elmondhatatlanul hálás vagyok a sok komiért, s mivel ügyesek voltatok, ezért összekaptam magam és már el is készültem a fejezettel. :)
Elöljáróban annyit, hogy elérkezett a new york-i látogatás utolsó napja, de ez sem eseménytelen. Aztán végre jön Rob meglepije! :) Ezúttal NINCS függővég! :)
Jó olvasást! és várom komikat!
Puszi,
ZoÉ
~~~~~ xxx ~~~~~
~ Véget nem érő szép remény ~
48. fejezet - Két lökött egy egész!
A fürdő felé tartottam, még az ajtó sem léptem ki, mikor ismét Rob kezeit éreztem magamon. Egyből megállásra
késztetett. Magához húzott, s csókot nyomtam a szájára. Üdvözlésnek szántam,
amivel nem elégedett meg. Nyelvével ostromolta ajkaim, míg bebocsátatást nem
nyert. Amikor is táncba lendültek nyelveink. A keze a rajtam lévő pólója szélét
kereste, s amint megtalálta alá is férkőzött, a bőrömön éreztem végigsiklani a
kezét. A kutató kezeitől a póló feljebb csúszott, és más nem volt rajtam. Még
szerencse, hogy Rob elém helyezkedett ezzel takart engem, bár rajta sem sokkal
több ruha volt. Csak boxert viselt. Már csak néhány lépés lett volna a fürdő,
azonban mégsem mozdultunk egy centit sem. A falnak dőlve élveztük a helyzetet.
- Velem tartasz? – elfogyott a
levegőnk, ezzel lehetőségem nyílt arra, hogy férjemet a szándékairól kérdezzem.
De még mindig ugyanott álldogáltunk. Tényleg az az egy szerencsénk volt, hogy a
többiek nem nagyon jöttek fel az emeletre, mert bizony akkor nem kerültük volna
el a kínos szituációt.
- Már azt hittem, meguntál, hogy
nélkülem indultál el… - huncut villogás játszott a szemében. Aztán a vállamra
hajtotta a fejét, a nyakamban éreztem lehelete melegségét.
Megunni? Őt? Még a gondolat is
abszurd. Minden pillanatban, ha vele vagyok, megbűvöl, elvarázsol, hogy már-már
a képtelenség határát súroljuk. Ha pedig nincs velem, akkor mintha minden
színtelenné válna. Sosem lehet megunni. Sosem fogom megunni. A szememet
forgatva kaptam a keze után, és magam után húztam az eredeti célomnak
megfelelően a fürdőbe. Lekaptam magamról a pólóját. Itt láthatóan elakadt a
lélegzete, majd hatalmasat nyelt. Kacsintottam felé egyet a hatás kedvéért,
majd beléptem a kabinba. Még a vizet sem nyitottam meg, mikor Rob már szorosan
mögöttem állt. Lágyan folyt ránk a víz, míg megfordultam az ölelésében. Ragyogó
szemeiben a saját érzéseim és vágyaim tükröződtek. Az agyam már rég kikapcsolt.
Lassan és megfontoltan ízleltük egymást, mikor a kezem útnak indult. Először
Rob mellkasát járta be, az oldalára csúszott, ahol is a csípőjéig ereszkedett.
A férjem egyre hevesebben kapkodta a levegőt, ahogy egyre közeledtem éledező
férfiasságához.
- Most rajtam a sor, hogy
kényeztesselek… - búgtam a fülébe, eközben merev testrészén simítottam végig.
Egyből felnyögött, amint megérezte ujjaim játékát.
- Kérlek… - csatát vesztett. A falnak
döntöttem, a kezem egy pillanatra sem állt meg, míg ajkaim is bevontam
kényeztetésébe. A nyakát, a kulcscsontjának vonalát, a mellkasát csókokkal
hintettem be. A sűrűsödő morgásai, és nyögései bizonyították, hogy hatékonyan
munkálkodom. Néhány pillanat múlva el is élvezett. A nyakamba temette a fejét,
s erősen tartott közel magához, míg valamelyest normalizálódott a légzése.
