20. fejezet - The show must go on

Sziasztok,

eljutottunk a 20. fejezetig. Szép kerek szám! Ennek örömére egy szép hosszú részt hoztam.

Különleges a fejezet, mivel most először szólal meg egy Flórához közel álló személy: Cosmo szemszög :D Úgy érzem, hogy izgalmakban most sem lesz hiány, és jönnek a újabb puzzle darabkák. :D

Nagyon Köszönöm Mindenkinek a komit!

Jó olvasást!

Várom a véleményeket!

Puszi,

ZoÉ

ui.: Kedves Olvasók,

akik a "nem tetszik"-et pipálták megosztanák velem, miért nem tetszett az adott fejezetet? Néhány szóval, mert ebből is tanulok, és tudtok NÉVTELENÜL írni nekem!

„Néha a boldogsághoz nem pénz, siker vagy hatalom kell. Néha a boldogsághoz elegendők a jó barátok, a család, és az egyszerű élet méltósága.”

(Tuti gimi c. film)

~~~ xxx ~~~

Cosmo

London, 2011.05.19.

Mozgott alattam az ágy. Hullámzott, rázkódott. – Mi a fene? Földrengés? – morogtam álmosan. Rohadtul fáradt voltam. Az a bestia leszívta minden energiám. Most aztán egy szava sem lehet. Tegnap megkapta végre a régóta várt extra romantikus estéjét, bár ha tudom, milyen jutalomban lesz részem, akkor már előbb alkalmat kerítek rá. Semmi mással nem foglalkoztunk, sőt még a bárt is kihagytuk. Így is alig bírtuk ki, hogy hazaérjünk.

- Ébredj álomszuszék! – újra megrázkódott az ágy. – Cosmo… Édes, ébredj fel! – a hízelgő hang társult finom érintések mellé. Mindenáron fel akart kelteni. Szerettem Őt nagyon, de most tényleg az alvás kicsit csábítóbb volt.

- Baby… adj még öt percet… - nyöszörögtem, míg a fejemre akartam húzni a párnát. Talán öt perc alatt tudok annyi energiát összeszedni, hogy egy reggeli szeretkezésre elegendő legyen.

- Nem, nem adok… - elkapta a párnát, és el is vette tőlem.

- Gemma… baby mi bújt beléd?... Persze a jóval nem bírsz betelni, de akkor is hagy egy kicsit még… – kísérletet tettem, hogy megforduljak. – Az éjszaka háromszor csináltuk, meg kétszer hajnalban legalább egy kicsit hadd aludjak! – a hátamon fekve terültem el az ágyon. Erősen szorítottam össze a szemeim. Gemma meg kuncogva cirógatott ott, ahol ért.

- Costantin Morer – mondta ki a teljes nevem. – Costantin… Morer… - fintorogtam. Morer. A drága apám neve egyet jelentett a vagyonnal, a befolyással, a hatalommal. Csakhogy a szemében tékozló fiú voltam mindig. Sokkal inkább érdekeltek az autók, a versenyek, amit apám egy cseppet sem nézett jó szemmel. S mivel nem akartam lemondani a szenvedélyemről, ezért választás elé állított. Választottam. S mivel nem a neki megfelelő út mellett döntöttem, ezért kitagadott. Persze anyám mindig mellém állt. Vele azóta is tartottam a kapcsolatot, időnként találkoztunk, telefonáltunk. Mégsem bántam meg semmit. Soha nem bántam meg ezt a lépésem. Ennek a választásnak köszönhettem a mostani életem. Flórát és végső soron Gemma-t.

- Ha a teljes nevem ismételgeted, azzal inkább elveszed a kedvem, minthogy meghoznád! Lelombozol… és nem lesz szex… – a mellettem mocorgó Gemma után kaptam, hogy végre nyugodjon el. Sikkantva fogadta a közeledésem. Magam alá fordítottam, és sóvárogva csókoltam, mert a boszorkány teljesen ráhangolt a dologra. Gemma a csókok alatt egyre jobban fészkalódott alattam, aminek következtében újra és újra ágyékomhoz dörgölőzött. Félre dobtam a fáradságot, és egy újabb szeretkezés reményében csókoltam végig Gemma fedetlen testét.

- Cosmo… - buján és kéjesen nyögdécselt szerelmem minden érintésem, minden csókom után. Mindeközben a hátamon, a vállamon éreztem a belém mélyedő ujjait, körmeit, melyek csak még inkább felizgattak. – Nem szeretkezni akartam… - abban a pillanatban megálltam mozdulat közben. Ez a kijelentés felért egy pofoncsapással.

- Mi van? – zavarodottan néztem szerelmemre. – Akkor meg miért nem hagytál aludni? – az arcomra simította a kezét, úgy cirógatott.

