Novella 2.8 - Nagyvárosi Angyal

Sziasztok,

megérkezett a várva várt novella. :)

kérlek benneteket, hogy egy kicsit még tartsatok ki, hamarosan kiderül az igazság!

Remélem, hogy tetszeni fog ez a rész, s megint szép számban kapok komikat! :)
Jó olvasást!

Puszi,
ZoÉ

8.rész

~ Robert ~

 

A velem töltött napok után el kellett engednem Cassie-t. Nekem ez a pár nap maga volt a pokol s a menny. Hisz mérhetetlen bűntudat emésztett. Velem volt, de mégsem. Mosolygott, de tekintete megváltozott, hideg és üres lett. Akárhányszor került szóba az az éjszaka elzárkózott a beszélgetés elől. Tudom, hogy egyszerű bocsánatkéréssel nem tehetem jóvá, de próbálkoztam. Nem változtatott semmin.

Végül visszarepült Londonba. Egyedül maradtam. Egy pokoli űrt hagyott maga után, melyet még inkább táplálta a bűntudatom. Ezt valahogy le kellett győznöm. Erősnek kellett maradnom, hogy ezzel együtt talpon maradjak. Azonban ez nehéz feladat volt, s elgyengültem. A gyengeségemben pedig a régi szokásomhoz hűen a pohárért nyúltam. Bánatomra az alkohol íze borzalmasan keserű volt, így már az sem segített.

Cassie távozásának másnapján megbeszélésen kellett részt vennem. Hosszú idő után józanul jelentem meg. Drága ügynököm kiugrott a bőréből, annyira örült, hogy megjött az eszem és végre letettem a piát. Futótűzként terjedt el a szakmában, hogy újra használható vagyok. Rengeteg felkérést, forgatókönyvet kaptam. Engem mégsem tudtak ennyire felvidítani a hírek. Vagyis nem ezek voltak azok a hírek, melyekre kíváncsi voltam.

Lassan teltek a napok, de semmi hírt nem kaptam sem a családomtól, sem Tomtól. Legjobb barátom bíztam meg, hogy vigyázzon Cassie-re. Ő volt a legfontosabb. Soha életemben nem éreztem még ilyet. Szeretem, szerelmes vagyok. Csakhogy ez a szerelem tiltott, bűnös. Bár én magam is bűnös vagyok, elkövettem a földkerekség legnagyobb bűnét.

Munkába temetkezve igyekeztem elviselni a napokat. Az ígéretem, melyet még Cassie-nek tettem, betartottam. Sem pia, sem nők. Nők amúgy is elvesztették varázsukat, a hölgyek legnagyobb bánatára. Egyáltalán, semmilyen hatást, még egy nyomorult ingert sem tudtak kiváltani belőlem. Megszállottan hű maradtam az Angyalomhoz.

Egy kicsit felgyorsult az idő múlása. Hónapok teltek el. Mert újra része lettem a mókuskeréknek. Több projektben vettem részt. Ezek messze estek a régi nagy szerepektől. Sőt most üdítőnek hatottak rám, hogy nem rajtam volt a nyomás. Mellékszereplő voltam, bár nem véletlenül nekem szánták az adott szerepeket. Az egykori hírnevem, melyről lassan, de biztosan tűnt el a rárakódó porréteg, ezzel pedig segített a produkcióknak túlélni. Újra színész voltam. Újra Rob Pattinson voltam, a színész. Tagadhatatlanul jól esett, hogy újra számítottam. S igyekeztem újra normális életet kialakítani. Megtalálni az egyensúlyt.

Cassie távozása óta majdnem hat egész hónap telt el. Számoltam. Izgatottan vártam a viszontlátást, de titkon rettentően féltem. Mivel a projektek jól haladtak. Ezért felvetettem Steph-nek, hogy előbb mennék haza. Eredetileg csak később repültem volna, de a boci szemek, s csibészes mosoly megkönnyítette a dolgom. Újra formában voltam. Megkértem az ügynököm, hogy minél kevesebb felhajtással oldjuk meg a hazajutásom. Mégis magángéppel repültem vissza Londonba. A rajongók kicselezése érdekében a hátsó kijáraton távoztam a reptérről. Kocsi várt rám, s miután bepakoltuk az összes cuccom gyorsan hajtott a sofőr. Minél előbb otthon szerettem volna lenni. Megdobogtatta a szívem, ahogy az ismerős környékre értünk. Aztán az autó megállt a házunk előtt. Kipakoltam a cuccaim, behordtam mindent a házba. de valami furcsa volt.

Első döbbenet akkor ért, mikor sehol nem találtam szüleim. Leszórtam a táskám, a kabátom, a baseball sapkám. A konyha, a nappali is üres volt. Az emeletről viszont zaj szűrődött le. Óvatosan mentem az emelet fele. A második sokk utolért, mikor két nővérem hangja ütötte meg a fülem. Az ajtó mellé húzódtam, még véletlenül se vegyenek észre.

