köszönöm a komikat! nagyon sokat jelentenek :D
Köszönöm, hogy szavaztatok. Örülök, hogy a Véget nem érő szép remény fülecskéje elnyerte a tetszéseteket, már nem volt hiába és megérte vele a munka!
Bocsi, kicsit kiszaladtam az időből és rettentően gyorsan elment a hétvége. Nagyon nem akartam, hogy ez legyen. :(
Ezért még el nem készülök a teljes résszel, cserébe hoztam egy kis részletet.
Ugyanakkor hoztam izgő-mozgó Robcit XD
Puszi,
ZoÉ
~~~ xxx ~~~
„Marion
jól lakott, tiszta volt a pelenkája, így kicsit elpilledt. Visszafektettem a
kiságyba, s felhúztam ismét a zenélő játékot. A kicsi lány egyre laposabban
pislogott, s mivel korán volt még visszaaludt. Kicsit gyönyörködtem még benne,
majd a kicsikém apukájához mentem vissza. Rob ugyanúgy aludt, ahogy otthagytam.
Visszabújtam mellé, igyekeztem minél óvatosabb lenni. Bár nagyon nagy csábítást
jelentett, hogy a józan eszemet félredobva inkább felébresszem, aztán
folytassuk a kora hajnalban abbahagyott tevékenységünket. Felkönyökölve néztem,
ahogyan elnyílt szájjal és kisimult arccal aludt. A takaró is a derekáig
csúszott, felfedve a meztelen felső testét, volt mit bámulnom.
- Jó reggelt Zoém! – tapogatva húzott közelebb
magához. S fintorogva vette tudomásul, hogy némi textillel elfedtem a testem.
- Jó reggelt Édesem! – nyomtam az ajkaimat az övére
és készségesen még közelebb csúsztam hozzá.
- De Életem, mi ez a sok felesleges anyag? – még be
sem fejezte, de már a keze a trikó alatt járt, egész pontosan finoman
masszírozva a mellem. Csibészes mosolya elárulta, hogy ez még csak a kezet.
Fölém gördült, miközben szenvedélyes csókolt, sőt a nyelvét is bevetette…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése