54. Fogadalmak

Sziasztok,

megérkeztem az utolsó előtti fejezettel. Kérlek nézzétek el nekem, hogy kicsit ilyen későre csúszott a rész felrakása. :)

Köszönöm szépen Mindenkinek, aki írt. Nagyon sokat jelent nekem. A fejezetről annyit, hogy amolyan levezetés, egy történet lassú lecsengése... Most kicsit fáj a szívem, és nehéz elengednem őket. :)

De mint láthatjátok megújult a dizi, remélem nektek is annyira tetszik, mint nekem. :D  Egy kicsit már az új törihez készültem elő, mert új töri-új fejléc :D

Nem is húzom tovább az időt. :D A véleményeket továbbra is nagyon várom! 

Jó olvasást!

Puszi,

ZoÉ

~~~~~ xxx ~~~~~

 ~ Véget nem érő szép remény ~

54. fejezet - Fogadalmak

(Robert)

  

Megbabonázva figyeltem a feleségem és a kicsi lányunk, míg a különleges gitáromon próbáltam ki néhány akkordot. Élvezettel játszottam, hiszen nemcsak nekem, hanem szívem hölgyeinek is kedvére volt a rögtönzött koncert. Mindkettőjük arca ragyogott a boldogságtól, kacagásuk vidáman csilingelt és Zoé ujján ott csillogott a gyűrűm. Gyönyörű kép volt, melyre mindig is vágytam. - Boldog családom, szerető feleségem, tündéri lányom van. – eme összképtől csak még nagyobb mosoly terült el az arcomon.

Éppen csak elmúlott a karácsony, ami fantasztikus volt, meg minden, de fárasztó is egyben. Zoém ezerrel rápörgött a készülődés témára, ezáltal képes volt reggel csupán pár csókkal kiszúrni a szemem. Utána meg a felkínált csókjaival kicsikarni belőlem a segítséget. De az együtt töltött éjszakák és az ajándéka maximálisan kárpótolt minden szenvedésemért. Főleg ha mondjuk a tegnap estére gondolok.

Valamelyik nap a kezembe került az egyik forgatókönyv, szerencsére vagy éppen ellenkezőleg a következő filmé. Már jó ideje ide-oda pakoltam, mert mostanában ki sem nyitottam. Aztán miután sokadszorra kanalaztam fel a földről az éjjeli szekrényre tettem, s azóta is ott pihent. Talán mert egyedül voltam, vagy nem is tudom miért, de a kezembe vettem, s olvasgatni kezdtem. Teljes nyugalomban faltam a sorokat, mert Zoé még nem ért vissza Marion szobájából.

- Irigykedek… és már most utálom a színésznőket, akikkel együtt fogsz szerepelni… - emeltem fel a fejem a kék papírok közül. Már rajta volt a hálóing, ami csak még igézőbbé tette a látványát.

- Szóval utálod őket, miért is? – tettem félre a forgatókönyvet, felpattantam az addigi ülőhelyemről, de addigra Zoé már az ágyban volt.

- Jó a forgatókönyv, túl jó is… Nagyon tetszett, alig tudtam letenni, de az már kevésbé tetszik, hogy mindenkit elcsábítasz… - édesen bosszankodott. Incselkedve közeledtem hozzá. Finoman eldöntöttem az ágyon, hagyta, hogy azt tegyek vele, amit akarok. – A francba, kétségtelenül csábító vagy… Már most nagyon érzed a szereped… - A kezem automatikusan csúsztak végig a combjain. Majd finoman széttártam a lábait, hogy közelebb tudjak férkőzni hozzá.

- Pedig csak most jön a java… - csókoltam meg szenvedélyesen, s a lábai szoros bilincsként fogták közre csípőm. A feszülő ágyékomhoz dörzsölődött, még jobban felhúzva engem.

- Akkor mindent bele Mr. Duroy, csábítson el! – érzéki hangon rebegte el mondanivalóját, ami majdnem az őrületig sodort. Ezzel még jobban ösztönzött.