- Gyerünk Vick, mond el! Látom rajtad, valamin nagyon gondolkozol… - fülelnem kellett, hogy mindent halljak.

- Oké. Nem tudom, mit gondoljak Cassie-ről… meg arról a pasiról… - levegőt is elfelejtettem venni, ahogy Vick kimondta a nevét. S akkor még valami pasit is emlegettek.

- Nagyon jóképű Scotty. Megnézném a tesóját. – Lizzy ábrándos hangjától forgattam a szemem. - Biztos csak barátok. – Lizzy hatodik érzékkel rendelkezik. Néhány pillanat elég neki, hogy kiismerjen valaki.

- Nem tudom, ezt nem állítanám. – Vick sokkal realistább. Visszafojtott lélegzettel vártam, mi lesz ebből a beszélgetésből. – Csak barátok. Persze. Te mikor üdvözölted úgy Tomot, Marcust vagy Bobbyt, esetleg Samet, vagy mondhatom Rob bármelyik haverját, hogy a nyakába ugrasz? Szépfiúnak nevezed? Simán hagyod, hogy Babynek hívjon? – levert a víz, a szívem kihagyott egy ütemet és a lélegzetem is elakadt. Elveszítettem? Van valakije? Továbblépett? Nem! Nem akartam elhinni, nem akartam elfogadni.

- Jó! De mi nem vagyunk ennyire közvetlenek. De akkor miért? – s egyből egy tucat magyarázat jutott eszembe.

- Nem ismerjük még annyira Cassie-t. Hallottad, hogy Scotty is járja a világot, Madrid, Róma, Los Angeles és ez csak az elmúlt pár nap… feltehetőleg pénze is van…

- Nem, nem a pénz miatt… Cassie dolgozik. Van munkája.

- Igen, de vajon mit dolgozik? Láttad, még 10kor is mennyire ki volt ütve… És a pasi megjegyzése: „Baby, neked mindent! Csak te tudod úgy rázni és a formás feneked…”

- Rosszat sejtek… - ebben az egyben mindketten egyetértettek, ami valami baljóst jelentett.

- Azt mondta, ma dolgozik. Elmegyünk! Megnézzük azt a helyet! – itt éreztem úgy, hogy remek alakalom a megjelenésre. Összeszedtem magam, egy nagy levegő és show time!

- Hova mentek? – a két lány egyből rám kapta a tekintetét. Nevetve öleltek meg, egyszerre. Régen láttuk egymást. – Sziasztok! Én is örülök nektek! Szóval, hova megyünk?

- Rob! Végre itthon vagy! – Lizzy még mindig ölelgetett.

- Amúgy a Blue Paradies-be. Ismered?

Blue Paradies, Blue Paradies – ismételtem meg magamban. Túl ismerős volt, de nem jöttem rá, miért. Lizzy amint elengedett rám zúdított mindent. Jót, rosszat, szidást s dicséretet. Szóhoz sem jutottam, csak leforrázva álltam. Vick kereket oldott, mondván szívesen meginna egy teát. S közben csendben rajtam röhögött, hogy ezt megszívtam. Mire elhallgatott Lizzy, addigra meg a szüleink értek haza. A kezdeti öröm, mely a viszontlátásom okozott hamar alább hagyott. Utána következett a második felvonás. Anya nagyjából ugyanazt a műsort leadta, amit kisebbik nővérem. Tom hívása mentett meg. Kimentem a teraszra, mert a nikotinhiányom is jelentkezett.

- Hello haver, hallom hazaértél! Helyzet? – a legjobb barátom lényegre törően szövegelt.

- Hello! Nem rég. De már a heti fejmosást megkaptam Lizzytől és anyától is… - slukkoltam egy nagyot a cigiből, míg haverom megállás nélkül röhögött.

- Rád fért! Este buli? Hol vagy most? Átmegyek! Te, és mi van Cassie-vel? Tudja, hogy itt vagy? – hagyott alább a nevetés. Újra eszembe jutottak a nővéreim szavai.

- Bassza meg! Most szálltam le arról a tetves gépről. Épp csak letorkoltak… Nem, még nem volt időm beszélni vele vagy találkozni sem… - kicsit felhúztam magam, mert ezt a találkozást nem szeretném elszúrni. Így is rohadt egy helyzetben vagyok.

- Bazd meg! Nem kell kiakadni. – sóhajtott egy nagyot Tom is.

- Inkább azt mond meg, hol van a Blue Paradies? Rohadt ismerős, de honnan? – míg a válaszra vártam, addig az utolsó slukk után elnyomtam a cikket. Egyből egy újabb cigire gyújtottam volna rá.

- Andrew születésnapját ünnepeltük ott… Nem emlékszel? Ott voltak azok a kurva jó csajok… A vetkőzős lányok és rúdon táncoló bigék... – a cigim is elejtettem. Ahogy halványan derengeni kezdett az az emlegetett este. Bizony jó kis este volt. A lányok alig viseltek valamit, sőt ha volt rajtuk valami, attól hamar megszabadultak. - Amúgy ez hogy jött? – azt hittem, hogy menten szívrohamot kapok. Cassie egy olyan helyen?

