Novella 2.4 - Nagyvárosi Angyal

Sziasztok,

meghoztam a legújabb részt.

Zsuszi:

úgy érzem, Tomot nem lehet nem kedvelni. azért is választottam pont őt, mert egy pozitív karakternek tartom, és itt pont erre van szükség. :) igen reménykedni kell! és a teszt eredménye...

Nagyitta:
köszi a komid, és hát sajnos minden tettnek következményei vannak, így azt kell, hogy mondjam, hogy az az egy éjszakai is következményekkel jár. igen, a tesztről is lesz új infó...

Kitty:
megérkezett a folytatás :)
őszintén bevallom, nem terveztem Rob szemszöget. De aztán rájöttem, hogy igenis megérdemli és szükség van rá, hogy megértsük a fájdalmát.

Jó olvasást!

Puszi,

ZoÉ

~ ~ ~ xxx ~ ~ ~ 

4. rész

~ Bosszú angyala ~

„S a dalok tanulsága mindig annyi, hogy az összetört szíveket nem lehet többé eggyé ragasztani. Az életben is ennyi a tanulság. Ha egy ember egyszer bizalommal, feltétlen érzésekkel közeledett valakihez, s érzéseit megsértették, "szívét összetörték", soha többé nem tud igazi bizalmat, feltétlen odaadást érezni egy másik ember iránt.

Nincs érzékenyebb anyag a földön, mint az emberi anyag. Képtelen arra, hogy elfeledjen egy sértést, mellyel lelkét vagy érzéseit illették. S bármiféle baráti vagy szerelmi találkozást hoz is még számára az élet, gyanakvó marad, minden kapcsolat torz és gonosz játékalkalom lesz számára, örökké bosszút akar. Ilyen az ember.

Vigyázz, ha ilyen megsértett szívűekkel állasz szemközt: nem tudod őket megengesztelni. S nincs az a türelem, bölcsesség, nagylelkűség, szenvedély, mely az ilyen csalódott szíveket nyugtatni tudja.”

Betelt a pohár! – motyogta maga elé a keservesen zokogó lány. Szívében hatalmas lyuk tátongott. Tovább már képtelen volt tétlenül elviselni, ahogy átgázolnak rajta. Kihasználták, s eldobták, mint egy rongyot. Szörnyű volt a beismerés pillanata, de szükséges volt. Hiszen eddig naiv módon, vakon hitt, bízott meg az emberekben, a férfiakban. Szeretett, feltétel nélkül tudott szeretni, s ezt sok esetben kihasználták. Átverték. Bárhogy igyekezett mindig ugyanabba a hibába esett.

Ismételten, sokadszorra álmodta ugyanazt az álmot. Nyomasztó és komor hangulat kerítette hatalmába minden egyes alkalommal, miután felébredt. Pedig már azóta évek teltek el, de az emlékek még mindig ugyanolyan tiszták voltak. Sehogy sem halványultak, nem fakultak meg. Mindig úgy gondolt magára, hogy felnőtt és teljesen megváltozott. Már nyoma sem maradt egykori önmagának. Nem tervezte, de az élet úgy hozta, hogy végül ő is ugyanúgy játszadozott a férfiakkal, mint ahogy egykor vele tették. Már képtelen volt megbízni bennük. Valahol mégis érezte, hogy ez nincs így rendben, és valahol legbelül mégis vágyott rá, hogy szeressék. Csak már önmagának sem vallotta be. Egyszerűbb volt letagadni.

Kicsi, de annál otthonosabb lakásában egyedül élt. A szokásos rutinnal tette a dolgát a lány, összeszedte magát, s elindult dolgozni. A munkája, ez az egy dolog volt az életében, amit tiszta szívből szeretett. Bár olykor sok terhet kellett a hátán cipelni, mégis imádta a munkáját. A korba hozzá legközelebb álló kolléganők éppen arról tanácskoztak, hogy bulit szerveznek. A hosszú munkaórák után, egy zsúfolt hét után kifejezetten szükséges volt egy kis szórakozás. A meghívást mosolyogva fogadta el, és ment tovább a saját munkáját elvégezni.

