52. Kivárt élvezetek

Sziasztok,

már jön is a folytatás! Sokat árulkodik a kép... most szólok!

Az előző rész komijaira:
Pixie! köszönöm a dícsérő szavakat! a köviben beteljesülnek a vágyak XD

Klau! kibékülnek, de még hogy! :D

Dona! bizony Rob igazi "kínokat" élt át, és a szitu is kissé félreérthető, s az átélt "kínok" miatt reagált ennyire hevesen Rob :)

Szofi! ki fogom húzni Zoét a bajból, és Rob is végre megkapja, amire már hetek óta vágyakozik :)

Zsófi! hát igen Rob kérdezhetett volna, mielőtt támad és kombinál. nem sokáig bírják a haragszom rádat XD

Alice! köszi! Zoé és Rob közötti szenvedély sokat fog segíteni, hogy mielőbb megbékéljenek :)

Szeretném, ha minél többen írnátok!
Jó olvasást!

Puszi,
ZoÉ

~~~~~ xxx ~~~~~

 ~ Véget nem érő szép remény ~
52. fejezet - Kivárt élvezetek

Olyan szinten dühös lettem, hogy még a könnyeim is kicsordultak. Az arcomon végigfolyó könnyeket nem fájdalom okozta, hanem az ingerültség. Fel se akartam fogni, miket vág Rob a fejemhez. Szerintem még maga sem gondolta komolyan a szavait, mert a féltékenysége uralkodott el rajta, ami csak olaj volt a tűzre. Mindent csak a lobbanékonysága és forrófejűsége mondatta vele. Azért volt mogorva, mert benne is hasonló mennyiségű energia gyülemlett fel, amit sehogy sem tudtunk levezetni. S ez a le nem vezetett energiamennyiség csak halmozódott és halmozódott. Nem szeretkezhettünk, és nem is veszekedtünk, amelyekkel amúgy a legkönnyebben és leggyorsabban szabadulhattunk volna meg a felesleges töltéstől.

A fürdőig meg sem álltam. Nagyot szusszantva nyitottam meg a hideg vizes csapot. Egyből aládugtam a kezeimet, majd a tenyeremben összegyűjtött vízzel lemostam az arcomról a könnyek nyomát. Felfrissített és némileg lehűtött a víz. Megismételtem, s újra megmostam az arcom. Majd a törölközőért nyúltam. Finoman megtöröltem először az arcom, utána a kezeim.

- Mikor tanulom meg végre, hogy előbb gondolkodjak és csak azután cselekedjek? – csaptam egyet a mosdó szélére. Természetes módon egyből a kezembe nyílalt a fájdalom. – Látod, már megint mit csináltál! – csattantam fel amint a tükörbe néztem. Immár sajgó kezem tartottam gyorsan a hideg víz alá, hogy lehetőleg ne dagadjon fel. – Még csak az kéne, hogy a kezem is bedagadjon!

Már így is roppant ideges voltam, vagy inkább feszült. Csak úgy cikázott bennem a felgyülemlett feszültség. Nem túl sok kellett volna ahhoz, hogy ott helyben felrobbanjak. Nagyon mérges és bosszús voltam. Robra, mert meg sem hallgatott, de valahol megértettem. Bár nem így kellett volna a tudtomra adnia a véleményét. Belátom, hogy rohadt félreérthető volt az egész helyzet a legjobb barátjával, amit a férjem egyből félre is értett és megindult a fejében a kombinálás. Pedig csak Tomnak akartam segíteni. Rosszul sült el a egész, és csak még nagyobb bajba sodortam. Lehet, hogy miattam összeveszik a két legjobb barátjával, mikor épp Tom a barátját kereste. Mindezek mellett, az egészbe önmagamra voltam legfőképp dühös.

Valamennyire csillapodott a lüktetés a kezembe, bár ahogy megtapogattam, még eléggé érzékeny volt. Arra gondoltam, hogy némi jéggel talán tudok rajta segíteni. A konyhába indultam, de előtte tettem egy kisebb kitérőt a babaszoba felé. Marion békésen szuszogott a kiságyban, de legnagyobb megdöbbenésemre Rob sehol sem volt. – Hova tűnt? Hol lehet? – most tényleg eluralkodott rajtam a kétségbeesés. – Csak ne csinálj semmi hülyeséget! – könyörögtem magamban. Ismertem annyira a férjem, ebben a dühtől tajtékzó állapotában hajlamos a féltékenysége vagy a haragja miatt nem ésszerűen dönteni. Ha ezek szerint cselekszik, akkor akár hülyeséget csinálhat, amitől még jobban fogja utálni magát. Nagyon nem akartam, hogy ez bekövetkezzen. De az is igaz, hogy ameddig nem higgad le legalább egy kicsikét, addig megbeszélni sem tudjuk a dolgokat.

Üres és csendes volt a ház. Sem Rob, sem Tom jelenlétére utaló dolgot, s szerencsére dulakodás vagy verekedés nyomást sem láttam. Ez ugyan pillanatnyi megnyugvást adott, de ez sem tartott sokáig. Ez csak annyit jelentett, hogy nem itt estek egymásnak. Nagyon reméltem, hogy nem ez fog bekövetkezni.

Bosszúsan a hűtőhöz léptem, hogy valamit keressek a kezemre. Már szinte az egész hűtő tartalmát végigforgattam, még csak azért sem akadt a kezembe semmi használható. Már derékig benn voltam, amikor a kezembe akadt egy csomag borsó. A célnak megfelelőnek tartottam. Kivettem és már éppen csuktam be a hűtő ajtaját, mikor hirtelen két kezet éreztem magamon. Ezzel egy időben kiesett a csomag a kezemből, s hangos puffanással ért földet, míg belőlem egyetlen sikkantás tört ki.

