25. Fantasztikus lehetőség

Sziasztok,

ismét Zoé&Rob következik. Remélem, tetszeni fog. Hosszabb lett, mint máskor.
Várom a komikat! :)

Annyit elárulok, hogy a kövi rész Rob szemszög lesz. :)


Jó olvasást!

Puszi,
ZoÉ

~~~~~ xxx ~~~~~

~ Véget nem érő szép remény ~

25. fejezet - Fantasztikus lehetőség

 

A vacsi elfogyott, a filmnek is vége lett, nem mintha követtem volna az eseményeket. Arra az elhatározásra jutottam, hogy nincs miért szomorkodnom. Az egyik legkeresettebb ügynökség ad lehetőséget, hogy egy fotózással bizonyítsam a rátermettségem. Mindig erről álmodoztam, vagyis hajdan ez volt minden vágyam. Hiszen egy fotó, egy jól beállított és elkészített fotó száz szóval is felér.

Eszembe jutott az első fényképezőgépem. A régi szalagos fajta. Csodálattal néztem a kirakatban, míg végül lett elég bátorságom és elszántságom, a pénzről nem is beszélve, hogy megvegyem. Hogy egykor az mekkora kincs volt. S mikor komolyabban kezdett el érdekelni a fényképészet, tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. A legtöbb képemhez a barátaim álltak modellt. Ezért sem bírtam kezembe venni a gépet a baleset után. – Minden okkal történik. – vigasztaltam magam. Hiszen megismertem Robot. Beleszerettem, s mindennél jobban szeretem. Hiányzott, mert neki szerettem volna először elmondani a nagy hírt. Mostanra, hogy minden haragom, dühöm elszállt, rájöttem a hibáimra. Az az egész veszekedés, ahogy visszagondoltam rá, megint a félreértések miatt következett be. Abból, hogy nem bírtunk beszélgetni egymással. Egyszerűen meg kellett volna beszélni a dolgokat. De nem mehet mindig minden egyszerűen. Ezt már eléggé megtanultam az évek során.

A jó hír viszont annyira feldobott, hogy muszáj volt megosztanom valakivel. Felbuzdulva a telefon után nyúltam, egyből szerelmem hívtam. Félre tettem mindent és csakis a jóra gondoltam. Tárcsáztam a számát, de ki volt kapcsolva. Így egy másik számot hívtam. Jó volt hallani a családom hangját. Elsőnek természetesen Dannyvel beszéltem, aztán Sarahval. Matt és Jane is köszönt, illetve pár szót váltottunk. Ők egyértelműen már a családom részét képezik.

Mégis a leghosszabb társalgás Royjal folyt. A legfontosabb, hogy velem együtt tudott örülni a sikeremnek. Megígértem, hogy majd elmesélek mindent a fotózásról. Roy is csak pasiból van, szóval külön kérte a részletes beszámolót a modellcsajokról. Erre csak látványosan a szemem forgattam. Bár senki sem láthatta. Még néhány jó szó után elbúcsúztunk egymástól. Letettem a telefont, Rob még mindig nem volt sehol. Egyre inkább arra gondoltam, hogy nem is jön vissza a hotelbe. Máshol fogja tölteni az éjszakát.

Feltápászkodtam, majd a holnapra gondolva összeszedtem pár ruhát, és pár dolgot, amit holnap elviszek magammal. A tervezés szerint biztos, hogy egy teljes napos munka lesz, főleg ha minden jól megy és nagyon akartam, hogy minden zökkenőmentes lefusson. Utolsó mozzanatként beállítottam az ébresztést. Végül kimerülten dőltem bele az ágyba. Hamar sikerült elaludnom. Legnagyobb sajnálatomra egyedül.

