39. fejezet - The show must go on

Sziasztok,

hát picikét késve, de megérkeztem, és hozom is a következő fejezetet. Íme itt is van a 39. fejezet. Ebben és a következő fejezetben is nézzétek a keltezést! Szép hosszú fejezet lett és találtok benne extrat!
Egy picit összejöttek a dolgaim, kicsit megviseltek az elmúlt napok, ezért most még inkább szükségem van visszajelzésekre. A folytatásról annyit, hogy a szokásos módon a "Hírek" rovatot és a chat-et figyeljétek. Ha minden jól megy, akkor holnap (vasárnap) fel is kerülnek az időpontok.
Nagyon szépen köszönöm újfent a komikat!
(igyekszem majd válaszolni rájuk...)

Jó olvasást!
Várom a véleményeket!

Puszi,
ZoÉ

„Tanulj meg mosolyogni. A mosolyban mágikus erő rejlik. Amíg az ember mosolyogni tud, addig képes a további harcra. És aki harcol, az győzhet is.”

(Marcus Aurelius)

Stephanie                                                                                 Los Angeles, 2011.07.08.

A fényes napsugarak és a magas páratartalom teljes mértékben LA védjegye volt. – Péntek, egy nyugodt péntek. – mosolyodott el Stephanie, míg a szokásos rutinnal készülődött munkába. Letudta a szokásos reggeli kocogást, mellyel formában tartotta magát. Felfrissült a kiadós zuhany alatt, majd törölközőbe csavarva a szekrényhez lépett. Könnyű szoknyát és egy hozzá illő blúzt választott, mindkettőt a bevetett ágyra terített. Visszalépett néhány pillanatra a fürdőszobába, felhúzta a fehérneműjét és a tükör előtt lehelet finom sminket kent fel. Ezek után kezdett neki az öltözködésnek. Csinos szeretett volna lenni nemcsak a munka miatt, hanem mert ebédmeghívása volt. Még nem tudta eldönteni, hogy a különös ismertség, mely lassan barátsággá alakult, hogyan fog folytatódni, vagy éppen hova vezet. Izgatottan gondolt az ebédre és a férfire is, majd saját gondolatain felkuncogott.

Steph a nappaliba sétált, ahol tegnap este hagyta a táskáját. Elrakta a nélkülözhetetlen és olykor az életét is megkeserítő blackberryjét, a tárcájáért nyúlt és végül a kulcsait keresgélte. Miután mindent megtalált és eltett, könnyed mosollyal a szája sarkán lépett ki a lakásából. Gondosan becsukta magam mögött az ajtót. Pár pillanatig lehunyt szemmel élvezte a napsugarakat, aztán lendületesen a kocsijához indult.

Beült és a reggeli forgatagban olvadva indult munkába. Természetesen az irodába vezető utat egyszer megszakította, mégpedig azért, hogy a kedvenc kávéját beszerezze. A kávéját kortyolva sétált vissza az autóhoz, s már csak az a nagyjából húszpercnyi út választotta el az irodától. A kocsiban automatikusan bekapcsolt a rádió a motor indítását követően, amolyan háttérzajnak. A reggeli műsorban megemlítették Robertet, a torontói forgatást és a partnernőjét, Sarah-t. Ez volt a szakmai rész, emellett persze Rob magánéletét sem hagyták ki. Csakhogy Steph nem figyelt a műsorral, mert egy másik férfi kötötte le a figyelmét. S mire jobban odafigyelhetett volna, miért Rob-bal foglalkoznak megérkezett az irodaházhoz. Leparkolt, egyik kezébe a táskáját, míg a másikba a kávéját vette és dolgozni indult.

Steph nyugodt mosollyal az arcán lépett be az irodaházba. A magas sarkú kopogását is dallamként érzékelte. Jó kedve volt, hiszen az elmúlt hetekben minden olyan szépen zajlott. Minden rendben volt a szerződésekkel, újabb rakat forgatókönyv érkezett, a felkérésekről nem is beszélve, azonban míg Robert forgatott, addig Steph nem tehetett semmit. Minden beérkező kérést, felkérést feljegyzett, fontossági sorrendet készített, de ezekkel majd csak a forgatás végeztével kellett Robertnek törődnie.