- Lizzy és Vick oda akar menni. Állítólag Cassie ott dolgozik. – néhány perc után tudtam kinyögni, míg fájdalom hasított a mellkasomba.

- Te most csak szopatsz! Erre kíváncsi vagyok, hívom a srácokat. Este nálatok, ott szedjük össze egymást! – ezzel lecsapta a telefont.

Az emlékfoszlányok, amik megmaradtak arról az estéről nem sok jó ígértek. Szóltam drága nővéreimnek, hogy megyünk bulizni. Mellékesen említettem a srácokat, hogy velünk tartanak. Tom nem aprózta el, mindenkit hívott, aki élt és mozgott. Egész szép kis társaság jött össze. Őket is régen láttam, gratuláltak nekem és örültek, hogy csapunk egy görbe estét.

Nem tűnt ismerősnek a környék. A bár kívülről semmi extrát nem mutatott. A bejárat előtt kígyózó sor várt a bejutásra. Az ajtóban álló két, két méretes egyén vigyázott a kapura. Haverom ismét brillírozott. A biztonsági emberke végig nézett rajtunk, majd bekísért minket. Nem egészen ilyen helyre számítottam, vagyis nem erre emlékeztem. A dj épp az üdvözlő szövegét nyomta, mikor felértünk az emeletre.

- Hello mindenkinek! Üdv újra emberek a Blue Paradies-ben! Elérkezett a várva várt péntek! Jól kapaszkodjatok meg, mert ezek a lányok nem kispályások! Lányok, mutassátok meg, hogy csinálják a profik!

Ketten-ketten a klub két végében vártak, míg az ötödik lány a bárpult mellett állt. Mindegyik lányon kabát és maszk volt. A bevonulásunk alatt, a show kedvéért a felesleges, a fűzőket és szoknyákat takaró kabátoktól megszabadultak. Már ekkor üdvrivalgás tört ki. Formásak, szexisek voltak. A tekintetem nem állapodott meg, végignéztem a lányokon, a vendégeken és a felszolgálókon, mindenhol Őt kerestem. Nem találtam sehol. Titkon bíztam benne, hogy nem találom meg. Nem itt dolgozik.

Mégis a tekintetem újra és újra visszatért a pult mellől induló lányra. A zene lüktető ütemére vonaglott a színpadhoz közel ülő vendégeknek. Egész pontosan egyetlen férfit tűntetett ki a lány a figyelmével. A nővéreim ezt a pillanatot választották, összesúgtak, hogy ez az a pasi. Most csak még inkább azt a lányt kezdtem el figyelni. Tom, pedig nem titkolta a műsor iránti rajongását. Engem is elrángatott a korlátig, s haverom a korlátnak támaszkodva csorgatta a nyálát. A korlátba kapaszkodtam, erősen markoltam, mert képtelen voltam elszakítani a tekintetem arról a lányról. Mereven őt néztem. Észbontóan csábító táncot lejtett. Csak őt figyeltem. Csak ő létezett. Régen éreztem már ilyet. Hosszú percekig táncoltak a színpadon a muzsika ritmusára. Lihegve, levegőért kapkodva álltak meg.

Üdvrivalgás, taps, füttyök törtek ki. Még fel sem eszmélt a közönség, mikor a közönség soraiból pár srác a színpadhoz lépett és felkapták a lányokat. Három lányt átvitték a bárpultra. Ott folytatták a vonaglást. Ennyire forró táncot nem láttam. Rá néztem, ő pedig rám. Úgy éreztem, mintha nekem táncolna, a csábító mozdulatok nekem szólnának. A másik két lány a nővéreim által „felismert” férfiakat szórakoztatták. Nemcsak a pulton, hanem a színpadon forró lett a hangulat.

Vége lett a műsornak, s helyet foglaltunk a kanapékon. Tom nem bírt magával. Mondta és mondta, mennyire bejöttek neki a táncos lányok. Marcus, Bobby, Sam minket fogtak közre. Túlpörgött cimbora intett a biztonsági őrnek. Készségesen a szolgálatunkra állt, megkérte az az ütődött, hogy küldje fel azt lányt, akit annyira néztem. Tom persze honorálta az őr szolgálatát a tőlem lenyúlt pénzzel.