- Cosmo… baj van… - tétován mondta ki a szavakat. Eme pár szóval teljesen lehűtött és elvette a kedvem a szextől. Leszálltam róla, és mellé feküdtem. – Legalábbis úgy tűnik, hogy az van… - Egy mély lélegzet után vártam, miért gondolja Gemma mindezt. Egyetlen szóval, vagyis egyetlen névvel sokkolt. – Flóra…

- Flóra? Mit… mit csinált? – kaptam tekintetem a szomorú arcú életem nőjére. A temetés óta, sőt mióta megtudta Manu halálát, azóta egyre jobban aggasztott a lelki állapota. Tudtam, hogy baj lesz, éreztem zsigereimben. Csak azt nem, hogy mikor. A félelmeim beigazolódtak, főleg ahogy Gemma kiejtette a nevét.

- Eltűnt és a férje sem tud róla semmit. – tátva felejtettem a szám. - Férj? – ízleltem magamban a szót. Ismerve Flórát és az előéletét valahogy lehetetlennek tűnt, hogy bárkinek is igent mondjon. Erre most Gemma olyan természetesen ejtette ki, hogy a férje, hogy megdöbbentem. - Jenny az előbb hívott, hogy láttuk-e vagy tudnunk-e róla valamit.

- Mi van? Férj?! – még mindig itt tartottam. Valahogy nem tudtam túltenni magam rajta.

- Igen. Rob a férje. – Gemma rögtön reagált a kérdésemre. – Tudom Cosmo, most mi jár a fejedbe… De Flóra is megérdemli, hogy végre boldog legyen… Elfelejtse azt a seggfejet… - imádtam, hogy szinte belém látott. Ki mondott olyan dolgokat, amelyek pusztán csak a fejemben fordultak meg.

- Mindenben igazad van! Szeretlek boszorkány! – nyújtotta csókra azokat az ízletes ajkakat. – Rob. Mit tudunk róla? Utánanéztek…

- Felesleges… - legyintett egyet Gemma, majd kibújt a karjaim közül. Kiszállt az ágyból. Fedetlen testét teljes valójában megcsodálhattam. A földön szétszór holmik közül a pólóm húzta magára, míg hozzám vágta a gatyám. – Elmondok én mindent… Sam haverja, színész. Nagyon is híres. Jenny hívása után egyből kutakodtam a neten és hát ott megtalálsz róla egy csomó képet… sőt láttam olyanokat, amin Flórával együtt vannak.. Képek, videók… minden…

- Tényleg? Most csak szívatsz! – húztam magamra a gatyám, és kikeltem az ágyból. Gemma-t követtem egészen a nappaliig. A kanapéra dobtam magam, míg kedvesem a laptopjával az ölembe helyezkedett el. Csak egy egyszerű keresőprogramba pötyögte be a nevet és már ki is dobta a több milliónyi találatot. Nem egy oldal hozta az ifjú házaspár képeit, amit tátott szájjal néztem végig. Együtt szerepeltek szinte az összes képen, mégis csak Flórára koncentráltam. Nemcsak a szája görbült felfele, hanem a szemeibe is visszatért a csillogás. Egy-egy oldalon megnéztük a megjegyzéseket. Mindkettőnknek teljesen ismeretlen volt a színész kiléte.

Tudomásul vettük, hogy egy új pasi lépett Flóra életébe, akiről elfelejtet szólni. – Láthatóan boldogok együtt. – A kocsiban ülve is még mindig Flórán rágódtam. Nem vette fel a telefonját, ami alapjáraton még nem jelentett semmit. Volt már rá nem egy példa, hogy a kocsiban hagyta, vagy a műhelyben. Emiatt automatikusan hangposta jelentkezik be nála. Szóval még nem paráztam. Igyekeztem hideg fejjel végiggondolni, hogy Flóra hol szokott megfordulni. Kezdtem a cégnél, ahol beavattam Heiko-t a fejleményekbe. Haverom vállalta, hogy tartja a frontot bent, míg én előkerítem a kissé örült nőszemélyt.

Voltam a garázsban, ahol a kocsik karbantartását végzik, de ott sem látták Flórát. Beszélem az alkatrészt szállító taggal is, de senki nem látta. Persze mindenkinek leadtam, hogy amint feltűnik szóljanak nekem. Míg a város sötétebb oldalán kalandoztam, addig Gemma is hasonlóan tett a város másik részén. Bevontam Flóra keresésébe, ő Teresa társaságában azokat a helyeket járték be, ahol csajos napokat töltik. Telefonon tartottuk a kapcsolatot, de semmi biztatóval sem tudtunk szolgálni.