Most a két csodálatos nőt nézhetem, akik teljesen belemerültek a játékba, míg én pedig a gondolataimba. Az estén merengtem, de aztán valami elterelte a figyelmem. Egész pontosan haverom jutott az eszembe. Beszéltem Tommal, akivel visszarázódnunk a régi kerékvágásba. A haverom rossz passzban volt, mikor legutóbb nálunk járt, csak akkor mégsem tudtunk az ő bajáról beszélni, a féltékenységi jelenetemnek köszönhetően. De utóbb elárulta, hogy eljött hozzánk, hogy beszéljen velem, mert összebalhéztak a barátnőjével.

Nagyon úgy tűnik, hogy lassan felnövünk mi is. Komoly kapcsolatokkal, házassággal, s barátaim közül nekem elsőként született gyermekem. Tom ugyan még nem mutatta be nekünk a szerencsés lányt, de már esedékes lesz. Azt elmesélte, hogy forgatáson jöttek össze. De ahogy mesélt és ahogy a lányról beszélt, az jött le nekem, hogy egyre komolyabbnak lett a kettőjük kapcsolata, még ha nem is tisztázták a kapcsolatuk jellegét. A többiek is kíváncsian várták a szilvesztert, mert ők is arra tippeltek, hogy ez lesz az a nagy este, mikor Tom bemutatja nekünk a választottját. Ha ezt az időpontot választja, akkor tényleg komoly a dolog.

A szilveszter mindig közös buli volt. Mióta az eszemet tudom, mindig együtt buliztunk a srácokkal. – Milyen jó bulik voltak azok! – futott végig néhány emlék az agyamon. Kidolgozott forgatókönyv szerint zajlott mindig a szilveszter. Egy-egy koncerttel nyitottunk sörözéssel egybekötve, ezzel alapozva meg az estét és a hangulatot. Aztán egy másik buliba vagy bárba folytattuk az estét várva, hogy elérkezzen az éjfél és egy új évet kezdjünk. Az aktuális csajainkkal vagy éppen az adott buliban felszedett lányokkal smárolva léptünk át az új évbe.

Idén azonban minden más lesz. Teljesen mindegy hol és hogyan ünnepeljük a szilvesztert, csak az számít, hogy Zoém velem lesz. Amint véget ér a visszaszámlálás a feleségemmel koccintok és Őt csókolom meg. Szorosan a karjaimba zárom, és együtt élvezzük a tűzijátékot.

- Rob, kinyitnád? – zökkentett ki kedvesem hangja. Hirtelen fel sem fogtam, mi van. Aztán leesett, hogy Zoé nekem beszélt, s meghallottam a csengőt. A párom Marion-t pelenkázta, így félre tettem a gitárom, s az ajtó felé indultam.

- Végre, hogy ideértél. Azt hittem, idefagyok. Amúgy szia! – meglepetten pislogtam, mert egyáltalán nem számítottam Kristen-re. A stílusán viszont kifejezetten jót mosolyogtam, nem is ő lenne, ha nem így köszönt engem. Aztán már nyomult is befele.

- Szia Kris! Boldog Karácsonyt, így utólag is! - szélesre tártam az ajtót, hogy még könnyebben és gyorsabban bejusson a lakásba. Így lépett el mellettem a vacogó kolléganőm.

- Jah, neked is! – motyogta, mert azért visszalépett és megölelt. Aztán amint elengedtük egymást máris a kezeit dörzsölgette, hogy felmelegedjen. Valóban hideg telünk volt, és Kris sem a hideget, sem a telet nem szerette. Kaliforniában nőtt fel, ahol nem ismerik eme zord időjárást.

- Helló Rob! – lépett be Lucas is. Kezet ráztuk. – Boldog Karácsonyt! – szinte egyszerre mondtuk. Vendégeink levetették a kabátjukat, majd mint egy rendes házigazda beljebb kísértem őket. – Hol van a tündéri kicsi lány és a feleséged? – A szemeivel már kereste a szívem hölgyeit.

