24. Mihez kezdjek?

Sziasztok,

folytatódjon a Zoé és Rob története.
Lehet, hogy nem annyira eseménydús, de ezek a fejezetek is szükségesek.
Köszi a komikat és a pipákat!

Zsuzsi:
köszi a komid! :) kíváncsi leszek, mit szólsz a folytatáshoz.

mELCSY:
igen, Rob féltékeny, Zoé meg bizonytalan, s ebből adódnak a bonyodalmak. Lucas-nak még lesz szerepe :)

Jó olvasást!

Puszi,
ZoÉ

~~~~~ xxx ~~~~~

~ Véget nem érő szép remény ~

24. fejezet - Elegem van!

Rob engem nézett, addig én egy másik személyre meredtem kikerekedett szemekkel, amint a ruháját igazgatta. Egy pólót csomózott meg a derekánál, bár így is eléggé lógott rajta.

- Kristen – motyogtam alig hallhatóan. Nem hallotta, nem figyelt rám. Sokkal inkább lefoglalta a bosszankodás.

- Bassza meg a kávét meg inni kell, nem rám önteni… - mondta és mondta. Cifra szidalmak hagyták el a száját. Be kell vallanom, hogy bizony belül jó nevettem rajta. Mégis a legszebb öröm a káröröm. Az viszont cseppet sem tetszett, hogy pont itt öltözködött. Erre a gondolatra Robra kaptam a szemem. Ő még mindig engem nézett. Látszott a szemében az értetlenség.

- Rob készen vagy? Indulnunk kell, még elkésünk a megbeszélésről… - Kristen az ajtó fele indult. Kezében megláttam a hatalmas kávéfolttal díszített felsőjét. – Helló, te is itt vagy. – vetett oda nekem. Hát nem kedves? – Rob, a rohadt életbe! Gyere már! Tudod, megbeszélés!

Szerelmem csókot nyomott a számra, majd engem megkerülve felkapta a cuccát és kolléganője után iramodott. Kristen köszönés nélkül távozott, egyáltalán nem lepett meg. Magamba füstölögtem miatta. – Jah megbeszélés, ha te így nevezed…

- Szia kicsim, sietek vissza! – Rob édesen visszajött, s csókot nyomott a számra. Sőt szorosan megölelt és elmélyítette a csókunkat. Miután elváltunk tényleg futólépésben hagyta el szobánkat.

Ez a csók sokat jelentett. Legalábbis úgy éreztem. Minden porcikámban azt éreztem, hogy ártatlan, még ha minden ellene szól. Már igazság szerint azt sem tudtam, kinek hihetek vagy mit gondoljak. A fejem is megfájdult. Mindezek mellett a Lucas-szal való találkozáson, illetve az Ash-től hallottakon rágódtam. De a gondolataimnak nem tudtam parancsolni. Nem tudtam megszabadulni a gondolattól, hogy Rob megcsalt. Szeretők lennének? Képtelenségnek tűnt, de attól még lehet igaz. Nem én lennék az első, akit megcsalnak. Az is lehet, hogy Rob talán megunt. Viszont miért most került elő Lucas?

Újra és újra nekifutottam, de sehogy sem jutottam előbbre. - Nagyszerű! - fejem hasogatott. - Veszek egy kiadós fürdőt. – S azzal a lendülettel már a fürdőkádba engedtem a vizet. Ruháimat az ágyon, vagyis jobban mondva az ágy mellett a földre szórtam. Az iPodommal együtt, immár meztelenül vonultam vissza a fürdőbe. A telefonomat és az iPodom biztonságba helyeztem egy törölközőre, a kád szélesebb permén. Miután mindent elrendeztem, s elégedetten merültem bele a vízbe…

A forró víznek és a zenének hagytam, hogy javítson a kedvemen. A telefonomra pillantottam, s már ennyi az idő? Ámulattal vettem tudomásul, hogy túl jól sikerült a pihenés. Lassan felültem a kádban, a víz is már elhűlt. Itt az ideje, hogy kiszálljak. Egyetlen dologgal nem számoltam, hogy teljesen elzsibbadt minden tagom. Egy óvatlan pillanatban megcsúsztam, elvesztettem az egyensúlyom… sötétség… - Zoé! Kicsim! Térj magadhoz! Édes nyisd ki a szemed! – távolian hallottam Rob hangját. Szólni szerettem volna, de egy szót sem voltam képes kinyögni. Csak valami ismeretlen fájdalmat éreztem. Hirtelen valami hideget éreztem…

Feleszméltem egy pillanat alatt… Egy álom volt, de mennyire valós. Egy szörnyű és ijesztő. Gyors mozdulattal már ki is szálltam a kádból. Szinte taszított a kihűlt víz. Enyhén remegtem, de nem a hidegtől. Csend volt a lakosztályban. Semmilyen hangot nem hallottam. Minden úgy volt, ahogy hagytam. Még mindig csak egyedül voltam. Hiányoltam – Mi tart eddig Rob? – Azt mondta, hogy siet. Jó, nem biztos, hogy rajta múlik. Magányos voltam és egy kicsit unatkoztam. Nem találtam a helyem, így vesztemre a tv-t kapcsoltam be. Most már tudom, hogy hiba volt.