- A forgatás után… – somolyogva lépett be a liftbe. Már csak egyetlen hét volt hátra a forgatásból. Mindenkinek a legnagyobb örömére eddig semmi fennakadás nem volt, és csak kisebb-nagyobb hírmorzsák jelentek meg. De ezek főleg a helyszínen készített paparazzik képeiből, vagy éppen a rajongók által közvetített helyzetleírásokból származtak. Az ügynök fejében most először ütött szöget, hogy a rajongók hozzáállása megváltozott Robbal kapcsolatban. Nem akarták szétszedni, nem történt semmiféle atrocitás vagy bármiféle összecsapás a két fél között. Sőt boldog férfiként szerepelt a fiatal színész a képeken és a beszámolókban. A nyílt terepen, ami jelen esetben egy-egy forgatási helyszínt összekötő utca volt, kapták lencsevégre Robertet, néhány ízben a felesége kíséretében, de többségében inkább a testőrével vagy a helyszínen dolgozó kollégákkal. Steph tudott és látott jó párat a képekből, szakmai kötelessége volt, és női szemmel igen igézőnek találta pártfogoltja megjelenését öltönyben. Néhány helyen felismerték Flórát is, mint a színész újdonsült feleséget. A fiatalasszony kocogni járt, megfordult a forgatáson vagy éppen kézen fogva érkezett meg ideiglenes lakhelyükre a férjével. Bár az már az első képeknél feltűnt Stephanie-nak, hogy Flóra testőr és kíséret nélkül merészkedik ki az utcára. Ez bátor tettnek számított a sokat látott ügynök szemében, de ugyanakkor mégis felelőtlenségnek tartotta. Az eszmefuttatás annyira lekötötte a nő minden gondolatát, hogy csak a csilingelő hangra eszmélt fel. A lift megállt a megfelelő emeleten, kinyílt az ajtó és Steph folytathatta az útját az irodája felé.

- Baj van! Oltári nagy baj van! – Nick ideges hangja és ábrázata, illetve a száját elhagyó mondatok egyből eltűntették Steph arcáról a legapróbb mosolyt is. Kezdésként egy egyszerű „Jó Reggelt!”-tel beérte volna, azonban a mai reggelen nagyon úgy tűnt, hogy ez túl nagy kérés lett volna.

- Mi történt? – váratlanul csak ennyit bírt kinyögni, míg Nick mellette egy egész rituálét járt el. – Vége a nyugodt péntekemnek… - ezt már csak magának, csendben jegyezte meg az ügynök az asztalának megkerülése közben.

- Nem tudom… Nem hiszem… De akkor is… - Nick össze-visszabeszélt, Steph igyekezett a legjobb tudása szerint valami értelmes dolgot kihozni ebből a halandzsából, de nem ment.

- Nick! – kissé megemelte a hangját az ügynök, ami végre megállásra késztette a felszólítottat a folytonos járkálásában. – Kérlek, az elejéről kezd, mert így nem értek semmit… - immár kedvesebb hangot ütött meg, amit a férfi bólintva vett tudomásul.

- Röviden annyi: Rob megcsalta a feleségét, aki pedig feldúltan még Torontót is elhagyta. – húzta el a száját Nick, majd Steph asztala előtti karosszékbe ült.

- Ez így tényleg rövid összefoglaló volt. – a nő meglepődve foglalt helyet a székében – Ezek után kíváncsi lennék egy hosszabb beszámolóra… Tudod nagyon jól, hogy máskor is jelentek már meg téves információk… - Steph elharapta a mondat végét, mivel egy kissé csúnyább jelzőt használt volna.

- Hidd el, már mindenre gondoltam! Mikor először hallottam a rádióban, akkor teljes mértékben pletykának tartottam. Tényleg, te nem hallottad? Kizárt, hogy nem hallottad! – Steph-nek egyből beugrott, hogy valamit hallott, de egyáltalán nem figyelt a műsorra. Nick meg sem várta az ügynök válaszát, inkább folytatta tovább a monológját. – Mint mondtam már, pletykának gondoltam, ezért is néztem utána… Csalódottan tapasztaltam, hogy minden bulvár ezt hirdeti.