Abban a pillanatban érkezett meg a királynőm, karján a hercegnőmmel. A kicsikémet átvettem feleségemtől, így Zoé üdvözölhette a vendégeinket. Kris és Lucas megölelték Őt, puszit váltottak. Mindeddig Mariont a karomba tartottam, és azokkal az óriási kék csodákkal és édes babamosollyal ismerkedett a barátainkkal. A csöppségnek egyből sikerült az ujjai köré csavarnia Lucast, sőt még Kristent is. Bár kolléganőm egyenlőre a messziről csodáljuk taktikát választotta.

Marion a rá irányuló figyelemtől csak még aktívabb lett. A kicsi kezecskéivel és a lábaival kapálózni kezdett. Egyre jobban nyújtózkodott az anyukája felé. Zoé kinyújtotta a kezét, a kicsi lány pedig egyből belecsimpaszkodott, így újra a karjaiba vette manócskát. Lucas Zoé mellé a kanapéra ült le, aztán a következő pillanatban már Mariont fogta. Ő bátrabb és bevállalósabb volt.

- Hol gyújthatok rá? – szorongatta a cigis dobozás Kris. De nem bírta levenni a szemét a párjáról. Boldognak és kipihentnek tűnt. Régen láttam már ilyennek. Elég élénken élt bennem a fáradt és teljesen nyúzott mivolta.

- Csak kint lehet cigzini. – böktem a fejemmel a terasz felé. Fintorogva nézett a megadott irányba, de a nikotin hiánya győzedelmeskedett felette.

- Hozom a kabátom. – felpattant, és elviharzott. Nyakig felcipzárazottan jött vissza.

Lucas éppen a cég ügyeiről mesélt Zoémnak, aki áhítattal itta minden szavát. Nem mondta ki, de sejtettem, hogy neki is hiányzik a pörgés, a munka, a társaság. Nekem kifejezetten tetszett ez a semmit tevés, de neki még inkább a lételeme, szenvedélye a fotózás. Hagytam, hadd beszéljék ki magukat. Krisszel a terasz felé vettük az irányt. Viccesen még a kabát kapucniját is a fejébe húzta, míg én a kapucnis pulóverben álldogáltam mellett és úgy szívtam a bűzrudam.

- Hogy vagy? Mi történt veled azóta? – céloztam a premiert követő elválásunkra. Kris mosolyogva szívott bele a cigijébe, bizonyára néhány kifejezetten kellemes emlék jutott az eszébe. Majd kifújta a füstöt és csak utána szólalt meg.

- Boldog vagyok… Fantasztikus volt a nyugi, a pihenés és hogy Luc-kal töltöttem egy csomó időt… - szinte gyermeki lelkesedéssel mesélt, még a cigijét is elfelejtette. – Még a Goldba is voltunk! Baromi jó az a hely! Mondtam is Luc-nak, hogy oda még vissza kell mennünk…

- Jó kis hely! Danny-ék imádják, s nagyon lelkesek, ha a bárról van szó. Néha kicsit irigylem őket, tök jó lehet egy saját bár. – most először mondtam ki hangosan. Korábban is eljátszottam a saját bár gondolatával, azonban akkor inkább a zenélés miatt foglalkoztatott az ötlet. Beleszívtam a cigimbe, aztán folytattuk a beszélgetést. - Mikor jöttetek Londonba? Maradtok szilveszterezni, ugye? Velünk nyomultok?– a végén talán még jobb buli lesz idén, mint azt elsőre gondoltam.

- Két napja jöttünk… Ketten együtt karácsonyoztunk… - sokat sejtetően kacsintott rám Kris. – Utána repültünk ide, Luc bemutatott a szüleinek… a szüleinek… - hangsúlyozta ki az utolsó szót. – Rám fér ezek után a buli…

- Örülök, hogy jól megvagytok Lucas-szal. Neked sem volt semmi meló? Tudsz már valamit a folytatás forgatásáról? – Kris gyerekkora óta tudatosan és elhivatottan készült színésznőnek. Azelőtt mindig szóba kerültek a korábbi vagy a következő filmjei, szerepei, főleg a kíváncsiságunk miatt. De ő is szívesen mesélt, azonban most mégsem a következő forgatása, valamelyik szerepe volt a legfontosabb.