Mikor ez megtörtént, akkor a számra hajolt és úgy csókolt meg, mint még soha.
A tisztálkodás után törölközőkbe
csavarva tértünk vissza a szobába. Mindketten boldogságtól ragyogó, és
elégedett arckifejezéssel készülődtünk. Öltözködés közben ismét szembesültem
azzal, hogy híztam. Elkeseredetten rogytam le az ágy szélére.
- Ha így folytatom, akkor tényleg két
lábon járó bálna leszek… - suttogtam magam elé. Önmagamnak szántam a
megjegyzést, de pechemre Rob meghallotta. Elém guggolt. Az államnál éreztem a
kezét, felemeltette a fejem, hogy rá nézzek.
- Nem számít… Gyönyörű nő vagy… Csakis
az enyém vagy… Én szeretlek… Amúgy jól áll a terhesség, sőt sokkal kívánatosabb
vagy… - olyan csábító hangon beszélt megfűszerezve csibészes mosolyával, ettől
totálisan elolvadtam. Rá kellett jönnöm, hogy az újrakezdés óta többször és
kiadósabb szeretkezésekben volt részünk, mint azelőtt bármikor.
Rob felállt és a kezét nyújtotta
felém. Gondolkodás nélkül fogtam meg a kezét, s összefűztem ujjaink. Szavak
nélkül megértettük egymást. Majd pedig összeölelkezve indultunk lefele. Azonban
meglepő módon odalent senkit sem találtunk. Míg Rob innivalót és némi
harapnivalót készített elő a hűtőből, miután leadott egy „enned kell, még ha
nem is akarsz, mert a manónak szüksége van rá” monológot, addig mentem egy kört
a lakásban, vagyis a hálók felé is elmerészkedtem. Azonban mindegyik szoba üres
volt.
- Gyere, enned kell! – Rob
felszólítással asztalhoz parancsolt, s maga is vidáman nekilátott enni.
Megéhezett mostanra Ő is. Kora este
lévén nem is csodálom. Evés és a mosogatóba pakolás után a bárba indultunk.
Egyre kíváncsibbá váltam, hogy mi lehet Sarah és Danny között. Rob óvón ölelt
magához vagy éppen kézen fogva sétáltunk, de nem engedett el. Ami először
feltűnt az az volt, hogy már most nyüzsgés fogadott bennünket. A háttérben
kellemes zene szólt. A legtöbb asztal már foglalt volt, és akármelyik irányba
néztem mindenhol nevetgélő és beszélgető vendégeket láttam. Az asztalok között Sarah
egy hatalmas tálcával egyensúlyozott, míg Danny egy műmosollyal igyekezte
leplezni a fancsali ábrázatát.
- Helló házasok! – fogadott bennünket
Matt, aki a pult mellett valami számlákat bogarászott. – Csak egy jó tanács
haver! – jelentőségteljesen Robra nézett – A helyben eltűntetném a
kielégültségtől dagadó bárgyú vigyorom. – megvonta a vállát és újabb
papírköteget emelt fel. – Ha Danny meglátja, akkor keservesen le is fogja
törölni a képedről, főleg Sarah kis büntije miatt… - összenéztem a férjemmel,
akinek egyből eltűnt a mosoly az arcáról, bár a csillogó szemei még
árulkodóbbak voltak.
- Jaj, Matt, Édesem! Hagyd már Robot!
– érkezett meg Jane, éppen a párja utolsó mondatát hallva. Robnak igaza volt,
mert Jane csókot nyomott Matt szájára.
- Ugyan Kicsim, én csak
figyelmeztettem… - azzal a férfi felmarkolta a három papírkupacsot és
megcélozta Danny-t.
- Sziasztok! Rob… Rob… Nagyon…
szeretünk… Megtennéd, hogy… hogy… aláírod… és készíthetünk közös fotót? – két
velem egykorú fiatal lány lépett a férjem mellé. A rajongástól megrészegülten, kissé
dadogva kérdezték Robot, aki először felém pillantott.