Az izgatottságom miatt már jóval az ébresztő előtt felébredtem. Mivel még volt egy kis időm, ezért az ágyban teljesen kiterülve – még mindig egyedül voltam – nagyokat sóhajtva a mai napon agyaltam. Újra végiggondoltam mindent, amit előző nap megbeszéltünk. Talán már harmadszorra vettem sorba mindent, mikor ránéztem a telefonom kijelzőjére. Jól elszaladt az idő, szerencsére nem volt késésben. Elsőként a fürdőbe mentem. Gyors zuhany mellett döntöttem, mert már most éreztem magamban az enyhe feszültséget. A meleg víz ellazított és kimosta az összes stresszes gondolatot. Törölközőbe csavartam magam, majd következett a fogmosás. Miután ezzel is végeztem, szárazra töröltem magam. feldobtam egy enyhe sminket. Megfésülködtem, és ezúttal egy könnyű kontyot készítettem, hogy munka közben ne zavarjon a hajam. Már tényleg csak az öltözködés maradt. Ezzel viszont bajban voltam. Bár lehet, hogy nem fogják jó szemmel nézni, de lazára vettem a figurát. Farmert választottam egy egyszerű felsővel. A meleg idő és bármi eshetőség miatt a táskámba dobtam egy váltás felsőt. Kényelmes és lapos talpú cipőt húztam, mert ha egész nap talpon leszek akkor az a legkényelmesebb. Nem maradt más hátra, mint felnyaláboltam a telefonom, a napszemüvegem és a táskám. Annyira belemerültem a táskám tartalmának ellenőrzésébe, hogy először észre sem vettem a kanapén alvó férfit.

A legnagyobb megdöbbenésemre Rob békésen szuszogott azon a kényelmetlen fekhelyen. De visszajött. Itt töltötte az éjszakát. Néhány pillanatot engedélyeztem magamnak, míg alvó szerelemem arcát csodáltam. Fáradtság, kimerültség jelei még mindig ott voltak a szeme alatti karikákban. Bíztam benne, hogy minden korábbi kimondott szava a pillanatnyi dühének és a fáradtságnak volt köszönhető. Nem akartam felébreszteni, de mivel egész nap távol leszek így papírt és tollat ragadtam.

„Drága Rob,

örülök, hogy legalább az éjszakát itt töltötted. Meg szerettem volna beszélni veled a történteket. Ne gondolj semmi rosszra, soha nem csaltalak meg, és soha nem is tenném. Az életemnél is jobban szeretlek Téged. Remélem, ezt tudod! Amit te megcsalásnak gondoltál, az egy állás volt, amit meglepetésnek szánt a régi barátom, Lucas. Engem teljesen váratlanul ért! Semmit nem tudtam róla!

Téged, csakis téged szeretlek! Nagyon-nagyon szeretlek!

Zoé

u. i.: ma van a próbalehetőségem! Csók!”

Amint elkészültem vele, a telefonjához tettem az asztalra. Felkaptam a táskám, s már siettem, nehogy elkéssek már az első napon. Szerencsére éppen akkor állt meg egy taxi a hotel előtt, így könnyű szerrel bepattanhattam. A következő állomás az ügynökség volt. A forgalom egyáltalán nem kedvezett nekünk, de a sofőr ügyesen megoldotta. Neki köszönhetően időbe értem az irodaház elé. Pont egyszerre szálltunk ki a kocsikból Lucas-szal, ő a saját kocsijából, míg én a taxiból. Mosolyogtam, ezzel palástoltam, mennyire ideges vagyok. Kedvesen üdvözölt barátom. Röpke fél óra alatt mindenki menetre készen állt. Két nagy, fekete terepjáróval indultunk el Long Beach felé.

Az egyik autóban ült a fodrász, sminkes és stylist, illetve az egyik fotós asszisztens. A másik autóban ültem Josh és Lucas társaságában. Josh ragaszkodott hozzá, hogy a fotózás elején részt vegyen, majd ha mindent rendben talál, akkor távozik. Luc pedig minden más, a szervezési kérdésekkel foglalkozott. Útközben kiderült, hogy egy magán tulajdonban lévő nyaralót béreltek ki a fotózáshoz. Joshnak annyira megtetszett az egész épület, hogy már a fotók alapján döntött a helyszínről. Így kiderült, hogy a ruhák és a kellékek nagy részét már előre küldték. A két férfivel érdekes volt a társalgás, ezért rettentő gyorsan eltelt az idő.

