Az 51. fejezet tartalmából

Sziasztok,

meghoztam a RÉSZLETET. Kicsit hosszabb lett, inkább ide teszem ki. :) Másrészt szólni szeretnék, hogy kicsit összejöttek a dolgok, így a TELJES fejezet lehet, hogy kicsit csúszik. Felesleges üres ígéretekbe nem szeretnék belemenni, így nem is mondok pontos időpontot. Tényleg csak egy picike türelmet kérek. :) Természetesen a kíváncsian várom a véleményeket és ötleteket, amik az alábbi ízelítő hatására születnek. :)

Puszi,
ZoÉ


A következő rész tartalmából...

(Robert)

„- Ez a rohadt böjt már totálisan az agyamra megy... – morgolódtam az orrom alatt. Olyannyira, hogy drága feleségem egyetlen csókja, gyengéd érintése képes arra, hogy beindítson. – De nem lehet, nem szabad. Orvosi utasítás. – sulykoltam magamba. – Mikor már most a következő babaprojekten dolgoznék.

(…)

A feleségem kész lett volna örömet okozni nekem, hogy ne szenvedjek. De akármilyen jó lett volna, ezt nem akartam. Nem így akartam, hanem vele. Szeretkezni akartam vele, nemcsak holmi testi vágyak ideig-óráig történő kielégítését elérni.

(...)

Siettem volna, de a bevásárló listám kilométeres volt. Az áruházban is rengetegen voltak, a kasszánál ki kellett várnom a sorom, ahol amúgy az életem is meguntam. Hazafele pedig egy jókora dugóba is belekerültem. Nem akartam ennyi időre magukra hagyni a lányokat. A parkolás után igyekeztem mindent egyszerre bevinni, hogy tovább ne kelljen távol lennem tőlük. Mindkét kezemen egy-egy jól megpakolt zacskó lógott, úgy léptem be a házba. Azonban a szemöldököm egyből a homlokomig szaladt, mikor meghallottam az igen egyértelmű hangokat.

- Ahh… - nyögött fel Zoém elég érzékien, ami pengeként hasított a levegőben. Megtorpantam. Első gondolatként az jött le, tuti, hogy hallucinálok. Beképzelem az egészet. Aztán villámcsapásként ért egy másik hangszín. Azok a hangok is erősen nyögésekre emlékeztetőek voltak, esetleg morgás. Egy férfitől. – Gyerünk… Tom! – szólalt meg ismét a feleségem. – Tom! – A bejárati ajtóban toporogtam. Megdermedtem, és földbe gyökereztek a lábaim. Sőt még a levegő is keresztbe állt a torkomban. A kezeim meg fehéredni kezdtek, annyira szorítottam a zacskók fülét. Az agyamat meg elöntötte a méreg, míg futólépésben közeledtem a hangok irányába. – Tom? Miféle Tom? Tom! – a szemeim előtt a legszörnyűségesebb képek peregtek le. Fokozva a paprikás hangulatom, amit erősen gyilkolási vágy fűszerezett. – Megcsal? A saját házunkba? Ahol a kislányunk is van? – fújtattam – Miért? Hogy tehették?”