- Menj Szívem, tedd a dolgod! –
nyomtam egy csókot a szájára. – Addig kifaggatom Jane-t. – ez utóbbi mondatom,
csak neki szólt, így azt a fülébe suttogtam.
- Sietek vissza hozzátok! – nyomott
egy utolsó puszit a homlokomra. – Kinek legyen az első? – fordult a lányok
felé. Majd a mellette lévő üres bárszékre ült, hogy aláírhassa a lányok képeit.
Fél szemmel láttam, ahogy az egyik lány mellé áll és közös képet készítenek.
- Szóval megkegyelmeztél Matt-nek? – ültem
le Matt helyére, míg Jane a pult mögé osont. Két poharat vett elő, melyekbe
gyümölcslevet töltött, illetve vett egy harmadik poharat elő, abba kólát öntött
és a férjem elé helyzet, aki hálásan kacsintott felém. Mostanra többen vették
körül, és úgy tűnt, hogy normálisan viselkednek a rajongói.
- Igen, lekenyerezett… - vallotta be
kissé kipirult arccal Jane. – Belement, hogy elmegyünk Párizsba. Már régi
vágyam, de mindig talált valami kibúvót, hogy miért nem megyünk. De most
egyből bedobta, amint látta Danny szenvedéseit…. Mit tehettem volna?
- Matt a legjobbkor választotta Párizst.
– összekuncogtunk. – Mi történt Sarah-ék között? Szóval Danny szenved?
- Szenved és irigykedik… - előbbit
értettem, de utóbbit nem. Kérdőn néztem Jane-re, míg kortyoltam egyet a
poharamból. – Nem vette a legjobb néven, hogy Robot ennyire körül ugráltuk.
Aztán a kávéja is csípősebb lett… - itt tényleg mindketten felnevettünk. –
Arról nem beszélve, hogy Sarah megvonásra ítélte… Rob itt mondjuk kereket
oldott, így nem hallhatta Danny védőbeszédét… De Danny kitartott az álláspontja
mellett, hogy a férjed igen is megérdemelte, amit kapott és nem érti miért
Robot tartjuk áldozatnak… Aztán ott már tényleg elszakadt Danny-nél a cérna,
mikor… hát hogy is mondjam… szóval… belelendültetek… - amint leesett Jane mire
célozgat, vad prüszkölésbe kezdtem. Ezek szerint mégsem voltunk túl csendesek.
– Nyugalom, még mielőtt megfulladnál… Leléptünk… Bár ahogy látom az urad a
teljes kényeztető programot megkapta, mert fülig ér a szája…
Rob felé pillantottam. Még mindig a
pult mellett ült, s vagy tízen vették körül. A férjem beszélgetett a lányokkal,
asszonyokkal, míg tényleg vigyorogva írta alá az orra alá tolt képeket,
magazinokat. Készségesen tette a dolgát, sőt talán még szívesen foglalkozott a
rajongóival, mert ezúttal nem akarták széttépni, nem kiabáltak neki, hanem
egymásnak megadva a kellő figyelmet és tiszteletet vártak a sorukra. Büszke
voltam rá.
- Jól van, megértettem. Te
választottad. Megbocsátottál neki. Szeretitek egymást. De akkor is azért némi
elégtételt jelentett, hogy sikerült leitatnom… De most már könyörülj rajtam…
Segíts megbékítenem Sarah-t! – rogyott le mellém Danny, míg szemével a
barátnőjét követte.
- Danny bármilyen furcsa is nem
haragszom rád. Nem tetszett, hogy ezt műveltétek, de szerintem te jobban
megszívtad, mint ahogy Robot megszívattad. – felém kapta a fejét és
kikerekedett szemekkel nézett rám. Felnevettem. Tényleg úgy nézett rám, mintha
megőrültem volna.
- Megérdemlitek egymást Robbal… Két
lökött egy egész! – pont akkor szólalt meg Danny, mikor Sarah mellettünk haladt
el.