Egy hatalmas ház előtt áll meg az autó. Hihetetlenül megtetszett a ház. Mintha csak ránk várt volna. Egyszerűen tökéletes volt. Teljes ámulattal néztem körbe. Az egyik asszisztens körbevezetett, mit hol találok meg. Már bepakoltak minden kelléket, mindenki jól érezte magát és kezdtek ráhangolódni a hamarosan kezdődő munkára. Páran a medence mellett beszélgettek. Egyetlen személy hiányzott. Aki kulcsfontosságú volt. Addig ugyanis nem kezdődhet a munka, míg a színésznő meg nem érkezik. Addig hasznosan töltöttem el az időt, kitaláltam, hol és milyen fotókat szeretnék készíteni, illetve milyet várnak el tőlem. Egyedül is körbenéztem még egyszer. A medence mellett gyülekeztünk, de AnnaLynne még sehol sem volt. Kihasználtam az alkalmat, egyeztettem a sminkes, fodrász és stylist trióval. Egyszerű, fiatalos, de ugyanakkor dögös képeket szeretnék készíteni. Ez volt az alapfelállás, minden más majd alakul a hangulat alapján.

Éppen az elképzeléseimet ecseteltem a többieknek, mikor Lucas lépett mellénk. Bekapcsolódott ő is a társalgásba. Mindenki, a legfurcsább, hogy egyszerre mosolyogni kezdett. A nevetésüket próbálták elfojtani, de nem sok sikerrel. Ekkor két erős kar ragadott meg, s pörgetett meg a levegőben. Meglepődtem, de annyira vicces volt, hogy csak nevetni tudtam. Ismerős karok, ismerős illat.

- Szia kislány! Nem is tudtam, hogy te is itt leszel! – kacagott velem a „támadóm”.

- Helló Kellan! – kuncogtam tovább - Azt hiszem, most jobb lesz, ha leteszel! – megértett, és azon nyomban letett. Mindenki kérdőn nézett rám, hogy ez meg mi a fene volt.

- Ti meg honnan ismeritek egymást? – lépett közelebb hozzánk Lucas.

- Egy közös barát mutatott be minket egymásnak New Yorkban. Jó barátok vagyunk. - magyaráztam a helyzetet – Lucas-Kellan, Kellan-Lucas – történt meg a bemutatás, miután kezet fogtak.

- A barátnőm, AnnaLynne – karolta át a mellette álló lányt – Édes, egy barátom: Zoé.

- Szia! – mondtuk egyszerre.

- Ma én leszek a fotós – tettem hozzá büszkén.

- Ha már itt tartunk, hol hagytad a kis Robod? – viccelődve körbenézett Kellan.

- Sshh… kérlek, ezt most hagyjuk… - idegesen körbenéztem, de mindenki furcsán nézett rám. Nagyot sóhajtottam – Kellan, majd később elmondom. Itt maradsz végig? – nem szólt semmit csak bólintott.

AnnaLynne-t elkísérték átöltözni, elkészítették a frizuráját és a sminkjét. Addig beállítottuk a fotózáshoz a bútorokat, előkészítettem a kamerát. Az egész házban sürögtek-forogtak, nyüzsög az egész ház. Majd elkezdtük a fotózást. AnnaLynne nagyon tehetséges, mindent megértett, mit is szeretnék. Elismerően figyelte az utasításaim. Élveztem a pezsgést. Hiányzott. Elkészült az első sorozat, egy kis szünet következett. Smink-, ruha- és frizura-csere, ha lehet ilyet mondani. Kellan folyamatosan figyelt minket, de egyikünket sem zavart. A szünetben viszont odajött hozzám:

- Most tudunk beszélgetni? – érdeklődött barátságosan Kellan.