Elköszönt a nappal, s a jótékony sötét lepte el a várost. A lány kicsípte magát egy fergeteges este reményében. Csakhogy a kolléganők végül egy otthonülős estét hoztak össze. Ez azonban egyáltalán nem tetszett a lánynak, így okosan hárítva a maradást, egy randira hivatkozva távozott. Teljesen ráhangolódott az estére és ma nem egyedül akart hazamenni.

Egy felkapott helyet választott, melyben nem csalódott. De az amúgy kifejezetten jóképű pasik nem hozták lázba. Pedig sorra kapta az ajánlatokat. Valahogy mindegyik olyan kiszámíthatónak és szinte unalmasnak tűnt. Még önmaga sem tudta, kivel szeretné tölteni az estét. Egyetlen ajtónyitás végül teljesen megváltoztatott mindent. Kinyílt az ajtó és egy zilált illető sietett be. Egyenesen a bárpulthoz ment. A lány minden mozdulatát figyelte az új vendégnek. Mintha az oroszlán éppen most látta meg a prédáját. Várt és figyelt, kivárva a legmegfelelőbb pillanatot. A véletlen hozta el Őt, akit a lány egész este csodálattal figyelt. Markáns arca, szomorú szemei csak még jobban felcsigázták a lány kíváncsiságát. Nem tudta levenni róla a szemét. Vonzotta, mintha mágnes lenne. Elveszett a szomorú szemeiben, mikor egyszer találkozott a pillantásuk. Megbabonázta őt a férfi. Olyannyira, hogy teljesen átadta magát az érzsének. Pont a szomorúságával, a magányával tudott azonosulni a lány, s emiatt vonzotta annyira a férfi. Mintha tudat alatt érezte volna, hogy mennyi keserűség tölti el mindkettőjük lelkét. A lány tovább nem tétovázott, meg akarta szerezni, akarta őt. Felhörpintette az italát, s a férfihez indult.

Az ismeretlen férfi mellé telepedett, majd rendelt maguknak egy-egy italt. A férfi először nem vett tudomást a lányról, aztán ahogy folytak az italok úgy lett oldottabb a férfi is. Mindketten ingatag lábakon, egymást támogatva távoztak a bárból.

Üres volt az utca, ahogy egyre távolodtak a bártól. A férfi megragadta a lányt, s egy kapualjba húzta. Vadul tapadt ajkaira, már-már tépte azokat. A lány csak még szorosabban húzta magához, közben kéjesen sóhajtott fel. Nyögései egyre sűrűbben szakadtak fel a lány torkából, ahogy megérezte a férfi kutató kezét a ruhája alatt, ahogy újra és újra belemart húsába. Egy közeledő autó zavarta meg a párocskát. Zavartan váltak el egymástól s folytatták útjukat, míg taxiba nem vágták magukat. A lány lakására vitették magukat. A taxiból kiszállva egymásnak estetek újra, amit csak még gátlástalanabbul folytattak, ahogy felértek a lakásba.

Mérhetetlenül kimerítő és kielégítő éjszakát követően mocorgásra ébredt a lány. Újra kívánta a férfit, közeledett felé, azonban a férfi visszautasította. Minden újabb kísérletétben megakadályozta. S ekkor valami elpattant a lánynál. Kiabálva szállt ki az ágyból, s osztani kezdte a férfit. A jól induló nap egyszerre ment tönkre. Némi elég tételt jelentett, mikor a férfihez vágta a holmiját és az orrára csapta az ajtót.

A lány bosszúsan a fürdő felé robogott. Úgy gondolta, hogy a meleg víz majd elmossa a bosszúságát és a szabadnapjára koncentrálhat. Órákig áztatva próbálta megszabadulni tőle, az érintésétől, a csókjainak nyomától. A zuhany után egy jó erős kávéval folytatta a napját. Kedvet kapott egy kis vásárláshoz, így felöltözött és nyakába vette a várost. Néhány igen mutatós darabbal tért haza, de amikor belépett az üres lakásba újra az a férfi jutott eszébe. Valamiért nem bírta kiverni a fejéből Őt.