- Lehet, hogy a bulvár ezzel van tele, de akkor sem biztos a hír valós mivolta. – Steph megvillanó szemekkel ütötte be a laptopján a felhasználónevét és a jelszavát.

- De valami akkor is nagyon félre siklott ez alatt a két hét alatt… Rob és Flóra között... – Nick felpattant és kiviharzott az irodából. Az ügynök egyedül maradt a gondolataival. Nem akart hitelt adni ilyen olcsó és aljas húzásnak, mert ismerte Robertet, s abban maximálisan biztos volt, hogy a férfi milyen kényes az efféle dolgokra. Mindez a neveltetéséből fakadt, amiért Steph nagyon tisztelte Claire-t. Ezért is tartotta félreértésnek, vagy csúfos félremagyarázásnak a kialakuló pletykát. Azonban egy pillanatra az ügynök megtorpant.

- Miért mondta ezt Nick? Két hét? Mi a fene történt az elmúlt két hét alatt? – már csak a laptop képernyőjének motyogta el a kérdéseit, vagyis csak azt hitte.

- Két hete még minden rendben volt… Tessék, ezt nézd meg! – egy kiterített magazint tolt Nick Steph orra alá, aki a laptopja mellé tette. Közben persze elindította a böngészőjét, hogy hadd dolgozzon a masina, míg átfutja az irományt. Mégsem tudott a szövegre koncentrálni, mivel a képek sokkal jobban felkeltették az érdeklődését.

Az első képen Robertet fedezte fel a marcona testőr, Dean társaságában. Amolyan előtte-utána összeállításban. Egyértelműen a forgatás előtt és alatt kapták el a színészt, mert a szakadt farmert lecserélte, és makulátlan Gucci öltönyben pompázott fényes nappal. A második kép a hosszú sötét hajzuhatagú nő egyértelműen Flóra volt, ahogy a férjét öleli és csókot váltanak. Steph szeme tovább siklott a nagyobb méretű képre, melyen „A boldog pár romantikus estéje” felirat virított. A magazin túloldalán Sarah Gadon szerepelt képpel és rövid összefoglalóval az életéről és szerepeiről. S ez volt az a pillanat, mikor Stephanie szemei fennakadtak.

- Nem… Ez képtelenség… - motyogta még mindig a képet nézve. Egyszerűen nem akart hinni a szemének, az agya minden egyes idegszála tiltakozott a látottak ellen.

- Nekem is ez volt az első reakcióm. – bólogatott Nick, míg újabb lapokat adott a döbbent ügynök kezébe.

- Nem értem, mi a fene ütött Robba? – Steph-nek a telefon jutott eszébe, s egyből kapott is utána. – Nem hívott… Ez gyanús… Miért nem hívott? – nézte a süket és néma blackberry-t. – Nálad sem jelentkezett?

- Nem… Egyáltalán nem… Miért mit jelent ez? – kérdezett vissza Nick.

- Mindjárt kiderül… - s már indította is a hívást aggodalommal telve az ügynök. A telefon csak csörgött és csörgött, majd pedig az idegesítő hangposta kapcsolt be. – Rob, ha ezt megkaptad, azonnal hívj fel! – parancsoló hangon mondta végig a szövegét a sípszó után. Aztán a telefon az asztalra került, majd folytatták a kutakodást a magazinok és a különböző hírportálokon.

Csalódva vették tudomásul mindketten, hogy mindenhol ugyanazokba a képekbe botlanak, és a firkászok fantáziája sem túl színes, mert a cikkek többsége is ugyanazt sugallta. Rob csalt, megcsalta a feleségét. Rob és Sarah, a két főszereplője tökéletesen kivehető és felismerhető volt a képeken, amin vadul csókolóztak egy félreeső, elég sötét helyen. Aztán persze ott voltak a képek Flóráról, aki egyedül, kibontott hajjal és a hatalmas napszemüveg mögé rejtőzve hagyta el a szállodát, aztán átvágott a torontói reptéren, s később persze a LAX-on is kiszúrták. Egyértelműen viharos volt ez a távozás, már-már a sértett menekülés is ráillett ezekre a képekre. Steph és Nick több elméletet vetett fel. Elsőként jelenetre gondoltak, aztán felmerült bennük a manipulált képek lehetősége. Ezt persze gyanúsnak találták, de Robert csak nem jelentkezett és ameddig a színész szájából nem ismerik a helyzetet, addig csak rosszindulatú pletykaként szerették volna kezelni a helyzetet.