- Igen, azt hiszem. – bár egy kicsit tanácstalan voltam.

- Szóval mi történt köztetek? Hol hagytad Robot? – Kellan folyamatosan a földet fixírozta.

- Hát, most mit mondjak? – nagyot sóhajtottam – Röviden: veszekedtünk. Megcsalással vádoltuk meg egymást. Neki ott van ez az fura kapcsolata Kristennel. Rólam meg azt hiszi, Lucasal csalom – gyorsan futtattam körbe a szemem a termen. Kiszúrta, akit kerestem és felé böktem - aki éppen azt a csajt fűzi.

- Jaj Zoé – ölelt meg Kellan – tudom, hogy nagyon szeret. Minden rendben lesz. Ha nem hallgat meg, akkor most ünnepélyesen megígérem: ráveszem, hogy meghallgasson. Vagy szép szóval, vagy erővel… - Ekkor már mindketten nevettünk.

- Bocsi, de ezt fel kell vennem – lépett egy lépést hátra Kellan – Helló haver! Mekkora hülye vagy!...

- Akkor folytathatjuk a fotózást?… - hallottam meg, így nem tudtam, hogy Kellan kivel beszélhet.

Minden remekül alakult, így egyetlen nap alatt elkészítettük a képeket. Már csak a fotósorozat összeállítása, illetve a megrendelőkkel való végső egyeztetés maradt. Annyira belemerültem a munkába, hogy még azt sem vettem észre, hogy Josh mikor lépett le. Josh-sal úgy egyeztünk meg a nap elején, hogy holnap bemegyek az irodába, és ott végezzük el a végső simításokat. Ha mindent rendben talál, akkor pedig beszélünk az elképzeléseiről az alkalmazásomat illetően. Kellan és Ann már korábban távozott, de előtte beszélgettünk egy kicsit. Így a nap végére bizony elfáradtam. Elfáradtam, de ez az a kellemes fáradság volt. Elégedetten pakoltam össze. Nem kellett sietnem, kapkodnom, mert Lucas felajánlotta, hogy visszavisz a hotelbe. Mikor kiszálltam a kocsiból valami olyasmit mondott, hogy mindent helyesbítettek. Fogalmam sem volt, mire gondolt. - Ezt vajon mire mondta? - Ekkor egy magazint nyomott a kezembe. Elköszönt egy „Holnap találkozunk!”-kal.

A magazinról teljesen megfeledkezve haladtam befele a szálloda hallján át. - A mai nap teljesen jól alakult. Bár Rob nem hívott, ugyan én sem őt. – futottak végig a gondolataim. A recepciós végig figyelt, ezért határozottabban köszöntem neki, erre széles mosollyal válaszolt. A liftre várakozva jutott eszembe a magazin. Egyből lapozni kezdtem. Sőt még a liftbe is úgy szálltam be, hogy teljesen beletemetkeztem a színes oldalakba.

- Ez hihetetlen! – kerekedett ki a szemem. Egy egész oldalon csak képek voltak. Lucas és én, aztán a következő képeken már Josh is rajta volt a mi társaságunkban. A legmeglepőbb, hogy az ügynökség épülete szerepelt a képeken. A képek mellett persze elég terjedelmes cikk kapott helyet. Az idő rövidsége miatt csak részleteket olvastam. Bele-bele olvastam azokba a részekbe, ahol megakadt a szemem.