- New York-ban, ott két egész hétig voltam, az totál szabadság volt a javából, de vissza kellett Luc-nak mennie L.A-be… Akkor voltam otthon én is… Mikor kiderült, hogy megint L.A-be vagyok, akkor Greg szervezett nekem pár megbeszélést, de már korábban lerendeztük a forgatási ütemtervem… szóval ez csak ráadás volt… Amúgy viszont kussolnak a negyedik és ötödik filmről… - ezt valahol jó hírnek tartottam, mert akkor eddig a két lefixált forgatáson kívül még semmi sem terheli le a naptáram. – Héé, de ne csak én beszéljek! Mesélj, apuka! Gratulálok a gyönyörű kislányodhoz! Eszméletlen, hogy már gyereked van… Milyen a házas élet? A gyereknevelés? Legalább felkészült leszel a forgatásra… - nevetgélve faggatott. Azonban akaratlanul is előjött néhány olyan érzés, emlék, amit eddig elnyomtam magamban, most viszont kibukott belőlem.

- Rohadtul féltem… Mikor visszaértem Londonba, akkor hívtak, hogy Zoé rosszul lett és kórházba került… - Kris álla hangosan koppant a földön. – Ráadásul a szülés után komplikáció lépett fel… Senkinek nem kívánom azokat a perceket. – slukkoltam egy utolsót a cigimből, majd elnyomtam. Eszkimónak öltözött Kris nem is bírt megszólalni. – De azóta minden rendben van. Marion tüneményes, ennivalóan édes… és Zoé is jól van. Tudod mit, örülök mindennek, hogy így alakult az életem. Boldog házasságban élek, imádom a kicsikénk… Minden, ami a múltban történt, az juttatott el idáig… – jól esett ezt kibeszélnem magamból.

- Büszke vagyok rád. Lehet, hogy ez az én számból nem nagy dicséretnek veszed, de így érzem… - erre csak megforgattam a szemeim, aztán magamhoz húztam ezt a lökött nőszemélyt. Megöleltem.

- Hagyd már, igen is számít! Számít a véleményed, Stew! A francba is a barátom van! – hozzám bújt – Gyere, menjünk be, még mielőtt összefagysz itt nekem!

Lucas-szal is sikerült néhány szót váltanom. Mióta nem a vetélytársam látom benne, azóta kifejezetten bírom a fejét. Meglepődve tapasztaltam, hogy a hülyeségekben vagy épp egy kiadós buliban ő is előszeretettel részt vesz. A srácokkal úgy beszéltük meg, hogy SoHo-ban találkozunk, így Kriséket is oda hívtam. Addig viszont még közös programot terveztek.

Már jócskán a délutánban jártunk, s lassan ideje volt készülődni, hogy Mariont a szüleink gondjaira bízzuk. Anyu és Anna a hátunk mögött összebeszélt, s mivel közös szilveszterezést terveztek az ősök, ezért ragaszkodtak hozzá, hogy addig kisajátíthassák az unokájukat. Másrészt tudom, hogy manócskával nem lesz baj. Zoé is könnyebben belement. Szóval összességében mindenkinek jó megoldás született.

Zoé által a konyhában, a pultra kikészített cumisüvegeket, tápszert, anyatejet pakoltam el a babatáskába, hogy ezzel is segítsek a feleségemnek. Már majdnem végeztem, mikor ismételten megszólalt a csengő. – Micsoda forgalom van ma! – könyveltem el magamban. Az ajtó fele még az órámra néztem, mert elképzelésem sem volt, hogy ki lehet a vendégünk vagy talán Kris és Lucas gondolta meg magát.

- Meglepetés! – harsogta egy nagyobb kórus. Nem láttam, pontosan ki áll az ajtóban, mert a képembe egy óriási plüss macit toltak.