Az idő előre haladtával fokozódott az idegességem. Egyre jobban azt éreztem, valamit kihagytam. Valami egyszerű és kézenfekvő helyen nem is kerestem. Fejbe bírtam volna csapni magam. Bejártam az egész nyamvadt várost, de Flóra házánál nem jártam. Azon nyomban megfordultam, és rohadt gyorsan az otthonához hajtottam. Még a bejutással sem volt gond, mivel Flóra még a ház vásárlásakor adott egy pótkulcsot nekem, ami azóta is ott pihent a kulcscsomómon. – Oly hosszú idő után elegendő volt rátalálnia erre a házra, hogy újra mosoly kerüljön az arcára. – Kíváncsian mentem körbe a házban. Határozottan látszott, hogy Flóra járt itt. Az egyértelmű jeleket a hálóban találtam meg. Valamennyire megnyugodtam, hogy felfedeztem a nyomait. Egyből a bár jutott eszembe. Lehet, hogy már ott is van. Míg a földszint fele tartottam, valami azt súgta, hogy nézzek be a garázsba is. A csodakék Nissan nem volt a helyén. Így legalább volt mibe kapaszkodnunk. Flóra egy lépést sem tesz a kocsi nélkül, az meg annyira feltűnő, hogy könnyű kiszúrni.

Elkerülhetetlen volt, még akkor is ha Gemma-t magamra haragítom, hogy a bárba töltsük az estét. Előtte természetesen hazamentem, ahol életem asszonya már várt rám. Szenvedélyesen csókoltuk meg egymást, mely egy rögtönzött szeretkezésig fajult. Gemma fülig érő szájjal bújt hozzám. Bepótoltuk a reggel elmaradtakat, sőt még együtt is zuhanyoztunk. Ott sem mellőztük az együttlétet. Elcsábított, és olyan szinten beindított, hogy képtelen voltam ellenállni neki.

Tisztán és kielégülten szálltunk ki a zuhany alól. Törölközés és öltözködés közben Gemma elmesélte, merre járt és kikkel találkozott. De ők sem látták Flórát. Némi harapnivalót vettem magamhoz, mikor Gemma a kezembe nyomta a telefonom.

- Halló! – szóltam bele, mert drágaságom azt elfelejtette közölni, hogy kivel beszélek. A kijelzőn lévő szám meg semmit sem mondott nekem.

- Helló, Sam vagyok! Cosmo? – felismertem a hangját.

- Igen, mondhatod. – kaptam be egy falatot.

- Csak érdeklődöm, hogy Flóra előkerült-e? Rob egyre idegesebb. Semmit sem tudunk. Arra gondoltunk, hogy talán Gemma és Flóra együtt vannak. – éreztem Sam hangjában a növekvő feszültséget.

- Nem haver, a lányok sem beszéltek. Ma jártam már néhány helyen, meg szóltam mindenkinek, hogy értesítsenek, ha Flóra bárhol feltűnik. Jelentkezem, ha lesz valami hírem. – ígértem meg Sam-nek, amit tudtam.

- Már csak egy kérésem lenne, ha nem gond, akkor holnap beugranál velem Rob-hoz. Szerintem megnyugodna, ha beszélne veled. – ésszerű kérés volt, amire nem mondhattam nemet. Főleg Flóra miatt nem, és mert Rob a férje.

- Megoldható. Még van egy tippem, ahol lehet. De akkor holnap szólok, mikor megyek. – ezek után még inkább szerettem volna, ha Flóra este betipeg a bárba és végre előkerül.

- Kösz Cosmo! – hangzott el Sam utolsó mondata, és megszakította a vonalat.

Befejeztem a telefonálást, majd a kajálást is. Gemma elkészült és végre mehettünk a bárba. Idegesen kerestem a vendégek között a Virágszálat, remélve csak iszik egyet és táncol a barátaival. Sorra botlottunk bele az ismerősökbe. Üdvözöltek és néhány szót váltottam. Természetesen mindenkinek mondtam, hogy Flórát keresem és hogy rájuk is számítok. Mindenki bólogatva egyezett bele a ki nem mondott szövetségre. Ezért szerettem a világunkat, mert itt még számít a másik szava, a másik becsülete. Az adott szó becsülete. A vad kapitalizmusban, melyben apám is bőségesen kiveszi a részét, minden csak a pénzről szól. Csakhogy a pénz kergetése közben elvesznek az élet apró örömei és minden tárgyiasul, hogy minél egyszerűbben pénzben lehessen kifejezni. Persze nekünk is számít a pénz, mert a kocsik karbantartása pénz, de egy-egy futam és a győzelem íze sosem lesz pénzben kifejezhető.

- Cosmo! Valamiről beszélnünk kell! – jött felém gondterhelt képpel Heiko.

- Flóra? – kérdeztem rá egyből.

- Nem. Üzlet. – vágta rá azon nyomban. A hátsó kijáraton mentünk ki, mely a sikátorba vezetett. Mindketten rágyújtottunk. Várakozóan néztem cimborámra, hogy mi aggasztja ennyire.

- Valaki szimatol körülöttünk. Nem sok infónk van még a tagról. De rohadtul nyomul. A srácok leadták a drótot, hogy figyeljünk oda. Chris-nek hívják… - nagyokat szívtunk a ciginkből. Most már nemcsak Flóra, hanem a szaglászó pasas miatt is.