„(…) Tudomásunkra jutott, hogy téves volt a szerelmi háromszög feltételezése. Így cáfoljuk a korábban közzétett híreket. Nem szerelmi viszonyról, hanem munka kapcsolatról van szó. Az egyik leghíresebb cég próbálta behálózni a tehetséges fiatal fotóst. Nem csak a RPattz elismert a kapcsolatukban?(…)

(…) A fiatal fotós tehetségét bizonyítja, hogy Josh McCoy személyesen találkozott az ifjú tehetséggel (…)”

A lábaim automatikusan vittek előre, míg végül elértem a szobánkig. Egy pillantást vettem a folytatásra, ahol főként Josh és Luc munkáiról esett szó és róluk közöltek fotókat. Gyorsan összecsaptam a magazint és az ajtó kinyitását kíséreltem meg, ami nem könnyen ment teli kézzel. Azonban az ajtó váratlanul kitárult előttem. Kellemes zene, félhomály, Rob hatalmas vigyorral és egy gyertyafényes vacsora fogadott.

Megdermedtem az ajtóban. Rob elindult felém, s megölelt. Bocsánatkérően suttogta, hogy sajnálja minden szavát. Szóhoz sem jutottam. Elvette a kezemből a magazint, a táskámat, valahova félre rakta. Egy centit sem voltam képes előbbre lépni. Nem akartam, hogy kipukkadjon ez a csodálatos hangulat. Rob gyengéden megfogta a kezem és beljebb terelt. A gyönyörűen terített asztalhoz kísért. A gyertyalángok elbűvölően táncoltak. Míg én bámészkodtam, addig Rob pezsgőt töltött és felém nyújtotta az egyik poharat. Szánalmas, de továbbra is megkövülten álldogáltam Rob mellett.

- Zoé, szerelmem! Kérlek, bocsásd meg a bizalmatlanságomat. Előbb kellett volna beszélnem erről az egész cirkuszról. Szánalmasan féltékeny alak vagyok. Kérlek, kérlek, adj még egy esélyt. Csak egyetlen egyet, egy utolsót, hogy bebizonyítsam, mennyire szeretlek! – közelebb lépett, s átkarolta a derekam.

- Rob… én… szeretlek… - kezdtem dadogva, mire Rob elégedetten mosolygott, mintha nyert ügye lenne – de megbántottál… és… - elcsuklott a hangom, és jobbnak láttam a szemeimet lehunyni. Éreztem, ahogy a megdöbbenéstől hátra tántorodik.

- Kicsim, drágám! Bocsáss meg, esedezem neked! Kérlek, csak ne hagyj el! Nem lehet így vége! – letette a kezéből a poharat. Immár erőteljesen, szenvedélyesen ölelt és csókolt meg.

- Rob nem akarok szakítani, viszont nem tudom nem megtörténté tenni az elmúlt pár nap szenvedését… Meghallgatlak, nem tagadhatom meg, mert akkor magammal szemben sem lennék őszinte… Beszéljünk… Légy őszinte, én is az leszek… - Rob válasz helyett tomboló vággyal az ajkam után kapott.

Elképzelni sem tudtam, hogy ennyire hiányzott ő nekem. A csókjaiba szinte beleremegett a lelkem. A szívem észvesztő tempót diktált. Az elmúlt napok üressége egy szemvillanás alatt eltűnt. Amint megszakadt a csókunk hátrálni kezdtem , mert teljesen beleszédültem a hevességébe. Rob szólni akart, de kopogtattak. Az ajtóhoz sietett, miközben valamit morgott az orra alatt, de nem értettem.

- Megyek! Nyitom! – vetette oda Rob igencsak ingerült hangon.

- Szia! – türelmetlenül köszönt egy női hang.

- Szia! Te? – értetlenkedett szerelmem.

- Zoé itt van? Beszélnem kell vele! – Robot kikerülve száguldott felém Steph.

- Most nem éppen a legalkalmasabb… - motyogta Rob, de az ügynök mit sem törődött vele.

- Szia! – ölelt meg Steph – Segítened kell! Te tényleg ismered Josh McCoyt? Segíts, hogy találkozhassak vele… - hadarta Steph.