- Oké Maci, te jössz, a többiek meg kint maradnak. – nyúltam a plüss játékért, húztam befele, míg a másik kezemmel az ajtót csuktam volna be.

- Rob ezt nem teheted! Hallod! Az nem a tiéd! – célt értem. A kedvenc pöttöm húgocskám pörölt velem. – Marion-nak hoztuk!

- Tudom… tudom… - nevettem fel jókedvűen.

Ash jött elől. Megölelt és bár kissé bosszúsan, de puszit is nyomott a képemre. Őt követte Jack, szorosan, akitől bordaropogtatást kaptam. A következő Nikki és a párja volt, aztán következett Kellan, aki ismételten új barátnőt ölelgetett. Majdnem teljes volt a csapat, csak a „szüleink” hiányoztak. Azonban Ash engedélyével vannak távol. Az általunk csapott hangzavar miatt sietett hozzánk kedvesem. Az Ő arcán is az a boldog meglepődés volt, ami feltehetőleg nálam is megmutatkozott. Újabb üdvözlés, ölelések és puszik csattantak.

A lányok egyből manócskát szerették volna látni, így a díszes társaságot Zoém a nappaliba terelte, addig hercegnőmért siettem. Az ágya feletti forgó masináról lógó figurákat bűvölte. Imádtam, mikor folyamatosan jártak a kezei-lábai, olyankor tényleg elhittem, hogy nem játékbaba.

Diadalittasan léptem be a nappaliban. A barátaim arca mindent elárult, nem is kellettek szavak. Mikor egymás szavába vágva dicsérték a csöppséget, akkor kicsit pityeregni kezdett a hercegnőm, de aztán hamar megbékélt a ringatásnak és a hangomnak köszönhetően. Talán kicsit sokan lehettünk elsőre. A büszkeségtől dagadt a mellem, annyira megbűvölte őket az én pici Angyalom. A lányok egyből sorba álltak, hogy babázzanak. Mindenki meg szerette volna dajkálni a gyönyörűségem, de a végén még Jack és Kellan is beadta a derekát. A két srác is néhány perc erejéig megfogta Mariont. Bár ők hamarabb visszaadták inkább nekem.

Anyósom és apósom is meglepődött, hogy már most ekkora tömeg van nálunk. Pont emiatt nem is akartak sokáig maradni nálunk. Csak bejöttek a piciny unokájukért, hogy anyukéhoz menjenek. Zoé pillanatok alatt öltöztette fel Mariont és rakta bele a babahordozóba. Friedrich vette a kezébe manócskát, míg Anna megnézte, hogy az általam átnyújtott táskában, mit talál. Nem volt könnyű az elválás Zoénak, de most már sokkal jobban ment neki. Persze nekem is hiányozni fog Marion, de tudatában vagyok annak, hogy jó kezekben lesz. S igazából ránk fér egy igazi kikapcsolódós este, társaság, ami nem is lehetne jobb. Eddig úgy tűnik, az össze barátunkkal együtt szilveszterezünk.

Annáék távozása után még oldottabb lett a hangulat. Már korábban átöltöztem, bőven elégnek ítéltem egy farmert, pólót nélkülözhetetlen kockás ingemmel. Induláskor meg majd veszek kabátot. Zoé viszont még nem tudott átöltözni, így a lányok társaságával az emeletre indult. Mi srácok addig áttettük a székhelyünk a konyhába és sörrel kínáltam mindenkit.

Egy bő fél óra múlva teljes pompával jelent meg életem asszonya. Szűk farmer még jobban kiemelte hosszú és formás lábait, a felsője eléggé kivágott volt. Ha most láttam volna először, akkor tuti, hogy beleestem volna. bár így is még jobban beleszerelmesedtem.

- Gyönyörű vagy, Szerelmem! – nagyokat nyelve léptem közelebb hozzá. Még meg is pördült előttem, így megcsodálhattam a hátsóját is. Egyből megfordult a fejemben, hogy hagyjuk a fenébe az egész estét, ölbe kapom és felviszem a hálóba. Jól bezárkózunk, aztán addig szeretem, ameddig kimerültségtől már mozdulni sem tudunk.