~~~ xxx ~~~

(Robert)

Meg kellett emésztenem Tom szavait. Olyan hihetetlennek tűnt az egész hülye helyzet. Remegő kézzel újra számhoz emeltem a cigarettám. Nagyot szippantottam belőle, míg erősen Tom-ot figyeltem. Tényleg a barátomnak, a legjobb cimborámnak tartottam, s ezért is akartam hinni neki. Ráadásul a feleségem meg sem hallgattam, sőt elég durván beszéltem vele. Újra ott tartottam, hogy nagyon megkérdőjeleztem a látottakat és a hallottakat. Aztán egyre jobban égett a képem attól, ahogy Zoéval beszéltem. Talán meg sem érdemelte.

- Már azt sem tudom, mit gondolja vagy mi a fenét higgyek! - Fújtam ki végül a benntartott füstöt. A másik kezemmel pedig végigszántottam a hajamon.

- Téged kerestelek… Zoé meg valami dobozokat cibált… - slukkolt egy utolsót Tom a cigijéből. Nagyon komolyan viselkedett. Ismertem ezt az oldalát, bár szerette titkolni, hogy ilyen is van neki. – Segítettem neki… Látta, hogy szar kedvem van, fel akart vidítani… Hülyültünk… - nyomta el a csikket. Még mondott volna valamit, de megszólalt a mobilja. Dühös lett, aztán köszönés nélkül elrohant.

Ott maradtam egyedül a kétségek között vergődve. Rágyújtottam még egy cigire, de még ez sem tudott megnyugtatni. Tanácstalan voltam. Bár a lehetőségeimet kettőre szűkítettem. Az első opcióként rohadt nagy balhénak nézünk elébe, ha mégsem hiszek a feleségemnek és a haveromnak. Nagyon nem ennek a lehetőségnek a teljesülését szerettem volna. A másik esetén ha elhiszem, hogy nem történt semmi kettőjük között, akkor amiatt főhet a fejem, amiket Zoé fejéhez vágtam.