~~~ xxx ~~~

London, 2011.05.20.

Hiába vártam, hiába reméltem. Nem bukkant fel Flóra, ráadásul Heiko által adott infókon is törhettem a fejem. Reggel összeszedtem magam, azonban első utam ma a cég volt. Beszélnem kellett Heiko-val. Egy köteg aláírandó után, átütemeztünk néhány ügyfelet, akik egy cseppet sem bánták. Miután elrendeztük az ügyeket, rátérhettünk a rizikósabb üzletre. Úgy egyeztünk meg, mivel a csapatunk stratégiai vezére amúgy is én vagyok, ha felbukkan a nagypofájú tag, akkor hozzám irányítják. Ezt persze szétküldtük e-mail-ben az összes versenyzőnek. Sorra érkeztek a visszaigazolások, hogy jelentkezni fognak.

Már csak egyetlen dolog maradt hátra. Sam. Felhívtam és az irodából egyenesen hozzájuk tartottam. Sam már kint várt rám az utcán. Nagyban telefonált, éppen csak megálltam és beszállt a kocsiba. Ha jól értettem valami koncertről folyt az egyeztetés, s nem akartam belepofázni. Szerencsére a lámpák és a keresztezősek előtt elmutogatta, merre tartsak.

- Kösz Cosmo! Van valami híred, megtaláltátok Flórát?

- Nem és egyre jobban aggaszt, hol a fenében van!

Hamar elértük a házat, ahol Sam-et kedvesen fogadta a ház asszonya. Azonban velem már kevésbé volt ennyire előzékeny. Bemutatkoztam, de az asszony még a kezemet sem fogadta el. Néhány pillanat múlva megérkezett Rob. – Mit tudsz a feleségemről? Mit tudsz Flóráról? – Legalábbis a kérdéseiből erre következtettem. Kíváncsian néztem végig rajta, mert az előttem álló férfi még csak messziről sem közelítette meg Flóra ideálját. Fiatalabb volt tőlünk, egy csepp izom nem volt rajta és a magabiztosságot is csak hírből ismerte. Neki mégis sikerült elcsábítania Flórát. Talán pont ez jelentette a megoldást.

- Semmit… és ez a baj… Eltűnt, felszívódott… Nem veszi fel a mobilját. A barátaink sem tudnak róla semmit, pedig mindenkit riadóztattam. – a szavaim hallatán látszott az arcán a szomorúság. Tényleg fontos neki Flóra. – Aki látja Flórát, az leadja a drótot… Nem jött el a bárba sem. Már kezdtem érte én is aggódni. Így elmentem hozzá. Voltam nála. Járt a házban. Flóra járt otthon, mert a cuccait megtaláltam… Mindent az ágyra szórt… meg egy-két dolog hiányzik… és a kocsija is… - elmondtam mindent, amit tudtam. A többiek nem vették észre, de az asszony túlságosan is figyelt. Kiszúrtam. Alapvetően jobban figyeltem a környezetemre, mint egy átlagos ember, hiszen apró mozdulatokon, egy időben észrevett jel segítségével elkerülhető a biztos halál, amely a száguldás közben szinte mindenkit körülvesz.

Mivel okosabbak nem lettünk, így rövid időn belül távoztam. Amúgy sem díjazták a jelenlétem. Csakhogy jelen pillanatban a legtöbbet mégis én tudtam intézni Flóra előkerítésének érdekében. Láttam Robon, hogy nem túlzottan szimpatizál velem. Valahogy kölcsönös volt ez a dolog, mert hát bevallom, az ilyen srácokat szoktuk elgyepálni heti rendszerességgel. Ha egy-két csepp alkohol éri az érzékeny torkukat, akkor előbújik belőlük az őstulok. S ennek megfelelően viselkednek. Ezt pedig nem hagyhattuk, főleg ha ez a ősember viselkedés éppen a bárban jön rájuk. Az a mi helyünk, és ezért meg is védjük.

Éppen úton voltam, mikor Heiko telefonált. Beszélt Flórával. Az eltévedt bárány felhívta, és megígérte, hogy visszajön. Ez a viselkedés egyáltalán nem Flórára vallott. Ha valami bántotta, vagy valamin nagyon agyalt, mert ilyenkor álmatlanságban szenvedett, akkor folyamatosan régi, őskori futamokat nézett. Imádta a régi közvetítéseket. Egész gyűjteménye volt belőle. Igazi ritkaságokat lehetett megtalálni a polcán.

