5. fejezet - The show must go on

Sziasztok,

ahogy ígértem chat-ben, MA meghoztam a folytatást. A fejezet újabb részleteket árul el, ezúttal Rob hátteréből. A különlegesség mégis az, hogy nem Rob szemszögéből láthatjuk az eseményeket.

Nagyon szépen köszönöm a komikat! Öröm volt mindegyiket olvasni.

Judy! valahogy mindig a jó résznél sikerül megszakítanom a törit, de hát kell az izgalom ;) de ezért siettem a folytatással :)

Kitty! kínozni nem szándékozok senkit, vagy mégis??? majd kiderül... az előzetesek meg azért ütősek, hogy felkeltség az érdeklődéseteket ;)

Pixiem! valahogy egy felszabadultabb Robot képzeltem el már az elején :) jól érzed, mert számos dolog lappang még a háttérben. nem sokára egy-két dolog kiderült, a 6. fejiben, megsúgom Flóra ragadja magához a szót ;)

Alice! hát a fejezetek kb. ugyanolyan hosszúak, max néhány sornyi eltéréssel, esetleg bekezdéssel. úgy képzeltem, hogy elég ellentétesek, Flóra és Rob, s pont emiatt jönnek ki jól.

Ancsa! borozgatás közben csak ismerkedtek, beszélgettek. a tényleges egyezség másnap, reggeli közben köttetett meg. tudom, hogy nehéz, de egy kicsike türelmet kérek, aztán szépen lassan kibontakoznak a válaszok.

Klau! a suli az első! sok sikert és kitartást az érettségihez! drukkolok neked én is! örülök mindig, ha izgalmassá és érdekessé tudom tenni a törit, ami nektek is tetszik. a válaszok pedig cseppenként érkeznek majd ;)

Jó olvasást és várom a véleményeteket!

Puszi,

ZoÉ

„Ha valamit szívvel-lélekkel csinálunk, akkor megsokszorozódik az energiánk, szinte kifogyhatatlanná válik. De ha kételyeink vannak, és nem vagyunk biztosak a dolgunkban, akkor szorongani kezdünk. Az a fizikai és érzelmi energia, amelyet a szorongás emészt fel, elképesztő mértékű.”