Elszívtam a cigim, addigra már átfagytam, hiszen kabát nélkül mentem ki a cigizni. Hiába fűtött az indulat, mégis éreztem az erősen télies időjárást. Elnyomtam a cikket és befele tartottam. Zoé ott hagyott Marion-nal, azóta nem láttam Őt. S meglepetésemre Zoét a konyhában találtam. Hangtalanul sikerült közlekednem. Egyáltalán nem hallotta a jövetelem. Abban a pillanatban, mikor megláttam megszűnt a világ. Csak Ő létezett, jelen pillanatban még a kétségeim is félretettem. Teljes mértékben a feleségemre koncentráltam. Zavartalanul legeltethettem a szemeim rajta. Emiatt az átkozott böjt miatt még inkább megkívántam Őt. Bámulatosan nézett ki. A felső és a nadrág is tökéletesen rásimult a testére, ezzel még inkább kiemelve a domborulatait. Kerek keblei, formás feneke láttán eddig is nehezen bírtam visszafogni magam. A hűtőben keresett valamit, megtalálhatta, és már csukta be a hűtő ajtaját.

Egyszeribe elöntött a birtoklási vágy, Ő hozzám tartozik. Csak is az enyém lehet. Senki sem érhet hozzá. Akartam Őt, itt és most. Az agyamra emiatt hatalmas vörös köd borult. Nem érdekelt semmi sem, sem a böjt, sem a szavaim következménye, sem Zoé tettei. Az agyam teljesen kikapcsolt, s csak az ösztön maradt bennem. Ha kell, akkor megszerzem. S most a feleségem volt az, akit mindennél jobban akartam. Olyan voltam, mint egy ragadozó, aki éppen a prédáját fürkészi, s a megfelelő pillanatra vár, hogy elragadhassa. Néhány lépéssel elértem Őt, és rögtön lecsaptam rá, hogy becserkésszem a zsákmányom.

~~~ xxx ~~~

Erősen megragadott, maga felé fordított. Lökött egyet rajtam úgy, hogy a pultnak dőltem. Rob szorosan nekem feszült, ha akartam se tudtam volna kiszabadulni. Kéjes hangokat hallatott. Vadul a számra hajolt, majd csókolva tépte azt. Az első döbbenet utána belementem a játékba, szenvedélyesen csókoltam vissza. Hiszen akartam Őt, már jóval korábban felébredt bennem a férjem utáni vágy. Egyből a nyakába csúsztak a kezeim, a tarkóját simogattam, vagy a hajába belemarkoltam. Hozzá simultam ahogy csak tudtam.

A férjem nem törődött semmivel, egy könnyed karlendítéssel eltűntetett mindent az útból, ami a pult tetején hevert. Felkapott, s egy könnyed, de határozott mozdulattal felrakott a szabaddá váló pultra. A kezei a felsőm alatt jártak. Bele-belemarkolt a bőrömbe, az oldalamba, sőt a melleim sem kímélte. Felnyögtem a hirtelen érintésektől. Rob ajkai a nyakamra tévedtek, majd a vehemens csókok után szívta és harapta a szabad bőrfelületet, majd újabb féktelen csókban forrottunk össze.

Egyik keze a combomra csúszott, majd lendületesen siklott felfele. Élveztem a csókjait, azonban az egyre durvuló érintései egy cseppet sem estek jól. Finoman akartam eltolni magamtól, szólongattam is, de minden hasztalannak bizonyult. A mellkasának feszítettem mindkét tenyerem, és újra megpróbáltam eltolni magamtól. Csakhogy elkapta a csuklóim, erősen szorította meg őket. Vagyis nem is volt olyan erős a szorítása, legalábbis az ép kezemnek, de a másikba egy pillanat alatt fájdalom nyílalt.

- Áú… Rob, ne! Ez fáj! – nyögtem fel keservesen. Újra a kezembe hasított a fájdalom. Rob abban a pillanatban megtorpant, mikor felfogta a szavaim. Zihálva vettem a levegőt, éppen úgy ahogy Ő. Rám is hatással volt Rob erőteljes jelenléte. Kibírtuk egészen eddig, néhány nap múlva már tényleg letelik a tilalmi idő. Pont emiatt a kényszer megvonás miatt is érzékeltem olyan nagyon intenzíven Őt, s ha egy kicsikét finomabb lett volna meg sem állítom. De a düh, a feszültség vezérelte, ezért volt durvább.