- Igen, ismerem Josh-t. Tulajdonképpen ő a főnököm…

- Ki? Ki ez a Josh? – Rob mérgesen figyelte Steph reakcióját, ahogy az ügynöke áradozott a férfiról.

- Josh McCoy. A legfiatalabb, a legtehetségesebb ügynökség tulajdonosa. Hallottál már a The World of Tomorrow ügynökségről? A legmenőbb, legdivatosabb és a legnagyobb márkák versengenek egy-egy reklám vagy fotózásért. – vetett néhány szúrós pillantást Robra, aki megdöbbenve vette tudomásul a hallottakat.

Mindent meg kellett ígértem, de még így is nagyjából negyed óra múlva távozott csak Steph. Fülig érő szájjal hagyta el a szobát. Jött, látott és győzött. Elérte célját, hogy bemutassam Josh-nak. Megmosolyogtam az ügynök lelkesedését, hiszen már csak az a tudat is boldogította, hogy találkozhat Josh-sal. Rob éppen csak becsukta mögötte az ajtót, mikor ismét kopogtak. Nem bírtam ki kuncogás nélkül, pedig tudtam hogy nagyon helytelen. Rob mit össze nem szenvedett, hogy összehozza ezt a romantikus estét. Ez az este már nagyon hiányzott, sőt ránk is fért. Rob csak megforgatta a szemeit. Az ajtóhoz sétált, addig kihasználtam ezt a kis időt a fürdőbe. Lekaptam a ruháim, hiszen egész nap ebben rohangáltam. Felkaptam egy ruhát. Megmostam az arcom és a kezem, felfrissítettem magam. Igyekeztem, de Rob megelőzött. Mosolyogva lépkedtem vissza szerelmemhez. Átkaroltam a derekát, s az arcom a mellkasába fúrtam. Az ismerős illatát szippantottam be. Hallgattam a gyorsan dobogó szívét. – Mennyire szeretem Őt. - Ezúttal csak egy vaskos borítékot szorongatott, amit kikaptam a kezéből. A borítékot félre tettem.

- Ezt neked küldték. – simogatta meg az arcom. Azt várta, hogy kinyitom, de nem tettem. - Az ügynökségtől jött… - most még ez sem érdekelt. Sokkal inkább végre csak szerelmemre szerettem volna koncentrálni.

- Később megnézem, inkább fejezzük be a vacsorát. – bíztattam, hátha egy kicsit jobb kedve lesz.

A vacsora finom volt. Igazából régen töltöttünk együtt ennyi időt. A vacsi után Robot a kanapéhoz vezettem. Leöltettem, s most rajtam volt a sor, hogy bizonyítsam szerelmem. Kíváncsian várta, mi következik. Bár szemében már most lobogott a vágy. Lassan közeledtem felé. Vele szembe az ölébe ültem. A könnyed anyag feljebb csúszott, ezzel egyre többet engedett láttatni a bőrömből. Rob kezét automatikusan tette a combomra, teljesen magától értetődő mozdulat volt tőle. Nem vártam tovább, megcsókoltam. Kezem a nyaka köré fontam, a tarkóján játak az ujjaim, s hajával játszottam. Egyre mélyebb és mélyebb lett a csókunk.

Rob egyre jobban kívánt, majd hirtelen ötlettől vezérelve felkapott. Szorosan kulcsoltam össze a lábaimat a csípője körül. Finoman ölelt, a nyakamat kényeztette csókjaival. Az ágyig vitt. Gyengéden simogatva fektetett le. Egy pillanatra sem engedett el. Rob beleadott mindent, hogy bizonyítsa, mennyire szeret. Ahogy én is. Nem hittem, hogy az eddig együtt töltött éjszakákat lehet fokozni. Azonban most sikerült. Azt hittem, hogy a bennem keletkező vágy szétrobbantja a testem. Az egész éjszakát egymás karjában töltöttük, sőt még a hajnal első fényei is szeretkezés közben ért bennünket.