- Hm… Jól hallottam? Danny, befejezed
végre a hadjáratot Rob ellen? – buzgó bólogatások közepette adta meg a választ
a párjának. Sarah letette az üres tálcát a pultra, majd Danny ölébe huppant. A
nyaka köré csavarta a kezeit. – Ha így van, akkor én is beszüntetem a
büntetésed, de cserébe kiadós kényeztetésre és engesztelésre számítok… -
most volt az a pont, ami nekem bizony elég volt belőlük. Úgy gondoltam, ez már
a kettőjük ügye. Egyből a férjem felé vettem az irány. A pult mellett ült, de
még mindig álltak körülötte. Most már csak beszélgettek. Rob amint észrevett
széttárta a kezeit.
- Szia Édesem! Úgy hiányoztál. –
pattant fel a helyéről. Puszit nyomott a számra, majd leültetett a helyére. Mellettem
áll meg, a pultnak támaszkodott, de pont át tudtam ölelni a derekát és az
oldalának dőltem. A rajongói pislogtak körülöttünk. – Lányok, Ő lenne az én
Zoém, a feleségem.
- Sziasztok! – nem kicsit lepődtem meg
eme közvetlen viselkedésen.
- Szia, engem Elisának hívnak.
Aláírnád a magazinom? – nyújtotta elém a nemrég megjelent cikkünket. Rob
odaadta a kezében szorongatott tollat. – Nagyon jól sikerült az interjú.
Gratulálok a babához!
- Köszönöm, Elisa. Hogy tetszik a bár?
– adtam vissza a magazint. De már kaptam is a következőt, amit ugyancsak
aláírtam.
- Nagyon… Imádjuk New York-ot… Ide
járunk a NYU-ra… - válaszolt Stella, miután neki is adtam egy aláírást. Leona
és Mira kicsit csendesebbek voltak, de kiderült a lányok barátnők, s együtt
bérelnek egy kis lakást. Bevallották, hogy amiatt jöttek a Gold-ba, mert
hallották, hogy Rob is gyakran megfordul itt. Ma pedig oltári nagy szerencséjük
volt, hogy tényleg itt találták kedvencük.
- Nem vagy fáradt, Kincsem? – nyomott egy
csókot a számra, miután magunkra maradtunk. Mellettem lévő székre ült le, és
úgy hajolt rá az ajkaimra. Csak megráztam a fejem, mert nem akartam elválni
tőle, vagyis az ajkaitól. Azonban Ő újabb kérdése miatt eltávolodott. – Mi a
helyzet a hadban álló felekkel? Melyik pártján állunk vagy éppen kitől kell
félnem? – a kezei a combomon pihentek.
- Jelentem megkezdődtek a
béketárgyalások… Legalábbis, mikor otthagytam őket, akkor úgy tűnt sínen van a
békülés… Szóval megmenekültél… - kacsintottam rá a férjemre biztatóan.
- Huh… - fújt egy nagyot, mintha
tényleg életveszélyben lett volna. – Ha minden rendben, akkor ideje lenne
tényleg folytatni az utunk… - húzta végig az orra hegyét a nyakamon, észre se
vette ahogy a kezeivel simogató mozdulatokat tett.
- Édesem… Ahh… Nagyon jó, amit
csinálsz… De ez nem a legjobb hely és idő, hogy a beindításomra koncentrálj… -
nyögtem fel. Hirtelen melegem lett, kiszáradt a szám is. Korábban Robnak hozott
pohár még félig volt, így utána kaptam. De majdnem kiköptem a kólát. Hátulról,
a raktárak felől éppen akkor érkezett meg Sarah a haját igazgatva. Szorosan
mögötte Danny követte, akinek végre felfele görbült a szája.
- Azt hiszem, lezárultak a
béketárgyalások… Sőt ha jól gondolom, akkor meg is pecsételték a békét… - Rob
szájára tettem a tenyerem. Elhallgattattam. Láttam a jelenetet, az agyam is még
működött, s gondoltam, hogy nem éppen a mirelit áru számolásával voltak éppen
elfoglalva.
- Ki ne mond! Éppen elég, hogy Ők
hallottak minket… Szóval ugorjunk! – megráztam a fejem, mintha az segítene.
Aztán újra belekortyoltam az üdítőbe.