- Zoé… én… - ködös tekintettel nézett rám. Láttam rajta, hogy azt sem tudja, mit csinált. – Én… - hátrált volna, azonban gyorsabban reagáltam. A lábaim a csípője köré tekertem. Nem engedtem el. Az álla alá csúsztattam a kezem, a szemébe szerettem volna nézni. De nem volt hajlandó rám nézni.

- Rob, kérlek, nézz rám! – elfordította a fejét. Megkísérelt kiszabadulni a lábaim alkotta bilincsből, de végül feladta.

- Hagyj! Engedj! – mordult fel, és végre rám nézett. A kezdeti haragos tekintete lassan lágyulni kezdett. Most határozott voltam. Megráztam a fejem, mire a csípőm két oldalán támaszkodott meg a pulton. A vállamra hajtotta a fejét. – Ez így nem jó! Kívánlak, mint még soha. Féltékeny vagyok, s már teljesen elveszettem a fejem, ezalatt a tilalmi idő miatt. Vágyom rád. De bántottalak. Akarlak, de nem akartalak bántani.

- Nem engedlek és nem bántottál. – újra a tarkóján táncoltak az ujjaim, a hajával játszottam. Cirógattam, simogattam, mert meg kellett nyugodnia. Egyikünknek sem jó, ha ennyire feszült és ingerült.

- Ne mond ezt! Legalább most ne! Légy őszinte! – kissé meglazult a tartása, már nem volt annyira görcsös.

- Bevertem a kezem, én voltam, azért túrtam fel a hűtőt. – emeltem fel a kezem, amit finoman apró puszikkal borított be. Hitetlenkedve fogadtam a változást, hiszen az egyik pillanatban durván leteperne, a másikban meg igazi úriember. Egyre nagyobb lángra kapott bennem a vágy. Ennek jelzéseként, még szorosabban kulcsoltam össze a lábaim férjem csípője körül.

- Ugye tényleg nem történt semmi köztetek? – fúrta a tekintetét a szemeimbe. Olyan áthatóan tudott nézni, miközben megbűvöltek azok a kék csodák. Két kezem közé fogtam az arcát, tartottam a szemkontaktust, így válaszoltam a kérdésére.

- Semmi. Tom segített pakolászni… Mivel előszedtem néhány régi megpakolt dobozt, azt cipelte. Hozzád jött, téged keresett, mert maga alatt volt… Nekem nem árulta el pontosan, mi a baja, de próbáltam felvidítani. Hülyéskedtünk… Győzködtem, hogy mondja el… Szerintem ezt hallhattad… Az a lökött, meg magával rántott a földre, mikor leborult a kanapéról… Ekkor jöttél be… - egyszerre a remény és a vágy egyveleg tükröződött Rob szemében, ami egyre jobban támogatott abban az elhatározásomban, hogy ma szeretkezni fogunk, ha törik, ha szakad. – Csakis te vagy jó nekem! Senki más, mindenki semmi hozzád képest. Eddig kibírtuk, de tovább nem fogjuk. Azt akarom, hogy szeress… Szeretkezni akarok veled…

Végtelennek tűnő másodpercig hezitált, aztán huncut mosoly jelent meg az arcán. A kezeit a combomra helyezte, majd a fenekem alá nyúlt, hogy megemeljen. Még szorosabban öleltem át. A lábaim még mindig a csípője körül voltak, a kezeim pedig a nyaka köré fontam. Rob elindult, nem is érdekelt, hova visz, csak az, hogy végre vele lehetek. Rémesen nehéz volt nélküle, pokolian hiányzott az érintése, a csókjai, és az, hogy mártózzunk meg a gyönyör tengerében. Még jobban hozzásimultam, így éreztem mindkettőnk szíve vadul verte a tam-tamot. Ami csak még inkább felgyorsult, ahogy Rob közelsége számos buja képet csalogatott elő az emlékeimből. Kényszert éreztem, hogy azon nyomban megcsókoljam. A csókom miatt a férjem megtorpant, s a falnak dőlve mentünk bele egy egyre kéjesebb csókcsatába. De Rob végül továbbhaladt.

A hálóba vitt. Lerakott az ágyra, majd azzal a lendülettel le is húzta rólam a felsőm. Mielőtt fölém gördült volna, lekapta magáról is a pólóját. Így fedetlen kebleim meztelen mellkasának feszültek.

- Szeretlek… - suttogta egy mély és szerelmes csók után. – Bebizonyítom… - újabb csók csattant, immár a nyakamon – mennyire… - csókok sorával borította be kulcscsontom – szeretlek... – minden csókja egy-egy kéjsóvár nyögést csalogatott elő belőlem.

A kezeim először a hajában, a tarkóján és a hátán jártak, azonban gondolt egyet, s egyik kezével a fejem fölött lefogta a kezeim. Már teljesen kész voltam, s akármit tehetett velem, csak legyek az övé, olyan szinten elvette a józan eszem. A csókok és ajkai nyomán felizzott a bőröm. A melleim szinte fájdalmasan feszültek, főleg miután a puha ajkait éreztem meg rajtuk.

- Rob… Rob… - a nevét ismételtem, de én magam is alig ismertem rá a saját hangomra. Egy pillanatra felemelte a fejét, s miután egy csibészes mosolyt küldött felém folytatta az útját a hasam felé. Immár ajkai mellett a nyelvét is bevette, hogy még inkább megőrítsen, pedig már így is teljesen felizgult állapotban voltam.

Elérte a nadrágom szélét. Ekkor elengedte a kezeim, s a szabaddá váló keze végigsimogatva közelített a csípőm fel. Nem hagyott ki egyetlen millimétert se. Most térképezte fel a testem, csak ezzel még inkább feltüzelt. Pedig már így is szinte vergődtem a rám törő vágytól, s a lepedőt markoltam kínomban. Kissé megemeltem a csípőm, hogy Rob minél előbb eltűntethesse az őt akadályozó anyagot. Azonban férjem nem így gondolta, mármint a mielőbb részét, mert kínzóan lassan simogatta le rólam a nadrágot a bugyimmal együtt. Eltűnt rólam az utolsó textildarab.

- Tedd meg! Kérlek… - már könyörögtem érte, hogy minél előbb egyek legyünk. Mire a férjem egy újabb zabolátlan és szenvedélyes csókra hajolt a számra. A kezét pedig legérzékenyebb pontomra simította. S nem sokára el is értem a csúcsot. A lepedőbe markolva és sikítva adtam volna a férjem tudtára, mit művel vele, de csókkal betapasztotta a szám.

Az egész testem égett, lángolt Rob érintésének nyomán, aki csak azért sem hagyta abba, s még mindig nem tett magáévá. Nyögdécseltem, vergődtem és az Ő nevét suttogtam, mert már többre nem voltam képes. Olyan intenzíven érzékeltem minden egyes mozdulatát, csókjait, nyelvcsapásait, simogatását, hogy a következő orgazmus sem váratott sokat magára. Testem ívbe feszült, majd remegve hullottam a lepedőre.

Még fel sem ocsúdtam az imént átéltekből. Rob-nak sikerült már újra izgalomba hoznia. Mi sem bizonyítja jobban, hogy teljesen ki voltam már éhezve. Azonban már mindent akartam. Újra lecsapott rám a kellemes bizsergés, ahogy mostanra Ő is teljesen meztelen lett, s fölém gördült. Azonban most mit sem törődtem saját vágyaimmal magam alá gyűrtem Robot. A tudtára akartam adni, hogy milyen édes kínokat okozott nekem, egész eddig.

- Most én jövök… - élvezetet szerettem volna adni neki.

Mellkasa forró bőrére puszikat hintettem, míg kezem már kőkemény férfiasságán járt fel s alá. Mély morgása, férfias nyögései elégedettséggel töltöttek el. Mivel a férjem is felhúzott állapotban került a kezeim közé, így elég gyorsan elment elsőre.