- Helló Philip, de régen beszéltünk! – kissé meglepődött a nem várt telefonhíváson Steph, és ennek hangot is adott.

- Helló Steph! Bizony mostanában mindketten nyakig ülünk a munkában. – nevetett fel a férfi a dallamos hangjával, ami nagyon barátságos és bizalmat ébresztő volt.

- Ezt jól látod! – fintorodott el az ügynök, bár ezt szerencsére semmi sem közvetítette és senki nem láthatta. Nick abban a pillanatban elhagyta az irodát, mikor megszólalt a mobil.

- Steph, most úgy hívlak, mint a barátod… - tétovázva ejtette ki Philip a szavakat.

- A barátom vagy, éppen ezért tudom azt, hogy ez nem egy tipikus baráti hívás. – az ügynök összerakta a kirakóst. Philip egy neves magazin főszerkesztője volt, s nem véletlen, hogy pont a mai napot választotta a kedélyes csevegésre.

- Akkor nem titok, miért hívtalak? Steph ezek komoly vádak… mint a barátod figyelmeztetni szeretnélek, hogy rengeteg kép készült, amelyeket a délutáni számban le fogunk hozni… Címlapon hozzuk le… s nem mi vagyunk az egyetlen magazin…

- A hangodból úgy veszem ki, sehogy sem tudlak erről lebeszélni. – Steph egy picikét bízott Philip-ben, hogy talán meggondolja magát, bár ez irracionális döntés lett volna. De talán valamilyen információt mégis megtudhat a férfitől.

- Jól érzed, viszont felkínálom a lehetőséget, hogy mellékeljünk valamilyen nyilatkozatot… Robert nyilatkozna nekünk? – ez volt az a pont, mikor ez a beszélgetés eldőlt és mindketten üres kézzel maradtak.

- Philip, azt hiszem, mindketten tudjuk, mi a válaszom. – Steph igyekezett diplomatikus választ adni, és legfőképp a higgadtságát megőrizni.

- Köszönöm, hogy meghallgattál. – a férfi beérte ennyivel, nem kötözködött, nem követelőzött. Tudomásul vette a választ, s ez tiszteletre méltó tett sokat jelentett az ügynöknek. Ezzel is bizonyította férfi, hogy a kettejük ismeretsége neki is éppen olyan fontos, mint a nőnek.

- Köszönöm, hogy szóltál a címlapról. – végül elköszöntek egymástól.

Stephanie sokadszorra próbálta felvenni a kapcsolatot Rob-bal vagy Dean-nel, de valamiért senki sem volt elérhető telefonon. Az ügynök az elmúlt órákat a telefonon, a neten lógva töltötte, közben folyamatosan kávét ivott, mert a feszültség egyre csak elhatalmasodott rajta. Nick átvállalta, hogy a sajtósokkal beszéljen, egyeztessenek, hogyha közlemény kiadására kerülne sor. Ez a pletyka a délelőtt folyamán világméretűvé vált és jó néhány aggodalmas telefont kapott, melyek alkalmával ugyancsak magyarázatot kértek, sőt az utolsó hívások inkább követelték azt. Csakhogy Steph nem tudott semmit sem mondani.

A sokadik kávé megtette a hatását, s Steph a mosdók felé tartott, mielőbb megoldhassa folyó ügyeit. Mikor belépet a helyiségbe az első fülkét célozta meg, nem is foglalkozott azzal, hogy rajta kívül van-e még valaki itt. Csakhogy néhány pillanat múlva az öblítő hang után csicsergést hallott.

- Ugye te is láttad azokat a képeket? – kíváncsian érdeklődött az egyik hang.

- Persze, sőt utána még rá is kerestem. – hamar válasz érkezett némi kuncogással.

- Most már kezdtem érteni, hogy az a bizonyos Sarah Gadon, miért olyan elragadtatva beszélt Robról. – Steph csendben figyelt, mert akaratlanul is felkeltette az érdeklődését ez a beszélgetés. Nem ismerte fel a két hang tulajdonosát, bár a fiatal hangjukból arra következtetett, hogy két titkárnő fecseg odakint.