- Köszönöm. – rántottam magamhoz, s csókban forrtunk össze. Nem élvezhettem sokáig a finom ajkakat, mert a csapatban már egyre jobban benne volt a mehetnék.

Csakhogy időközben megéheztek, s buli előtt még kajálni akartak. Emiatt egy kisebb kitérővel értünk a SoHo pubhoz, ahol már a másik csapat várt ránk. Sőt intézkedtek, hogy az emeletre rajtunk kívül senki mást nem engedtek fel. Sam kísért fel bennünket, ahol már megkezdődött a buli. A srácok söröztek, mindenki hozta a barátnőjét, még Tom is. Aztán Emma sikkantva ugrott Zoém nyakába, mikor észrevették egymást. Nick és én egyre gondoltunk, mert sikerült összeröhögnünk. Aztán a vihogó hangok, melyek felém szálltak jöttem rá, hogy drága nővéreim is itt vannak. Éppen Stew szórakoztatta őket. Becsatlakoztunk mi is a barátainkhoz.

Nem gondoltam, hogy ekkora esemény lesz a szilveszterünk. – Életem egyik legnagyobb bulija. – Tom tényleg bemutatta az új barátnőjét, akit a lányok szeretettel fogadtak. Sőt egyből táncolni csalták. Köztük a feleségemmel. Olyankor hosszú percekig csak Őt bámultam. Aztán ki-ki a saját párját is táncba invitálta, kisebb-nagyobb sikerrel. Ahhoz még nem ittam eleget, hogy közéjük merészkedjek. De hamar segítettek a dolgon, lecsúszott még néhány ital, és egyre kevésbé tetszett, hogy Zoémért versenyeznek a srácok, mikor kivel táncoljon. Aztán erőt és bátorságot gyűjtöttem, és belementem egyetlen táncba, amiből egy igen élvezetes és hosszantartó tánc lett. De a végén az imádnivaló és vadítóan kinéző párom az én ölembe kötött ki.

- Szeretlek, nagyon szeretlek. – motyogta a nyakamba dőlve. Egy kicsit elváradt a sok riszálásba, ami nagyon is bejött nekem.

- Ezeket a lépéseket megismételhetnéd otthon… - felemelte a fejét, a szemembe nézett. A kíváncsiság szikrákat szórt. – A hálóban, ahol csak ketten vagyunk… Naphosszat elnézném, ahogy azt a formás feneked rázod… - egyből az említett testrészre csúsztattam a kezem. Pont tenyérbe illett.

- Majd meglátom… - kacsintott rám, de egyből a számra tapadt.

Ott a forgatagban, ott a hangzavarban az a csók elérte, hogy megszűnjön körülöttünk minden. Csak ketten, egymást ízlelve léteztünk. Engedtük, hogy hadd élvezzük ki a csókunk minden pillanatát. Szikrázott a levegő, áramlott a szerelem. Lassan váltunk el egymás szájától, azonban a másik tekintete rabul ejtett bennünket.

A körülöttünk lévő barátaink egy emberként kiáltották fel a visszaszámlálást, majd pedig sorba a számokat, amibe mi is becsatlakoztunk. Egyszerre kiáltottuk fel a számokat. Ahogy közelebb kerültünk a zéróhoz, egyre emelkedettebb lett a hangulat.

- Három… kettő… egy… - s amint befejeződött a számlálás a párok abban a pillanatban összeborultak. Szenvedélyesebbnél szenvedélyesebb csókokat váltottak. Pukkantak a pezsgők, és kintről a tűzijáték hangja hallatszott.

- Az én fogadalmam annyi, hogy boldoggá teszem a feleségem… Örökké szeretni fogom Zoém, óvni és vigyázni fogok Marion-ra… A családom és a munkám sosem megy a másik rovására… Boldog és teljes élünk le egymással szerelemben…

Kellemes Húsvéti Ünnepeket Mindenkinek!