Nem sokat kellett várnunk. Ahogy közeledett felénk végig tudtam mérni a lányt. Arcát álarc fedte, melyet piros alapon fekete csipke futotta körbe, és a kibontott haja is takarta az arcát. Egy dögös vörös-fekete fűző helyettesítette a felsőjét. Kerek mellei, formás alakja fűzőbe volt csomagolva. A szoknyája, amely nagyon rövid volt, láttatni engedte a nagyon szexis lábait. A szoknyája zsebkendő méretűnek sem mondható, amit fekete harisnyatartó dobott fel. Ez a viselet cseppet sem kedvezett a pulzusomnak. A szívem már így is majdnem kiugrott a helyérő, sőt egyre szűkösebbnek éreztem a farmerom. Egy hatalmas tálcával egyensúlyozott a lány. Lerakta elénk. Ahogy láttam meg volt pakolva minden jóval. Tom egyből rástartolt az italokra. Haverom mozdulatai következtében fellökte a lányt, aki az ölembe landolt. Lehetetlennek tartottam, hogy nem érzi, milyen hatást gyakorol rám. Sőt mindennek tetejében a kezem is önálló életre kelt, s combjára csúszott.

- Szia, tudnál segíteni? Cassie-t keresem, segítenél megkeresni?- Lizzy próbált Cassie nyomára bukkanni. A lány nővérem felé fordult, csakhogy leverte az álarcát.

- Cassie!!! – az említett bájosan mosolyogott. Míg próbáltam feldolgozni a látottakat.

Elszakadt a cérna. A rossz sorozatok legféltékenyebb férfiját felülmúlva felpattantam. Cassiet egy pillanatra sem engedtem el. A lépcsőn lefele szaladtam, majd az épületet elhagyva vonszoltam magam után. A csuklyám felhúztam, nehogy valaki felismerjen. El akartam tűnni innen, vele. Ökölbe szorult a kezem, ahogy eszembe jutott, hogyan táncolt annak a seggfejnek. A csábító tánca csak még jobban feltüzelt, vágytam rá, úgy ahogy nem lenne szabad. Cassie megpróbálta kihúzni a kezét, de erősen fogtam. Reszketni kezdett. Hirtelen az az éjszak jutott eszembe. Megijedt, megijedtem. Elértem az autót, mikor megfordultam.

Cassie állt előttem. Álarc, paróka nélkül. Abban a parányi ruhában. Meg sem moccant. Egyáltalán semmilyen reakciót nem produkált. Üresen meredt maga elé. Megrémített a viselkedése. Újra azt a tehetetlenséget éreztem. Minden dühöm, haragom elpárolgott. Csak Cassiet szerettem volna viszontlátni. Azt a nőt, akit akkor a múzeumban. Azt az elragadó, csodaszép, vicces, kedves nőszemélyt, aki elbűvölt. Akit szeretek. Tétován emeltem fel a kezem.

Az ujjaimat az ajkain táncoltattam végig. A haját a füle mögé tűrtem. Gyengéden próbáltam viselkedni vele. Megöleltem. S nem bírtam tovább. Megcsókoltam. Úgy igazán. Szerelmesen. Egyből ajkai után kaptam, s nem bírtam betelni vele. Akartam őt, mindennél jobban.

- Kérlek! Bocsáss meg! Bocsáss meg, mindenért! – suttogtam felé, szorosan öleltem magamhoz. – Szeretlek! – S újra megcsókoltam.

- Sajnálom… - ahogy kimondta, lehullottak róla a karjaim. Szabad utat nyert, s ezt kihasználva egyből visszasietett a bárba. Ott álltam leforrázva, ledöbbenve. Az autónak támaszkodtam, majd végül az ajtónak dőlve csúsztam le a földre. Legszívesebben elsüllyedtem volna a föld alá. Ez az egy szó elvette, elűzte megmaradt reményem utolsó foszlányait. Azt mondta, hogy „Sajnálom”. Csak ennyit. Sem azt, hogy megbocsát, sem azt, hogy szeret.

Erőt vettem magamon. Felkászálódtam, visszamentem a bárba. Egyetlen céllal, addig iszok, míg bele nem halok, mert ezt a fájdalmat nem tudtam tovább elviselni. A csuklyámat a fejemen hagytam. Az emelet fele indultam, de a barátaim jól szórakoztak. Nevetgélve iszogattak, szóval inkább módosítottam az útvonalam. A bárpulthoz mentem egyből rendeltem egy duplát. Mielőtt megihattam volna, meghallottam egy veszekedést.

- Nem, nem adok többet! Sokat ittál! Nem! – a pultos vette el az italt egy lánytól.

- Lécci Slone!!! Csak még egyet… - felismertem a lány hangját. Tényleg eleget ivott.

- Nem, Baby, már így is kész vagy!

Cassie teljesen elázva követelte a következő italát. Nem kapta meg. Egy karnyújtásnyira voltam tőle, így láttam mindent. Nem kapott inni, így támolyogva indult az egyik sötét folyosó felé. Erős késztetés éreztem, hogy kövessem. Pont elkaptam az ajtót, nehogy az orromra csapódjon. Az öltöző lehetett, mert az egyik falon kivilágított tükrök voltak asztalokkal székkel és terítve sminkcuccokkal, a másik oldalon egy ajtó volt. Hirtelen nyílt ki az ajtó. Cassie teljesen józannak tűnt, átöltözött.

- Vigyél haza! – követelte ridegen. Őt néztem, most annyira más volt. Nem az a lány állt előttem, aki az este kint vonaglott a tömegnek.