- Végre, kibékültek! – mondta Jane,
míg a tálcával ellejtette mellettünk. Erre Rob hangosan felnevetett, gondolom
az arckifejezésem láttán. Sarah-ék felé pillantottam, akik a pultnak dőlve
falták egymást.
- Tudod mit, ha kiszórakoztad magad,
akkor majd az újra normális férjem küld utánam!…. Elfáradtam… Túl sok
információ ért… Most pedig megyek aludni… - menet közben Jane állított meg, hova
készülök. Miután megölelt, utamra engedett. Sarah-nak csak messziről
integettem.
Rob követett, éreztem a jelenlétét.
Azonban nem szólalt meg és nem is ért hozzám. Komolyan azon gondolkodtam, hogy
besértődött. Vártam, hátha történik valami. A lakásban sem volt semmi változás.
Egyenesen az emeletre vezető lépcsők felé vettem az irányt. Mögöttem lépkedett.
Kezdtem megunni ezt a semmilyen hangulatot. Belebújtam az alvós pólóba és
sortomba anélkül, hogy Rob bármit is tett vagy közeledett volna. Ő is levetett
a felesleges ruháit, s elhelyezkedett az ágyban. Csak álltam és néztem.
Bemásztam mellé az ágyba.
- Haragszol rám? – a könnyeimmel
küszködve néztem a férjemre. Nem értettem, mi történik.
- Dehogy. – könyökölt fel. Nem sokon
múlt, hogy kicsorduljon az áruló könnyem. – Kicsim, ne butáskodj! Gyere, csússz
ide! - Befészkeltem magam szorosan az oldalához. A dübörgő szívverését és a
sóhajait hallgattam. Éreztem ahogy bele-beleszagolt a hajamba, vagy éppen
puszit adott rá. Megnyugodtam.
Elérkezett egy új nap, és ezzel együtt
egy újabb búcsú. Számítottam rá, már lélekben készületem rá, azonban mégis
nehezen ment. Szerettem a kis csapatot, és valahol mélyen a lelkemben
sejtettem, hogy egy ideig ismételten nem találkozunk. Könnyes búcsút vettem
Danny-től, aki már nem neheztelt a férjemre. Sarah és Jane vidáman ölelt
magához. Aztán Rob kézen fogott és a géphez vezetett.
A férjem ismételten nem árult el
semmit az úti célunkat illetően, mégis szinte biztos voltam benne, hogy Londonban
fogunk landolni. Igazam lett. Szinte izgatottan vártam, hogy végre megérkezzünk
az öreg kontinens eme részére. Mosolygásra késztetett a gondolat, hogy egykor
tulajdonképp innen indultunk el mindketten. Akkor még egyikünk sem sejtette,
hogy az élet egymáshoz rendel minket. Nem pusztán futó ismerettség, barátság
alakul ki közöttünk, hanem igenis egy életre szóló köteléket hozott magával a
találkozásunk. Talán erre lehet azt mondani, hogy előre elrendelt volt a
találkozásunk.
Reméltem, hogy talán ismerős fog ránk
várni a reptéren, azonban nem így lett. Tény, hogy vártak ránk, de a reptér
személyzete biztonsági őrökkel és bérelt autó. Szép kis látványosság lettünk
ahogy kíséretünkkel végigvonultunk a reptér terminálján. Rob segített
beszállni, míg Ő a csomagok bepakolására ügyelt. Aztán behuppant mellém, és egy
teljesen ismeretlen címet mondott a sofőrnek.
A férjem kezét markoltam, aki
nyugtatóan simogatta a kezem, esetleg az arcomra puszit adott. Nagyon szép volt
a környék, ahol végül is kikötöttünk. A régi stílusú házakon látszott, hogy nem
rég újították fel őket, majd ahogy az úton előre haladtunk úgy következtek a
modernebb épületek. Egy magas kerítéssel körbevett ház előtt várakoztunk, míg
kinyílt a kapu. Kétségtelenül káprázatos épület bújt meg az óriási fák
árnyékában. Tátott szájjal bámultam ezt a mesés palotát. Rob a derekamra tette
a kezét, a bejárta felé terelt. Elképedve léptem át a küszöböt. A váltakozó érzések
kerítettek hatalmába, ahogy befele lépkedtem.