(Helen De Rosis)

~~~ xxx ~~~

  Budapest, 2011. 05. 13.

Stephanie ügynökként már sok őrültséget látott és hallott. Azonban tudatában volt annak a ténynek is, hogy Robra nem jellemző az effajta viselkedés. Pont emiatt is jöttek ki olyan jól. Ketten, egyes esetekben Nick-kel hárman, mindig megértették egymást. Zökkenőmentesen és zavartalanul tudtak együtt dolgozni. Mindig a kölcsönösség, egymás tisztelete és legfőképp a bizalom jellemezte a viszonyukat. Azonban az ügynök jelen pillanatban mérhetetlenül tanácstalan volt. Semmit nem értett, és emiatt nem tudta felfogni, hogy Rob miért viselkedik így. Steph repülőúton végig ezen gondolkozott.

Látta és érezte, hogy Rob rettentő módon fel volt dobódva. Vigyorogva mocorgott a helyén. Valami megváltozott, de nem értette az okát. Csendben maradt és úgy figyelt. Várt, kivárt. Remélte, ha lesz elég türelme és ha időt ad ügyfelének, akkor a korábbi bizalomra alapozva Rob hajlandó lesz beszélni vele és elmondja, hogy mi történt.

De mégsem ez történt. A leszállást követően, és miután átlépték a reptér kijáratánál a küszöböt Rob otthagyta őket. Az ismeretlen nőhöz igyekezett. Megölelték egymást, és olyan természetességgel viseltettek egymás iránt, mintha már évtizedek óta ismernék a másikat. Steph még inkább meglepődött azon, hogy a színész egyáltalán nem foglalkozik a körülötte lévő fotósokkal, pedig sosem szerette őket, és a túl sok paparazzi nem egyszer egészen az őrületbe kergette a férfit. Most azonban úgy tűnt, mintha nem is érzékelné a jelenlétüket.

A döbbenet annyira lefoglalta, hogy már csak a parkolóból távozó autót látta. Kedvenc ügyfele lelépett egyetlen szó nélkül. Bízott a férfiben, a józan eszében, hogy nem csinál hülyeséget. Rögtön ki akarta űzni a gondolatai közül azt a lehetőséget, melyben valami baj bukkanna fel. Ha mégis valami történne, akkor tőle kérne segítséget. Bár erre a lehetőségre nem szívesen gondolt. De kész lett volna bármit megtenni, nem pusztán kötelességtudatból, hanem mert Rob különleges volt. Olyan személy, akit hatalmas tehetséggel áldottak meg az égiek, amit nagy balgaság lenne elpazarolni. Főleg most, mikor szépen felfelé ível a karrierje és sorra nyílnak meg előtte az ajtók felkínálva a jobbnál jobb lehetőségeket.

A döbbenet elmúltával Stephanie, Nick és Dean a színésznek küldött autóba pakolták a csomagjaikat. Egyikük sem szólalt meg, csendbe burkolóztak. Steph remélte, hogy a szállodába sikerül majd néhány szót váltania Robbal. S az eddig elmulasztott bemutatásra is sort kerítenek. Kerülő nélkül egyből a szállodába érkeztek meg. Steph elintézte a bejelentkezést, míg Nick és Dean a csomagokat intézték. Mindezek után elfoglalták a saját szobáikat. Szerencsére az utazás tényét figyelembe vették a szervezők, így aznapra nem szerveztek programot. Szabadnapot kapott mindenki.

Az ügynök bár nem vallotta volna be, de elfáradt. Az utazások, a premierek, a promóciós programok őt is éppen annyira lemerítették, mint a színészeket. Érdeklődve járta be a szobáját, mit hol talál meg. A berendezések és a színek megnyugtató és barátságos kisugárzást biztosítottak. Lepakolt, s feltett szándék az volt, hogy kipróbálja a fürdőt. Kezet mosott, majd pedig az arcát öblítette le. Törölközőért nyúlt, hogy felitassa a kósza vízcseppeket. Éppen végzett, mikor vad kopogásra lett figyelmes. Steph a kezében tartott törölközőt félre dobta és az ajtóhoz sietett. A kinyíló ajtóban azonban két személy türelmetlenkedett.

Nick is elfoglalta a szobáját, majd a családjának szeretett volna írni, mikor felfigyelt a különös bejegyzésekre. Egyszeriben félretette a levelezőprogramot, helyette a böngésző után nyúlt. Alig akart hinni a szemének. A felfedezését egyből meg szerette volna osztani a legmegfelelőbb személlyel. Ezért felpattant és kezében a laptopjával sietett az ügynökhöz. A testőrrel a folyosón találkozott, aki egyből csatlakozott hozzá.

Stephanie készségesen beengedte a két férfit. Nick egyből bele is csapott a mondanivalójába, amellyel egy pillanat alatt meglepte az ügynököt és a testőrt. Mindhárman a képernyőre tapadtak. Átnézték a bejegyzéseket, s mivel nem jelentek meg újabbak így kénytelenek voltak várni. Vártak és vártak. Robert nem jelentkezett és egy darabig újabb bejegyzések sem érkeztek. Az ügynök nem tudott ülve maradni, ezért inkább le és fel sétált.

Nick a neten sörfölt, majd kikerekedett szemekkel felfigyelt az újabb és újabb bejegyzéseket. Először egy-két, majd egyre több és több kép került a világhálóra. A színész minden képen mosolygott. Aztán egy rajongó egy rövid videót osztott meg a közösségi oldalán. Rob ölében ült a nő, s egymást ölelték. Meghitt, idillikus pillanatot kapott el a pár életéből. Steph nem bírt tovább várni, amúgy sem szerette a sumákolást. Jobban szerette az egyenes utat. Éppen itt volt az ideje, hogy válaszokat kapjon.