- Nem jó ötlet. – minden erőmre szükségem volt, hogy kimondjam.

- Felőlem, ha nem te, majd visz más… - vállat vont. Teljes közönnyel mondta. Engem meg az agyvérzés kerülgetett. Más viszi haza, részeg. Nem, nem hagyhatom.

Elkaptam a kezét, s a kocsihoz kísértem. Megtettem, bár minden idegszálam megfeszült, ahogy a kocsiba voltunk összezárva. Még belegondolni sem mertem, hogy más vigye haza. Bármi megtörténhetne. Még akkor sem voltam benne biztos, hogy józan, mikor beszélt. Két kézzel markoltam a kormányt. Kényszerítettem magam, hogy az útra figyeljek.

A ház előtt leparkoltam. Segítettem Cassie-nek kiszállni. Erre most ő játszott velem, elkapta a kezem, s magához húzott. Megcsókolt. Alkohol ízű csókja egyből beindított. A kocsinak lökött, s úgy csókolt. Csókolta a szám, a nyakam s keze olyan tájékon járt, ami egyből keményedni kezdett. Még feleszmélni sem hagyott időt, már a lakásba ráncigált. Egyenesen a szobájába. Az ágyra lökött. Egyből levette a felsőjét, ami alatt nem viselt semmit. Próbáltam visszakozni, mert nem akartam kihasználni a részegségét. Azonban megnehezítette a dolgom. Lovagló ülésbe helyezkedett le kényes pontomon. Fájdalmasan lüktetett már most. Ugyanakkor jó ideje nem voltam nővel, egész pontosan pont vele voltam utoljára. Lehámozta rólam a pólóm. Keményedő mellbimbói karcolták mellkasom, míg a szám, a nyakam csókolta, harapdálta. Közben csípőjével finom köröket írt le. Hanyatt döntött, s végigcsókolta a mellkasom. Kezével azon ügyeskedett, hogy mielőbb kiszabadítson a nadrágomból. A szája vészesen közeledett ágyékomhoz.

Fordítanom kellett a helyzetünkön, hogy elkerüljük azt, amire készült. Mérhetetlen vágytól csillogott a szeme. Nem hagyta magát, felülkerekedett. Átnyúlva rajtam a fiókban kotorászott, egy gumit vett elő, amit egyből rám varázsolt. S eltűntetett magában. Ekkor már minden porcikám csak boldoggá akarta tenni. A csípőjét markolva segítettem a mozgásban. Kiáltásait csókokkal fojtottam el. A paradicsom kapujának átlépését követően mellkasomra feküdt, de még így is csípőjével apró mozdulatokat tett, ezzel biztosítva, hogy másodperceken belül követtem őt a csúcsra.

Mellém feküdt. Zihálva vette még mindig a levegőt. Felkönyököltem. Mosolygott. Felemeltem a kezem, s cirógatni kezdtem. Sűrűsödő nyögései még jobban beindítottak. Nem tétlenkedtem, egyből kőkeménnyé váltam. Nem hatoltam belé rögtön, inkább édes kínokat okoztam neki. Számmal, ujjaimmal. Fájón követelt már, mikor gumit cseréltem, s szerelmem fölé helyezkedtem. Szerelemesen, gyengéden szeretkeztem vele. Egész éjszaka, hajnalban egymást kényeztettük. Az álom egymást ölelve ért utol.

Kávé illatra ébredtem fel. Egyedül voltam a szobában. Csalódottan néztem körül, mennyi minden megváltozott. A ruháim a fotelben voltak összegyűjtve. Szerelmem hangja, kacagása csendült fel. Belebújtam az alsómba és a farmerembe. Mezítláb és felső nélkül indultam a hangok után. A konyhában a pulton ült. Egy aprócska kék bugyi, és éppen csak a mellét takaró trikót viselt. Telefonált, közben a hajával játszott. Nem figyelt, mögé lopóztam. Csókkal hintettem be csupasz bőrét.

- Ez soha többé nem történhet meg! – sóhajtotta.

- Jó… majd soha többé nem tesszük… - de nem bírtam magammal.

Ismételten néhány mozdulattal kőkeménnyé tett. Megfordult az ölelésembe. Kiszabadítottam saját magam a textilbörtönből. Cassie-t közelebb húztam magamhoz. Megszabadítottam a bugyijától, s széttárt lábai közt merítettem el magam. Sajgó ágyékomnál éreztem az ő forróságát. Szenvedélyes szeretkezés után a konyhakövön ölelkezve pihegtünk. Most láttam először olyannak, amilyen régen volt. Tele érzelmekkel, újra tűz lobogott a szemeiben. Megcsillant bennük a vágy. Elmúlt az üresség. Amint ezt észrevettem levakarhatatlan vigyorral húztam minél közelebb magamhoz. Az ölembe fészkelte magát, elrejtette az arcát. Viszont közben a kezeinkkel játszott. Összefűzte az ujjainkat, majd megszorította. Aztán a másik kezünkkel is ugyanezt csinálta. Boldogság töltött el.