- Láttam azt az interjút én is… - sokat sejtető hangon ejtette ki a szavakat. - Olvastad a magazin múlt heti számát? Mert abban is az egekig dicsérte Robot…

- Nem értem, mi ütött a pasikba? A megcsalt feleség, meg már el is hagyta a várost… Lencsevégre kapták a LAX-on… Totál ki volt bukva, ezt meg onnan tudom, hogy a fecsegő húgom mellett rohant el… Aki rögtön felismerte, meg egyből közölte minden közösségi oldalán és persze engem is hívott… - lassan elhalt a társalgás, s Steph előmerészkedett. Minden agyi kontroll nélkül lépett a mosdókagylóhoz, mosta meg a kezét, majd szárazra törölte őket.

Az új információk csak még több kérdést eredményeztek, melyeken szó szerint rágódott. Visszasétált az irodájába, de az agya folyamatosan kattogott. Egy pillanatra sem tudott kizökkenni ebből az örült forgatagból. A keresett személy nem akart vele szóba állni, ami egyre inkább aggodalommal töltötte el az ügynököt. Félt, egyre jobban félt, hogy mégis igaz a hír és nem tudta felfogni. - Miért tette? Miért most?

- Stephanie! – bátortalan kopogás után és a megadott engedély után Miranda lépett be az irodába. – Stephanie, el fog késni a megbeszélt találkozójáról… Az ebédről… - az ügynök felkapta a fejét, majd az órájára nézett. Teljes mértékben kiment a fejéből a találkozó.

- Köszönöm Miranda, hogy szóltál! – bár nem akarta elhagyni az irodát ilyen kaotikus helyzetben, de azt is belátta, hogy semmit sem tehet, míg Robert nem áll vele szóba. Még tett egy utolsó kísérletet, ami kudarcba fulladt. Így végül összepakolt és elindult a találkozójára. – Miranda a telefonomon elérhető leszek. Ha bárki keresne, akkor kérlek, hívj! – hadarta el

Stephanie sietett, ahogy csak tudott, ebben szerencsére a forgalom is kedvezet neki. Nagyot sóhajtva szállt ki a francia étterem előtt, hogy az egyenruhás férfi leparkoljon a kocsijával. A napsütésben nagy levegőt vett és befele indult. Bízott benne, hogy nem késett túl sokat. Magában azon rágódott, hogy reggel még annyira készült erre a találkozóra, viszont most kisebb-nagyobb gondja volt ennél. Mosolyt varázsolt az arcára, mikor belépett az ajtón. Nagyon megtetszett a nőnek a hely hangulat. Hatalmas üvegfelületek tették világossá a helyet, ezzel természetes fényt biztosítva és a mennyezet úgy volt kialakítva, mintha valamiféle pavilonban lennének. S ahogy tekintete végigfutott az asztalok között egyből feltűnt a keresett személy. Céltudatosan indult el felé.

- Stephanie. - mosolyodott el a komor férfi. Felállt és udvariasan kihúzta az érkezőnek a széket.

- Derek. – igyekezett mosolyogni a nő, de valahogy nem nagyon akart menni. Túl sok minden járt a fejében. Miután helyet foglaltak megérkezett a pincér és felvette a rendelésüket. Amolyan beszédindító kérdések hangzottak el, de valahogy a tőmondatokkal kifulladt az egész. Majd megérkezett a rendelés, és enni kezdtek, vagyis Derek jóízűen falatozott, míg Steph csak piszkálta az ételt, és esetleg nagy ritkán egy-egy falatot bekapott, hosszas rágás után csak nehezen nyelte le.

- Ha jól sejtem, akkor egészen máshol jársz. – áthatóan nézett a férfi a szőke nőre, akit gyönyörűnek látott a vakító fényben.

- Sajnálom… Rémes társaság vagyok…

- Nem, dehogy… Kérlek, ne beszélj zöldséget! Mi bánt ennyire?