„Egyre biztosabbá válik, hogy a Twilight két fiatal csillaga a valóságban közelebbi kapcsolatba kerültek, mint szimpla barátság. Egy forrás szerint a legutóbb megrendezett TCA-t követő after partin félreérthetetlen helyzetben látták őket. A szóbeszéd mellett sorra kerülnek elő a legújabb fotók. Rengeteg kép, melyen Kristen látható Rob lakosztályának erkélyén. A napokban látott napvilágot olyan kép, ahol a sztárpár kézen fogva hagyja el a szállodát, a stúdiót.

Másrészt felmerül a kérdés, hogy mi szól ehhez Robert barátnője. Hiszen a színész nem egyedül érkezett Los Angeles-be, hanem a new york-i lány kíséretében. Majd együtt jelentek meg TCA-on. Egy párként vonultak végig a vörös szőnyegen.

Míg Robert a pályáját egyengeti, addig az említett barátnő jól szórakozott Ashley Greene, Jackson Rathbone vagy Kellan Lutz társaságában. A kitartó munkával ugyanakkor egy ismeretlen férfivel kapták lencsevégre. Már-már szerelmes pillanatokat töltöttek el a Blue Flowers-ben…

Így megy ez a sztárok életében? Szerelmi sokszög? Nyitott vagy érdek kapcsolatok? Vagy ki csal kit?...”

- A francba, hogy lehetnek ennyire vakok? – sopánkodtam egymagamban. – Persze elég néhány hülye kép… egy jól kikerekített történet és mindenki meg is eszi…

- Ezek soha nem változnak! – jött egy elkeseredett válasz a legszebb hangon.

- De megijesztettél! Hiányoztál! – felpattantam és Rob nyakába ugrottam. Akármi történt szeretem őt. Nagyon szeretem őt.

- Meg tudnád magyarázni azokat a fotókat? – nyers, már majdnem durvának mondanám a modorát. Újra fellángolt benne a féltékenység.

- Régi barát Londonból. Ő Lucas. Meséltem róla. Véletlenül találkoztunk és meghívott kávézni. – feleltem a végén már morcosan. - Ha már itt tartunk, akkor te is beavatnál, mi folyik közted és Kristen között?

- Úgy látom valaki féltékeny?

- Nem, igen, talán… Akkor sem válaszoltál.

- Jó… - egy nagyot sóhajtott – Az egész a médiának szól, ez egy teljesen kreált marketing fogás. Értelme nem sok van, de így azt gondolják, hogy népszerűsíthetjük a filmeket. Hivatalosan néhány helyen meg kell jelennünk. Ezért töltöttem annyi időt Kris-szel.

- Hogy mi? – egész hisztérikus volt a hangom.

- Igen kicsim, ez az igazság. Semmi közöm nincs Kris-hez, de a szerződés, vagyis a szerepünk erre is kiterjed…

- Miért nézel hülyének? Most komolyan ezt el kéne hinnem? – kételkedtem ebben az egészben. Túl tökéletes volt minden. – Ez eddig a legjobb magyarázat a megcsalásra… Szerződés, mi?...

- Nem, nem! Édes, ez az igazság. Ez nem kitaláció, ez a teljes igazság. Be is tudom bizonyítani!... – Rob bosszúsan távozott. Valamit forgatott a fejében. A homlokát ráncolta, és ezt csak akkor teszi, ha valamin nagyon töpreng. Rob végül kitörtetett az erkélyre. A felvillanó öngyújtót és a cigaretta füstöt láttam. Miért nem vagyunk képesek normálisan beszélni? Rob féltékeny, én meg állandóan bizonytalan.