- Hiányoztál. Sajnálom… - kezdtem bele a mondandómba, de az ujját a számra csúsztatta.

- Sssh…- mutató ujját a számra tette, megakadályozott, hogy beszéljek. - Kérlek, ne rontsuk el ez a napot. Gyere, van kávé! – tápászkodott fel.

Egy csésze kávé után együtt zuhanyoztunk. Egy pillanatba került neki, hogy rávegyen, tartsak vele. Megszárítkoztunk, s felöltöztünk. A korgó gyomrunk egyértelmű jeleket adott, együtt ültünk le reggelizni, mint egy normális pár. Őt figyelve merengtem. A reggelit követően elpakolta a romokat, majd valamiért hirtelen a szobájában pakolászni kezdett. Vérlázítóan szexi ruhadarabokat rakott el egy táskába.

- Ugye nem ebbe táncolsz? – emeltem fel az egyik szoknyának nevezett darabot. - Nem, soha többet nem mehetsz oda vissza!

- Mi van? Mit beszélsz? – nézett rám, mintha valami idióta lennék. – Már hogy ne mennék, nekem az a munkám. A munkám, amit imádok. – ezzel lezártnak tekintette a dolgot.

- Nem mehetsz! Nem engedlek! – ledobtam a kezemben lévő holmit. Megöleltem, ezzel próbáltam jobb belátásra bírni. – Szépen kérlek! Ne menj oda vissza! Kérlek!

Halkan kuncogott rajtam. Már az is sok volt, ahogy láttam annak az idiótának táncolni. Engem mégis csak az érdekelt, hogy lebeszéljem. Már az emlékkép is beindít, ha arra gondolok, ahogy a színpadon vagy a bárpult tetején táncolt. A kis bestia megérezhette, min jár az eszem. Kibontakozott az ölelésből, az ágyra lökött, majd egy rögtönzött, személyre szabott bemutatót tartott. Szemmel láthatóvá vált, mennyire tetszett a műsor. Teljesen elvesztettem józan eszem, már épp magamhoz húztam volna, hogy ismételten egymáséi legyünk, mikor kitáncolt a szobából. Engem meg ott hagyott. Felhúzva és kielégítetlenül. Elterültem az ágyon, lehunyt szemmel és mélyeket lélegezve próbáltam lehiggadni. Majdnem sikerül, mikor a csípőmön, egész pontosan a keményedő ágyékomon nyomást éreztem. Kipattantak a szemeim, s a kis boszorkával találtam szembe magam. Lovagló ülésbe helyezkedett el rajtam. Elkaptam a derekát, magam alá fordítottam. Vadul csókoltuk egymást. Megszegve minden szabályt, s egymásnak estünk. Szenvedélyes szeretkezésben éltük ki magunk.

Nehezen sikerült kikászálódnunk az ágyból. Újra nekifutottunk a zuhanynak, de immár mindketten egyedül voltunk kénytelen tisztálkodni. Mivel ha csak a közelembe került, rettentően kívántam Őt. Előre engedtem, mégis csak hölgyeké az elsőbbség. Ráadásul a mobilom is ezt a pillanatot választotta, hogy megszólaljon. Tom és Lizzy aggódott értem. Megígértették velem, hogy haza kerülök. Ennek örömére még vásárolhattam egy-két dolgot. Bort, sört, a cigim is elfogyott, így egyúttal azt is fel tölthetném. Bármennyire belefeledkeztem a gondolataimba, Cassie közeledését megéreztem. Sőt mást is éreztem, mikor megláttam Őt. Törölközőt tekert maga köré, s miközben feltehetőleg engem keresett, a haját törölgette. Eme mozdulat sor következtében hatalmasakat kellett nyelnem, mert az hogy szexi, az nem kifejezés. Talán a pokolian szexis illett rá a legjobban. Még a szám is tátva felejtettem, annyira megbűvölt a látványa. Cassie kuncogva csóválta a fejét, és csípőjét még inkább ringatva húzta el előttem a mézes madzagot. Utána mentem, de nem adta be a derekát. Csúnyán elküldött zuhanyozni. Bizony rám fért, hogy valami lehűtsön. Egyből a hideg vizet engedtem. Majd csak később nyitottam meg a meleg vizet. Természetesen, mire végeztem, addigra Cassie már felöltözött. Mondanom sem kell, hogy legnagyobb sajnálatomra.