- Nem tetszik? Baj van? – Rob félve
kérdezte. Nem is tudtam rögtön válaszolni. Mert magam sem tudtam még a
megfelelő választ. Ámultam, mert minden gyönyörűséges volt. Cseppet sem
hivalkodó, hangulatos és a modern formák ellenére is nagyon otthonosnak tűnt.
Bár a berendezés nagy része hiányzott.
- Nagyon tetszik, de… - alig találtam
a szavakat. Az agyam teljesen lemaradt, lefagytam és az újraindítás lassúnak
bizonyult.
- De? – persze egyből visszakérdezett.
Türelmetlen volt, és rettentően kíváncsi. Léptem volna tovább, azonban elém
állt. S addig tovább sem engedett, míg a válaszomat nem hallotta.
- De erre nincsenek is szavak… Olyan
csodálatos… De miért vagyunk itt? Ki lakik itt? – a válaszom megfelelőnek
bizonyult, mert Rob az eddig bent tartott levegőjét egyszerre fújta ki. Mintha
csak megkönnyebbült volna.
- Erre van a konyha… Ott a fürdőszoba…
- húzott maga után a férjem, míg csak kamillázni tudtam. – Hát szóval Steph
segített, főleg az ő érdeme… Szóval a miénk… Mi fogunk itt lakni… - nos abban a
pillanatban megtorpantam. – Jól
hallottam? Miénk? – már nemcsak a meglepetés, hanem a döbbenet miatt is
leesett az állam.
- Vettél egy házat? Egy házat? A
megkérdezésem nélkül döntöttél? Kihagytál az egészből? – még nekem is feltűnt,
hogy legalább egy oktávval feljebb csúszott a hangom. Értékeltem az ötletét.
Tényleg abban maradtunk, hogy a picike Londonban születik meg és itt maradunk
vele, főleg amiatt, hogy Rob is itt fog forgatni. Azonban ez egy nagy döntés
volt. S ez egy picit rosszul esett, hogy nem kérdezett semmit, csak egymaga
intézkedett.
- Kicsim, én… - egy pillanat alatt
megváltoztak a vonásai. A kezem után nyúlt, összefűzte az ujjaink. Megakadt, s
ezzel igyekezett időt nyerni. Aztán felsóhajtottam.
- Igen, te jót akartál… Ezt elismerem.
Vegas és a házasságkötés ellen nem is volt semmi kifogásom. Ez azonban még
meglepetésnek is nagy… Tetszik, sőt imádom… Csak rosszul esett, hogy kihagytál…
- magyaráztam Robnak a bennem kavargó érzéseket. A férjem bólintással jelezte,
hogy tudomásul vette a szavaim.
- Kicsim, a ház még nincs teljesen berendezve… az
csakis a te kívánságod szerint csináljuk meg… - húzott közelebb magához Rob. Bedobta
azt a híres mosolyát, amely nemcsak az én szívemet dobogtatja meg, hanem a
világ azért a mosolyért szeretett bele. Ez ellen esélyem sem volt. Azonban
felcsigázott, hogy a berendezés még nincs teljesen kész. Közel hajolt hozzám,
az ajkai kínzóan súrolták az ajkaim. Mintha direkt húzná az agyam, s aztán
végre megcsókolt.
- Meglepetés! – kiáltotta egy kisebb
társaság. Abban a pillanatban rebbentünk szét. Itt voltak a szüleim, Rob szülei
és nővérei a párjaikkal. Még Emma és Nick is. Boldogan üdvözöltük egymást. Kicsit
ugyan féltem, mit szólnak majd a szüleink a hirtelen ötlettől vezérlet
esküvőhöz. De sokkal jobban fogadták, mint gondoltam. Ők elsősorban a
manócskára gondoltak.
Miután mindenki üdvözölt bennünket
előkerültek az ajándékok. Nem győztük ismételni, hogy nem kellett volna. De a
családtagjaink hallani sem akartak róla. Hálásan köszöntük meg az ajándékokat, és
már most elkényeztették manócskát, pedig még meg sem született. Úgy látszott,
hogy összebeszéltek. Minden csomagban ennivalóan édes babaholmi volt.