„Édes Zoé, jó volt veled találkozni. Holnap inkább délelőtt találkozzunk, olyan 10körül. Ha neked jó? Blue Flowers? Csók Luc”

Lucastól érkezett egy üzenet. Hamar bepötyögtem „Ott leszek, puszi Zoé”-t, aztán már küldtem is. Rob után mentem az erkélyre. Magam köré fontam a karjaim, mert elég lengén voltam felöltözve. Nem találtam a szavakat, pedig mindennél jobban mondani akartam valamit. Ezzel Ő is így lehetett. Az este további része furcsa, igen idegesítő volt. Hidegháború zajlott közöttünk, a kelleténél többet egyikünk sem szólt a másikhoz. Azt is a legrövidebb tőmondatokban. Az ágyban hozzám sem ért. Nem ölelt, nem simult hozzám, és nem tudtam hozzábújni. Életem egyik legrosszabb éjszakájának mondhatom. Hiányzott a másik felem… Ennek köszönhetően rettentően nehezen sikerült elaludnom.

Kifacsartan éreztem magam. Nem akartam kinyitni a szemem. Csakhogy Rob morgására tértem magamhoz. Először fel sem fogtam, mi is történt. Mi lehet baj ilyen korán reggel? Azonban az óra már 8-at mutatott. Rob kezében pedig az én telefonom volt. Zavartan és haraggal a szemében fordult felém. Felültem az ágyban, majd a telefonom az ágyon landolt mellettem.

- Miért nézel hülyének? Most komolyan ezt el kéne hinnem? Most én is ezt mondhatom… - a saját szavaimmal támadott. Ez meg még jobban szíven ütött.

- Miről beszélsz? Mint láthatod, csak most ébredtem fel. Fogalmam sincs, hogy mi a bajod… - próbáltam nyugodt maradni. Közben a telefonomat néztem meg. Éppen az üzenetek listáját találtam meg. Lucas küldte őket:

„Kicsi Zoé, már nagyon várom, hogy találkozzunk! L”

„Van egy meglepetésem! Remélem, örülni fogsz! Csók!”

„Egyik üzenetemre sem válaszoltál, nem felejtsd el:10 óra!

„Blue Flowers!? Csók Luc!”

- Telefonod folyamatosan villogott, zörgött. Most már tudom, sőt bizonyítékom is van, hogy kettőnk közül te csalsz engem. Nem akartam elkövetni ugyanazt a hibát, amit már egyszer meggondolatlanul a fejedhez vágtam és a sok dráma lett miatta… de most már tudom, te csalsz engem. Most elmondhatod, hogy átvertél, megcsaltál. Te sem vagy különb a többi őrült rajongónál, vagy azoknál a cafkáknál, akik csak a hírnévre hajtanak. Te is csak ingyenélő, celebvadász vagy… - őrjöngött Robert.

- Ez nem jelent semmit, ő a barátom. Régen láttam. Luc a baleset után eltűnt. Most már elegem van! Egyszerűen elegem van. Belefáradtam… az állandó magyarázkodásba… Jössz nekem az idióta kifogásokkal. Vagy már meguntál, vagy Kristen tényleg érdekesebb? Tudod mit, menj a francba!!! – kiabáltam, és felkapva a telefonom berohantam a fürdőben. Az ajtót jó hangosan becsaptam, de Rob is hasonlóan tett csak ő a lakosztályt hagyta el. Rettentően fájtak Rob szavai. Nagyon reméltem, hogy csak a düh miatt mondta ezeket.

Sírni akartam, de már nem ment. Nem jöttek a könnyek, utáltam magam és az egész világot is. Zuhanyoztam, fogat mostam s lassan erőt vettem magamon, hogy kimenjek a fürdőből. Ruhát kerestem, mikor kopogtattak.

- Megyek! – legnagyobb meglepetésemre Steph állt előttem.

- Szia! Rob? Ő hívott ide még tegnap este. – az állam a padlón landolt. Ezen agyalt Rob tegnap este.

- Helló, gyere be, bár Rob nincs itt. Lenne egy kérdésem… - kísértem beljebb Stephet.

- Mi lenne a kérdésed? Szerintem nyíltan beszélhetünk, ez a mi titkunk marad.

- Kérlek, őszintén mond meg, hogy Rob és Kristen kapcsolata szerep? A külvilágnak szól az egész? – zavartan hadováltam.

- Azt hiszem, tudom, mire gondolsz. Látom, Rob is mondott pár dolgot. Akkor kezdjük az elején. Ezt az egész kapcsolat dolgot a rajongók provokálták ki, és a marketingesek meg egyből ugrottak a dologra. Igen, ez az egész csak színjáték, ez is egy szerep, amit játszaniuk kell. Egyikőjük sem örült, mikor kiderült. Rob miattad, Zoé. Imád, szeret téged. Soha nem láttam sem ilyen boldognak és optimistának mielőtt megismert téged. Kristen is kapcsolatban van, ha mondhatjuk ezt. Mike a barátja, bár elég sokszor külön vannak, aztán megint együtt… - mosolygott Steph.

