó pár kétértelmű megjegyzés és célzás.
Az eredmény pedig vad, szenvedélyes szex. Azonban valami nagyon nem működött,
mert Eric még a hangjára, sőt az érintésére is csak nehezen figyelt fel. Szinte
megszállottan szuggerálta Jenna-t. – Gondolhattam volna! – prüszkölt Rachel,
mikor világossá vált előtte is, mennyire felesleges az erőlködése.
- Itt fejezzük
be ezt a beszélgetést! – szólalt meg Eric, büszkén húzta ki magát, majd alig
észrevehetően a nőnek susogott. – Hidd el, ez volt a legjobb, ugyanakkor az
egyetlen lehetőséged! – Rachel majdnem felrobbant, de igyekezett uralkodni
magán. – Most pedig engedj, még sok dolgom van! – Eric látványosan Jenna
derekát átölelve vonult ki a teremből.
- Mr. Packer,
mindenki minket figyel. – súgta finoman Jenna a férfi felé, aki kifejezetten
élvezte a helyzetet.
- Ne is törődj
velük! Csak féltékenyek… - Eric a lift biztonságát kihasználva a lány nyakába
hajolt. – Sőt ha tudnák, mit tervezek veled… - direkt harapta el a mondat
végét, ráadásul csókokkal nyomatékosította a ki nem mondott forró ígéretet. –
Olyan ügyes voltál… Megérdemled a kényeztetésem.
- Az én
jutalmam egyben a te főnyereményed, mi? – kuncogott fel Jenna, mert Eric egyre
érzékenyebb tájakra tévedt.
- Csak is
miattad! – hízelgett tovább a férfi, míg ujjaival leheletfinoman térképezte
tovább a lány puha bőrét.
Jenna olykor
felsóhajtott, kuncogott, majd mikor nem bírta tovább Eric ajkára tapadt.
Váratlan és merész lépéssel kizökkentette a férfit, aki egyáltalán nem bánta,
sőt még szorosabban ölelte magához Jenna-t. Ez volt az egyik leghosszabb liftezésük,
és a legizgatóbb is egyben. Sietve lépkedtek egymás mellett a kocsiig, de
mindkettőjükben vad láng lobogott. Nehezen bírták ki, míg a biztonságos
menedékbe nem értek. Eric betartotta az ígéretét, és olyan mennyei
szeretkezéssel jutalmazta meg Jenna-t, hogy hosszú percekig egymáshoz simulva
pihegtek. Képtelenek voltak még csak megmozdulni is, a gyönyör eddig nem ismert
bugyrait térképezték. Jenna vadmacskákat megszégyenítő kecsességgel
nyújtózkodott, Eric érezte, hogy a lány kiszusszan a karmai közül.
- Te meg hova
készülsz? – könyökölt fel a férfi, míg Jenna folytatta az ágy szélén ülve a
nyújtózkodást.
- Sehova, de
teljesen elzsibbadtak a tagjaim. – csábítóan nézett vissza a lány a válla
felett.
- Hmm, akkor
itt az ideje a masszázsnak! – Eric gyengéden kezdte meg a masszázst.
- Ez mennyei!
– dorombolt Jenna. – Teljesen elvesztettük az időérzékünk, lassan lemegy a nap.
– sóhajtott fel a lány, hiszen a lelke mélyén érezte kalandjuk végét,
legalábbis azt, ami Miamira vonatkozott.
- Gyere? –
Eric egy csókot nyomott a lány nyakába, majd a gatyájáért nyúlt. Jenna csak
csendben figyelt, mert nem értette, mire készül a férfi.
Eric felhúzta
az alsóját, majd a telefonja után nyúlt. Gyorstárcsázón volt Rafael, a közeli
étterem tulajdonosa, aki egyúttal Eric lekötelezettje volt. Csak egy telefon
kellett, s már úton is volt a tökéletes vacsora. Míg várakoztak, engedtek egy
kicsit a romantikának. Jenna rövid selyem köntösbe bújt, s Eric-kel összebújva
nézték meg a csodálatos naplementét. A vízen elterülő arany és narancs
káprázatossá tette a látvány, bár Eric sokkal inkább Jenna-val volt elfoglalva.
Már majdnem célt ért volna, és újra feltüzelte a lányt, mikor a vacsora
megérkezett.
- Gyerünk,
kérdezd meg! – nyögött fel Eric. Mohó falatozás közben a beszélgetés furcsa
irányba kanyarodott. Nem akarták, de mégis Rachel-nél kötöttek ki. Eric-nek
feltűnt, hogy Jenna-t zavarja, hogy köze volt a nőhöz. – Addig úgysem nyugszol
meg.
- Mikor
találkoztatok Rachel-lel és hol? – Jenna nagyot kortyolt a borból, teljesen
felkészült a rá leselkedő válaszra.
- Nem erre a
kérdésre számítottam. Bár kétségtelenül minden akkor kezdődött…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése