Új Díj!

Sziasztok,

a mai nap a meglepetésekről szól. Köszönöm Klau-nak, aki ismét egy díjjal ajándékozott meg. Köszönöm!

Szabályok:

• Köszönd meg! - Teljesítve! :)
• Másold le a szabályokat, hogy a te díjazottaid is lássák, és ismerjék őket!  - Teljesítve! :)
• Rakd ki a képet a blogodra! - Teljesítve! :)
• Add tovább a díjat 5 embernek!  - Teljesítve! :)
• Írj magadról, vagy a történetedről/főhősödről 5 dolgot.  - Teljesítve! :)

A díjazottjaim:

1. Pixie
2. Heni
3. Kim
4. Laura és Ariana
5. Alice

A korábbi díjaimnál teljesítettem, hogy magamról írtam. Azóta semmi jelentős változás nem történt, így inkább most a töriről és a szereplőimről írnék nektek:

• Elfogult vagyok, mert az eddigi, összes közölt írásom közül a Véget nem érő szép remény... a kedvencem. Bár szoros a verseny a Nagyvárosi Angyal novellával. :D
  Ti melyiket szeretitek a legjobban??? Melyik volt a kedvenc?
• A cím egy dalból származik, ami tulajdonképp a történtet prológusaként is megállja a helyét. Aki meg szeretné hallgatni: Ágnes - Deja Vu (A refrén egyértelműen Zoé-ra utal :) ) Zizegett egy ötlet a fejemben, s mikor meghallottam a dalt, akkor már szinte láttam magam előtt Zoé karakterét, legalábbis azt a személyt, aki a történtet elején megismerhettek.
• A történet során Zoé változik/fejlődik érzelmileg a legtöbbet. Rob inkább érettebbé, komolyabbá, sőt magabiztosabbá válik. Belátja, hogy hibázott és megtett érte mindent, hogy szerelmét visszahódítsa.
• Ebben a töriben kifejezetten gonosz szereplő nincs. :)
• Amúgy a Véget nem érő szép remény elsőre olyan 30 részesre terveztem. Igen jól látjátok, ahhoz képest pedig a 46. fejezetet közöltem. Ha van érdeklődés, vagyis jönnek a komik és a pipák akkor azzal nekem segítetek. Be kell még azt vallanom, hogy legutóbb, mikor megcsappant az érdeklődés, akkor erősen fontolgattam a töri zárását, mert akkor úgy tűnt, hogy Zoé & Rob "hétköznapjai" már kevésbé élvezetes olvasmány számotokra. 

 Hirtelen ennyi jutott az eszemben, de bármilyen felmerülő kérdésre szívesen válaszolok Nektek! Akár itt, akár mail-ben!

Sietek a folytatással, addig pedig parányi vigasz: Részlet. :)

Puszi,
ZoÉ