Egyáltalán nem gondoltam, hogy idáig fajulnak a dolgok. Csakhogy egy másik dologra is felhívta a haverom a figyelmem. Chirs. Megint előkerült. Ennek megfelelően este egy megbeszélést hívtunk össze. Muszáj volt mindenkit nyugalomra inteni, mert a forrófejű magánakció csak még nagyobb bajt kavarna. Túl könnyelmű kijelentés volt részemről, de akkor még nem tudtam, hogy mit hoznak az elkövetkezendő napok…

~~~ xxx ~~~

London, 2011.05.22.

- Sűrű napokon vagyunk túl! – öleltem át Gemma derekát az étteremből kifele. Olyan szép napunk volt. Végre fellélegeztem, mert tudtam, hogy Flóra és Rob együtt vannak. Leo-nak meg küldettem az egyik legfinomabb és legdrágább italból egy üveggel a lakására, mert elcsípte Flórát. Így magam szállítottam le Robot Brighton-ba és talán ezek ketten együtt mégsem alkotnak olyan rossz párost. Legalábbis a találkozásuk első pillanatai alapján ez jött le. Olyan csókot nyomtak le, hogy csak pillázni tudtam. S bámulatosan idomultak egymáshoz. Minden mozdulatukról a természetesség árulkodott. Ahogy kettőjükre néztem, reméltem Flóra most már tényleg boldog lehet. Sejtettem, hogy nem rögtön jönnek vissza. Ha Gemma-val a helyükben lettünk volna, akkor a hotelig meg sem álltunk volna, hogy addig szeretkezzünk, míg bele nem fáradunk. Ezek persze mi lettünk volna.

- Cosmo, visszajöttünk. Van valami? – csicseregte a kedves hang, amint megnyomtam hívás fogadásához a zöld gombot. Gemma-t elvittem a munkahelyére, már indultam volna tovább, de a beérkező hívás megállásra késztetett. Szokás szerint Flóra darált, így még köszönni sem tudtam.

- Te utolsó cafka! – egy dühös női hang zavarta meg őt beszéd közben. Hiába kérdeztem, mi történt, nem válaszolt. Elképzelésem sem volt, ki lehet az. Ki az a nő, aki nem éppen a legkedvesebben szól Flórához.

- Később hívlak! – Már ki is nyomott. - Baromi jó beszélgetés volt. – állapítottam meg. Kinyomott, s engem meg ehet a fene, hogy mi a büdös franc van már megint. Hangzavarban kivettem Rob-ot is. Cefetül viszketett a tenyerem. Egyre jobban érett annak a színész gyereknek az a bizonyos verés, eddig csak azért úszhatta meg, mert a Virágszálnak nem akartam fájdalmat okozni. Már régóta ismerem ezt a belevaló csajt, s eddig még soha nem volt rá példa, hogy bármi elől megfutamodott vagy elmenekült volna. S most erre is sor került. Ahogy erre gondoltam egy különös érzés fészkelte be magát a lelkembe. Előérzet vagy megérzés, de határozottan valami rossz közeledtét éreztem.

Bármennyire is a virágszál mellett szerettem volna lenni, nem tehettem. Volt még néhány rendezetlen ügyem. Egyrészt a munka miatt, másrészt a futam miatt. Ráadásul itt volt ez az új arc, aki nem bírta féken tartani a pofáját s mindenáron a ki akart csikarni egy versenyt. – Az az alakkal valami nem stimmel, bűzlik valami körülötte. – Pont emiatt is inkább saját kézbe akartam venni a dolgot. - Még a végén kiderül, hogy egy rohadt zsaru szimatol körülöttünk. – De nem tudtam koncentrálni, így egy rövid üzenettel töröltem a találkozót. Jobban mondva átütemeztem. Még koncentrálni sem tudtam a dolgomra. Folyamatosan Flóra járt az eszembe. S hirtelen jött a zseniális ötlet. - Basszus, hogy erre miért nem gondoltam előbb! – vágtam fejbe magam képzeletbe.

- Kicsim, hívd a lányokat este bulizunk! A srácoknak szólok én! – tárcsáztam egyetlenem.

- Édes, és hol lesz a buli? Vagy részleteket mikor közölsz?

- A bárba. Elintézem a privát terepet. Drága, Flórával majd beszélek én! Csók!

- Oké, meghívom Jennyéket is! Puszi Cosmo!

Beszéltem Noah-val a privát terem ügyében. Még szerencse, hogy törzsvendégnek számítunk. Elég sok vendéget köszönhet annak, hogy odatettük a versenyek utáni bulik helyét. Ha éppen nem volt futam, csak lazulni akartunk, akkor is ott rúgtunk be. Tisztes mennyiségű alkohol elfogyott szinte minden alkalommal. Bár a minden alkalommal egyre nagyobb tömeggel együtt növekedett a felélt alkoholkészlet is.