- Köszönöm, hogy ilyen megértő vagy. – Steph fel sem fogta, mit tesz, csak cselekedett. A kezét Derek asztalon fekvő kezére tette. – Aggódom. – suttogta az ügynök, mire a férfi megfogta és végigsimított a nő kezén. Váratlan és piszkosul jól eső volt ez az apró mozdulat. – A bulvár Robert félrelépésétől harsog…

- Van valami alapja? – a férfiben a hivatása olyan mélyen gyökerezett, hogy egyből a magánnyomozó fejével kezdett el gondolkodni.

- Néhány kép… De ezekről nem tudhatjuk, hogy valósak-e vagy egyáltalán mikor készültek… - sóhajtott fel Steph, mert a férfi meghallgatta. – Nem érem el Robertet, sem a testőrét. Ahhoz, hogy bármit tegyek vagy mondjak, ahhoz szeretném hallani Robert változatát, mert még mindig nem hiszem el, hogy ezt tette volna. Pont ő?

- Mindenképpen Roberttel kell beszélned? – tette fel az egyszerű kérdést Derek. Stephanie felkapta a fejét. – Úgy értem, pont Roberttel… és mi van a feleséggel? Flórával? – a nő hitetlenkedve vette számításba a férfi kérdéseit.

- Flórával? – eddig ezt a lehetőséget még csak meg sem fontolta. – Igen, lehetne. – és leesett, hogy a cikkek szerint Flórát láttak a reptéren. – Végülis, bár nem tudok róla semmit… úgy értem, megérkezett Los Angeles-be, de azt kétlem, hogy a villába ment volna… Túl nagy ez a város!

- Neked lehet, de nekem nem. – Derek egy csábító féloldalas mosolyt villantott, mellyel lehengerlő hatással volt Steph-re. – Amint lesz valami, jelentkezem! – kacsintott a nőre.

Nem sokkal később a férfi könnyed puszit nyomott a nő arcára mielőtt elhagyták az éttermet. Aztán a kocsija felé haladva az ügynök szinte kislányos kuncogását igyekezte elrejteni. Stephanie visszament az irodába, s legnagyobb sajnálatára Miranda is csak megrázta a fejét arra a kérdésre, hogy senki sem kereste. Nick viszont befutott hozzá és átbeszélték, mit intézett eddig. Steph várta azt a bizonyos hívást Derektől, csakhogy nem akart ez sem megérkezni. Viszont Philip-nek igaz volt és a délutáni bulvár csak úgy ontotta magából a képeket, a magazinokat Robbal a címlapon. Bár semmi új nem volt bennük, csakis az eddig megjelent képek voltak, csak a körítés volt kicsit cifrább. Az egyik cikkbe mélyed bele Steph, mikor váratlanul megszólalt a telefonja.

- Helló Szépségem! – szólalt bele a telefonba Derek. – Megszereztem a címet… - Stephanie arca felragyogott. S már össze is pakolta a holmiját és sietve távozott az irodából.

Sebesen hajtott és elég rugalmasan kezelte a sebességhatárokat. Az irodától nem is olyan messze, még mondhatni a belvárosba irányította az ügynököt a cím. Steph hitetlenkedve nézte az épületet, mert megtalálta a házat, leparkolt a járda szélén. A kormányt szorongatta és csak várt, nem akaródzott bemenni, pedig muszáj volt. Erőt vett magán, majd egy utolsó nagy sóhaj után kiszállt az autóból. A bejáraton simán átjutott, majd egy teljesen felújított hallba érkezett meg. Kiszúrta a liftet, aztán felment a megadott emeletre. Mikor a megfelelő emeleten a megfelelő ajtóhoz lépett türelmetlenül kopogtatott. Azt ajtó pedig pár másodperc múlva kinyílt.

- Maga nem Flóra! – egy szemrevaló pasi nyitott ajtót, aki roppant lengén volt öltözve. Steph egy pillanatra megtorpant s vesztett valamennyit a lendületéből.

- Maga pedig nem a pizzám!

„Mindannyian keressük a válaszokat. A tudományban, az életben, mindenben. Néha a válasz alig egy karnyújtásnyira van tőlünk. Máskor pedig akkor kapjuk a választ, mikor még fel se fogtuk, hogy kérdeztünk valamit. Néha a válasz meglepetésekkel szolgálhat, és néha, mikor már végre megtaláltuk a választ, amit kerestünk, egy csomó kérdés marad megmagyarázatlanul.”