Lassan teltek a napok, és a lány a munkájába temetkezett. Aztán olyan dolog szemtanúja lett, amitől teljesen kiborult. Felismerte alkalmi partnerét abban a férfiban, aki éppen a barátnője állapota felől érdeklődött a doktornál. Ő sem különb a többi férfitől. Ugyanolyan, mint a többi. A düh, az undor és a harag keveredett a lányban. Kegyetlen felfedezést felfordította a gyomrát.

Aztán mégis összefutottak. Bár láthatóan a férfi fel sem ismerte a lányt. Elment mellette, s ez csak még jobban felbosszantotta az amúgy is dühös lányt. Nem bírta tovább visszafogni az indulatait. Megfordult és lendületből sikerült egy olyan pofont lekenni, amibe minden haragját beleadott. Sarkon fordult és távozott. Egész nap a férfin járt az esze és a pofonon. Szerencsére végül sikerült elterelnie a figyelmét mással.

Másnap azonban megint összefutottak. Addigra a lány haragja valamelyest csillapodott, s még arra is rá vette magát, hogy bocsánatot kérjen a pofon miatt. Ezért cserébe kávémeghívást kapott. Egy másik alkalommal pedig ebédelni mentek együtt. Ezekkel a meghívásokkal csak még jobban felkeltette a lány érdeklődését. Nem bírt parancsolni magának, s titokban kutakodni kezdett. Mert sehogy sem akart összeállni benne a kép, mely által a kíváncsisága csak még jobban elhatalmasodott rajta.

A napok gyorsan követték egymást, majd a hetek is. Aztán egyik hónap követte a másikat. Hiába volt meg a lányban a szándék, hogy kielégítse kíváncsiságát, a lehetőség csak nem akart eljönni. Minden alkalommal, mikor elhatározta magát, valami váratlan közbejött és meghiúsította a tervét. Míg majdnem három hónap múltán kínálkozott a lehetőség, amit a lány nem félt kihasználni.

A papírok között könnyű szerrel rátalált az okokra. Megtalálta azt a kórlapot, melyet annyira keresett. Először az egyező vércsoport tűnt fel, mely puszta véletlen volt. Bár pont ez adott egy ötletet, amit először elvetett. De folytatta a kutatást. S ahogy belemélyedt a kezében tartott papírok közé, úgy ébresztett benne szánalmat a másik lány. Míg ő szenved, a háta mögött a barátja csalja.

A haragja eszméletlen mértéket öltött a férfi iránt. Mert újra felrémlett a lányban az a fájdalom, amit korábban átélt. Tudta mit jelent, ha valakit megcsalnak, tudta mekkora fájdalmat és bánatot okoz a megcsalás ténye, ha kiderül. Tovább lapozott és meglátta a kért vizsgálatok listáját. Nem akarta elhinni, amit látott. Egy apasági teszt. Az előbbi terve újra felötlött. Aztán csak pillanatok maradtak, hogy döntsön. Megtette. Döntött. A pillanat hevében döntött, s akkor egyáltalán nem gondolkozott tisztán. Az érzelmei, vagy inkább az indulatai vezérelték. Kegyetlen dologra szánta el magát. Soha életembe nem gondolta, hogy idáig jut, de csak egyetlen dolog lebegett a szeme előtt. Mégpedig a bosszú. Bosszút esküdött. Úgy érezte, hogy a másik lánynak mindegy, hiszen ahogy látta kétséges volt, hogy felébred-e még. Mindent visszarendezett, visszarakott oda, ahol volt. Minden nyomot eltüntetett maga után.

Aztán azon kapta magát a lány, hogy egyre többször néz rá a másik lányra. Így aztán feltűnt, hogy a látogatói mindig ugyanazok a személyek. S a csaló férfit nem látta többet. Furcsa mód mégis várta, hogy felbukkan. Újra találkoznak. Mégsem történt meg.

Az idő múlása sem enyhítette a lány hiányérzetét. Tagadta, makacsul tagadta önmaga előtt, hogy az a találkozás, az az éjszaka, és azóta minden hatással volt a lányra. De ezen hamar túl kellett lendülnie, mivel a sors közbe szólt, s jól összekuszálta a dolgokat.