A Virágszálat hívtam utolsónak. A hangja egész szenvtelen volt. Rákérdeztem, hol van és hol hagyta azt az ütődött férjét, mire csak hümmögött. Aztán ahogy máskor, terelte a témát. Az agyamat elöntötte a méreg, eldöntöttem s nem állíthat meg senki sem. - Megérett az a rohadt verés. – amit ki is akartam utalni, minél előbb.

Csikorgó fékekkel álltam meg a ház előtt. Kiugrottam az autóból. Egyetlen célom volt beverni annak az öntelt hólyagnak a képét. Kényszerítettem magam, hogy nyugodt maradjak, míg szükséges. Rohadt nehéz feladat volt. Csengettem, és vártam, hogy megtaláljam az általam keresett személyt. A legjobb az lett volna, ha egyből ő nyit ajtót nekem, s akkor lendületből köszöntötte volna az öklöm.

- Jó napot asszonyom, Robert-et keresem! – azt hittem belepusztulok, mert az anya húzta csak az időt.

- Mit akar még maga is? Nem kevertek elég bajt? – ahogy felháborodva magyarázott az asszony felismertem a hangját.

- Drágám, mi a baj? – jött az idősödő úr hozzánk.

- Semmi baj nincs, csak Robert-et keresem. – ismételtem meg, de már ökölben voltak a kezeim.

- Hátul a kertben, kint cigizik. – az úr készségesen segített. Megmondta, merre menjek.

Lendületesen indultam a kert irányába. Négy alakot láttam az ajtó mellett. Szerencsére a legtávolabbi volt Rob. Amint kiléptem az ajtón, egyből lendül a kezem. Semmivel sem törődve bemostam neki. Az első ütés a meglepetés miatt sikerült olyan jól, a másodikat is még bevittem, de a többit már védte és közbeléptek a srácok. Lefogtak, míg Rob feltápászkodott.

- Jól figyelj, többször nem mondom el, ha még egyszer a közelébe mész, megbánod! Ez csak a kezdet volt, az előétel. – dühösen feszegettem a kezem, de nem tudtam kiszabadulni.

- Miért véded? Bocs, végülis ez is benne van a munkakörödben. Szállítod, kliensekkel tárgyalsz és meg kell védened az aranytojást tojó tyúkod. Legalább azt mond meg, mennyi egy menet? Vagy óra? Vagy hogy is számoltok el? – eddig mérges voltam, de most egyenesen tomboltam a dühtől. - Azt hiszi ez a pojáca, hogy Flóra egy prosti. Na nem, ezt nem nyelem le!

- Oh, te rohadt szemétláda! Bazd meg, ezért mit kapsz! – vergődtem, mert még szorosabban fogott a két srác. Ez az egy volt Rob szerencséje, különben most nagyon lapos lenne.

- Hagyjátok abba! Fiúk elég! – jöttek sorba a női hangok. – egy elég szemrevaló szőke csaj állt a drága mama mellett. Ha jól kombináltam, akkor az anya keze van ebben.

- Igaza van asszonyom, ebből elég! – élesen siklott a hangom a levegőben, akár a penge. – Maguk betegek. Hogy gondolhatják komolyan, hogy Flóra egy prosti. Elment az eszük? Nála tisztább lelkű, önzetlenebb és csodálatosabb emberrel még nem találkoztam. Az élet kegyetlenül kitolt vele, nem egyszer, de ő mégis talpra állt és nem vesztette el önmagát. Soha, ismétlem soha nem vetné oda magát senkinek, ráadásul pénzért.

- És a cég? A pénze? Az éjszakázás? Rohadtul összeáll minden.

- Flórát nagyon régóta ismerem… a legjobb barátok vagyunk, a legszorosabb kapcsolat alakul ki közöttünk az évek során. Tisztelem és szeretem őt, és előbb ölném meg magam, mint hogy ilyen mocskos dologba belevigyem. Te idióta csak gondolkoznod kellett volna, használni a hülye fejed, hogy rájöjj, amit maga Flóra mondott el, hogy mit csinál… vagy mi a pokol miatt ért annyira a verdákhoz? Ha nem megy, akkor kérdezd meg Sam-et…

- Miről kérdezzen? – az említett megjelent. Mellette Jenny-vel.

- Cosmo! De rég láttalak! Este ott leszünk, és jössz nekem egy tánccal! – ölelt meg és adott puszit Jenny. Gemma mutatott be minket egymásnak, mivel ők jó barátnők.