Még szerencse, hogy tegnap lenyúltam az egyik autót. Legalább könnyebben tudtunk közlekedni. Még mindig nem tudom, hogyan sikerült minden gond nélkül ideérni. A kocsihoz léptem, s miután kinyitottam Cassie előtt az ajtót sietve szálltam be. Kifejezetten jó érzés volt, hogy ismét magam mellett tudhattam azt a csodálatos nőt. A forgalom egész tűrhetőnek számított, de néhány piros lámpánál meg kellett állnunk. A tűrőképességemmel játszott a gonosz nőszemély. Az első pirosnál a kezemre fektette a kezét, apróbb köröket rajzolt rá. A következő megállásnál már nem volt annyi elég, hogy a kezét fogom, hanem a combjára fektette. Önkénytelenül nyaltam végig a számon. Majd képes volt nevetgélve közölni, hogy zöldre váltott a lámpa. A harmadik megállónál a kicsi kacsóját az én combomra helyzete, egyből simogatni kezdte. Már ott tartottam, kész, vége. Félreállok, s itt helyben teszem magamévá, mert ezzel csak egyet ért el, hogy rohadtul felhúzott. Tényleg pillanatok alatt leparkoltam. Csakhogy nem azért, amit én terveztem. Miután leállítottam a motort, s kiszállni készültem, Cassie egy forró csókra visszahúzott.

Együtt léptünk be az üzletbe, majd szétváltunk. Cassie édességet, süteményt keresgélt, míg a borok között nézelődtem. Viszek haza apáéknak. Felkaptam az első jónak tűnő üveget s kis boszorka keresésére indultam. Még egy lépést sem tettem.

- Elnézést kérek, levenné nekem azt az üveget? – hallottam meg a hátam mögül egy női hangot. A legfelső polcra mutatott.

- Igen, persze. Ezt? – bólintott egyből rá a nő, aki roppant ismerősnek tűnt.

- Köszönöm. - vette át tőlem az üveget. Találkozott a tekintetünk.

- Cora… Te vagy az? – ismertem meg a velem szembeálló nőt. Hosszú világos haját rövidebbre és sötétebbre cserélte. Az alakja is változott, sokat fogyott. Az arca beesett lett. A szemei alatt pedig hatalmas karikák éktelenkedtek. Egyáltalán nem így emlékeztem rá.

- Hello Robert! – remegő hangon köszönt.

- Rég láttalak. – több, mint kínos volt vele szembe állni.

- Ne haragudj, rohannom kell…

Egy „Szia!” után már eltűnt a szemem elől. Felkavart ezt a találkozás. Bűntudatom volt miatta. Az az éjszaka, amire nem is emlékszem mind a mai napig, az elkövetett hibáim hosszú sorába tartozott. Ezek voltak azok a hibák, melyek örökre nyomot hagytak bennem, és a jóvátételükre is csekély esély volt. Corával való találkozás egy csapára letörölte a bárgyú vigyorom, ami egész eddig elkísért.

Cassie már sor végén várt, kezében egy halom édességgel. Persze nem bírta ki, hogy ne bontson ki valamit. A sorba álldogálva édesen majszolta a kedvenc édességét. Amint megláttam, meg kellett ölelnem. Puszit nyomtam a homlokára. A közelsége ismételten mosolygásra késztetett. A vigyor újra ráragadt az arcomra, sehogy sem akart onnan eltűnni. Valamelyest lehervadt a mosoly, mikor az eladó lány majdnem rosszul lett. Mi következtünk, végre. Unottan számolta ki a fizetendő összeget, melyet szenvtelen hangon közölt. Ekkor nézett ránk, vagyis rám először. Utána hebegett-habogott össze-vissza. Gyorsan odaadtam a bankókat, felmarkoltam az árut, a visszajárót hátrahagyva sietettem Cassiet is az autó felé.

Az út további részében az édesség népszerűbb volt, mint én. Ráadásul még egy nyomorult falatkát sem kaptam. Megkíséreltem elcsenni egy ici-picit, de a kezemre csapott. Tettetett sértettséggel inkább az útra koncentráltam.

A ház előtt még jóformán le se parkoltam, mire kivágódott az ajtó. Két nővérem robbant ki a házból Elénk siettek. Cassiet egyből magukkal hurcolták. Míg én annyival beérhettem, hogy köszöntek. Tom röhögve lépett ki az ajtón, s mindjárt ugorhatott is félre, nehogy elsodorják magukkal a lányok.

- Na mi van haver? Csak nem kibékültetek? – fogott kezet velem Tom.

- Még szép, hogy kibékültünk…

- Bazd meg! Te lefektetted… Ne, nem vagy normális! – Tom kirángatott a teraszra, míg rágyújtottunk el kellett mondanom mindent. Kifelé menet felmarkolt két üveg sört és az újonnan szerzett cigim pusztítottuk.

- Tom, itt többről van szó. Szeretem. Mindennél jobban szeretem. – slukkoltam egyet. – Kibékültünk, talán sikerült jóvá tennem… mindent… - hirtelen inkább a számhoz emeltem az üveget, még mielőtt meggondolatlanul eljár a szám. Azóta sem beszéltem arról senkinek.

- Nem értem. Mi a francról hadoválsz? Mit kell jóvá tenned? – meredt rám Tom. Egy pillanatig csendbe volt. – Tudtam! A kurva életbe, tudtam! L.A. Mit tettél? Tudtam, hogy ott történt valami… Ki vele!