A szüleink távoztak elsőként, mert ez
tulajdonképp csak egy villámlátogatás volt. Mindkét anya szerette volna látni a
gyermekét és ez egy nagyszerű alkalom volt rá. De megígértették velünk, hogy
hamarosan ellátogatunk hozzájuk is, sőt mostantól gyakrabban kell találkoznunk.
Rob a nővéreitől köszönt el, mikor Emmát ölelgettem.
- El kell jönnöd a galériába… Csodát
műveltél! – kacagott barátnőm.
Lassan kiürült a ház, csak mi
maradtunk. Rob egy csókot nyomott a számra, majd pedig vállalkozott, hogy felhordja
a bőröndöket, addig kicsit sétáltam a házban. Ismerkedtem, mit hol találok. Kicsit
még idegen volt, bár egyre kevésbé tartottam elképzelhetetlennek, hogy itt éljünk.
A konyha nagyon megtetszett. Egészen addig, míg fel nem értem a hálóig. Hatalmas
volt a hálószobánk, de még jobban ámulatba ejtett a fürdőszoba. Közvetlenül
a hálóból nyílott a gardróbbal együtt. Szóval a fürdőben óriási volt a
zuhanykabin, de ami még ezt is felülmúlta az a méretes kád volt.
- Remélem arra gondoltál, amire én… -
csókolt bele Rob a nyakamba. Leült a kád szélére, s szétnyitotta a lábait, így
közelebb tudott húzni magához. A feje pont a pocakommal volt egy vonalba. Puszit
nyomott rá.
- Hmm… Nem tudom, te mire gondoltál… De
én arra, hogy kipróbálhatnánk ezt a kádat… - az egyik kezem a tarkóján járt. Imádtam
a hajával játszani, amit Ő is élvezett. Míg előre dőltem, hogy végre
megcsókolhassam.
Amúgy nem kellett kétszer mondanom az
ötletem, mert miután elváltak ajkaink egy hirtelen mozdulattal megnyitotta a
csapot, s már csobogott is a víz. Aztán felpattant a helyéről. A pólóját egyetlen
mozdulattal kapta le magáról, aztán utánam kapott és rögtön vetkőztetni kezdett.
A fedetlenné váló bőrömet puszikkal hintette be. Mire újra magamhoz tértem, már
ölelkezve heverésztünk a hatalmas kádban. Be kell vallanom, Rob tényleg kitett
magáért, s gyönyörűséges meglepetést okozott a házvásárlással. De most semmi
más nem számított, csak a pillanat. Együtt vagyunk, és szeretjük egymást.
Rob meglepije :) |
Nagyon-nagyon jó volt!a rob és zoé közötti harmónia,meg ahogy minden pillanatban megkívánják egymást..imádtam...aztán még rob kielégült feje,meg matt és danny ...nagyon bírtam őket...rob meglepije nagyon aranyos volt! minden adott,hogy nyugisan boldogan éljenek...alig várom a "hétköznapjaik"...babás-vágyakozós-szenvedélyes...képtelenség megunni...
VálaszTörléscsao dona
minden megszűnik,annyira jó rob és zoé kis boldogságbuborékában lenni..és amikor találkoznak a valóban lökött dannyvel,meg mattel...nagyon mulatságos...szeretem a hülyeségeik,meg ahogy a lányok szívatják őket...aztán meg képtelenek tovább távol tartani magukat egymástól...
VálaszTörlésrob engem is meglepett...ez a ház vmi csoda!egy igazi otthon..és naná,hogy felavatják a fürdőkádat...aztán meg gondolom szép lassacskán mindent...
szia szofi
Szia!
VálaszTörlésNagyon kis édesek, és szenvedélyesek. Még mindig oda vagyok azért, ahogy megírod a kettejük közötti harmóniát, ahogy ragaszkodnak egymáshoz, az apró mozzanataikat. :) Rob meglepetése nem semmi volt. :D Meg értettem Zoét, eléggé sokként érhette, de majd ő fejezheti be a berendezését. :)
Mikor jön a baba? Jaj annyira szeretném már "látni" Robot babázni!!