- Köszönöm, hogy elmondtad. De azt hiszem, hogy ez már nem segít… - teljesen lemondó voltam – éppen most vagyunk túl Robbal egy kiadós veszekedésen. Találkoztam egy régi barátommal. Rob erre megcsalással vádolt meg… - itt aztán elszakadt a cérna. Zokogtam.

Steph hihetetlenül rendes volt. Próbált segíteni, megnyugtatni, de nem sikerült. Sajnos neki is mennie kellett, de nekem is oda kellett érnem a találkozómra, Lucashoz. Farmer, egy egyszerű fekete póló, és papucs. Semmi több. A kisírt szemeim alá alapózót kentem, még se legyek olyan szörnyű. Az öltözékemhez egyetlen dolog kellett már csak az pedig egy napszemüveg volt. Lassított felvételként haladtam a lift felé fülemben az iPodommal. A hotel előtt taxiba szálltam. Az utat egyáltalán nem figyeltem. Egész végig azon töprengtem, hogy mit szeretne Lucas, illetve mi lesz velünk Robbal. Mire kinéztem az ablakon, már a Blue Flowers feliratával néztem farkasszemet. Kifizettem a taxist, s lassan indultam befele. Remélve, hogy senki nem követ. Lucas a legbelső asztalnál ült, de nem egyedül volt.

- Szia! Örülök, hogy ideértél. – Luc megölelt. Ismerős karok, ismerős illat. A régi szép időkre emlékeztetett.

- Helló, igen sikerült. – egy apró mosolyt erőltettem az arcomra – A forgalom a hibás.

- Zoé, szeretném bemutatni a főnököm, Josh McCoyt. – lett hivatalos Lucas hangja.

- Örvendek. Zoé Decker. – nyújtottam a kezem, hogy rendesen bemutatkozzak.

- Megtiszteltetés, kérlek, szólíts Joshnak. Nem találkoztunk már korábban?

- Nem, nem hinném. Csak egy rövid időt töltöttem itt, L.A-ben. Előtte New Yorkban és Londonban laktam. Bár mostanában elég sokat szerepelek… - nem fejeztem be, mert egyszerre tört rám a nevetés és a sírás is.

- Igen népszerű a mi kis Zoénk! – viccelődött Luc.

- A lényeg – ragadta magához Josh a szót – Lucas szerint remek fotós és szervező vagy. Mit szólnál egy próbafelvételhez? Egyre több munkánk van, de a jó munkatárs meg annál kevesebb. Lucas adott néhány korábbi képet, és le vagyok nyűgözve. Nagyon tetszettek az egyedi beállítások, és a kiragadott szemszög…

- Igen, imádom a művészetet. Részben fotózással szerettem volna foglalkozni. Azonban eddig hanyagoltam. Viszont a szervezésben legutóbb a barátnőm galéria-megnyitóját segédkeztem… Milyen felvételről lenne szó?

- Egy fotózás lenne Long Beach-en. AnnaLynne McCord színésznő szerepelne egy reklámban. A reklámhoz kellene elkészíteni a megjelenést és a képeket… Visszatérve, azért gondoltam rád, fogadtam el Lucas ötletét, mert csupa jót hallottam a londoni galéria megnyitásáról…

- Azt hiszem, minden megoldható. Nagyon örülnék neki! Mikor lenne? – büszke voltam magamra. Végre elismerik a munkám.

- Igazából holnap délelőtt nézzük meg a helyszínt. Minél előbb el lehetne kezdeni a felvételeket. Így is megfelelne? – kicsit elbizonytalanodott Josh. Úgy látom, hogy hamar elintéztek mindent. De határozottan, sőt ahogy beszéltünk róla, úgy egyre jobban tetszett az egész.

- Rendben, nekem megfelel. De nekem körülbelül három, legkésőbb négy nap múlva New Yorkba kell repülnöm. Ide csak vakáció miatt jöttem… - avattam be a fiúkat.

- Egyezzünk meg, hogy ma elintézünk mindent, hogy a holnapi munka simán menjen. Ezután eldöntjük, a továbbiakat. És remélem, meg tudunk győzni, hogy maradj…

- Nagyszerű!