- Zoé… Zoém… - ismételgette a nevem. – Akarlak… Szeretlek… - Férfiasságának tisztogatásán fáradoztam, sikerült újra izgalomba hoznom, de immár az ajkaim is bevettettem, hogy minél nagyobb örömöt okozzak neki. Amit sikerült elérnem.

Csakhogy most már végképp vele akartam beteljesíteni a szerelmünk. Az ölébe helyezkedtem, csípőm ringatásával ingereltem és igyekeztem minél előbb újra izgalomba hozni. Rob felült, a csípőmön, a hátamon jártak a kezei, míg sokadszorra forró csókot váltottunk. A férjem éledő vágyát fokozatosan, óvatosan fogadtam be. Megálltam, mert ki akartam élvezni egyesülésünk minden pillanatát. Rob ezt másképp értelmezte.

- Édesem… Ne… nem kell… elsietnünk… semmit – levegőért kapkodott, úgy ahogy én is. Már ott tartottak, hogy a lángok felemésztenek, s a forróság bizonyítékaként apró izzadságcseppek jelentek meg a bőrünkön. Rob átölelt, míg a vállamra csókokat nyomott.

- Akarom… szeretném… Szeretlek… - rajzoltam körbe a nyelvemmel a száját. Lassan megmozdítottam a csípőm.

- Szeretlek… Vigyázok rád! – suttogta a fülembe érzéki hangon. Imádtam, hogy képes még a bársonyos hangjával is simogatni.

Az első pillanatok kellemetlensége hamar tovaszállt, s maradéktalanul élvezhettük egymást. Szerelmem hagyta, hogy irányítsak. A lökések, a mozgás ritmusát én határozhattam meg. Mindvégig csókolt, simogatott, olykor a csípőmbe vagy a fenekembe markolt. Aztán egymásba kapaszkodva ért el bennünket a gyönyör. Egymás nevét és a szerelmi vallomásunk mondtuk ki. Együtt léptük át a fenséges paradicsom kapuját. A gyönyör hullámai teljesen magukkal ragadtak bennünket, s izzadságban úszva hanyatlottunk vissza a párnák közé. De még most sem engedett el a férjem. Szorosan magához vont. Vigyorogtam, mint egy vadalma. Annyira tökéletesek voltak ezek a pillanatok. Újra szerelem karjaiban voltam. Tiltások nélkül szerethettük egymást. S most újra kerek lett a világ.

Egy picike Angyal azonban felébredt. A babafigyelő közvetítette az egyre erősödő sírását. El sem akartam hinni, hogy ilyen gyorsan elszaladt az idő. De nagyon úgy tűnt, mivel Marion megéhezett. Kicsit még kábán tápászkodtam fel.

- Maradj, majd megyek én! – mire kimondta már boxer és póló volt Robon, és már csak a hátát láttam a fürdőbe eltűnni. Aztán néhány pillanattal később jelent meg. A hangok alapján kezet mosott.

- Van tej a hűtőben… - a fürdőből egyből engem célzott meg. Csókot lopott, majd miután elváltunk egymástól akkor tudtam megszólalni. Mielőtt kilépett volna az ajtón, még rám kacsintott. A kielégültségtől dagadt a mosoly az arcán, amitől én meg csak még jobban vigyorogtam.

Miután végre feltápászkodtam az ágyból a fürdőbe siettem. Gyorsan megmosakodtam és alaposan megmostam a kezem. A tükörben egy boldog nőt láttam, aki csillogó szemekkel és duzzadó mosollyal nézett vissza rám. A fogason lógó hálóingért nyúltam, belebújtam és azért a köntösöm is felkaptam. A férjem után iramodtam.

A konyhában ügyesen etette Mariont. Közben mindenféle csacskaságokat magyarázott. Rob észrevett, újra rám kacsintott és bevetette a híres csibészes mosolyát. Beleremegtek a lábaim. Amint elértem Őt megcsókoltam. Rob háthoz simultam, átöleltem. Most tényleg tökéletes volt minden. Tökéletes idill.