- Megerőszakoltam. – kimondtam. Most először, hangosan.

- Rohadt életbe! MI van?

- Jól hallottad… Annyira be voltam állva a piától, hogy elvesztettem az eszem, mikor megjelent előttem… Azt hittem, valamelyik ribanc jött vissza… Csak képzelgek vagy megint hallucinálok…

- Te? Te hallod egyáltalán mit beszélsz? Elment az eszed?Te idióta, barom! Basszad meg! – Tom az orrnyergét masszírozta. – Bazd meg, legszívesebben itt helyben agyon vernélek ezért.

Nem sokon múlott, hogy megúsztam a verést. Tomnak elmeséltem onnantól kezdve mindent, hogy kitettem a lábam Londonból. Az éjszakázásról, a bulikról, a piálásról, az orgiákról, az önpusztításomról. A történteknek itt még nem volt vége. Beszéltem Cassienek tett ígéretemről, a melóról, bezárólag a mai megjelenésemig. Nyíltan és őszintén kiöntöttem a szívem haveromnak, ami bizony sokat segített. Hagynom kellett Tomnak némi időt, hogy megemésszen mindent. Addig fülelni kezdtem. Bent viszont feltűnően nagy csend uralkodott. Kíváncsian néztem körül, miért lett csend. Anya a konyhában volt, éppen pakolta el a süteményt a hűtőbe. Apa a nappaliban valami meccset nézett. Az emeletre mentem, hátha ott bújtak el a lányok beszélgetni. Minden szoba üresen állt. Visszarohantam a földszintre.

- Hova tűntek a lányok? – rontottam be a nappaliba.

- Mi a baj kisfiam? – immár anya is a nappaliba sietett.

- Hol vannak a lányok? Cassie, Lizzy és Vick?

- Cassie-nak telefonáltak a munkahelyéről. Lizzyék meg felajánlották, hogy elviszik. Csak dolgozni ment. Mi a baj ezzel? – apa értetlenül nézett rám.

- A francba! Nem beszélnél ilyen könnyen, ha tudnád, ha látnád, hol dolgozik… Meg akartam akadályozni, hogy visszamenjen oda… Abba rohadt bárba…

- Mit beszélsz? Mit dolgozik? Milyen bár?

- Egy bárban táncol. Táncosnő.

- Tessék?! – felugrott apa a fotelből. – Na azt már nem! Egyik lányom sem csinálhatja ezt! Gyerünk Robert, hozd a kabátod és a kocsi kulcsát, odamegyünk!

Ez már sokkal jobban tetszett. Apa elég idegesnek, mérgesnek tűnt. Nem akartam őt, őket belevonni, de bármire hajlandó voltam, hogy elérjem a célom. Jelen esetben, hogy Cassie soha többet ne táncoljon ott, abban a bárban. Azokban a lenge maskarákban.

Gyorsan vezettem. Apa szó nélkül tűrte. Sejthette, hogy nem játékról van szó. A parkoló most szinte üres volt. Az ajtóban Diego állt. A biztonsági őr rögtön megismert és azonnal beengedett bennünket. Szólt a zene, de közel sem annyira, mint az éjszaka. Lizzy és Vick a Slone nevű csapossal nevetgéltek. A színpadon a lányok táncoltak. Most valamivel több ruha volt rajtuk, de nem sokkal. Hirtelen elhallgatott a zene, s egyszerre ugrott le az öt lány a színpadról. A takarítók, akiket csak most vettem észre, a csapos és nővéreim egyszerre tapsikolni kezdtek. Az egyik asztal körül csoportosultak a táncos lányok. Apa feléjük törtetett felbőszült bikaként. Cassie puszta látványa jobb kedvre derített. Azonban ez nem sokáig tartott. Mosolyom egyből lehervadt, mikor megláttam ahogy egy pasi ölelgette. Tapizta, majd megcsókolta. Cassie nem tiltakozott, nem lökte el. A karjait a srác nyakába fonta. Nem hittem a szememnek. Valamit rosszul láttam… - győzködtem magam – Nem úgy történt, csak a féltékenység beszél belőlem. - Az éjszaka, a hajnal jutott eszembe, a konyha és néhány órája szálltunk ki az ágyból. - Megdermedve néztem a lezajló jelenetet.

Apa egyből lecsapott. Hadonászva, erősen gesztikulálva beszélt, s minél távolabb húzta attól a férfitól. Láttam mindent, de mégsem jutott el a tudatomig egyetlen értelmes szó sem. A saját nyomorom terhelte le az agyam. Lizzy és Vick is csatlakozott a szócsatához. Ők – mint azt már előre sejtettem – Cassie pártját fogták. A három lány összeesküdött apa ellen, ezáltal ellenem is. Ugyanakkor meg ott van az a pasi, aki még mindig birtoklóan húzta közel magához az én Angyalom. Egyetlen dolog visszhangzott a fejemben: elveszítem...