Puszillak
Pixie
Imádom a flörtölésük,a csábítgatásaik,ahogy egyértelműen és ösztönösen vágynak egymásra,hogy a kezük sem tudják levenni egymásról...szóval minden mozdulatuk,érintésük,tekintetük,gyengédségük és szenvedélyük...
VálaszTörlésés lassan már sajnáltam dannyt...sarah a pokolba taszította szerelmes,vágyódó fejét...a ház meg? hát nem gondoltam rá...rob fantasztikus!
úgy vagyok a töriddel,mint zoé robbal....lehetetlen ráunni....
petra
Ez a pasi annyira kizárólagosan őszintén szereti zoét,hogy már legszívesebben elrabolnám....de aztán ahogy a kettőjük csodálatos összetartozásukról írsz,azt hiszem képtelen lennék ilyen kegyetlenségre..ők együtt tökéletesek... és minden feji végén felsóhajtok...mééég!ez annyira jó!
VálaszTörlésköszi liza
I'm in love *-* Zoé, ezért szeretem ezt a történetet!! :D Annyira szépek együtt és olyan jó, hogy boldogok!!! Mindig mikor elolvasok egy-egy fejezetet tőled, akkor nekem is olyan szerelmes hangulatom lesz és mivel most én is ebben a korszakban járok a történetemmel, nagyon inspirálsz :))
VálaszTörlésÉn is csak annyit tudok mondani, hogy MÉÉÉG!! :))
Puszi, Klau
uhh én egy picit lemaradtam.
VálaszTörléscsíptem ezt a fejit..olyan édesen romantikus.
Dannyt továbbra is szeretem, már komolyan sajnáltam szegényt, akármit is tett...
na meg Rob meglepije, gondoltam valami hasonlóra.
én is elfogadnék ilyen pazar házacskát, és én nem is tenném szóvá, ha nélkülem választaná ki...jah... mondjuk azt sem bánnám, ha Robci választaná ki....
na ennyit a poénokból.
várom a kövit, és megint vészmadárkodtam magamban, hogy ennyi boldogságos feji után nehogy hideg zuhanyt kapjuk, erre most fenn vár az előzetes...
na ahhoz inkább most nem fűznék kommentárt....
kitty
ja, remélem mielőbb jön a teljes feji, és nem kell sokáig gyötrődnünk, hogy mi történik...
SZia! újabb édes-romantikus feji,amit nagyon jó olvasni! A boldogságuk a pici felhőkkel: danny dühös,értetlen,kielégületlen feje....de ugye azért sarah csak megkönyörül rajta... robot meg nem lehet nem imádni a folyton zoét ölelni vágyó lényével,és hogy csak vele,csak neki akar élni...a meglepije meg telitalálat...a közös jövő ígérete..
VálaszTörlésszia adri
Na ne már!olyan kis boldogságos ez a feji..."megúsztuk" a függővéget 'nagyot sóhajt és homlokot töröl'...aztán jössz ezzel a csúnya részlettel:elszakítod őket egy hétre,és rob,ahelyett,hogy zoéját ölelhetné meg fantáziáját valóra váltva édesen elcsábítaná hormon-és szerelem beindította párját..rohanhat fejvesztve a kórházba...remélem a picivel nem lesz semmi baj,meg zoéval sem...
VálaszTörlésmost akkor hosszú hétvégén nyugalmat elfújta zoé,és izgulunk a kedvenceinkért..
Tina
Nekem is nagyon bejött ez a két lökött szerelmes gyengéd-szenvedélyes együttléte..na meg danny fiút is nagyon bírtam...sarah ,hogy megkínozta...na,jó ennyit megérdemelt,aztán a "jutalmát" is csak megkapta...
VálaszTörlésde most komolyan ezzel a részlettel akarod a mi idegeinket cincálni?...hatásos..most akkor gyorsan hoznod kell a kövit...:)
heni