A telefonjáért nyúlt. Imádott ügyfele hamar felkapta a telefonját. A nő minden udvariasságot félretett, egyből kérdésekkel bombázta Robot. A választ meg sem várta, mielőbb ki szerette volna adni magából a feszültséget. S miután ledarálta a legfontosabb kérdéseket, akkor hagyott némi időt a válaszra. A színész szavai vidámságról tanúskodtak. Stephanie bár bosszús volt, mégis valahol a szíve legmélyén tudta, hogy minden rendben van. Ez a felfedezés pedig némileg megnyugtatta. Robert jól érezte magát, boldog. Egyértelműen ez hallatszott a hangján. Régen volt ilyen gondtalan és vidám. Egy röpke pillanatra engedte Steph és a múlton merengett.

Az ügynök mosolyogva emlékezett vissza, mikor először találkozott Robbal. Tagadhatatlanul mindkettőjüknek meghatározó, életre szóló élményt jelentett eme esemény. Rob életében először lépett be Los Angeles ügynökségeinek világába. Az előkelő toronyház egyik emeletén kapott helyet az ügynökség, ahol Steph is dolgozott. Rob félszegen követte a már jól ismert ügynökét, aki Londonban egyengette a fiatal színész útját. Ő tanácsolta Robnak, hogy próbáljon szerencsét Amerikában. A két ügynök többszöri telefonon való egyeztetés után találtak egy megfelelő időpontot. Steph a tárgyalóban fogadta vendégeit. Kíváncsian várta, ki lesz az új ügyfele. Akkor lépett be a tárgyalóba Rob.

Stephanie egy csendes és helyes angol fiút látott maga előtt, aki még csak most próbálgatja a szárnyait. A fiatal fiú kétségtelenül tehetségnek számított, mivel nemcsak a színészethez, hanem a zenéléshez is konyított valamicskét. Az ügynök pedig tudtán kívül megérezte, hogy az angol ifjú többre hivatott.

A nő mosolygott ahogy emlékeiben viszontlátta az első forgatást, az első fotózást, az első interjút vagy épp az első premiert, amelyek már közös munkának számítottak. Minden egyes alkalom, esemény Rob egy-egy újabb oldalát mutatta meg, ezzel pedig egyre jobban megismerhették egymást. Az ügynök és az ügyfele között szükséges a jó kapcsolat, hiszen úgy sokkal könnyebben megy a közös munka, amiből nem volt hiány.

Robtól származó felszabadult nevetés hirtelen rántotta vissza Stephanie-t a jelenbe. A tiszta, őszinte dallam, mely már nagyon hiányzott az ügynöknek. Az évek, a filmek, a sikerek, a rengeteg és fárasztó munka, a hajtás és felhajtás, illetve Hollywood hatása nyomott hagyott a férfin. Az örökös menekülés, a paranoia kezdeti jelei, a fáradtság, a levertség, sőt egyes esetekben a félelem, mely akár rettegéssé is elfajulhatott volna, újra és újra felütötték a fejüket. A múló évekkel pedig az angol fiú felnőtt s megtanulta kezelni és elviselni a kegyetlen világot. Lassan megszokta, vagyis inkább hozzászokott a hírnévvel járó sötét oldalhoz, csakhogy ez azt eredményezte, hogy egyre kevesebbszer mosolygott, egyre kevésbé tudott szívből nevetni.

Stephanie a munkát fontosabbnak találta, mint a szórakozást, de a férfi nevetése meglágyította a szívét. Egyáltalán nem akarta tönkretenni a színész jó kedvét, mert ez alapjaiban rengette volna meg a kapcsolatukat, még akkor is ha szilárd talapzaton állt. Ugyanakkor egy másik dolog is befolyásolta az ügynököt, mely gondolkodásra késztette. Pillanatok álltak a rendelkezésére, de végül az ügynök belátta, hogy jár a színésznek egy rendes születésnap, amit úgy tölt el, ahogy és azzal a személlyel, akivel szeretné. Főleg, mivel még egy rendes születésnapban sincs része. Legalábbis az elmúlt néhány évben.

Felrémlett a legutóbbi születésnap. Zajlott az éppen aktuális forgatás. A szoros határidők és a feszes ütemtervek miatt esélytelennek tűnt a színész születésnapjának a megünneplése. Egy hirtelen jött ötlet, a gyors szervezésnek köszönhetően mégis sikerült megszervezni egy kisebb, családias ünnepséget. Steph a befolyását latba vetette, s elintézte a helyszín foglalását, a barátokkal együttműködve készülődtek. Meglepetésként az ügynök a színész családjának utazását is egyengette, hogy még véletlenül se derüljön ki, mire készülnek. Így esett, hogy a rövidebb forgatási nap után a színész kollégák mindenáron bulizni akartak menni. Ebből természetesen Robot sem akarták kihagyni. Ez áltál titkon a lefoglalt étterembe csalták a színészt.

Csupán néhány barát és a család jelenlétében ünnepeltek. Koccintottak, finom vacsorát ettek, utána pedig szülinapi tortát. Az egész lényeg a közös ünneplés, a barátságos, meghitt hangulat volt. De még ezt is sikerült néhány rosszakarónak elrontania. A szülinapi partiról nem tudtak, nem szivárgott ki semmi, ezért erősen a találgatásokra hagyatkoztak. Másnaptól az elfajult buliról beszéltek, és a részegnek titulált színész virított szalagcímként a médiában.