- Jenny nekem a megtiszteltetés. Most mennem kell, este összefutunk! – köszöntem el Jenny-től, lekezeltem Sam-mel. – Te meg egy darabig tartsd távol magad Flórától! – böktem Rob felé, akinek az arcán már most kezdett meglátszani az ütés nyoma. Elégedetten távoztam, s szúrós pillantásokkal jutalmaztam a drága mamát.

- A rohadt életbe! – szitkozódtam, s egy nagyot csaptam a kormányra. – Mit tegyek? Hogy segítsek Virágszál? Tanácstalan vagyok, életemben először, de nagyon. - Arra jutottam, hogy ide kell egy kis női segítség. Szerencsére már Gemma otthon volt. A lakásban cikázva készülődött. Nem túl nagy lakásunk van, de a célnak megfelel. Megvan mindenünk, ami csak kell. Már két, de lehet, hogy három éve itt élünk. Két szoba, fürdő, konyha és nappali bőven elég kettőnknek. Feleslegesnek tartottam, hogy egy házat béreljek, vagy vegyek. Arra még ráérek. Kedvesem egyből kiszúrta, hogy baj van. Különleges képessége van hozzá. Nem szólt semmit, nem kellett neki. Hozzám lépett kitárt karjait a nyakam köré tekerte.

- Kicsim, mit tegyek? Egyre jobban aggódom Flóráért. Az a barom… - elharaptam a mondat folytatását, de Gemma kuncogásából arra következtettem, hogy nem is kellett kimondanom.

- Sssh… a barátai vagyunk, így támogatjuk őt. Flóra Rob-ot választotta… Igen vannak gondjaik… - Gemma nyugodtan és azzal a bájos mosolyával magyarázott nekem. – Amit nekik kell megoldaniuk.

- Tudom, de Flóra már így is annyit szenvedett, pedig meg sem érdemelte… Végre itt lenne az ideje, hogy boldog legyen.

Az én drágám megnyugtatott s higgadtan indultam Flórához. Gemma előre ment a bárba. Úgy gondoltam, hogy beszélek a Virágszállal. Hátha ő képes elmondani, mi a fészkes fene folyik itt már megint. Elgondolkodva, s rutinszerűen parkoltam le a felhajtón. Elbaktattam az ajtóig, s csengettem. A kinyíló ajtóban pedig egy dögös és egy cseppet sem szomorú nő állt. Megráztam a fejem, hogy nem képzelődök-e. Flóra észbontóan nézett ki abban a fekete szerelésében.

- Oh, bocs Drága, de eltévesztettem a házszámot! – méltóságteljesen lépett mellém, s puszival üdvözölt. Úgy mint máskor. Semmit nem mutatott, sem azt, hogy megbántották, sem azt, hogy fájdalmat okoztak neki. Csak a szemeiben láttam a szomorúság jól elrejtett darabkáit.

- Miért is? – fordította el a kulcsot a zárban.

- Egy belevaló csajhoz indultam, de itt előttem egy gyönyörűséges démon áll. – s ezzel még csak meg sem közelítettem a valóságot. Felfoghatatlan volt számomra, hogy lehet Rob ennyire hülye. Ahelyett, hogy örülne, mint majom a farkának, hogy egy ilyen gyönyörűséges tünemény mellett feszíthet, és vele osztozhat az ágyon, képes kretén módjára viselkedni.

Flórának jó kedve volt, mert végig kacarászott a hülyébbnél hülyébb beszólásaimon. Pont az volt a célom, hogy felvidítsam. Teljesítettem, bár valami azt súgta, hogy ez erősen látszat. A kocsiban egyből zenét kapcsolt, s az énekessel együtt énekelte a számot. Amint a bárhoz tartozó méretes parkolóba kanyarodtam egyre izgatottabb lett. Nem véletlenül.

A parkoló tele volt szebbnél szebb autócsodákkal. A legújabb és legmenőbb fejlesztésekkel. Egyedi body kit-ek sokaságával. Nissan, Honda, Ford, Toyota, Mitsubishi és BMW. A zene már dübörgött s keveregtek az emberek. A mi csodaszép kis világunk apraja-nagyja eljött. Leparkoltam. Amint kiszálltunk a csodámból. Minden nagyzolás nélkül mondhatom, hogy királyi bánásmódban részesültünk. Mintha eme kis világ királyi párja lettünk volna. Ennek megfelelően a karom nyújtottam Flórának, s úgy vezettem a bejárat fele. Persze több helyen megálltunk, s megcsodáltuk mi is a különlegességeket.