Lucas szép kis meglepetést okozott ezzel a találkozóval. Nem gondoltam volna, hogy beajánl fotósként. Már régen lemondtam arról, hogy valaha is a szenvedély és a munka összekapcsolódhat. A baleset után elhagyott a lelkem azon része, mely egy csöppnyi érdeklődést is tanúsított volna bármi iránt. Kárpótlás a sorstól, hogy előáll egy ilyen lehetőséggel, mikor összefutottam Lucas-szal? Fantasztikus, hihetetlen. Mindketten végig bizakodóan beszéltek. Számíthattak rá, hogy igent mondok.

A megbeszélés alatt mindhárman megittunk egy-egy kávét. Josh vetette fel, hogy folytassuk a megbeszélést az irodába. A kávézó előtt azonban a paparazzik kisebb csoportja vert tábort. Így nem könnyítették meg a távozást. A két férfi fogott közre, úgy igyekeztünk az autóig. Közben persze végig lőtték a képeket. Bántóan közel az arcomhoz villogtak a vakuk. Most tényleg zavart az egész, mivel pont az ilyen képek miatt kezdődött a tegnapi veszekedésünk. Az egészben ráadásul az húzott fel még jobban, hogy semmit nem tudok tenni ellene. Így a kísérettel a nyomunkban lépkedtünk a kocsihoz. A forgalom magával sodort bennünket.

Egy modern stílusú épület szolgáltatta a helyet az ügynökségnek. Amint beértünk Josh elköszönt tőlem „Üdv a The World of Tomorrow ügynökségnél!”. Majd ahogy a főnöknek illik, gyorsan tovább is sietett. Lucas volt a megbízott, hogy mutassa meg az irodát, és a munkához kapcsolódó terméket és a cég által elképzelt reklámot. Már el is kezdett kattogni a gépezet, az előkészületek már gőzerővel folytak. Lucas irodájában kötöttünk ki, szívélyesen átengedte az asztalát. Néhány vázlatot, ötletet vetettem papírra. Sorra vitattuk meg lépésről-lépésre. Oly annyira belemerültünk a munkába, hogy jól elszaladt az idő. Elégedetten dőltem hátra, hogy ennyi mindent elkészítettünk előre. Még jól is jött ez az egész szervezés, mert így elterelte a figyelmem minden másról. Egy idő után azt vettem észre, hogy Lucas már nem is a munkáról beszél, hanem minden másról. Nevetgéltünk és viccelődtünk egymással, mint régen.

Már jól a délutánban járt a nap, mikor elköszöntem régi barátomtól. Luc ajánlkozott, hogy elvisz a hotelhez. De inkább megegyeztem vele, hogy taxit hív nekem. Mosolyogva intettem neki, mielőtt beszálltam volna a taxiba. Most tűnt fel, hogy senki sem keresett. Nem hívott senki. Gyorsan a táskámban kerestem a telefonom, hogy egyáltalán elhoztam-e magammal. Megtaláltam a táskám alján volt. A kijelzőn semmilyen hívás vagy üzenet nem szerepelt.

Visszaértem a hotelbe, és az egész nap elment úgy, hogy még az étkezésre sem gondoltam. Étteremhez nem volt kedvem, egyedül vagyok, majd rendelek valamit. Lassan lépdelem a recepció fele, hogy kikérjem a kulcsom.

- Jó napot kívánok kisasszony!

- Jó napot kívánok! A kulcsomat kérném és a párom visszaért? Fent van a szobánkba? – nyugodtan fordultam a pult mögött álló nőhöz.

- Az úr megérkezett délelőtt folyamán, azonban hamar távozott is utána…

- Köszönöm. – mondtam elkeseredetten.

- Az úr kereste önt, de nem tudtunk mit mondani…

- Igen, köszönöm. Hagyott üzenetet?

- Sajnálom, de nem.

Keresett, amit kedvező fordulatnak tudtam be. Azonban nem hagyott sem üzenetet, és nem úgy tűnik, hogy itt töltené az éjszakát. Felmentem lifttel, majd a szobába lépve a telefonért nyúltam. Kértem fel egy egyszemélyes vacsorát. Míg vártam, addig gyorsan zuhanyoztam és átöltöztem. A pincér hamar megérkezett, megkaptam a vacsim. Az egyik fotelbe vackoltam be magam, míg valami film szólt a háttérben. Nem kötött le egy cseppet sem a film, mert folyamatosan töprengtem. Mihez kezdjek? Már alig pár nap, aztán visszamegyek New Yorkba. Mi lesz, ha addig nem tudunk megoldani semmi?

Josh McCoy