Stephanie visszacsöppent a jelenbe. S egy kedves fenyegetést azért még elmondott, hogy fenntartsa a renoméját. Mindketten tudták, hogy nem valós fenyegetés ugyan, de akkor is komolyan kell venni. Rob csak szerette volna kinyomni a telefonját, azonban nem sikerült neki. Steph furcsállotta, hogy nem szakadt meg a vonal. Nick és Dean érdeklődve fordult az ügynök felé, aki egy szó nélkül kihangosította telefont, mert nem érette az eseményeket. Egy olyan beszélgetés fültanúi lettek mindhárman, amit jobb lett volna, ha nem hallgatnak végig.

- Miért álltunk meg egy bababolt előtt? – hangzott el egy egyszerű kérdés Robtól. A hangja könnyed, és a vidámságtól felszabadultan visszhangzott.

- Mert vennem kellett pár dolgot. – elég hamar érkezett rá válasz. Egy ismeretlen női hang.

- Miért kellett? Megmutatod mit vettél? – Steph és Nick összenézett, s elakadó lélegzettel várták a folytatást. – Szóval babaprojekt? De ugye kislány lesz? – Rob igazi, őszinte kíváncsiságának adott hangot.

- Ne nagyon álmodozz, én kisfiút szeretnék. – a nevetés ezúttal az ismeretlen nőhöz tartozott.

- Mi van? Miért nem kislányt? Egy tüneményes hercegkisasszonyt… - Steph, Nick torkán akadtak a szavak. Pattanásig feszült idegekkel várták, mit a fene történik. Egyértelműen történt valami, de most már senki semmit sem értett. Tanácstalanság maximális méreteket öltött.

- Aha, most ezt mondod… természetesen buborékban tartanád, egy fiú sem mehetne a közelébe, vagy ha mégis… akkor meg minimum állandó agyvérzéssel vagy szívrohammal ápolgathatnának… Jaj, bár ha jobban belegondolok… Azok a lopott csókok, a titkos randevúk és… felejthetetlen éjszakák... – sóhajtozva adta mindenki tudtára Rob újdonsült felesége.

- Elég asszony! Elég! Ne kínozz! – Rob válasza sem késlekedett.

- Te mondtad a kislányt… Csak vázoltam, hogy mire számíts.

- De nem akarom hallani!

- Nos, akkor imádkozz, hogy ne tudd meg…

Két szólamú nevetés és cuppanás után ezúttal tényleg megszakadt a vonal. Stephanie az ablak előtt ácsorgott, míg Nick és Dean a kanapén ültek és a monitort bámulták. A nő azon gondolkozott, mit rontott el. Hol hibázott? Eddig még ilyen nem fordult elő a munkája során. A munkájára sosem volt panasz. Imádta a munkáját, minden vele járó gond és baj ellenére. Ráadásul Rob eddig szint problémamentesnek számított. Mindig kötelességtudó, mindig a munka volt az első számára. Steph most tanácstalanul állt az események előtt. Ilyen még soha nem történt vele. Rob eddig megbízott benne, megbeszéltek szinte mindent. Kicsit úgy érezte, hogy Rob úgy tekint rá, mint a pótanyjára. De rá kellett jönnie, hogy valami megváltozott.

Könny gyűlt szemébe, minden erejére szüksége volt, hogy ne engedjen szabad utat a könnyeinek. Zakatoltak a gondolatai. A zsigerileg érezte, hogy a fene nagy boldogság ellenére valami meghúzódik a háttérben. Mintha a hatodik érzéke működésbe lépett volna, s most jelzett volna. Hosszasan azon az ismeretlen és a semmiből előkerülő nőn gondolkozott. Nem ismerte sem őt, sem a szándékait. Egyre gyanúsabb lett ez a nő, aki most csak belecsöppent az életükbe. Ez a nő, akit Robert a feleségének nevezett.

Stephanie ellenségesen gondolt az ismeretlen nőre. Megannyi jelzőt talált rá, hogy maga is meglepődött rajta. Mindezek közül a legenyhébbek szerint a feltörekvő celebvadásznak, haszonlesőnek tartotta, mint azokat, akik a hírnévért és a pénzért szégyentelenül bármire képesek. S beugrott a kihallgatott telefonbeszélgetés. Összeállt a kép. Bármire képes, még teherbe is esik, hogy céljait elérje. Egy gyerek. Egy gyerekkel fogta meg magának Robertet, aki imádta a családját, családcentrikus volt szinte a végsőkig. Talán éppen ez volt a színész gyenge pontja, s ezt kihasználta az a nő, ezzel pedig megkaparintotta magának.

Minden passzolt az elméletbe. Minden beleillett a felépített gondolatmenetbe. Ezért még ellenségesebben arra a nőszemélyre. Steph tudta, hogy okosan, bölcsen kell cselekednie, még ha nehéz feladatra vállalkozik. Az ügynöknek uralkodni kellett magán, hogy ki ne kotyogja a feltételezését. Előbb valamiféle bizonyítékra volt szüksége.

„Bölcsnek lenni, ez azt jelenti, hogy az ember fölébe emelkedik örömnek és bánatnak, aggodalomnak és részvétnek, becsvágynak és sértődésnek. Bölcsnek lenni annyit tesz, mint a dolgok fölött állni, semmit és senkit nem gyűlölni vagy szeretni, de egyúttal mások elzárkózását vagy rokonszenvét is tökéletes közönnyel fogadni. Aki valóban bölcs, az semminek sem tulajdonít jelentőséget. Megközelíthetetlen, és semmi sem árthat neki.”

(Michael Ende)