A klub zsúfolásig tele volt. Noah üdvözölt bennünket személyesen. Aztán felmentünk a privát teremben, ahol már javában folyt a buli. Gemma és Teresa egyszerre csapódott nekünk. Majd lányok táncolni indultak. Egyetlenem egy röpke csókra hozzám lépett. Valami piáért indultam. Az egyik fotelben Zero és Saya egymást falták, szóval kibékültek. Ámulattal figyeltem, ahogy a lányok újra és újra a táncba lendülnek. A szünetekben, amit két tánc között tartottak mellém ültek s mindenáron rá akartak venni, hogy velük menjek. Mivel nem sikerült, így inkább ittak egyet. Bár az már az este elején feltűnt, hogy Flóra kicsit többet ivott, mint szokott. A boxba Zero csapódott mellém, majd Heiko és Noah. Belemerültünk a beszélgetésbe, már amennyire a zene engedte. A srácok Chris-ről faggattak, mit tudtam meg. Csakhogy az elnapolt találkozó miatt nem szolgálhattam semmilyen infóval nekik. Kicsivel később feltűnt a színen Sam és Jenny, akiket egy-két srác követett. Még szerencse, hogy nem ment ki a fejemből, és szóltam a lent az őröknek, hogy engedjék be Sam-éket.

- Szia Jenny! Hello haver! – köszöntöttem őket, mint egy rendes házigazda. Bár nem az enyém a hely, de a buli miattam van itt és most.

- Hello Cosmo! Figyelj, nem akarunk bajt. Rob is rendes srác, csak néha nagyon hülyén reagál a dolgokra és olyankor egy címeres ökörként viselkedik.

- Sam, nem érdekel. Engem egyedül Flóra érdekel. Ő a legfontosabb.

- Értem. Figyelj, hívtam pár havert. Tom, Bobby és Marcus. – bökött a srácokra, mikor a nevüket mondta. Velük találkoztam, ők fogtak le, hogy meg ne öljem Robot ott helyeben. – Régóta barátok vagyunk. A legjobb cimboráim.

- Érezzétek jól magatokat! – nekem nem volt ellenemre a dolog. Csak egyetlen személy jelenléte irritált, amit szóvá is tettem. – Te meg mi francot keresel itt? Nem megmondtam, hogy tartsd távol magad? – hangosabban adtam a tudtára a leghátul sunnyogó Rob-nak.

Hiába beszéltem neki, képes volt simán mellettem elnézni. De hirtelen megfeszült a tartása. A tekintete mereven nézett előre. Arra fordítottam én is a fejem. Flóra éppen Heiko-val táncolt. Látszólag egyikük sem vette észre a közönséget. Pedig a kis csoportunk minden tagja őket figyelte. Flórában elég sok pia volt, hogy ilyen tüzes kis táncot levágjon. - Bár Ő pia nélkül is elég szenvedélyes tud lenni.

Rob hirtelen lendült, reagálni sem maradt időm. Birtoklóan vonta magához a meglepett feleségét. Flóra kiszabadította magát, s heves szóváltás alakult ki közöttük. Hangosak voltak, de a zene miatt nem lehetett tisztán érteni őket. Dühösen, erősen gesztikulálva beszéltek, mindketten a maguk igaza mellett kardoskodtak. Addig fajult a vita, hogy a Virágszál sietősen távozott, míg Rob utána. A barátaink gyülekezete csak pislogott, hogy mit vágtak le ezek ketten. Már indultam volna utánuk, mikor egy puha kacsó megfogta a kezem. Ezzel megállásra késztetett.

- Cosmo, várj! Ezt nekik kell megoldaniuk. – Igen, így van. De mégis nehéz ezt szó nélkül hagynom. Flóra olyan, mint a húgom. Nagyon fontos nekem. Már szinte teljesen családtag és az ember a családtagjaiért bármire képes. Érte én is, bármire!

Gemma a nyakam köré csavarta a kacsóit. Azok a finom ajkak közelítettek felém, s nem bírtam tovább. Szenvedélyesen faltam belefeledkezve a szerelembe. Rávett arra is, hogy táncoljunk. Egy italért indultam, s közben Zero csatlakozott hozzám. Megvitattuk a parkolóban látottakat, és haverom feldobott pár nevet, ahol jutányos áron lehet minőségi alkatrészeket szerezni. Erre koccintottunk.

Akaratlanul indult el a tekintetem a teremben. Láttam az ismerős arcokat, amint jól érzik magukat. Csak egyetlen személy hiányzott. Flóra. Még mindig nem jött vissza. Tudatosan újra végignéztem a bulizó tömegen, de most mást kerestem. Rob sem került még elő. – A saját gondjaikkal maguknak kell megküzdeniük. – sóhajtottam fel. Elhatároztam, hogy most igen is bulizni fogok, s holnap első dolgom lesz – a józanodás után – meglátogatni Flórát.

„Annyi szomorúság, tanácstalanság, igen, kétségbeesés volt arcában, hogy meg kellett állnom, vissza kellett néznem. Néztem, és azt hittem, megszakad a szívem. Talán soha nem szerettem úgy, mint ebben a pillanatban.”

(Márai Sándor)