(Grace klinika c. film)

~~~ xxx ~~~

„Ha most úgy érzed, hogy túl sok nehézséggel kell szembenézned, akkor mi lesz később? Amikor majd úgy érzed, hogy ennél rosszabb már nem történhet, akkor jönnek csak igazán a bajok! És amikor már nem reménykedsz semmi jóban, akkor ér majd valami kellemes meglepetés. Ám amíg tudod, hogy szeret, és te is szereted őt - és mindketten megpróbáltok ennek megfelelően viselkedni - nem érhet semmi baj.”

(Nicholas Sparks)

Cosmo                                                                                       Los Angeles, 2011.07.08.

- Jaj, Virágszál! Ezt jól kifogtad! – sóhajtottam fájdalmasan, míg a kezemben az egyik ócska magazint gyűrögettem. – Nem értem, miért csak seggfejek kerülnek az utadba.

A világ női lakosságának figyelme Torontóra irányul. Vajon miért? Az biztos, hogy nem a turisztikai program és a város nevezetességei vonzák ennyire az érdeklődőket. Hanem az utcán zajló forgatás miatt. Cosmopolis Don Delillo regényének David Cronenberges adaptációjának kültéri felvételeit forgatják. A szakmai egyöntetűen meglepődött a rendező választásán, amikor Eric Packer szerepét az Alkonyatból jól ismert, illetve a franchise húzóneveként emlegetett Robert Pattinson kapta meg.

A 28 éves, milliárdos üzletember elhatározza, hogy a limojával átfurikázik a városon egy hajvágásért, mely utazást egy káoszba fulladt utcai demonstráció zavarja meg, a milliomosnak fenyegetések tényével kell szembenézni. Végül ez a kirándulás mindent örökre megváltoztat.

Csakhogy ez Pattinson-ra is vonatkozik? S nemcsak eljátssza a karakterét, hanem eggyé is vált vele?

 Hiszen Mr. Packer is megcsalja a hideg és távolságtartó feleségét, akit történetesen Sarah Gadon alakít.

A sors fintora!

„Sarah és Rob tökéletes párt alkot a vásznon.

Talán azon kívül is?”

A színész a jól titkolt házasságáról bár szűkszavúan, de a római sajtótájékoztatón beszélt először.

„A feleségemmel tölthetem a teljes napot... Ez pedig hatalmas ajándék és öröm egyben... Hoppá, elszóltam magam. Most jó nagy bajban vagyok! Sajnálom, már így is túl sokat árultam el…”

 Robert rövidre zárta a beszélgetést, de ezt követően több helyen együtt jelentek meg. Mint például elsőként a budapesti premieren, majd Londonban. A színész kötelességeit letudta, s ezzel együtt mintha a föld nyelte volna el. Kiélvezte a házas élet örömeit. A vakáció hamar véget ért, s megjelenésük felfordulást okozott a Heathrow-n és a LAX-on is. Az összes képről sütött a szerelem. Ráadásul Los Angeles-be érkezésük után már bele is vetették magukat a partik világába. Több szempontból is érdekes, hiszen Robert több interjúban és nyilatkozatban is hangoztatta, hogy távol áll tőle az a világ. De úgy látszik a feleségért bármire képes!

Azonban a torontói forgatás mindent megváltoztatott?

A felvételek első része főként stúdióban zajlottak, melyekről semmiféle információ nem szivárgott ki, a rajongók legnagyobb sajnálatára. De nem volt okuk csüggedésre, mert olykor az ifjú pár együtt vagy külön-külön, de feltűnt Torontó utcáján. Ezek bizonyítéka az alábbi képek… A kültéri forgatások megkezdését követően ehhez hasonló üzenetek lepték el a közösségi hálókat…

„Aww… Eszméletlen… Itt van RPatz & felesége…”

„Rob szuper szexi, és szuper édesen nevetgél @sarahgadon -nal…”

A képek és a rajongói bejegyzések felvetik azt a kérdést, hogy Robert feleségének a felbukkanásának a hátterében milyen ok áll? Féltékenyég vagy puszta kíváncsiság? Felmérte az ellenfelét vagy a jelenlétéve kívánta biztosítani az érdekeit? De úgy látszik, hogy Robert mégis félre kacsintott. Tudomásunkra jutott továbbá az is, hogy a forgatás hamarosan befejeződik, már csak kérdés, milyen felállásban zárul ez a történet

„Sarah és Rob tökéletes párt alkot a vásznon, és talán azon kívül is.” – nyilatkozta egy bennfentes, aki a neve elhallgatását kérte. „Sarah tehetséges színésznő, s talán nem véletlen, hogy felkeltette Rob érdeklődését.” Az érdeklődését, melyet vad csókcsatával fejezett ki, csakhogy lebuktak. S hogy nem üres szavakról van szó, azt a lopott pillanatokról készült képek bizonyítják. Ne csodálkozzunk, hogy ezt követően a megcsalt feleség első dolga volt a pánikszerű távozás. Jó látható a képeken, hogy egyedül és viharosan távozik a szállodából… és a nemzetközi reptéren pedig ismételten többen felismerték, illetve a szemfüles paparizziknak köszönhetően képet is szolgáltattak.

Vajon egyszeri alkalom vagy egy viszony került napvilágra? Túléli-e a házasságuk az árulást? Képesek lesznek rendbe hozni, az amúgy jól működő kapcsolatukat vagy már erre nincs esély?

 ~~~ xxx ~~~

Már akkor gyanús volt Flóra hangja, mikor legutóbb beszéltünk, de akkor védte Robot és persze a bajt csak tetézte a ringyó megjelenése. Akkor felvetettem, hogy repülőre pakolom magam és megyek, de akkor lebeszélt róla. Most már bánom az egészet. Azt hittem, hogy a los angeles-i kiruccanásom csupa szórakozás lesz, persze hiányzik Gemma-m, de most mégsem tudott volna velem jönni. S a srácokkal remélhetőleg mindent meg tudok tárgyalni. Még szerencse, hogy amúgy is jöttem és Demo leadta a drótot, hogy Flóra befutott hozzájuk. Megkértem őket, hogy tartsák ott és még véletlenül se árulják el, hogy jövök.

Átvágtam a LAX hatalmas forgatagán. Ismerős volt, de mégis idegen az egész. Taxiba vágtam magam, majd bediktáltam a címet. A fülledt meleg, a vakító napsütés és a hatalmas dugó egyből eszembe juttatott néhány emléket az itt eltöltött napjainkról. Persze jók voltak a nappalok, de az éjszakák egyenesen fergetegesekké váltak.

A sofőr mogorva hangja zökkentett ki a gondolataimból. Megérkeztem a megadott címre. Az ismerős ház újabb emlékeket idézett elő. Kifizettem a türelmetlen pasast, majd a vállamra kaptam a táskám és felfele indultam. Nálam volt a kulcsom, úgyhogy még akadályba sem ütközhettem. Demo-ékkal úgy beszéltem meg, hogy felszívódnak, mire odaérek. Talán, ha kettesben leszünk, akkor elmeséli a bánatát az a lökött nőszemély, aki mindig mellé nyúl a pasikkal.

A feltáruló ajtóban megtorpantam. A táskám a vállamról egy hatalmas huppanással landolt mellettem a földön. Nekem csapódott a kecses test, a nyakamba lógott és úgy ölelt.

- De hiányoztál! – ismételte el számtalanszor, de még véletlenül sem engedett le, csak kapaszkodott belém és csüngött a nyakamon.

- Virágszál, már megint mi a fenébe keveredtél? – állítottam talpra, hogy a szemébe tudjak nézni. – Egy újabb seggfej?

- Cosmo. – csapott a vállamra, olyan furcsának tűnt, de nem jöttem rá, miért látom annak.

- Rendeljük pizzát, és megbeszélünk minden! – már éhes voltam és maratoni beszélgetésre készültem. Mindketten rábólintottunk…

„A legsötétebb pillanatokban mindenkinek szüksége van valakire, aki meghallgatja. Néhányan a profikhoz fordulnak. Néhányan az idősebbekre a bölcsebbekre támaszkodnak. Mások azok társaságát keresik, akik ismerik az érzéseiket. De legtöbbünknek semmi sem ér fel jobban egy terápiánál, mint egy jó beszélgetés néhány régi baráttal.”

(Született feleségek c. film)